TZM - "The Zeitgeist Movement" : ( A Korszellem Mozgalom ) - A fenntarthatóságot elősegítő szervezet bemutatása.
( A Zeitgeist Mozgalom (angolul: The Zeitgeist Movement; magyarul: „Cájtgájszt-mozgalom”) egy fenntarthatóságot elősegítő, és ennek érdekében társadalmi-gazdasági változást pártoló, alulról szerveződő világméretű mozgalom. A Zeitgeist jelentése: „Korszellem”. A szervezet önkéntes, közösségi alapú aktivizmust, és figyelemfelhívó tevékenységet folytat egy globális és regionális szervezeti hálózat, projektcsapatok, éves rendezvények, médiagyártás, valamint jótékonyság révén.
A
mozgalom fókuszában többek között az áll, hogy felismeri, hogy az
emberiséget jelenleg sújtó társadalmi problémák zömének valódi oka nem
holmi hibás politikai irányelv, korrupció, hiány, netán az „emberi
természet”, vagy egyéb gyakori feltételezés. A mozgalom felismeri, hogy
az olyan problémák, mint szegénység, hajléktalanság, korrupció, válság,
háborúk, és éhezés csupán „tünetei” egy idejétmúlt társadalmi
rendszernek, ugyanis a 20. század folyamán a föld meghaladta a tényleges
hiányt (pl. élelmiszer, víz, ruházat, lakás, stb.), és már csak ezen
javak elosztásával van a gond. Az elosztás pedig a gazdasági rendszer
alapján szerveződik, ami a hiány menedzseléséről szól. A jelenlegi
gazdasági rendszer ugyanis csak hiány, és problémák mellett tud működni,
tehát már mesterségesen tartja fenn azokat, méghozzá a kínálat és a
vásárlóerő korlátozása, valamint a kereslet növelése (pl. reklámok,
függőség) révén. A Mozgalom aktivizmusa és figyelemfelhívó tevékenysége
rövid-, és hosszútávra is vonatkozik. A hosszútávú cél - az áttérés az
Erőforrás-Alapú Gazdasági Modellre - folyamatos törekvést jelent, amely
mellett szükség van átmeneti reformokra, valamint közvetlen közösségi
támogatásra.
A Zeitgeist Mozgalom nem tartozik egyetlen
országhoz, vagy politikai erőhöz sem. A világra egyetlen rendszerként
tekint, az emberiségre pedig egyetlen nagy családként, és felismeri,
hogy ha hosszútávon szeretnénk fennmaradni, akkor az országoknak fel
kell hagyniuk a fegyverkezéssel, és meg kell osztaniuk az erőforrásokat
és ötleteket. Tehát a megoldások, amelyekre jutott, és amelyeket
terjeszt a Földön mindenki érdekeit szolgálja, nem csak egy bizonyos
csoportét.
Folyt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zeitgeist-mozgalom )
A 2008-as alapítású "The Zeitgeist Movement" egy fenntarthatóságot elősegítő szervezet, amely közösségi alapú aktivizmust, és figyelemfelhívó tevékenységet folytat egy globális és regionális szervezeti hálózat, projektcsapatok, éves rendezvények, médiagyártás, valamint jótékonyság révén.
A Mozgalom fókuszában többek között az áll, hogy felismerjük, az emberiséget jelenleg sújtó társadalmi problémák zömének valódi oka nem holmi hibás politikai irányelv, korrupció, hiány, netán az "emberi természet", vagy egyéb gyakori feltételezés. A Mozgalom felismeri, hogy az olyan problémák, mint szegénység, hajléktalanság, korrupció, válság, háborúk, és éhezés csupán "tünetei" egy idejétmúlt társadalmi rendszernek. Az pedig éppen azért elavult, mert a XX. sz. folyamán meghaladtuk a tényleges hiányt (legalábbis ami az élethez szükséges javakat illeti, pl. élelmiszer, víz, ruházat, lakás, stb.), és már csak ezen javak elosztásával van a gond. Az elosztást pedig a gazdasági rendszer alapján szervezzük, ami viszont közismert alaptétele szerint a hiány menedzseléséről szól. És itt az alapvető ellentmondás, a jelenlegi gazdasági rendszer ugyanis csak hiány, és problémák mellett tud működni, tehát már mesterségesen tartja fenn azokat, méghozzá a kínálat és a vásárlóerő korlátozása, valamint a kereslet növelése (pl. reklámok, függőség) révén.
A “Zeitgeist” kifejezést így definiálhatjuk: Egy kor intellektuális, morális, és kulturális klímája. A "mozgalom" szervezett változást jelent. A Zeitgeist Mozgalom tehát egy társadalmi célkitűzés a kor intellektuális, morális és kulturális klímájának megváltoztatására. Egészen pontosan olyan értékek és gyakorlatok irányába, amik jobban szolgálják az emberiség jólétét.
Amire a TZM sarkall, azt röviden így lehetne megfogalmazni: "A Tudományos Módszer alkalmazása társadalmi célokra". Ez jelenleg nem érvényesül, mivel a társadalmi problémákat manapság elsősorban a monetáris gazdaság, és a politika keretein belül igyekeznek orvosolni. Jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerünk (a piacgazdaság) nem fenntartható, ezért a mostani trendek mellett 2030-ra összeomlik (az MIT kutatása alapján). Ezt mindannyian szeretnénk elkerülni, ám ehhez az kell, hogy elterjedjen egy új, tudományos alapú gazdaságszervezési mód, mely a megfelelő visszacsatolások révén biztosítja a környezeti-, gazdasági-, és társadalmi fenntarthatóságot. Utóbbinak alapeleme, hogy minden ember szükségletéről gondoskodunk, hisz a termelékenység magas foka révén ez ma már technikailag lehetséges. Ennél természetesen már most többre vagyunk képesek, azonban a piacgazdaság alapvető mechanizmusai nem csak a javak elosztását, de a globális ökoszisztémát is veszélyeztetik, sőt, az újrahasznosítás figyelmen kívül hagyása miatt a nyersanyag-utánpótlást is. Ezek után talán már nem meglepő, hogy a szakadék széle felé tartunk. Ahhoz azonban, hogy ez az új gazdaságszervezési mód (az Erőforrás Alapú Gazdaság) elterjedhessen, először is informálnunk kell az embereket arról, hogy a mostani rendszer a kutatások szerint pár évtizeden belül összeomlik, valamint az értékrendet olyan irányba kell fejlesztenünk, hogy az alkalmas legyen a fenntarthatóság elérésére.Ha a Zeitgeist Mozgalom számodra új, akkor javasoljuk, hogy nézd meg a Bevezetés az Erőforrás Alapú Gazdaságba c. rövid előadást (magyar felirattal), a Zeitgeist: Haladjunk Tovább c. dokumentumfilmet (magyar szinkronnal), ill. olvasd el A piacgazdaság alkonya c. cikket az oldalon (vagy a TZM: Defined c. kiadványt - egyelőre angolul), hogy kellő képet kapj a gondolatmenetről. A TZM Global Radio Show-t követve meghallgathatod a legfrissebb közleményeket, interjúkat.
Forrás:
((( 5.rész )))
***
Válogatott cikkek és Válogatott képes üzenetek:
Gazdaság...
A gazdaság feladata, hogy eltartsa a népességet, a gazdaság fejlődése révén pedig egyre több embert lehetett eltartani. Ám a népességnövekedés nem egy „eredendően jó” dolog, hanem egy ökológiai kockázati tényező, potenciálisan végzetes következményekkel.
Történelmi áttekintés:
Az ember a tűz felfedezése révén felülkerekedett a többi állaton, így már nincs természetes ellensége. Emiatt elkezdett szaporodni, aminek már csak a terület eltartóképessége szabott határt. A populációs összeomlások elkerülése végett gyűjtögető-vadászó-halászó őseink egy része módszereket fejlesztett ki népességük szabályozására, míg mások mindig csak új területeket kerestek. Majd amikor elfogytak a szabad területek, egymásnak estek. Akkoriban a védelem elsősorban a katonaság létszámán múlt, ezért kialakultak a tömegtársadalmak és a hieararchia. A hatalmi propaganda a szaporodást erőltette, a PR pedig a papságra maradt („szaporodjatok és sokasodjatok”). Az ember tízezer éve a folyamatos túlnépesedettség állapotában van, a technikai és gazdasági újítások pedig alapvetően az egyre nagyobb népsűrűséghez való alkalmazkodást szolgálta. 1970 előtt csupán relatíve voltunk túlnépesedve (termelési képességeinkhez mérten), azóta viszont abszolút értelemben is (túlterheljük a Földet).[1]
Mióta először túlnépesedtünk, a védelem kulcsa a további népességnövekedés volt, ami egy pusztító ördögi körhöz vezetett. Ám a múlt század elejére a géppuska, majd a hadsereg gépiesítése miatt mindent megváltoztatott (ezért vált értelmetlenné a sorozás). Ezután már nem volt szükség több emberre, mégis tovább szaporodtunk. A több ezer éve tartó hatalmi propaganda ugyanis már annyira mélyen beleivódott kultúránkba, hogy a nagyobb népességet automatikusan jónak tekintjük (pedig nettó káros, a vadvilágra és életminőségünkre is), a fogyástól pedig pánikolunk (még akkor is, ha túlterheljük az ország területét, amit talán nem tudunk, de érzünk). Ez egy súlyos értékrendi válság, amiből minél előbb ki kell kászálódnunk a saját érdekünkben. Aki ugyanis 10-15 év múlva is a Földön tervez élni, vagy vannak utódai, annak alapvető érdeke a globális népességnövekedés megállítása, és a fenntarthatóság elérése. Az átmeneti fogyás épp jól jön, a nyugdíjakat pedig úgysem a most születettek fogják kitermelni, hanem az automaták és a szoftverek (csak meg kell adóztatni a gépek munkáját).
[1] https://www.footprintnetwork.org/our-work/
Történelmi áttekintés:
Az ember a tűz felfedezése révén felülkerekedett a többi állaton, így már nincs természetes ellensége. Emiatt elkezdett szaporodni, aminek már csak a terület eltartóképessége szabott határt. A populációs összeomlások elkerülése végett gyűjtögető-vadászó-halászó őseink egy része módszereket fejlesztett ki népességük szabályozására, míg mások mindig csak új területeket kerestek. Majd amikor elfogytak a szabad területek, egymásnak estek. Akkoriban a védelem elsősorban a katonaság létszámán múlt, ezért kialakultak a tömegtársadalmak és a hieararchia. A hatalmi propaganda a szaporodást erőltette, a PR pedig a papságra maradt („szaporodjatok és sokasodjatok”). Az ember tízezer éve a folyamatos túlnépesedettség állapotában van, a technikai és gazdasági újítások pedig alapvetően az egyre nagyobb népsűrűséghez való alkalmazkodást szolgálta. 1970 előtt csupán relatíve voltunk túlnépesedve (termelési képességeinkhez mérten), azóta viszont abszolút értelemben is (túlterheljük a Földet).[1]
Mióta először túlnépesedtünk, a védelem kulcsa a további népességnövekedés volt, ami egy pusztító ördögi körhöz vezetett. Ám a múlt század elejére a géppuska, majd a hadsereg gépiesítése miatt mindent megváltoztatott (ezért vált értelmetlenné a sorozás). Ezután már nem volt szükség több emberre, mégis tovább szaporodtunk. A több ezer éve tartó hatalmi propaganda ugyanis már annyira mélyen beleivódott kultúránkba, hogy a nagyobb népességet automatikusan jónak tekintjük (pedig nettó káros, a vadvilágra és életminőségünkre is), a fogyástól pedig pánikolunk (még akkor is, ha túlterheljük az ország területét, amit talán nem tudunk, de érzünk). Ez egy súlyos értékrendi válság, amiből minél előbb ki kell kászálódnunk a saját érdekünkben. Aki ugyanis 10-15 év múlva is a Földön tervez élni, vagy vannak utódai, annak alapvető érdeke a globális népességnövekedés megállítása, és a fenntarthatóság elérése. Az átmeneti fogyás épp jól jön, a nyugdíjakat pedig úgysem a most születettek fogják kitermelni, hanem az automaták és a szoftverek (csak meg kell adóztatni a gépek munkáját).
[1] https://www.footprintnetwork.org/our-work/
Tömegtársadalom - Helyi közösség...
A tömegtársadalmak relatíve modern, természetellenes képződmények, az egyének számára pedig veszélyesek. A közösségek nélküli tömegtársadalom, ahol az emberek nem ismerik egymást, és nem bíznak egymásban, a pénzért való kereskedés és a kapitalizmus táptalaja. Az egyén egy idegenek alkotta tömegben egészen máshogy viselkedik, mint egy kisközösség tagjaként. Befolyásolhatóbb, főleg azok részéről, akik jártasak a tömegpszichológiában (pl. marketingesek, politikusok).
Az ember társas lény; egyedül, remeteként nem boldogul. Szüksége van mások támogatására, ám ha nem egy helyi kisközösség tagjaira hagyatkozik, hanem olyanokra, akiket nem ismer, és akik jóval nagyobb hatalommal rendelkeznek (pl. vállalatok, kormány), akkor elkerülhetetlenül szolgává válik, és egy hierarchikus társadalmi rendszer alakul ki.
Néhány link, ami segít a közösségszervezésben:
https://miutcank.hu/
http://kozossegek.atalakulo.hu/
http://kozossegivallalkozas.hu/
Az ember társas lény; egyedül, remeteként nem boldogul. Szüksége van mások támogatására, ám ha nem egy helyi kisközösség tagjaira hagyatkozik, hanem olyanokra, akiket nem ismer, és akik jóval nagyobb hatalommal rendelkeznek (pl. vállalatok, kormány), akkor elkerülhetetlenül szolgává válik, és egy hierarchikus társadalmi rendszer alakul ki.
Néhány link, ami segít a közösségszervezésben:
https://miutcank.hu/
http://kozossegek.atalakulo.hu/
http://kozossegivallalkozas.hu/
Veganizmus / ökolábnyom / megoldás...
A fenntarthatóságot valahogy el kell érni, így a népességnövekedés egyre szűkebb korlátok közé szorítja életmódunkat. Emiatt indult el az egy főre jutó ökolábnyom csökkentésére irányuló diskurzus, és emiatt lett az veganizmusnak ökológiai színezete. Sok vita folyik arról, mennyit is jelent valójában, szóval nézzük a számokat:
Az emberiség teljes ökolábnyoma a Föld biokapacitásának 170%-a,[1] vagyis 70%-kal gyorsabban merítjük ki a természetes erőforrásokat, mint ahogy azok meg tudnának újulni. Ahhoz tehát, hogy elérjük a fenntarthatóságot, legalább 42%-kal kellene csökkenteni az emberiség teljes ökolábnyomát. Az étkezés karbonlábnyoma a teljes karbonlábnyom 25%-a (~0,42 gha/fő), ami kb. a felére csökken a veganizmusra való áttérés esetén (~0,21 gha/fő).[2] A karbonlábnyom a teljes ökolábnyom kb. 60%-a,[3] így a veganizmusra való áttérés 12,5%-kal csökkentené az emberiség karbonlábnyomát, illetve 7,5%-kal a teljes ökolábnyomát (2,8 gha/fő-ről 2,59 gha/fő-re).
Az étkezés a globális egy főre jutó ökolábnyomnak (~2.8 gha/fő) is kb. a negyedéért felelős (~0,7 gha/fő).[4] Emiatt a karbonlábnyomon kívüli részének (~1,12 gha/fő) is szükségszerűen a negyedéért (~0,28 gha/fő). Jelenleg a növénytermesztésre is alkalmas területek 33%-át használják legeltetésre, valamint a gabonatermény kb. 40%-át adják a haszonállatoknak. Ha tehát nem lennének haszonállatok, akkor egyrészt 67%-kal nőhetne az étkezésre szánt gabonamennyiség a jelenlegi szántókról, másrészt 50%-kal nőhetne a növénytermesztésre használt terület. Így végeredményben 150%-kal nőhetne meg az étkezésre használható gabonamennyiség. Ha a jelenlegi élelmiszer-ellátási szinttel számolunk, akkor a jelenlegi mezőgazdasági területek 40%-a is elegendő volna az emberiség élelmezéséhez, vagyis 60%-kal csökkenne az élelmezés nem karbonlábnyom jellegű ökolábnyoma (0,28 gha/fő-ről 0,11 gha/fő-re).
Összegzés:
A számítások alapján elmondható, hogy ha az emberiség kollektíven áttérne a veganizmusra, akkor a teljes ökolábnyoma 2,8 gha/fő-ről 2,42 gha/főre csökkenne. Ez egy 13,6%-os csökkenést jelent, vagyis a veganizmusra való totális áttérés önmagában nem volna elég a fenntarthatóság eléréséhez (1,7 gha/fő), főleg, ha közben tovább nő a népesség. Mindenesetre ez is számít valamit, föltéve, hogy a terjedése miatt nem hisszük azt, hogy a népességnövekedéssel már nem is kell foglalkozni (pl. fogamzásgátlásra való adakozás, családtervezési karbonkredit, stb.).
[1] https://www.footprintnetwork.org/2018/04/09/has_humanitys_ecological_footprint_reached_its_peak/
[2] https://www.vox.com/2014/7/2/5865109/study-going-vegetarian-could-cut-your-food-carbon-footprint-in-half
[3] https://www.footprintnetwork.org/our-work/climate-change/
[4] https://www.overshootday.org/how-much-does-food-contribute-to-our-ecological-footprint/
Az emberiség teljes ökolábnyoma a Föld biokapacitásának 170%-a,[1] vagyis 70%-kal gyorsabban merítjük ki a természetes erőforrásokat, mint ahogy azok meg tudnának újulni. Ahhoz tehát, hogy elérjük a fenntarthatóságot, legalább 42%-kal kellene csökkenteni az emberiség teljes ökolábnyomát. Az étkezés karbonlábnyoma a teljes karbonlábnyom 25%-a (~0,42 gha/fő), ami kb. a felére csökken a veganizmusra való áttérés esetén (~0,21 gha/fő).[2] A karbonlábnyom a teljes ökolábnyom kb. 60%-a,[3] így a veganizmusra való áttérés 12,5%-kal csökkentené az emberiség karbonlábnyomát, illetve 7,5%-kal a teljes ökolábnyomát (2,8 gha/fő-ről 2,59 gha/fő-re).
Az étkezés a globális egy főre jutó ökolábnyomnak (~2.8 gha/fő) is kb. a negyedéért felelős (~0,7 gha/fő).[4] Emiatt a karbonlábnyomon kívüli részének (~1,12 gha/fő) is szükségszerűen a negyedéért (~0,28 gha/fő). Jelenleg a növénytermesztésre is alkalmas területek 33%-át használják legeltetésre, valamint a gabonatermény kb. 40%-át adják a haszonállatoknak. Ha tehát nem lennének haszonállatok, akkor egyrészt 67%-kal nőhetne az étkezésre szánt gabonamennyiség a jelenlegi szántókról, másrészt 50%-kal nőhetne a növénytermesztésre használt terület. Így végeredményben 150%-kal nőhetne meg az étkezésre használható gabonamennyiség. Ha a jelenlegi élelmiszer-ellátási szinttel számolunk, akkor a jelenlegi mezőgazdasági területek 40%-a is elegendő volna az emberiség élelmezéséhez, vagyis 60%-kal csökkenne az élelmezés nem karbonlábnyom jellegű ökolábnyoma (0,28 gha/fő-ről 0,11 gha/fő-re).
Összegzés:
A számítások alapján elmondható, hogy ha az emberiség kollektíven áttérne a veganizmusra, akkor a teljes ökolábnyoma 2,8 gha/fő-ről 2,42 gha/főre csökkenne. Ez egy 13,6%-os csökkenést jelent, vagyis a veganizmusra való totális áttérés önmagában nem volna elég a fenntarthatóság eléréséhez (1,7 gha/fő), főleg, ha közben tovább nő a népesség. Mindenesetre ez is számít valamit, föltéve, hogy a terjedése miatt nem hisszük azt, hogy a népességnövekedéssel már nem is kell foglalkozni (pl. fogamzásgátlásra való adakozás, családtervezési karbonkredit, stb.).
[1] https://www.footprintnetwork.org/2018/04/09/has_humanitys_ecological_footprint_reached_its_peak/
[2] https://www.vox.com/2014/7/2/5865109/study-going-vegetarian-could-cut-your-food-carbon-footprint-in-half
[3] https://www.footprintnetwork.org/our-work/climate-change/
[4] https://www.overshootday.org/how-much-does-food-contribute-to-our-ecological-footprint/
Földfelszín...
A szárazföldek a teljes Földfelszín 29%-át teszik ki, a többit tengerek és óceánok borítják. Az elmúlt évszázadokban a szárazföldek erdővel borított területe a kétharmadára csökkent, miközben a sivatagok területe a másfélszeresére nőtt, a mezőgazdaság által kisajátított terület pedig több, mint ötszörösére.
A mezőgazdasági területek jelentős részét manapság elsivatagosodás fenyegeti. Minden évben 12 millió hektár válik sivataggá, ami nagyobb, mint hazánk területe. Az elsivatagosodás az egyik látványos megnyilvánulása annak, hogy az emberiség ökolábnyoma nagyobb, mint a rendelkezésre álló biokapacitás, ami azt eredményezi, hogy feléljük a természeti erőforrásokat, mint például a talajok és az erdők.
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Agricultural_land
http://www.earth-policy.org/indicators/C56/
https://www.enotes.com/homework-help/what-percentage-land-earth-desert-57417
https://nsidc.org/cryosphere/glaciers/quickfacts.html
https://link.springer.com/article/10.1007%2Fs10980-014-0034-y
http://www.un.org/en/events/desertification_decade/value.shtml
A mezőgazdasági területek jelentős részét manapság elsivatagosodás fenyegeti. Minden évben 12 millió hektár válik sivataggá, ami nagyobb, mint hazánk területe. Az elsivatagosodás az egyik látványos megnyilvánulása annak, hogy az emberiség ökolábnyoma nagyobb, mint a rendelkezésre álló biokapacitás, ami azt eredményezi, hogy feléljük a természeti erőforrásokat, mint például a talajok és az erdők.
Források:
https://en.wikipedia.org/wiki/Agricultural_land
http://www.earth-policy.org/indicators/C56/
https://www.enotes.com/homework-help/what-percentage-land-earth-desert-57417
https://nsidc.org/cryosphere/glaciers/quickfacts.html
https://link.springer.com/article/10.1007%2Fs10980-014-0034-y
http://www.un.org/en/events/desertification_decade/value.shtml
Túlnépesedés...
Manapság sok szó esik környezetpusztításról, háborúkról, szegénységről, ugyanakkor a kiváltó okokról a többség elavultan gondolkodik. A tömegek szaporodása évezredeken át hasznos volt az uralkodó rétegeknek, ezért – bár rengeteg szenvedést okozott a szegény rétegeknek – vallási és kulturális agymosással erőltették, ami igencsak hatásosnak bizonyult. Az évezredek során annyira beépült a kollektív pszichénkbe, hogy a legtöbb ember nem tudja fölismerni a népességrobbanás negatív hatásait. A többség a népességnövekedést automatikusan "jónak", a fogyást pedig "rossznak" tekinti, még akkor is, ha túlterheljük az ország területét (ez utóbbit pedig tagadja). A psziché még azt is blokkolja, hogy az évente százmilliónyi baleset-teherbeesés jelentette természeti csapásról, és ennek szörnyű következményeiről szóló információk eljussanak az agyba.
A népesség növekedése a fosszilis energiabőség (ipari forradalom) óta már fölösleges, a természeti erőforrások szűkössé válásával pedig kifejezetten (ön)pusztítóvá vált! Noha a szaporodás sok évezredes birodalmi erőltetése elavult, sőt kártékonnyá vált, évente százmilliók életét nyomorítja meg (hazánkban is), miközben környezetpusztítást eredményez, és csak lassan fékeződik le, így még mindig folyik a szörnyű népességrobbanás.
Ez az emberiség társadalmi-gazdasági-ökológiai problémáinak fő oka. Számos birodalom omlott össze a történelem során, de most a teljes, globalizálódott emberi civilizáció sodródik az összeomlás felé.[1] A Föld túlterhelése már 160%, és tovább nő.[2] Amíg ezt nem sikerül 100% alá csökkentenünk, addig globális összeomlás elé nézünk.
A fogamzásgátlást az ENSZ már 1968-ban az emberi jogok közé sorolta. A fogamzásgátlás jogának, tudásának és eszközeinek biztosítása mindenki számára kétszer is szerepel a Fenntartható Fejlődés Célok közt (SDG 3. Egészség és 5. Nők egyenlősége).[3] Ez a feltétele a többi SDG elérésének, a globális válság megoldásának.
[1] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
[2] https://www.footprintnetwork.org/our-work/ecological-footprint/
[3] www.unis.unvienna.org/unis/hu/topics/sustainable_development_goals.html
A népesség növekedése a fosszilis energiabőség (ipari forradalom) óta már fölösleges, a természeti erőforrások szűkössé válásával pedig kifejezetten (ön)pusztítóvá vált! Noha a szaporodás sok évezredes birodalmi erőltetése elavult, sőt kártékonnyá vált, évente százmilliók életét nyomorítja meg (hazánkban is), miközben környezetpusztítást eredményez, és csak lassan fékeződik le, így még mindig folyik a szörnyű népességrobbanás.
Ez az emberiség társadalmi-gazdasági-ökológiai problémáinak fő oka. Számos birodalom omlott össze a történelem során, de most a teljes, globalizálódott emberi civilizáció sodródik az összeomlás felé.[1] A Föld túlterhelése már 160%, és tovább nő.[2] Amíg ezt nem sikerül 100% alá csökkentenünk, addig globális összeomlás elé nézünk.
A fogamzásgátlást az ENSZ már 1968-ban az emberi jogok közé sorolta. A fogamzásgátlás jogának, tudásának és eszközeinek biztosítása mindenki számára kétszer is szerepel a Fenntartható Fejlődés Célok közt (SDG 3. Egészség és 5. Nők egyenlősége).[3] Ez a feltétele a többi SDG elérésének, a globális válság megoldásának.
[1] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
[2] https://www.footprintnetwork.org/our-work/ecological-footprint/
[3] www.unis.unvienna.org/unis/hu/topics/sustainable_development_goals.html
Erkölcs...
Megjegyzés: az "életminőség" a társadalom életminőségére utal, mérőszámai pedig a társadalmi mutatók (pl. születéskor várható élettartam).
Sokakban az erkölcs (moralitás) eme három alapvető jellemzője nem tudatosul, ezért zavaros, és sokszor ellentmondásos képzeteik vannak vele kapcsolatban. Így aztán könnyen befolyásolhatók a tekintélyelvű, leegyszerűsített erkölcsi rendszerek által (pl. vallási dogmák, politikai propaganda, stb.). A vallásosak közül pl. sokan nem ismerik föl, hogy az erkölcsi érzék alapja az empátia, emiatt nem is tudják elképzelni, hogy egy felsőbb hatalom dekrétumai nélkül is lehet erkölcsösen viselkedni (alapvetően ebből fakad az a tévhit, miszerint „az ateisták erkölcstelenek”).
Régen az erkölcsi szabályrendszerek megalkotásához leginkább ősi tapasztalatokra, tradíciókra és ideológiákra hagyatkoztak. Ám ezek a kezdetleges rendszerek idővel alkalmatlannak bizonyultak, mert nem voltak képesek alkalmazkodni a változó életfeltételekhez (tradíciók), vagy mert eleve téves axiómákra épültek (ideológiák). Ez nagyon élesen meglátszik a különböző ideológiák egyre szélsőségesebb módon való érvényesítése esetén, mert így hamar kiütköznek azok a pontok, ahol hibás volt a modell. A szocializmusban pl. erőszak kellett az alsóbb osztályok egyenlősítéséhez és az így kialakított mesterséges társadalmi rend fenntartásához, a kapitalizmusban pedig társadalmat megbetegítő hatása van a nagy egyelőtlenségek és folyamatos növekedésének.[1][2]
Viszont ahogy fejlődött a filozófia és a tudomány (pszichológia, szociológia, stb.), egyre pontosabb képet kaptunk arról, hogy tulajdonképpen mi is az erkölcs szerepe, és hogy mi segíti azt elő leginkább. Világossá vált, hogy erkölcsi szabályok funkciója a társadalmak fennmaradásának és jóllétének biztosítása. A kutatások és kísérletek pedig egyre jobban megmutatják, mely szabályok és attitűdök elvetendők a cél érdekében (pl. rabszolgatartás, homofóbia, stb.), valamint mely területeken érdemes fejleszteni erkölcsi szabályrendszereinket (pl. emberi jogok és érvényesítésük).
[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] https://www.youtube.com/watch?v=AaAJQR_9Dg8 (Dr. Máté Gábor: Miért betegít meg minket a kapitalizmus?)
Sokakban az erkölcs (moralitás) eme három alapvető jellemzője nem tudatosul, ezért zavaros, és sokszor ellentmondásos képzeteik vannak vele kapcsolatban. Így aztán könnyen befolyásolhatók a tekintélyelvű, leegyszerűsített erkölcsi rendszerek által (pl. vallási dogmák, politikai propaganda, stb.). A vallásosak közül pl. sokan nem ismerik föl, hogy az erkölcsi érzék alapja az empátia, emiatt nem is tudják elképzelni, hogy egy felsőbb hatalom dekrétumai nélkül is lehet erkölcsösen viselkedni (alapvetően ebből fakad az a tévhit, miszerint „az ateisták erkölcstelenek”).
Régen az erkölcsi szabályrendszerek megalkotásához leginkább ősi tapasztalatokra, tradíciókra és ideológiákra hagyatkoztak. Ám ezek a kezdetleges rendszerek idővel alkalmatlannak bizonyultak, mert nem voltak képesek alkalmazkodni a változó életfeltételekhez (tradíciók), vagy mert eleve téves axiómákra épültek (ideológiák). Ez nagyon élesen meglátszik a különböző ideológiák egyre szélsőségesebb módon való érvényesítése esetén, mert így hamar kiütköznek azok a pontok, ahol hibás volt a modell. A szocializmusban pl. erőszak kellett az alsóbb osztályok egyenlősítéséhez és az így kialakított mesterséges társadalmi rend fenntartásához, a kapitalizmusban pedig társadalmat megbetegítő hatása van a nagy egyelőtlenségek és folyamatos növekedésének.[1][2]
Viszont ahogy fejlődött a filozófia és a tudomány (pszichológia, szociológia, stb.), egyre pontosabb képet kaptunk arról, hogy tulajdonképpen mi is az erkölcs szerepe, és hogy mi segíti azt elő leginkább. Világossá vált, hogy erkölcsi szabályok funkciója a társadalmak fennmaradásának és jóllétének biztosítása. A kutatások és kísérletek pedig egyre jobban megmutatják, mely szabályok és attitűdök elvetendők a cél érdekében (pl. rabszolgatartás, homofóbia, stb.), valamint mely területeken érdemes fejleszteni erkölcsi szabályrendszereinket (pl. emberi jogok és érvényesítésük).
[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] https://www.youtube.com/watch?v=AaAJQR_9Dg8 (Dr. Máté Gábor: Miért betegít meg minket a kapitalizmus?)
Propaganda...
A gazdasági növekedés csak meggyorsítja a környezetpusztítást, így önnön pusztulásunkat. A kormányok csak azért erőltetik, hogy legyen miből fizetni az államhitelek kamatait, amiket viszont eleve fel sem kellett volna venni, hisz egy szuverén állam saját maga is teremthet pénzt, épp annyit, amennyi kell. A gazdasági növekedés tehát arra való, hogy az adófizetők fizessék a bankok profitját olyan hitelek után, amik felvételéről meg sem kérdeztek minket. A „képviselőknek” nem a bankokat és a vállalatokat kellene hizlanlia, hanem a jólétet (azaz a közegészséget) kellene javítania. A jólét mérőszáma nem a GDP/fő, hanem a társadalmi mutatók, amit egy bizonyos átlagjövedelmi szint fölött a GDP növelésével nem, csak az egyenlőtlenség csökkentésével lehet javítani,[1] ill. a megosztás növelésével.
A görcsös munkahelyteremtés értelmetlen szélmalomharc az egyre gyorsabban terjedő automatizáció, és az alapjövedelem fényében. Nyilván nem a most születendő gyermekek fogják eltartani a jövő nyugdíjasait, hisz már most sem jut munka a fiataloknak, 20 év múlva pedig automatizálni lehet a munkehelyek felét.[2] Az emberi munkaerőre egyre kevésbé van szükség. Az alapjövedelem révén el lehet tartani a nyugdíjasokat, amit a profit megadóztatásából lehet finanszírozni, ill. az adósságmentes pénzre való áttéréssel. Valójában hagyni kellene csökkenni a népességet, mert a jelenlegi fogyasztási és hatékonysági szint mellett gazdaságunk nem fenntartható.[3] Márpedig amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Ráadásul a kevesebb gyermek a szegénységből való kilábalás egyik legjobb eszköze. Tehát választhatunk: kevesebb gyerek és kevesebb szegény, vagy több gyerek és biztos pusztulás.
A profitorientált vállalatok nem azért gyártanak és értékesítenek termékeket és szolgáltatásokat, hogy mi egészségesebbek, boldogabbak és szabadabbak legyünk. Az egészség a nem feldolgozott ételeken és a természet közelségén múlik, a boldogság a szeretetteljes, egészséges emberi kapcsolatokból fakad, a szabadság pedig ott kezdődne, hogy bőség mellett ne kelljen a megélhetésért gürcölni (lásd: alapjövedelem). Adósságmentes pénz, alapjövedelem, és nonprofit közösségi vállalkozások mellett sokkal kevesebb pénzforgalom, termelés és környezetpusztítás mellett sokkal magasabb jólétet lehet elérni. Bármely közösség, település vagy régió létrehozhat adósságmentes helyi pénzt (lásd: Soproni Kékfrank, Balatoni Korona), gondoskodhat a szegényekről (pl. ingyenkonyha, családtervezési oktatás, stb.), és bárki létrehozhat nonprofit közösségi vállalkozást (vagy azzá alakíthatja a már meglévőt).[4] A siker kulcsa a tévhitek eloszlatása, az értékrendfejlesztés, és a közösségépítés.
[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] http://bruegel.org/2014/07/chart-of-the-week-54-of-eu-jobs-at-risk-of-computerisation/
[3] http://www.fna.hu/mittehetsz/okolabnyom
[4] http://www.inspi-racio.hu/index.php/koezoessegi-vallalkozas/koezoessegi-vallalkozas-fejlesztes/mi-a-koezoessegi-vallalkozas
A görcsös munkahelyteremtés értelmetlen szélmalomharc az egyre gyorsabban terjedő automatizáció, és az alapjövedelem fényében. Nyilván nem a most születendő gyermekek fogják eltartani a jövő nyugdíjasait, hisz már most sem jut munka a fiataloknak, 20 év múlva pedig automatizálni lehet a munkehelyek felét.[2] Az emberi munkaerőre egyre kevésbé van szükség. Az alapjövedelem révén el lehet tartani a nyugdíjasokat, amit a profit megadóztatásából lehet finanszírozni, ill. az adósságmentes pénzre való áttéréssel. Valójában hagyni kellene csökkenni a népességet, mert a jelenlegi fogyasztási és hatékonysági szint mellett gazdaságunk nem fenntartható.[3] Márpedig amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Ráadásul a kevesebb gyermek a szegénységből való kilábalás egyik legjobb eszköze. Tehát választhatunk: kevesebb gyerek és kevesebb szegény, vagy több gyerek és biztos pusztulás.
A profitorientált vállalatok nem azért gyártanak és értékesítenek termékeket és szolgáltatásokat, hogy mi egészségesebbek, boldogabbak és szabadabbak legyünk. Az egészség a nem feldolgozott ételeken és a természet közelségén múlik, a boldogság a szeretetteljes, egészséges emberi kapcsolatokból fakad, a szabadság pedig ott kezdődne, hogy bőség mellett ne kelljen a megélhetésért gürcölni (lásd: alapjövedelem). Adósságmentes pénz, alapjövedelem, és nonprofit közösségi vállalkozások mellett sokkal kevesebb pénzforgalom, termelés és környezetpusztítás mellett sokkal magasabb jólétet lehet elérni. Bármely közösség, település vagy régió létrehozhat adósságmentes helyi pénzt (lásd: Soproni Kékfrank, Balatoni Korona), gondoskodhat a szegényekről (pl. ingyenkonyha, családtervezési oktatás, stb.), és bárki létrehozhat nonprofit közösségi vállalkozást (vagy azzá alakíthatja a már meglévőt).[4] A siker kulcsa a tévhitek eloszlatása, az értékrendfejlesztés, és a közösségépítés.
[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] http://bruegel.org/2014/07/chart-of-the-week-54-of-eu-jobs-at-risk-of-computerisation/
[3] http://www.fna.hu/mittehetsz/okolabnyom
[4] http://www.inspi-racio.hu/index.php/koezoessegi-vallalkozas/koezoessegi-vallalkozas-fejlesztes/mi-a-koezoessegi-vallalkozas
Média-reklám....
Ha pedig valami problémát nagyon meg szeretnénk oldani, akkor úgyis rákeresnénk az interneten. Az internet korában igazából egyáltalán nincs létjogosultsága a reklámnak, hanem puszta zaj. A kevesebb holmi és csomagolóanyag nyilván kevesebb szemetet is jelentene.
Ez persze kevesebb munkahelyet is jelentene, de valójában nem is munkahelyre van szükségünk, hanem a javakhoz való szabad hozzáférésre. És mivel a gépek úgyis termelékenyebbek nálunk, már rég nem értelmetlen munkákért, hanem alapjövedelemért és „robotadó”-ért kellene harcolnunk (ami a munkáltatói járulékok mintájára a robotok és automaták „munkája” után fizetendő). A gépek annyira termelékenyebbek nálunk, hogy a 80-as évek óta a termelékenység elszakadt a foglalkoztatottságtól, és már Kínában és Indiában is automatizálnak.[1][2][3]
Megjegyzés: az alapjövedelemmel együtt (vagy akár még előtte) számos okból célszerű beveztni a jövedelmi plafont, ami a legtöbb javaslat szerint nem lépi túl a létminimum 20-szorosát (ez nálunk kb. havi 2 millió volna).
[1] http://research.stlouisfed.org/fred2/graph/fredgraph.png?graph_id=103496
[2] http://www.bloombergview.com/articles/2015-04-09/robots-leave-behind-chinese-workers
[3] http://www.bloomberg.com/news/articles/2015-08-09/india-robot-invasion-undercuts-modi-s-quest-to-put-poor-to-work
Ez persze kevesebb munkahelyet is jelentene, de valójában nem is munkahelyre van szükségünk, hanem a javakhoz való szabad hozzáférésre. És mivel a gépek úgyis termelékenyebbek nálunk, már rég nem értelmetlen munkákért, hanem alapjövedelemért és „robotadó”-ért kellene harcolnunk (ami a munkáltatói járulékok mintájára a robotok és automaták „munkája” után fizetendő). A gépek annyira termelékenyebbek nálunk, hogy a 80-as évek óta a termelékenység elszakadt a foglalkoztatottságtól, és már Kínában és Indiában is automatizálnak.[1][2][3]
Megjegyzés: az alapjövedelemmel együtt (vagy akár még előtte) számos okból célszerű beveztni a jövedelmi plafont, ami a legtöbb javaslat szerint nem lépi túl a létminimum 20-szorosát (ez nálunk kb. havi 2 millió volna).
[1] http://research.stlouisfed.org/fred2/graph/fredgraph.png?graph_id=103496
[2] http://www.bloombergview.com/articles/2015-04-09/robots-leave-behind-chinese-workers
[3] http://www.bloomberg.com/news/articles/2015-08-09/india-robot-invasion-undercuts-modi-s-quest-to-put-poor-to-work
Kapitalizmus hibái...
Minden ember közös érdeke a közegészség fenntartható módon történő javítása. De mivel régen ezeket nem is tudták mérni, így egy primitív proxit kezdtek el figyelni, a gazdaság méretét. Abból indultak ki, hogy a szükségletek kielégítéséhez való javakat hosszú ideje főleg a gazdaság állítja elő, így ha egyetlen kulcsfontosságú dolgot mérünk, akkor valószínűleg a többi is javulni fog. De persze minden leegyszerűsítés hibás. A GDP-ben ugyanis nincs benne a családon belül, vagy barátok számára elvégzett munka, ahogy a közegészség sem (pl. születéskor várható élettartam, egészségben eltöltött évek száma, függőségek, mentális betegségek és gyilkosságok előfordulási aránya, stb.), vagy a fenntarthatóság (biokapacitás, ökolábnyom, erdők, klíma, stb.).
A valóságban a GDP növekedésével egy darabig a közegészség is nő, ám egy bizonyos szint fölött a gazdaság mérete túlnő a természeti erőforrásokon, és fenntarthatatlanná válik, az egyenlőtlenségek növekedése miatt pedig elkezd romlani a közegészség. Így lehet az, hogy pl. az USA a világ egyik leggazdagabb országa, ugyanakkor az egyik legfenntarthatatlanabb is,[1] aminek az összes fejlett ország közül a legbetegebb a társadalma![2] Persze szinte minden ország a gazdaság növelését helyezi előtérbe (mert balga módon kamatterhelt hiteleket vettek föl, amik visszafizetéséhez növelni kell a gazdaságot). Pedig az országok háromnegyede már így is túllépte a növekedés határait, így gazdaságuk fenntarthatatlan (az összeomlás felé haladnak).
Mi a megoldás? Többrétű. Az biztos, hogy minél több az ember, annál nagyobb egy ország ökolábnyoma. Így biztosítani kell a családtervezési lehetőségeket és a középiskolai képzést minden lány és nő számára. A középiskola elvégzése ugyanis hárommal csökkenti a tervezett gyermekek számát, a fogamzásgátló pedig biztosítja a nők számára a rendelkezést saját testük felett.[3] Emellett célszerű elérni, hogy a mindenkori kormányok ne vehessenek föl kamatterhelt hitelt (pl. Alkotmányban rögzíteni), ami véget vet a növekedéskényszernek. A pénzteremtés és a kamatszedés kiváltságát pedig érdemes visszaadni az államnak, hogy ne a Bankszövetség uralja az ország gazdaságát a pénzmennyiség manipulálásán keresztül. Ezek után végre kitűzhetjük célul mindenki érdekét (a közegészség fenntartható módon történő javítását), és képesek is leszünk elérni azt. Röviden ez a földi paradicsom megteremtésének receptje :)
[1] http://www.footprintnetwork.org/content/documents/ecological_footprint_nations/
[2] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[3] http://en.unesco.org/gem-report/sites/gem-report/files/girls-factsheet-en.pdf
A valóságban a GDP növekedésével egy darabig a közegészség is nő, ám egy bizonyos szint fölött a gazdaság mérete túlnő a természeti erőforrásokon, és fenntarthatatlanná válik, az egyenlőtlenségek növekedése miatt pedig elkezd romlani a közegészség. Így lehet az, hogy pl. az USA a világ egyik leggazdagabb országa, ugyanakkor az egyik legfenntarthatatlanabb is,[1] aminek az összes fejlett ország közül a legbetegebb a társadalma![2] Persze szinte minden ország a gazdaság növelését helyezi előtérbe (mert balga módon kamatterhelt hiteleket vettek föl, amik visszafizetéséhez növelni kell a gazdaságot). Pedig az országok háromnegyede már így is túllépte a növekedés határait, így gazdaságuk fenntarthatatlan (az összeomlás felé haladnak).
Mi a megoldás? Többrétű. Az biztos, hogy minél több az ember, annál nagyobb egy ország ökolábnyoma. Így biztosítani kell a családtervezési lehetőségeket és a középiskolai képzést minden lány és nő számára. A középiskola elvégzése ugyanis hárommal csökkenti a tervezett gyermekek számát, a fogamzásgátló pedig biztosítja a nők számára a rendelkezést saját testük felett.[3] Emellett célszerű elérni, hogy a mindenkori kormányok ne vehessenek föl kamatterhelt hitelt (pl. Alkotmányban rögzíteni), ami véget vet a növekedéskényszernek. A pénzteremtés és a kamatszedés kiváltságát pedig érdemes visszaadni az államnak, hogy ne a Bankszövetség uralja az ország gazdaságát a pénzmennyiség manipulálásán keresztül. Ezek után végre kitűzhetjük célul mindenki érdekét (a közegészség fenntartható módon történő javítását), és képesek is leszünk elérni azt. Röviden ez a földi paradicsom megteremtésének receptje :)
[1] http://www.footprintnetwork.org/content/documents/ecological_footprint_nations/
[2] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[3] http://en.unesco.org/gem-report/sites/gem-report/files/girls-factsheet-en.pdf
Értékrend válság , közös érdekeink...
Minden ember közös érdeke az életminőség fenntartható módon történő javítása. A társadalom életminőségét (a jóllétet) a társadalmi mutatók mérik (pl. születéskor várható élettartam, csecsemőhalandóság, tinédzserkori terhesség, függőségek-, mentális betegségek és gyilkosságok előfordulási aránya, stb.). A szenvedés elkerülésének mikéntje a szükségletek kielégítése. Egy adott társadalom fenntartható, ha az ökolábnyoma nem nagyobb, mint a rendelkezésre álló biokapacitás (megj.: a globalizált világ összeomlása minden országot érint). A természet (ill. természeti erőforrások) a gazdaság alapja, ami pedig szükségleteink kielégítésének alapja. A biodiverzitás az ökológiai stabilitás alapja, ami pedig a globális létfenntartó folyamatok stabilitásáért felelős.
A tudományos módszer a valóság megismerésének legjobb módszere, mivel bele van építve az önellenőrzés. A fogamzásgátlás és a szexuális felvilágosítás emberi jogok, melyek érvényesülése nélkül minden humanitárius, környezeti, gazdasági, stb. erőfeszítés kárba vész. Az erőszak egyetlen nem kártékony formája a védelmezés (pl. elzárás). A politika legfőbb célja a hatalom szerzése és megtartása, ami gyakran az életminőség és a fenntarthatóság ellen hat. A logika és a szkepticizmus segítenek megvédenek az alaptalan (emiatt veszélyes) hiedelmektől (pl. összeesküvés-elméletek). A pragmatimus a legésszerűbb mód annak eldöntésére, hogy mi az „igaz” (ha az állítás a gyakorlatban beigazolódik, akkor „igaz”). A megelőzés a problémákhoz való hozzáállás leghatékonyabb módja. A hosszútávú gondolkodás és a rendszerszemlélet segít a megelőzésben, a generalizmus (némi jártasság mindenben) pedig segít a rendszerekben való gondolkodásban.
A tartós, és könnyen újrahasznosíthatóra tervezett termékek segítenek minimalizálni a hulladékot és a környezetterhelést. Az automatizáció és a komputerizáció felszabadít az unalmas, monoton munkák alól, és a gépek által termelt jövedelmek (ill. javak) újraelosztása egy remek eszköz a jövedelmi különbségek csökkentéséhez. A sztenderdizáció és modularizáció nem csak a hulladékot és a környezetterhelést segítenek csökkenteni, de hozzájárulnak a javak árának csökkenéséhez is, valamint az inkompatibilitásból fakadó felhasználói frusztráció csökkentéséhez is!
A nagy jövedelmi különbségek rontják a társadalmak életminőségét (a gazdagokét is), így a kis (10x>) jövedelmi különbségek minden ember közös érdeke.[1] A minimalizmus rámutat a fogyasztáscsökkentés életminőséget javító aspektusaira (pl. nyugalom, hatékonyság, stb.), ami a takarékossággal együtt segít szükségleteink költséghatékony kielégítésében. Az ateizmus és a vallásmentesség igazából egyenesen következik a szkepticizmusból, de érdemes külön kiemelni, mert a vallás sokak mentális „vakfoltjában” marad. Az ember természetes közege a helyi közösség. Kognitív korlátaink miatt nem is tudunk 150 embernél több iránt empátiát érezni, fejben tartani a szívességeket, és átlátni a viszonyokat (lásd: Dunbar száma). A relokalizáció segít a közösségek gazdasági alapjának megteremtésében, valamint az ellátási útvonalak lerövidülése révén az energiahatékonyság növelésében. Az egészség fontossága magától éretődő, a fittség pedig hozzájárul.
[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
A tudományos módszer a valóság megismerésének legjobb módszere, mivel bele van építve az önellenőrzés. A fogamzásgátlás és a szexuális felvilágosítás emberi jogok, melyek érvényesülése nélkül minden humanitárius, környezeti, gazdasági, stb. erőfeszítés kárba vész. Az erőszak egyetlen nem kártékony formája a védelmezés (pl. elzárás). A politika legfőbb célja a hatalom szerzése és megtartása, ami gyakran az életminőség és a fenntarthatóság ellen hat. A logika és a szkepticizmus segítenek megvédenek az alaptalan (emiatt veszélyes) hiedelmektől (pl. összeesküvés-elméletek). A pragmatimus a legésszerűbb mód annak eldöntésére, hogy mi az „igaz” (ha az állítás a gyakorlatban beigazolódik, akkor „igaz”). A megelőzés a problémákhoz való hozzáállás leghatékonyabb módja. A hosszútávú gondolkodás és a rendszerszemlélet segít a megelőzésben, a generalizmus (némi jártasság mindenben) pedig segít a rendszerekben való gondolkodásban.
A tartós, és könnyen újrahasznosíthatóra tervezett termékek segítenek minimalizálni a hulladékot és a környezetterhelést. Az automatizáció és a komputerizáció felszabadít az unalmas, monoton munkák alól, és a gépek által termelt jövedelmek (ill. javak) újraelosztása egy remek eszköz a jövedelmi különbségek csökkentéséhez. A sztenderdizáció és modularizáció nem csak a hulladékot és a környezetterhelést segítenek csökkenteni, de hozzájárulnak a javak árának csökkenéséhez is, valamint az inkompatibilitásból fakadó felhasználói frusztráció csökkentéséhez is!
A nagy jövedelmi különbségek rontják a társadalmak életminőségét (a gazdagokét is), így a kis (10x>) jövedelmi különbségek minden ember közös érdeke.[1] A minimalizmus rámutat a fogyasztáscsökkentés életminőséget javító aspektusaira (pl. nyugalom, hatékonyság, stb.), ami a takarékossággal együtt segít szükségleteink költséghatékony kielégítésében. Az ateizmus és a vallásmentesség igazából egyenesen következik a szkepticizmusból, de érdemes külön kiemelni, mert a vallás sokak mentális „vakfoltjában” marad. Az ember természetes közege a helyi közösség. Kognitív korlátaink miatt nem is tudunk 150 embernél több iránt empátiát érezni, fejben tartani a szívességeket, és átlátni a viszonyokat (lásd: Dunbar száma). A relokalizáció segít a közösségek gazdasági alapjának megteremtésében, valamint az ellátási útvonalak lerövidülése révén az energiahatékonyság növelésében. Az egészség fontossága magától éretődő, a fittség pedig hozzájárul.
[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
Fogyasztás és technológia...
A legtöbb ország ökológiailag túlterhelt (hazánk is).[1] Amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Ha el akarjuk kerülni az összeomlást, akkor időben el kell érni a fenntarthatóságot (országos-, és globális szinten is). A fenntarthatóság eléréséhez az országok ökolábnyomát le kell csökkenteni a biokapacitás szintjére. Ehhez alapvetően három „kart” tudunk mozgatni: fogyasztás, népesség, és hatékonyság. A kívánt hatás érdekében az első kettőt csökkenteni kell, a harmadikat pedig növelni. Nézzük meg, melyik út mennyire járható!
Ha valaki csökkenteni akarja a fogyasztását, bármikor megteheti, és még anyagilag is jól jár (magától értetődő). A fogyasztás csökkentésére tehát nincs kielégítetlen igény, így az emberek arról való győzködése, hogy fogyasszanak kevesebbet, végeredményben hasztalan. Igazából a szegény országok lakói is inkább kényelmesen szeretnének élni, ami több fogyasztást jelent. Mindeközben maguknak a zöldeknek is nehezére esik 1,7 gha alá szorítani saját ökolábnyomukat (ami jelenleg a globális egy főre jutó biokapacitás), nemhogy 1 gha alá (amennyi a súlyosan túlnépesedett országokban jut egy emberre, mint pl. India, Etiópia, vagy épp Hollandia).
Ugyanakkor világszerte emberek százmilliói szerentének kevesebb gyereket, csak nem tudnak védekezni a teherbeesés ellen, emiatt mindenki akarata ellenére nő a világnépesség. Valamint a már fogyó népességű, de ökológiailag még mindig túlterhelt országok népessége lassabban fogy, mint ahogy tudna. Hazánk pl. a jelenlegi egy főre jutó ökolábnyom mellett kb. 7 milliós népességgel érné el a fenntarthatóságot.[1] A nadrágszíjat senki nem akarja összehúzni, ugyanakkor a teherbeesése közel fele még így is a pár akarata ellenére történik idehaza![2] Tehát nem csak a szegény országokban, de itthon is elkél a családtervezés emberi jogának biztosítása (akár adakozás révén, akár a szaporodás erőltetésére elpazarolt összegek helyett, ami csak sietteti az összeomlást).
A termelés technikai hatékonyságának növelése bizonytalan, mert a kulcsszereplők (a vállalkozók és az állam) nem érdekeltek benne. A vállalkozók a költséghatékonyságot akarják növelni – akár növeli a technikai hatékonyságot, akár csökkenti (pl. a műanyag csomagolóanyagok olcsóbbak, mint a fenntartható alternatívák). Az állam legfőbb érdeke az adók és a hatalom maximalizálása, amik mellett a fenntarthatóság huszadrangú dolog (bár egybeeshet). Ha tehát a lakosság egy része azt akarja, hogy az állam szigorítsa a környezetvédelmi előírásokat, akkor egyesével kell petíciókat szervezni, sok-sok aláírással (már ha jut az ilyen beruházásokra elég erőforrás, idő és pénz, amik jelentős részét elviszi a népességnövekmény-, illetve a nem kívánt utódok ellátása). Megj.: Egy új társadalmi-gazdasági rendszer (pl. EAG) kiépítésének előfeltétele az összeomlás megakadályozása.
[1] http://data.footprintnetwork.org/#/
[2] https://www.contraceptioninfo.eu/node/7
Ha valaki csökkenteni akarja a fogyasztását, bármikor megteheti, és még anyagilag is jól jár (magától értetődő). A fogyasztás csökkentésére tehát nincs kielégítetlen igény, így az emberek arról való győzködése, hogy fogyasszanak kevesebbet, végeredményben hasztalan. Igazából a szegény országok lakói is inkább kényelmesen szeretnének élni, ami több fogyasztást jelent. Mindeközben maguknak a zöldeknek is nehezére esik 1,7 gha alá szorítani saját ökolábnyomukat (ami jelenleg a globális egy főre jutó biokapacitás), nemhogy 1 gha alá (amennyi a súlyosan túlnépesedett országokban jut egy emberre, mint pl. India, Etiópia, vagy épp Hollandia).
Ugyanakkor világszerte emberek százmilliói szerentének kevesebb gyereket, csak nem tudnak védekezni a teherbeesés ellen, emiatt mindenki akarata ellenére nő a világnépesség. Valamint a már fogyó népességű, de ökológiailag még mindig túlterhelt országok népessége lassabban fogy, mint ahogy tudna. Hazánk pl. a jelenlegi egy főre jutó ökolábnyom mellett kb. 7 milliós népességgel érné el a fenntarthatóságot.[1] A nadrágszíjat senki nem akarja összehúzni, ugyanakkor a teherbeesése közel fele még így is a pár akarata ellenére történik idehaza![2] Tehát nem csak a szegény országokban, de itthon is elkél a családtervezés emberi jogának biztosítása (akár adakozás révén, akár a szaporodás erőltetésére elpazarolt összegek helyett, ami csak sietteti az összeomlást).
A termelés technikai hatékonyságának növelése bizonytalan, mert a kulcsszereplők (a vállalkozók és az állam) nem érdekeltek benne. A vállalkozók a költséghatékonyságot akarják növelni – akár növeli a technikai hatékonyságot, akár csökkenti (pl. a műanyag csomagolóanyagok olcsóbbak, mint a fenntartható alternatívák). Az állam legfőbb érdeke az adók és a hatalom maximalizálása, amik mellett a fenntarthatóság huszadrangú dolog (bár egybeeshet). Ha tehát a lakosság egy része azt akarja, hogy az állam szigorítsa a környezetvédelmi előírásokat, akkor egyesével kell petíciókat szervezni, sok-sok aláírással (már ha jut az ilyen beruházásokra elég erőforrás, idő és pénz, amik jelentős részét elviszi a népességnövekmény-, illetve a nem kívánt utódok ellátása). Megj.: Egy új társadalmi-gazdasági rendszer (pl. EAG) kiépítésének előfeltétele az összeomlás megakadályozása.
[1] http://data.footprintnetwork.org/#/
[2] https://www.contraceptioninfo.eu/node/7
Népesedés...
Egy emberre 2012-ben kb. 1,73 hektár jutott, de 2,84-et használtunk, és ez az arány egyre rosszabb, mert egyre több az ember, és nem csökken az egy főre jutó ökolábnyom. A világ akkori népességének méretét (7,1 milliárd) elosztva a globális ökológiai lábnyommal (1,65 Föld) megbecsülhetjük, mennyi embert tudott volna a jelenlegi termelési és fogyasztási minták alapján fenntartható módon eltartani a Föld (4,4 milliárd). Pedig igazából már senkinek sem érdeke, hogy nőjön a globális népesség (annál kevesebbet ér a munkaerő, és annál drágább az étlelmiszer), csak világszerte szegény nők százmilliói nem jutnak hozzá a családtervezés eszközeihez.
Minthogy az amerikai ökológiai lábnyom a globális átlagnál háromszor több (8,6 ha/fő), így ha mindenki úgy élne, mint az átlag amerikai, akkor harmadannyit, azaz csak kb. 1,5 milliárd embert tudna eltartani a Föld fenntartható módon (értsd: anélkül, hogy összeomoljon a gazdaság, és eljöjjön a Mad Max-világ, mint ahogy az a jelenlegi "zöld" trendek mellett is 2030-ra várható). Mivel az USA igen magas átlagfogyasztással rendelkezik, továbbra is nő a lakossága, és fejlett országhoz képest ijesztően magas a tinédzserkori születések előfordulási arány (a tinédzserek anyagi és érzelmi szempontból is felkészületlen szülők), így különösen nagy hatása van az ottani családtervezési programoknak!
Vonatkozó videó: http://indavideo.hu/video/Hany_ember_elhet_a_Foldon_-_David_Attenborough_filmje_a_nepesedesrol_Magyar_felirat_Hivd_meg_a_BOCSeu-t_vetiteni_eloadni
Megjegyzés: a biokapacitás-, és ökolábnyomszámítás még így is kihagy pár dolgot, mint pl. a biodiverzitás vagy a talajpusztulás, így a valóban fenntartható módon eltartható népesség valószínűleg még kisebb volna (országos és globális szinten is). A Global Footprint Network már dolgozik a modell ilyen irányú továbbfejlesztésén.
Források:
http://www.worldometers.info/world-population/
http://data.footprintnetwork.org/countryTrends.html
https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017
http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/living_planet_report_2014_facts/
http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/trends/united_states_of_america/
http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
Minthogy az amerikai ökológiai lábnyom a globális átlagnál háromszor több (8,6 ha/fő), így ha mindenki úgy élne, mint az átlag amerikai, akkor harmadannyit, azaz csak kb. 1,5 milliárd embert tudna eltartani a Föld fenntartható módon (értsd: anélkül, hogy összeomoljon a gazdaság, és eljöjjön a Mad Max-világ, mint ahogy az a jelenlegi "zöld" trendek mellett is 2030-ra várható). Mivel az USA igen magas átlagfogyasztással rendelkezik, továbbra is nő a lakossága, és fejlett országhoz képest ijesztően magas a tinédzserkori születések előfordulási arány (a tinédzserek anyagi és érzelmi szempontból is felkészületlen szülők), így különösen nagy hatása van az ottani családtervezési programoknak!
Vonatkozó videó: http://indavideo.hu/video/Hany_ember_elhet_a_Foldon_-_David_Attenborough_filmje_a_nepesedesrol_Magyar_felirat_Hivd_meg_a_BOCSeu-t_vetiteni_eloadni
Megjegyzés: a biokapacitás-, és ökolábnyomszámítás még így is kihagy pár dolgot, mint pl. a biodiverzitás vagy a talajpusztulás, így a valóban fenntartható módon eltartható népesség valószínűleg még kisebb volna (országos és globális szinten is). A Global Footprint Network már dolgozik a modell ilyen irányú továbbfejlesztésén.
Források:
http://www.worldometers.info/world-population/
http://data.footprintnetwork.org/countryTrends.html
https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017
http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/living_planet_report_2014_facts/
http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/trends/united_states_of_america/
http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
Fejlődés...
Az életminőséget, jóllétet, vagy más néven közegészséget a társadalmi mutatók mérik, nem pedig a GDP. Ez utóbbi a jólétet méri, ami csak egy proxi, amely növelése egy darabig valóban javítja ezeket a mutatókat, ám egy bizonyos szint fölött (amit az OECD országok már rég elértek), már nem, csak az egyenlőtlenség csökkentése.[1]
Társadalmi mutatók: születéskor várható élettartam, csecsemőhalandóság, gyilkosságok, öngyilkosságok, mentális betegségek, függőségek előfordulási aránya, elhízottság, és alultápláltság aránya, iskolát abbahagyók, és bebörtönzöttek aránya, tinédzserkori terhesség, és általános bizalom. Ha jól akarunk élni, akkor ezeket kell növelnünk, nem a GDP-t. A jólét ugyanis gazdasági növekedés nélkül is javítható (pl. megosztás, vagy a termékélettartam növelése révén).[2] Ha a gazdaság lényege, hogy kielégítse az emberek szükségleteit, és javítsa az életkörülményeiket. Ha a gazdaság nem a társadalmat szolgálja, akkor le kell cserélni (lásd: közösségi gazdálkodás, EAG, stb.) (Megj.: a nemzetközileg használt fejlettségi mutató a HDI, csak abban benne van a GDP is, ami torzítja).
Ökológiai lábnyom: Az ökológiai lábnyom egy erőforrás-menedzselésben és társadalomtervezésben használt érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A népesség, a fogyasztás, és a hatékonyság határozza meg; az első kettő csökkentésével, valamint a harmadik növelésével javítható.
Világszinten a biokapacitásnak kb. 170%-a az ökológiai lábnyom, tehát a világgazdaság nem fenntartható. [3] Tehát világviszonylatban legalább 40%-kal csökkenteni kell az ökológiai lábnyomot, hogy elkerüljük az összeomlást. A jelenlegi gazdasági rendszerben (piacgazdaság) a hatékonyságnövelés esetleges, fogyasztásnövelés nélkül pedig hamar válságba kerülne. A népesség viszont bármikor csökkenthető születésszabályozás révén, ami ráadásul kiutat jelent a szegénységből a hátrányos helyzetű családok számára!
[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] http://epa.oszk.hu/01700/01739/00085/pdf/EPA01739_eszmelet_2013_100_tel_mell.pdf
[3] https://www.footprintnetwork.org/our-work/ecological-footprint/#worldfootprint
Társadalmi mutatók: születéskor várható élettartam, csecsemőhalandóság, gyilkosságok, öngyilkosságok, mentális betegségek, függőségek előfordulási aránya, elhízottság, és alultápláltság aránya, iskolát abbahagyók, és bebörtönzöttek aránya, tinédzserkori terhesség, és általános bizalom. Ha jól akarunk élni, akkor ezeket kell növelnünk, nem a GDP-t. A jólét ugyanis gazdasági növekedés nélkül is javítható (pl. megosztás, vagy a termékélettartam növelése révén).[2] Ha a gazdaság lényege, hogy kielégítse az emberek szükségleteit, és javítsa az életkörülményeiket. Ha a gazdaság nem a társadalmat szolgálja, akkor le kell cserélni (lásd: közösségi gazdálkodás, EAG, stb.) (Megj.: a nemzetközileg használt fejlettségi mutató a HDI, csak abban benne van a GDP is, ami torzítja).
Ökológiai lábnyom: Az ökológiai lábnyom egy erőforrás-menedzselésben és társadalomtervezésben használt érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A népesség, a fogyasztás, és a hatékonyság határozza meg; az első kettő csökkentésével, valamint a harmadik növelésével javítható.
Világszinten a biokapacitásnak kb. 170%-a az ökológiai lábnyom, tehát a világgazdaság nem fenntartható. [3] Tehát világviszonylatban legalább 40%-kal csökkenteni kell az ökológiai lábnyomot, hogy elkerüljük az összeomlást. A jelenlegi gazdasági rendszerben (piacgazdaság) a hatékonyságnövelés esetleges, fogyasztásnövelés nélkül pedig hamar válságba kerülne. A népesség viszont bármikor csökkenthető születésszabályozás révén, ami ráadásul kiutat jelent a szegénységből a hátrányos helyzetű családok számára!
[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu
[2] http://epa.oszk.hu/01700/01739/00085/pdf/EPA01739_eszmelet_2013_100_tel_mell.pdf
[3] https://www.footprintnetwork.org/our-work/ecological-footprint/#worldfootprint
Viselkedés...
Van, amikor az élet vagy más személyi jogok védelme céljából elkerülhetetlen az erő alkalmazása. Az oltalmazóerő mögött baleset vagy méltánytalanság elkerülésének a szándéka áll. A büntetőerő mögötti szándék viszont az, hogy valaki fizessen meg a hibásnak ítélt (már elkövetett) tettéért. A büntetőerő azon a meggondoláson alapul, hogy az emberek rosszak és gonoszak, és ezért követnek el vétségeket, amikért bűnhődniük kell (mintha attól bármi jóra fordulna). Olyan büntetőintézkedésekkel próbálják elérni „megjavulásukat”, amik elvileg 1) a szenvedés révén segítenek fölismerni hibás magatartásukat, 2) emiatt bűnbánatot éreznek, és 3) megváltoznak.
Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a büntetőintézkedések nem bűnbánatra és tanulásra ösztönzik az érintetteket, hanem haragot és ellenséges magatartást váltanak ki belőlük, valamint felerősítik bennük az ellenállást épp azzal a magatartással szemben, amit esetükben el szeretnénk érni. A tipikus börtönöktől az elítéltek megkeményednek, és magas a bűnismétlés aránya. Ahol viszont a börtönök a büntetés helyett a társadalomtól való ideiglenes elzárásra (oltalmazóerő) és a rehabilitációra fókuszálnak, ott rendkívül alacsony a bűnismétlés előfordulása (pl. Norvégia).
Ez a gyermekekre is érvényes. A testi fenyítés látszólagos (rövidtávú) eredményessége nem jelenti azt, hogy más módszerek ne váltak volna be (tudatlanság). A büntetés hazugságra nevel, és azt tanítja, hogy erőszakkal el lehet érni céljainkat. A büntetés pillanatában a szülő nem szereti a gyereket, a gyerek pedig nem érzi a szülő együttérzését, emiatt hiányzik az érzelmi biztonság. Minél többször játsszuk el a büntetőangyal szerepét, annál kevésbé fogjuk elnyerni saját szükségleteink számára mások együttérzését (lásd: tinédzserkori lázadás, magányos nyugdíjasok).
A büntetésnek egyéb, nem fizikai erőszakon alapuló formái is léteznek, mint a szidás, hibáztatás, vagy kedvezmények megvonása (pl. szobafogság). Az ilyen típusú büntetés, tehát a tisztelet és a törődés megtagadása az egyik legerőteljesebb fenyegetés. Ha föltesszük a kérdést, hogy „Milyen indítékok vezessék őt kérésem teljesítéséhez”, akkor rájövünk, hogy a büntetés egy igen korlátozott eszköz. Ismerd meg az igazán hatásos hozzáállást, az együttérző kommunikációt: Marshall B. Rosenberg: "A szavak ablakok vagy falak" (2001)
Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy a büntetőintézkedések nem bűnbánatra és tanulásra ösztönzik az érintetteket, hanem haragot és ellenséges magatartást váltanak ki belőlük, valamint felerősítik bennük az ellenállást épp azzal a magatartással szemben, amit esetükben el szeretnénk érni. A tipikus börtönöktől az elítéltek megkeményednek, és magas a bűnismétlés aránya. Ahol viszont a börtönök a büntetés helyett a társadalomtól való ideiglenes elzárásra (oltalmazóerő) és a rehabilitációra fókuszálnak, ott rendkívül alacsony a bűnismétlés előfordulása (pl. Norvégia).
Ez a gyermekekre is érvényes. A testi fenyítés látszólagos (rövidtávú) eredményessége nem jelenti azt, hogy más módszerek ne váltak volna be (tudatlanság). A büntetés hazugságra nevel, és azt tanítja, hogy erőszakkal el lehet érni céljainkat. A büntetés pillanatában a szülő nem szereti a gyereket, a gyerek pedig nem érzi a szülő együttérzését, emiatt hiányzik az érzelmi biztonság. Minél többször játsszuk el a büntetőangyal szerepét, annál kevésbé fogjuk elnyerni saját szükségleteink számára mások együttérzését (lásd: tinédzserkori lázadás, magányos nyugdíjasok).
A büntetésnek egyéb, nem fizikai erőszakon alapuló formái is léteznek, mint a szidás, hibáztatás, vagy kedvezmények megvonása (pl. szobafogság). Az ilyen típusú büntetés, tehát a tisztelet és a törődés megtagadása az egyik legerőteljesebb fenyegetés. Ha föltesszük a kérdést, hogy „Milyen indítékok vezessék őt kérésem teljesítéséhez”, akkor rájövünk, hogy a büntetés egy igen korlátozott eszköz. Ismerd meg az igazán hatásos hozzáállást, az együttérző kommunikációt: Marshall B. Rosenberg: "A szavak ablakok vagy falak" (2001)
Összeomlás...
Amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Az IPCC legfrissebb jelentése után nehéz optimistának lenni. Viszont a magyarok (és még néhány csökkenő népességű ország lakói) örülhetnek, hogy fogy a népességük, mert így az összeomlás elodázása a közös érdekük (a „minél később” magában foglalja azt is, hogy „lehetőleg soha”). A fogyás természetesen nem tart örökké (ahogy a népességnövekedés sem tartott); a fogamzásgátlók viszonylagos elérhetősége csupán lehetővé tette az első lépést egy dinamikus egyensúlyi állapot kialakulásához.
Ellenben az összes többi ökológiailag túlterhelt ország (a világ országainak háromnegyede), ahol még mindig nő a népesség (szinte mind), ez utóbbi tényező miatt igen visszás helyzetben van. Emiatt ugyanis lakóinak igazából az volna az érdeke, ha minél hamarabb bekövetkezne egy válság, vagy országuk gazdasági összeomlása (így kevesebben, és kevésbé kétségbeesettebben harcolnának a vízért, konzervekért, földért, stb.). Ha ilyen országban élsz, érdemes elköltöznöd egy nem túlterhelt és/vagy fogyó népességű országba: http://data.footprintnetwork.org/#/
Az ember számára nehéz komplex rendszerekben gondolkodni, főleg hosszútávon. Ráadásul a legtöbben nem értenek az ökológiához, és abból a tévhitből indulnak ki, hogy a jövő ugyanilyen, vagy csak jobb lehet. Emiatt gyakran rövidtávú érdekeikre koncentrálnak, így saját maguk (és utódaik) ellenségeivé válnak. Sőt, sokszor még saját rövidtávú érdekeiket sem ismerik föl, mert tévhitek rabjai (pl. a népességnövekedés jó, a nagyobb család jó, a saját gyerek fontos), vagy mert nagyobb gazdasági döntéseik előtt nem ülnek le számolni (pl. nemzés, hitelfelvétel, stb.).
Ugyanezek a tévhitek, a rövidlátás, és persze az ökológiai képzetlenség érvényes a politikai döntéshozókra is (ők is emberek, és többnyire jogászok). Sőt, a politikusok esetén van még egy akadályozó tényező! Elsődleges céljuk ugyanis hatalmuk megtartása és erősítése, aminek minden egyéb szempontot alárendelnek (ha nem teszik, akkor idővel legyőzi őket egy olyan erő, amelyik megteszi). Így aztán ha egy ökológialag túlterhelt országban élsz, és a vezetés a szaporodást erőlteti, akkor tudd, és tudasd másokkal, hogy ez az összeomlás felé tereli a társadalmat!
Megjegyzés: a túlnépesedő világ összeomlása is súlyos következményekkel fog járni hazánkra, amire érdemes felkészülni (pl. gazdasági világválság, klímakatasztrófa, élelmiszerár-robbanás, stb.)
Ellenben az összes többi ökológiailag túlterhelt ország (a világ országainak háromnegyede), ahol még mindig nő a népesség (szinte mind), ez utóbbi tényező miatt igen visszás helyzetben van. Emiatt ugyanis lakóinak igazából az volna az érdeke, ha minél hamarabb bekövetkezne egy válság, vagy országuk gazdasági összeomlása (így kevesebben, és kevésbé kétségbeesettebben harcolnának a vízért, konzervekért, földért, stb.). Ha ilyen országban élsz, érdemes elköltöznöd egy nem túlterhelt és/vagy fogyó népességű országba: http://data.footprintnetwork.org/#/
Az ember számára nehéz komplex rendszerekben gondolkodni, főleg hosszútávon. Ráadásul a legtöbben nem értenek az ökológiához, és abból a tévhitből indulnak ki, hogy a jövő ugyanilyen, vagy csak jobb lehet. Emiatt gyakran rövidtávú érdekeikre koncentrálnak, így saját maguk (és utódaik) ellenségeivé válnak. Sőt, sokszor még saját rövidtávú érdekeiket sem ismerik föl, mert tévhitek rabjai (pl. a népességnövekedés jó, a nagyobb család jó, a saját gyerek fontos), vagy mert nagyobb gazdasági döntéseik előtt nem ülnek le számolni (pl. nemzés, hitelfelvétel, stb.).
Ugyanezek a tévhitek, a rövidlátás, és persze az ökológiai képzetlenség érvényes a politikai döntéshozókra is (ők is emberek, és többnyire jogászok). Sőt, a politikusok esetén van még egy akadályozó tényező! Elsődleges céljuk ugyanis hatalmuk megtartása és erősítése, aminek minden egyéb szempontot alárendelnek (ha nem teszik, akkor idővel legyőzi őket egy olyan erő, amelyik megteszi). Így aztán ha egy ökológialag túlterhelt országban élsz, és a vezetés a szaporodást erőlteti, akkor tudd, és tudasd másokkal, hogy ez az összeomlás felé tereli a társadalmat!
Megjegyzés: a túlnépesedő világ összeomlása is súlyos következményekkel fog járni hazánkra, amire érdemes felkészülni (pl. gazdasági világválság, klímakatasztrófa, élelmiszerár-robbanás, stb.)
Szükségletek...
Az emberi szükségletek: létfenntartás, biztonság (anyagi és érzelmi), pihenés, szeretet, empátia, közösség, kreativitás, autonómia (szabadság), életcél (Manfred Max-Neef és Marshall Rosenberg nyomán).
A for-profit vállalatok manipulatív reklámok révén igyekeznek elhitetni velünk, hogy nem anyagi jellegű szükségleteinket (pl. szabadság, közösség) anyagi termékekkel kielégíthetjük (pl. autó, sampon). Egy túlárazott korpásodási sampon reklámja pl. úgy próbál ráijeszteni a nézőre, hogy igyekszik elhitetni vele, ha nem veszi meg, akkor ki fogják közösíteni, de ha megveszi, és használja, akkor majd mindenki odafigyel rá. Nyilván nem a korpán múlik, de még ha úgy is volna, sokkal olcsóbb egy egyszerű, kéntartalmú sampon. A szabadság és az autó esete külön ironikus, mivel azon túl, hogy az autó nem tesz szabaddá, viszonylag magas áránál fogva a többség csak hitelfelvétel révén tudja megvenni, a havi törlesztőrészlet viszont kifejezetten korlátozza a szabadságot!
Persze a függőkön nem segít ez a felismerés. A shoppingoló az empátia hiányából fakadó lelki űrt próbálja betölteni, csakúgy, ahogy az alkoholista, a drogos, vagy a szerencsejátékos. Rövid időre boldogsággal töltheti el az újabb szerzemény, ám az egyik vállalat által használt „A cipő boldoggá tesz” című szlogen hazugság. A drága dopaminlöket ugyanis hamar elmúlik. Ez igencsak pocsék hatékonysággal bír ahhoz képest, ha van valaki, akihez kötődünk, akivel jól érezzük magunkat, megéljük az élet apró örömeit, megbeszélhetjük bánatunkat, és empátiájával begyógyítja lelki sebeinket. Az emberek a gyógyítatlan lelki fájdalom elől menekülnek a függőségbe, ám empátia nélkül nincs gyógyulás. Persze minél több a függő, annál jobb a for-profit vállalatok részvényeseinek – akik ironikus módon maguk is függők, csak ők a pénzszerzésből szerzik a dopaminlöketet, és akkor vannak rosszul, ha az egyik negyedévben kevesebbet kerestek, mint az előzőben.
A közösségek felbomlása, a szülők túlterheltsége mind-mind hozzájárul az abnormális érzelmi fejlődéshez, és így a függőségek kialakulásához. A leendő szülők úgy tudják leginkább megelőzni azt, hogy gyermekük függővé váljon, ha csak akkor fognak gyermek-vállalkozásba, amikor már minden adott (pl. hitel helyett inkább megtakarításuk van), és nem kell mindkét szülőnek teljes munkaidőben dolgoznia... vagy, ha ez nem megy, akkor a nagyszülő vagy barátok bármikor rendelkezésre állnak, hogy biztosíthassák a folyamatos érzelmi biztonságot a gyermek számára. A felnőttekhez való kötődés a tinédzserkori lázadást is megelőzi (ami egyáltalán nem természetes dolog, csak annak mellékterméke, hogy a szülőknek nincs ideje/türelme gyermekeikre kiskorukban).
Forrás:
Dr. Máté Gábor és Dr. Gordon Neufeld: "A család ereje – Ragaszkodj a gyermekeidhez" (2014)
A for-profit vállalatok manipulatív reklámok révén igyekeznek elhitetni velünk, hogy nem anyagi jellegű szükségleteinket (pl. szabadság, közösség) anyagi termékekkel kielégíthetjük (pl. autó, sampon). Egy túlárazott korpásodási sampon reklámja pl. úgy próbál ráijeszteni a nézőre, hogy igyekszik elhitetni vele, ha nem veszi meg, akkor ki fogják közösíteni, de ha megveszi, és használja, akkor majd mindenki odafigyel rá. Nyilván nem a korpán múlik, de még ha úgy is volna, sokkal olcsóbb egy egyszerű, kéntartalmú sampon. A szabadság és az autó esete külön ironikus, mivel azon túl, hogy az autó nem tesz szabaddá, viszonylag magas áránál fogva a többség csak hitelfelvétel révén tudja megvenni, a havi törlesztőrészlet viszont kifejezetten korlátozza a szabadságot!
Persze a függőkön nem segít ez a felismerés. A shoppingoló az empátia hiányából fakadó lelki űrt próbálja betölteni, csakúgy, ahogy az alkoholista, a drogos, vagy a szerencsejátékos. Rövid időre boldogsággal töltheti el az újabb szerzemény, ám az egyik vállalat által használt „A cipő boldoggá tesz” című szlogen hazugság. A drága dopaminlöket ugyanis hamar elmúlik. Ez igencsak pocsék hatékonysággal bír ahhoz képest, ha van valaki, akihez kötődünk, akivel jól érezzük magunkat, megéljük az élet apró örömeit, megbeszélhetjük bánatunkat, és empátiájával begyógyítja lelki sebeinket. Az emberek a gyógyítatlan lelki fájdalom elől menekülnek a függőségbe, ám empátia nélkül nincs gyógyulás. Persze minél több a függő, annál jobb a for-profit vállalatok részvényeseinek – akik ironikus módon maguk is függők, csak ők a pénzszerzésből szerzik a dopaminlöketet, és akkor vannak rosszul, ha az egyik negyedévben kevesebbet kerestek, mint az előzőben.
A közösségek felbomlása, a szülők túlterheltsége mind-mind hozzájárul az abnormális érzelmi fejlődéshez, és így a függőségek kialakulásához. A leendő szülők úgy tudják leginkább megelőzni azt, hogy gyermekük függővé váljon, ha csak akkor fognak gyermek-vállalkozásba, amikor már minden adott (pl. hitel helyett inkább megtakarításuk van), és nem kell mindkét szülőnek teljes munkaidőben dolgoznia... vagy, ha ez nem megy, akkor a nagyszülő vagy barátok bármikor rendelkezésre állnak, hogy biztosíthassák a folyamatos érzelmi biztonságot a gyermek számára. A felnőttekhez való kötődés a tinédzserkori lázadást is megelőzi (ami egyáltalán nem természetes dolog, csak annak mellékterméke, hogy a szülőknek nincs ideje/türelme gyermekeikre kiskorukban).
Forrás:
Dr. Máté Gábor és Dr. Gordon Neufeld: "A család ereje – Ragaszkodj a gyermekeidhez" (2014)
Vásárlás...
A „vásárlással való szavazás” az angol „voting with your dollars” kifejezés szabad fordítása, ami arra a naiv elképzelésre utal, miszerint az ilyen-olyan tudatosság terjedése a fogyasztók körében idővel az etikus (pl. környezetbarát/állatbarát/egészséges/igazságos stb.) termékeket és vállalatokat fogja előnyben részesíteni, a többi pedig eltűnik a piacról. A valóságban inkább az történik, hogy a profitorientált vállalatok az ilyen fogyasztókkal marketingüzenetek és PR révén igyekeznek elhitetni, hogy termékük/vállalatuk etikus. Ezek jellemzően féligazságokon alapulnak, ráadásul csupán működésük bizonyos aspektusaira vontkoznak, míg a többiről hallgatnak (vagy üzleti titoknak minősítik).
De még ha egy kisebb vállalkozás jórészt tényleg etikus módon előállított termékeket árul, és ez ismertté teszi, az iparág óriásai hamar tesznek egy „visszautasíthatatlan” ajánlatot, felvásárolják, és a korábbi vállalkozás csupán a nagyvállalat egyik brand-jévé válik (csak erről a fogyasztókat nem szoktak értesíteni). Így még az információhiányos/megtévesztett „tudatos vásárlók” multik ellen való lázadását is ki tudják használni, ráadásul új brand építésével sem kellett bajlódni, hanem készen hozzájutnak (Példa: a „The Body Shop” és az „Urban Decay” a L’oreal tulajdona, ami az állatokon való kozmetikai célú tesztelés európai újraengedélyezéséért lobbizik).
Míg a „tudatos vásárló” azt hiszi, hogy ha az etikus terméket vesz, akkor az azt gyártó „etikus vállalkozást” támogatja, a „csúnya multik” pedig annyival kevesebb bevételhez jutnak, míg végül elsorvadnak. De közben épp valamelyiket éltetjük, beleértve a többi részlegét is, mert nem vagyunk tisztában a tulajdonviszonyokkal. A multikban többségi részesedést szerző befektetési társaságok pedig annyira szövevényessé teszik a helyzetet, hogy az már távolról sem hasonlít a csupán a fejekben létező piaci utópiára.
Az anyagi jellegű szükségleteinket persze valahogy ki kell elégíteni... ilyen szempontból az tűnik ésszerűnek, hogy, keressük a helyi biotermékeket, amiket nonprofit közösségi vállalkozások készítenek (amik ennek megfelelően nem piaci alapon működnek, és amik véletlenül sincsenek jelen a részvénypiacon). Ha pedig még nincs a környéken, akkor hozzunk létre egyet, amennyiben módunkban áll ;)
De még ha egy kisebb vállalkozás jórészt tényleg etikus módon előállított termékeket árul, és ez ismertté teszi, az iparág óriásai hamar tesznek egy „visszautasíthatatlan” ajánlatot, felvásárolják, és a korábbi vállalkozás csupán a nagyvállalat egyik brand-jévé válik (csak erről a fogyasztókat nem szoktak értesíteni). Így még az információhiányos/megtévesztett „tudatos vásárlók” multik ellen való lázadását is ki tudják használni, ráadásul új brand építésével sem kellett bajlódni, hanem készen hozzájutnak (Példa: a „The Body Shop” és az „Urban Decay” a L’oreal tulajdona, ami az állatokon való kozmetikai célú tesztelés európai újraengedélyezéséért lobbizik).
Míg a „tudatos vásárló” azt hiszi, hogy ha az etikus terméket vesz, akkor az azt gyártó „etikus vállalkozást” támogatja, a „csúnya multik” pedig annyival kevesebb bevételhez jutnak, míg végül elsorvadnak. De közben épp valamelyiket éltetjük, beleértve a többi részlegét is, mert nem vagyunk tisztában a tulajdonviszonyokkal. A multikban többségi részesedést szerző befektetési társaságok pedig annyira szövevényessé teszik a helyzetet, hogy az már távolról sem hasonlít a csupán a fejekben létező piaci utópiára.
Az anyagi jellegű szükségleteinket persze valahogy ki kell elégíteni... ilyen szempontból az tűnik ésszerűnek, hogy, keressük a helyi biotermékeket, amiket nonprofit közösségi vállalkozások készítenek (amik ennek megfelelően nem piaci alapon működnek, és amik véletlenül sincsenek jelen a részvénypiacon). Ha pedig még nincs a környéken, akkor hozzunk létre egyet, amennyiben módunkban áll ;)
Globalizáltság...
Többször kérdezték már, hogy miért foglalkozunk idehaza a népességrobbanással és a túlnépesedéssel, miközben itt épp fogy a népesség. Nos, egyrészt azért, mert a fogamzásgátlás emberi joga mindenhol mindenkit megillet, másrészt pedig azért, mert a globális válságok negatív hatásaitól nem tudjuk elzárni magunkat, ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy megoldjuk.
A klímaváltozás elől nem lehet elbújni, még a nemzeti parkok sem tudnak. Ha valaki tart a migrációs helyzet súlyosbodásától, de semmit sem tesz azért, hogy a fogamzásgátlást nélkülöző nők százmilliói hozzájussanak, vagy hogy a félmilliárd írástudatlan nő legalább szexuális nevelést kapjon (hogy tudja mi az a fogamzásgátlás), akkor saját maga (és gyermekei) ellensége. Akinek pedig a menekültekért vérzik a szíve, nos, enélkül minden egyéb puszta képmutatás. Mindenki szeretne jól élni, és a nem kívánt nemzés a legsúlyosabb szegénységcsapda. A szegényeknek nem mondhatjuk, hogy „Ti nem élhettek úgy, mint mi”, főleg, hogy a fogamzásgátlás a jómódúak kiváltsága, és mindenre adakozunk, csak a fogamzásgátlás globális igényének kielégítésére nem.
A fogamzásgátlás nem csak emberi jog (1968),[1] hanem a tudományos eredmények alapján messze a leghatékonyabb segélyezési mód,[2][3][4] valamint a leghatásosabb klímavédelmi stratégia,[5] főleg a lányok oktatásával kombinálva.[6] Sőt, a kettő elválaszthatatlan egymástól.[7] Amíg egy ország népessége nő, az ökolábnyom-csökkentő törekvések hasztalanok (utána pedig többnyire feleslegesek – lásd: Norvégia). A népességrobbanás csökkenésbe fordításának, és így a fenntarthatóság elérésnek leghumánusabb és leghatékonyabb módja pedig az oktatás és a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítása, minden ember számára. Tudj meg többet: https://bocs.eu/
[1] http://www.un.org/en/development/desa/population/theme/rights/
[2] https://www.gatesfoundation.org/What-We-Do/Global-Development/Family-Planning
[3] https://www.guttmacher.org/sites/default/files/report_pdf/addingitup2003.pdf (11.o)
[4] https://www.copenhagenconsensus.com/sites/default/files/population_assessment_-_kohler_behrman_0.pdf (47.o)
[5] http://iopscience.iop.org/article/10.1088/1748-9326/aa7541/pdf
[6] https://www.drawdown.org/solutions-summary-by-rank
[7] https://www.drawdown.org/solutions/women-and-girls/educating-girls
Spiritusz...
Ha már előjött a spiritualizmus témája, és páran szívesen beszélnek róla, akkor legyen definiálva, mert anélkül csak elbeszélünk egymás mellett. Ehhez jobbára szükségeltetik a „lélek” definíciója is, mint kapcsolódó, ám szintén homályos fogalom – amihez főleg azért szoktak ragaszkodni, mert félnek a haláltól, vagy mert nem tetszik a gondolat, hogy az ember is „csak egy állat”.
A tudományos módszerrel (értsd: kísérlettel) tesztelhető állítás pedig azért szükséges, hogy meg legyen indokolva, hogy egyáltalán miért is kellene foglalkozni bárkinek a spiritualitással. Mert ha ilyen nincs, a „lélek” pedig semmilyen módon nem mérhető, az azt jelenti, hogy az egész csupán bizonytalan föltevéseken alapuló filozofálgatás; egy légvár. Azzal viszont nem vagyunk előrébb.
Szigorítás szükségeltetik: egy tudományos hipotézishez elengedhetetlen a cáfolhatóság, vagyis annak ismertetése, hogy a kísérlet milyetén kimenetele tudná megcáfolni azt (ez alapból hozzátartozik, de úgy tűnik, ki kell emelni).
Szóval ha bizonyítani akarod, hogy a spiritualizmusról márpedig van értelme beszélni, és nem csupán önámítás és időrablás az egész, akkor csak precízen és tudományosan!
Háttérhatalom...
Egy ideje föl-fölbukkan a kommentszekciókban az az önellentmondásos gondolat, hogy az oktatás és a fogamzásgátlás emberi jogának biztosítására való felhívás részünkről (mely bizonyítottan hozzájárul a népességfogyáshoz, amire minden ökológiailag túlterhelt országnak szüksége van az összeomlás megelőzése érdekében), valamiféleképp a „háttérhatalom”-mal való cimborálás jele volna. Természetesen nem cimborálunk semmiféle háttérhatalmakkal, és a vádaskodás azon a téves feltevésen alapul, hogy ha van háttérhatalom, az a népességrobbanás megállítását akarná, nem pedig még több embert. Nem szoktunk foglalkozni összeesküvés-elméletekkel, de mivel ez a kényszerképzet újra és újra előjött, és sok acsarkodást szült, így lassan időszerűnek tűnt helyretenni.
Egyesek fejében olyan kép él a „háttérhatalomról”, hogy öncélúan gonoszkodnak, mert... gonoszok, és hogy a népességrobbanás megállítása, vagy a népesség csökkenésének elérése egy „gonosz” cél. Aki ezt gondolja, nincs tisztában a fenntarthatóság és az eltartóképesség fogalmával sem, és még mindig abban az elavult axiómában hisz, hogy a több népesség csak jobb lehet, a kevesebb pedig csak rosszabb. Ennek az elavult tévhitnek az alapja egyébként az, hogy a géppuska megjelenéséig a katonaság erejét annak létszáma adta, így amely ország népessége nem nőtt, azt jó eséllyel elsöpörték ellenségei. A másik gyakori tévhit ezzel kapcsolatban, hogy a gazdasági teljesítményt még mindig a népességen alapul, ám ma már a robotok/MI-k termelékenyebbek.[1]
Megjegyzés: „háttérhatalom” alatt azt a feltételezett globalista-kapitalista csoportot értjük, mely egy manapság népszerű összeesküvés-elmélet kulcseleme. A TZM gondolatmenetének viszont a szkepticizmus és a tudományos módszer a kulcselemei, és szkeptikusként nem hiszünk az összeesküvés-elméletekben. Tisztában vagyunk vele, hogy van pár összeesküvéselmélet, amiről idővel megdönthetetlen bizonyítékok miatt kiderült, hogy tényleg igaz volt, csak időpazarlásnak tartjuk az azokkal való foglalkozást. Sokkal hasznosabbnak tartjuk a tömegek oktatását, ami segít tévhitek eloszlatásában és a dogmatikus gondolkodás meghaladásában, a tudományos módszer népszerűsítését, ill. a globális problémák megoldásának leghatékonyabb módjainak kommunikálását. Ezek ugyanis kulcsfontosságúak a fenntarthatóság eléréséhez, és az életminőség tartós javításához.
Biomassza...
A madarak biomasszájának 70%-a a haszonállatként tartott madarak, és csak a maradék 30%-ot teszik ki a vadmadarak. A vírusok és férgek biomasszája az emberekének háromszorosa (ami nagyjából megegyezik az összes emlős biomasszájával), a halak biomasszája kb. 12-szer több, mint az embereké, az rovaroké pedig 17-szer több. A gombák össztömege 200-szorosa az emberekének, a baktériumoké 1200-szorosa, a növényeké pedig 7500-szorosa.
Az emberek biomasszája az összes földi élet biomasszájának mindössze 0,1%-a, mégis, a mezőgazdaság, az ipar és az energiatermelés révén az emberi tevékenység a legmeghatározóbb tényező a Földön. Az emberi civilizáció megjelenése óta sikeresen kiirtottuk a halak 15%-át, a növények 50%-át, a tengeri emlősök 80%-át, és a szárazföldi emlősok 83%-át (legközelebbi rokonainkat valamiért aránytalanul jobban irtjuk).
A tudományos konszenzus (köztük a NASA tudósainak szakvéleménye) alapján a mostani globális felmelegedésért is az emberi tevékenység a felelős. Az emberiség ugyanis a több százmillió év alatt felhalmozódott fosszilis energiaforrásokat néhány száz év alatt visszajuttatta a légkörbe, valamint talajpusztító-, és erdőirtó tevékenysége miatt a talajban és az erdőkben megkötött óriási mennyiségű szén jelentős része is elkezdett visszakerülni a légkörbe. Emiatt olyan magasra ugrott a légköri széndioxid-koncentráció, amilyen 3 millió éve nem volt. Ilyen nagy hatással vagyunk a Földre.
Források:
https://www.theguardian.com/environment/2018/may/21/human-race-just-001-of-all-life-but-has-destroyed-over-80-of-wild-mammals-study
https://climate.nasa.gov/causes/
https://mashable.com/article/climate-change-carbon-pollution-15-million-years/
https://www.theguardian.com/environment/2017/oct/30/global-atmospheric-co2-levels-hit-record-high
Az emberek biomasszája az összes földi élet biomasszájának mindössze 0,1%-a, mégis, a mezőgazdaság, az ipar és az energiatermelés révén az emberi tevékenység a legmeghatározóbb tényező a Földön. Az emberi civilizáció megjelenése óta sikeresen kiirtottuk a halak 15%-át, a növények 50%-át, a tengeri emlősök 80%-át, és a szárazföldi emlősok 83%-át (legközelebbi rokonainkat valamiért aránytalanul jobban irtjuk).
A tudományos konszenzus (köztük a NASA tudósainak szakvéleménye) alapján a mostani globális felmelegedésért is az emberi tevékenység a felelős. Az emberiség ugyanis a több százmillió év alatt felhalmozódott fosszilis energiaforrásokat néhány száz év alatt visszajuttatta a légkörbe, valamint talajpusztító-, és erdőirtó tevékenysége miatt a talajban és az erdőkben megkötött óriási mennyiségű szén jelentős része is elkezdett visszakerülni a légkörbe. Emiatt olyan magasra ugrott a légköri széndioxid-koncentráció, amilyen 3 millió éve nem volt. Ilyen nagy hatással vagyunk a Földre.
Források:
https://www.theguardian.com/environment/2018/may/21/human-race-just-001-of-all-life-but-has-destroyed-over-80-of-wild-mammals-study
https://climate.nasa.gov/causes/
https://mashable.com/article/climate-change-carbon-pollution-15-million-years/
https://www.theguardian.com/environment/2017/oct/30/global-atmospheric-co2-levels-hit-record-high
Jövedelmek...
A jövedelmeknek 7 féle forrása van, amiből csak kettőhöz kell kemény munka, és csak egy esetén kizárólag az ember sajátja:
Megkeresett jövedelem (az egyén az idejét áldozza a bevételért – szakszervezetek révén próbálnak elérni jobb feltételeket, ha van rá lehetőség)
- Profit-jövedelem (az egyén saját-, és alkalmazottai idejét, ill. robotok, automaták és algoritmusok munkáját áldozza a nyereségért)
- Kamat-jövedelem (az egyén saját, vagy cége pénzét használja jövedelemszerzésre, ill. bank esetén pénzt is teremthet ilyen célból – mert kilobbizták)
- Részvény-jövedelem (az egyén (rész)tulajdonosként az alkalmazottak idejét, ill. robotok, automaták, algoritmusok munkáját áldozza a nyereségért)
- Bérbeadásból származó jövedelem (az egyén saját, vagy hitelből vett eszközeinek, ingatlanjainak használatáért bérleti díjat kér)
- Tőkejövedelem (az egyén kivárja a megfelelő alkalmat, hogy magasabb áron eladja valamely eszközét, és a különbözetet zsebre teszi)
- Jogdíjból származó jövedelem (az egyén "saját szellemi terméke" alapján készült javak mások általi értékesítése után részesedést kap)
Forrás: https://www.linkedin.com/…/7-income-streams-most-millionair…
Megkeresett jövedelem (az egyén az idejét áldozza a bevételért – szakszervezetek révén próbálnak elérni jobb feltételeket, ha van rá lehetőség)
- Profit-jövedelem (az egyén saját-, és alkalmazottai idejét, ill. robotok, automaták és algoritmusok munkáját áldozza a nyereségért)
- Kamat-jövedelem (az egyén saját, vagy cége pénzét használja jövedelemszerzésre, ill. bank esetén pénzt is teremthet ilyen célból – mert kilobbizták)
- Részvény-jövedelem (az egyén (rész)tulajdonosként az alkalmazottak idejét, ill. robotok, automaták, algoritmusok munkáját áldozza a nyereségért)
- Bérbeadásból származó jövedelem (az egyén saját, vagy hitelből vett eszközeinek, ingatlanjainak használatáért bérleti díjat kér)
- Tőkejövedelem (az egyén kivárja a megfelelő alkalmat, hogy magasabb áron eladja valamely eszközét, és a különbözetet zsebre teszi)
- Jogdíjból származó jövedelem (az egyén "saját szellemi terméke" alapján készült javak mások általi értékesítése után részesedést kap)
Forrás: https://www.linkedin.com/…/7-income-streams-most-millionair…
A társadalom alkalmazottként dolgozó többsége helyzete miatt
becsületesnek tartja a kemény munkát, és becstelennek a félpasszív-,
ill. passzív jövedelmet, ill. haragszik azokra, akik kemény munka nélkül
szereznek jövedelmet. Ironikus, hogy a gazdagok közül sokan még többet
dolgoznak, hogy még több passzív jövedelemre (és hatalomra) tegyenek
szert, ugyanis függők. Talán ők kezdték el hajtogatni, hogy a gazdagság a
kemény munka jutalma, miközben arra gondolnak, hogy a sok passzív
jövedelemforrás megszerzéséért kellett dolgozniuk pár évet, csak azóta
sem tudnak leállni. A gazdagság tehát inkább csak néhány évnyi, passzív
jövedelemforrások megszerszésére fordított munka jutalma, nem pedig úgy
általában a kemény munkáé.
Megjegyzés: a passzív jövedelmet hozó vagyont sokan csak öröklik, és ha valaki jól megfizeti a könyvelőt, menedzsereket, és a befektetéseit kezelőket, akkor még csak bele sem kell tanulnia ezekbe ahhoz, hogy megőrizze a vagyont. Csupán pár alapszabályt kell betartania, miszerint az pénznyelők helyett az értéküket megőrző, és lehetőleg pénzt termelő javakat vásárol. Ha pedig nem tudja megállni, hogy pénznyelőket vegyen (pl. luxusautó, yacht, stb.), akkor is csak annyit, hogy a velük kapcsolatos kiadások kijöjjenek a passzív jövedelméből. Egy gazdag családba születettnek mindössze ennyit kell megtanulnia, hogy szülei halála után is luxusban élhessen.
Megjegyzés: a passzív jövedelmet hozó vagyont sokan csak öröklik, és ha valaki jól megfizeti a könyvelőt, menedzsereket, és a befektetéseit kezelőket, akkor még csak bele sem kell tanulnia ezekbe ahhoz, hogy megőrizze a vagyont. Csupán pár alapszabályt kell betartania, miszerint az pénznyelők helyett az értéküket megőrző, és lehetőleg pénzt termelő javakat vásárol. Ha pedig nem tudja megállni, hogy pénznyelőket vegyen (pl. luxusautó, yacht, stb.), akkor is csak annyit, hogy a velük kapcsolatos kiadások kijöjjenek a passzív jövedelméből. Egy gazdag családba születettnek mindössze ennyit kell megtanulnia, hogy szülei halála után is luxusban élhessen.
Kolóniák...
Parasztvakítás: Aszteroidabányászat, űrkolóniák, Holdkolóniák, Marskolóniák.
Az aszteroidabányászat talán le tudja vinni egyes fémek vagy más elemek árát (az űrprogramokhoz mindig adjunk hozzá 5-10 évet), ám nem képes megállítani az erdőirtást, a talajpusztulást, a fajvesztést, és nem képes visszafordítani a klímaváltozást. Az oxigént önreplikáló biológiai gépek termelik (planktonok, fák, stb.), a lebontást is azok végzik (baktériumok, gombák, stb.), ahogy a haszonnövényeink beporzásának jelentős részét is (pl. rovarok), a tömeges gabonatermesztés pedig a klímán múlik. Ezt a természet „ingyen” végzi számunkra, de ha nem lenne, mindent nekünk kellene végezni, külön erre tervezett gépekkel. Ráadásul mi magunknak kellene azokat karbantartani, ami nagyságrendekkel megnövelné a termelési és megélhetési költségeket.
Egy ilyen világban már nem lehetne a természetre hárítani a költségeket, mert jóformán nem is lenne természet, és a túlélésünk egy hajszálon függene (a létfenntartásért felelős gépeink rendszeres és szakszerű karbantartásán). A vadvilág rohamos pusztulása és a közelgő klímakatasztrófa sajnos egyre inkább egy ilyen világ felé terel minket (vagy inkább a kevés túlélőt). Talán több platina, arany, vagy germánium lenne a Földön, amiből valaki jól meggazdagodna, de ezeket nem lehet megenni. Az ember eddig képtelennek bizonyult arra, hogy olyan mesterséges létfenntartó rendszereket hozzon létre, amik hosszútávon képesek eltartani a személyzetet anélkül, hogy inputokat kapjanak a Földi bioszférából (lásd: Nemzetközi Űrállomás, Biosphere 2, stb.).
Ehhez képest sokan arról fantáziálnak, hogy hamarosan tömegesen fognak élni az űrben, a Holdon és a Marson, annak ellenére, hogy magas a sugárzás, gyenge a gravitáció, sok az űrszemét, és egy baleset miatt mindenki meghalhat, mert nincs belélegezhető légkör. De még ha sikerülne is leküzdeni ezeket a kihívásokat (pár évtized múlva), az ISS-hez hasonlóan valószínűleg folyamatos utánpótlásra lesz szükségük, és rendkívül drága lesz a fenntartásuk, így csak nagyon kevesen élhetnek majd ott. A legambíciózusabb ilyen terv a MarsOne projekt volt, de az is csak néhány száz kolonistával tervezett, ami vajmi kevés a közel kétszeresen túlnépesedett, lassan 8 milliárdos Föld népességéhez képest. (Megjegyzés: a MarsOne csődbe ment).[1] Még az se sokat érne, ha több millió ember költözhetne a Marsra, hisz évente 80 millióval nő a népesség. Még gyalog se migrálnak ennyien a célországokba egy év alatt, nemhogy rakétával egy másik égitestre.
Az aszteroidabányászat talán le tudja vinni egyes fémek vagy más elemek árát (az űrprogramokhoz mindig adjunk hozzá 5-10 évet), ám nem képes megállítani az erdőirtást, a talajpusztulást, a fajvesztést, és nem képes visszafordítani a klímaváltozást. Az oxigént önreplikáló biológiai gépek termelik (planktonok, fák, stb.), a lebontást is azok végzik (baktériumok, gombák, stb.), ahogy a haszonnövényeink beporzásának jelentős részét is (pl. rovarok), a tömeges gabonatermesztés pedig a klímán múlik. Ezt a természet „ingyen” végzi számunkra, de ha nem lenne, mindent nekünk kellene végezni, külön erre tervezett gépekkel. Ráadásul mi magunknak kellene azokat karbantartani, ami nagyságrendekkel megnövelné a termelési és megélhetési költségeket.
Egy ilyen világban már nem lehetne a természetre hárítani a költségeket, mert jóformán nem is lenne természet, és a túlélésünk egy hajszálon függene (a létfenntartásért felelős gépeink rendszeres és szakszerű karbantartásán). A vadvilág rohamos pusztulása és a közelgő klímakatasztrófa sajnos egyre inkább egy ilyen világ felé terel minket (vagy inkább a kevés túlélőt). Talán több platina, arany, vagy germánium lenne a Földön, amiből valaki jól meggazdagodna, de ezeket nem lehet megenni. Az ember eddig képtelennek bizonyult arra, hogy olyan mesterséges létfenntartó rendszereket hozzon létre, amik hosszútávon képesek eltartani a személyzetet anélkül, hogy inputokat kapjanak a Földi bioszférából (lásd: Nemzetközi Űrállomás, Biosphere 2, stb.).
Ehhez képest sokan arról fantáziálnak, hogy hamarosan tömegesen fognak élni az űrben, a Holdon és a Marson, annak ellenére, hogy magas a sugárzás, gyenge a gravitáció, sok az űrszemét, és egy baleset miatt mindenki meghalhat, mert nincs belélegezhető légkör. De még ha sikerülne is leküzdeni ezeket a kihívásokat (pár évtized múlva), az ISS-hez hasonlóan valószínűleg folyamatos utánpótlásra lesz szükségük, és rendkívül drága lesz a fenntartásuk, így csak nagyon kevesen élhetnek majd ott. A legambíciózusabb ilyen terv a MarsOne projekt volt, de az is csak néhány száz kolonistával tervezett, ami vajmi kevés a közel kétszeresen túlnépesedett, lassan 8 milliárdos Föld népességéhez képest. (Megjegyzés: a MarsOne csődbe ment).[1] Még az se sokat érne, ha több millió ember költözhetne a Marsra, hisz évente 80 millióval nő a népesség. Még gyalog se migrálnak ennyien a célországokba egy év alatt, nemhogy rakétával egy másik égitestre.
Dogma...
Steven Weinberg elhíresült idézetének újragondolása, egy tágabb perspektívából: „A dogmatizmus sérti az emberi méltóságot. Vele vagy nélküle jó emberek jó dolgokat tennének, rossz emberek pedig rossz dolgokat. Ahhoz, hogy jó emberek rossz dolgokat tegyenek, dogmatizmus kell.”
Bár ő a „dogmatizmus” kifejezés helyett a „vallás”-t használta, az általa leírt jelenség valójában nem a vallás sajátossága. Ez a dogmatizmuson alapul, mely ugyanúgy elengedhetetlen része az ideológiáknak is (pl. fasizmus, kommunizmus, liberalizmus, stb.). A dogmatizmus lényege, hogy az egyének meg vannak győződve valamivel kapcsolatban, és nem hajlandóak elgondolkodni azon, hogy mely kísérlet milyen kimenetele cáfolhatná hipotézisüket, vagy, ha már van olyan, nem fogadják el. Még azt sem tudják elképzelni, hogy egyáltalán tévedhetnek ebben a kérdésben!
Óvakodj tehát azoktól, akik azt mondják, „meggyőződésem, hogy...”, főleg, ha politikus, vagy egyéb „tekintély”. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a hiedelmének ellentmondó tényeket figyelmen kívül fogja hagyni, még akkor is, ha ideológiájának gyakorlatba ültetése bizonyítottan hátráltatja az életminőség fenntartható módon történő javítását (mely utóbbi minden ember közös érdeke). Várhatóan szentül meg lesz győződve arról, hogy elképzelése a jót szolgálja, és hogy a gyakorlat kártékonyságát mutató tudományos tanulmányok vagy statisztikák hazudnak, akár egy összeesküvés részeként.
Minél inkább ráépül egy dogmára valakinek a személyisége, annál nehezebb elfogadnia, hogy téves. Azzal ugyanis saját identitását tagadná meg, vagy legalábbis egy részét. Kínzó fájdalommal jár belegondolni abba, hogy éveken keresztül butaságokat bizonygattak másoknak – tagadni sokszor könnyebb. Főleg, ha a hatalma függ tőle. A politikusok nem véletlenül kerülik tévedéseik beismerését, az ugyanis azzal járna, hogy az adott kérdésben dogmatikus gondolkodású követők elfordulnának tőle.
Bár ő a „dogmatizmus” kifejezés helyett a „vallás”-t használta, az általa leírt jelenség valójában nem a vallás sajátossága. Ez a dogmatizmuson alapul, mely ugyanúgy elengedhetetlen része az ideológiáknak is (pl. fasizmus, kommunizmus, liberalizmus, stb.). A dogmatizmus lényege, hogy az egyének meg vannak győződve valamivel kapcsolatban, és nem hajlandóak elgondolkodni azon, hogy mely kísérlet milyen kimenetele cáfolhatná hipotézisüket, vagy, ha már van olyan, nem fogadják el. Még azt sem tudják elképzelni, hogy egyáltalán tévedhetnek ebben a kérdésben!
Óvakodj tehát azoktól, akik azt mondják, „meggyőződésem, hogy...”, főleg, ha politikus, vagy egyéb „tekintély”. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a hiedelmének ellentmondó tényeket figyelmen kívül fogja hagyni, még akkor is, ha ideológiájának gyakorlatba ültetése bizonyítottan hátráltatja az életminőség fenntartható módon történő javítását (mely utóbbi minden ember közös érdeke). Várhatóan szentül meg lesz győződve arról, hogy elképzelése a jót szolgálja, és hogy a gyakorlat kártékonyságát mutató tudományos tanulmányok vagy statisztikák hazudnak, akár egy összeesküvés részeként.
Minél inkább ráépül egy dogmára valakinek a személyisége, annál nehezebb elfogadnia, hogy téves. Azzal ugyanis saját identitását tagadná meg, vagy legalábbis egy részét. Kínzó fájdalommal jár belegondolni abba, hogy éveken keresztül butaságokat bizonygattak másoknak – tagadni sokszor könnyebb. Főleg, ha a hatalma függ tőle. A politikusok nem véletlenül kerülik tévedéseik beismerését, az ugyanis azzal járna, hogy az adott kérdésben dogmatikus gondolkodású követők elfordulnának tőle.
Munka...
Tulajdonképpen miért is dolgozunk manapság? Valóban a társadalom életminőségéhez vagy fennmaradásához járulunk hozzá általa? Egyáltalán jó az a társadalom, tekintve konkrét hatásait?
Jelenleg a megélhetés alapvetően a munkához van kötve, és a társadalomban szinte minden munka annak összeomlását sietteti. A jómódúak gyakran azért jómódúak, mert olyan munkájuk van, ami rövidtávon profitot, hosszútávon viszont pusztítást hoz. Ráadásul előfordulhat, hogy mindeközben valamilyen fogyasztással kapcsolatos függőségben szenvednek (pl. cipőmánia, kütyümánia, kuponmánia, autómánia, stb.). A nyomorgó tömegeknek pedig kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a mindennapi túlélésen kívül a globális civilizáció fenntarthatóságával is foglalkozzanak.
Mondhatnánk, hogy az egészségügy és a tűzoltóság nemes feladatok, ami igaz is. Persze ott van az, hogy mint a bürokrácia, közvetve ezek is lehetővé teszik, hogy a természeti alapjait szisztematikusan felélő, és az emberi kapcsolatokat akarva-akaratlanul szétziláló társadalmi-gazdasági rendszer működhessen. Mi a helyzet a környezetvédelemmel vagy a segélyezéssel? Ezek is nemes feladatok, ám a népességrobbanás-, a természeti erőforrások felélése-, illetve a klímaváltozás fényében kicsit olyan, mint vizet szivattyúzni egy kabinból, miközben süllyed a Titanic...
Bár vannak mohó pszichopaták és korrupt politikusok, a környezetpusztítás és a klímaváltozás nem (csak) néhány „gonosz” ember műve. Alapvetően mindenki szeretne jól élni, és egyre többen vagyunk, ám a természetnek van egy tűréshatára, amit már rég túlléptünk, ráadásul civilizációnk nem megújuló erőforrásokra épül (pl. szén, olaj, rétegvizek, stb.). Egyik-másik fejlett ország népessége hatalmasra duzzadt (pl. USA, Japán), de legalább a legtöbbnek már stabilizálódott, az egy főre jutó ökolábnyomuk pedig jobbára csökken.[1] A fejlődő országok lakói érthető módon szeretnének kitörni a nyomorból, szóval az ebből fakadó extra környezetpusztítást nem lehet megúszni, de legalább a senki által nem kívánt népességrobbanást segíthetnénk megállítani...
Közben érdemes olyan munkát választani, ami nem járul hozzá a környezet/társadalom rombolásához, ill. nem hagyja figyelmen kívül az összeomlás okait! Így nézve az ideális munkahely egy olyan civil szervezet, mely tevékenysége arra irányul, hogy csökkentse a civilizáció méretét, vagy fenntarthatóvá tegye struktúráját. B-tervként vehetünk földet, alapíthatunk helyi közösséget, és nonprofit közösségi vállalkozást. Ha nincs lehetőségünk váltani, az azt jelenti, hogy időcsapdában vergődünk (pl. függőség, felelőtlen pénzkezelés, felelőtlen gyermeknemzés, eladósodás, stb.).
[1] http://data.footprintnetwork.org/#/
Jelenleg a megélhetés alapvetően a munkához van kötve, és a társadalomban szinte minden munka annak összeomlását sietteti. A jómódúak gyakran azért jómódúak, mert olyan munkájuk van, ami rövidtávon profitot, hosszútávon viszont pusztítást hoz. Ráadásul előfordulhat, hogy mindeközben valamilyen fogyasztással kapcsolatos függőségben szenvednek (pl. cipőmánia, kütyümánia, kuponmánia, autómánia, stb.). A nyomorgó tömegeknek pedig kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a mindennapi túlélésen kívül a globális civilizáció fenntarthatóságával is foglalkozzanak.
Mondhatnánk, hogy az egészségügy és a tűzoltóság nemes feladatok, ami igaz is. Persze ott van az, hogy mint a bürokrácia, közvetve ezek is lehetővé teszik, hogy a természeti alapjait szisztematikusan felélő, és az emberi kapcsolatokat akarva-akaratlanul szétziláló társadalmi-gazdasági rendszer működhessen. Mi a helyzet a környezetvédelemmel vagy a segélyezéssel? Ezek is nemes feladatok, ám a népességrobbanás-, a természeti erőforrások felélése-, illetve a klímaváltozás fényében kicsit olyan, mint vizet szivattyúzni egy kabinból, miközben süllyed a Titanic...
Bár vannak mohó pszichopaták és korrupt politikusok, a környezetpusztítás és a klímaváltozás nem (csak) néhány „gonosz” ember műve. Alapvetően mindenki szeretne jól élni, és egyre többen vagyunk, ám a természetnek van egy tűréshatára, amit már rég túlléptünk, ráadásul civilizációnk nem megújuló erőforrásokra épül (pl. szén, olaj, rétegvizek, stb.). Egyik-másik fejlett ország népessége hatalmasra duzzadt (pl. USA, Japán), de legalább a legtöbbnek már stabilizálódott, az egy főre jutó ökolábnyomuk pedig jobbára csökken.[1] A fejlődő országok lakói érthető módon szeretnének kitörni a nyomorból, szóval az ebből fakadó extra környezetpusztítást nem lehet megúszni, de legalább a senki által nem kívánt népességrobbanást segíthetnénk megállítani...
Közben érdemes olyan munkát választani, ami nem járul hozzá a környezet/társadalom rombolásához, ill. nem hagyja figyelmen kívül az összeomlás okait! Így nézve az ideális munkahely egy olyan civil szervezet, mely tevékenysége arra irányul, hogy csökkentse a civilizáció méretét, vagy fenntarthatóvá tegye struktúráját. B-tervként vehetünk földet, alapíthatunk helyi közösséget, és nonprofit közösségi vállalkozást. Ha nincs lehetőségünk váltani, az azt jelenti, hogy időcsapdában vergődünk (pl. függőség, felelőtlen pénzkezelés, felelőtlen gyermeknemzés, eladósodás, stb.).
[1] http://data.footprintnetwork.org/#/
Klíma...
Persze, a gazdagok fogyasszanak kevesebbet, de akkor már a nyomorgók is fogyasszanak többet! Érdekes módon épp a szegény országokban állnak szeméthegyek, de ez inkább a népsűrűséggel, a nyomorral és a korrupcióval áll összefüggésben. A gazdagok megunt, de használható holmijaikat kidobás helyett el is adományozhatnák, ami enyhítené az egyenlőtlenségeket. Ha kiegyenlítődnének, akkor maradna a jelenlegi átlag, de ez igazából most se sok. Persze aki szerint a magyar átlag háromnegyede már soknak számít, aszerint igen...
Ugyanakkor érdemes látni, hogy eleve csak azért téma a túlfogyasztás, mert sok a fogyasztó. Ha világszinten komolyan vettük volna a fogamzásgátlás emberi jogát, és 4 milliárdnál tetőzött volna a világnépesség, akkor a jelenlegi fogyasztás mellett is fenntartható lenne az emberiség. A fogyasztást igazából nem is nagyon lehetne csökkenteni, hisz a jelenlegi globális egy főre jutó ökolábnyom kétharmada (1,8 gha) már világnyomort jelentene (pedig ökológiai szempontból már az is túl sok volna). Ehhez képest a világnépesség volt már tizedennyi is, minden gond nélkül.
---
A nagy karbonlábnyom viszont nem szükségszerű, és még csak el sem lehet adományozni. Ha Te már a magyar átlag ökolábnyom alig felén tengődsz (1,6 gha, ami világszinten fenntartható volna), és mindenképp a gazdagokat akarnád ostorozni, akkor a karbonlábnyomuk csökkentését javasold! A leghatékonyabb egyéni klímavédelmi stratégiák az autómentes életmód, a repülés kerülése, a tervezett gyermekek számának csökkentése, ill. a nem kívánt nemzések megelőzésének támogatása (ez utóbbi halmozható, így potenciálisan ennek van a legnagyobb hatása).
A klímamegbolondulás megoldása persze azonnali eredményeket igyényel, amit csak a karbonsemlegesítés, a sztratoszferikus aeroszolok kiszórása, és persze a széndioxid légkörből való kivonása tudna produkálni (sajnos utóbbi nem túl gazdaságos, és még nem is igazán tudják a tudósok, hogy lehetne nagytételben csinálni). Az emberiségnek egy-két évtized alatt nettó nullára kellene csökkenteni a kibocsátását, a légköri széndioxid-koncentrációt pedig újra 300 ppm alá kellene leszorítani. Remélhetőleg még nem késtünk el velük...
Ugyanakkor érdemes látni, hogy eleve csak azért téma a túlfogyasztás, mert sok a fogyasztó. Ha világszinten komolyan vettük volna a fogamzásgátlás emberi jogát, és 4 milliárdnál tetőzött volna a világnépesség, akkor a jelenlegi fogyasztás mellett is fenntartható lenne az emberiség. A fogyasztást igazából nem is nagyon lehetne csökkenteni, hisz a jelenlegi globális egy főre jutó ökolábnyom kétharmada (1,8 gha) már világnyomort jelentene (pedig ökológiai szempontból már az is túl sok volna). Ehhez képest a világnépesség volt már tizedennyi is, minden gond nélkül.
---
A nagy karbonlábnyom viszont nem szükségszerű, és még csak el sem lehet adományozni. Ha Te már a magyar átlag ökolábnyom alig felén tengődsz (1,6 gha, ami világszinten fenntartható volna), és mindenképp a gazdagokat akarnád ostorozni, akkor a karbonlábnyomuk csökkentését javasold! A leghatékonyabb egyéni klímavédelmi stratégiák az autómentes életmód, a repülés kerülése, a tervezett gyermekek számának csökkentése, ill. a nem kívánt nemzések megelőzésének támogatása (ez utóbbi halmozható, így potenciálisan ennek van a legnagyobb hatása).
A klímamegbolondulás megoldása persze azonnali eredményeket igyényel, amit csak a karbonsemlegesítés, a sztratoszferikus aeroszolok kiszórása, és persze a széndioxid légkörből való kivonása tudna produkálni (sajnos utóbbi nem túl gazdaságos, és még nem is igazán tudják a tudósok, hogy lehetne nagytételben csinálni). Az emberiségnek egy-két évtized alatt nettó nullára kellene csökkenteni a kibocsátását, a légköri széndioxid-koncentrációt pedig újra 300 ppm alá kellene leszorítani. Remélhetőleg még nem késtünk el velük...
Szabad piac...
Az Adam Smith által megálmodott, ideális „szabad piac” egyik fontos jellemzője, hogy alapvetően ugyanakkora méretű (tőke, bevétel, stb.), és így egymással valóban „versengő” vállalkozások vannak. Sőt, a keresleti és a kínálati oldalon is hasonló méretűek a gazdasági szereplők, így nem lehet egyik oldalról sem jelentős nyomást gyakorolni a piacra, még regionálisan sem. Ez a munkaerőpiacra is kiterjed, vagyis jóformán csak egyalkalmazottas vállalkozások vannak, ami pariban az egyéni munkavállalókkal (akik nem tömörülnek szakszervezetekbe). A könyveiben egyfajta idilli, kisvárosi kapitalizmus jelenik meg, ahol a tulajdonosok valamiért elfogadják a versengést, és nem építenek médiabitorló vállalatbirodalmakat, amik „túl nagyok, hogy elbukjanak”.
Könnyű belátni, hogy ilyen idealisztikus állapot valószínűleg sohasem volt (lásd: eredeti tőkefelhalmozás). De ha mesterségesen elő is állítanánk, a piacok azonnal elkezdenének eltávolodni ettől az állapottól, pusztán a kapitalizmus legalapvetőbb mechanizmusai eredményeképp. Egy kevésbé sikeres hentes csődbe megy, egy sikeres pedig a felhalmozott profitból (vagy akár kölcsönből) felvásárolja az üzletet, felvesz egy alkalmazottat, és ha nem vét nagy hibát, akkor pár év alatt helyi monopólium, néhány évtized alatt pedig akár nemzetközi mammutvállalat is válhat belőle. És ehhez versenytársainak még csak nem is feltétlenül hibáznia; elég egy természeti csapás, amire nincs biztosítás, és máris a tönk szélére kerülhet egy egyébként jól működő vállalkozás.
A való életben persze mindehhez hozzájön a marketing, a PR, a mohóság, a hatalomvágy, a státuszhajhászás, a szociopátia, stb. A nagyvállalatok részvényesei igazából bolondok lennének jövedelmüket nem felhasználni a fogyasztók manipulációjára, a közvélyemény befolyásolására, vagy akár politikai befolyásszerzésre. Ez utóbbi révén még a törvényt is a maguk oldalára állíthatják, vagy elérhetik, hogy zsíros állami támogatások illessék a céget a semmiért! És óriási a nyomás, mert nem teszik, majd megteszi egy versenytársuk, aki így behozhatatlan előnybe kerül (játékelmélet).
Könnyű belátni, hogy ilyen idealisztikus állapot valószínűleg sohasem volt (lásd: eredeti tőkefelhalmozás). De ha mesterségesen elő is állítanánk, a piacok azonnal elkezdenének eltávolodni ettől az állapottól, pusztán a kapitalizmus legalapvetőbb mechanizmusai eredményeképp. Egy kevésbé sikeres hentes csődbe megy, egy sikeres pedig a felhalmozott profitból (vagy akár kölcsönből) felvásárolja az üzletet, felvesz egy alkalmazottat, és ha nem vét nagy hibát, akkor pár év alatt helyi monopólium, néhány évtized alatt pedig akár nemzetközi mammutvállalat is válhat belőle. És ehhez versenytársainak még csak nem is feltétlenül hibáznia; elég egy természeti csapás, amire nincs biztosítás, és máris a tönk szélére kerülhet egy egyébként jól működő vállalkozás.
A való életben persze mindehhez hozzájön a marketing, a PR, a mohóság, a hatalomvágy, a státuszhajhászás, a szociopátia, stb. A nagyvállalatok részvényesei igazából bolondok lennének jövedelmüket nem felhasználni a fogyasztók manipulációjára, a közvélyemény befolyásolására, vagy akár politikai befolyásszerzésre. Ez utóbbi révén még a törvényt is a maguk oldalára állíthatják, vagy elérhetik, hogy zsíros állami támogatások illessék a céget a semmiért! És óriási a nyomás, mert nem teszik, majd megteszi egy versenytársuk, aki így behozhatatlan előnybe kerül (játékelmélet).
Reklámok...
A reklámok fő funkciója, hogy eladjanak, ezért mindenféle manipulációt bevetnek (megtévesztés, érzelmek, szex, státusz, stb.). Egyesek azzal érvelnek, hogy a reklámnak informáló funkciója is van, ami nélkül az emberek nem tudnák, hogy bizonyos problémákat már meg lehet oldani termékekkel vagy szolgáltatásokkal. Ám a reklámok pocsék munkát végeznek ezen a téren, mivel nem minden új termékkel vagy szolgáltatással előálló vállalkozás engedheti meg magának, hogy reklámozzon, főleg, hogy üzenete eljusson a célcsoportja minden tagjához.
Az informáló funkciót sokkal jobban el tudná látni egy technikai közlöny (nyomtatott és digitális formában), a Magyar Közlöny mintájára (mely utóbbi a törvényeket hirdeti ki). Egy ilyen technikai közlönyben minden termék és szolgáltatás csak egyszer jelenhetne meg az adott formájában, viszont meg kell jeleníteni minden bejelentett, a piacon kapható terméket és szolgáltatást (+név, kép, specifikáció, gyártó, forgalmazó, disztribúció). Mindezt adókból üzemeltetve – ami azért jobb, mintha illetékből történne, mert akkor a nagyvállalatok pénzügyi hozzájárulásától függene. Némi innováció után újra megjelenhetne egy termék, ám ehhez az innováció mértékének el kellene érnie bizonyos határokat (a visszaélések megelőzése érdekében).
A termékek és szolgáltatások egy közös adatbázisban is megjelennének, ami azok típusai és altípusai szerint kategorizálná őket, és számon tartaná, mely változatot lehet kapni (egy közös webshop, ami minden cég termékeit tartalmazza). Így bárki bármikor megkeresheti azt, ami érdekli. Az újdonságok egy ideig megkülönböztető jelzést kapnának, így jelezvén a trendeket.
Mint oly’ sokminden, ez is az erőviszonyokon múlik, az pedig a szervezettségen. Ezt akár most is meg lehet valósítani. Ha elég sokan megértik, hogy ez sokkal jobb, mert így kiiktatható a manipuláció, akkor a nép elérheti, hogy ez legyen a szabály. A reklámokat be lehet tiltani, és lehet ezzel helyettesíteni, ugyanúgy, ahogy elértük, hogy ne lehessen dohányterméket reklámozni, vagy hogy legyen biztonsági öv az autókban.
Továbbfejlesztenéd az ötletet? Van egy jobb ötleted, ami működőképes lehet? Írd meg a komment szekcióban!
Az informáló funkciót sokkal jobban el tudná látni egy technikai közlöny (nyomtatott és digitális formában), a Magyar Közlöny mintájára (mely utóbbi a törvényeket hirdeti ki). Egy ilyen technikai közlönyben minden termék és szolgáltatás csak egyszer jelenhetne meg az adott formájában, viszont meg kell jeleníteni minden bejelentett, a piacon kapható terméket és szolgáltatást (+név, kép, specifikáció, gyártó, forgalmazó, disztribúció). Mindezt adókból üzemeltetve – ami azért jobb, mintha illetékből történne, mert akkor a nagyvállalatok pénzügyi hozzájárulásától függene. Némi innováció után újra megjelenhetne egy termék, ám ehhez az innováció mértékének el kellene érnie bizonyos határokat (a visszaélések megelőzése érdekében).
A termékek és szolgáltatások egy közös adatbázisban is megjelennének, ami azok típusai és altípusai szerint kategorizálná őket, és számon tartaná, mely változatot lehet kapni (egy közös webshop, ami minden cég termékeit tartalmazza). Így bárki bármikor megkeresheti azt, ami érdekli. Az újdonságok egy ideig megkülönböztető jelzést kapnának, így jelezvén a trendeket.
Mint oly’ sokminden, ez is az erőviszonyokon múlik, az pedig a szervezettségen. Ezt akár most is meg lehet valósítani. Ha elég sokan megértik, hogy ez sokkal jobb, mert így kiiktatható a manipuláció, akkor a nép elérheti, hogy ez legyen a szabály. A reklámokat be lehet tiltani, és lehet ezzel helyettesíteni, ugyanúgy, ahogy elértük, hogy ne lehessen dohányterméket reklámozni, vagy hogy legyen biztonsági öv az autókban.
Továbbfejlesztenéd az ötletet? Van egy jobb ötleted, ami működőképes lehet? Írd meg a komment szekcióban!
***
******
-VÉGE-
********************
*****************************************
_________________________________________
_____________________________
__________________
_______
Itt ennek
"-_VÉGE_-"
!!!
(Folytatás a TZM facebook oldalán...)
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése