2012. október 28., vasárnap

10. Videó: Titokzatos lények legendái *

A kettős-kereszt története.A kettős kereszt jelentése:

A kettős-kereszt története.
Az országban sokfelé láthatunk - főként újonnan állított - kettős keresztet és csak kevesen tudják, hogy milyen ősi magyar ereklye ez! Azok számára, akik a tankönyvekből, vagy az aktuális politika szűrőjén átment írásokból ismerik a magyar őstörténetet, furcsa lesz, amit most leírok, bár ellenőrizhető és valós tényeken alapul. Nagyon messzire, sok-sok évezredre nyúlik vissza a magyarság őstörténete! Érdekes, és talán sokak számára meglepő módon, a magyarság és Egyiptom őstörténelme szorosan összekapcsolódik. Gondoljunk csak arra, hogy az első egyiptomi írás, az úgynevezett démotikus "A" írásmód, szinte pontosan megegyezik a ma is használatos székely-magyar rovásírás elemeivel, és csak jóval később alakult át a dekoratív képírásra! A kapcsolat vitathatatlan, még akkor is ha úgy "lágyítjuk" a kérdést, hogy a két nép közötti kapocs valószínűleg egy közös tőről, azonos ős-kultúrkörből származik! Csakhogy az összefüggés nem csak ebben, hanem még számos más jelkép azonosságban is fellelhető. Ezek egyike a kettős kereszt! A kettős-kereszt időszámításunk előtt (kb. 1800 körül) vált szimbólummá; alsó- és felső- Egyiptom egyesülését jelképezve. Jelen formájában a későbbi kereszténységben is megmaradt az összetartozás, az egy tőről fakadás jelképeként, egészen a mai napig. A kereszténységben a hármasságot (Atya, Fiú, Szentlélek) jelöli, de a magyar rovás-jelkép rendszerben is a hármas számot jelenti! A kettős kereszt láttán az emberek többsége szinte csak a görögkeleti kereszténységre asszociál, holott annak a magyarsághoz való kötődése sokkal szembeötlőbb. (Lásd a nagycímer a három halommal és a kettős kereszttel!) Ráadásul a magyarok jelentős része már akkor keresztény volt, mielőtt az i.sz. 430-i Niceai Zsinaton az Ó-Szövetség tanait beemelték volna a keresztény tanításokba, de nem a római-katolikus, hanem a "sterilebb", un. gnosztikus tanításokat fogadták el! A fentebb leírtak megtalálhatóak Tácsi István és Árgyusi Imre írásaiban, de ha felkeltettük érdeklődésedet a kettős-kereszt témájában, akár az interneten is utána tudsz nézni! A kettős kereszt jelentése:
A Világegyetem az ősi magyar világképben az anyag, az élet és az öntudat egységes egésze. E három dolog egyűt alkot egységes egészet (szentháromság). A kettős kereszt vízszintes szárai eredetileg egyenlő hosszúak voltak. Az ősi magyar rovásban a „GY” jele, s három vonala a test, az érzés és gondolat jelei. Alsó vízszintes vonal: a test. Fölső vízszintes vonal: a gondolat (ész). Függőleges vonal: az érzés (lélek). A kettős kereszt akár az egészséges embert is jelképezhetné, hiszen az ember is testből, tudatból (ész) és lélekből tevődik össze, melyeknek harmóniában kell lenniük. A magyar nép nemzeti jelképeink alapján, az egyetemes értékű tudás népe, a felemelő, a legnemesebb érzéseket hordozó tudás népe. (forrás: Magyarságtudományi tanulmányok 329.oldal)

Tudósok ádáz harca a makacs tényekkel szemben: (Az emberi faj rejtélyes eredete.)

A tudomány egyes képviselői - szerencsére korántsem mindenki! - néha igen szerencsétlenül reagálnak azokra a felfedezésekre, amelyek nem illenek bele az előzőleg már elfogadott, oktatott és követendő tudományos irányvonalba. Ma úgy vélik, az emberhez hasonló lények mintegy egymillió évvel ezelőtt léptek ki az állatvilágból, és a mai ember elődei is csak pár százezer éve jelentek meg a Földön. Ehhez képest már a tizenkilencedik században is számos olyan lelet került elő, amely ennél sokkal régebbi, sőt a régi rétegekben is teljesen a mai ember csontjaihoz hasonló maradványokat találtak. 1912-ben egy argentin tudós, Carlos Ameghino régésztársaival a 2-3 millió éves kőzetrétegekben talált kétségtelenül ember által készített kőeszközöket. A tudósok felhördültek: mivel szerintük akkor még nem voltak a világon emberek, azt mondták: a lelet vagy hamisítvány, vagy tévedés lehet.
Később ugyanott megtalálták egy ősállat combcsontját, amelybe nyílvessző hegye állt bele még az ősidőkben, de sebesülése ellenére az állat elmenekült, és túlélte a vadászatot. Csak az a baj, hogy az adott ősállat a tudomány megállapítása szerint már több millió évvel korábban kihalt, mint ahogy az ember megjelent. Akkor ki lőhetett bele nyílvesszőt, ki vadászott rá? Először itt is tévedésre hivatkoztak. Aztán a geológiai jelentéseket vonták kétségbe. Majd azt állították, hogy valami földmozgás hatására a rétegek összecsúsztak, és a csontok régi rétegekbe kerültek. A kutatók hiába mondták, hogy a csontokat a megtalálás idején erővel kellett kifejteniük a kőzetből, amely szorosan és nagy terjedelemben vette körül őket, tehát nem csúszkálhattak ide-oda szabadon. Később a teljes elhallgatást választották. Az argentin eset után néhány évvel neves tudósok már arra vetemedtek, hogy hamisítással, csalással vádolták meg Ameghinót és társait. Mert képtelenek voltak elfogadni, hogy mélyebb, régebbi rétegekben is lelhettek ilyen eszközöket. Hiszen akkor fel kellett volna adniuk a mindmáig kötelező érvényű állításukat az emberiség viszonylag fiatal koráról. Az egyik kanadai ásatásnál neves régészek jégkorszak előtti üledékrétegekben kétségtelenül emberkéz (vagy legalább is emberi adottságokkal rendelkező élőlény) által készített lándzsa- és nyílhegyeket találtak 1951-55-ben. Ez pedig azt jelenti, hogy már az észak-amerikai eljegesedés előtt is éltek és vadásztak emberek arrafelé. Igen ám, de a tudományos dogma szerint Észak-Amerikába az első ember maximum 12-20 ezer évvel ezelőtt vándorolt be. A leleteket viszont 75-125 ezer évesre kellett becsülni, mert olyan rétegekből kerültek elő, amelyek abban a korban süllyedtek le. Újabb tények A huszadik század akadémikus tudósai pedig múzeumi raktárakba süllyesztették azokat, s közben nekiláttak, hogy módszeresen lehetetlenné tegyék a tárgyakat meglelő, és azok igazi kora mellett kiálló kutatókat. Az egyiket például addig üldözték, annyiszor hozták lehetetlen helyzetbe hogy végül munkanélküli lett, ott kellett hagynia az állását. Egyik társát, aki mellesleg a Kanadai Nemzeti Múzeum igazgatója volt, szintén elbocsátották. Kénytelen volt külföldön munkát keresni. Egy másik igazgatót azért bocsátottak el, mert az intézmények nyomatékos kérésére sem volt hajlandó felmondani annak a régésznek, aki a kérdéses leleteket feltárta. Ami szintén fontos: ez a nagy harc négy év alatt játszódott le - de ezen idő alatt egyetlen kanadai régésznek sem jutott eszébe, hogy megfogadja a kollégái tanácsát, és maga is elmenjen a Huron-tavi Manitoulin-szigetre. Pedig ott saját szemével láthatta volna, milyen rétegekből kerültek elő a leletek, netán maga is végezhetett volna még ásatásokat...
Texasban csaknem ugyanez játszódott le 1958-ban. Ott ugyanis harmincnyolcezer éves kőeszközöket és állati csontokat találtak egyes kutatók. Tábortűz nyomai is előkerültek, kézenfekvő volt tehát arra gondolni, hogy valakik a helyszín közelében elejtett állatokat sütöttek és ettek meg. A tűz szénmaradványaiból a legmodernebb eszközökkel megállapították a lelet korát. Csak az volt a "baj" - mármint a "hivatalos" tudomány, a vaskalapos akadémikusok szempontjából -, hogy akkoriban az ember megjelenését az adott földrészen legfeljebb tizenkétezer évre tolták vissza az időben. Ha tehát valaki azt állította, hogy ennél háromszor régebbi leletet és bizonyítékot talált arra, hogy emberek éltek ott - az nem mond igazat... Ennél a leletnél az volt az érdekes, hogy a kormeghatározás csak később készült el. A leletet viszont ismertették, még kormegjelölés nélkül. Minden régész örült és dicshimnuszokat zengett a szaksajtóban a texasi lewisville-i leletekről. Hogy mennyire beleillik az állatok együttesébe mindaz, amit ott csont formájában leltek! Gyönyörűek a szerszámok is! Persze akkor még mindenki meg volt győződve, hogy a lelet maximum tizenkétezer éves. Egy nyílhegyet külön kiemeltek az eszközök közül, és mint tökéletes példányt fotózták minden oldalról, reklámozták a szaklapokban.
Aztán robbant a bomba: a laboratóriumokból megérkezett a kormeghatározás eredménye. Harmincnyolcezer éves? Az lehetetlen! Túl azon, hogy aligha nevezhető tudósnak az az ember, aki ki meri ejteni a száján a "lehetetlen" szót, itt is tetten érhető ezen urak és hölgyek kétszínűsége. Attól kezdve ugyanis többé nem beszéltek ezekről a leletekről, sem a szenzációsnak kikiáltott nyílhegyről. Amit csütörtökön még mint az amerikai régészet nagy eredményét dicsőítettek, azt pénteken már gúnyolták, a következő héten pedig nem is említették. Akik később egyáltalán megszólaltak még ebben az ügyben, azt mondták, hogy a nyílhegy hamis volt (?). Mások pedig amellett kardoskodtak, hogy biztosan a laborokban tévedtek, merthogy az eszközök "semmiképpen sem lehetnek olyan idősek, ha az első ember csak tizenkétezer éve lépett Amerika földjére". Megint nagy hallgatás következett. Már a tudósok el is felejtették ezt a kis incidenst, amikor az 1970-es évek közepén a New York állambeli Timlin-hegyekben végzett ásatások során kísértetiesen hasonló nyílhegyek és más kőeszközök kerültek elő, mint annak idején Texasban. Kár, hogy a közelben nem találtak emberi vagy állati csontokat. Amiket összefüggésbe lehetett volna hozni az eszközökkel és így megállapítani korukat. Viszont talán az is jelent valamit, hogy megint csak jégkorszak előtti rétegekben leltek rájuk. Így most azt állítják néhányan, hogy ezek nem harmincnyolcezer, hanem... hetvenezer éves leletek! Az akadémiai véleménnyel szembeszegülő kutatók várhatják, hogy velük is leszámolnak az ortodox akadémikusok. Hiszen olyasmit állítanak, amit a mai tudomány hivatalos része nem képes elfogadni igazságnak. (Akit a téma bővebben érdekel, M. Cremo Az emberi faj rejtélyes eredete című könyvében magyarul is utánanézhet.)

Nikola Tesla tiltott találmányai:

A XX. század egyik legnagyszerűbb géniuszáról, a váltóáram atyjáról, a modern varázslónak tartott Nikola Tesláról kevesen tudják, hogy már gyermekkorában egészen különös módon gondolkodott. Vizuális képessége átlag feletti volt, olyannyira, hogy találmány
Nikola Tesla 1856. július 10-én született a család negyedik gyermekeként a mai Horvátország területén. Édesapja európai műveltségű szerb-ortodox pap, édesanyja szerb lelkészi család sarja volt. Tesla életében 146 szabadalmat jegyeztek be a neve alatt, és róla nevezték el a tesla, azaz a mágneses indukció mértékegységet. Pap vagy mérnök? Gyermekkorában már több nyelven beszélt és olvasott, s míg kortársai labdáztak, fogócskáztak, addig ő vízkereket épített. Ami nem hasonlított az akkor használatosakra, viszont működött. Az iskolában sokszor már akkor elkezdte kidolgozni a választ, amikor a tanár még be sem fejezte a feladat felírását a táblára. Felnőtt korában is megőrizte a zsenikre utaló extrém tulajdonságait: séta közben számolta a lépteit, evés előtt megbecsülte az étel térfogatát. Képességeiről legendák keringtek, teljes könyveket volt képes kívülről megtanulni. Szülei a családi hagyománynak megfelelően papnak szánták, annak ellenére, hogy ő mérnök szeretett volna lenni. Apja, hogy jó pap váljon a fiából, különös gyakorlatokat végeztetett vele: memóriagyakorlatokat, fejszámolásokat, gondolatok kitalálását. Logikáját, emlékezőképességét és kritikai érzékét szerette volna ezzel csiszolni. Középiskolás éveiben maláriajárvány tört ki lakóhelyén, ami kilenc hónapra ágynak döntötte, már-már úgy tűnt, hogy nem éli túl. Édesapja vigasztalásképpen beleegyezett, hogy mérnöknek tanuljon, s ez a tény akkora erőt adott a fiatal Nikolának, hogy rohamos ütemben elkezdett javulni. Hamarosan megkezdte tanulmányait, s leginkább az elektromosság kezdte el érdekelni. Munkamódszere eltért a kor tudósaiétól, ő nem foglalkoztatott tucatnyi asszisztenst és segítőt, hanem elsősorban fejben dolgozta ki a találmányait. Ha mégis voltak kollégái, ők sem mindig látták át elsőre, hogy mit szeretne, és sokszor kérték, rajzolja le, mire gondol. De Tesla nem szeretett vázlatokat készíteni. Tesla Budapesten
Graz-i tanulmányait nehéz anyagi körülményei miatt meg kellett szakítania, majd Párizsba utazott. Ekkor kezdték el építeni Puskás Tivadar találmánya alapján a budapesti telefonközpontot, és Tesla itt kapott munkalehetőséget. Időközben barátkozott össze Szigeti Antal műszerészmesterrel, aki sokat segített neki. Egy közös, hétvégi budapesti sétájuk alkalmával, a Faustból idézve jött rá egy fizikai megoldásra, ahogy széttárta karját. Nyomban le is rajzolta a park porába egy bottal a váltóáramú dinamó és motor vázlatát, amely később fordulatot hozott az egész műszaki civilizációban. Budapesti tartózkodása idején több találmányát is kidolgozta, de anyagi helyzete nem javult. Párizsban talált újabb munkát, az Edison telefontársaságnál. Egy rosszul sikerült céges bemutató után Tesla ötletének köszönhetően az Edison cég elkerülte a csődöt, ám Teslának nem adták meg az ígért jutalmat. Huszonnyolc évesen Amerikába utazott, ahol újra Edisonékhoz került, Thomas Edison alkalmazottja lett. Elméletben és gyakorlatban is értett az elektromossághoz, ezért nagy szükség volt rá. Néhány nap munka után rájött az Edison-féle generátorok fő rendszerhibájára, és felajánlotta a segítségét. Csakhogy az elvégzett munkáért most sem kapta meg az ígért fizetséget, ezért - bár fizetésemelést is ajánlottak neki - végleg otthagyta a Társaságot. Találmányok Tesla életében ettől kezdve váltakozott a pénzszűke, és a konszolidált anyagi helyzet. Kutatóként, laboratóriumi munkáihoz, kísérleteihez szüksége volt a pénzre. Családja nem volt, szeretett egyedül élni és alkotni. Élete során többször is támogatták munkásságát, egyik fő támogatója George Westinghouse volt, aki fantáziát látott Tesla találmányaiban, és havi kétezer dolláros fizetésért alkalmazta. Munkáján kívül rendszeresen tartott bemutatókat la boratóriumában ismeretségi és érdeklődési körében, köztük több érdekes dologgal is elkápráztatva közönségét.


Egyik kedvenc mutatványa az volt, hogy két fémlapot tett le a helyiségbe, és az őket körülvevő levegő hamarosan izzani kezdett. Mai napig nem tudni, hogy milyen fizikai jelenségnek köszönhetően hozta létre ezt a mutatványt, de mert nem tartotta fontosnak, nem is szabadalmaztatta ezt a készüléket. Teslát kortársai több esetben inkább varázslónak tartották, mint fizikusnak. Többször bemutatta például, hogy a nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű áram nem tett benne kárt, pedig szikrák pattogtak le róla, miközben ő maga kísérteties fényben úszott. Ma ennek a jelenségnek már ismerik az okát a fizikusok. Tesla felfedezései tették lehetővé, hogy más kutatók olyan berendezéseket készítsenek, amelyek meghozták számukra a Nobel-díjat, bár ő maga sosem kapta meg az elismerést. Az első világháború előtt kidolgozta a ma radarként funkcionáló berendezés működési elvét, de akkor nem érdeklődtek iránta, csak a második világháború idején vetették be. Az 1922-as évektől kezdve már nem adott be szabadalmat, visszavonultan, anyagilag nehéz helyzetben élt. A második világháború elején jelentkezett a hadügyminisztériumnál, hogy négy találmányát felajánlja, de a hadsereg akkor nem volt kíváncsi rá. Élete során semmilyen tudományos folyóiratban nem publikált, inkább szabadalmakat készített és előadásokat tartott. Jóval megelőzte kortársai gondolkodását, ezért nehezen illesztették be az akkori értékrendbe. Hitt abban, hogy létezik élet más bolygókon, és hogy lehetséges velük kommunikálni. Szabadenergia Egyes források szerint 1931 nyarán Buffalo városkában egy hangtalan, nesztelen és kipufogó gázok nélküli autó suhant az utcákon. Az akkor 70 éves Tesla és az unokaöccse ült benne. Ezt az autót elektromos áram hajtotta, de az áramot nem akkumulátorról nyerte, hanem egy különleges szerkezetből, ami a "szabadenergiából" nyerte az üzemanyagot. Tesla régóta dédelgetett álma volt egy üzemanyag nélküli motor terve, ami fölöslegessé tett volna erőművet, hálózatot egyaránt. Valójában olyan motorra gondolt, amelyik képes üzemanyagként hasznosítani az anyagnak azokat a formáit, amelyek a közönséges földi körülmények között mindenütt jelen vannak. Egyes források szerint ilyen motort Tesla sohasem mutatott be a nyilvánosság előtt, de sokszor nyilatkozta a sajtóban, hogy a feladatot lényegében megoldotta, tehát csak elméleti síkon tudta, hogy hogyan lehet megvalósítani egy ilyen motort, de a gyakorlatban ezt nem tudta kivitelezni. Tesla és a Tunguzka meteor A 20. század első évtizedében Tesla erőfeszítései a vezeték nélküli energiaátvitel megvalósítására összpontosultak. De az évtized közepe táján mély depresszió vett rajta erőt, amiben sok különböző tényező játszott közre: a rádiózással kapcsolatos ellopott felfedezése, financiális problémák, a tudományos világ elutasító magatartása. És ekkor, 1908 június 30-án Közép-Szibériában, a Tunguzka folyó körzetében iszonyatos robbanás következett be. Minden valószínűség szerint meteor volt, noha meteorkrátert máig se találtak. Ám olyan híresztelések keltek szárnyra, hogy talán az elkeseredett Tesla hozta működésbe pusztító energia-fegyverét. A világ azokban a napokban a híres sarkkutatóra, Pearyre figyelt. A legenda szerint a csalódott Tesla azzal akarta felhívni magára a figyelmet, hogy óriási detonációt idéz elő Peary téli szállása, az Ellesmere szigeti Alert és az Északi Pólus közötti lakatlan területen. A célzás azonban nem sikerült pontosan. Az irányzék jó volt, mert a Long-Island-i laboratóriumot és a Tunguzka vidéket összekötő hosszúsági kör pont áthalad Peary akkori szálláshelyén, de a távolság túl nagyra sikerült. Teslának sok kísérlete nem valósulhatott meg, anyagi nehézségeiből adódóan. A ma nyomdokaiba lépő tudósok, kutatók sincsenek könnyebb helyzetben. A tiszta, természetes energiát szinte üldözik az olaj- és gázkitermelő konszernek. Swedenborg: tudós és látnok >>> Edison, az iskolázatlan zseni >>> Fotó: http://www.teslasystems.com/images/gallery/tesla-coil-suit-1.jpg wikipedia

HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK.

Konrad 3 Páncéloscsata Budapestért 1945 http://mek.oszk.hu/05000/05069/html/ AZ 5. "WIKING" SS PÁNCÉLOSHADOSZTÁLY HARCA BUDAPEST FELSZABADÍTÁSÁÉRT. http://crowland.uw.hu/images/haboru/wiking.html Az alföldi páncéloscsata, 1944. október http://www.masodikvh.hu/hadszinterek/europa/kozep-europa/608-az-alfoeldi-panceloscsata-1944-oktober

EGÓ - SZUPEREGÓ

..."Határtalanná és mértéktelenné kell válnia az embernek is, hogy létét annak egész súlyában el tudja viselni; paradox módon éppen a kibírhatatlantól lesz kibírható a rabság" (Földényi F. László) Minden embernek van egója, egész nap gondolkozunk, tervezzük a jövőnket, jobb jelent akarunk. Ha, pedig mégsem, akkor a múltról álmodozunk. Vagy jövőn gondolkozunk, vagy a múlton rágódunk. Képtelenek vagyunk az örökös jelenben élni. Elménkben állandóan 2 elkülöníthető hang társalog. Az egyik az EGÓ, másik a SZUPER-EGÓ. Az EGÓ az, aki, ami terveket sző és állandóan azon rágódik, hogy mit kéne tennie. A lepcses hang, aki állandóan tervez a fejünkben az egó. Aki szabályokat hoz, a szuper-egó. A szuper egó határolja be az emberit mégjobban és mocskolódik amennyiben hibát vétettünk. Ezeknek a hangoknak a káoszában éljük le életünket. Az egó, a tulajdonképpeni "én", ez az én egyáltalán nem nevezhető énnek. Ez az egó mindössze csak egy eszköz. Arra való, hogy elkerüljük a félelmet, mely az igazsághoz vezet - vezethetne - minket. Mikor azt mondod, valójában (te), hogy - Én, megtettem ezt, vagy azt. - vagy, hogy - Ez vagyok én! akkor azt az egó mondja. Az egyetlen dolog, amiben elmerülhetsz az a csönd, a csönd a világon a leghatártalanabb és leg mértéktelenebb. A CSÖND: A csönd ez az egyetlen dolog, amiben elmerülve közelebb kerülhetsz VALÓDI önmagadhoz. A csöndben rá ébredhetsz, az egót te hívod vissza mindig. Az aki beszél, az maga is csak egy tárgy, egy eszköz. S az eszköz (az EGÓ) csupán időszakos. Akkor van jelen, mikor te akarod. A csönd. az igazi belső csönd az egó, a kételyek világában élő ember számára kibírhatatlan. Ám nem véges. Ami te vagy igazából az, maga a határok közzé szoríthatatlan örök szeretet. Ahhoz, hogy közelebb kerülj önmagadhoz meg kell értened, hogy a csönd a lélek nyelve. Bennem is, mint már írtam két külön világ hadakozik egymással: A ZAJ és a CSÖND. Számomra csak az egyik győzhet. Nem tudom , hogy fog e valaha is... De úgy érzem inkább csöndből, nyugalomból állók, mint zajból. (Nem vagyok se drogos, nem voltam még soha pszichiáternél, nem szedek gyógyszereket... mindössze a végső igazság érdekel.)

Egy nyelv volt valaha - Melyik a legrégibb nyelv?

Tegyük egymás mellé ezt a két állítást: A Bibliában az áll, hogy valaha egy nyelv volt: „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.” (Mózes I. 11. 1-9.) 1991-ben pedig Teller Ede ezt mondta a magyar nyelvről: „...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.) Lehet-e összefüggés valami módon a két megállapítás között? Nézzünk további véleményeket is. Ove Berglund svéd orvos és műfordító észrevétele a magyar nyelvről: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.) Lényegében ezt mondta Grimm Jakab meseíró és egyben az első német nyelvtan megalkotója is a 19. században: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”. Mi e megállapítások közös magja? Vegyük észre, hogy e mondatok lényegében nyelvünk hosszú idejű létéről szólnak, ugyanis egy nyelv nem válhat olyan kifinomult szerkezetűvé egy-két ezer év alatt, mint amilyen felépítésűnek látja, illetve látta a magyar nyelvet Ove Berglund és Grimm Jakab és még oly sokan mások. Teller Ede pedig bizonyára azt vette észre, hogy nyelvünk mennyire pontosan tudja visszaadni a gondolatot. Ezt Bolyai János önmaga is felfedezte és leírta jegyzeteiben. Nyelvünk különleges kifinomultságát állapította meg a nemrég elhúnyt, 20 nyelvet beszélő fordító és szinkrontolmács, Kemény Ferenc is, mégpedig ő aztán igazán gyakorlatban szerzett tapasztalatai alapján: „A magyar nyelv úgy illik a gondolatra, mint bőr a testre, míg minden más nyelv csak úgy, mint jól-rosszul szabott ruha” (Magyar nyelvünk tökélyéről, Fríg Kiadó, 2010.) Ezzel cseng egybe Vizy E. Szilveszter agykutatónak, az MTA egykori vezetőjének észrevétele a magyar nyelvről, melyet egy tv-műsorban fogalmazott meg: „A magyar nyelv olyan, mintha az agy gyorsírása lenne.” Vagyis mintha a gondolkodással együtt született volna meg ez a nyelv. A kezdeteket kutatván, bizony ezen is el kell gondolkodnunk Kemény Ferenc és Vizy E. Szilveszter egyező megállapításával pontosan vág Magyar Adorján észrevétele is:„A magyaron kívül bármely nyelven beszélni, írni, nyomtatni nagy idő-, munka- és anyagveszteséggel jár”. E sorok írója meg kell jegyezze, hogy saját gyakorlatában is ezt tapasztalja. Német nyelvre fordított könyve (JEL JEL JEL, német címe: ZEICHEN BUCHSTABEN ZAHLEN), vagy akár németre fordított nyelvészeti tanulmányai közel 1/4-1/3-nyival hosszabbak lettek. S még így is sok minden nem igazán pontos, vagyis a magyar nyelv, mint a gondolatra illő feszes bőr, németre áttéve ilyen mértékben vált lötyögőssé. Közvetlen bizonyságul álljon itt ez a négy szóból álló mondás: „Nyelvem határai létem határai”. Ez a négy szavas mondat a németben hárommal több, azaz hét szóból álló lesz: „Die Grenzen meiner Sprache bestimmen meinen Lebensraum”. A franciában pedig a négy szóból héttel több, azaz tizenegy szó lesz: „Les frontières de ma langue sont les frontières de mon existence.” Tehát a tizenegy szóból hét(!) a fölösleg. Ez bizony már végképp nem az agy „gyorsírása”. (Kérem, a tényeket tessék figyelni, csakis azokat.) Vagyis a magyar nyelv kifinomultságára vonatkozó fenti megállapítások gyakorlati példákkal kifogástalanul igazolhatók. Innen már visszatérhetünk a fő gondolatmenetre. Itt áll előttünk egy nyelv (ezt beszéljük), melyről kifinomultsága okán megállapíthatjuk, hogy nagyon-nagyon régi kell legyen, s emellett kezünkben van Teller Ede megállapítása, hogy egy nyelv van, s a Bibliáé, hogy egy nyelv volt. Ehhez azonnal hozzá is kell tennünk, hogy a Biblia eme megállapításáról a legkisebb vita sincs. A szakirodalomban ezt az egykori közös ősi nyelvet „nosztratikus”, illetve még régebbre utalóan „proto-nosztratikus” nyelvnek nevezik. Mert ez a nyelv minden nyelvek anyja. Igaz legalább kétezer nyelvről nem sokat tudunk, tehát ez a megállapítás csak az általunk ma leginkább kutatott, lényegében a „legismertebb” nyelvekre vonatkozhat – de azokra kétségtelenül –, s ennyi nekünk itt elegendő is. Mindent összegezve tehát azt látjuk, hogy egy nyelv keresi őskori megfelelőjét, melynek mindenképpen léteznie kellett, és van egy ősnyelv, mely viszont keresi mai, legtisztábban fennmaradt utódját. Itt a kérdés most az, hogy ez két, egymástól független ősi nyelv, vagy egy és ugyanaz az ősnyelv-e? A választ most már könnyű megadni Mivel nem tudunk máig is ható két ősi nyelvről, sőt már a kiterjedt nyelvészeti kutatások alapján megfogalmazott „proto-nosztratikus” kifejezés önmagában is kizárja két, párhuzamosan máig élő ősnyelv létét, mert lényege éppen az, hogy egyetlen ősi nyelvről van szó, melyből mai nyelveink származnak, ezért minden amellett szól, hogy a Biblia és Teller Ede valóban ugyanarról a nyelvről beszélt, még akkor is, ha Teller megfigyelése esetleg csak a magyar egyedülálló, mai nyelvi minőségre vonatkozik. (Szerintem ennél többet következtetett ki.) AZ ŐSNYELV ÉS A MAGYAR NYELV Ám nyelvünk nem csak az ősnyelv leszármazottja – ez természetes, ha mindegyik az –, hanem ezen túl is az ősnyelv legtisztábban fennmaradt túlélője. Erről a 19. század első negyede óta van tudomásunk. A nagy felfedezők egyike, Berzsenyi Dániel (1776-1836) erről így szól: Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.” Oly természetesé vált ez az ismeret akkoriban minden kutató számára, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1862-ben kiadott „A magyar nyelv szótárá”-nak szerzői, Czuczor Gergely és Fogarasi János önmaguk is vagy 50 nyelvvel hozzák kapcsolatba a magyar nyelvet. Korabeli nyelvészeink tehát tisztában voltak nyelvünk ősnyelv voltával, vagyis rendkívüli maradandóságával (e két állítás ugyanis egy). Erről árulkodik az említett szótárnak a magyar szavak szófejtésére vonatkozó megállapítása: „Hogy alig van nyelv, melyben az elemzés egyszerűbb volna mint a magyarban, bajosan fogja valaki tagadhatni, kivált ha tudja, hogy régibb nyelvemlékeinkben, kezdve a XII-ik vagy akárcsak a XV. századtól a ma élő nyelvig, gyökök tekintetében alig van lényeges eltérés.” Ez pedig természetes módon jelenti azt, hogy a magyar nyelv roppant lassan változó nyelv. Ezt közismert nyelvemlékeink egybevetésével bizonyítottam „A magyar nyelv lassú változásáról” című tanulmányomban. (Demokrata, 2010. december 22.) Mindezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy lassú változása okán az ősnyelv többi túlélői közül a magyar őrizte meg legeredetibb állapotában az ősnyelvet. Mivel még tisztán megvan benne az ősi szóalkotói elv, a nyelv és így a gondolkodás, világlátás eredeti, szerves szerkezete, ezért méltán mondhatjuk, hogy a magyar nyelv maga a „nosztratikus” nyelv – ma. Szó sincs arról, hogy ne változott volna, csak – mint hangsúlyoztam –, igen lassan, mégpedig a „nosztratikus” nyelv többi túlélőhöz viszonyítva mindmáig tartóan lényegesen lassabban. Vagyis a többi leszármazott között leginkább a magyar maradt az, ami volt. Ebben rejlik minden titka, egyedülállósága. MIKÉNT TÖRTÉNHETETT A NYELVEK SZÜLETÉSE? Hadd idézzek színesítésként Barabási László, Csíksomlyón élő székely történész „Hol vagytok székelyek?” című könyvéből egy, első pillanatban humorosnak tűnő kis párbeszédet: Az ősnyelvek magyarul érthetőek. Az írás a rovásírásból alakult ki. Ez számomra nehezen elfogadható ténysorozat. Mikor már nagyon emészthetetlennek tűnik, elballagok a dolgozószobámtól 100 méternyire kezdődő rönktérre, s felülök egy gömbfa rakásra. Elmélkedek. Közben meg szokott jelenni Áron, a mindenes segéd, és aggódóan érdeklődik: – Mi baj főnök? Elmondom. Sajnálkozva néz rám: – A sok könyv is megárthat, főnök. Én ezeket már mind tudtam kölyök koromban. A dánfalvi pap már akkor elmondta nekünk, hogy a világon csak egy nép volt, mert mindenki egy nyelvet beszélt. S ez magyar volt. Az Úristen is így beszélt velünk. Másképp meg se értettük volna. – S mi hol éltünk akkor, Áron? – Itt. És mikor erős nagy volt a szaporulat, elmentek megélhetést keresni. De csak a fiatalabbja. Mint most is. Akkoriban nem kellett gazdát keresni, akinél dógozhas. Azt nézték, hol süt a Nap, nem járja a szél, s jó a víz. Ott házat építettek. Ilyen helyen megél az ember, ha egyedül van is. Hát még sokad magával. Úgy néztem Áront, mint a lőtt medvét. Neki nincsenek kétségei. Sőt... Áron lényegében pontosan elmondja a mai nyelvek keletkezését. Az ősnyelvnek, hogy ennyire kifinomulttá válhasson, mint bemutattuk, egy nem túl nagy, a természet által jól körülhatárolt helyen kellett sok-sok évezreden keresztül békésen érlelődnie. E nyelvnek aztán szét kellett terjednie a legtávolabbi helyekre is, hogy aztán az egymástól területileg oly távoli nyelvek közös őse lehessen, az angolé, tamilé, ógörögé, japáné, latiné, oroszé, németé stb. A nagy távolságokra való szétszakadás miatt lehetetlenné vált a kiegyenlítődés, emiatt lassan eltérések jöttek létre az egyes területeken élők beszéde között. De a szétterjedt ősnyelv még így is hosszú időn keresztül nyelvjárás hálózatként kellett lefedje Eurázsia nagy részét. Ezért mondhatta azt László Gyula, hogy a magyar „közlekedő” nyelv volt a Föld ezen óriási térségben. A távolságok miatt szükségszerűen egymástól függetlenül zajlottak a változások, sőt, a „romló” nyelvágak erősen keveredtek is, emiatt lassacskán egyre nehezedett a kölcsönös megértés, míg elérkezett az az idő, amit a Biblia úgy fogalmaz meg e hosszú folyamatot tömörítve, hogy Isten összezavarta az egykori közös nyelvet. HOL LEHET AZ ŐSNYELV ŐSHAZÁJA? Az eddigiekből világos, hogy az ősnyelv egy adott helyen formálódott ki szinte elképzelhetetlenül hosszú és békességes időszak alatt. Minden jel arra mutat, hogy ez a hely a Kárpát-medence. Kiérlelődhetett volna más helyen is, akkor most azt írnám, de valamely más helyre egyetlen bizonyíték sincs. Viszont hogy a Kárpát-medencéből áramlott ki többször is az idő folyamán a szélrózsa minden irányába, arra nagyon sok bizonyítékunk van. Szerencsére ez már tankönyvben is mejelenik. A dr. Bakay Kornél által szerkesztett és részben írt 5. osztályos történelem könyv 129. oldalán ez áll: „Az újabb kutatások alapján lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is évtízezredek óta laktak magyar nyelvű népcsoportok /.../”, továbbá a 29. oldalon: „Legújabban a tudósok génvizsgálatok révén (DNS vagy DNA) kimutatták, hogy 35-40 ezer évvel ezelőtt magyar fajta-jellegű emberek is laktak mai hazánk földjén”. Grover S. Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” című művében így ír a magyar nyelvről: „Úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét”. /.../ „...az összes helyben maradó európai nyelv közül gyakorlatilag a magyar a legrégibb”. Michelangelo Naddeo, Európa ősmúltjának olasz kutatója írja: „/.../ a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe”. Szabó István Mihály akadémikus a magyarok Kárpát-medencei jelenlétének kezdetét 40 ezer évvel ezelőttre teszi. Hogy nem jöttünk sehonnan, így, teljes létszámban, csak azoknak okozhat meglepetést, akik nem tudják, hogy a hunok, avarok, magyarok (értsd: jobbára kipcsak törökök; meg kell békülni ezzel is lassan) csak a fejünk felett egymást váltó, uralkodó rétegek voltak, mint ahogy később a törökök, habsburgok, oroszok, s mintha ma is őrködnének felettünk valakik. Az avarokról például tudjuk, hogy húszezren jöttek ide uralkodó rétegként (állig felfegyverkezve), s annak is van nyoma, hogy a nép, azaz mi, nem nagyon örültünk nekik. Tehát nem a szorgos földműves nép cserélődött állandóan, hogy lehetett volna az?, csak a katonai uralkodó rétegek váltották egymást. Nem lehet tehát meglepő, hogy a mai nyelvek döntő többségét megteremtő ősnyelv éppen szülőhazájában maradt meg mindmáig leginkább az, ami volt. Kérem, tessék észrevenni, hogy Európa ellenünk való sok évszázados, lankadatlan, s manapság újra felizzó harcának célja a Kárpát-medencére való történelmi jogfolytonosságunk ismeretének felszámolása. S most hogy váratlanul számtalan tudomány épp benünket erősít, néhány álomot féltve miért tartanánk fejünket továbbra is a hóhérok bárdja alá? Tetszik tudni milyen érzés az ősidők óta tartó itthon lét tudatában élni itt? Sokan már tudjuk.

Kínai korongok.

Kínai korongok.
Olykor a tudomány nemcsak misztikus rejtélyekkel, ókori legendákkal szembesül, időnként olyan tárgyak is megfejtésre várnak, melyekre első kézből nincs semmilyen magyarázat. 1938-ban Kína és Tibet határán lévő barlangokban régészek vizsgálódtak, eredményül jó néhány csontvázat találtak. Szerintük valamilyen nagyfejű, alacsony, vézna testű élőlények maradványai lehettek. Tanulmányozásuk közben egy középen lyukas kőkorongot, un. dropát találtak, mely leginkább egy kőkori hanglemezre hasonlított. A 1.5cm vastag korong átmérője 18cm, rajta spirálisan írásos jeleket fedeztek fel. A megfejtésükre egészen 1962-ig kellett várni, azonban ennek publikálását két éven át megtiltották Kínában. 1965-re már több mint 700 darabra rúgott a barázdált korongok száma, kiszivárgott hírek szerint ezek egy „égi szekér” leírását tartalmazzák. Ezt a járműt földönkívüliek irányították a Földre, mely a környéken szállt le egykoron. A bennszülöttek, miután ellenséges szándékot véltek felfedezni az idegenek viselkedésében megtámadták őket, csak nehezen értették meg jó szándékukat. A megölt tetemeket a barlangokba hantolták el, míg a túlélő idegenek a landolás alatt megsérült űrhajójukat javították, ami kudarcba fulladt. A temetés ténye el is vetette azon elméletet, miszerint egy ismeretlen majomfajtától származnának a csontvázak. Az időpont meghatározásában segítséget jelentettek azok a barlangrajzok, melyek a falakon maradtak fenn. Ezeknek a csillagállásoknak, képeknek, vonalaknak korát 12000 évvel ezelőttinek állapították meg, míg a lemez korát 10000 és 12000 év közé becsülték Talán akkor érkeztek az idegenek? A korongok kemény gránitból készültek, melybe egy akkori primitív törzs szerszámok hiányában aligha tudhatott véséseket létrehozni, még kevésbé valamiféle civilizációt feltételező írást. Egy vizsgálat során kiderült, valamikor elektromosságot vezettek át rajtuk, a rezgéseket ma is észlelik, akár kódolt üzeneteket is tárolhattak bennük. A korongok írói saját magukat dropáknak nevezték. A múlt század hetvenes éveiben egy archeológus csapat visszatért a helyszínre, tanulmányozták a barlangokat, rájöttek, hogy ezeket mesterségesen vájták a sziklába, simára faragták a köveket, azonmód fel is térképezték a földalatti hálózatot. A környéken ma is olyan törzs él, akik alig haladják meg a 120cm magasságot, feltűnően nagy a fejük, nem hasonlítanak sem a kínaiakra, sem a tibetiekre, és váltig mutogatják mindenkinek: az őseik bizony az égből érkeztek. Végezetül egy rövid részlet a korongokon lévő írás fordításából:
„A dropák a felhők közül érkeztek űrhajójukon. A férfiak, asszonyok és gyerekek a barlangok mélyén bújtak el napkelte előtt tíz alkalommal. Amikor végül megismerték a dropák nyelvét, akkor értették csak meg, hogy a jövevények békés szándékúak.” Amennyiben mindez igaz lenne, akkor a korongok bizonyítják az első lejegyzett idegen civilizáció látogatását bolygónkra. De a teljes bizonyosságig a kínai korongok továbbra is megmagyarázhatatlanok maradnak.

Sumér király lista...IV.

1 Sumer királylista 2 Kis 3 Uruk 4 Ur 5 Mári 6 Lagas 7 Umma 8 Iszin 9 Larsza : A Sumer királylista sumer ékírásos irodalmi-történeti mű. Az úgynevezett I. iszini dinasztia koráig, i. e. 1817-ig veszi számba az ország királyait és uralkodóházait. Összeállítói feltehetően több forrásból dolgoztak, a lista keletkezése az i. e. 22. és 21. század fordulójára tehető, s később kiegészítésére is sor került. A lista elkészítése mögött tetten érhető az i. e. 3. évezred végére jellemző ideológiai-politikai eszmerendszer, amelynek lényege, hogy Mezopotámiát politikailag egységes államként kezeli, ezért mindig egy-egy város dinasztiájának hegemóniáját tételezi fel. A királyokat özönvíz előttiekre és utániakra osztja, és ezzel egyesíti a mitikus és a történeti hagyományt. A lista szerint az özönvíz előtt 8 király uralkodott, mindegyik hihetetlenül hosszú ideig: Enmeluanna 43200, Alalgar és Dumuzi 36000, mások 28800, 21000, ill. 18600 évig. Irodalmi szempontból igen becses a „vízözön" előtti városok megnevezése (Kis és Uruk, s még inkább az ezt követő dinasztiák uralkodóihoz (például Etana, Enmebarageszi, Enmerkar, Gilgames stb.) fűzött pár megjegyzés, amelyek mítoszokat, történelmi legendákat őriztek meg, s érintkeznek az epikus hagyománnyal is (Etana-eposz, Gilgames-eposz). A királyság az özönvíz után hol egy északi város (Kis, Aksak, Akkád), hol pedig egy déli (Uruk, Ur, Iszin) kezébe került, ezt egészíti ki néhány Sumeron és Akkádon kívüli hatalom (Avan, Hamazim, Mári). A III. uri dinasztia elején (i. e. 2100 körül) összeállított szöveg az Ur-i királyok politikai igényét fejezi ki Mezopotámia egyesítésére. E listát később újabb uralkodókkal egészítették ki. A sumer királylista az i. e. 3. évezred közepétől ad megbízható támpontokat. A sémi neveket * jelöli. Uralkodó Jelző Uralmi időtartam Korszak Megjegyzések Predinasztikus királyok i. e. 30. század vagy korábban „Amikor a királyság alászállt az égből, Eridu városban volt a királyság” Alulim 28800 év Alalgar 36000 év „Eridu várost elhagyom. Királysága Bad Tibira városba ragadtatott el” Enmeenluanna 43200 év Enmeengalanna 28800 év Dumuzi „isten” „a pásztor” 36000 év „Bad Tibira várost elhagyom. Királysága Larak városba ragadtatott el” (Surruppak hegemóniája) Enszibzianna 28800 év „Larak várost elhagyom. Királysága Szippar városba ragadtatott el” Enmenduranna 21000 év „Szippar várost elhagyom. Királysága Suruppak városba ragadtatott el” Ubartutu ...(Ubar?)-du-du 18600 év vagy Ubara-Tutu Szukurlam(?) Ziuszudra A vízözön túlélője „5 város volt, 8 király, 241200 évig uralkodtak ott. A vízözön áradt el fölöttük.” I. kisi dinasztia i. e. 30. század után „Az után, hogy a vízözön áradt el fölöttük, a királyság alászállt az égből. Kis városban volt a királyság.” Ga..úr 1200 év Gul-la-NIDABA-an-na 960 év *Palakinatim 900 év *Nangislisma … Bahina … Buannum 840 év *Kalibum (Ga-li-bu-um) 960 év *Kalumu (Ka-li-mu-mu) 840 év *Zukakip (Ka-ga-gi-ib) 900 év Atab 600 év *Masda (A-tab-ba) „Atab fia” 840 év *Arvium (Ar-pi-um) „Masda fia” 720 év Etana „a pásztor, aki az égig emelkedett fel, aki az országokat megszilárdította” 1560 év *Balih (Ba-li-ih) „Etana fia” 400 év Enmenunna 600 év Melamkisi (Ma-lam-Kis) „Enmenunna fia” 900 év *Barszalnunna (Bar-rak-nun-na) „Enmenunna fia” 1200 év *Samug (? Mes-za) „Barszalnunna fia” 140 év *Tizkar (Ti-iz-gar) „Samug fia” 305 év *Ilkú 900 év *Iltaszadum 1200 év Enmebarageszi „aki Elam ország fegyvereit zsákmányként elhozta” 900 év Agga „Enmebarageszi fia” 625 év i. e. 27. század egy eposz említi Gilgamessel való összeütközését „23 király, 24510 évig, 3 hónapig, 3½ napig uralkodtak ott. Kis város fegyverrel leveretett, királysága Éannába ragadtatott el.” Éanna Uruk temploma volt. I. uruki dinasztia *Meskiaggaser (Mesz-ki-ag-ga-se-ir) „Uti isten fia, a tengerbe alámerült, a hegyvidék felé kiemelkedett” 324 év *Enmerkar (En-me-kar) „Meszkiaggaser fia, aki Uruk várost építette” 420 év Ninszun apja Lugalbanda (isten) „a pásztor” 1200 év Enmerkar hadvezére, Gilgames apja, felesége Ninszun Dumuzi (isten) „a halász, városa Kuara” 100 év Valószínűleg nem közvetlenül Gilgames előtt uralkodott, hanem jóval előtte Gilgames (isten) „apja egy lillu volt. Kullab en-papja”. Más források szerint Lugalbanda és Ninszun fia 126 év i. e. 27. század egy eposz említi Aggával való összeütközését Urnungal „Gilgames fia” 30 év Utulkalamma „Urnungal fia” 15 év Labahsum (Labaszher) 9 év *Ennundaranna (En-nun-nad-an-na) 8 év ...-he-de (MES(?).HE) „a kovács” 36 év Melamanna 6 év *Lugalkitun (Lugal-ki-aga) 36 év „12 király, 2130 évig uralkodtak ott. Uruk város fegyverrel leveretett, királysága Ur városba ragadtatott el.” I. uri dinasztia i. e. 26–25. század Meszkalamdug Meszannepadda 80 év a Tummal-felirat alapján Gilgames és Agga kortársa [ Aannepadda ] „Meszannepadda fia” x év a lista nem veszi figyelembe, vagy a következő király másik olvasata? *Meszkiag-Nanna (Mesz-kiuga-nuna) „Meszannepadda fia” 36 év Elulu 25 év Balulu 36 év „4 király, 177 évig uralkodtak ott. Ur város fegyverrel leveretett, királysága Avan városba ragadtatott el.” Avani dinasztia Hita … … … Kul.. 36 év „3 király, 356 évig uralkodtak ott. Avan város fegyverrel leveretett, királysága Kis városba ragadtatott el.” II. kisi dinasztia Su.. 201 év Dadaszig … Magalgalla (Mamagalla) „a hajós” 360 év *Kalbum (Ka-al-bu) „Magalgalla fia” 195 év a lagasi Éannatum Keselyű-sztéléjén szerepel Meszalim Se-e(?) (KU-E) 365 év i. e. 26. század Gasub(?)nunna 180 év Ibini *Enbi-Istár (?) 290 év Lugalmu 360 év „8 király, 3195 évig uralkodtak ott. Kis város fegyverrel leveretett, királysága Hamazi városba ragadtatott el.” Hamazi dinasztia *Hatanis (Hadanisz) 6 év „1 király, 6 évig uralkodott ott. Hamazi város fegyverrel leveretett, királysága Uruk városba ragadtatott el.” II. uruki dinasztia Enuhduanna Ensakusanna 60 év i. e. 2430–2400 körül Lugalkiginedudu 2 év azonos az uri Lugalkiniseduduval Lugalkiszalszi „Lugalkiginedudu fia” 7 év azonos az uri uralkodóval „3 király, … évig uralkodtak ott. Uruk város fegyverrel leveretett, királysága Ur városba ragadtatott el.” II. uri dinasztia Lugalkinisedudu … azonos az uruki Lugalkigineduduval Lugalkiszalszi „Lugalkinisedudu fia” … azonos az uruki uralkodóval ..gi … Kaku „..gi fia” … „4 király, 116 évig uralkodtak ott. Ur város fegyverrel leveretett, királysága Adab városba ragadtatott el.” Adab-i dinasztia *Lugalannemundu 90 év „1 király, 90 évig uralkodott ott. Adab város fegyverrel leveretett, királysága Mári városba ragadtatott el.” I. mári dinasztia lásd még: Mári uralkodóinak listája *Ilsu 30 év ..zi „Ilsu fia” 17 év ..lugal 30 év ..lugal 20 év ..bimusmas 30 év ..ni 9 év „6 király, 136 évig uralkodtak ott. Mári város fegyverrel leveretett, királysága Kis városba ragadtatott el.” III. kisi dinasztia Kubaba (KU-bau) „a korcsmárosnő, aki Kis város alapjait megszilárdította” 100 év „1 király, 100 évig uralkodott ott. Kis város fegyverrel leveretett, királysága Aksak városba ragadtatott el.” Aksaki dinasztia Unzi 30 év i. e. 25. század Undalulu 12 év Urur 6 év *Puzurnirah 20 év i. e. 2400 körül *Isuil 24 év *Su-Szín „Isuil fia” 7 év i. e. 23. század „6 király, 99 évig uralkodtak ott. Aksak város fegyverrel leveretett, királysága Kis városba ragadtatott el.” IV. kisi dinasztia azonos a III. kisi dinasztiával és ahhoz kapcsolódik *Puzur-Szín „Kubaba fia” 25 év Ur-Zababa „Puzur-Szín fia” 400 év *Szimudar 30 év Uszivatar „Szimudar fia” 7 év *Estarmuti 11 év *Ismé-Samas 11 év Nannia „a kőfaragó” 7 év „7 király, 491 évig uralkodtak ott. Kis város fegyverrel leveretett, királysága Uruk városba ragadtatott el.” III. uruki dinasztia Lugalzageszi 25 év „1 király, 25 évig uralkodott ott. Uruk város fegyverrel leveretett, királysága Agade városba ragadtatott el.” Akkád dinasztia *Sarrukín „apja datolyakertész – Urzababa pohárnoka, aki Agade várost építette” 56 év *Rímus „Sarrukín fia” 9 év *Manistusu „Rímus bátyja, Sarrukín fia” 15 év *Narám-Szín „Manistusu fia” 37 év *Sarkalisarri „Narám-Szín fia” 25 év Igigi „király volt?” Nanum „király volt?” Imi „király volt?” Elulu „király volt?” „Négyen királyok voltak, 3 évig uralkodtak” Dudu Suturul „Dudu fia” „11 király, 181 évig uralkodtak ott. Agade város fegyverrel leveretett, királysága Uruk városba ragadtatott el.” IV. uruki dinasztia Urnigin 7 év Urgigir „Urnigin fia” 6 év Kudda 6 év *Puzurlili 5 év Urutu 6 év „5 király, 30 évig uralkodtak ott. Uruk város fegyverrel leveretett, királysága a Gutium hordához ragadtatott el.” Guti dinasztia „egy király, neve nincs” 3 év Imta' 3 év Inkisus 6 év Szarlagab 6 év *Sulme(Iarlagas) 6 év Elulumes 6 év Inimabakes 5 év Igesaus 6 év Iarlagab 15 év Ibate 3 év Iarlangab 3 év Kurum 1 év Habilkin 3 év Learabum 2 év Irarum 2 év Ibranum 1 év Hablum 2 év Puzur-Szín „Hablum fia” 7 év Iarlaganda 7 év Szi'u 7 év Tirigan 40 nap „21 király, 91 évig, 40 napi uralkodtak ott. A Gutium horda fegyverrel leveretett, királysága a Uruk városba ragadtatott el.” V. uruki dinasztia Utuhegal 7 év, 6 hónap, 7 nap „1 király, 7 évig, 6 hónapig, 7 napig uralkodott ott. Uruk város fegyverrel leveretett, királysága Ur városba ragadtatott el.” III. uri dinasztia Ur-Nammu 18 év Sulgi isten „Urnammu isten fia” 48 év Búr-Szín isten „Sulgi isten fia” 9 év másképpen Amar-Szuen Su-Szín „Búr-Szín isten fia” 9 év *Ibbí-Szín „Su-Szín fia” 24 év „5 király, 108 évig uralkodtak ott. Ur város fegyverrel leveretett, királysága Iszin városba ragadtatott el.” I. iszini dinasztia Középső kronológia *Isbí-Erra 33 év i. e. 2017 – 1985 *Sú-ilísu isten „Isbi-Erra fia” 10 év i. e. 1984 – 1975 *Idin-Dagan „Sú-ilísu fia” 21 év i. e. 1974 – 1954 *Ismé-Dagan „Idin-Dagan fia” 20 év i. e. 1954 – 1935 *Lipit-Istar isten „Ismé-Dagan fia” 11 év i. e. 1934 – 1924 Ur-ninurta isten 28 év i. e. 1923 – 1896 Búr-Szín „Ur-ninurta isten fia” 21 év i. e. 1895 – 1875 *Lipit-Enlil „Búr-Szín fia” 5 év i. e. 1874 – 1870 *Erra-imitti isten 8 év i. e. 1869 – 1862 *Enlil-báni isten 24 év i. e. 1861 – 1838 Zambia isten 3 év i. e. 1837 – 1835 *Iterpísa isten 4 év i. e. 1834 – 1831 Urduguka isten 4 év i. e. 1830 – 1828 *Szín-magir isten 11 év i. e. 1827 – 1817 „14 király, 203 évig uralkodtak ott.” *Damik-ilisu i. e. 1816 – 1794 nem szerepel a királylistán, a larszai Rím-Szín leverte. ..................................................................................... Tetszik · · Leiratkozás · Megosztás · Törlés Szólj hozzá... Facebook © 2012 · Magyar Rólunk · Hirdetés létrehozása · Oldal létrehozása · Fejlesztők · Álláslehetőség · Adatvédelem · Sütik · Feltételek · Súgó

Sumérokról III.

Sumér Tudomány: Leginkább az algebra, a geometria és a csillagászat tudományában tűntek ki. A kör 360°-ra való felosztását úgy végezték el, hogy a fokbeosztás egységéül a felkelő nap átmérője szolgált, és ezt 180x tudták az égitest nappali pályájára rámérni, plussz hozzáadták az elképzelt éjszakai pályát. Kiszámították, hogy az ekliptikát (a teljes kört) 25920 év alatt járja körbe a Nap (A Nagy Év). A legrégibb csillagkép elnevezések a suméroktól ered. A hét napjainak megnevezése szintén sumér eredetű. A szabálytalan idomú területek kiterjedését háromszögekre bontva határozták meg. Ismerték és alkalmazták a ma már Thálész- és Pitagórász tételként ismert tételeket. A pi-t 3 1/8-nak határozták meg. Szorzó, hatványozó- és gyökvonótáblákat használtak, ismerték és használták a kamatszámítást, a számjegyek helyiérték szerinti jelölését, a szögszámításokat, az időszámítást, a naptárt. Nem zárható ki, hogy ismerték a napfolttevékenységet és hatásait (vagy nem jártak messze a felismerésétől). Mindezt az egzakt tudásanyagot a gyakorlatban használták, hatással volt műszaki ténykedéseikre, az építészetre, a csatornázásra, földmérésre. A 60-as számrendszert használták, később a 10-es és 60-as számrendszer keverékét. A hatvanas számrendszer nyomait a jelen időszámításában, az idővel végzett műveletekben és a szögszámításában is megtalálhatjuk. (60 másodperc 1 perc, 60 perc 1 óra.) Nyelvtanokat, szótárakat, könyvtári katalógusokat készítettek. A Gilgames alapján következtethetünk arra, hogy a Vízözön előtti kor emlékeit tudatosan gyűjtötték (ásatások), és a templomokban helyezték el! Ez a tevékenység később áthagyományozódott (a múlt emlékeinek felkutatása) az akkádokra, később Babilonra, majd az Újbabiloni korszakra is. Nyomait megtalálták pl. Assur-ban-apli palotájában is, ahol múzeumot rendeztek be a Babilonban folytatott ásatások anyagából. Ebből sejthetjük, hogy a múlt kutatása, vallásos, történeti és művészeti emlékeinek összegyűjtése évezredeken át folyamatos és tudatos volt Mezopotámia vidékén. (Szintén a Gilgamesből tudjuk, hogy az uruki ásatásokon a sumér korban találtak számukra is ismeretlen írásokat.) Egy pici csillagászat: Az ekliptika: A Nap egy év alatt megtett látszólagos útja az égbolton. Precesszió: A Föld forgástengelyének egy kúppalást mentén történő lassú elmozdulása. A kúp csúcsa a Föld tömegközéppontja, tengelye pedig az ekliptika tengelye. A Föld tengelye az ekliptika tengelye körül kúpos mozgást végez. A két tengely nyílásszöge 23,5 °, a precesszió időtartama kb. 26 ezer év, iránya az óramutató járásával megegyező, azaz retrográd. A tavaszpont eltolódása az ekliptikán a Napnak és a Holdnak a Földre gyakorolt gravitációs hatása következtében jön létre. A Föld forgástengelye mintegy 25920 (26000) év alatt egy kúpfelületet jár be, a kúp tengelye az ekliptikai pólusra mutat. A tavaszpont látszólagos helye átlag 2160 évente más-más csillagképre esik, az óramutató járásával megegyező irányba. Átlag 72 évente egy fokot tolódik el a tavaszpont (1 fok~72 év). A sokat emlegetett 3600 év, amit kis évnek vagy 1 szárnak is neveznek, pontosan ötvenszerese a 72-nek, mint alapegységnek. (A 3600 ezen kívül pl.a 60 négyzetszáma is.) Ha a sumérok egyik legpreferáltabb számát, megkockáztatom, hogy szent számát, a 3600 évet mint precessziós időszakot veszem, akkor az ekliptikán ez 50 fokos elmozdulást jelent a tavaszponthoz képest. Ez az 50 fok az ekliptikán lemérve a Bika csillagkép 20°-ra esik. Ekkor az égbolt közepe (ekliptikai pólus) a Vízöntő csillagképre mutat. (Kos 0 foktól számolva természetesen.) Ha csillagászatilag nézzük a hatvanat, mint fontos egységet a sumér kultúrában, akkor a tavaszponttól a 60 fok az Ikrek csillagképre esik, míg az égbolt legmagasabb pontja, vagyis a közepe még mindig a Vízöntő csillagképre mutat. Ugyanakkor, az óramutató járásával ellentétesen lemért 60 fok (gyakorlatilag a retrográd kép tükörképe), szintén a Vízöntő csillagképre esik. A sumérok kozmikus hármassága (Anu, Enki és Enlil számaik: 60, 50, 40) a Vízöntő csillagképre mutat. A sumérok az égboltnak ezt a területét tengernek nevezték! (a Vízöntő csillagkép és környéke) Ab-zu = tenger + tudni! A tudás forrását a tengerbe helyezték! A Vízöntő csillagkép legkönnyebben az égi egyenlítőn található háromszög alakú csillagcsoportról ismerhető fel, melynek legfényesebb csillaga a Sadalmelek. Az égi egyenlítő áthalad az ebben a csillagképben található Sadalmeleken. A Sadalmelek csupán harmadrendű csillag, tőlünk 1100 fényévnyire van, a Napnál 6000-szer fényesebb. Színképe, felszíni hőmérséklete a Napéhoz hasonló, de átmérője nyolcvanszor nagyobb, mint a Napé. Az égen úgy lehet megkeresni a Vízöntő csillagképet, hogy először felkutatjuk legjellegzetesebb, négy csillagból álló részletét. E csillagok úgy helyezkednek el, mint egy felülnézetből látott tetraédernek (háromszög alapú gúlának) a csúcsai. A Vízöntő legfényesebb csillagainak nevében megtalálható a "szerencse" szó, arabul "sadal", az elnevezés sumér örökség, sumérül a szerencse (+jóindulat, kegyelem): sag, šag, sig, sa, ša. A sumér "sar", "šar" szó jelentése: kezdet, belépés; a szintén sumér "šár", "sár" jelentése: teljesség, minden, világ, horizont, gömb. vissza Sumér Naptárrendszer: Az időszámítás alapja három égitest mozgása: a Föld tengelyforgása (ez adja a napok számát) a Hold keringése a Föld körül (hónap) és a Föld keringése a Nap körül (év). Mivel ez a három mozgás csak igen közvetett kapcsolatban van egymással, ezért időtartamuk is független egymástól. Ha alapegységül a Föld tengelyforgásának idejét vesszük, és ezt vesszük egy napnak, sem a hónap sem az év nem határozható meg racionális számmal kifejezhető napokkal, sem az évet alkotó holdhónapok száma sem racionális szám. Ezek az időegységek tehát nem többszörösei egymásnak, és összemérhetetlen mennyiségek is. Így tehát minden naptári rendszer csak megközelítő pontosságú. Az, hogy milyen módszert alkalmazunk a matematikailag összemérhetetlen időegységek egyeztetésére, hogy a természetes en adott alapegység, a nap mellett viszonylag milyen jelentőséget tulajdonítunk a holdhónapnak, illetve a napévnek - ezek a tények határozzák meg egy-egy naptári rendszer jellegét. A naptáralkotóknak a holdhónap napokra való átszámítása jelentette a legkisebb nehézséget. Kiindulva a holdhónapok 28 nap, 12 óra 44 perces átlagából, váltakozva 29 és 30 napos hónapokat kaptak. A havi 44 perces többlet egy évben kb. 9 órát tett ki, ez 8 év alatt 3 napra növekedett. Így egyes hónapoknak bizonyos években való egy napos meghosszabbításával elérték a gyakorlati szempontból kielégítő pontosságot. Nagyobb nehézséget jelentett a napév és a holdhónap egyeztetésének feladata. Egy napév igen durva megközelítéssel 12 holdhónapnak felel meg, de ez csak hozzávetőleges értékű, a hiba ugyanis évente 11 napot ér el. Az eltérés okozta nehézségeket meg lehet oldani úgy, hogy bizonyos években a 12 holdhónaphoz egy 13.-at (szökőhónapot) iktatunk be, és íly módon a hold járását hozzáigazítjuk a napévhez. Így jött létre a luniszoláris naptári rendszer. (A másik két módszer: szoláris: lemond a holfázisok figyelembevételéről és a nap járása alapján határozza meg az időegységet. Végül lehetséges a nap járásától teljesen függetlenül csak holdévekkel számolni. Eredménye a tisztán lunáris naptári rendszer.) A sumér naptári rendszer luniszoláris jellegű volt. Ezen a naptári rendszeren alapult a zsidó (a zsinagógai naptár ma is luniszoláris) és görög naptár, a Ceasar reformja előtti római naptár, és ilyen volt a kínai naptár is. A holdhónapok és a napév egyeztetéséhez szükséges szökőhónapok beiktatása - intercalatio - kezdetben a mindenkori gyakorlati szükségletnek megfelelően történt. Alkalmilag maga a király rendelte el egy-egy szökőhónap beiktatását. Természetesen a papok számításai és tanácsa alapján. Legtöbbször csillagászati jelenségek alapján döntöttek az év meghosszabbításáról. A mezopotámiai naptár szerint a tavaszi napfordulónak (március 21.) az év első hónapjára, az őszinek az év hetedik hónapjára kellett esnie. Mikor a tavaszpont már a második hónapra esett volna, akkor elrendelték a 13. szökőhónap beiktatását. Idővel az alkalmi kiigazításokat felváltotta egy olyan rendszer, amikor az évek ciklusán belül meghatározott sorrendben követték egymást a 12 hónapos rendes, és a 13 hónapos szökőévek. Először 8 éves ciklust használtak, később a babiloni korban már 19 éves ciklussal számoltak, melyben 12 rendes és 7 szökőévet (13 hónapos év) helyeztek el. A 13. hónapot általában a tavaszpontot megelőző hónap után helyezték el, kivéve a 19. évet, (a ciklus utolsó évét) mikor az őszpontot tartalmazó hónap után illesztették be. Ez a rendszer az iszlám hódításokig (i.sz.VII.század) állt fenn. Az Új Évet (akítu) a tavaszi napéjegyenlőség idején ünnepelték. Ez a tény a körrel együtt még jobban kihangsúlyozza a Kos csillagkép 0. fokát, mint kiindulópontot az időben és a térben egyaránt. A hónapoknak különböző neve volt, az egyes dinasztiák alatt, különféle városokban más-más elnevezéssel illették őket, előfordul, hogy egy hónap neve egy másik városban egy másik hónapot jelölt. A sumér reneszánsz alatt a nippuri kalendáriumban a következő hónapnevek voltak: 1. hónap - Bára-zá-gar 2. hónap - Gud-si-su 3. hónap Sig-ga 4. hónap - Šu-numun 5. hónap - Ne-izi-gar 6. hónap - Kíg-Inanna (A betakarítás(Inanna, mint termékenység istennő) feladata 7. hónap - Du-kù 8. hónap - Apin-dug-a (szántás hónapja) 9. hónap - Gan-gan-é 10. hónap - Ab-ba-é 11. hónap - Zíz-a 12. hónap - Še-sag-ku (Lagasban 11. Urban 1. hónap, Ummában 1.hónap, Drehemben 12. Su-sin előtt, Su-sin után az 1. hónap) A holdhónap 15. napjának Sabbatu volt a neve. A holdhónap utolsó napjának neve Bubbulu. Az órákra való osztás a sumér számolási módszerre nyúlik vissza. Ők a tízes számrendszer mellett a nagyobb egységek jelölésére a hatvanas számrendszert alkalmazták. A napot, csakúgy mint a kört, 360 részre osztották. A napot és az éjszakát egyaránt 6-6 órára osztották, így kettős órákkal számoltak. Ez a módszer nagyjából megfelelt az akkori legpontosabb időmérő eszközöknek, a napóráknak. Ismerték és használták a homokórát is. Sumér óra sematikusan, a napkelte pillanata: vissza Sumér Építészet: A sumér építészet jellemzői: (Mesterséges) Magaslat tetejére épít, ovális fallal veszi körül, az építmények napon szárított, vagy égetett agyagtéglából épült falait pilaszterek (falisávok) tagolják. A függőlegesen tagolt falfelületeket a fekete-fehér-vörös színek kontrasztjával ékesítik. Geometrikus mintákkal díszít. Az épületegyüttesek négyzetes alaprajzú udvar körül helyezkednek el. Kezdetben a kor szinte mindenben utánzott valamit és valami korábbinak a látszatát akarta fenntartani: többek között a későbbiekben megszűnt tektonikus (=logikusan felépített szerkezeti rendszer, mely az építészeti elemek erőfelvételére/terhelésére és levezetésére szolgáltak) felépítési rendszert és a maradandó anyagból, kőből való megépítés illúzióját. Fatörzsekből készült fal utánzata téglából, terrakotta szegekkel diszítve: Erről a termékeny síkságról hiányzott a fa, a kő és az ércek. Az építkezéshez csak a folyó hordalékából származó agyag állt rendelkezésre, ebből készítették a napon szárított téglát. Érhető, hogy ez a kevésbé tartós anyag mára tönkrement, és a városok helyén ma már csak alaktalan halmok, tellek láthatóak. Dél-Mezopotámián keresztül haladtak a karavánutak, a kereskedőutak, tengeri kikötőik voltak melyek vásárhelyeket hívtak életre. Az utak mint érrendszer fogták egybe az Országot. Mindez segített kialakítani a városias műveltséget, és egységesítő hatást gyakorolt a peremkerületek felé is, hozzájárult a civilizációs műveltség elterjedéséhez. A kultúrált társadalom, a városi élet, a civilizációs eredmények hozzájárult, hogy szellemileg függetlenedtek a környezettől és ez együttjárt az elvonatkoztatott gondolkodási készség fejlődésével. A kereskedelemmel való foglalkozás, a szervezett élet természetes következménye lett a racionális észjárás kifejlődése. Mndezt az építészetük is kifejezte. A lenyűgöző méretek mellett az épületrészek és terek ésszerű elrendezésűek, egymáshoz logikus módon kapcsolódnak. A racionalizmus eredményeképp egyfajta funkcionalizmus rendezte az épületbeosztást, egységesítette a formavilágot. A városkapunál, - de a városon belül - volt a város szíve, a piac, a találkozóhely, olyan központi hely, mint a görögöknek az agóra. Így a városba érkező kereskedők és különféle népség nem kellett, hogy a város utcáin áthaladjon a lakók nyugalmát zavarva. Így csökkentették a belső forgalmat, mely a kereskedők nélkül is viszonylag nagy volt, hisz a templomkerületekbe rendszeresen érkeztek zarándokok, hívők más városokból. Építettek gátakat, zsilipeket, gabonasilókat, raktárakat, templomokat, kikötőket, rakodópartokat, rezidenciákat, magánépületeket. Mezopotámiában a világi építészet sem elégedett meg a szükségletekkel, mert ezt is nem egyszer monumentalitás jellemezte, a lakóházépítészet igen fejlett volt. A lakóházak központi udvart foglaltak magukba. Külső lépcsősor vezetett fel a lapos tetőre. A házak gyakran több szintesek voltak, ilyenkor külső lépcsősoron, függőfolyón lehetett feljutnia a felsőbb szintekre, a szobák a folyosóra nyíltak, illetve az udvarra, egymástól elkülönülve. A terek általában sík lefedésűek voltak, a helyiségek általában téglalap alakúak, melyre fagerendás síkmennyezet borult, és mivel az épületek teteje is tartózkodási helyül szolgált, járható lapostetőket készítettek. Meglehetősen gyakori volt a lakóházakban a fürdő. Vízvezetéket használtak. Kezdetben csak a csatornákat és vízvezetékeket boltozták, később az épületek felépítményeiben is szerepet kapott. A városfallal körbevett városok összefüggő keretet adtak a városnak, benne az épületek jellegzetes városi épületek voltak, a velük járó igényességgel. A lakóházak magánkézben voltak. Az uralkodó palotája nem a város szívében helyezkedett el, hanem szinte függelékként a várostest mellé épült, elszigetelve. (Természetesen azért a városfalon belül.) Az épületek zöme sokterű rendszer volt, és térelemének nagyságrendi vagy elhelyezkedésbeli kiemelésében és a többinek az alárendelésében nyilvánult meg. Egész építészetüket jellemzi a vertikálitás, a felfelé törekvés. Az épületek belsejében a függőleges tengely körül bontakozott ki egy központos térrendszer. Az aszfaltot (bitumen) szigetelőanyagnak, kötőanyagnak, illetve útépítésnél használták. A bitument vagy szurkot a kőolaj bányászatból nyerték. Főleg az Eufrátesz mentén, és északon, Kurdisztánban bányászták. A vizes talaj ellen az épületeket vagy teraszra, vagy kettős falakra alapozták és pedig mélyen. Az alapfalakat kisuval (egy külső falgyűrű) vették körbe. Később használták a boltozást. Az épületek anyaga az agyag volt. A terasztemplomokat is udvarhoz kapcsolták, melyet lakóházak és raktárak egészítettek ki. Valószínűleg kolostortemplomként funcionáltak. A terasztemplomokat is oválisan körül kerítették. A legkoraibb időkben szíjtéglával falaztak. A templomok rendkívül misztikus helyek. A helyiségeket a kapukon beáramló fény világította meg, mert ablakokat általában nem vágtak a falakba. Ha mégis vágtak réseket, abba átlyuggatott agyaglapocskákat helyeztek. A templomok belsejében mécsesek, fáklyák világítottak, füstölőket égettek. Az ajtókat és a kapukat kávával vagy káva nélkül képezték. Az egy- és kétszárnyú, megvasalt ajtólapok forgását a küszöbkő sarkaiba vésett félkör vagy negyedkör alakú mélyedésekbe helyezett réz- vagy bronzperselyek biztosították. A templomokhoz, a nagyobb épületekhez, palotákhoz, általában az építkezésekhez a fát a hegyvidékről szerezték be. Cédrusfát, ciprust, ébenfát, tölgyfát, puszpángot. Minden városban magtárak és raktárak sorát építették a templomok mellé, oda gyűjtötték össze a felesleget élelmiszerből, gyapjúbúl, lenből, lencséből, babból, mindenből, amit a kereskedelemben használtak, illetve ami a papok, munkások ellátmányát képezték. Ezekben a raktárakban tartották a más vidékekről beszerzett építőanyagot, a fát, a doleritet (diorit), a nemes- és drágaköveket, mindenféle nyersanyagot, és a feldolgozott késztermékeiket is. Ilyen épületekben tartották a város irattárát is, melynek tábláin mindenről pontos elszámolást vezettek. Nem meglepő, hogy gazdagságuk, civilizációjuk egyre kívánatosabb lett a környező népeknek. A terasztemplomok építészetileg máshogy néztek ki, mint a zikkuratuk vagyis toronytemplomok. A zikkuratu formailag téglalap vagy négyzet alapú, három, illetve hét lépcsőzetből, teraszos alépítményből és az ezt megkoronázó szentélyépületből állt, melyhez rámpákon vagy lépcsősoron lehetett feljutni.A zikkuratu egymásra helyezett, fokozatosan kisebbedő, rézsűsfalú teraszokból jött létre. A lépcsők közül kettő szimmetrikus elhelyezésű, jobbról-balról a teraszfalhoz simulva futott az alsó (első) teraszig, a harmadik lépcső ezekre merőlegesen két bástyaszerű tömb között a szentélyig emelkedett. Az épületet falisávrendszer tagolta, vizesedés ellen szivárgónyílások sorát helyezték el benne. A színszimbolikának megfelelően más-más színűek voltak a teraszok: vörös-fekete-fehér. Jelentése pontosan nem ismert. Elképzelhető, hogy a három létsíkot jelentette: a földi életet, az alvilági létet és az öröklétet, az istenek síkját. Vagy felfoghatjuk úgy is a suméroknak ezekhez a színekhez való ragaszkodásukat, mint örök mementót és tisztelgést Atlantisz emléke előtt, ahol ugyanez a színvilág jellemezte markánsan az egész szigetet, mert ilyen színű köveket lehetett bányászni a szigeten és mindent ezekkel a színekkel illetve kövekkel burkoltak - ahogy Platón a Kritiasz dialógusban leírta. A csatornákról nem is beszélve. Ez a fajta hagyománymentés nagyon is beleillik a sumérok lelkivilágába. (Atlantisz vázlatos képe Platón leírása alapján) De érdekes és elgondolkodtató adalék a vörös-fekete-fehér színvilághoz, a Tabula Smaragdinából ismert Hermész Triszmegisztosz tanítás szerint: a Kő, amely nem más mint az Egy, vagyis az Egyetlen, a Tökéletes másik neve. A Kőnek három színe van: fekete fehér és vörös. Az alkímiai művelet nem más mint a teremtő folyamatok példája. Ha a Követ, mint ősanyagot használni akarjuk, először kezelhetővé kell tenni. Először a Bölcsek Köve segítségével két részre osztjuk, majd további folyamatokkal négy részre. A teremtés különféle szintjein egymásnak megfelelő síkok vannak. Miután a szétválasztás megtörténik, az egyik rész a föld, az leszáll, a másik a spiritus, mely felszáll, és a spiritus, ez az anyag az, mely majd felemeli a Követ. Így a szétválasztás után ünneplik a mennyegzőt. Egy az Isten, minden teremtett dolog ugyanabból, a differenciálatlan ősanyagból származik. Amikor a Harmadik végre magára talál, belső késztetésből és nagy örömmel felszállhat a földről a mennybe, részesedve az alsó és felső erőkből, ettől válva erőssé és diadalmassá az Egy világosságában és megmutathatja erejét. Amikor a Háromság ismét a minden szennyezőtől mentes Eggyé vált, az elme ellentmondások nélkül felfogja valamennyi titok misztériumát. A Szellem fénye állandóvá válik és a bizonytalanság, kétség eltávozik értelmünkből. A desztilláció és az újraegyesülés eredménye uralkodik a kevésbé szilárd anyagon, és éppen saját szubtilitása miatt áthatol és uralkodik a magánál tisztátlanabb és csak látszólag spirituális anyagokon is. Nem csak a kő színe és a zikkuratuk színe között vonható párhuzam, de az átalakítás misztériuma is hasonlít a zikkuratukhoz tartozó temenuban elhelyezett gigunuban végbemenő titokzatos szertartásokhoz, hol a mindenkori király és egy istennő, illetve ha királynő volt az uralkodó a királynő és egy isten nászára került sor. Ha figyelembe vesszük, hogy az első Tabula Smaragdina fordítások mind arab kéziratokról készültek, abból az időből, mikor még fennállt a Szaszanida Birodalom de már az iszlám-arab hódítások is a végükhöz közeledtek, a korban mikor még ismerték, ha már nem is gyakorolták az ősi szertartásokat, érdekes következtetésekre jutunk. Nevezetesen, hogy a sumérok ősidőktől ismerték és gyakorolták a Kő szublimálásának folyamatát, élő, alkalmazott misztérium volt. A másik érdekesség, ahogy az a vonal elvezethet minket Atlantiszhoz az a legendának tűnő ismeret, hogy Hermész Triszmegisztos nem volt más, mint egy Atlantiszról Egyiptomba menekült személy gyermeke, így az atlantiszi beavatási hagyományok ismerője és folytatója, sőt az egyetlen aki áthagyományozta az utókorra, még akkor is, ha ma ezt a misztériumot megérteni már képtelennek látszunk. De ami a legizgalmasabb, hogy mindez Sumér földi közvetítéssel maradt fenn. És ezt nem az arab kéziratok bizonyítják elsősorban, hanem az atlantiszi - a Kő - és a sumér színvilág. Hogy ezek a rejtélyek egy csoportba tartoznak, és egymással összefüggenek ezt tovább nyomatékosítja Ningirszu azon tökéletesen rejtélyes hatalma, hogy a kövek sorsának meghatározását kapta jutalmul az istenektől, sőt magának a szent kőnek, a doleritnek a tisztelete is. A szentély falai kékszínűek voltak. A zikkuratukról bizonyossággal mondhatjuk, hogy nem sírok voltak (mint ahogy ezt némely piramisok esetében állítják, bár bizonyítani nem tudják), hanem szentély célját töltötték be, ahol az ég és a föld hatalmi erői találkozhattak és egyesülhettek. Hagyomány szerint az égi és földi hatalmi erőinek egyesülése az Isten és a Királynő vagy az Istennő és a Király közötti nász formájában történt meg, a zikkuratu elkülönített szentélyében (termében), amely általában a temenuban (a fallal körülvett tulajdonképpeni szentélykörzet) külön épületként volt elhelyezve, ez volt az úgynevezett "gigunu". Később a toronytemplomnak (az égi szentélyt jelképezte) megépítették egy földi templomban (terasztemplom) a tükörképét is, és ebben a kettősségben testesült meg maradéktalanul a kozmosz egységességének a hite. Sok helyen a terasztemplomot és a toronytemplomot egymás közelébe építették. A zikkuratu világmindenség jelkép volt. A későbbi korokban, valószínűleg egyiptomi mintára hajót a zikkuratu mellé is földeltek el. (Ur) A templomnegyedekben több kapun át lehetett bejutni, melyeknek külön neve volt. A templomokban a különböző részekbe is más-más nevű kapuk nyíltak. Az Észagilába (Babilon) 12 kapun át lehetett bejutni, igaz ezt a kort már nem tekinthetjük a sumérok korszakának, de a sumér kultúra folytatólagos volt, így feltételezhető, hogy a kapunevek áthagyományozódtak a sumér korszakból. Mindenesetre ezek a kapunevek beszédes nevűek és gyönyörűek: Napkelte-Kapu Bőség Kapu A Védőszellem kapuja (Itt a hívőt megölelte a enkum/ninkum/lamasszu vagy sédu (Különböző megnevezése a pártfogóistennek, személyes óvó istenek, akinek neve is van. Mindenki maga választotta a lamasszuját, és mindenkinek volt. A mai értelemben védőangyal szerepük volt.) A Jó Egészség Kapuja Élet kapuja Hajnalodás Kapuja (az újjászületésével találkozhatott az, aki nagy veszedelemből szabadult, hogy ez pontosan mit jelent, nem tudni) Fénylő Jósjelek Kapuja Feloldozás Kapuja (bűnök egész sorából) Imádás Kapuja (ezen belépve imádkozott az istenhez a hívő) Szenvedéstől Szabadulás Kapuja A Tiszta Víz Kapuja (Itt tiszta vízbe mártott tamariszkusz vesszőből hintették meg és varázslóigét mondtak az emberre a papok) Dús Termés Kapuja Teljesség Kapuja (ezen át belépve Isten elé járult. Érdekes, hogy itt nem imádkoztak, sokkal inkább a csend birodalma volt ez a szentély). A "Végső Kapukon Túl" az emberi életen túli területet, az Öröklétet, Isten Birodalmát jelentette. A templomok központi helyén mindig megtalálható volt egy dolerit kő, a szent kövük (baitülosz). Vizet inni hajoltak föléje, illetve szertartások is zajlottak körülötte. A dolerit kő Ninurta szent köve volt, a legtöbbre becsült kőfajta, ebből készítették szobraikat is. Az épületek tájolásában különféleképpen jártak el. Van példa arra, hogy városok utcarendszerét, a széljárásnak megfelelően jelölték ki, a palotát oldalfalival az égtájak fel fordították. Legtöbbször azonban az épületek sarkait orientálták a pólusok felé. Nem szokatlan a kör formájú városalaprajz. A tetőkre földet hordtak a tűz és a forróság ellen. Az épületeket vörös, fehér és fekete színekkel tagolták. A magasra emelt talapzatok súlyos, masszív tájhatást adtak. A házak falait és a várost körülkerítő falakat is rendkívül vastagra szabták, egyrészt a hőség és a tűzvész, másrészt egy esetleges ostrom ellen. A vörös-fekete-fehér színegyüttes preferált volt a sumér kultúrában. Még cserépedényeiket is így festették. A téglafalakat az ősidőktől kezdve burkolták. A vert falból, napon szárított téglából készült falak felületét kezdetben kúp alakú mészkőből készült "szegekkel" borították be, ezzel a módszerrel védték is a falat, de szellőzését is biztosították. A mészkőszegek helyett később terrakottaszegeket alkalmaztak, melyek fejlemezkéje négyzet-, kör-, rombusz-, rozettaformára alakították és színes mázzal vonták be. Rendkívül aprólékos munkát igényelt a kivitelezésük és diszítőelemként való felhasználásuk. Mindezek a nyilvánvaló, szemetszúró sumér építészeti sajátosságok is azt igazolják, hogy a sumérok hegyes vidékről érkeztek a mezopotámiai alföldre, úgy ahogy mítoszaikban emlékeznek. Ugyanakkor ott van a királylista, nem feledkezhetünk meg a vízözön előtti kor királyairól, és városaikról. A mai magyarázatok az ősi idők jellemzőire, szimbólumaira, eposzaikra, mítoszaikra, világnézetükre hihetetlenül elvont, bonyolult, itt-ott homályos magyarázattal szolgálnak, ami ha igaz, akkor egyúttal azt is jelenti, hogy a jelenkor emberi gondolkodása nem fejlődés, hanem folyamatos lepusztulása eredménye. És hiába az űrkutatás, a felsőbb matematika, a kvantumfizika, a műszaki-technológia, a tudástól ami valaha az emberiség birtokába volt egyre távolodnak, a lényegit tekintve a teljes felejtés és menekülés állapotába van. Vagy ha ez nem tetszik, el kell fogadni, hogy minden információ amit az ősök az emberiségre hagytak, irásos és nem írásos emlék, szó szerint igaz, tisztességesen átadott története az emberiségnek. vissza A Sumér Városállam: Sumér legfontosabb gazdasági, politikai és jogi egysége a városállam volt. Sumér valamennyi városa valamilyen folyó vagy főcsatorna partján épült. Legfontosabb városállamai: Eridu, Ur, Uruk, Nibru (akkádul Nippur), Lagas, Larsza, Surripak. Nibru volt talán legszebb közülük. A városok élén az enszi, később a lugal állt, mint helyi uralkodó. A városoknak más-más védőistene volt, ő volt a város főistene. A városállamok önálló identitását a főistenük temploma és annak kultusza fejezte ki. Társadalmi berendezkedésükre jellemző volt a főpapi és királyi hatalom különválasztása, később a páteszi (pátesz) személyében ez jobban összefonódott. Elsősorban védelemre és nem hódításra rendezkedtek be. Városaikat fallal kerítették körül, tornyokkal erősítették. A városfal a politikai önállóságot (is) jelképezte. A sumér kultúra hanyatlásától, a hódítások utáni korszaktól ismerték az adósrabszolgaság formáját. A szolgák jelet viseltek testükön. (homlokukon?) Eridu város védőistene: Enki/Éa volt, a Nagy Varázsló. Eridu a varázslás székhelye, a hatékony ráolvasások hazája. Mikor a királyság alászállt az égből Eriduban volt először a székhelye. Eridu mesterséges dombra épült város volt, csakúgy, mint az ősi sumér városok mindegyike. Sumér első királya Alulim, aki 28 000 évig uralkodott. Őt Alalgar követte, és 36 000 éven keresztül uralkodott. Enki szentélye minden történelmi korszakban nagy becsben állt, mindig újjáépítették. Enki templomában halmaszkos papok végezték a szertartást, cipót és halat áldozva az istennek. Zikkuratuja és két palotaépülete is volt. Eridu papjai ismerték az oldó- és kötőigéket, és rendszeresen használták rontás ellen. Rontás előmozdítására használtak viaszbábokat is. Az elátkozottság csomója volt valakin, ha úgy érezte, hogy rontás van rajta. A csomó kioldása a rosszsorstól/rontástól való megszabadulást jelentette. Átokmondásért és átkok levételéért mentek Eriduba a zarándokok. Az eridui átok volt a legfélelmetesebb kötés. A mágikus szertartások egyik eszköze a dob és a dobverő volt. Enki papjai mellett Eriduban Nina istennő szentélyében (Émašgi) papnői álomfejtéssel foglalkoztak. Eridu valami másban is fontos szerepet töltött be, hogy miben és miért az ugyancsak homályos, de rejtélyes utalás történik rá a Gilgames c. eposzban Enkidu siratásakor: "Sirassanak a hírvivők, kik Eridba futottak neveddel!" Eriduban a 20. század első felében 18 építészeti réteget tártak fel a régészek, 18 egymásra épült szentély romjait találták meg, és ez egyedülálló a régészet történetében. Ez a 18. szentély a mai napig a világ legrégebbi ismert szentélye. Olyan templomszerkezetet sikerült rekonstruálni, melynek egyszerű alaprajza már tartalmazza mindazokat az elemeket, melyek az évezredek folyamán napjainkig nyomon követhetők. A bejárati ajtó egy hajóból nyílik, melynek végén a négyzetes alaprajzú szentélyben áll az istenség oltára. Sumér jellegzetesség azonban, hogy az áldozati asztal a templomhajóban áll. Eridu városfalait Agedei Sarrukín (i.e.2334-i.e.2279) romboltatta le. Eridu vezető szerepét Ur vette át. Ur védőistene: Nanna/Nannar/Szín Holdisten. A jósjelek megfejtésének titkát Nannar tanította, ezért a legfőbb jóshely Urban volt. A jóst "kérdező"-nek hívták. Igazlátónak nevezték, aki a bemutatott áldozatokban keresett magyarázatot. A Titkok Helye - így nevezték azt a helyet, ahol igénybe lehetett venni a szolgálatait. Beszélgető ember - a holtakat faggatta egy-egy ügyben. A város fénykorában hasonló szerepet töltött be mint Babilon a jóval későbbi időkben. Egészen a Káldeus korig gondozták, kiegészítették, lakták hírneves épületeit. Ur tengeri kikötőváros volt, az Eufrátesz torkolatánál feküdt. A várost vörös színű mesterséges dombra telepítették, így környezetéből messze kiemelkedett. A folyó nagy ívet vető öblébe feküdt, köréje csatornarendszert vontak. Két kikötője is volt, egy Nyugatra, egy pedig Keletre. A város felső harmadának közepét foglalta el a négyszög alakú formába zárt falakkal körülvett vallási, uralkodói és közigazgatási környezet, ennek két oldalán volt a két kikötő. A lakónegyedek főleg a déli részt foglalták el, szabálytalan utcarendszerrel. A városközpont északi részén helyezkedett el Nannar holdisten zikkuratuja. A holdisten temploma a temenu nevezetű udvarban emelkedett, melyet térüreges falazat vett körül. Temenu-nak hívták a fallal körülkerített szent kerületet, templomkerületet avagy a kultikus központot. Szentélyt, kincsesházakat, fogadóépületeket foglalt magába az egyébként nyílt térség. Területe sérthetetlen volt, fegyverrel tilos volt megközelíteni. A zikkuratutól északra helyezkedett el Nannar földi temploma (az égi szentély (zikkuratu) tükörképe.) A zikkuratutól keletre volt Nannar díszudvara, egyik sarkában foglalt helyet a gigunu, másik oldalán volt a törvénykezés, és gyűlésezés helye. Az udvart is monumentális térüreges falazat vette körül, két bejárattal, két-két szemenéző kapuval, szimmetrikus térrendet jelölve ki. A zikkuratuval szemben délen Ningal úrnő temploma emelkedett. Díszudvar egészítette ki a templomot , mellette raktárépülettel. Ezektől kicsit távolabb, eltérő tájolással emelkedett a királyi palotaegyüttes. Ennek szomszédságában találták meg az ún. királysírokat, benne emberáldozatra utaló jelekkel. A királysírok tömegsír képét mutatták. Találtak olyan sírt, ahol 68 nőt és még több férfit temettek az uralkodóval egy sírba. Ez annál is meglepőbb, mert semmilyen utalás nem történik arra, hogy a király halálakor emberáldozatot hoztak volna. Sem a sírépítészet, sem az emberáldozat nem tartozott meghatározó módon a sumér építészethez, ezért a lelet minden szempontból kivételnek számít. Uruk védőistene: Anu és Innin Inninnek, avagy Istárnak később Ninivében és Babilonban is hatalmas kultusza volt Mardukkal együtt. Anu temploma a Fehértemplom több mint 12 méter magas mesterséges dombra épült. Inanna templomának fekete-fehér-vörös mészkőszögekkel diszített falai mértani mintát rajzoltak ki. Inanna mellékneve más vidékeken gyakran "Urkittu" vagyis uruki. Az Anu-Inanna templomnegyed neve: Éanna. Uruk városa kettős rendszerű fallal volt körülkerítve, a belső fal vastagsága meghaladta az 5 métert, a falakat mintegy 900!!?? félkör alakú bástyával erősítették meg, és mindössze két kapuval törték át. Az egyik a kikötőre nyílt. A város az Eufrátesz egy kanyarulatában helyezkedett el, területe mintegy 7,2 négyzetkilométer volt, valamivel kisebb mint Budapest XIX.kerülete, Kispest. (Mellékeltem egy térképet, hogy arányaiban láthassuk. A pirossal jelölt terület Kispest.) A sokat emlegetett Gilgames Uruk egyik (valóban létező) királya volt, a királylista szerint 126 évig uralkodott. A róla szóló sumér legendákat, történeteket fűzték egységes egészbe a ma Gilgames eposz címen ismert alkotásban.(ie.1900-i.e.1800). Nibru (akkádul Nippur) védőistene: Enlil és Ningirszu/Ninurta Nibru elsősorban a tudományok központja volt, Enlil templomát Ékurnak (az Ország háza) hívták. Nibru zikkuratujának neve: Dúranki ("Ég és Föld kapcsa"). Enlil mellett fia, Ninurta volt a város másik védőisten volt. Temploma: Éninnu. Jelentése: "Az Ötven Háza" Ninurta később a harcias hódító népek, különösen az asszírok egyik legfontosabb istensége lett. A hős harcos, az igazság és az Ország védelmezője a Hősök Kapuján át fogadta látogatóit szentélyében. Nibru város templomkerületét "Uzumua/Uzuma"nak nevezték. Nibrut is mesterséges dombra építették, napjainkban a sikságból 20 méter magasan emelkedik ki. Nibruban is voltak jóshelyek. Nibru területéről előkerült egy ékírásos térkép, mely a város fő építményeinek helyét jelöli, kb. i.e.2. évezredből. Surripak védőistene: Szud, Niszaba gabonaistennő lánya, szintén gabonaistennő. Nevének jelzője: "a levegőég úrnője". Hívták Ninlilnek is. Enlil felesége. Szentélyének neve: Émah ("A Fenséges Ház(a)") A sumér királylista szerint A Vízözön előtti korból az öt sumér városból Surripak az utolsó, ahol az égből alászállt királyság székelt. Surripakban az ásatások során nagy mennyiségű ősi sumér szöveget találtak, melyek egyenlőre megfejtetlenek. Lagas védőistene: Ninurta - temploma: É-Nínnu. Szentélyébe a Hősök Kapuján át lehetett bejutni. A városállamhoz tartozott még egy kisebb, délre fekvő város, Nina is. Umma városállammal sokat háborúztak. Lagas városának területén találták meg több darabban az egyik leghíresebb sumér reliefet, a Keselyű-sztélét. A sztélé Éannatum lagasi uralkodónak Umma város feletti győzelmét örökíti meg. A feliratban a király maga meséli el, hogy álmában megjelent Ninurta (Ningirszu) isten és győzelmet ígért neki. (Érdekes, hogy ez a történet mennyire hasonlít Nagy Konstantinus álmára, akinek álmában a Khi-ró jel jelent meg, majd egy hangot hallott, amely győzelmet ígért neki a jel védelme alatt.) A sztélén a lándzsájukat előreszegező katonák az ellenség ruhátlan tetemein gázolnak át, a többi töredéken a csata jelenetei látható, valamint Ningirszu isten egy sassal amely karmai között a legyőzött ellenséget gúzsbakötő hálót tartja. Larsza védőistene: Utu (Samas akkádul) napisten. Szentélye az Ébabba/Ébabbar ("A Ragyogás Háza") zikkuratu volt. Uruktól keletre, mintegy 25 km-re található. vissza Csatornázás: Az egyik legjellegzetesebb tevékenységük. A sumérok mezőgazdasági tevékenysége nem egyszerűen azt jelentette, hogy a folyóktól ástak néhány árkot és locsoltak, amikor kedvük tartotta. Előfordult, hogy évente háromszor is arattak. Mindez fejlett és szervezett csatornázási feladatokat igényelt ezen a forró, esőhiányos vidéken. Csatornázó- és öntözőtevékenységük rendkívül fejlett volt. Gátakat raktak, mérnöki precizitással csatornákat ástak, mégpedig úgy, hogy később továbbfejleszthetők legyenek. Vízállás-jelző állomásokat állítottak fel, központilag szabták meg a kiosztható vízmennyiséget. Minden egyes földparcella azonos méretű zsiliprendszeren át kapta a vizet a föld nagyságához mért időn át, amit hivatalnok mért órával. A kiosztható vízmennyiséget egy központi hivatal számította ki a vízállás alapján. A töltéseken utakat építettek ki, hidak vezettek át a csatornákon és mindezeket karbantartották. A legnagyobb csatornák fenekét burkolták. A városokban nem volt ritka, hogy a templomkerülethez nyilvános fürdőmedence tartozott. A csatornákból vízkerék, emelőgép juttatta az árkokba a vizet. A lisztet a csatornák menti malmokban őrülték meg. (Sajnos a csatornák mentén a megemelkedett talajvízszint elősegíti a szikesedést. Napjainkra a mezopotámiai alföldnek több mint a fele elszikesedett terület.) vissza Sumér Kereskedelem: Fizetőeszköznek egymás között nemesfémet használtak. A környező népekkel kereskedve elsősorban gabonával és élelmiszerrel fizettek. Meghatározták egy árpaszem átlagos súlyát is, hogy milyen mérleggel mértek ma már nem tudjuk, de a legkisebb súlymérték a "se" volt, ami egyetlen árpaszem átlagos súlya volt. A "gin" ennek a 180-szorosa (ez picit kevesebb volt mint 1 dekagramm), a "mana" a ginnek a 60-szorosa volt, ez picit több mint ma a fél kilogramm. Előfordult, hogy a környező népek nem akartak kereskedni a sumérokkal (gazdasági embergót vezettek be ellenük), talán azért, mert féltek a hatalmuktól és nem akarták tovább erősíteni az amúgy is erős sumérokat, talán csak irigységből, vagy megakarták őrizni elszigeteltségüket. Végül Sumér valahogy mindig rávette őket a kereskedésre. Mindenekelőtt a fát, az ércet, és a drágaköveket kellett importálniuk. Az obszidiánt Anatóliából importálták és az örmény hegyvidékről. A bitument vagy szurkot a kőolaj bányászatból nyerték. A szurkot szigetelésre, építkezésnél, útépítésnél használták. Főleg az Eufrátesz mentén, és északon, Kurdisztánban bányászták, onnan szállították a kereskedők délre. vissza A Sumér Királylista: Ékírásos forrás, mely a sumér uralkodókat az ősidőktől az iszini dinasztia végéig (kr.e.1817) sorolja fel. Királylistának nevezik a királyoknak azokat a felsorolásait, melyekben uralkodási éveik számát is feltüntették. A legrégebbi ilyenfajta listát Elő-Ázsiában találták, egy négyszögletes, mintegy 20,5 cm magas kőhasáb, melyen mindazok a mitikus uralkodók fel vannak tüntetve, akik a világ teremtése és az özönvíz között uralkodtak. Ezt a listát a WB444 jelzéssel, óbabiloni királylistaként tartják számon a kutatók. Az eredeti királylistát az oxfordi Ashmolean múzeumban őrzik (AN1923.444). A következő linken tekintheted meg: http://www.ashmolean.org Ugyanerről az oldalról elindulva a hasáb négy oldaláról és magáról a hasábról olvashatunk ezen a linken, Királylist - négy oldala valamint ősi közel-keleti terrakotta szoborkatalógusban lapozgathatunk itt: Szoborkatalógus - Ashmolean A sumér királylista eredeti változata feltehetően ősrégi, a megtalált lista a másolatok másolatának a másolata lehet. A sumér királylistát valószínűleg a III. Uri dinasztia alatt (akkád dinasztia volt) (i.e. 2100 körül) egészítették ki, később még újabb uralkodókkal bővült a lista. (Különböző fordításokban az uralkodási évek száma eltérő, nem egységes.) Nagyon valószínű, hogy a lista kibővítését a lineáris történelemszemlélet jegyébe végezték, és vele igényüket fejezték ki Mezopotámia egyesítésére, a sumér királyok egyenesági leszármazottainak tekintve magukat. A királylista szerint a királyság egyik sumér városból a másikba vándorolt. A királyokat Vízözön előttiekre és Vízözön utániakra osztja. A sumér királylista szerint az özönvíz előtt 8 király uralkodott, mindegyik hihetetlenül hosszú ideig. Ezek a hosszú uralkodási szakaszok még a Vízözön utáni két dinasztiánál, Uruk és Kish királyainál is megjelentek. "Amikor a királyság az égből leszállott, Eriduban lett a királyság. Eriduban Alulim volt király, 28 800 évig uralkodott. Alalgar 36 000 évig uralkodott. Ketten királyok 64 800 évig uralkodtak. Eridu királysága megdőlt, a Királyság Badtibirára szállt át. Badtibirában Enmenluanna 43 200 évig uralkodott, Enmengalanna pedig 28 800 évig uralkodott, Dumuzi isten pedig, a pásztor, 36 000 évig uralkodott." (M.Hegyi Márton fordítása) Az összes Vízözön előtti királyság felsorolása saját fordításban: "Miután a királyság leszállt a mennyből, a királyság Eriduban volt. Eriduban Alulim lett királlyá; 28 800 évig uralkodott. Alalgar (Alaljar) uralkodott 36 000 évig. A két király uralkodott 64 800 évig. Akkor Eridu elbukott és a királyság Bad Tibirához került. (a királyságot Bad Tibira szerezte meg?)(a királyság Bad Tibirát választotta?) (Egyáltalán nem mindegy, de több módon lehet fordítani.) Bad Tibirában Enmenluanna (En-men-lu-ana) uralkodott 43 200 évig. Enmengalanna (En-men-gal-ana) uralkodott 28 800 évig. Dumuzi, a pásztor uralkodott 36 000 évig. A három király uralkodott 108 000 évig. Majd Bad-Tibira elbukott és a királyság Larakhoz került. Larakban En-sipa-zi-anna (En-sipad-zid-ana) uralkodott 28 800 évig. Egy király uralkodott 28 800 évig. Aztán Larak elbukott és a királyság Zimbirhez került. Zimbirben Meduranki (En-men-dur-ana) lett királlyá, uralkodott 21 000 évig. Egy király uralkodott 21 000 évig. Akkor Zimbir elbukott és a királyság Surripakhoz került. Surripakban Ubur-tutu (Ubura-Tutu) lett királlyá, 18 600 évig uralkodott. Egy király uralkodott 18 600 évig. Öt városban nyolc király, ők uralkodtak 241 200 évig. Aztán a Vízözön átsöpört." Az öt Vízözön előtti város, ahol a királyság székelt és a vízözön előtti királyok neve: Eridu 1. Alulim 28 800 évig uralkodott 2. Alalgar: 36 000 év. Bad-Tibira (Védőistenei: Inanna és Dumuzi) Bad-Tibira helye bizonytalan, valahol talán Umma mellett lehetett. 3. Enmenluanna (Ammilu'ann) 43 200 év 4. Enmengalanna 28 800 évig 5. Dumuzi 36 000 év Larak Helyileg nem beazonosított. 6. En-sipa-zi-anna 13 800 év Zimbir (Sippar) "Madárváros". Ma Sipparként említik. Valószínűtlen, hogy jól azonosították be az Eufrátesz mentén, Babilontól északra 60 km-re. A város védőistenei voltak: Utu és Istár (Anunit, mint akkád harci istennő). Egyesek szerint azonos az ótestementumban említett asszír várossal, Sefárvaimmal. (Királyok II. Könyve 17:24) 7. Meduranki 7 200 év Surripak, Surrupak, a város Ninlilnek (Szud) volt szentelve. Nippurtól délre helyezkedett el, nagyon valószínű, hogy az Eufrátesz mentén. 8. Udar-tutu/Ubar-tutu/Ubur-tutu 36 000 évig, (más változatban 18 600 évig) a Vízözönig uralkodott.