2017. szeptember 17., vasárnap

Az ember az űrből (Teljes Film)

Hány ember élhet a Földön? - David Attenborough filmje a népesedésről!

Fotó:NASA

Ezek a mellbevágó gondolatok David Attenborough soha le nem adott, ám kétségkívül a legfontosabb dokumentumfilmjében hangzanak el („Hány ember élhet a Földön?”).

 


A sok ezer éves birodalmi propaganda miatt az átlagember nem szereti azt hallani, hogy „túl gyorsan szaporodunk”, a technológiai haladás által megszédített technokraták pedig nem hajlandóak elfogadni, hogy a túlnépesedés probléma, vagy hogy az emberiség legtöbb egyéb problémájának okozója (van néhány olyan is, ami ettől függetlenül alakult ki, pl. a részleges fedezet és az osztalékfizetés okozta egyenlőtlenség-növekedés). Pedig az átlagembernek épp az áll érdekében, ha kicsit kevesebben vagyunk, mert akkor annyival több erőforrás jut egy emberre – ami kifejezetten előnyös, tekintve, hogy már így is túlterheljük a Földet (amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik). A technológia pedig már 1984-ben elveszítette a csatát a túlnépesedéssel szemben (azóta ugyanis folyamatosan csökken az egy főre jutó megtermelt gabonamennyiség – Forrás: FAO).

A legtöbben azzal sincsenek tisztában, hogy a nemzések fele, és a megszületett gyermekek negyede nem kívánt. Ahogy azzal sem, hogy a családtervezés 1968 óta alapvető emberi jog, és ha a világon minden lány hozzájutna a középfokú iskolai képzéshez és a fogamzásgátlókhoz, akkor már rég megállt volna a világnépesség növekedése. Mivel a dolog több logikai lépés végiggondolását igényli, így a legtöbbeknek nehezére esik felismernie, hogy a nem kívánt nemzések születések megelőzése nemcsak, hogy a világon mindenkinek személyes érdeke, de a lehető legjobb dolog, ami történhetne az emberiséggel (kevesebb szennyezés, kevesebb bűnözés, stb.). Azt pedig már végképp igen kevesen látják át, hogy az ügy felkarolása nélkül az emberiség a Húsvét-sziget sorsára jut.

Mindenki szeretne egy nyugodtabb, boldogabb, egyenlőbb, biztonságosabb világban élni. Ám a több ezer éves, birodalmi érdekeket szolgáló, elavult „morális” ideálok beleégtek beteges kultúránkba, ezért a tömegek általában mindent elleneznek, ami hátráltatná az öncélú szaporodást (embermánia). Mintha csak két lábon járó lemmingek lennénk, akik meg vannak győződve arról, hogy a világ legnemesebb dolga az, ha addig szaporodunk, hogy egymást kelljen gyilkolnunk az erőforrásokért, sőt, azután is, hogy legyen elég katona. Az ún. „emberjogi aktivisták” pedig mindaddig képmutató álszentek maradnak, amíg nem tesznek a (manapság) legfontosabb emberi jog, a fogamzásgátlás érvényesítésért. Anélkül ugyanis garantált az éhezés, a háború, és a szenvedés.

 

 Forrás:  http://tzm.hu/

 

Tudj meg többet: „Hány ember élhet a Földön?”

 

Linkek a Videóhoz: 


  Rövid részlet a filmből:

 

http://indavideo.hu/video/Hany_ember_elhet_a_Foldon_-_David_Attenborough_filmje_a_nepesedesrol_Magyar_felirat_Hivd_meg_a_BOCSeu-t_vetiteni_eloadni 

 

Teljes  Film: 

 

https://vimeo.com/230072576

 

 

Kapcsolódó téma: 

 

http://bocs.eu/az-emberi-faj-letszamanak-alakulasa-animacio/ 

 

 

***

2017. szeptember 10., vasárnap

Alan Watts: Universe / Alan Watt, a Prison Planet 2009-es filmjében azt tárgyalja, hogyan léptetik életbe ugyanazokat a törvényeket egy időben a különböző országokban a globális kormányzás struktúrájában...

"A baj az, hogy nem tanítottak meg bennünket arra, hogy így érezzünk. A kultúránk és józan eszünk alapját képező mesék nem tanítottak meg arra bennünket, hogy az univerzum részének érezzük magunkat. Úgy hisszük, annak csak részei vagyunk, azzal állunk szemben, idegenekként."

 

 

Eredeti videó: 


Felírat:

sevaster1




 Alan Watt, a Prison Planet 2009-es filmjében azt tárgyalja, hogyan léptetik életbe ugyanazokat a törvényeket egy időben a különböző országokban a globális kormányzás struktúrájában. A mozgó emberek – mint egy háziasított állatcsorda – elit felhasználásának technikáját kitalált válságok és forradalmak sorozatával magyarázza: kulturális, politikai, szexuális vagy zenei, hogy az irányítók a kívánt eredményre manipulálhassák az emberi viselkedést. Alan arról beszél, hogyan tartják a lakosságot állandó pánik és rémületben, pszichológiai "sokkot és félelmet" használva félelmet és tehetetlenséget generálva, így követni fogják az ellátandó tekintélyt.

Alan arról beszél, hogy a sport miként ad törzsi identitást a férfiaknak, és hogyan vonja el a figyelmüket személyes elégedetlenségükről és tehetetlenségükről. Hasonló helyettesítőként a nők magas divatot kaptak elérhető áron. A kábítószer, a szex, a promiszkuitás és a pusztító életstílus szintén bátorítást kapott a zenén keresztül, mint a fiatalok természetes lázadó hajlamainak félrevezetésére. Ennek a folyamatnak a végső célja a családi egység lerombolása – oszd meg és uralkodj –, hogy az emberiséget könnyebben uralja és elnyomhassa az állam, mint kiszolgáltatott egyéneket, és nincs olyan családi törzs, amely felállna és megvédhetné őket.

2017. szeptember 9., szombat

VÉGSŐ VISSZASZÁMLÁLÁS - AZ EMBERISÉG EDDIGI LEGNAGYOBB VÁLSÁGA (2017.09....



Hamarosan elérkezünk abba a korszakba, amikor a technológia ellenünk fordul. Nem, nem az M.I.-ről van szó. Hanem azokról a gépekről, robotokról, amik a legtöbb ember munkáját helyettesíthetik. Ráadásul mindezen felül egy többszörös válság is sújtja az emberiséget: az őrült globalizáció, a háborús tűzfészkek elszaporodása, az Y és a Z generáció jövőnélkülisége, elbutulása, a klímakatasztrófa, a gazdasági lufi várható és borzasztó következményekkel járó kipukkadása, és sajnos még sorolhatnánk. Mi lesz ebből? Mi vár ránk a közeljövőben?

2017. szeptember 3., vasárnap

Best of Ambient Space Music HD

A Pluto




 A Pluto (régebben Plútó bolygó) plutoida törpebolygó.


2006. augusztus 24-éig a Naprendszer kilencedik, legkisebb bolygójaként tartották számon, ma pedig (az Eris után) a második legnagyobb törpebolygónak számít. Azóta a Neptunusz a legtávolabbi bolygó. A Föld holdjánál kisebb, magas hőmérsékleten összetömörült anyagokból álló, nitrogén–metán–szén-monoxid légkörű törpebolygó.

Bolygó besorolását azért vesztette el, mert a Kuiper-övben egy (azóta több) olyan égitestet is felfedeztek, amely nagyobb nála. Az Eris törpebolygó felfedezése után a Nemzetközi Csillagászati Unió új bolygó-meghatározást alkotott, amely az Erist – és így a Plutót is – a bolygóktól külön kategóriába helyezi.

A kisbolygó-elnevezési konvencióknak megfelelően a Magyar Csillagászati Egyesület a 134340 Pluto, illetve (134340) Pluto alakot ajánlja és használja a magyarosított Plútó helyett, mióta azt törpebolygó kategóriába sorolta a Nemzetközi Csillagászati Unió. A Földrajzinév-bizottság 2010-ben, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének 2015-ös szabályzata a már rögzült Plútó alakról határozott.

Jelenleg tehát mindkét írásmód megalapozott, jelen oldalon a Magyar Csillagászati Egyesület által javasolt, latinos formát használjuk, amely a törpebolygók egységes írásmódját követi.

A Pluto tömege csak egyötöde a Holdénak, valamint átmérője is kisebb. Felszínét fagyott nitrogén borítja, mely napközelben felenged és vékony légkört alkot.

Pályája nagyon elnyúlt (30 és 50 CsE között változik), melyen néha a Neptunusz pályáján belül kerül. Jele a két első betűjéből alkotott jel, mely egyben Percival Lowell monogramja is (Unicode: ♇).

1930. február 18-án Clyde Tombaugh azonosította először a Plutót a Lowell Obszervatóriumban, és gyorsan kikiáltották a Naprendszer kilencedik bolygójának, mely címét sokáig őrizte. Szakmai körökben azonban egyre inkább sorolták a bolygók helyett a Plutóhoz nagyon hasonló tulajdonságú és pályájú Kuiper-objektumok közé. 2006. augusztus 24-én a Nemzetközi Csillagászati Unió határozatban törpebolygóvá minősítette a Ceresszel és a 2003 UB313-mal együtt. Ez a lépés olyan visszhangra talált, hogy a 2006-os év szavának a bolygó nevéből képzett, ’lefokozott, leértékelt’ jelentésű plutoed szót választották az Egyesült Államokban.

A Plutóról az 1950-es években úgy vélték, hogy a Neptunusz holdja volt, melyet annak legnagyobb holdja, a Triton lökött ki pályájáról. A Pluto azonban sosem kerül közel a bolygóhoz, így e feltételezés nem bizonyítható. Ezt a Charon felfedezése is megerősítette.

A Nemzetközi Csillagászati Unió a törpebolygók Plutóhoz hasonló csoportjának megjelölésére 2008-ban a plutoid szót javasolta. Az ötletet több csillagász kritizálta.

A Pluto felfedezésének története hasonlít a Neptunuszéhoz. Mindkét égitestet a szomszédos bolygók pályazavarai alapján, számításokkal jósolták meg, és a levezetett adatok alapján keresték az égbolton. A feltételezett kilencedik bolygót tették felelőssé a Neptunusz és az Uránusz pályaeltérései miatt.

A törpebolygót végül 1930. február 18-án, az arizonai Lowell Obszervatóriumban, 25 évnyi keresés után fedezték fel, több, az égbolt azonos területéről készült fénykép összehasonlítása során. A Pluto felfedezőjét, Clyde W. Tombaugh-ot az obszervatórium nem sokkal azelőtt vette fel, kimondottan a legendás transzneptun bolygó keresésére. 1905-től kezdve maga Percival Lowell is kutatott a bolygó után, és bár nem ő fedezte fel, az általa 1915-ben készített fotókon a Pluto már látható volt. Mivel azonban Lowell akkor jóval fényesebb bolygó után kutatott, így nem figyelt fel a halovány égitestre.

A felfedezést végül 1930. március 13-án jelentették be, 149 évvel az Uránusz William Herschel általi felfedezése után. A kutatók először úgy vélték, hogy a Pluto a Neptunusz egyik holdja lehetett, s valamilyen zavar folytán, melyet meteoritraj okozott, kilépett abból. A feltételezést alátámasztotta, hogy a Pluto ellipszis alakú pályát írt le és belépett a Neptunusz azon zónájába, ahol a holdak mozognak. A Charon felfedezése rácáfolt erre és ettől kezdve vélekedtek úgy a tudósok, hogy a Plutón túl már csak törpebolygók vannak.

A NASA már az 1990-es évek elejétől tervezett egy küldetést a Plutóhoz, a projekt ekkor még a Pluto-Kuiper Express nevet viselte, amelyet akkor a Southwest Research Institute koordinált. A küldetést minél hamarabb el kívánták indítani, hogy a Plutót még azelőtt elérje, hogy annak vékony légköre kifagy. Ez azzal függ össze, hogy a pályája erősen elliptikus, és a törpebolygó az 1989. évi perihéliuma óta távolodik a Naptól. A Pluto a pályájának következő napközeli pontját csak 2247-ben éri el.

Az első koncepciók azonban elbuktak a technikai nehézségeken és a szűkös finanszírozáson, így 2001-ben a New Horizons küldetéssel váltották fel, melyet 2006. január 10-én indítottak a Cape Canaveral űrrepülőtérről. A szonda tervezett utazási ideje 9,5 év, a Pluto és a Charon mellett 2015. július 14-én repült el. A megfigyelések e találkozó előtt 150 nappal kezdődtek, és 120 nappal a legközelebbi pont előtt voltak várhatók az első fényképek.

A szonda már 90 nappal a Pluto-Charon rendszer megközelítése előtt a Hubble űrtávcsőnél nagyobb felbontású képeket készített, mely fotók a legnagyobb megközelítés során elérték a 25 m/pixel felbontást. A további műszerekkel a hőmérséklet-eloszlást és a Pluto légkörét vizsgálták. A tervek szerint a New Horizons a Plutót 9600, a Charont pedig 27 000 km-re közelíti meg, de ezek a távolságok a szonda utazása során még változhatnak, hasonlóan a Nix és a Hydra felfedezéséből eredő pályamódosításhoz. Két héttel a kettős rendszer legnagyobb megközelítése után a szonda beszüntette a megfigyeléseket, és az adatokat elkezdte visszasugározni a Földre.


























Részletesebben  : https://hu.wikipedia.org/wiki/Pluto_(t%C3%B6rpebolyg%C3%B3)


Világunk: Pawel Kuczynski art











































































































































































 


Forrás: