2019. január 13., vasárnap

Enigmák - Milyen mély a nyúl ürege? - 2018.04.07.

A "Mesterséges Intelligenciáról" bővebben:



Mesterséges Intelligencia  =  http://mialmanach.mit.bme.hu/



1.2. A mesterséges intelligencia alapjai  =  http://mialmanach.mit.bme.hu/aima/ch01s02
1.3. A mesterséges intelligencia története =  http://mialmanach.mit.bme.hu/aima/ch01s03
1.4. A mesterséges intelligencia jelenlegi helyzete =  http://mialmanach.mit.bme.hu/aima/ch01s04



*

A mesterséges intelligencia áldásai és veszélyei - science


Lehetséges, hogy egyszer majd a robotok átveszik a hatalmat az emberiség felett? A mesterséges intelligencia egy nap legyőzheti a betegséget és a szegénységet, de a tudósoknak vigyázniuk kell arra, hogy olyat ne alkossanak, ami nem kontrollálható - erre figyelmeztetnek egy nyílt levélben a világ legkiválóbb, mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatói. 


 





A mesterséges intelligencia tudatára ébred.


Mire van kitalálva a mesterséges intelligencia? Programok hekkelnek programokat. A mesterséges intelligencia tudatára ébredt? Milyen szerepet játszik ebben az ember? Hol van a mesterséges intelligencia határa? Hol tart most, kinek a kezébe kerül és túl tudja-e lépni az embert? Mivé lesz a tökéletlen ember, ha a mesterséges intelligencia ember nélkül tud majd mindent precízebben, pontosabban, hibátlanul és automata módon megcsinálni? Túl tudja-e szárnyalni a mesterséges intelligencia az emberi agy zseniális képességeit?
 Dienes István és Jakab István beszélgetése:







 *


FIX TV | TECHMANIA - A Mesterséges intelligencia jövője | 2017.12.07.

Videó:

 

 

 

-

TZM - "The Zeitgeist Movement" ( A Korszellem Mozgalom ) - A fenntarthatóságot elősegítő szervezet bemutatása. ( 5. rész )

TZM - "The Zeitgeist Movement" : ( A Korszellem Mozgalom ) - A fenntarthatóságot elősegítő szervezet bemutatása. 

 

(  A Zeitgeist Mozgalom (angolul: The Zeitgeist Movement; magyarul: „Cájtgájszt-mozgalom”) egy fenntarthatóságot elősegítő, és ennek érdekében társadalmi-gazdasági változást pártoló, alulról szerveződő világméretű mozgalom. A Zeitgeist jelentése: „Korszellem”. A szervezet önkéntes, közösségi alapú aktivizmust, és figyelemfelhívó tevékenységet folytat egy globális és regionális szervezeti hálózat, projektcsapatok, éves rendezvények, médiagyártás, valamint jótékonyság révén.

 



A mozgalom fókuszában többek között az áll, hogy felismeri, hogy az emberiséget jelenleg sújtó társadalmi problémák zömének valódi oka nem holmi hibás politikai irányelv, korrupció, hiány, netán az „emberi természet”, vagy egyéb gyakori feltételezés. A mozgalom felismeri, hogy az olyan problémák, mint szegénység, hajléktalanság, korrupció, válság, háborúk, és éhezés csupán „tünetei” egy idejétmúlt társadalmi rendszernek, ugyanis a 20. század folyamán a föld meghaladta a tényleges hiányt (pl. élelmiszer, víz, ruházat, lakás, stb.), és már csak ezen javak elosztásával van a gond. Az elosztás pedig a gazdasági rendszer alapján szerveződik, ami a hiány menedzseléséről szól. A jelenlegi gazdasági rendszer ugyanis csak hiány, és problémák mellett tud működni, tehát már mesterségesen tartja fenn azokat, méghozzá a kínálat és a vásárlóerő korlátozása, valamint a kereslet növelése (pl. reklámok, függőség) révén. A Mozgalom aktivizmusa és figyelemfelhívó tevékenysége rövid-, és hosszútávra is vonatkozik. A hosszútávú cél - az áttérés az Erőforrás-Alapú Gazdasági Modellre - folyamatos törekvést jelent, amely mellett szükség van átmeneti reformokra, valamint közvetlen közösségi támogatásra.

A Zeitgeist Mozgalom nem tartozik egyetlen országhoz, vagy politikai erőhöz sem. A világra egyetlen rendszerként tekint, az emberiségre pedig egyetlen nagy családként, és felismeri, hogy ha hosszútávon szeretnénk fennmaradni, akkor az országoknak fel kell hagyniuk a fegyverkezéssel, és meg kell osztaniuk az erőforrásokat és ötleteket. Tehát a megoldások, amelyekre jutott, és amelyeket terjeszt a Földön mindenki érdekeit szolgálja, nem csak egy bizonyos csoportét.  

 

Folyt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zeitgeist-mozgalom )

 

 A 2008-as alapítású "The Zeitgeist Movement" egy fenntarthatóságot elősegítő szervezet, amely közösségi alapú aktivizmust, és figyelemfelhívó tevékenységet folytat egy globális és regionális szervezeti hálózat, projektcsapatok, éves rendezvények, médiagyártás, valamint jótékonyság révén.

A Mozgalom fókuszában többek között az áll, hogy felismerjük, az emberiséget jelenleg sújtó társadalmi problémák zömének valódi oka nem holmi hibás politikai irányelv, korrupció, hiány, netán az "emberi természet", vagy egyéb gyakori feltételezés. A Mozgalom felismeri, hogy az olyan problémák, mint szegénység, hajléktalanság, korrupció, válság, háborúk, és éhezés csupán "tünetei" egy idejétmúlt társadalmi rendszernek. Az pedig éppen azért elavult, mert a XX. sz. folyamán meghaladtuk a tényleges hiányt (legalábbis ami az élethez szükséges javakat illeti, pl. élelmiszer, víz, ruházat, lakás, stb.), és már csak ezen javak elosztásával van a gond. Az elosztást pedig a gazdasági rendszer alapján szervezzük, ami viszont közismert alaptétele szerint a hiány menedzseléséről szól. És itt az alapvető ellentmondás, a jelenlegi gazdasági rendszer ugyanis csak hiány, és problémák mellett tud működni, tehát már mesterségesen tartja fenn azokat, méghozzá a kínálat és a vásárlóerő korlátozása, valamint a kereslet növelése (pl. reklámok, függőség) révén.

 A “Zeitgeist” kifejezést így definiálhatjuk: Egy kor intellektuális, morális, és kulturális klímája. A "mozgalom" szervezett változást jelent. A Zeitgeist Mozgalom tehát egy társadalmi célkitűzés a kor intellektuális, morális és kulturális klímájának megváltoztatására. Egészen pontosan olyan értékek és gyakorlatok irányába, amik jobban szolgálják az emberiség jólétét.

Amire a TZM sarkall, azt röviden így lehetne megfogalmazni: "A Tudományos Módszer alkalmazása társadalmi célokra". Ez jelenleg nem érvényesül, mivel a társadalmi problémákat manapság elsősorban a monetáris gazdaság, és a politika keretein belül igyekeznek orvosolni. Jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerünk (a piacgazdaság) nem fenntartható, ezért a mostani trendek mellett 2030-ra összeomlik (az MIT kutatása alapján). Ezt mindannyian szeretnénk elkerülni, ám ehhez az kell, hogy elterjedjen egy új, tudományos alapú gazdaságszervezési mód, mely a megfelelő visszacsatolások révén biztosítja a környezeti-, gazdasági-, és társadalmi fenntarthatóságot. Utóbbinak alapeleme, hogy minden ember szükségletéről gondoskodunk, hisz a termelékenység magas foka révén ez ma már technikailag lehetséges. Ennél természetesen már most többre vagyunk képesek, azonban a piacgazdaság alapvető mechanizmusai nem csak a javak elosztását, de a globális ökoszisztémát is veszélyeztetik, sőt, az újrahasznosítás figyelmen kívül hagyása miatt a nyersanyag-utánpótlást is. Ezek után talán már nem meglepő, hogy a szakadék széle felé tartunk. Ahhoz azonban, hogy ez az új gazdaságszervezési mód (az Erőforrás Alapú Gazdaság) elterjedhessen, először is informálnunk kell az embereket arról, hogy a mostani rendszer a kutatások szerint pár évtizeden belül összeomlik, valamint az értékrendet olyan irányba kell fejlesztenünk, hogy az alkalmas legyen a fenntarthatóság elérésére.
Ha a Zeitgeist Mozgalom számodra új, akkor javasoljuk, hogy nézd meg a  Bevezetés az Erőforrás Alapú Gazdaságba  c. rövid előadást (magyar felirattal), a Zeitgeist: Haladjunk Tovább c. dokumentumfilmet (magyar szinkronnal), ill. olvasd el A piacgazdaság alkonya c. cikket az oldalon (vagy a TZM: Defined c. kiadványt - egyelőre angolul), hogy kellő képet kapj a gondolatmenetről. A TZM Global Radio Show-t követve meghallgathatod a legfrissebb közleményeket, interjúkat.

 

Forrás: 

 

  ((( 5.rész )))


***


Válogatott  cikkek és Válogatott képes üzenetek:



Gazdaság...


A gazdaság feladata, hogy eltartsa a népességet, a gazdaság fejlődése révén pedig egyre több embert lehetett eltartani. Ám a népességnövekedés nem egy „eredendően jó” dolog, hanem egy ökológiai kockázati tényező, potenciálisan végzetes következményekkel.

Történelmi áttekintés:
Az ember a tűz felfedezése révén felülkerekedett a többi állaton, így már nincs természetes ellensége. Emiatt elkezdett szaporodni, aminek már csak a terület eltartóképessége szabott határt. A populációs összeomlások elkerülése végett gyűjtögető-vadászó-halászó őseink egy része módszereket fejlesztett ki népességük szabályozására, míg mások mindig csak új területeket kerestek. Majd amikor elfogytak a szabad területek, egymásnak estek. Akkoriban a védelem elsősorban a katonaság létszámán múlt, ezért kialakultak a tömegtársadalmak és a hieararchia. A hatalmi propaganda a szaporodást erőltette, a PR pedig a papságra maradt („szaporodjatok és sokasodjatok”). Az ember tízezer éve a folyamatos túlnépesedettség állapotában van, a technikai és gazdasági újítások pedig alapvetően az egyre nagyobb népsűrűséghez való alkalmazkodást szolgálta. 1970 előtt csupán relatíve voltunk túlnépesedve (termelési képességeinkhez mérten), azóta viszont abszolút értelemben is (túlterheljük a Földet).[1]

Mióta először túlnépesedtünk, a védelem kulcsa a további népességnövekedés volt, ami egy pusztító ördögi körhöz vezetett. Ám a múlt század elejére a géppuska, majd a hadsereg gépiesítése miatt mindent megváltoztatott (ezért vált értelmetlenné a sorozás). Ezután már nem volt szükség több emberre, mégis tovább szaporodtunk. A több ezer éve tartó hatalmi propaganda ugyanis már annyira mélyen beleivódott kultúránkba, hogy a nagyobb népességet automatikusan jónak tekintjük (pedig nettó káros, a vadvilágra és életminőségünkre is), a fogyástól pedig pánikolunk (még akkor is, ha túlterheljük az ország területét, amit talán nem tudunk, de érzünk). Ez egy súlyos értékrendi válság, amiből minél előbb ki kell kászálódnunk a saját érdekünkben. Aki ugyanis 10-15 év múlva is a Földön tervez élni, vagy vannak utódai, annak alapvető érdeke a globális népességnövekedés megállítása, és a fenntarthatóság elérése. Az átmeneti fogyás épp jól jön, a nyugdíjakat pedig úgysem a most születettek fogják kitermelni, hanem az automaták és a szoftverek (csak meg kell adóztatni a gépek munkáját).

[1] https://www.footprintnetwork.org/our-work/



Tömegtársadalom - Helyi közösség...



 A tömegtársadalmak relatíve modern, természetellenes képződmények, az egyének számára pedig veszélyesek. A közösségek nélküli tömegtársadalom, ahol az emberek nem ismerik egymást, és nem bíznak egymásban, a pénzért való kereskedés és a kapitalizmus táptalaja. Az egyén egy idegenek alkotta tömegben egészen máshogy viselkedik, mint egy kisközösség tagjaként. Befolyásolhatóbb, főleg azok részéről, akik jártasak a tömegpszichológiában (pl. marketingesek, politikusok).

Az ember társas lény; egyedül, remeteként nem boldogul. Szüksége van mások támogatására, ám ha nem egy helyi kisközösség tagjaira hagyatkozik, hanem olyanokra, akiket nem ismer, és akik jóval nagyobb hatalommal rendelkeznek (pl. vállalatok, kormány), akkor elkerülhetetlenül szolgává válik, és egy hierarchikus társadalmi rendszer alakul ki.

Néhány link, ami segít a közösségszervezésben:
https://miutcank.hu/
http://kozossegek.atalakulo.hu/
http://kozossegivallalkozas.hu/



Veganizmus / ökolábnyom / megoldás...



 A fenntarthatóságot valahogy el kell érni, így a népességnövekedés egyre szűkebb korlátok közé szorítja életmódunkat. Emiatt indult el az egy főre jutó ökolábnyom csökkentésére irányuló diskurzus, és emiatt lett az veganizmusnak ökológiai színezete. Sok vita folyik arról, mennyit is jelent valójában, szóval nézzük a számokat:

Az emberiség teljes ökolábnyoma a Föld biokapacitásának 170%-a,[1] vagyis 70%-kal gyorsabban merítjük ki a természetes erőforrásokat, mint ahogy azok meg tudnának újulni. Ahhoz tehát, hogy elérjük a fenntarthatóságot, legalább 42%-kal kellene csökkenteni az emberiség teljes ökolábnyomát. Az étkezés karbonlábnyoma a teljes karbonlábnyom 25%-a (~0,42 gha/fő), ami kb. a felére csökken a veganizmusra való áttérés esetén (~0,21 gha/fő).[2] A karbonlábnyom a teljes ökolábnyom kb. 60%-a,[3] így a veganizmusra való áttérés 12,5%-kal csökkentené az emberiség karbonlábnyomát, illetve 7,5%-kal a teljes ökolábnyomát (2,8 gha/fő-ről 2,59 gha/fő-re).

Az étkezés a globális egy főre jutó ökolábnyomnak (~2.8 gha/fő) is kb. a negyedéért felelős (~0,7 gha/fő).[4] Emiatt a karbonlábnyomon kívüli részének (~1,12 gha/fő) is szükségszerűen a negyedéért (~0,28 gha/fő). Jelenleg a növénytermesztésre is alkalmas területek 33%-át használják legeltetésre, valamint a gabonatermény kb. 40%-át adják a haszonállatoknak. Ha tehát nem lennének haszonállatok, akkor egyrészt 67%-kal nőhetne az étkezésre szánt gabonamennyiség a jelenlegi szántókról, másrészt 50%-kal nőhetne a növénytermesztésre használt terület. Így végeredményben 150%-kal nőhetne meg az étkezésre használható gabonamennyiség. Ha a jelenlegi élelmiszer-ellátási szinttel számolunk, akkor a jelenlegi mezőgazdasági területek 40%-a is elegendő volna az emberiség élelmezéséhez, vagyis 60%-kal csökkenne az élelmezés nem karbonlábnyom jellegű ökolábnyoma (0,28 gha/fő-ről 0,11 gha/fő-re).

Összegzés:
A számítások alapján elmondható, hogy ha az emberiség kollektíven áttérne a veganizmusra, akkor a teljes ökolábnyoma 2,8 gha/fő-ről 2,42 gha/főre csökkenne. Ez egy 13,6%-os csökkenést jelent, vagyis a veganizmusra való totális áttérés önmagában nem volna elég a fenntarthatóság eléréséhez (1,7 gha/fő), főleg, ha közben tovább nő a népesség. Mindenesetre ez is számít valamit, föltéve, hogy a terjedése miatt nem hisszük azt, hogy a népességnövekedéssel már nem is kell foglalkozni (pl. fogamzásgátlásra való adakozás, családtervezési karbonkredit, stb.).

[1] https://www.footprintnetwork.org/2018/04/09/has_humanitys_ecological_footprint_reached_its_peak/
[2] https://www.vox.com/2014/7/2/5865109/study-going-vegetarian-could-cut-your-food-carbon-footprint-in-half
[3] https://www.footprintnetwork.org/our-work/climate-change/
[4] https://www.overshootday.org/how-much-does-food-contribute-to-our-ecological-footprint/



Földfelszín...


A szárazföldek a teljes Földfelszín 29%-át teszik ki, a többit tengerek és óceánok borítják. Az elmúlt évszázadokban a szárazföldek erdővel borított területe a kétharmadára csökkent, miközben a sivatagok területe a másfélszeresére nőtt, a mezőgazdaság által kisajátított terület pedig több, mint ötszörösére.

A mezőgazdasági területek jelentős részét manapság elsivatagosodás fenyegeti. Minden évben 12 millió hektár válik sivataggá, ami nagyobb, mint hazánk területe. Az elsivatagosodás az egyik látványos megnyilvánulása annak, hogy az emberiség ökolábnyoma nagyobb, mint a rendelkezésre álló biokapacitás, ami azt eredményezi, hogy feléljük a természeti erőforrásokat, mint például a talajok és az erdők.

Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Agricultural_land
http://www.earth-policy.org/indicators/C56/
https://www.enotes.com/homework-help/what-percentage-land-earth-desert-57417
https://nsidc.org/cryosphere/glaciers/quickfacts.html
https://link.springer.com/article/10.1007%2Fs10980-014-0034-y
http://www.un.org/en/events/desertification_decade/value.shtml



Túlnépesedés...


Manapság sok szó esik környezetpusztításról, háborúkról, szegénységről, ugyanakkor a kiváltó okokról a többség elavultan gondolkodik. A tömegek szaporodása évezredeken át hasznos volt az uralkodó rétegeknek, ezért – bár rengeteg szenvedést okozott a szegény rétegeknek – vallási és kulturális agymosással erőltették, ami igencsak hatásosnak bizonyult. Az évezredek során annyira beépült a kollektív pszichénkbe, hogy a legtöbb ember nem tudja fölismerni a népességrobbanás negatív hatásait. A többség a népességnövekedést automatikusan "jónak", a fogyást pedig "rossznak" tekinti, még akkor is, ha túlterheljük az ország területét (ez utóbbit pedig tagadja). A psziché még azt is blokkolja, hogy az évente százmilliónyi baleset-teherbeesés jelentette természeti csapásról, és ennek szörnyű következményeiről szóló információk eljussanak az agyba.

A népesség növekedése a fosszilis energiabőség (ipari forradalom) óta már fölösleges, a természeti erőforrások szűkössé válásával pedig kifejezetten (ön)pusztítóvá vált! Noha a szaporodás sok évezredes birodalmi erőltetése elavult, sőt kártékonnyá vált, évente százmilliók életét nyomorítja meg (hazánkban is), miközben környezetpusztítást eredményez, és csak lassan fékeződik le, így még mindig folyik a szörnyű népességrobbanás.

Ez az emberiség társadalmi-gazdasági-ökológiai problémáinak fő oka. Számos birodalom omlott össze a történelem során, de most a teljes, globalizálódott emberi civilizáció sodródik az összeomlás felé.[1] A Föld túlterhelése már 160%, és tovább nő.[2] Amíg ezt nem sikerül 100% alá csökkentenünk, addig globális összeomlás elé nézünk.

A fogamzásgátlást az ENSZ már 1968-ban az emberi jogok közé sorolta. A fogamzásgátlás jogának, tudásának és eszközeinek biztosítása mindenki számára kétszer is szerepel a Fenntartható Fejlődés Célok közt (SDG 3. Egészség és 5. Nők egyenlősége).[3] Ez a feltétele a többi SDG elérésének, a globális válság megoldásának.

[1] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
[2] https://www.footprintnetwork.org/our-work/ecological-footprint/
[3] www.unis.unvienna.org/unis/hu/topics/sustainable_development_goals.html



Erkölcs...



Megjegyzés: az "életminőség" a társadalom életminőségére utal, mérőszámai pedig a társadalmi mutatók (pl. születéskor várható élettartam).

Sokakban az erkölcs (moralitás) eme három alapvető jellemzője nem tudatosul, ezért zavaros, és sokszor ellentmondásos képzeteik vannak vele kapcsolatban. Így aztán könnyen befolyásolhatók a tekintélyelvű, leegyszerűsített erkölcsi rendszerek által (pl. vallási dogmák, politikai propaganda, stb.). A vallásosak közül pl. sokan nem ismerik föl, hogy az erkölcsi érzék alapja az empátia, emiatt nem is tudják elképzelni, hogy egy felsőbb hatalom dekrétumai nélkül is lehet erkölcsösen viselkedni (alapvetően ebből fakad az a tévhit, miszerint „az ateisták erkölcstelenek”).

Régen az erkölcsi szabályrendszerek megalkotásához leginkább ősi tapasztalatokra, tradíciókra és ideológiákra hagyatkoztak. Ám ezek a kezdetleges rendszerek idővel alkalmatlannak bizonyultak, mert nem voltak képesek alkalmazkodni a változó életfeltételekhez (tradíciók), vagy mert eleve téves axiómákra épültek (ideológiák). Ez nagyon élesen meglátszik a különböző ideológiák egyre szélsőségesebb módon való érvényesítése esetén, mert így hamar kiütköznek azok a pontok, ahol hibás volt a modell. A szocializmusban pl. erőszak kellett az alsóbb osztályok egyenlősítéséhez és az így kialakított mesterséges társadalmi rend fenntartásához, a kapitalizmusban pedig társadalmat megbetegítő hatása van a nagy egyelőtlenségek és folyamatos növekedésének.[1][2]

Viszont ahogy fejlődött a filozófia és a tudomány (pszichológia, szociológia, stb.), egyre pontosabb képet kaptunk arról, hogy tulajdonképpen mi is az erkölcs szerepe, és hogy mi segíti azt elő leginkább. Világossá vált, hogy erkölcsi szabályok funkciója a társadalmak fennmaradásának és jóllétének biztosítása. A kutatások és kísérletek pedig egyre jobban megmutatják, mely szabályok és attitűdök elvetendők a cél érdekében (pl. rabszolgatartás, homofóbia, stb.), valamint mely területeken érdemes fejleszteni erkölcsi szabályrendszereinket (pl. emberi jogok és érvényesítésük).

[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] https://www.youtube.com/watch?v=AaAJQR_9Dg8 (Dr. Máté Gábor: Miért betegít meg minket a kapitalizmus?)



Propaganda...



A gazdasági növekedés csak meggyorsítja a környezetpusztítást, így önnön pusztulásunkat. A kormányok csak azért erőltetik, hogy legyen miből fizetni az államhitelek kamatait, amiket viszont eleve fel sem kellett volna venni, hisz egy szuverén állam saját maga is teremthet pénzt, épp annyit, amennyi kell. A gazdasági növekedés tehát arra való, hogy az adófizetők fizessék a bankok profitját olyan hitelek után, amik felvételéről meg sem kérdeztek minket. A „képviselőknek” nem a bankokat és a vállalatokat kellene hizlanlia, hanem a jólétet (azaz a közegészséget) kellene javítania. A jólét mérőszáma nem a GDP/fő, hanem a társadalmi mutatók, amit egy bizonyos átlagjövedelmi szint fölött a GDP növelésével nem, csak az egyenlőtlenség csökkentésével lehet javítani,[1] ill. a megosztás növelésével.

A görcsös munkahelyteremtés értelmetlen szélmalomharc az egyre gyorsabban terjedő automatizáció, és az alapjövedelem fényében. Nyilván nem a most születendő gyermekek fogják eltartani a jövő nyugdíjasait, hisz már most sem jut munka a fiataloknak, 20 év múlva pedig automatizálni lehet a munkehelyek felét.[2] Az emberi munkaerőre egyre kevésbé van szükség. Az alapjövedelem révén el lehet tartani a nyugdíjasokat, amit a profit megadóztatásából lehet finanszírozni, ill. az adósságmentes pénzre való áttéréssel. Valójában hagyni kellene csökkenni a népességet, mert a jelenlegi fogyasztási és hatékonysági szint mellett gazdaságunk nem fenntartható.[3] Márpedig amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Ráadásul a kevesebb gyermek a szegénységből való kilábalás egyik legjobb eszköze. Tehát választhatunk: kevesebb gyerek és kevesebb szegény, vagy több gyerek és biztos pusztulás.

A profitorientált vállalatok nem azért gyártanak és értékesítenek termékeket és szolgáltatásokat, hogy mi egészségesebbek, boldogabbak és szabadabbak legyünk. Az egészség a nem feldolgozott ételeken és a természet közelségén múlik, a boldogság a szeretetteljes, egészséges emberi kapcsolatokból fakad, a szabadság pedig ott kezdődne, hogy bőség mellett ne kelljen a megélhetésért gürcölni (lásd: alapjövedelem). Adósságmentes pénz, alapjövedelem, és nonprofit közösségi vállalkozások mellett sokkal kevesebb pénzforgalom, termelés és környezetpusztítás mellett sokkal magasabb jólétet lehet elérni. Bármely közösség, település vagy régió létrehozhat adósságmentes helyi pénzt (lásd: Soproni Kékfrank, Balatoni Korona), gondoskodhat a szegényekről (pl. ingyenkonyha, családtervezési oktatás, stb.), és bárki létrehozhat nonprofit közösségi vállalkozást (vagy azzá alakíthatja a már meglévőt).[4] A siker kulcsa a tévhitek eloszlatása, az értékrendfejlesztés, és a közösségépítés.

[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] http://bruegel.org/2014/07/chart-of-the-week-54-of-eu-jobs-at-risk-of-computerisation/
[3] http://www.fna.hu/mittehetsz/okolabnyom
[4] http://www.inspi-racio.hu/index.php/koezoessegi-vallalkozas/koezoessegi-vallalkozas-fejlesztes/mi-a-koezoessegi-vallalkozas



Média-reklám....


Ha pedig valami problémát nagyon meg szeretnénk oldani, akkor úgyis rákeresnénk az interneten. Az internet korában igazából egyáltalán nincs létjogosultsága a reklámnak, hanem puszta zaj. A kevesebb holmi és csomagolóanyag nyilván kevesebb szemetet is jelentene.

Ez persze kevesebb munkahelyet is jelentene, de valójában nem is munkahelyre van szükségünk, hanem a javakhoz való szabad hozzáférésre. És mivel a gépek úgyis termelékenyebbek nálunk, már rég nem értelmetlen munkákért, hanem alapjövedelemért és „robotadó”-ért kellene harcolnunk (ami a munkáltatói járulékok mintájára a robotok és automaták „munkája” után fizetendő). A gépek annyira termelékenyebbek nálunk, hogy a 80-as évek óta a termelékenység elszakadt a foglalkoztatottságtól, és már Kínában és Indiában is automatizálnak.[1][2][3]

Megjegyzés: az alapjövedelemmel együtt (vagy akár még előtte) számos okból célszerű beveztni a jövedelmi plafont, ami a legtöbb javaslat szerint nem lépi túl a létminimum 20-szorosát (ez nálunk kb. havi 2 millió volna).

[1] http://research.stlouisfed.org/fred2/graph/fredgraph.png?graph_id=103496
[2] http://www.bloombergview.com/articles/2015-04-09/robots-leave-behind-chinese-workers
[3] http://www.bloomberg.com/news/articles/2015-08-09/india-robot-invasion-undercuts-modi-s-quest-to-put-poor-to-work



Kapitalizmus hibái...



Minden ember közös érdeke a közegészség fenntartható módon történő javítása. De mivel régen ezeket nem is tudták mérni, így egy primitív proxit kezdtek el figyelni, a gazdaság méretét. Abból indultak ki, hogy a szükségletek kielégítéséhez való javakat hosszú ideje főleg a gazdaság állítja elő, így ha egyetlen kulcsfontosságú dolgot mérünk, akkor valószínűleg a többi is javulni fog. De persze minden leegyszerűsítés hibás. A GDP-ben ugyanis nincs benne a családon belül, vagy barátok számára elvégzett munka, ahogy a közegészség sem (pl. születéskor várható élettartam, egészségben eltöltött évek száma, függőségek, mentális betegségek és gyilkosságok előfordulási aránya, stb.), vagy a fenntarthatóság (biokapacitás, ökolábnyom, erdők, klíma, stb.).

A valóságban a GDP növekedésével egy darabig a közegészség is nő, ám egy bizonyos szint fölött a gazdaság mérete túlnő a természeti erőforrásokon, és fenntarthatatlanná válik, az egyenlőtlenségek növekedése miatt pedig elkezd romlani a közegészség. Így lehet az, hogy pl. az USA a világ egyik leggazdagabb országa, ugyanakkor az egyik legfenntarthatatlanabb is,[1] aminek az összes fejlett ország közül a legbetegebb a társadalma![2] Persze szinte minden ország a gazdaság növelését helyezi előtérbe (mert balga módon kamatterhelt hiteleket vettek föl, amik visszafizetéséhez növelni kell a gazdaságot). Pedig az országok háromnegyede már így is túllépte a növekedés határait, így gazdaságuk fenntarthatatlan (az összeomlás felé haladnak).

Mi a megoldás? Többrétű. Az biztos, hogy minél több az ember, annál nagyobb egy ország ökolábnyoma. Így biztosítani kell a családtervezési lehetőségeket és a középiskolai képzést minden lány és nő számára. A középiskola elvégzése ugyanis hárommal csökkenti a tervezett gyermekek számát, a fogamzásgátló pedig biztosítja a nők számára a rendelkezést saját testük felett.[3] Emellett célszerű elérni, hogy a mindenkori kormányok ne vehessenek föl kamatterhelt hitelt (pl. Alkotmányban rögzíteni), ami véget vet a növekedéskényszernek. A pénzteremtés és a kamatszedés kiváltságát pedig érdemes visszaadni az államnak, hogy ne a Bankszövetség uralja az ország gazdaságát a pénzmennyiség manipulálásán keresztül. Ezek után végre kitűzhetjük célul mindenki érdekét (a közegészség fenntartható módon történő javítását), és képesek is leszünk elérni azt. Röviden ez a földi paradicsom megteremtésének receptje :)

[1] http://www.footprintnetwork.org/content/documents/ecological_footprint_nations/
[2] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[3] http://en.unesco.org/gem-report/sites/gem-report/files/girls-factsheet-en.pdf



Értékrend válság , közös érdekeink...



Minden ember közös érdeke az életminőség fenntartható módon történő javítása. A társadalom életminőségét (a jóllétet) a társadalmi mutatók mérik (pl. születéskor várható élettartam, csecsemőhalandóság, tinédzserkori terhesség, függőségek-, mentális betegségek és gyilkosságok előfordulási aránya, stb.). A szenvedés elkerülésének mikéntje a szükségletek kielégítése. Egy adott társadalom fenntartható, ha az ökolábnyoma nem nagyobb, mint a rendelkezésre álló biokapacitás (megj.: a globalizált világ összeomlása minden országot érint). A természet (ill. természeti erőforrások) a gazdaság alapja, ami pedig szükségleteink kielégítésének alapja. A biodiverzitás az ökológiai stabilitás alapja, ami pedig a globális létfenntartó folyamatok stabilitásáért felelős.

A tudományos módszer a valóság megismerésének legjobb módszere, mivel bele van építve az önellenőrzés. A fogamzásgátlás és a szexuális felvilágosítás emberi jogok, melyek érvényesülése nélkül minden humanitárius, környezeti, gazdasági, stb. erőfeszítés kárba vész. Az erőszak egyetlen nem kártékony formája a védelmezés (pl. elzárás). A politika legfőbb célja a hatalom szerzése és megtartása, ami gyakran az életminőség és a fenntarthatóság ellen hat. A logika és a szkepticizmus segítenek megvédenek az alaptalan (emiatt veszélyes) hiedelmektől (pl. összeesküvés-elméletek). A pragmatimus a legésszerűbb mód annak eldöntésére, hogy mi az „igaz” (ha az állítás a gyakorlatban beigazolódik, akkor „igaz”). A megelőzés a problémákhoz való hozzáállás leghatékonyabb módja. A hosszútávú gondolkodás és a rendszerszemlélet segít a megelőzésben, a generalizmus (némi jártasság mindenben) pedig segít a rendszerekben való gondolkodásban.

A tartós, és könnyen újrahasznosíthatóra tervezett termékek segítenek minimalizálni a hulladékot és a környezetterhelést. Az automatizáció és a komputerizáció felszabadít az unalmas, monoton munkák alól, és a gépek által termelt jövedelmek (ill. javak) újraelosztása egy remek eszköz a jövedelmi különbségek csökkentéséhez. A sztenderdizáció és modularizáció nem csak a hulladékot és a környezetterhelést segítenek csökkenteni, de hozzájárulnak a javak árának csökkenéséhez is, valamint az inkompatibilitásból fakadó felhasználói frusztráció csökkentéséhez is!

A nagy jövedelmi különbségek rontják a társadalmak életminőségét (a gazdagokét is), így a kis (10x>) jövedelmi különbségek minden ember közös érdeke.[1] A minimalizmus rámutat a fogyasztáscsökkentés életminőséget javító aspektusaira (pl. nyugalom, hatékonyság, stb.), ami a takarékossággal együtt segít szükségleteink költséghatékony kielégítésében. Az ateizmus és a vallásmentesség igazából egyenesen következik a szkepticizmusból, de érdemes külön kiemelni, mert a vallás sokak mentális „vakfoltjában” marad. Az ember természetes közege a helyi közösség. Kognitív korlátaink miatt nem is tudunk 150 embernél több iránt empátiát érezni, fejben tartani a szívességeket, és átlátni a viszonyokat (lásd: Dunbar száma). A relokalizáció segít a közösségek gazdasági alapjának megteremtésében, valamint az ellátási útvonalak lerövidülése révén az energiahatékonyság növelésében. Az egészség fontossága magától éretődő, a fittség pedig hozzájárul.

[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu




Fogyasztás és technológia...



A legtöbb ország ökológiailag túlterhelt (hazánk is).[1] Amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Ha el akarjuk kerülni az összeomlást, akkor időben el kell érni a fenntarthatóságot (országos-, és globális szinten is). A fenntarthatóság eléréséhez az országok ökolábnyomát le kell csökkenteni a biokapacitás szintjére. Ehhez alapvetően három „kart” tudunk mozgatni: fogyasztás, népesség, és hatékonyság. A kívánt hatás érdekében az első kettőt csökkenteni kell, a harmadikat pedig növelni. Nézzük meg, melyik út mennyire járható!

Ha valaki csökkenteni akarja a fogyasztását, bármikor megteheti, és még anyagilag is jól jár (magától értetődő). A fogyasztás csökkentésére tehát nincs kielégítetlen igény, így az emberek arról való győzködése, hogy fogyasszanak kevesebbet, végeredményben hasztalan. Igazából a szegény országok lakói is inkább kényelmesen szeretnének élni, ami több fogyasztást jelent. Mindeközben maguknak a zöldeknek is nehezére esik 1,7 gha alá szorítani saját ökolábnyomukat (ami jelenleg a globális egy főre jutó biokapacitás), nemhogy 1 gha alá (amennyi a súlyosan túlnépesedett országokban jut egy emberre, mint pl. India, Etiópia, vagy épp Hollandia).

Ugyanakkor világszerte emberek százmilliói szerentének kevesebb gyereket, csak nem tudnak védekezni a teherbeesés ellen, emiatt mindenki akarata ellenére nő a világnépesség. Valamint a már fogyó népességű, de ökológiailag még mindig túlterhelt országok népessége lassabban fogy, mint ahogy tudna. Hazánk pl. a jelenlegi egy főre jutó ökolábnyom mellett kb. 7 milliós népességgel érné el a fenntarthatóságot.[1] A nadrágszíjat senki nem akarja összehúzni, ugyanakkor a teherbeesése közel fele még így is a pár akarata ellenére történik idehaza![2] Tehát nem csak a szegény országokban, de itthon is elkél a családtervezés emberi jogának biztosítása (akár adakozás révén, akár a szaporodás erőltetésére elpazarolt összegek helyett, ami csak sietteti az összeomlást).

A termelés technikai hatékonyságának növelése bizonytalan, mert a kulcsszereplők (a vállalkozók és az állam) nem érdekeltek benne. A vállalkozók a költséghatékonyságot akarják növelni – akár növeli a technikai hatékonyságot, akár csökkenti (pl. a műanyag csomagolóanyagok olcsóbbak, mint a fenntartható alternatívák). Az állam legfőbb érdeke az adók és a hatalom maximalizálása, amik mellett a fenntarthatóság huszadrangú dolog (bár egybeeshet). Ha tehát a lakosság egy része azt akarja, hogy az állam szigorítsa a környezetvédelmi előírásokat, akkor egyesével kell petíciókat szervezni, sok-sok aláírással (már ha jut az ilyen beruházásokra elég erőforrás, idő és pénz, amik jelentős részét elviszi a népességnövekmény-, illetve a nem kívánt utódok ellátása). Megj.: Egy új társadalmi-gazdasági rendszer (pl. EAG) kiépítésének előfeltétele az összeomlás megakadályozása.

[1] http://data.footprintnetwork.org/#/
[2] https://www.contraceptioninfo.eu/node/7



Népesedés...



Egy emberre 2012-ben kb. 1,73 hektár jutott, de 2,84-et használtunk, és ez az arány egyre rosszabb, mert egyre több az ember, és nem csökken az egy főre jutó ökolábnyom. A világ akkori népességének méretét (7,1 milliárd) elosztva a globális ökológiai lábnyommal (1,65 Föld) megbecsülhetjük, mennyi embert tudott volna a jelenlegi termelési és fogyasztási minták alapján fenntartható módon eltartani a Föld (4,4 milliárd). Pedig igazából már senkinek sem érdeke, hogy nőjön a globális népesség (annál kevesebbet ér a munkaerő, és annál drágább az étlelmiszer), csak világszerte szegény nők százmilliói nem jutnak hozzá a családtervezés eszközeihez.

Minthogy az amerikai ökológiai lábnyom a globális átlagnál háromszor több (8,6 ha/fő), így ha mindenki úgy élne, mint az átlag amerikai, akkor harmadannyit, azaz csak kb. 1,5 milliárd embert tudna eltartani a Föld fenntartható módon (értsd: anélkül, hogy összeomoljon a gazdaság, és eljöjjön a Mad Max-világ, mint ahogy az a jelenlegi "zöld" trendek mellett is 2030-ra várható). Mivel az USA igen magas átlagfogyasztással rendelkezik, továbbra is nő a lakossága, és fejlett országhoz képest ijesztően magas a tinédzserkori születések előfordulási arány (a tinédzserek anyagi és érzelmi szempontból is felkészületlen szülők), így különösen nagy hatása van az ottani családtervezési programoknak!

Vonatkozó videó: http://indavideo.hu/video/Hany_ember_elhet_a_Foldon_-_David_Attenborough_filmje_a_nepesedesrol_Magyar_felirat_Hivd_meg_a_BOCSeu-t_vetiteni_eloadni

Megjegyzés: a biokapacitás-, és ökolábnyomszámítás még így is kihagy pár dolgot, mint pl. a biodiverzitás vagy a talajpusztulás, így a valóban fenntartható módon eltartható népesség valószínűleg még kisebb volna (országos és globális szinten is). A Global Footprint Network már dolgozik a modell ilyen irányú továbbfejlesztésén.

Források:
http://www.worldometers.info/world-population/
http://data.footprintnetwork.org/countryTrends.html
https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017
http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/living_planet_report_2014_facts/
http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/trends/united_states_of_america/
http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse




Fejlődés...


Az életminőséget, jóllétet, vagy más néven közegészséget a társadalmi mutatók mérik, nem pedig a GDP. Ez utóbbi a jólétet méri, ami csak egy proxi, amely növelése egy darabig valóban javítja ezeket a mutatókat, ám egy bizonyos szint fölött (amit az OECD országok már rég elértek), már nem, csak az egyenlőtlenség csökkentése.[1]

Társadalmi mutatók: születéskor várható élettartam, csecsemőhalandóság, gyilkosságok, öngyilkosságok, mentális betegségek, függőségek előfordulási aránya, elhízottság, és alultápláltság aránya, iskolát abbahagyók, és bebörtönzöttek aránya, tinédzserkori terhesség, és általános bizalom. Ha jól akarunk élni, akkor ezeket kell növelnünk, nem a GDP-t. A jólét ugyanis gazdasági növekedés nélkül is javítható (pl. megosztás, vagy a termékélettartam növelése révén).[2] Ha a gazdaság lényege, hogy kielégítse az emberek szükségleteit, és javítsa az életkörülményeiket. Ha a gazdaság nem a társadalmat szolgálja, akkor le kell cserélni (lásd: közösségi gazdálkodás, EAG, stb.) (Megj.: a nemzetközileg használt fejlettségi mutató a HDI, csak abban benne van a GDP is, ami torzítja).

Ökológiai lábnyom: Az ökológiai lábnyom egy erőforrás-menedzselésben és társadalomtervezésben használt érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A népesség, a fogyasztás, és a hatékonyság határozza meg; az első kettő csökkentésével, valamint a harmadik növelésével javítható.

Világszinten a biokapacitásnak kb. 170%-a az ökológiai lábnyom, tehát a világgazdaság nem fenntartható. [3] Tehát világviszonylatban legalább 40%-kal csökkenteni kell az ökológiai lábnyomot, hogy elkerüljük az összeomlást. A jelenlegi gazdasági rendszerben (piacgazdaság) a hatékonyságnövelés esetleges, fogyasztásnövelés nélkül pedig hamar válságba kerülne. A népesség viszont bármikor csökkenthető születésszabályozás révén, ami ráadásul kiutat jelent a szegénységből a hátrányos helyzetű családok számára!

[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] http://epa.oszk.hu/01700/01739/00085/pdf/EPA01739_eszmelet_2013_100_tel_mell.pdf
[3] https://www.footprintnetwork.org/our-work/ecological-footprint/#worldfootprint



Viselkedés...


Van, amikor az élet vagy más személyi jogok védelme céljából elkerülhetetlen az erő alkalmazása. Az oltalmazóerő mögött baleset vagy méltánytalanság elkerülésének a szándéka áll. A büntetőerő mögötti szándék viszont az, hogy valaki fizessen meg a hibásnak ítélt (már elkövetett) tettéért. A büntetőerő azon a meggondoláson alapul, hogy az emberek rosszak és gonoszak, és ezért követnek el vétségeket, amikért bűnhődniük kell (mintha attól bármi jóra fordulna). Olyan büntetőintézkedésekkel próbálják elérni „megjavulásukat”, amik elvileg 1) a szenvedés révén segítenek fölismerni hibás magatartásukat, 2) emiatt bűnbánatot éreznek, és 3) megváltoznak.

Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a büntetőintézkedések nem bűnbánatra és tanulásra ösztönzik az érintetteket, hanem haragot és ellenséges magatartást váltanak ki belőlük, valamint felerősítik bennük az ellenállást épp azzal a magatartással szemben, amit esetükben el szeretnénk érni. A tipikus börtönöktől az elítéltek megkeményednek, és magas a bűnismétlés aránya. Ahol viszont a börtönök a büntetés helyett a társadalomtól való ideiglenes elzárásra (oltalmazóerő) és a rehabilitációra fókuszálnak, ott rendkívül alacsony a bűnismétlés előfordulása (pl. Norvégia).

Ez a gyermekekre is érvényes. A testi fenyítés látszólagos (rövidtávú) eredményessége nem jelenti azt, hogy más módszerek ne váltak volna be (tudatlanság). A büntetés hazugságra nevel, és azt tanítja, hogy erőszakkal el lehet érni céljainkat. A büntetés pillanatában a szülő nem szereti a gyereket, a gyerek pedig nem érzi a szülő együttérzését, emiatt hiányzik az érzelmi biztonság. Minél többször játsszuk el a büntetőangyal szerepét, annál kevésbé fogjuk elnyerni saját szükségleteink számára mások együttérzését (lásd: tinédzserkori lázadás, magányos nyugdíjasok).

A büntetésnek egyéb, nem fizikai erőszakon alapuló formái is léteznek, mint a szidás, hibáztatás, vagy kedvezmények megvonása (pl. szobafogság). Az ilyen típusú büntetés, tehát a tisztelet és a törődés megtagadása az egyik legerőteljesebb fenyegetés. Ha föltesszük a kérdést, hogy „Milyen indítékok vezessék őt kérésem teljesítéséhez”, akkor rájövünk, hogy a büntetés egy igen korlátozott eszköz. Ismerd meg az igazán hatásos hozzáállást, az együttérző kommunikációt: Marshall B. Rosenberg: "A szavak ablakok vagy falak" (2001)



Összeomlás...


Amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Az IPCC legfrissebb jelentése után nehéz optimistának lenni. Viszont a magyarok (és még néhány csökkenő népességű ország lakói) örülhetnek, hogy fogy a népességük, mert így az összeomlás elodázása a közös érdekük (a „minél később” magában foglalja azt is, hogy „lehetőleg soha”). A fogyás természetesen nem tart örökké (ahogy a népességnövekedés sem tartott); a fogamzásgátlók viszonylagos elérhetősége csupán lehetővé tette az első lépést egy dinamikus egyensúlyi állapot kialakulásához.

Ellenben az összes többi ökológiailag túlterhelt ország (a világ országainak háromnegyede), ahol még mindig nő a népesség (szinte mind), ez utóbbi tényező miatt igen visszás helyzetben van. Emiatt ugyanis lakóinak igazából az volna az érdeke, ha minél hamarabb bekövetkezne egy válság, vagy országuk gazdasági összeomlása (így kevesebben, és kevésbé kétségbeesettebben harcolnának a vízért, konzervekért, földért, stb.). Ha ilyen országban élsz, érdemes elköltöznöd egy nem túlterhelt és/vagy fogyó népességű országba: http://data.footprintnetwork.org/#/

Az ember számára nehéz komplex rendszerekben gondolkodni, főleg hosszútávon. Ráadásul a legtöbben nem értenek az ökológiához, és abból a tévhitből indulnak ki, hogy a jövő ugyanilyen, vagy csak jobb lehet. Emiatt gyakran rövidtávú érdekeikre koncentrálnak, így saját maguk (és utódaik) ellenségeivé válnak. Sőt, sokszor még saját rövidtávú érdekeiket sem ismerik föl, mert tévhitek rabjai (pl. a népességnövekedés jó, a nagyobb család jó, a saját gyerek fontos), vagy mert nagyobb gazdasági döntéseik előtt nem ülnek le számolni (pl. nemzés, hitelfelvétel, stb.).

Ugyanezek a tévhitek, a rövidlátás, és persze az ökológiai képzetlenség érvényes a politikai döntéshozókra is (ők is emberek, és többnyire jogászok). Sőt, a politikusok esetén van még egy akadályozó tényező! Elsődleges céljuk ugyanis hatalmuk megtartása és erősítése, aminek minden egyéb szempontot alárendelnek (ha nem teszik, akkor idővel legyőzi őket egy olyan erő, amelyik megteszi). Így aztán ha egy ökológialag túlterhelt országban élsz, és a vezetés a szaporodást erőlteti, akkor tudd, és tudasd másokkal, hogy ez az összeomlás felé tereli a társadalmat!

Megjegyzés: a túlnépesedő világ összeomlása is súlyos következményekkel fog járni hazánkra, amire érdemes felkészülni (pl. gazdasági világválság, klímakatasztrófa, élelmiszerár-robbanás, stb.)



Szükségletek...


Az emberi szükségletek: létfenntartás, biztonság (anyagi és érzelmi), pihenés, szeretet, empátia, közösség, kreativitás, autonómia (szabadság), életcél (Manfred Max-Neef és Marshall Rosenberg nyomán).

A for-profit vállalatok manipulatív reklámok révén igyekeznek elhitetni velünk, hogy nem anyagi jellegű szükségleteinket (pl. szabadság, közösség) anyagi termékekkel kielégíthetjük (pl. autó, sampon). Egy túlárazott korpásodási sampon reklámja pl. úgy próbál ráijeszteni a nézőre, hogy igyekszik elhitetni vele, ha nem veszi meg, akkor ki fogják közösíteni, de ha megveszi, és használja, akkor majd mindenki odafigyel rá. Nyilván nem a korpán múlik, de még ha úgy is volna, sokkal olcsóbb egy egyszerű, kéntartalmú sampon. A szabadság és az autó esete külön ironikus, mivel azon túl, hogy az autó nem tesz szabaddá, viszonylag magas áránál fogva a többség csak hitelfelvétel révén tudja megvenni, a havi törlesztőrészlet viszont kifejezetten korlátozza a szabadságot!

Persze a függőkön nem segít ez a felismerés. A shoppingoló az empátia hiányából fakadó lelki űrt próbálja betölteni, csakúgy, ahogy az alkoholista, a drogos, vagy a szerencsejátékos. Rövid időre boldogsággal töltheti el az újabb szerzemény, ám az egyik vállalat által használt „A cipő boldoggá tesz” című szlogen hazugság. A drága dopaminlöket ugyanis hamar elmúlik. Ez igencsak pocsék hatékonysággal bír ahhoz képest, ha van valaki, akihez kötődünk, akivel jól érezzük magunkat, megéljük az élet apró örömeit, megbeszélhetjük bánatunkat, és empátiájával begyógyítja lelki sebeinket. Az emberek a gyógyítatlan lelki fájdalom elől menekülnek a függőségbe, ám empátia nélkül nincs gyógyulás. Persze minél több a függő, annál jobb a for-profit vállalatok részvényeseinek – akik ironikus módon maguk is függők, csak ők a pénzszerzésből szerzik a dopaminlöketet, és akkor vannak rosszul, ha az egyik negyedévben kevesebbet kerestek, mint az előzőben.

A közösségek felbomlása, a szülők túlterheltsége mind-mind hozzájárul az abnormális érzelmi fejlődéshez, és így a függőségek kialakulásához. A leendő szülők úgy tudják leginkább megelőzni azt, hogy gyermekük függővé váljon, ha csak akkor fognak gyermek-vállalkozásba, amikor már minden adott (pl. hitel helyett inkább megtakarításuk van), és nem kell mindkét szülőnek teljes munkaidőben dolgoznia... vagy, ha ez nem megy, akkor a nagyszülő vagy barátok bármikor rendelkezésre állnak, hogy biztosíthassák a folyamatos érzelmi biztonságot a gyermek számára. A felnőttekhez való kötődés a tinédzserkori lázadást is megelőzi (ami egyáltalán nem természetes dolog, csak annak mellékterméke, hogy a szülőknek nincs ideje/türelme gyermekeikre kiskorukban).

Forrás:
Dr. Máté Gábor és Dr. Gordon Neufeld: "A család ereje – Ragaszkodj a gyermekeidhez" (2014)



Vásárlás...


A „vásárlással való szavazás” az angol „voting with your dollars” kifejezés szabad fordítása, ami arra a naiv elképzelésre utal, miszerint az ilyen-olyan tudatosság terjedése a fogyasztók körében idővel az etikus (pl. környezetbarát/állatbarát/egészséges/igazságos stb.) termékeket és vállalatokat fogja előnyben részesíteni, a többi pedig eltűnik a piacról. A valóságban inkább az történik, hogy a profitorientált vállalatok az ilyen fogyasztókkal marketingüzenetek és PR révén igyekeznek elhitetni, hogy termékük/vállalatuk etikus. Ezek jellemzően féligazságokon alapulnak, ráadásul csupán működésük bizonyos aspektusaira vontkoznak, míg a többiről hallgatnak (vagy üzleti titoknak minősítik).

De még ha egy kisebb vállalkozás jórészt tényleg etikus módon előállított termékeket árul, és ez ismertté teszi, az iparág óriásai hamar tesznek egy „visszautasíthatatlan” ajánlatot, felvásárolják, és a korábbi vállalkozás csupán a nagyvállalat egyik brand-jévé válik (csak erről a fogyasztókat nem szoktak értesíteni). Így még az információhiányos/megtévesztett „tudatos vásárlók” multik ellen való lázadását is ki tudják használni, ráadásul új brand építésével sem kellett bajlódni, hanem készen hozzájutnak (Példa: a „The Body Shop” és az „Urban Decay” a L’oreal tulajdona, ami az állatokon való kozmetikai célú tesztelés európai újraengedélyezéséért lobbizik).

Míg a „tudatos vásárló” azt hiszi, hogy ha az etikus terméket vesz, akkor az azt gyártó „etikus vállalkozást” támogatja, a „csúnya multik” pedig annyival kevesebb bevételhez jutnak, míg végül elsorvadnak. De közben épp valamelyiket éltetjük, beleértve a többi részlegét is, mert nem vagyunk tisztában a tulajdonviszonyokkal. A multikban többségi részesedést szerző befektetési társaságok pedig annyira szövevényessé teszik a helyzetet, hogy az már távolról sem hasonlít a csupán a fejekben létező piaci utópiára.

Az anyagi jellegű szükségleteinket persze valahogy ki kell elégíteni... ilyen szempontból az tűnik ésszerűnek, hogy, keressük a helyi biotermékeket, amiket nonprofit közösségi vállalkozások készítenek (amik ennek megfelelően nem piaci alapon működnek, és amik véletlenül sincsenek jelen a részvénypiacon). Ha pedig még nincs a környéken, akkor hozzunk létre egyet, amennyiben módunkban áll ;)



*********

 


































Folyt...



***



* Az előző  részek tartalmából:  

1.rész:

http://tenyekerodje.blogspot.hu/2016/07/tzm-zeitgeist-movement.html

2.rész:

http://tenyekerodje.blogspot.hu/2017/08/tzm-zeitgeist-movement-korszellem.html 

3.rész

http://tenyekerodje.blogspot.hu/2017/12/tzm-zeitgeist-movement-korszellem.html 

4. rész

http://tenyekerodje.blogspot.com/2018/04/tzm-zeitgeist-movement-korszellem.html

&

 

Egyéb, kiemelt téma:



* Időnkénti friss cikkek és a bejegyzés forrása az alábbiakon feltüntetve!!!:

* A válogatott cikkek forrása: http://tzm.hu/

 honlap és a facebook oldala:  https://www.facebook.com/tzmmagyarorszag



-

Mit jelent az értelmiségi? | Ideológiák Tárháza

Ha felébredsz, számodra véget ér ez a világ - Jakab István, Horányi Ágnes

A duális világunkban ott van a potenciál mind a pokol, a szenvedés és mind az öröm, a boldogság, a mennyország megélésére. Amelyiken van a figyelmünk, amelyiket választjuk, annak a szolgái vagyunk. A felébredés azonban ezen kettősség meghaladásáról szól. Aki bennünk látója, tanúja eme földi teremtett világnak, annak minden megnyilvánulásának, az nem e világból való. A kettősséget produkáló elme a végtelenségig fent akarja tartani ezt a hazug, illuzórikus világot a számunkra, melyben a boldogság programozottan csak pillanatokra érhető el és nem tartható fent. Nem sokan merészkednek az elme határain túlra. Még akik el is indulnak önmaguk felé, azok is itt visszafordulnak, pedig az igazság csak ezen túllépve fedi fel magát és mutatkozik meg a végső valóság.

 Videó:


FIX TV / Ámor - Munkahelyi mobbing!

Nagyon jó a téma!!! 
Aktuális társadalmi jelenség! Sőt tapasztalatom szerint, ez már az iskolában kezdődik, nem az együttműködésre nevelés, az EQ kifejlesztése a lényeg, hanem a versengés. Tisztelet a kivételnek, de ezt a viselkedést én a csóringer "rabszolga" mentalitásnak hívom. Ki tud a "gazdának" , főnöknek, multicégnek, a helyi szarkeverőnek...jobban megfelelni. Ennek érdekében le kell taposni a másikat! Nem együttműködni a másikkal, véletlenül sem szeretni a másikat, hanem versengeni és ártani! Ez a lényeg, ennél az embertípusnál! Általában nem is egy emberről van szó, tehát nem megoldás, ha egy hangadót kirúgnak, mert a sorban alatta következő átveszi a helyét és ugyanúgy fog viselkedni. Irigység, manipuláció, tömény rosszindulat. 
Mindenhol ez van, aki ezt nem bìrja, mert még van emberi méltósága, azt biztatnám, hogy legyen egyéni vállalkozó, különben rá fog menni a hülyékre az egészsége!

Videó:





2018.11.15.


Kapcsolódó oldalak:





*


2019. január 1., kedd

25 OPTIKAI CSALÓDÁS, AMI TESZTELI AZ AGYADAT! (GONDOLKODTATÓ ILLÚZIÓK)

Első 15:

  

Utóbbi 10:




Állatfarm HD (magyar szinkronnal):



Sokak szerint az európai történelemben a XIX. század valahol Franciaországban kezdődött. 1789, szabadság, egyenlőség, testvériség. A polgári eszmerendszer hármasának gyakorlatba való átültetése a következő század feladatai közé is tartozott, így aztán jogosnak tekinthető George Orwell kérdésfeltevése: változott-e az emberi természet közel 210 év elteltével? Felnőttmesét láthatunk, amelynek főszereplői állatok, animációs technikával megjelenítve.

FILM:
 





***




Kép forrása:



 Eric Blair, aki később George Orwell néven lett világhírű, 1903-ban született a brit megszállás alatti Indiában, angol középosztálybeli családban. Iskolai tanulmányit Angliában végezte. Első és egyben utolsó állása: a brit birodalmi rendőrségben teljesített szolgálatot Burmában. Burma abban az időben a Brit Birodalom gyarmata volt. Eric Blair 1922-1927-ig tartó szolgálata több mint elég volt ahhoz, hogy a tisztviselő megtapasztalja és megelégelje azt, amit a későbbiekben brit imperializmusnak nevezett. A húszas évek végén felváltva élt Párizsban és Londonban, ebből az élményből keletkezett első könyve, a Down and Out in Paris and London (Párizs és London nincstelene). A harmincas években megtelepedett Londonban, alkalmi munkákból tartotta fenn magát.

Ezekben az években öt regényt adott ki:

- Burmese Days (Burmai napok) (1934)
- A Clergyman’s daugher (Egy lelkész lánya) (1935)
- Keep the Aspidistra Flying (Éljen a nyárspolgári élet!) (1936)
- The road to the Wigan Pier (Út a wigani mólóhoz) (1937)
- Coming Up for Air (Felbukni levegőért) (1939).

1932-ben vette fel a George Orwell írói nevet. Korai publicisztikájában elkötelezett baloldali volt. Orwell semmilyen adott, szervezett hatalmi alakzat és irányzat tagja nem kívánt lenni. 1936-ban tört ki a spanyol polgárháború. Ősszel Orwell odautazott, és Barcelonában tartózkodott. Csatlakozott a POUM-hoz (Partido Obrero de Unificacion Marxista), harcolt Franco tábornok katonái ellen. 1937 májusában megsebesült. 1938-ban megírja és közreadja a Homage to Catalonia-t (Hódolat Katalóniának), a remény és a kiábrándulás kettős könyvét.

A II. Világháború kitörése után jelentkezett a hadseregbe, de kérelmét egészségügyi állapotára hivatkozva elutasítják. Így a Honi Gárdában teljesített szolgálatot, és a BBC indiai adásában olvas fel antifasiszta szövegeket.

Élete utolsó éveit a Jura szigeten töltötte. Halálát az előrehaladott tüdőbaja okozta 1950-ben.

Állatfarm

1945-ben Jelent meg az Animal Farm (Állatfarm). A mű megjelenéséig Orwell csak közepes írónak számított Angliában. Az Állatfarm kéziratát 1914-ben tizennyolc angol könyvkiadó utasította vissza. Túlnyomó többségükben ideológiai okok miatt: a regényt akkor a sztálini Szovjetunióról írt közvetlen szatíraként olvasták, és a Szovjetunió akkor Nagy Britannia szövetségese volt a náci Németország elleni harcban.

A győztes háború, a fasizmus bukása után jelenik mag az Állatfarm. Országos, majd világsiker lett. Újabb és újabb kiadások követték, lefordították japán, kínai, arab és litván nyelvre is.

Az Állatfarm politikai regény, negatív utópia. A műben fellelhető a szatirikus, groteszk és abszurd látásmód. Kétségtelen, a mű a sztálini Szovjetunió karikaturisztikus ábrázolása. Igazán nem nehéz az elűzött Hógolyó elvtárs helyébe Trockijt, a diadalmas Napóleon elvtárs helyébe Sztálint képzelni. A mű eseményei nyomán a harmincas évek Szovjetuniójának megfelelő történéseit idézi fel. A regény végén az állatok kiegyezése az emberekkel az 1939-es szovjet-német megnemtámadási egyezményt szatirizálja. Az ábrázolása érzékletes és sokértelmű, de a műfaja nem több, mint allegória. Az Állatfarm ellenállhatatlanul ötletes, szellemes, mulatságos. A regény tele van keserűen ironikus, egyben nevetésre késztető aforizmákkal és maximákkal.

Története

Valahol Angliában, valamikor a napjainkban egy tanyai gazdaság háziállatai fellázadnak gazdájuk, a tanyatulajdonos ellen és elűzik. Önmaguk veszik birtokukba a tanyát, és megkísérlik az önálló gazdálkodást, szükségképp az embertől eltanult módszerekkel, de szabad állathoz méltó, egyenlőségen alapuló viszonyok között. Lovak, tehenek, kutyák, szárnyasok vezetését a legértelmesebb állatok, a disznók vállalják élükön Napóleonnal. Múlik az idő, és a gazdaság egyre több gonddal küszködik, egyre inkább kénytelen a környező emberi világ segítségét igénybe venni. A disznók fokról fokra mérséklik az állati szabadságjogokat, s a korábban megvetett, megtagadott emberi tulajdonságokat veszik fel. A regény végén a disznók kiegyeznek az emberekkel, az Első Disznó, a Fődisznó szövetséget köt a hajdan elkergetett gazda utódaival, és az állatfarm visszaalakul emberfarmmá. 

Forrás:





*** 

A kvantumfizika titokzatos világa.

Morgan Freeman - Miből is vagyunk valójában?

A világegyetemről alkotott képünk jelentősen átalakult az elmúlt 100 évben, és a nagy hadronütköztető gyűrűvel végzett kísérletek nyomán újabb hatalmas változások várhatók.





Eltitkolt Valóság 5 :