2012. december 30., vasárnap

Földönkívüli üzenet 4 részes UFO Videó Magyarul :



Megjelenés ideje: 2012.12.28.

1. Hírmontázs a SETI program által talált egyik lehetséges földönkívüli jellel kapcsolatos spekulációkról. A SETI program amely a NASA és állami támogatások csökkentésével nehéz pénzügyi helyzetbe került, több mint 50 éve szűri a mélyűrből érkező rádiójeleket idegen civilizációk után kutatva. Mai tudásunk fényében (több mint 2000 naprendszert és 63 bolygót találtak csillagászok 2012 Május-ig a Tejút galaxisban) a legtöbb csillagász egyetért hogy a kapcsolatfelvétel csak idő kérdése.
2. Néhány amatőr felvétel földönkívüliekről. (nem igazolt. a szerk.)
3. Az angliai Chillbolton teleszkóp mellett megjelent üzenetről,és a teleszkóptól 12km -re megjelent idegen arcról és kódolt üzenetről amely rengeteg spekulációt indított el az interneten
4. John Lenard Walson amatőr csillagász állítása szerint idegen űrhajókat fényképez és vesz fel videóra. Néhány csillagász a Nemzetközi Űrállomás-t fedezi fel a képeken, néhányan a Reagan féle "Csillagok Háborúja Projekt" maradványait.
A "TeTube Magyarul" szerkesztői semmilyen szín alatt sem állítják hogy a videón szereplő jelenségek tudományosan kétség kívül igazoltak, és szeretnénk minden nézőt arra ösztönözni hogy maga alkossa véleményét az UFO-k és földönkívüliek rendkívül érdekes témájában.









Ufok vagy szélhámosok:


A gabonakörök körül máig viták folynak, hogy emberi vagy földön kívüliek tevékenységének eredményei-e. Legutóbb egy hírhedt angol gabonakörös mester vonult vissza allergiájára hivatkozva. De mi van, ha mégis az ufók műve?

A gabonakör elnevezés olyan gabonatáblán kialakított geometriai mintát jelent, melynek eredete kérdéses. A jelenségre az 1970-es évek Angliájában figyeltek fel, több tudományos magyarázattal álltak elő a szakértők (cerealógusok), és hamar híre ment az egész világon.

1991-ben Doug Bowerről és Dave Chorleyról kiderült, 1978 óta kötelekkewl és karókkal készítették gabonaköreiket, s majd' 250 ilyen gabonakör készítését vállalták magukra.

Mára már honlapot is hoztak létre a gabonakör készítői, ahol mindent megtudhatunk az eljárásról, módszerektől, történetekről (http://www.circlemakers.org). Ennek ellenére máig divatos elképzelés, hogy ezeket a geometriai alakzatokat ufók tevékenységéhez kötik. Üzenni akarnak nekünk, hogy veszélyben vagyunk, állítják az ufókkal foglalkozó szakértők.

Vannak olyan elképzelések, hogy a földön kívüliek ősi, suméroktól származó szimbólumokkal és a DNS-ük képével próbálnak kapcsolatba lépni velünk, vagy olyan feltételezés is él, hogy a Föld körül keringő műholdak mikrohullámú sugarai hozzák őket létre.

Az első gabonakör, melyről írásos feljegyzések tanúskodnak, a Kaszáló Ördög nevet kapta és 1678-ból származik. A legendákból az derül ki, hogy egy földbérletet nem fizető farmer egyik napról a másikra talált rá a jelenségre földjén, s szerinte ez az ördög műve volt. Azon az éjszakán földjét úgy látták, mintha azt valami nagy fényesség venné körül, s másnap reggelre teljesen lekaszálta valaki az egész táblát.

Az egész világon híre ment két magyar, Dallos Róbert és Takács Gábor középiskolás ténykedésének is az 1990-es évek elején, akiket a televízió is bemutatott, Friderikusz Sándor műsorában. Hogy bizonyítsák, az ő művük volt a jelenség, fotókat mutattak be, s még hazugságvizsgálaton is átestek.

A világ minden táján jópár szélhámos készíti gabonaköreit, hobbiszerűen. Mégis, mi a magyarázat arra a jelenségre, amikor egy éjszaka több helyen egyszerre születnek gabonakörök? És mi magyarázza azokat a furcsaságokat, hogy a gabonakörökben telített elemek azonnal lemerülnek és az iránytűk megbolondulnak?

Lehet kételkedni a racionális magyarázatokban, hiszen szemtanú sosincs, s a többezer gabonakörből csupán néhánynak van gazdája, aki fényképekkel bizonyítja, hogy ő volt a "tettes". A többinek eredetét homály fedi.
(http://ufo.zug.hu/cikk/ufok-vagy-szelhamosok-keszitik-a-gabonakoroket_24.php)

1 videó: Így készül a gabonakör az UFO-k álltal - Forming Crop Circles :



Crop Circles. Gabonakörök. :


2012. december 26., szerda

HOME video



The full version: http://www.youtube.com/watch?v=jqxENMKaeCU&wide=1

Neytiri in Love- Avatar HD

A csillagkapu létezik?




A dél-amerikai őslakosok szerint egy dimenzióugrásra használatos kapu bújik meg az Andokban. Lehet, hogy valóban léteznek csillagkapuk? Kik és mire használták (vagy használják ma is) ezeket? Vannak olyan helyek a bolygón, amiket legendák, misztikum és megmagyarázhatatlan jelenségek öveznek. A Peruban található állítólagos csillagkapuról évekkel ezelőtt lehetett már hallani, és számos furcsa jelenség történik ma is a környékén. 1998-ban Jerry Hills a barátaival látogatott a kapuhoz, és a szemtanúk szerint nagyjából harminc másodpercre szó szerint eltűnt. Jerry óráknak érezte az utazást, amit időn és téren túlinak tapasztalt, és olyan helyen járt, ahol az univerzumot egy felsőbb erő tartja egyensúlyba.

A helyiek nem nagyon mernek a kapu közelébe menni, mert volt már, hogy valaki úgy eltűnt, hogy soha többé nem látták viszont. Állítólag többször láttak „nem e világinak tűnő”, magas, szinte áttetsző testű embereket, akiket narancs és kék fénygömbök kísértek. Vajon kik lehetnek, honnan jönnek? Akik megérintették a kaput, azok közül többen vizionáltak: csillagokat, fényes képződményeket, gázfelhőket láttak, a szabadesés illúzióját vélték tapasztalni. A környező falvak lakói meg vannak győződve róla, hogy ez a kapu valójában átjáró azoknak az ősi isteneknek a világába, akik a történelem hajnalán az égből érkeztek, és hozzájárultak az emberi élet kialakulásához a Földön. Részben azért, mert ősi legendáik ezt tanítják, másrészt meg a környéken gyakran látnak fényes, kerek repülő tárgyakat. Egyre több okkult kutató keresi fel a környéket, mert ők is úgy vélik: az idegen civilizációk e féregjáratok segítségével küzdik le az idő és a tér akadályait, amikor a Földre látogatnak.Már jó néhány ilyen témájú film született az amerikai filmgyárakban, s talán mindegyik az ősi legendákat vette alapul. Az egyik helyi legenda szerint kulcs is van a kapuhoz. Egy aranykorong, amivel kinyitható a kapu, és a kulcs tulajdonosa beléphet az égi uralkodók királyságába. Ez a legenda még az inka birodalom megalapításának idejéből származik, és Amaru Muruhoz, az inkák első papjához kapcsolódik. Hogy honnan jött és ki is volt valójában Amaru Muru? Ezt titok övezi… Egyesek szerint Tampu Toccóban, a legendás hegyi barlangban született, gyerekkorában felvitték a Napistenhez, majd később visszatért a Földre. Egy másik történet szerint Amaru Muru lemúriai bölcs volt, akit más bölcsekkel együtt a kontinens pusztulása előtt a világ különböző helyeire

küldtek, hogy új civilizációt teremtsenek. Számos templomot és várost (például Machu Picchut, Cuzcót és Tiahuanakót is) tudatosan építették a bolygó erővonalai mentén, és Amaru Muru birodalmába nemcsak Peru tartozott, hanem szinte egész Dél-Amerika.

Az Andok mélyén megbújó kolostorban megalapította a Hét Fénysugár Rendet, és ez a misztikus iskola a szent lemúriai tanításokat követte. Emellett ők őrizték az Amaru által idehozott misztikus tárgyakat is. Ezek között volt egy bizonyos „szent napkorong”, amit titkos kamrában őriztek, és csak nagyon ritkán vették elő. Ezt a korongot csak kozmikus vagy transzcendentális események alkalmával volt szabad használni – valószínűleg olyankor, amikor valamilyen katasztrófa közelgett, és meg kellett nyitni a kaput az istenek számára. Érdekes, hogy a régészek egy kis kör alakú bemélyedést valóban találtak a kapu bejárata mellett…

Marcahuasiról még a szkeptikusok is azt mondják, kivételes energiákkal rendelkező szent hely. A helybéliek úgy hiszik, itt adta tovább ősi titkait Viracocha, az inka főisten, és sokak szerint érezni a tanítók jelenlétét – ha fizikailag nem is láthatók. Egy teória szerint Marcahuasiban is található egy csillagkapu – a helyiek azt mesélik, hogy furcsa lények közlekednek itt, időnként fényes nappal is. Emberek eltűnnek és megjelennek a semmiből, de volt, akit lebegni láttak. Nem könnyű eljutni erre a fennsíkra, közel négyezer méter magasan fekszik. Hatalmas emberarcokat formázó sziklái (szobrai?) mind ugyanabba az irányba néznek, de található itt kőből teknős, inka harcos és hüllő is. Sok látogató számolt be arról, hogy misztikus látomásai voltak itt-tartózkodása alatt.



Vajon miért vannak ezek a csillagkapuk ilyen eldugott helyen? Lehet, hogy az ősi istenek nem akarták, hogy a földlakók megtudják, vannak más világok is ezen a bolygón kívül? Esetleg még mindig nem tartunk ott tudatosságban és bölcsességben, hogy beléphessünk az idegen világokba? Vajon ha bárki átmehetne egy ilyen kapun, mire használnánk a tapasztalatot?

...

AZ EGYIPTOMI ŐSMAGYAR NYELV. - A SZENTPÉTERVÁRI PAPIRUSZ MEGFEJTÉSE.



Csodálatos anyanyelvünk a kezdettől fogva gondolataink, érzéseink, szellemiségünk, egyszóval létünk kifejezője, meghatározója. Honnan származik, honnan származunk? Az Egyiptomi Ősmagyar Nyelv című könyvben az egyik ősi gyökerét mutatjuk be. Nevezetesen… a Nílus-parti ősmagyar nyelv és írás alapjait ismertetjük, valamint gyakorlati alkalmazásaként a Szentpétervári Papirusz 1115, közismert nevén a Hajótörött története című középbirodalmi tekercs hieratikus erdejét olvassuk közvetlenül magyarul.

Eredetileg ez az 1016 oldalt számláló könyv kézikönyvnek indult, de a tekercs meglepő tartalmának megvilágítása további fejezetek sorát tette szükségessé. Ismételten bebizonyosodott, hogy az ősi írás alapja a hieroglifák kép és hangértékének megbonthatatlan egysége volt, rendszerük összetett, fonetikus képírást eredményezett.

Mi – magyar anyanyelvűek – kivételes helyzetben vagyunk, mert számunkra nemcsak a magyarul kimondott hieroglifák látványa és a nemzetközi általánosan elfogadott hangértéke esik egybe, hanem a többi között szavaink képzése, ragozása, nevezetesen a párját ritkító igeragozásunk, a tárgyeset, a többes szám kezelése, a birtokviszonyok, a számneveink, valamint mondatszerkezeteink építkezése is azonos az ősi, Nílus-parti használatukkal. Megállapíthatjuk, hogy a Nílus partján, az írás kialakulásától kezdve a kultúrájukat elsöprő későkorig bizonyíthatóan nyelvünk ősén, azaz az ősmagyar nyelven beszéltek, énekeltek, írtak és számoltak.Hatalmas feladat áll előttünk, hiszen egyedül ránk – magyar anyanyelvűekre – vár a Nílus-parti képírás valós tartalmának elolvasása, az ősi, teljességében mindmáig ismeretlen kultúra feltárása. A megoldás kulcsa a kezünkben, a kapu tárva-nyitva…

Társainknak, követőinknek útravalóként ezt a könyvet ajánljuk.:
http://www.irodalmilap.net/?q=cikk/az-egyiptomi-osmagyar-nyelv-bevezetes


http://www.eltevedtidoszamitas.hu/modules.php?name=topics&file=olvas&cikk=ostortenet-4b87c77b120a2


Egyiptomi hieroglifák Új-Dél Walesben. - Ősi egyiptomi kapcsolat Ausztráliával....

Egyiptomi hieroglifák Új-Dél Walesben.

A cikk még 1996-ban íródott.

Ősi egyiptomi kapcsolat Ausztráliával......

Paul White cikke 1996-ból.

Ausztrália elképesztő hieroglifái 5000 év után még felfedezésre várnak!
Egyiptomi hieroglifákat találtak Új-Dél Walesben.

A hieroglifák elmesélik a korai egyiptomi felfedezők történetét, akik hajótörést szenvedve az ősi Ausztráliában rekedtek. A felfedezés tárgya egy, igen szokatlan sziklarajz-csoport köré összpontosul, a Hunter Valley Nemzeti Parkban, Sydney-től 100 km-re, északra.



A rejtjeles vésetek közel egy évszázada részei a terület helyi folklórnak, olyan emberek beszámolóival, akik látták azokat az 1900-as évek elején.

A lelőhelyet titokban családok látogatták az 1950-es években, majd néhány évtizedre feledésbe merült, egészen addig, amíg egy elveszett kutyáját kereső ember újra fel nem fedezte.

A vésetek egy sziklahasadékban találhatók, egy nagy hasított homokkő tömb hasadt felén, mely kis kamrát alkot oly módon, hogy két szembelévő fala egymástól 2-4 méterre van, és egy hatalmas, lapos szikla fedi a keskenyebbik végén.

A hasadék leginkább barlangszerű, és csak egy kis sziklamélyedésen keresztül érhető el fentről vagy lentről, jól álcázva az átlagos bozótjárók elől.

Ha az ember először megy fel a sziklára és mászik a szikla bejáratához, rögtön szembe találja magát a kopott vésetekkel, melyek nyilvánvalóan ókori egyiptomi szimbólumok. Ezek bizony nem azok az átlagos bennszülött, állatmotívumok, hanem valamik, amik teljesen idegenek az ausztrál bozótosban.

Legalább 250 hieroglifa található ott.

A kamra végében, a megmaradt kőtető által védve, van egy figyelemreméltó, nagyméretű véset, mely Anubisz egyiptomi istent ábrázolja, a holtak bíráját.

A hieroglifák elképesztően régiek , a korai dinasztiák archaikus stílusában készültek.

Ez az archaikus stílus csak nagyon kevéssé ismert, és a legtöbb egyiptológus, aki a Középbirodalom írását tanulta,le sem tudja fordítani.

A klasszikus egyiptomi szótárak csak a középbirodalmi írást tudják kezelni, és csak nagyon kevesen vannak, akik a korai formatív stílust olvassák és fordítják

Amiatt, hogy a régi stílus olyan korai jeleket tartalmaz, melyek közel állnak az ősi föníciai és sumer forrásokhoz, láthatjuk, hogy a kutatók, akik valaha is látták ezeket, könnyen bizarrnak, pihentagyúak hamisításainak tekintik.

A kormeghatározó egyiptológus Ray Johnson, aki már fordított rendkívül régi szövegeket a Kairói Nemzeti Régészeti Múzeum részére, végül sikert aratott a két szemben álló fal egyiptomi jeleinek fordításában, melyek a Harmadik Dinasztiából származnak.

A sziklafalak egy tragikus eseményről regélnek, a korai felfedezők hajótöréséről egy furcsa és ellenséges földön, és királyi vezetőjük, Djes-eb korai haláláról.

A három bekeretezett vésetben feljegyezték �RA-JEDEF� nevét, aki a Felső és alsó Nílus királya volt, és Khufu fia, azé a khufué, aki �Sneferu� király fia volt.

Így az expedíció időpontja közvetlenül Khufu (görögül Kheopsz, a Nagy Piramis vélt építtetője) uralkodása utánra tehető.

Djes �eb egyike lehetett a Khufu után trónra került Ra Djedef fáraó fiainak

Egyiptomi dinasztiák.

A hieroglif szöveget látszólag egy tengerész kapitány vagy valami hasonló ember utasításai alapján írták, a fal sarkában lévő véset valami nagyon magas hivatalnoki vagy főpapi rangot mutat.

A rajz beszél az ő Nagyságáról, a szerencsétlen helyre vetődött Hercegről, ki hajótörést szenvedett. Az expedíció vezetője a leírások szerint a Király fia, �Djes-eb�, akit honvágy emésztett. A hieroglifák felvázolják utazását és tragikus halálát. Láthatók a temetési rítus, az imádságok, az előkészületek jelei.

A lelőhely vizuális megfigyelése alapján nyilvánvaló, hogy a parti éghajlat által okozott kopások miatt a vésetek legalább néhány száz, de inkább néhány ezer évesek lehetnek.

When first found the site was completely overgrown with thick vegetation and filled in with smashed rock and a much higher soil line. A number of excavation attempts by interested parties have not turned up any artefacts or bodies but sophisticated and expensive laser scanning techniques have not been applied.

Mikor először felfedezték a helyet, az teljesen be volt nőve növényzettel, teli volt töltve bedobált kövekkel, és földdel volt fedve.

Jelentős bizonyíték, hogy a régiek tudatában voltak a Nagy Déli Föld létezésének. Sumér és maya hagyományok szerint volt egy "elveszett anyaföld" a Csendes-óceánon.

Ausztrália "Antoecia" néven jelenik meg a híres Mallos-féle világtérképen, és még megtalálható Erasztotenész görög térképén is, Kr. előtt 239-ből. nagyon bizonyosnak látszik, hogy az ókori tengermelléki civilizációk képesek voltak hosszútávú óceáni hajóutakra. Különösen a korai egyiptomiak, mint azt a gizai "hajósír" is mutatja.

A Cairo Times szerint, 1982-ben a régészek Fayumnál, közel a Siwa-oázishoz, kenguruk és más erszényesek csontjait ásták ki. Ott vannak még a tisztázatlan aranyozott bumerángok, melyeket Carter professzor talált Tutanhamon sírjában, 1922-ben.





Feltehetően 3000 éves majom szobor.

A szobrot Dal K. Berrys Wolvi tisztította meg a földtől 1966-ban. A majom összetömörült, kemény kőzetből készült, guggoló majomfigurát ábrázol. Úgy hiszik, Thoth egyiptomi istent mutatja, majom képében.

Rex Gilroy 1978-ban ókori, "szabadkőműves" szimbólumokat azonosított, bennszülött barlangrajzok társaságában, néhány mérföldre az 1910 ben megtalált Ptolemaiosz-IV érem lelőhelyétől.

Egy sziklába vésett egyiptomi napkorongot fedeztek fel 1950-ben. A véseten egy harci szekér körvonalai láthatóak, megmutatva annak egy kerekét.

Bowenhez közel, egyiptomi hieroglifákhoz hasonló véseteket fedeztek fel.

Egy onixból kifaragott szkarabeusz bogarat találtak elásva, a Neapean folyóhoz közel, Penrith(NSW) külterületén. Ugyancsak Penrithben, egy 50 láb magas, lépcsős piramis létezik. A Kék Hegyektől nyugatra(NSW) ugyancsak létezik egy hasonló piramis, bár azt hatalmas gránittömbökből építették, és 100 láb (kb. 30 m) magas.

Új-Dél Wales középső részén, a múlt század (1800-as évek!) végén felfedeztek egy bizonyos kultuszt a bennszülöttek között, akik egy Biame nevezetű égi lényt tiszteltek. Biame lélekbíráló szerepe párhuzamos azzal az egyiptomi Thot-tal, aki elvezeti a lelkeket Oziriszhez, a halottak istenéhez, megmérettetésre.

A Hawkesbury-folyó mellett nagyon régi, bennszülött sziklarajzokat találtak, a kontinens furcsa látogatóinak ábrázolásával, akik egyiptomi kinézetűek.

2012. december 14., péntek

22. Platón Barlangja



 
A mátrix amiben élünk, ahogy Platón 2500 évvel ezelőtt már megfogalmazta.




A barlang mítosza:

 

 Képzeljünk el egy hatalmas barlangot, melynek a mélyén már kora gyermekkoruktól fogva leláncolt emberek élnek. Ezek az emberek még soha nem hagyhatták el a barlangot, ezért nem is sejtik, hogy a barlangon kívül más valóság is létezik. A barlangban egy nagy tűz ég, a tűz előtt pedig egy hatalmas fal helyezkedik el. Az őrök a fal mögül mindenféle mesterséges tárgyakat mutatnak fel „valahogy úgy, ahogyan a bábosok mutatják fel a bábokat a nézőknek”, melyeknek az árnyékát a tűz a barlang falára vetíti. A szerencsétlen leláncolt emberek csupán ezeket az árnyékokat láthatják. Az őrök élénken beszélnek egymással, azonban a barlangüreg eltorzítja a hangjukat. A barlang falán látott árnyékokat és az őrök eltorzított hangját a rabok valóságnak tartják.

Egy nap az őrök az egyik leláncolt emberről leveszik a láncokat, és felvezetik a barlang szájához. Ez a barlangból való felemelkedés az anamnézis folyamatához hasonlatos. A felemelkedés szintjei megfelelnek a vonalhasonlat szintjeinek. Miután a felszabadított rab kilép a sötét barlangból, kezdetben nagyon kellemetlennek fogja tapasztalni a kinti világot: a Nap elvakítja, és nem fog látni semmit. Idővel azonban, miután a szeme hozzászokott a világossághoz, meg fogja pillantani a dolgokat a maguk valóságukban, ekkor rá fog jönni, hogy mindaz, amit eddigi életében valóságnak hitt, csupán a valódi dolgok árnyékai voltak.

Miután a felszabadított rab megismerkedett a barlangon-kívüli világgal, az őrök újra láncra verik és visszaviszik a barlangba. A visszatért rab el fogja mesélni a társainak, hogy mit látott, hogy a falon látott dolgok csupán csak árnyékok. A társai ki fogják nevetni és őrültnek fogják tartani, a visszatért rabnak pedig soha többet nem lesz nyugta a barlang mélyén, hanem vissza fog vágyni a fenti világba.

 
Források: 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Barlanghasonlat
 https://www.schulmann.hu/istvan/platon-barlaghasonlata/ 
 

2012. december 2., vasárnap

19.videó. Felhőatlasz magyar feliratos előzetes :



http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2012/12/felhoatlasz-tokeletes-es-csodalatos.html

2012. november 18., vasárnap

16.videó: Az űr. [Beautiful Universe] :)

Csak úgy.





http://www.youtube.com/watch?v=eoqD9lem0lw&feature=channel&list=UL


http://www.youtube.com/watch?v=s6XA0RlNZRE&feature=channel&list=UL

2012. november 11., vasárnap

Csillagösvényen videók. - A magyarok igaz eredete, története. (Teljes.)

Rövid ismertető 1. rész Hazatérés 2. rész Bulcsu 3. rész A titokzatos Szent Korona A "Csillagösvényen" című háromrészes filmfolyam egyfajta főhajtás a magyar történelem előtt. Gazdagon fényképezett, bámulatos bepillantást nyújt a régmúltba. Három történelemórányi időutazás a magyarok mesésnek tűnő, ám mégis igaz, hősies világába. A Hazatérés című önálló film a honfoglalást, míg a Bulcsu az európai hadjáratokat és a lovas harcmodort mutatja be. A harmadik, A titokzatos Szent Korona című film pedig a koronaelméleteket foglalja össze a hagyományostól a meghökkentőig. A Magyarországon eddig ismeretlen műfajú filmek tartalma ugyan tudományos és ismeretterjesztő, képi megfogalmazása mégis a játékfilmeket idézi.

A magyarság igazi történelme, ellenben azzal a kitalált és elferdített valamivel amit ma a tudatlan gyerekeknek oktatnak a tankönyvekben...

"Szükség van a magyarságnak a nemzettudatra, a hazaszeretetre, a saját népéhez való bensőséges viszonyra, a magyar kultúrára áplására, a magyarságtudomány művelésére és oktatására, egy érzelmileg is összeforrott magyar nemzeti közösség újjáépítésére.Törekednünk kell arra, hogy teljes értékű életet élhessünk magyar módra, a magyar nemzeti hagyomány, kultúra és gondolkodásmód hordozóiként, a magyar nemzet nagy családjának tagjaként. A magyar népnek és nemzetnek olyan egészséges nemzetté kell átalakulnia, amely képes magasszintű sikerek elérésére és amely segít megalapozni és beindítani a magyar nép felemelkedését." Drábik János

„Amerikában az a szóbeszéd járja, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok" Isaac Asimov

- George Bernard Shaw (a CBC-nek bővebben kifejtve) ezt mondta: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
- Grover S. Krantz amerikai kutató: „A magyar nyelv ősisége Magyarországon/.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét/.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.
- Ove Berglund svéd orvos és műfordító: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."
- Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: „... Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Magyar Nemzet 2003)
- Enrico Fermi atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban a következőt válaszolta: „ Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket."
- A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel, könnyű nagy matematikusnak lenni.


1.rész:

2.rész:

3.rész:

4.rész:

Forrás: http://regnumportal.hu/

15. videó. NASA: Lezáratlan akták .

A múlt üzenete A boszniai piramisok videók:

Szakács Gábor rovásírás kutató filmje
A Visokoban feltárt piramisokról.









2012. november 2., péntek

Eredetünk és Őshazánk.(A sumér származáskérdés).

Eredetünk és Őshazánk.






A sumér származáskérdés.



A finnugor származáselmélettel foglalkozó fejezetben tárgyalt politikai helyzet és körülmény jelentősen befolyásolta a magyarság esetleges sumér származásának kutatását is. A sors kegyetlen játéka úgy hozta, hogy az 1848-49-es szabadságharcunk bukása után virágzott fel egy új tudományág: a sumerológia. A mezopotámiai ősműveltségről a világ nagyközönsége elé tárt új ismereteket a magyarság nem tudta felhasználni nemzeti céljaira a tárgyalt nehézségek miatt. A Tudományos Akadémián elhatalmasodott, idegen szolgálatban lévők igyekeztek megakadályozni vagy nevetségessé tenni minden olyan munkásságot, kezdeményezést, mely a magyarságot nyelvileg és műveltségileg Mezopotámia ősnépével hozta kapcsolatba.

Az első magyar régésznőt, Torma Zsófiát (1840-1899) a hivatalosak a „bogarászó kisasszony” jelzővel illették. Torma sok ezer régészeti leletet gyűjtött össze a Maros mentén és Erdély más vidékein, melyek díszítéseiben és jeleiben mezopotámiai hasonlatokat vélt fölismerni. A régésznő levelezésben állt a kor legkiválóbb tudósaival, például Sayce-szel, és Trója föltárójával, Schliemann-nal, akik a legnagyobb elismerésben részesítették Torma munkásságát.

A „délibábos” jelző ma is kijár azoknak, akik nem az Urál mögötti őserdőkben keresik a magyarság bölcsőjét. Jó példa erre Komoróczy Géza, az ELTE héber tanszék vezetőjének Sumer és magyar? című munkája, melyben a szerző tollhegyre szúrt minden olyan kutatót, akik a sumér és magyar nép esetleges kapcsolatainak kimutatásán fáradoznak. De milyen hiteles egy szerző, egy tudós, aki olyan kijelentést tesz, mint Komoróczy tett Chicagóban 1981. augusztus 22-én? Előadását a következő mondattal vezette be: ”A sumér-magyar rokonság kérdése akkor se érdekelne, ha az bizonyítva lenne.”. Na, de ilyet? Tanár Úr! Ha önt a sumér-magyar rokonság kérdése nem érdekli, akkor mégis, milyen ösztönzésre írta meg az imént említett könyvét? Azóta eltelt idő eseményei se a tudós úr semleges állásfoglalásáról tanúskodnak. Már éppen ideje lenne, hogy a magyar tudományos életben meghonosodjon a tárgyilagosság. Ennek – sajnos – egyelőre semmi jelét nem tapasztaljuk. Pedig jó lenne, ha a tudományok művelői megszívlelnék Hóman Bálint tanácsát, melyet még 1943-44-ben írt, de mely csak 1985-ben jelent meg Ősemberek – Ősmagyarok (Hungarian Cultural Foundation. Atlanta. GA. USA.) címmel. A nagy tudós a következőket írta:

"A magyarság és a magyar nyelv kimmér-géta kapcsolatainak a megállapításával új értelmet kapna az eddig jóformán kizárólagosan műkedvelőknek átengedett szumir-magyar kutatás is. A szumirok nyelve mai ismereteink szerint (1943) jáfetita kaukázusi nyelvcsaládba tartozik, a magyar nyelv kaukázusi és ‘ismeretlen eredetűnek’ mondott ősi szavainak az elemzésénél tehát a jövőben nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szumir és hatti-hurri nyelvemlékeket." (121. oldal.)

Hómant sokan támadták korábbi, kizárólag finnugoros álláspontjáért. Egyesek úgy vélték, hogy ezt saját meggyőződése ellenére tette, mert pályafutásának felfelé ívelését fontosabbnak tartotta a nemzet érdekeinél. Nehéz lenne eldönteni, mi a valóság. A nagy tudósban megszólalt-e a lelkiismeret élete alkonyán, és megírta a magyarság eredettörténetét legjobb ismeretei szerint? Avagy az akkori kutatások eredményei késztették egyik-másik korábbi álláspontja megváltoztatására, mint azt maga is írja? Nemzeti szempontból, de Hóman személyét illetően is kár, hogy a jelzett mű csak 1985-ben jelenhetett meg. Hóman új állásfoglalásának hatására mennyi minden másként történhetett volna a magyar őskutatásban! Ezek után tekintsük át röviden a sumerológia kialakulásának történetét, és vizsgáljuk meg a sumér-magyar rokonság lehetőségét.

A sumér ékírások megfejtésének első alapkövét egy német középiskolai tanár, Georg F. Grotefend (1775-1853) fektette le egy ékírásos óperzsa szöveg megfejtésével. A görög-latin szakos tanár megfejtését a korabeli tudósok kételkedve fogadták ugyan, de helyessége a későbbi eredmények fényében beigazolódott. Sajnálatos, hogy a tudósok csökönyössége hátráltatta a kutatások kibontakozását, mert kedvét szegték Grotefend vállalkozó szellemének. Az úttörőmunka ezért Henry C. Rawlinson, angol katonatisztnek jutott, aki I. Dárius perzsa király Bihistum-i háromnyelvű – óperzsa, méd és asszír-babiloni – sziklafeliratának lemásolásával és megfejtésével alapozta meg pályafutását a keleti tudományokban. Ugyancsak e munkával rakta le az ékírások megfejtésének és a sumerológiának alapköveit. A merész és hatalmas vállalkozás a 1850-es évek elején kezdte meghozni gyümölcsét. Időközben mások is bekapcsolódtak az ékírások megfejtésének munkájába. Az ír Edward Hinks és a francia Julius Oppert tüntették ki magukat, mint az új tudományág megalapozói. A világ nagy érdeklődéssel fogadta a hírt a hajdani népről és magas műveltégéről. A meglepetés csak akkor suhant át az ujjongó lelkeken, mikor kiderült, hogy ezen ősi műveltséget alapító nép nyelve nem indoeurópai vagy szemita, mint azt föltételezték, hanem turáni, azaz urál-altáji, és ezek között is a magyarhoz áll a legközelebb. Oppert sumér-nek nevezte el Mezopotámia őstelepeseit, míg Rawlinson a nyelvükben szittya (Skytha) nyelvet ismert föl.



A sumér nyelv és műveltség feltárása eredményeinek hatására magyar művelői is akadtak az új tudományágnak. Annak ellenére azonban, hogy abban az időben a sumér és magyar nyelv kapcsolatairól, rokonságáról előadásokat is tartottak az Akadémia termeiben, a lelkes kutatóknak sok ellenségeskedéssel, ellenszenvvel kellett megküzdeniük. Valószínű ezzel magyarázható, hogy a sumerológiának nem volt a nemzetközi élvonalba tartozó magyar tudósa, holott ez elvárható lett volna. Az ékírásos sumér szövegek megfejtése során kiderült ugyanis, hogy a magyar nyelv számít a leghasznosabb segédeszköznek az ősi szövegek olvasásában. Ma már ismeretes, hogy a magyar Rónai Jácint Rawlinson munkatársa volt, míg Mátyás Flórián Oppert munkásságát segítette eredményesen. E két magyar a kezdeti sikereknek részese volt.

1870-ben az angol Archibald H. Sayce On an Accadian Seal (Egy akkád pecsétről) című munkájának megjelenése jelezte a sumerológia második korszakának kezdetét. Sayce volt ugyanis az első tudós, aki egy önálló sumér szöveget olvasott el sikeresen. Az addig elolvasottak két- vagy többnyelvűek voltak, s mindig az ismert nyelv volt a kulcs a sumér nyelv olvasásához. Az 1850-60-as években felgyülemlett anyag azt is lehetővé tette, hogy Sayce nyelvszerkezeti, nyelvtani kérdésekkel is foglalkozzon. Kortársa, a francia Francois C. Lenormant a kor másik óriása, a sumér nyelvészet megalapozásának legkiemelkedőbb tudósa volt. Lenormant minden kétséget kizáróan kimutatta – Sayce-szel egyidőben, de tőle függetlenül –, hogy a sumér nyelv nemcsak szóállagában, hanem szerkezetében is turáni nyelv, vagy ahogy ma mondanánk: altáji nyelv. Ő is a magyart tartotta a leghasznosabb segédeszköznek a sumér nyelv olvasásához. Lenormant a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása céljából Magyarországra utazott, de kiújult betegsége miatt látogatását meg kellett szakítania. A sumerológia és a magyarság nagy kárára fiatalon, negyvenhat éves korában halt meg.

A századforduló tájáról számos sumerológiával foglalkozó magyar kutatóról tudunk. Az ismert nehézségek ellenére is elismerésre méltó munkát végeztek. Az első önálló tanulmány Ferenczy Géza tollából jelent meg 1887-ben Szumér és Akkád címmel. Elismerést érdemel őt megelőzve Csengeri Antal és Giesswein Sándor munkássága, majd Ferenczyt követve Galgóczy János és Fischer Károly Antal, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük. Az első nagy terjedelmű és a tudományos igényt is kielégítő szakmunka 1942-ig váratott magára. Ekkor jelent meg Debrecenben Dr. Varga Zsigmond Ötezer év távolából című kiváló tanulmánya. A magyar szempontból oly sokat ígérő fölismerések, eredmények népünk széles rétegei előtt szinte napjainkig ismeretlenek maradtak.

A II. világháború következményeként külföldre menekült tudósok és kutatók, miután biztosították létfenntartásukat, tovább folytatták az abbahagyott munkát. Az otthonmaradtak legföljebb csak az asztalfióknak dolgozhattak. Külföldön Dr. Bobula Ida szólalt meg elsőnek az ötvenes évek legelején a Sumér-magyar rokonság kérdése című tanulmányával. A távoli Ausztráliból Dr. Padányi Viktor hallatott magáról a Dentumagyaria című nagysikerű munkájával, mely nemcsak a sumér-magyar kapcsolatokkal foglalkozik, hanem elsőként dolgozta föl a „honfoglalás” történetét teljességében, és a nemzeti érdek szemszögéből. Őket követve, de tőlük függetlenül Dr. Nagy Sándor érdemelte ki az egyetemes magyarság elismerését a Magyar nép kialakulásának története című tanulmányával. Argentínából Badiny Jós Ferenc munkái – Káldeától Ister-Gamig I. II., The Sumerian Wonder, Az ister-gami oroszlánok titka, Mah-gar a magyar, stb. – kerültek az olvasni vágyók asztalára. Csőke Sándor sumér-urál-altáji-magyar összehasonlító nyelvészeti tanulmányai – A sumér ősnyelvtől a magyar élőnyelvig, Szumir magyar egyeztető szótár – szintén a legnagyobb elismerést érdemlik. 1975-ben jelent meg a Sorbonne magyar tudósának, Dr. Gosztony Kálmánnak a Dictionnare d’étymologie sumérienne et grammaire comparée című összehasonlító nyelvészeti tanulmánya francia nyelven. Gosztony ugyanúgy, mint Csőke kimutatta a sumér és magyar nyelvben előforduló egyezéseket mind a szóállagban, mind a nyelvtanban, melyek megerősítik a sumér és magyar nyelv közeli rokonságát, esetleg azonosságát. E munkának egy összefoglaló magyar nyelvű változata is megjelent Összehasonlító szumér nyelvtan (Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1977) címmel, melyet Vállay Ferenc Károly fordított magyarra. Gosztony 1050 sumér szó összehasonlítását végezte el. A következő eredményt kapta: "23 egyezés van a latinban; körülbelül 40 az etruszkban(?); 20 az akkádban; 20 (a bizonytalanok nélkül) az örményben; kb. 50 a török nyelvekben (a kiegészítésekkel együtt kb. 75); 96 az északi finnugorban (kiegészítésekkel kb. 110); 923 a magyarban (ennek 8%-a csak valószínű). Ezenkívül 10 van a kaukázusiakban, 3-4 a baszkban, 3 a bretonban, 2-3 az arabban." (64. oldal.) A vizsgált 53 sumér nyelvtani jellegzetesség eredménye a következő: 21 párhuzamos a finnugorral, 24 a kaukázusival és 51 a magyarral (35. oldal). Dr. Götz László négykötetes, Keleten kél a Nap című alapos és széles áttekintést nyújtó tanulmányáért szintén a legnagyobb elismerést érdemli. Dr. Érdy Miklós tollából született meg A sumir, urál-altáji, magyar rokonság kutatásának története című kiváló összefoglaló munka. Biró József munkái – A szabírok őstörténete I. II., Kőrösi Csoma Sándor és a szabírok, Szabír-magyar történet ősi gyökerei – szintén dicséretet érdemelnek. Meg kell említeni Dr. Vámos-Tóth Bátor a világ különböző vidékein előforduló ősi földrajzi és helységnévgyűjteményét – TAMANA –, melyek megfelelői a Kárpát-medencében is megtalálhatók.

A felsorolt nevek és tanulmányok, ha vázlatosan is, de tájékoztatást adnak a nyugati magyar őskutatásról. E felsorolás megközelítőleg se teljes, annál is inkább, mert e könyv első kiadása óta számos új munka, köztük új szerzők dolgozatai jelentek meg, mint például Botos László Hazatérés című munkája. Továbbá a hazai kutatók is értékes tanulmányokkal gazdagították a kiadványok számát.

A sumér-magyar rokonság kapcsán megjegyezendő, hogy a Csodaszarvas mondánk is Mezopotámiából, Nimród földjéről indul ki, és Hunoron és Magyaron keresztül Pannóniában ér véget. E mondának török forrásból két újabb változata került elő – Tárih-i Üngürüsz és Madzsar Tárihi –, melyekben a Csodaszarvast üldöző testvérpár szintén Mezopotámiából indul el és Pannóniában telepedett le.








Az egyiptomi származáselmélet



Az egyiptomi eredet kérdéséről is szólni kell, mert e lehetőséggel is többen foglakoztak már. Nyomós okokat lehet e feltevés alátámasztására felsorakoztatni. Napjainkban egyre több adat kerül napvilágra, melyek indokolttá teszik e kérdés kivizsgálását. Mai ismereteink birtokában azonban azt kell mondani: elhamarkodott lenne a magyarság egészét az egyiptomi ősműveltséget alapító népből származtatni, de még nagyobb hiba lenne azt teljes egészében elutasítani.

Az egyiptomi népi és műveltségi elemek egyes vonásai ugyanúgy beilleszthetők a magyar múltba, akárcsak a hun vagy szittya. A legterjedelmesebben és a legbehatóbban Dr. Baráth Tibor dolgozta föl az egyiptomi és magyar műveltségnek párhuzamait A magyar népek őstörténete című háromkötetes művében. Baráth szerint az őstelepes magyarság Egyiptomból több hullámban vándorolt a Kárpát-medencébe. Érvei alátámasztására felsorakoztat számos olyan tényezőt és tárgyi tanút, melyeket nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Az erdélyi arany számos egyiptomi aranytárgyban kimutatható, mondja Baráth. A nyelvi rokonság kimutatására is bőséges anyagot sorakoztat föl. A legfigyelemreméltóbbak azonban a magyar népi díszítőművészetben napjainkig élő egyiptomi elemek, valamint a magyar-székely rovásírás és a képírás (hieroglifák) meglepő párhuzamai. Ezt egyébként már Fadrusz János szobrászművész is észrevette, akit természetesen a hivatalosak gúnyosan leintettek. Az Amerikában élő magánkutató, Hegedűs György szintén fölfigyelt e párhuzamokra. Az általa fölállított táblázatból bemutatunk néhány szemelvényt.





képjelek rovás








A magyar népi díszítőművészet egyik legkedveltebb eleme a tulipán. Annak ellenére, hogy a vadtulipán több változata előfordul azon vidékeken, ahol a hivatalos történetírás szerint a magyarság megfordult, mégis azt hirdetik, hogy a magyarság csak a XVII. században ismerkedett meg a tulipánnal, és csak ezután kerülhetett be díszítőművészetébe. Nos, a tulipán megtalálható a korai magyar pénzeken, és a Szent Imrének készült koronázási paláston is. Az esztergomi várkápolna falfestményein látható indák is e virággal végződnek. Árpád népének palmettás díszítései (8. kép) is a tulipánra emlékeztetnek, mint ahogy az asszír uralkodó előtt látható inda is tulipánba végződik. Nem csoda tehát, hogy a tulipános ládára is e virág került, melyről nevét is kapta.






A geszterédi szablya palmettás, "tulipános" markolata és az asszír uralkodó



A tulipános láda hagyományos bútordarabja volt az eladó sorú magyar lányoknak és fiatalasszonyoknak is. A ládát eredetileg szinte kizárólag tulipánnal díszíthették, vagy az nem maradhatott le róla. Később azonban más virágok is megjelentek rajta. A láda elejét a festmények rendszerint három mezőre osztották, melyek látszólag különállóak, valójában e három mező festett tulipánjainak, virágainak egybekapcsolódó mondanivalójuk van. Az udvarhelyszéki tulipános ládán (8. kép) a virágok – ahol az ősi tudat még nem sorvadt el – az asszonyi élet útját, főbb állomásait éneklik meg virágnyelven. A festmény bal oldali mezőjében a tulipán zárt, a leányállapotot, vagyis a szüzességet jelképezi. A középső mezőben a virág át van törve a kulcslyukkal, ami a nász megtörténtét, az asszonyi állapotot jelöli. A harmadik mező tulipánjában látható rajzok, tehát a telt tulipán, az áldott állapot jelzője. Továbbá, amint Kocsi Márta és Csomor Lajos megírták a háromszéki Vén Sütő Béla bácsi elbeszélései és útmutatása alapján: „Minden vonalnak, levélnek van mondanivalója, s e mondanivaló folyamatosan beszél szépen magyarul, képi nyelvén ma is hozzánk.” (Festett bútorok a Székelyföldön, Népművelődési Propaganda Iroda.) Ebből már gyanítani lehet, hogy a tulipán nem véletlenül került a tulipános ládára. De miért éppen a tulipán? Nem tölthette volna be ugyanezt szerepet valamely más virág? Sőt, a ládafestményen látható „virág” meg is kérdőjelezhető, hogy az valóban tulipán-e?

9. kép. Az udvarhelyszéki tulipános láda




A tulipán jelképiségét és mondanivalójának értelmezését az ókori műveltségek hagyományainak figyelembevételével oldhatjuk meg. Jelek szerint, éppen az egyiptomi leletek megvilágításában kínálkozik kézenfekvő magyarázat, bár tudni kell, hogy a keleti népeknél is elterjedt volt a tulipán használata hasonló értelemmel. Mai ismereteink szerint a jelképek és jelképrendszerek az újkőkor emberének eszmevilágában gyökereznek, megértésükhöz ezen eszmevilág ismerete, megértése adhat eligazítást.

A régmúlt emberének életmódját, gondolkodását az előkerült régészeti leletek segítségével lehet körvonalazni. E leletek tanúvallomása szerint az újkőkorban kezdődött el ama folyamat, mikor némely közösség a gyűjtögető, halász-vadász életmódból fokozatosan áttért az állattenyésztő, majd földművelő életmódra. Addig kizárólag a természet adta javak és lehetőségek kiaknázásával biztosították létszükségletüket, megélhetésüket. A termelő életmód nagyobb létbiztonságot és könnyebb megélhetést eredményezett. Ennek következtében a népszaporulat rohamosan növekedett. A kedvezőbbre változott életkörülmények ellenére az újkőkor emberének így is bőségesen kijutott a megpróbáltatásokból, nehézségekből. A mag elvetése ugyanis még nem biztosította a bőséges termést. Jöhetett egy nagy eső, és az áradat elsodorta a termőföldet az elvetett maggal együtt. Vagy aszály sújthatta a fejlődésnek indult zsenge növényzetet. A reményteli és sokat ígérő aratás előtt mindent elverhetett a jégeső. Az újkőkor embere szembe találta magát a természet erőivel. Valaki vagy valakik beleszóltak életébe, fáradságos munkájának eredményességébe. Nem tudhatjuk pontosan, hogy az őskor emberének milyen volt a hiedelemvilága a túlvilági életről, az Istenről, de temetkezési szokásaiból arra lehet következtetni, hogy hitt azoknak valamilyen formájában. A többistenhit azonban – valószínűleg – a termelő életformával vette kezdetét, és azzal párhuzamosan művelődött ki. Az újkőkori ősünk felfogásában a titokzatos és láthatatlan jótevő és kártevő erők küzdelmei alakították ki a sajátos hiedelemvilágot. Gonosz szellemeknek vagy isteneknek vélte azon erőket, melyek munkája eredményességét nehezítették, esetleg tönkretették, jó isteneknek, tündéreknek azokat, akik életét megkönnyítették, létbiztonságát növelték.

Nos, e viszony volt az alapja az újkőkori műveltségek vezéreszméjének, a termékenységi vallásnak, amely a lét, a megmaradás eszmei támasza volt, az égiek segítségével. A termékenységi vallás nemcsak az emberre vonatkozott. Kiterjedt a növény- és állatvilágra is, de irányzatában mégis emberközpontú volt. Az elvetett mag azért keljen ki, hogy legyen új termés. Az állat azért szaporodjon, hogy legyen tej és hús az étkezéshez, gyapjú és bőr a ruházkodáshoz. A gyermek születése pedig az emberi nem megmaradásának a legfőbb biztosítéka. Újkőkori ősünk tehát mindent elkövetett a létét fenyegető gonosz szellemek elűzésére, és kérte a jótevő istenek segítségét munkája sikeréhez. Az isteneket felhalmozódott tapasztalatai és ismeretvilága alapján a természetben létező és munkálkodó tulajdonságokkal ruházta föl. Az állatjelképek használatának eszmei és tartalmi mondanivalóját is csak ezek ismeretében lehet megmagyarázni. Két nagyon jó példa erre a királyi szittyáknál a szarvas jelképisége, és a Rómát alapító testvérpár, Romulus és Rémus mondája.






Romulus és Rémus mondája



Dr. László Gyula írja, hogy a szittyáknál megvolt a „szarvas-ősanya” tisztelete, de úgy emlékszem, Magyar Adorjántól olvastam, ha egy szittyától megkérdezték: kinek a gyermeke vagy? – a szittya azt válaszolta: a szarvasé. A szittya természetesen nem a négylábú állatra gondolt, hanem arra, akinek a jelképe a szarvas volt. Mielőtt megválaszolnánk, kinek a jelképe volt a szarvas, vizsgáljuk meg a másik említett példát. Romulust és Rémust a monda szerint egy "anyafarkas" (10. kép) nevelte föl. Mai ismereteink szerint az emberi értelem megalapozása a gyermekkor első éveiben történik. Szakvélemények úgy tartják, az emberré válás e döntő időszakában nélkülözhetetlen az emberi közelség, a szülői és társadalmi gondoskodás. E nélkül – mondják – szellemi fogyatékosként élhetnénk le életünket. Elképzelhetetlen tehát, hogy a regebeli testvérpárt anyafarkas nevelte volna föl daliás és vezéri képességekkel megáldott ifjakká. Hol, miben kell keresni a magyarázatot mind egyik, mind a másik alaptalannak tűnő, mesék világába illő mondához?

Az ősműveltségek embere – amint az előzőekből láttuk – az égieket a természetben létező és élő tulajdonságokkal ruházta föl. Az oroszlán – az állatok királya – például az egyik legkedveltebb jelképe volt az isteni hatalomnak, puszta ereje miatt. A sas pedig az isteni éleslátás, mindenlátás jelképe volt, míg a szarvas gyorsaságával érdemelte ki a megkülönböztetett figyelmet. A szittyáknál tehát a szarvas volt az Isten egyik jelképe. Pontosabban a Napé, míg a Nap a mennyben lakozó Istené. Mikor a szittya a szarvas gyermekének vallotta magát, azzal valójában azt fejezte ki: ő az Isten gyermeke. Nos, ez fényt derít a Romulus és Rémus rege történeti hátterére is. A testvérpár olyan népnek volt a neveltje, melynél az anyafarkas volt Nap, áttételesen az Isten jelképe. Az elmondottak ismeretében most már felfedezőútra indulhatunk, és kideríthetjük, mint vált a tulipán a termékenységi vallás egyik jelképévé.

A termékenység istennője okszerűen nem lehetett más, mint az életet adó anya. A világmindenség vonatkozásában a földanya, vagy maga az anyag. Megtermékenyítője az égi erőny, a naphő és fény. Egyiptomban a Nap egyik földi jelképe a bika volt. A 11. képen Isis, az egyik termékenységi istennő fejdíszében is fölismerhetők a bikaszarvak, melyek közrefogják a napkorongot. Ez tehát az áttételes jelképezés egyik legkiválóbb példája. Az Isten égi jelképe a Nap, ennek földi jelképe a bika, melyek jelképezik Isis istennői mivoltát, vagyis a termékenységi vallás nagyasszonyát. Meglepő a hasonlóság Isis fejdísze és a matyó hímzés (11. kép) egyik legkedveltebb tulipánszerű eleme között. A hímzés közepében van a Nap, melyet a bikaszarvszerű virágszirmok fognak közre. A festett tányér (10. kép) közepében szintén „tulipánszerű” dísz látható, melyre csak jóindulattal lehet ráfogni, hogy az valóban tulipán. Alakja és kidolgozása nagyon hasonlít az udvarhelyszéki tulipános láda festményeire, mint ahogy hasonlít a bikaszarvakra is, melyek egy szívet (Napot) és életfát ölelnek át. Nem lehetetlen tehát, hogy a magyar népi díszítőművészetben oly kedvelt elem Isis fejdíszéből alakult át tulipánná, miután az eredeti kötődés a népi tudatban fokozatosan elmosódott. Megtartotta viszont eredeti tartalmi mondanivalóját, mint termékenységi jelkép.




A matyó hímzés, Isis istennő (The World's Mythology) és a festett tányér



A bemutatott anyag csak néhány jellegzetes szemelvény a sumér-egyiptomi-magyar kapcsolat vagy rokonság tárházából, melyek indokolttá teszik a kérdés alapos kivizsgálását. A magyarság e népektől való, egyenes ági származtatása azonban nem mutatkozik történetileg megalapozhatónak, ha figyelembe vesszük a Kárpát-medence benépesedésének történetét. Azok, akik Mezopotámiából származtatják az első magyar telepeseket, lehetséges, hogy átsiklottak néhány jelentősnek mutatkozó tényező fölött. Szerintük a sumérok tömeges kivándorlása az akkádok térhódításával, Kr.e. 2300 táján kezdődött. Ez eseménytörténetileg valóban ésszerű feltevésnek mutatkozik, s mint lehetőséggel, ezzel is számolni kell. Szem előtt kell tartani azonban, hogy a Kárpát-medencében ekkor már virágzó műveltségek léteztek, amint ez a későbbiekből kitűnik. E térség népsűrűsége is magasabb volt az átlagosnál, mely döntő tényezőnek számít a magyarság kialakulásában, valamint a magyarság és a Kárpát-medence viszonyában. A sumérok – a kérdéses korban – a szellemi és anyagi műveltség csúcsán állottak. Jogos lenne az elvárás, hogy hatásuk – megjelenésük idején és utána – a Kárpát-medence korábbi telepeseinek anyagi műveltségén kimutatható lenne. Legjobb ismereteink szerint ez nem így van. Éppen ellenkezőleg. A Kárpát-medence és Mezopotámia műveltsége közötti rokon vonások éppen ebben az időben kezdenek elmosódni. Nem tudunk arról sem, hogy a Kárpát-medencében akárcsak egy ékírásos tárgyat is találtak volna. Márpedig, ha a sumérok a rézkor kezdetén telepedtek hazánkba, akkor az ilyen leleteknek tömegével kellett volna előkerülni. Nem tételezhetjük fel ugyanis, hogy a jövevények, miután átvergődtek a Kárpátok szorosain, egyszerűen elfelejtették írásukat, műveltségüket. Még ha így is lenne, a magukkal hozott tárgyak nem tűnhettek volna el nyomtalanul. Az egyiptomi kérdés ennél valamivel jobban áll, de az előkerült néhány tárgyra nem sokat lehet építeni. A sumér-egyiptomi-magyar kapcsolatokat máshol, a korábbi időkben kell keresni.

A dél-afrikai fémgolyók titka: az evolúció cáfolata?




Dél-Afrikában meghökkentő leletekre bukkantak a bányászok. Több száz fémgolyó látott napvilágot. A hír nem új és rendszeresen előveszik, hátha értelmes magyarázatot tudnak adni az anomáliára. Hogyan kerültek oda ezek a megmunkált alkotások? Kik, mikor és milyen célzattal készítették? Milyen hasonló bizonyítékokkal találkoztak világszerte a geológusok, az antropológusok és az amatőrök?

A fémgolyókat alapvetően könnyebb bevizsgálni, mint például a kristálykoponyákat vagy az Ica köveket. Sokat segít ugyanis az a környezet, ahol megtalálták őket. És pontosan ez adja rejtély pikantériáját. Egy üledékes kőzetrétegben bukkantak a fémgolyókra, melynek becsült kora 2,8 milliárd év, plusz-mínusz néhány százmillió év. A mai evolucionista elmélet szakértői szerint abban a földtörténeti korban nem jelenhetett meg az értelmes élet ezen a bolygón. Valószínűsíthető, hogy primitív élőlények ekkor már vegetáltak itt, de szabályos gömb alakú fémgolyókat aligha készíthettek maguktól.





A témát nemes egyszerűséggel félre is söpörhetnénk, ha az említett fémgolyókon ne találtak volna különböző rovátkákat és ábrákat. Valójában több milliárd éves leletekről beszélünk, amelyek egészen nyilvánvaló módon nem a természeti erők közreműködésével keletkeztek, hanem tudatos alkotás eredményeképpen. De vajon hogyan?




A golyók mérete nem több 2-3 centiméternél és jól kivehetők rajtuk a párhuzamos vonalak. Vajon ezek mit szimbolizálnak a szabályos gömbök közepén? Talán az Egyenlítőt, a Baktérítőt és a Ráktérítőt ábrázolják? Tudományos szempontból talány, hogy milyen céllal készültek az ábrák. Csupán két részre szokták osztani a golyókat: megkülönböztethetünk fehér foltos és kékes tónusúakat, valamint porózusabb és fehér anyagot tartalmazó fajtákat. Itt megáll a tudomány, ennél többet egyelőre hivatalosan nem közöltek.



Ekkor vetődik fel az emberi faj eredetének kérdése. A The Geologist című tudományos lap szerint Illinois államban emberi csontvázat találtak 27 méterrel a föld alatt. A lelet felett talált kőzetréteget semmi sem bolygatta meg, érintetlen volt. Most jön a meglepő felfedezés: 300 millió éves a réteg. Ahogy mondani szokás, erre varrjunk gombot.




A történelem előtti korok régészetét tanulmányozva nem túlzás, hogy több száz olyan bizonyítékot találunk, amelyek azt támasztja alá, hogy humanoid lények népesítették be a Földet év tíz- és százmilliókkal ezelőtt. A darwini elméletet egészen egyszerűen nem támasztják alá a tények. Milyen tényekre gondolok? Például Utah államban Antelope Springs környékén 440 millió éves emberi lábnyomot találtak. A lábnyom tulajdonosa cipőt viselt. Ezt a megkövesedett leletek mutatják.





Számos hasonló lábnyomot fedeztek még fel. Mellettük, ugyanúgy beágyazódva és megkövesedve találtak 280 millió éve kihalt háromkaréjú ősrákokat. Ilyet nehéz lenne hamisítani. Azután jurakori mészkőben rozsdamentes acél csövet is találtak, miként nyakláncot, csavart és egyéb eszközöket is.



De nem csak az amatőr archeológusok olyan szerencsések, hogy ilyen leletekre bukkanjanak. Eklatáns példa erre Carlos Ribeiro-nak, Portugália vezető geológusának az esete, aki húszmillió éves kőzetrétegekben több száz kőeszközt fedezett fel. A felfedezés nem egyedülálló, mivel a Francia Tudományos Akadémia tudományos folyóirataiban is jelentek már meg beszámolók hasonló korú kőeszközökről.



Bizonyos, hogy évmilliókkal ezelőtt „valakik” gyémántot, aranyat és ezüstöt bányásztak Afrikában és Amerikában is. A geológusok kormeghatározását aligha tagadhatják le az antropológusok azzal az érvvel, hogy tévednek, mert akkor a világ miden táján tévednének. Lehetségesnek, avagy logikusnak tűnik, hogy az egyedfejlődés másképpen zajlott le, talán több fordulat volt benne, amelyekről eddig még nem szereztünk tudomást.



Bizarr dolognak számít, hogy fémgolyók nem csak a föld mélyéből kerülhetnek elő, hanem az égből is pottyanhatnak. Namíbiában (Windhoek) éppen ez történt. A NASA és az Európai Űrközpont sem tud egyelőre elfogadható választ adni arra a rejtélyre, hogy a 6 kilogrammos, üreges fémgolyó honnan érkezett. A vizsgálatok kiderítették, hogy a golyó átmérője 35 cm, a golyó két darabból lett összeillesztve, minden jel szerint hegesztve. A hatóságok egyelőre találgatnak, mert nem lehet minden egyes esetre ráfogni, hogy műholdak leváló darabjai. A talányt fokozza, hogy nem csak ezt a 2011-es esetet kellene megválaszolni, mert az elmúlt két évtizedben Afrika más régióiban, Dél-Amerikában és Ausztráliában is több hasonló jelenséget jegyeztek fel. Úgy tűnik, szaporodnak a rejtélyek a nagyvilágban, ugyanakkor agyonhallgatják a vizsgálati eredményeket, vagy megpróbálják mesterkélt magyarázatokkal elütni a rejtélyek élét.

A magyar nyelv sajátosságai .:

Újabb vélemény a magyar nyelvről!!




Egy Németországban élő nyelvkutató - Lange Irén - forradalmian új nyelvészeti módszerrel vizsgálja napjainkban a magyarság eredetének és kapcsolatainak kérdését. Nem az egyes szavakat, nyelvi elemeket boncolgatja, hanem összességében nézi a magyar nyelv világszemléletét, logikai szerkezetét, lelkületét, szellemiségét, értékrendjét.



A hagyománytörő lingvisztikai szemszögből:



A teljes nyelvi analízis alapján az alábbi jellegzetességeket találta:



- Szelektív közlésmód, az evidencia elve: nyelvünk lényegre törő, az egyértelműt mellőzi. A létigét főszabályként elhagyjuk, jelentését leginkább ragokba építjük. Vándorlásunk során csak azzal bővítettük szókincsünket, ami a korábbiakhoz képest szokatlan, eltérő volt. A többes szám ragját a számnevek után elhagyjuk, ezzel is egyszerűsítünk. Nincs többfajta múlt időnk - mint például az angoloknak -, mert így is árnyaltan tudjuk magunkat kifejezni. Az információkat fontossági sorrendben közöljük; például a nevek írásánál először a családnév van, mint ritkább megnevező szó, és csak utána a keresztnév, mint tömeges megjelenésű szó. Nyelvünk figyelem-elterelő; belső logikája olyan, hogy az egyértelmű dolgokat meg sem említjük: legfeljebb különleges esetekben utalunk rá.



- Tulajdonszemlélet: az indogermán haben/have (vagyis "birtokolni) szó alkalmazása helyett nyelvünk alázatosan nézi azt, amit a Teremtőtől kaptunk. Az ilyen beállítottság láttán a materialista szemléletű indogermán megzavarodik.



- Holisztikus világszemlélet: a nemiséget egységesen szemléli; a szavak nemekre való felosztását értelmetlennek tartja. Egységként fogja fel az olyan dolgokat, amelyekből több van (pl. köröm, haj, szőr). A páros szerveket is egyként kezeli, ezzel a dolgok végső célját, biológiai funkcióját ragadja meg, és nem a szemmel látható felületes benyomást.



Szkíta és szittya gyökerek

Kutatásai során Lange Irén ókori írók szkítákról, szittyákról szóló leírás okra bukkant: "a szkíta ember szerény, érdektelen az anyagi dolgokban. Teljes körűen ésszerű, becsületes, őszinte; a legmesszebbmenőkig következetes. Szókimondó, természete békés; amíg idegenek nem háborgatják saját rendjét: bölcs.



Megállapította, hogy ez a leírás megegyezik saját következtetéseivel.





>>>



Bizonyára Önök is ismerik "a magyar nyelv lelkisége, szellemisége" fogalmat, de várhatóan ugyanolyan zavarba jönnének akkor, ha ennek definícióját kérném, mint az eddig megkérdezett magyar szakos tanárok.



Pedig valahol itt kellene elindulni azon az úton, ami segít megindokolni, miért terjedt el nemzetközileg is az a nézet, hogy a magyar nyelv és nép - minden eddigi hivatalos rokonkutatási álláspont ellenére - valahol határozottan egyedülálló és eredeti. Számos kísérlet mutatja azt a törekvést, hogy erre végre kielégítő magyarázatot leljünk. A ma hivatalosan oktatott finn-ugor rokonítási elmélet ugyanis, hiába vannak kétségtelenül érvei, számos kérdést nyitva hagy, mert - mint ma már köztudott - a tudomány mai állása szerint antropológiailag és régészetileg nem, és például hangtanilag, nyelvtanilag is csak részben támasztható alá.



És ez az a pont, ahol az én, újfajta, átfogó nyelv-szemléletmódom segítséget nyújthat, ha mások is bekapcsolódnak munkámba, - nem csak a magyar nyelv kutatásában. Úgy érzem, nem teszünk egy nyelvnek sem eleget, ha - mint a hagyományos nyelvészet - csak a nyelvészet határain belül gondolkozunk, és csupán külső jegyekre figyelünk, ami alatt az olyan részterületeket értem, mint például a nyelvtan, szókincs, etimológia, hangtan.



Ha így nem jutunk válaszhoz, más módon kell a nyelveket megközelíteni. Bár az eddigi kategóriáknak feltétlenül megvan a saját létjogosultsága és haszna, kicsit elvész mögötte az összkép, ami számomra a nyelvek lényegéhez, felfogásához, világszemléletéhez vezet, és amit csak úgy kaphatunk meg, ha interdiszciplinárisan gondolkozunk, túl az eddigi(,) lingvisztikai, filológiai, filozófiai és pszichológiai kategóriákon.1)



Mert a nyelv több, mint csupán például hangtani, nyelvtani, bizonyos szókincsű rendszer. A nyelv gondolati, fogalomrendszer, ami miatt lett nyelvtana, szókincse olyanná, amilyen. Minden nyelvnek van egy külön, sajátos szellemisége, ami alatt szerintem nem - mint sokan hiszik - például a benne íródott irodalmat, hanem éppen azt az alapot kell érteni, ami következtében többek közt ez a rá jellemző irányban kifejlődött.



Ahogy igaz, hogy az ember alkotta a nyelveket, úgy igaz az is, hogy a nyelv is alakítja az embert - ha a megfordítás nem is egyenrangú. Ezért nem szabadna a nyelveket csupán abszolút értelemben, ebből az összefüggésből is kiragadva vizsgálni, hanem úgy is, mint megalkotói világának, de világnézetének is termékét, és egyben azt a tényezőt, ami későbbi tudat-, felfogás- és értékrendszerünket, sőt alapvető magatartásunkat is a bölcsőtől kezdve a legmaradandóbban befolyásolja, vetekedve a szülői-nevelői és általános hatásokkal.



Mint régész és komparatista indíttatású kutató, több nyelv tanára, fordító és tolmács, aki többszörösen is a nyelvekkel foglalkozom és (magyar állampolgárként) immár húsz éve élek Németországban, eredetileg a német és angol nyelv sajátos logikáját vizsgáltam. A magyar nyelv világszemléletével ennek hátterében kezdtem el foglalkozni. Természetesen másra - is - jutottam volna, ha más idegen nyelvek sajátosságaival konfrontálódtam volna ilyen módon. Az így feltűnt magyar logikai rendszer alapján azonban érdemes volt továbblépnem és ennek megfelelőit keresnem az elismerten és nem elismerten rokonított nyelvekben is.



Természetesen itt munkámnak csak apró töredékét, megfigyeléseimet, következtetéseimet mindössze néhány példára szorítkozva tudom bemutatni.

Esszéisztikus, külföldieknek és magyaroknak szánt írásaimban persze részletesebb és alaposabb lehetek.



Annyi azonban ebben a szűk keretben is szemléltethető, hogy nyelvi jellemzőink egyszerre több szinten jelentkeznek és messzemenően következetes és logikus egészet alkotnak, míg ez az elismerten, vagy nem elismerten rokonított nyelvekre - mint például a finn, török, japán - nem igaz, ezek náluk többnyire csak izoláltan bukkannak fel.



Emiatt - is - aligha tűnik ésszerűnek az a - helyenként már kifogásolt - nézet, hogy a magyar többnyire egy átvevő nyelv lenne.

Minden nyelvnek vannak előnyei, hátrányai, erős és gyenge oldalai. A következő három fejezetben a magyar egy-két kimagasló értékét, szépségét szeretném bemutatni.



1. SZELEKTÍV KÖZLÉSMÓD - LÉNYEGRETÖRÉS ÉS SZŰKSZAVÚSÁG



Kevés nyelv tud olyan lényegre törő és szűkszavú lenni, mint a magyar. Vizsgálhattam nyelvünket akármilyen szempontból, mindig ez volt a tanulság: egyszerre több tulajdonsága is igazolta ezt az észrevételt. Ezekből most csak néhányra szorítkozom:



1.1. AZ EVIDENCIA ELVE


1.1.1. A "van" mellőzése



Közismert tény, hogy a magyar mondatok állítmánya csak bizonyos körülmények között tartalmazza létigénk ragozott formáját, a "van"-t 2), és legszívesebben névszói vagy névszói-igei marad. Akkor miért hozom itt fel?



Nos:

Ez akkor van így, ha kijelentő vagy kérdő módban, jelen időben, 1. szám 3. személyben beszélünk bizonyos valakiről/valamiről. Ilyenkor nem azt mondjuk, hogy "Az asztal kék van", hanem csak azt, hogy "Az asztal kék".3) (A többi személy itt nem érdekes.) Ami nekünk itt, ha nem is új, nagyon fontos, az az, hogy a mondat alanya meghatározott. Mert ha az, akkor említéséhez tárgyi vagy elvi léte is kétségtelenül kapcsolódik, tehát: magától értetődő. Ha viszont az, akkor elhanyagolhatóvá is válik, annyira, hogy teljesen eltűnhet a mondatból!



1.1.2. Az elvárási norma és sajátos fenoménja



Az evidencián, magátólértetődésen van a hangsúly. Ami nyilvánvaló, arra nem kell szót vesztegetni.



Ennek a szellemnek másik okozata, mutatója az, hogy a magyar - hosszas vándorlásai során - arra is érzékenyen ügyelt, hogy főleg csak olyan fogalmakban bővítse szótárát, ami az eltérőt, szokatlant, stb. jellemzi. Erről érdemes, érdekes is, sőt, nem lehet eleget beszélni.



Így aztán a magyarban például a szép szónak sokkal kevesebb szinonimája van, mint ellentettjének, a csúnyának. Az okos - buta páros eltolódása az egyik legszélsőségesebb példa: míg az okosra azt mondjuk: értelmes, eszes, éles eszű, bölcs, lángeszű, a butára ugyanígy az első két, tetszőlegesen kiválasztott szinonima-szótárt fellapozva, azoktól ihletten legalább 87 szót illetve kifejezést találunk!4)



Ez persze nem azt jelenti, hogy minden magyar vagy minden a magyaroknál szép és/vagy okos, hanem azt, hogy ebből indulunk ki: magától-értetődő, hogy ez az elvárási normánk.



Hogy ez tényleg így van és nem fordítva (tehát, hogy azért lenne ilyen egyenlőtlen az eltolódás, mert annyi csúnya és buta élne nálunk, hogy nem győznénk az újabb és újabb változatokra szavakat találni), egyszerre több ténnyel is igazolható:



· A lét ige imént említett elhagyásának, a csupán névszói állítmánnyal való mondatszerkesztésnek lehetősége mutatja, hogy a magától-értetődőt igyekszünk elhagyni.



· A negatív jelzők irányába való eltolódás minden más, hasonlóan alapvető értékeket jelölő melléknévpárosunknál is megvan, ilyen például a jó - rossz, egészséges - beteg, ép - sérült, vidám - szomorú, jámbor - öntelt. Bár sokszor hasonló az eltolódás iránya más nyelvekben is, de aránya a magyarban szélsőségesebb (persze ez könnyű, mert a magyarnak eleve nagyon gazdag a szókincse). A magától értetődőt tehát módszeresen a minimumra szorítjuk.



· Ahol viszont nem jeleznek alapvető értékeket az ellentettek és nem köthetők általános elváráshoz, azaz nem lehet természetesen alapvetően jónak-rossznak nevezni egyik végletet sem (lásd: gyors - lassú, széles - hosszú, alacsony - magas stb.), már nem érvényes ez az eloszlási arány. Ez fordítva igazolja a fenti mintát, hogy: azt kell kifejezni, ami nem magától-értetődő vagy nyilvánvaló, és ellentettek esetén kb. egy-forma arányban.



1.1.3. A többes szám redukciója



Ide tartozik még például az a bizonyos, fent említett tulajdonsága a magyarnak, hogy a többes számot jelző számnevek után (2, vagy több) a többes szám ragját kötelezőszerűen elhagyja: tehát nem azt mondja, hogy 1 nap - 2 napok, hanem 1 nap - 2 nap, sok nap.



Ebben ugyanazt, a fenti két pontot összekötő elvet követi: Ami evidens, tudni illik az, hogy a 2 (vagy több) az többes szám, annak külön jelzése számára redundáns, szócséplés.



Ezzel egyetemben világos az is, hogy csak ott szükséges a többesjel, ahol nem adunk semmi számszerű adatot ("Emlékezetes napok voltak.").



1.1.4. Múlt idő leépítés



Végül az a tény is, hogy nagyanyáink még több múlt időt használtak, mint a mi nemzedékünk (egyet), ugyanezt a gondolkodásmódot támasztja alá. Az elhagyott múlt időket ismerjük is, értjük is még. De valamikor az utóbbi évszázadban - tehát ez a legfrissebb példa a fenti nyelvtendenciánkra(!) -, a mindennapi nyelvhasználat kiszűrte őket - sallangként. Hiszen bármely múlt időben is beszélünk valamiről, valamikor szükség van pontosításra, hogy mikorról beszélünk: tegnap, 2 éve, azelőtt, miután, stb. történt-e valami.

Azzal viszont egyértelműsítjük a múlt időt, aminek - mert egy múlt idő azért elkel az érthetőséghez - takarékos nyelvünknek megfelelően a legrövidebb és legegyszerűbb változatát vetjük be: "- t".



1.2. LÉNYEGMEGRAGADÁS:


1.2.1. verbálisan a szórendben



Mi is evidens? Ami bizonyításra nem szorul, hanem nyilvánvaló.



Már 4-szer láttuk, hogy a magyar hajlamos a minimumra korlátozni azon dolgok leírását, amikből kiindul, illetve kiszűrni a szövegéből azokat a kifejezéseket, amik az alapvető logikához nélkülözhetetlenek.



Láttuk, hogy ezek, éppen kihagyhatatlanságuk miatt - az indogermánok számára paradox módon - nem ismétlendő/említendő részeit képezik annak, amit mondani akar. A magyar hallgató számára az ilyen dolgok említése, ismétlése felesleges, mert vagy unalmasnak tűnne, vagy - rossz esetben - úgy, mintha beszélgető társa kételkedne abban, hogy ő is képes nyilvánvaló dolgokat felfogni, magyarul: mintha sértegetnék.



Ami viszont nem magától értetődő de fontos, azt ereszkedő sorrendben közli. Tehát a leglényegesebb felől halad a leglényegtelenebb felé, kivéve, ha különös stilisztikai elemeket akar alkalmazni.



Ez épp úgy igaz az egyszerű és összetett mondatokra, mint nyelvünk más aspektusaira is:



1.2.2. a névírásban (lásd "Hungarian Notation")



A magyar nyelv például a nevek felépítésében is lényegre-törő.

Ellentétben az indogermán nyelvekkel a magyar a megkülönböztető (mert a valószínűség szerint ritkábban ismétlődő és ezért fontosabb) családnevünket helyezi előre, amit emiatt vezetéknévnek is nevez.



Az azonosításra kevésbé alkalmas, mert gyakoribb utó- illetve keresztneveket a vezetéknév mögé teszi (szöges ellentétben az indoeurópai vezeték, utónév sorrendjével illetve fogalmával).



Annak, hogy a disztinktív kiemelése logikusabb és meggyőzőbb találmány, mint a fordított indogermán név-minta, két mutatója is van:



· Mára, a számítástechnika korában a programozók - észokokból - világszerte áttértek az, egy magyar származású programozó után "Hungarian Notation"-nak elnevezett, a programozás áttekinthetőségét forradalmasító variáns-csoportosító elvre, amitől a programozás nemzetközileg áttekinthetővé és könnyen érthetővé vált, pedig az lényegében csupán a magyar sorrendiség alkalmazása.5)



· Az egyre zsúfolódó tömeges, gépi nyilvántartások láttán az indoeurópaiak is felfedezték már a mindennapok számára is a magyar névsor ésszerűségét, jobb áttekinthetőségét. Elnevezték "korszerűnek", írásban már el-elhagyogatják az előrehelyezett vezetéknév után korábban "az érthetőség kedvéért betűzött" vesszőt, és egyre gyakrabban használják köz- és élő nyelvükben is.



1.2.3. a számrendszerben



Nincs ilyen könnyű dolguk viszont részben ésszerűtlen, helytelen hangsúlyfektetésű szám-rendszerükkel, ami ugyanúgy a lényegtelennel tud egyik-másiknál elkezdődni, mint eredetileg a neveik. A 89-re például németül azt mondjuk, "kilenc és nyolcvan", franciául meg azt, hogy "4-20-9". Ez nyelvileg nem olyan könnyen módosítható.



Hát nem a legnagyobb érték a mérvadó egy mennyiségnél, összegnél?

A magyar mindig a nagyobb helyértékkel kezdi a szám megfogalmazását.

Ez mellesleg a keltezésünkben is megmutatkozik.



1.3. FIGYELEMTERELÉS:


1.3.1. szerkezetileg, verbálisan



Szöges ellentétben a Chomsky által leírt indogermán szövegszerkezettel, ahol a leglényegesebb információ a mondat végére kerül,6) a magyar nyelv minden gondolat-felépítésnél a fent említett lényegmegragadási logikát alkalmazza.



Kérem, ezen a helyen tekintsenek el attól az állítástól, hogy a mondat leglényegesebb tagja az állítmány lenne. Továbbá az állítmány mit sem ér megfelelően előkészített szövegkörnyezet nélkül.



A magyar mindig úgy szerkeszti mondandóját, hogy az evidens dolgokat - a másik edzett és osztatlan figyelmét elvárva és tudva - meg sem említi, vagy csak különleges esetekben utal rájuk, s a nem evidens információknál a leglényegesebb felől halad a leglényegtelenebb felé.



1.3.2. és akusztikailag az intonációban



Még a hanglejtése is ugyanezt a szellemet sugallja. Szemben a közismerten "éneklő" indogermánokéval a magyar hanglejtés alapvetően lineáris jellegű, leegyszerűsítve: a magasból a mélybe tart.



Ha belegondolunk, hogy a magas hangot általában élesebbnek érzékeljük, és úgy érezzük, messzebb hord, hangosabb, jobban érthető, hallható, mint a zöngés, mély hang, ami általában ráadásul még halkabbnak is tűnik a magasnál, akkor látjuk, hogy az akusztikailag jobb érthetőségtől haladunk a rosszabb felé. Tehát tökéletesen kísérjük hangunkkal is a lényeges közléstől a lényegtelen felé haladást.



A magyar ember, fenti hozzáállásával óhatatlanul - legalább nyelvileg - abban a szellemben nevelkedik, hogy odafigyeljen a másik mondandójára, aminek minden apró hangja, hang-emelése, ragja is jelentékeny és messzemenően pontos. Ugyanakkor ügyel arra, hogy ne "fárassza túl" hallgatósága összpontosító képességét illetve türelmét, mert - bár végig erőteljesen artikulál - rendesen minden fontos dologgal azonnal "kirukkol", és olyan tömören, ahogy csak lehet.



A "csevegést" nyelvi megegyezés szerint későbbre hagyja, ha meg csak a legfontosabbakra volt ideje, mégis (majd) minden fontos adatot közölt.

A magyar tehát a legmesszemenőbben lényegre törő. Nyelvünket az evidenciában való gondolkodásmód szabályszerűen áthatja, verbális magatartása a lényeges-lényegtelen dolgokkal szemben módszeres. Ha csak kevés időnk is akad, adatközlésünk szempontjából nem vesztünk sokat.

Nyelvünket nagyon tömör és gyors információcserére edzették.



Meggyőződésem, hogy ennek a gondolati hierarchiának kialakulásához elődeink alapvetően nagyon jó megfigyelő és rendszerező képességén kívül lovas életmódja is jelentősen hozzájárult. Ez a fajta kommunikáció bizonyos helyzetekben - gyors helyváltoztatás, ütközet stb. - közben, ugyanis nagyon előnyös, de szükséges is, mert energiatakarékos, idő híján létfontosságú, akár élet-halál kérdése is lehet.



2. TULAJDONSZEMLÉLET



Érdekes jellemzője a magyarnak (de a finnek, töröknek is) a tulajdonnal szembeni hozzáállása. Az indogermán haben/have stb. ige és segédige megfelelő hiányában, a kényszeredett hatású "birtokol" szó helyett alázatosan nézi azt, amit a Teremtőtől kapott. Mint aki érzi, tudja, hogy ez csak kölcsön van: neki csak "van valamije".7)



Az ilyen hozzáállás láttán a materialista beállítottságú indogermán megzavarodik. Életét és gondolkozását átható viszonyait, létének lényegét kifejezni tűnő értékeit (németül van egy olyan mondás, hogy "Hast du was, bist du was", jelentése: "Ha van valamid, vagy is valaki, azaz nem akárki") nem tudja egy az egyben megértetni velünk. (A "Nem a ruha teszi az embert" szólásunkkal ellentétben pedig azt mondja: "A ruha teszi az embert" (Kleider machen Leute).



3. HOLISZTIKUS VILÁGSZEMLÉLET - LÉNYEGRETÖRÉS ÉS SZŰKSZAVÚSÁG



Minden nyelv tükrözi alkotói felismeréseit a lét összefüggéseiről is. A mai magyar ezt a legmesszemenőbb következetességgel, egy 3-tagú gondolatsorban teszi, amiben a többé-kevésbé kapcsolódó finn és török csak részben követi, így azonos jelenségeik nem tűnnek meggyőzően saját szellemi terméküknek. A japán látszólag végig velünk tart, de kizárólag alakilag, nem logikailag, mert ez a nyelv nem ismer többes számragot illetve esetet, így ennek logikai értékelése nem hasonlítható.



Így nyugodtan előrebocsáthatom, hogy a mai magyar nyelv egyedülállóan bölcs holisztikus világnézete miatt, - nem csak a többes számot használó nyelvek közül.



3.1. A NEMISÉG EGYSÉGE



Az indoeurópai nyelvekről közismert, hogy különbséget tesznek a nemek közt. Míg maga a felosztás alapvetően még valamennyire ésszerűnek tűnhet, használata következetlenségéről egész köteteket lehetne írni. A példálózást inkább egészen kitöröltem a szövegből, tapasztalt nyelvészek számára bizonyára felesleges lenne.



A magyar nem osztja az élőlényeket három nemre: embereknél egy spártai "ő"-t használ (mint a finn, török, japán, sőt a sumer is), az állatokra, dolgokra, fogalmakra meg a névelő 2 formáját (a, az).



Persze tud képzővel (király/királynő/-né), vagy külön szóval (mén, kanca stb.) a nemekre utalni. Ahol értelme van a különbségre felhívni a figyelmet, megteszi, de a nyelvtani megosztásnak nem látja értelmét.



Joggal. Ez a felfogás mindjárt több szempontból is kedvezőbb:

· nyelvileg (egyszerűség),

· biológiailag (egymás nélkül a férfi és a nő nem tud szaporodni), de

· társadalmilag is (kiegészítő szerepek, vérmérsékletek, erősségek).

Beható fordítói és indogermán ajkúaknak való nyelvtanári gyakorlatomból számtalan példát tudnék itt felsorolni azt bizonyítandó, hogy ez igaz, és hogy - attól függően, melyik indogermán nyelvről van szó - a sok-nemű nyelviségben egy összefüggő elbeszélésben az elvárt egyértelműséggel szemben hamarabb és nagyobb zűrzavar keletkezik visszautalások és pontosítások nélkül, mint az egynemű magyarban, de a legjobb esetben sem nyerni semmit a nemi osztatlansággal szemben.



George Orwell 1984 c. regényében veti fel egyes szavak szelektív, tudatos eltüntetésének horderejét. Folyamatosan új, egyre kevesebb szóból álló szótárak készítéséről van szó, azzal a hátsó szándékkal, hogy a vezető réteg a polgárokat észrevétlenül, az egyre újabb és újabb kiadásokból egy-egy politikailag brizáns szót törölve lassan megfossza az önálló gondolkodás eszközétől. Akinek nincs szava bizonyos fogalmakra és nincs módja ezekről tudomást szerezni, az a legjobb esetben is csak sejtheti, hogy van valami más is, amire még nincs fogalma, de kifejezni nem tudja, és ezért revolúcióra nem tud szervezkedni, idővel talán észre sem veszi, hogy embertelen helyzetbe került...



Megfordítva az ő ötletét igaz azonban az is, hogy ha a nyelv a nemeket hím, nő és semlegesre osztja, tehát csoportosít, akkor az ember él is ezzel a lehetőséggel - minden téren. A csoportosítás viszont vonzza az egyik a másik elé (vagy mögé) sorolását, a klasszifikálást, az osztályozás pedig a diszkriminációt: A három nemmel operáló nyelvek országaiban a nőknek általában még ma is nehéz helyzetük van és még a "fejlett" német ajkú szomszédoknál is igazán rászorulnak az ún. emancipációra, mert képzettségük, teljesítményük dacára sokszor súlyosan hátrányosan kezelik őket munkahelyükön és társadalmilag. Utóbbira tán a legszélsőségesebb példa a svájci nők választójogának története...



Hogy viszont a magyarok, történelmünk során mindenütt igyekeztek mindkét nemet (a körülményektől függően) egyenrangú félként kezelni és tisztelni, míg más, szintén egy nemet használó népekre ez nem egyformán igaz, az valószínűleg valahol azzal is összefügg, hogy nyelvünkben az egységben való gondolkozás többszörösen, hiánytalanul észlelhető, lásd a további két pontot.



3.2. TÖMEGES KÉPZŐDMÉNYEK



Nyelvünk az olyan képződményeket is egységként fogja fel, amelyekből több, mint kettő van: Ilyen például a köröm, a haj, a szőr...



A magyar itt is abból indul ki, hogy nem hiába teremtetett ezekből több (hiszen egy hajszál sem nem melegít, sem nem véd karcolás vagy más ellen), s emiatt egy(ség)ként fogja fel ezeket is.



3.3. PÁROS SZERVEK?



Nem véletlenül használtam itt a kérdőjelet...



Kezdetben mindig hibát vétettem a németekkel való beszélgetéseim közben, ha az ún. páros szervek sérüléséről kellett beszélnem. Kiderült, hogy - a többes számot használó nyelvek közül - csak a magyar gondolkozik az ilyen szervekről (kéz, láb, szem, fül stb.) egységben, és mondja azt például egy amputáció után, hogy valaki féllábú.



Az indoeurópaiaknál, a törököknél, de még finneknél és a sumérban is (!!!) viszont az emberek egylábúak maradnak. Azt mondják, hogy itt egy, meg ott egy az kettő, azaz egy pár, s ha egy elvész, marad még egy.



Mi azt tartjuk, hogy: ez az oldal, meg az az oldal egybe tartozik, - mert -

Elgondolkoztak valaha azon, miért is tekinti a magyar ember a páros szerveket nyelvében egynek? Jó, mert egységnek veszi. De miért?

A magyar nyelv itt is nagyon gyakorlatias, és rendkívül bölcs oldaláról mutatkozik:

Mintha kórboncnoki és élettani eredmény alapján - látva a szerves összefüggés értelmét - alkotta volna kifejezésmódját: Mindig a dolgok végső célját, igazi (biológiai) funkcióját, és nem csak a közvetlen, szemmel látható benyomást fogalmazza meg.



Nem hiába "kétkimenetű" illetve egyfunkciójú "páros" szervek ezek(!):

Ha nincs két szemünk, akkor ugyan még élesen láthatunk azzal az egy megmaradttal, de térlátásunk károsul;

ha az egyik fülünk sérül, az irányhallásunk károsodhat, nem érzékeljük a sztereó hatást;

ha az egyik lábunkat elvesztjük, nem tudunk stabilan megállni, folyamatosan járni;

ha az egyik karunkat vesztjük, például nem tudunk ölelni már,csak karolni,

ha az egyik kezünket vesztjük, nem tudunk... stb., stb., stb!!!



Egységben az erő, az egyik oldal a másik nélkül már nem képes teljességében ellátni funkcióját: csökkent, fele értékű és képességű, - csakúgy, mint a férfi és a nő, vagy akár a magányos hajszál...



Most vessék ezt össze azzal, hogy az angolszász nyelv annyira nem jut túl a kimeneti oldali megfigyelésen és tekint a (végső) rendeltetésre, hogy ráadásul olyan szavakat is többes számba rak, mint például az olló, nadrág és szemüveg...!



Nem kell csodálkozni, hogy a magyarban a - valamilyenné tevés tulajdonságát kifejező, folyamatos (!!!) melléknévi igenévből keletkezett névszóval jelölt - bölcsőnk, amelybe anyanyelvünket - mint egyik legfontosabb jellemnevelő örökségünket - belefektetik, közvetlenül összefügg a bölcs szóval, anyanyelvünk leglényegesebb jellemzőjével.



1) >Megfigyeléseim különböző diszciplinák (nyelvfilozófia, szociolingvisztika, pszicholingvisztika, szemantika, komparatisztika) területeit érintik (lásd például: Humboldt, Herder, a 19./20. századi amerikai strukturális lingvisztika felismerései), de ezeken túlmenőek.



2) Kosztolányi Dezső szerint a "lenni" nem egészen helyes infinitívuma a "van"-nak, mert a jövőidejű "lesz" igéből vezetjük le, tehát jelen helyett jövőidejű főnévi igeneve, ellentétben a "van" "vanni" és "vóni" (=volni) jelen és múlt idejű főnévi igenevekkel ("Van kenyér? Vanni van, de nem adhatok. [...] Volt termés? Vóni vót. [...] Lesz holnap tojás? Lenni lesz, de az nekem kell. [...] Ez is arra vall, hogy a volna és lenne nem mindegy."). (Nyelv és lélek, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1971, "Kis nyelvtan" c. fejezet, 70. o.)



3) A nyelvkedvelő íróval szemben (u.o.: "A magyar nyelv felfedezése" c. fejezet, 275. o.) azt tartom, hogy a magyar nyelvben a sima névszói állítmány igenis a "van" beleértéses elhagyásával keletkezett, erre utal legalábbis az ilyen állítmányok például jövő, illetve múlt időbe való helyezése: "Érdekes (-/volt/lesz)". Bizonyos esetekben (emphasis) használjuk is ezt az igét, például úgy, hogy "Van zöld asztalunk". Több asztalból válogathatunk, de akad közte egy zöld is. (Mihelyst a számnév állítmány: "Hány asztal van itt? Egy asztal van itt. -> Egy asztal. ->Egy.")



4) (Móra Ferenc: A magyar rokon értelmű szók és szólások kézikönyve, Ciceró, Budapest, 1907, 425. és 426. szinonimacsoport 1. bekezdése: első fokú megfelelők, 375.-376. o.:) "Buta, ostoba, oktalan, dőre, balga, balgatag, badar, botor, oktondi, hülye, bárgyú, bamba, bibasz, buksi, bumfordi, együgyű, értetlen, fajankó, filkó, golyhó, gyámoltalan, gyengeelméjű, hájfejű, nehézfejű, üresfejű, tökfejű, fejetlen, korlátolt elméjű, hígvelejű, kába, korpaeszű, ködös eszű, kevés eszű, rövid eszű, szűk eszű, zápeszű, vízeszű, tompa eszű, ferde eszű, léhűtő, mamlasz, mafla, málé, mulya, tedd ide - tedd oda, sületlen, szamár, tökfilkó, töksi, tökkelütött, piszma, tankó. Üres a felső hajlék; bangó a feje; hígan vagyon esze; feje lágyára esett; kevés van a sótartójában; nagy pipájú, kevés dohányú; kevés a vágott dohánya; kevés a sütnivalója; kevés van az észtokban." Ezt a sort egy további szinonimaszótárból még 17 szóval, illetve kifejezéssel tudjuk megtoldani: (O. Nagy Gábor - Ruzsiczky Év: Magyar szinonimaszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995. 62. o.): "Bugyuta, butácska, buti, butuli, butus, esztelen, fafejű, hígeszű, hóvízeszű, korlátolt, lassú felfogású, nehéz felfogású, süket, szellemtelen, tudatlan, tyúkeszű, vízfejű." Ezen felül találtam hirtelenjében még 8 további kifejezést: "Buta tyúk, buta liba, észlajos, hiányzik egy kereke, kevesebb van neki egy kerékkel, marha, szamár, tök". Biztos vagyok abban, hogy a teljes szókészlet ezzel a 87 kifejezéssel még nem merült ki.



5) Ez a magyar származású programozó együttműködött a világ legnagyobb szoftver-házának, a Microsoft nagysikerű termékének, a Windows-nak létrehozásában, és közben megalkotta az áttekinthető és ésszerű programozhatóság érdekében a variánsok lényegestől lényegtelen felé haladó csoportosítási módját, amit ma Hungarian Notation-nak hívnak a magyar nyelv bölcs információ-felépítése tiszteletére. (Wolfgang Sommergut: Programmieren in C, Einführung auf der Grundlage des ANSI-C-Standard, Beck EDV-Berater im dtv, Basiswissen: 13.o.: Programmierstil (...) "Hungarian Notation", den vorteilhaften Einsatz des Prepozessors (...) gut lesbar und wartungsfreundlich. 35. o.: Die "Hungarian Notation hat mittlerweile weite Verbreitung gefunden, unter anderem ist sie auch bei der Programmierung für OS/2 zum Standard geworden.(...) 36.o.: Hungarian Notation: Konvention bei der Vergabe vom Variablen- und Funktionsnamen. Jeder Name erhält ein Präfix, das den Datentyp der Variablen oder des Rückgabewerts einer Funktion beschreibt. 37.o.:"(...) und halten Sie sich am besten an die sogenannte Hungarian Notation.)



6) Ezt a késleltető felépítést mellesleg a német nyelv extrém hosszú mondatai esetében Mark Twain világhírű, A Connecticut Yankee at King Arthus´ Court (Egy jenki Artúr király udvarában) c. regényében tüneményesen karikírozza.



7) Japánban mindkét kifejezésmód egyformán használatos!



>>>