2012. október 28., vasárnap

Tudósok ádáz harca a makacs tényekkel szemben: (Az emberi faj rejtélyes eredete.)

A tudomány egyes képviselői - szerencsére korántsem mindenki! - néha igen szerencsétlenül reagálnak azokra a felfedezésekre, amelyek nem illenek bele az előzőleg már elfogadott, oktatott és követendő tudományos irányvonalba. Ma úgy vélik, az emberhez hasonló lények mintegy egymillió évvel ezelőtt léptek ki az állatvilágból, és a mai ember elődei is csak pár százezer éve jelentek meg a Földön. Ehhez képest már a tizenkilencedik században is számos olyan lelet került elő, amely ennél sokkal régebbi, sőt a régi rétegekben is teljesen a mai ember csontjaihoz hasonló maradványokat találtak. 1912-ben egy argentin tudós, Carlos Ameghino régésztársaival a 2-3 millió éves kőzetrétegekben talált kétségtelenül ember által készített kőeszközöket. A tudósok felhördültek: mivel szerintük akkor még nem voltak a világon emberek, azt mondták: a lelet vagy hamisítvány, vagy tévedés lehet.
Később ugyanott megtalálták egy ősállat combcsontját, amelybe nyílvessző hegye állt bele még az ősidőkben, de sebesülése ellenére az állat elmenekült, és túlélte a vadászatot. Csak az a baj, hogy az adott ősállat a tudomány megállapítása szerint már több millió évvel korábban kihalt, mint ahogy az ember megjelent. Akkor ki lőhetett bele nyílvesszőt, ki vadászott rá? Először itt is tévedésre hivatkoztak. Aztán a geológiai jelentéseket vonták kétségbe. Majd azt állították, hogy valami földmozgás hatására a rétegek összecsúsztak, és a csontok régi rétegekbe kerültek. A kutatók hiába mondták, hogy a csontokat a megtalálás idején erővel kellett kifejteniük a kőzetből, amely szorosan és nagy terjedelemben vette körül őket, tehát nem csúszkálhattak ide-oda szabadon. Később a teljes elhallgatást választották. Az argentin eset után néhány évvel neves tudósok már arra vetemedtek, hogy hamisítással, csalással vádolták meg Ameghinót és társait. Mert képtelenek voltak elfogadni, hogy mélyebb, régebbi rétegekben is lelhettek ilyen eszközöket. Hiszen akkor fel kellett volna adniuk a mindmáig kötelező érvényű állításukat az emberiség viszonylag fiatal koráról. Az egyik kanadai ásatásnál neves régészek jégkorszak előtti üledékrétegekben kétségtelenül emberkéz (vagy legalább is emberi adottságokkal rendelkező élőlény) által készített lándzsa- és nyílhegyeket találtak 1951-55-ben. Ez pedig azt jelenti, hogy már az észak-amerikai eljegesedés előtt is éltek és vadásztak emberek arrafelé. Igen ám, de a tudományos dogma szerint Észak-Amerikába az első ember maximum 12-20 ezer évvel ezelőtt vándorolt be. A leleteket viszont 75-125 ezer évesre kellett becsülni, mert olyan rétegekből kerültek elő, amelyek abban a korban süllyedtek le. Újabb tények A huszadik század akadémikus tudósai pedig múzeumi raktárakba süllyesztették azokat, s közben nekiláttak, hogy módszeresen lehetetlenné tegyék a tárgyakat meglelő, és azok igazi kora mellett kiálló kutatókat. Az egyiket például addig üldözték, annyiszor hozták lehetetlen helyzetbe hogy végül munkanélküli lett, ott kellett hagynia az állását. Egyik társát, aki mellesleg a Kanadai Nemzeti Múzeum igazgatója volt, szintén elbocsátották. Kénytelen volt külföldön munkát keresni. Egy másik igazgatót azért bocsátottak el, mert az intézmények nyomatékos kérésére sem volt hajlandó felmondani annak a régésznek, aki a kérdéses leleteket feltárta. Ami szintén fontos: ez a nagy harc négy év alatt játszódott le - de ezen idő alatt egyetlen kanadai régésznek sem jutott eszébe, hogy megfogadja a kollégái tanácsát, és maga is elmenjen a Huron-tavi Manitoulin-szigetre. Pedig ott saját szemével láthatta volna, milyen rétegekből kerültek elő a leletek, netán maga is végezhetett volna még ásatásokat...
Texasban csaknem ugyanez játszódott le 1958-ban. Ott ugyanis harmincnyolcezer éves kőeszközöket és állati csontokat találtak egyes kutatók. Tábortűz nyomai is előkerültek, kézenfekvő volt tehát arra gondolni, hogy valakik a helyszín közelében elejtett állatokat sütöttek és ettek meg. A tűz szénmaradványaiból a legmodernebb eszközökkel megállapították a lelet korát. Csak az volt a "baj" - mármint a "hivatalos" tudomány, a vaskalapos akadémikusok szempontjából -, hogy akkoriban az ember megjelenését az adott földrészen legfeljebb tizenkétezer évre tolták vissza az időben. Ha tehát valaki azt állította, hogy ennél háromszor régebbi leletet és bizonyítékot talált arra, hogy emberek éltek ott - az nem mond igazat... Ennél a leletnél az volt az érdekes, hogy a kormeghatározás csak később készült el. A leletet viszont ismertették, még kormegjelölés nélkül. Minden régész örült és dicshimnuszokat zengett a szaksajtóban a texasi lewisville-i leletekről. Hogy mennyire beleillik az állatok együttesébe mindaz, amit ott csont formájában leltek! Gyönyörűek a szerszámok is! Persze akkor még mindenki meg volt győződve, hogy a lelet maximum tizenkétezer éves. Egy nyílhegyet külön kiemeltek az eszközök közül, és mint tökéletes példányt fotózták minden oldalról, reklámozták a szaklapokban.
Aztán robbant a bomba: a laboratóriumokból megérkezett a kormeghatározás eredménye. Harmincnyolcezer éves? Az lehetetlen! Túl azon, hogy aligha nevezhető tudósnak az az ember, aki ki meri ejteni a száján a "lehetetlen" szót, itt is tetten érhető ezen urak és hölgyek kétszínűsége. Attól kezdve ugyanis többé nem beszéltek ezekről a leletekről, sem a szenzációsnak kikiáltott nyílhegyről. Amit csütörtökön még mint az amerikai régészet nagy eredményét dicsőítettek, azt pénteken már gúnyolták, a következő héten pedig nem is említették. Akik később egyáltalán megszólaltak még ebben az ügyben, azt mondták, hogy a nyílhegy hamis volt (?). Mások pedig amellett kardoskodtak, hogy biztosan a laborokban tévedtek, merthogy az eszközök "semmiképpen sem lehetnek olyan idősek, ha az első ember csak tizenkétezer éve lépett Amerika földjére". Megint nagy hallgatás következett. Már a tudósok el is felejtették ezt a kis incidenst, amikor az 1970-es évek közepén a New York állambeli Timlin-hegyekben végzett ásatások során kísértetiesen hasonló nyílhegyek és más kőeszközök kerültek elő, mint annak idején Texasban. Kár, hogy a közelben nem találtak emberi vagy állati csontokat. Amiket összefüggésbe lehetett volna hozni az eszközökkel és így megállapítani korukat. Viszont talán az is jelent valamit, hogy megint csak jégkorszak előtti rétegekben leltek rájuk. Így most azt állítják néhányan, hogy ezek nem harmincnyolcezer, hanem... hetvenezer éves leletek! Az akadémiai véleménnyel szembeszegülő kutatók várhatják, hogy velük is leszámolnak az ortodox akadémikusok. Hiszen olyasmit állítanak, amit a mai tudomány hivatalos része nem képes elfogadni igazságnak. (Akit a téma bővebben érdekel, M. Cremo Az emberi faj rejtélyes eredete című könyvében magyarul is utánanézhet.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése