2016. szeptember 3., szombat

A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai.

( Bábel – kivül és belül. ) 


 
"Az elmúlt századokban sokan kisérleteztek mesterséges nyelvek szerkesztésével. Umberto Eco ezeket a kísérletezéseket a tapasztalatot mellőző bölcsészettani nyelveknek nevezi.
A skót George Dalgarno 17 primitivet (ősgyököt) vezetett be a fajok és egyedek elé. 17 nagybetűvel jelölve a 17 primitivet: N az állatokat jelöli, k a szárazföldi állatokat, Neik egy négylábú szárazföldi állat. (Ismerős gondolat, vagy nem?) J. Wilkins, F. Lodwick, Leibnitz, az Encyclopédisták is foglalkoztak a kérdéssel. Couturat és Leau 1903-ig 38 ilyen mesterséges nyelvet elemeztek. Eco csak Leibnitzcal kapcsolatban említ egy magyar próbálkozást. Leibnitz kicsúfolta azokat, akik saját anyanyelvüket vélték az emberiség ősnyelvének, köztük a magyar Ostroskit. Ugyanakkor támogatta a Kelta-Szkita elméletet, a szittyát téve meg minden nyelvek ősének!? Persze, úgy hitte, hogy a szittya indóeurópai nyelv, a német közvetlen őse…

A modern nyelvkutatás a formális rendszerek felé irányítja a kutatókat. A. Belletti és L. Rizzi irja Chomsky szerkesztői bevezetőjében, hogy “the implicit knowledge of language was amenable to a precise study through models which had their roots in the theory of formal systems, primarly in the theory of recursive functions”. /magától értetődő tudásunk a nyelvről modelek pontos tanulmányozásával volt megközelíthető, melyeknek gyökere a formális rendszerek elmélete, elsődlegesen a rekurziós képleteké./ Bolyainak százötven évvel ezelőtt „Meggyőződése volt, hogy a nyelvben matematikai képletekben kifejezhető törvényszerűségek lappanganak ... A nyelvet jelrendszerként kezelte.”

Igazi hungarikumként “a szerző (Benkő Samu, a Bolyai hagyaték feldolgozója!) A nyelv c. fejezetben szinte ellenséges hangon elemzi Bolyai nagy érdeklődését a magyar nyelv gyökrendszere iránt.” írja Molnos, akinek írásából úgytűnik, hogy Bolyai nemcsak vázolta nyelvünk matematikai felépítését, hanem kidolgozta gyökrendszeren alapuló nyelvtanát is.

Bolyai semmiből teremtett új világát, a nem-euklideszi mértant, természettudomány lévén csak negyven évig sikerült agyonhallgatni, közös magyar-osztrák-német összefogással. Igaz, a francia (1867) és olasz (-68) fordítások után, A tér abszolút igaz tudományának első önálló magyar kiadása még harminc évet váratott magára. A nyelvészet (és történelem) nemzeti tudományok, ezért ha a nemzet nem képes az önértékelésre, saját értékeinek megbecsülésére, itt mások nem segíthetnek. A magyar géniusz bölcsészeti és nyelvi munkásságát, egy-két ember véleményére hagyatkozva, a legteljesebb közöny és érdektelenség övezi. 150 év alatt nem akadt magyar nyelvész, tanár, író, kutató, matematikus, aki érdemben kielemzi Bolyai nyelvi tárgyú munkásságát. Ez nem semmi, ilyet még maffiás módszerekkel is nehéz lenne bárhol a világon elérni. A mindenkori (főleg idegen) hatalommal szövetkező, hatalmi állást betöltő magyar értelmiséget azonban nem kell kényszeríteni a magyartalanításra!

Mostanság, a „délibábos” hírközlő eszközök tele vannak szakállas Bowring idézetekkel nyelvünk ősiségéről, arról hogy „Lényegében saját öntőformájából fejlődött ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.”,stb, de kortársa, a magyar Bolyai nyelvi munkássága senkit sem érdekel. Vajon miért? Miért dobja el a magyar értelmiség látatlanból nyelvünk matematikai megalapozását? Attól fél talán, hogy valami nagy, isteni rejlik benne, hogy esetleg Bowring szavai igazak? Mi is mond Bowring? A “saját öntőforma” az magyarán belülről építkezést, formális rendszert jelent, a mondat többi része az európai műveltség megtermtőjének mondja a magyart.

Amig nyelvünk (és a nemzet) felmagasztalása csupán „délibáb”, addig rendben is lenne, de ennek valóságossága már elfogadhatatlan. Egy-két romantikus mondat még rendben lenne, de matematikai bizonyosság – azt már nem, soha!

Biológiai ősanyánk Éva mintájára a kutatók egy ősnyelv után kutatnak. Előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy az ős-indóeurópai hevességében valami hé-hez hasonlót kiáltott, nem a vehemencia szót dadogta végig és az új-indóeurópai sem tesz másként. Ha volt egy közös nyelve az emberiségnek, akkor az a lehető legegyszerűbb hangokból/szavakból építkezett a legelemibb hangmódosításokkal és a legelemibb összeragasztással. “Az igazi ősszavak ugyanis mindig egytagúak, mivel egyszerű hangadásokból keletkeztek, és természetesen mindig olyan dolgokat neveznek meg, amelyeket már az ősember is ismert, vagyis olyanokat, amelyek a természetben fordulnak elő, mint például kő, föld, víz, fa, fű stb., stb.” (Magyar Adorján Az Ősműveltség) Ezzel az ésszerűséggel szemben, nyugati nyelvészek a legkomolyabban gondolják, hogy a “vehemencia” szó csak úgy kipattant az agyukból, mivel nem ismerik a gyökök összeragasztásának módszerét.
A Hé gyök ősi, természetes eredetét mi sem bizonyítja jobban mint a Hermes-i elemek megnevezése magyarul.

The Definitions Of Hermes Trismegistus to Asclepius, The way of Hermes, page 110:

Nous is the invisible good, soul (is) a necessary movement adjusted to every (kind of) body. A body is (made out) of the four qualities, (as) a well-tempered composition of warm, cold, and wet: of warm (i.e.) of fire, of cold (i.e.) of air, of dry (i.e.) of earth, of wet (i.e.) of water. Breath is the body of soul or t he column of soul.

/Az ész a láthatatlan jóság, a lélek a testre szabott szükséges mozgás. A test négyrétű, egy jó-erényű összetétele a melegnek, a hidegnek, (a száraznak?) és a nedvesnek: a tűz melegének, a levegő hidegségenek, a föld szárazságának, a víz nedvességének. A lélegzet a lélek teste vagy a lélek támasza./

Mind a négy tulajdonság a “hé” gyök különböző hangzókkal: hő/hé, hű/hí, ha/há, hú/hó.

· A tűz melege: hő/hév
· A levegô hidegsége: hül/hűvös/hideg
· A föld szárazsága: (el)hal(=elszárad)/hámlik(a kiszáradt bőrréteg)/hamu/hant/hasadék(a szárazságtól megrepedezett talajban)/homok/aszik(h-vesztés)
· A víz nedvessége: harmat/húgy/hurut(=fokozott nyálkatermelés)/hó-havazik/(izzad)
Nem lehet véletlen ennyi egybeesés. Ime tehát, egy újabb bizonyíték (lásd Varga Csabát), hogy Hermes magyarul beszélt és a tana egy szórakó tan volt: a szavak képzésének, hangzásának nagyon nagy szerepe volt ebben az ŐS-TaNban. És még valami: ha a hevesség gyökét tükrözzük (hev | veh) a vehemencia tőszavát kapjuk.

A formális rendszer, akármilyen “formális”-nak is hangzik, a legtermészetesebb rendszer. Nem a matematika hozta létre a formális rendszereket, hanem fordítva: a matematika jött létre e rendszerek tanulmányozására. Az elszigetelt természetes népek nyelvei ragasztó nyelvek (a legtöbb ausztráliai benszülött nyelv az), mert belülről építkeznek. Saját tőszavaikból sajátos logikával raknak össze szavakat, vagyis természetes, formális rendszert alkotnak.

Ezek szerint a magyar nyelv egy kezdetleges, primitív nyelv? Primitív a szó pozitív értelmében, mint ősi, eredeti, tiszta mint a forrás, olyan mint egy búvópatak, mely szennyeződés nélkül tör elő a múltból, a forrás üdeségével, frisseségével.

A magyar nyelv élő kövület, borostyánkő, mely őrzi a műveltségteremtő ősi nyelvek emlékét. Érintetlen törtékes szerkezetével ez a nyelv a legalkalmasabb modellezésre, a nyelvek számítógépes tanulmányozására."



*

Forrás: (K.A.) A MAGYAR NYELV / facebook.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése