Móricz János (1923 Horvátnádalja - 1991 Guayaquil, Ecuador)

1969-ben ad hírt a nemzetközi média arról, hogy a magyar származású Móricz János egy ősi civilizáció eddig ismeretlen és feltáratlan földalatti birodalmára bukkant Ecuadorban. Az ott élő őslakos shuarok vezették el a magyar kutatót ősi szent helyükre egy titkos barlangbejáraton. A hatalmas Andok-hegység alatt, az amazonasi esőerdő kapujában, ezer kilométereken át húzódó, sok helyütt emberkéz által épített barlangrendszer egyik csarnokában Móricznak ismeretlen eredetű tárgyakat, kincseket mutatnak a shuarok. Lehetne mindez egy nagysikerű hollywood-i kalandfilm is, ám ez valóság.



A horvátnádaljai (mai Körmend) születésű és a II. Világháború óta Argentínában élő Móricz János a hatvanas években Ecuadorban dolgozik, egy német aranybánya megbízásából Morona-Santiago tartományban végez felméréseket. Az évek során barátság alakul ki közte és az ott élő őslakos shuar nép között. Móricz mesél nekik a magyarok mítoszairól, közte az ún. Arvisúrákról, miszerint őseink hajdanán aranylemezekre rótták az ősi történelmünket, a legutóbbi nagy kataklizma előtti és utáni történéseket. A shuar vezetők előtt sem ismeretlen a történet, azonosságot vélnek felfedezni a magyar nép és a shuar nép eredet-mítoszai között. Mindezek mellet néhány közös szót fedeznek fel egymás nyelvében. Ilyen például a nap, napos. Elmondják, hogy nem messze innen van egy lejárat az Andok alatti barlangrendszerbe, mely egy valóságos földalatti világba vezet. E barlang bejáratának őrzőit hívják ők naposnak, akárcsak mi iskolás kis felügyelőinket, a tanító néni helyettesítő segítőit. Ez a shuarok szent helye, ahová közülük is csak a kiválasztottak léphetnek be, és ők is csak bizonyos pontokon és meghatározott időközönként. Legendájuk elbeszéli, hogy a shuarok ősei föld alatt, barlangokban éltek. Mikor a Földre jöttek, egy idő után Sunki, a barlangi lagúnák királya, utánuk küldte leányát kígyó formában, ismerje meg jobban az embereket. Ám a földi emberek már rosszul bántak Sunki lányával, aki megsebesülve ment vissza apjához, és mindent elmesélt neki. Sunki nagy haragra gerjedt és kiengedte a lagúnák vízét, elárasztva az emberek földjét. Azóta nincs már kapcsolat az emberek és a barlangi világ között.



A barátság és közös szálak miatt a shuarok úgy döntöttek, megmutatják Móricznak szent helyüket. Napokig haladva a föld alatt, Móricz eljutott a legtitkosabb termekbe, ahol több különböző méretű, úgynevezett galériát látott, melyben több ezer arany és egyéb fémlemez sorakozott körben a falakon. A lemezek ismeretlen írással voltak teleírva, volt közöttük vésett, rovott, de a legtöbb azonban nyomott volt, ami sorozatkészítésre utalt. Ezt a csarnokot Móricz arany- vagy fémkönyvtárnak nevezte el, mert beavatói szerint is ezeken az arany lapokon ősi üzenet volt írva. Más termekben több ezer kő-, és kerámiaszobor volt, amelyek a legkülönfélébb embertípusokat ábrázolták furcsa ruházatban. A shuarok szerint mindezeket egy régi nép, a mi szóhasználatunkban egy ősi civilizáció mentette ide egy ősi kataklizma elől. Ez a Tayos-barlang az ecuadori-perui határ közelében van, 1969 óta hivatalosan magyar elnevezéssel Táltos-barlangnak hívják. Évek során kiderült, hogy ez nem csupán egy barlang, hanem egy egész labirintus-rendszer, mely több ezer kilométeren és több országon (Dél-Kolumbiától, Ecuadoron, Perun át Chiléig, Argentínába, Bolíviába és Brazíliába átnyúlva) áthúzódik az Andok hegység alatt. Az őslakosok hite szerint a mai napig is élnek emberek, vagy legalább is valamiféle lények odalenn, méghozzá városokban.



Már ők sem emlékeznek mikor, és kik rejtették ide mindezeket. Ráadásul, a kincsek termei és a barlangrendszer több szakasza emberkéz által átalakított, tehát mesterséges földalatti alkotás, több száz méter mélyen, a több ezer méter magas Andok hegység alatt.



Móriczot nem érték váratlanul ezek a megdöbbentő és hihetetlen titkok. Még fiatalon olvasta a baszk származású, a 19. században szintén Argentínában élt mérnök, polihisztor Florencio Basaldua könyvét, aki a baszkok ősi eredetét az amerikai kontinensen kereste. Basaldua Argentína indiai konzulja is volt egy időben, és az egyébként is kutató-vérű zseniális ember az indiai védikus irodalomban, valamint az ős-szanszkrit nyelvben, mely még ragozó nyelv volt, temérdek baszk szót fedezett fel. Basalduát ez indította megszállott kutatására. Móricz akkoriban már kifejezett érdeklődéssel olvasott a magyarok őstörténelméről olyan tudósok írásaiban, akiket a mai napig megtagadott még a Habsburg-éra alatt kreált finnugor elméletet védő hivatalos kör. Ezek a magyar és nem magyar tudósok azt állítják, hogy az emberiség valóságos történelme egészen más, mint amit manapság a tankönyveink tanítanak. Például, igenis bizonyítható rokonság van olyan, ma már egymástól térben távol élő népek között, amit hitbéli, szokásbéli, és nyelvi hasonlóságok, sőt sok esetben azonosságok bizonyítanak megannyi, ún. közvetett bizonyítékok mellett. Így, most különösebb kitérő nélkül, a magyarok és baszkok között is van egy indokoltan feltételezett rokonság, hisz megannyi történelmi forrásban, elsősorban a környező arab illetve török régi források a magyarok és az ún. baskírok rokonságát, sőt azonosságát tényként említik. Ilyen rokon népek számunkra még a kelták, etruszkok, megannyi Ural-altáji nép, az ujgurok, az indus-völgyi népek. Meghatározó magja voltunk a nagy szkíta szövetségnek, de a ma suméroknak nevezett mezopotámiai nagy kultúraalapító ősi nép vére is csörgedezik ereinkben. Kimondhatjuk tehát, hogy a magyarok ősi történelmét ma nem tanítják, azt a történelmünket, hogy egy igen ősi, több kataklizmát túlélt nép leszármazottjai vagyunk, akik több korszakban és a világ több pontján magas kultúrateremtő nép volt. Nyelvünk még mai, modern formájában is nagy százalékban őrzi az ősi egy nyelvet, melyet szinte a világ minden népe megemlít eredetmondájában, vagyis azt, hogy valaha létezett egy ősi nyelv, mielőtt a nyelvek elindultak volna önálló átalakulásukon. Ezen az ősi nyelven ma is olvasható megannyi egyiptomi felirat, tekercs, említsük csak Borbola János moszkvai papirusz című munkáját. Ezen a nyelven ma is érthetőek a Védák ős-szanszkrit szavai. Ezen a nyelven el tudjuk olvasni az etruszknak nevezett feliratokat, melyből a római birodalom építkezett.



És ebből a nyelvből, nyilván csupán mára egyes megmaradt alapszavakban, a dél-amerikai ősi shuar nép és a magyar kutató Móricz János közös nyelvünket ismeri fel a hatvanas években, az Amazonas forrásvidékén. Amennyiben a baszkok és magyarok között rokonság áll fenn, valamint Basaldua forradalmi nyelvi bizonyítékában a baszk és az ó-szanszkrit nyelv között, ebből világosan következik az ősmagyar nyelv és a szanszkrit rokonsága. Csakhogy Basaldua azt bizonyította, hogy a dél- amerikai ősnépek eredeti nyelve gyakorlatilag az ó-szanszkrit, illetve megfordítva, Indiába került a legősibb kontinensről – Amerikából – és lett ó-szanszkrit nyelvként nevezett nyelve az ősi indiaiaknak. Erre az ősi indiai iratokban, az ún. Védákban megannyi hivatkozás található. Ezek alapján az indiaiak ősei egy távoli földrészről érkeztek és magukat naga-mayáknak vagy kara-mayáknak nevezték. Ez a két nép pedig nem más, mint az amerikai népek ős-népe, melyek emlékét a mai napig sok helyen földrajzi nevek, városnevek is őrzik.



Móricz Jánosnak tehát már konkrét kutatási terve van, amikor a hatvanas években Ecuadorba érkezik, ahová direkt módon került a német bányacégen keresztül, hisz csak így válik lehetővé számára, hogy éppen egy már régóta ismert titokzatos helyen, az említett Morona-Santiago tartományban a kutatásainak élhessen munkája mellett. 1969-ben hivatalosan is bejelenti felfedezését az akkori ecuadori elnöknek (José Maria Valesco Ibarra) abból a célból, hogy a térséget világörökségi területnek deklarálják, így megóvva az esetleges kifosztástól. A shuarok közlik vele, hogy eljött ugyan az idő, hogy a világ közvéleménye értesüljön a barlangról és a benne fellelhető tárgyakról, de azok onnan el nem mozdíthatóak, és a shuarok megkövetelik azok sérthetetlenségét. Móricz további lépéseit a shuaroknak tett ígérete és saját lelkiismerete határozza meg. Egy hivatalos expedíció segítségével szerette volta bebizonyítani a földalatti világ létét és a leletek valódiságát. Az ecuadori kormány kezdetben hajlott az együttműködésre. A tényfeltáró expedíciót két szakaszban kívánták megvalósítani a tetemes költségekre való tekintettel. A körülbelül egy hónaposra tervezett kutatás profi csapatot és komoly felszerelést igényelt. Az első szakaszban a földalatti barlangrendszert kívánták feltárni, a második szakaszban a leletekig szerettek volna eljutni. A barlangrendszer bejárása után a folytatás késlekedik. A britekhez is eljut a felfedezés híre, Stan Hall szervezésével összeáll egy újabb csapat, amely vezetésére az amerikai űrhajóst, Neil Armstrongot kérik fel. Azonban sem az ecuadori, sem a brit kormány nem tudja garantálni a leletek mozdíthatatlanságát, emiatt Móricz kilép az expedícióból a shuaroknak tett ígérete miatt. Természetesen a leletek pontos helyét sem árulja el a félkatonai csoportnak. 1976-ban elindul a Tayos-expedíció Móricz nélkül. Azóta egymásnak ellentmondó híresztelések láttak napvilágot eredményességével kapcsolatban. A legelső jelentésben az egyik kutató szavai szerint annyi leletet találtak, ami több száz évre való kutatási anyagot szolgáltat a régészeknek. Ezután hírzárlatot rendelnek el, majd bejelentik, hogy a föld alatt csupán mindenképpen egyedi jellegzetességű, de természetes geológiai képződmények találhatóak, valamint pár múmián és cserépedényen kívül mást nem találtak. A természetes geológiai képződmény tényének ellentmond, hogy sok helyen gránitlapokkal burkolták az eredetileg mészkőben vésett, átalakított járatokat. Már az 1969-es expedíció is leszögezte, hogy a járatok mesterségesek, hisz épp ez képezte a további egyeztetések és expedíció szervezés hivatalos tervének alapját. Ennek ellenére a brit expedíció után gyanúsan megváltozott a hivatalos állásfoglalás, és a mai napig az az állítás van érvényben, miszerint a barlang „természetes geológiai formáció”. Az összes fotó persze ennek egyértelműen ellene mond és önmagáért beszél!



A történet másik fő szereplője Carlos Crespi Crossi szalézi szerzetes volt, aki 40 évig élt a shuarok között, akik hálából a pap köztük végzett gyógyítói és misszionáriusi munkájáért temérdek megdöbbentő tárgyat hoztak fel neki a barlangokból: arany és egyéb írásos fémlemezeket, valamint több ezer szobrot. E tárgyak jelentős részét ma a Banco Centralban őrzik, soha nem állították ki, mondván egy nem létező kultúra emlékeit nem lehet kiállítani (ezek egy részéről a Banco Central hivatalos fotóanyaggát megszereztük, az összes fotóval együtt ezeket előadásokon közzé tesszük).



Móricz mindvégig hangsúlyozza, hogy kutatásának legjelentősebb eredménye egyáltalán nem a földalatti Táltosok Barlangja vagy az annak mélyén ma is ott szunnyadó írott lemezek. Ezek csupán egyel több bizonyítékok, a megannyi kézzelfogható lelet, hagyaték mellett. Ezek közül pusztán egyet-kettőt említünk most: a Titicaca-tó melletti Tiwanaku ősi templomváros romjai két különböző kultúra nyomait őrzi mai nap is. Egyikük egy megalit építő kultúra, óriási, több száz tonnás diorit kövekből, melyeket precízen megmunkáltak, néhol sorozatfurással. Minderre csupán elektromos gyémántfejes fúró képes. A másik kultúra talán még megdöbbentőbb: előre gyártott betonelemek sorakoznak Tiwanakuban és a közeli Puma Punkuban több ezer éve óta. Említhetjük még a jelenleg 9 feltárt kőpiramisból álló perui Caralt, a megfejtetlen Nazca-vonalakat, az ún. ica-i vésett köveket, melyeknek korát egy spanyol szakértő csoport 90 ezer évesre tesz.



Móricz elmélete összefoglalva tehát:



Egy ősi kataklizmát követően Amerikába került az ún. Kara-nép (többek között egy későbbi korban az újgur birodalom alapítói Kara-khota fővárossal, a Kárpát (Kara-pát) medence névadói, ahonnan idővel szétszélednek a Földön. Az elsüllyedt csendes-óceáni kontinens (sokan MU-nak nevezik) ősi tudását, hitvilágát széjjelviszik a Föld négy szegletébe, így nőhetnek ki a „semmiből” a nagy ismert kultúrák is (pl. sumer, egyiptomi, Indus-völgyi). Ez az ősi kapocs köt bennünket, magyarokat is ehhez a vérvonalhoz, melynek a mai napig hordozói vagyunk. Erről a közös eredetről tud az amerikai őslakos nép, mondáiban, mítoszaiban, énekeiben, népszokásaiban és még kihaló nyelvében is fellelhetőek a számunkra abszolút ismerős motívumok.



Mindezen bizonyítékok elegendőek azon kijelentésünk megalapozásához – annak ellenére is, hogy a Móricz által említett aranylemezek még nem kerültek elő – hogy az emberiség történelme alapjaiban más, mint amit ma tanítanak, köztük természetesen a magyari népek őstörténelme is. Az emberiség kozmikus származását igenis el akarják titkolni előttünk. Birtokunkban volt, van egy olyan kozmikus eredetű tudás, amit a naga-maják őriznek és tanítanak az arra méltóknak, és amely az ember igazi képességeit nemcsak hirdeti, de fel is ébreszti!



Az eltitkolásnak célja van. A tömegek szellemi rabságban tartása teret enged az emberek kiszipolyozására, munkaerejük olcsó megkaparintására, végső soron bolygónk minden szempontból való kizsákmányolására. Igenis tetten érhetőek ezen érdekcsoportok. Ha hajlandóak vagyunk kinyitni szemünket, az orrunk előtt vannak a bizonyítékok! Vajon hajlandóak vagyunk tenni ez ellen, vagy várjuk karba tett kézzel a következő kataklizmát, amit a közönyünk fog kiváltani?


Egy konferencia elé…

A TÁLTOSOK BARLANGJA ECUADORBAN.

Móricz János 1991-ben belefogott egy nemzetközi konferencia megszervezésébe, melyen a nyilvánosság elé kívánta tárni mindezen elméleteket, bizonyítékokat. Hirtelen jött halála sajnos megakadályozta ebben. Ő azonban tudta, hogy lesznek követői és ez a konferencia egyszer megvalósul.



E páratlan jelentőségű konferencia megszervezésére vállalkozott a nemrég megalakult Móricz János Kulturális Egyesület, Körmend Város Önkormányzatának segítségével, a Körmendi Kulturális Központ és Faludi Ferenc Könyvtár támogatásával, a Csaba József Honismereti Egyesülettel, valamint a Körmendi Kulturális Műhellyel együttműködve.



A konferencia időpontja 2012. április 14-15. Hála és köszönet mindazon szervezeteknek, embereknek, akik lehetővé teszik, hogy ezzel ne csak fejet hajtsunk Móricz János előtt, hanem elindítsunk egy komoly kutatómunkát a nyilvánosság támogató erejére alapozva.



A konferenciát megtisztelik jelenlétükkel és előadásaikkal a Móricz-történet jelentős személyiségei (pl. Dr. Gerardo Peña Matheus, Móricz János ügyvédje, aki dokumentálta az egész felfedezést) valamint nemzetközi és magyar kutatók, szakemberek. Ilyen jellegű tényfeltáró bemutatkozásra az érintettek részéről évtizedek óta most először kerül sor! Argentínából és Ecuadorból már most nagy az érdeklődési az európai mércével mérve is unikumnak számító őstörténeti rendezvény iránt.

http://www.juanmoricz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=49&Itemid=28

Gyógyító beszélgetés.

"A szavak rezgései képesek megérinteni minket.
Ezért a megfelelő pillanatban elhangzó
megfelelő szavak képesek meggyógyítani a lelket
- a lélek pedig a testet."

Rüdiger Dahlke
http://www.gyogyitobeszelgetes.hu/

Arvisura.

Az Arvisura egy nagy terjedelmű, összefüggő, térben és időben igen nagy távolságot átfogó, jelentős irodalmi alkotás, amely a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját. Közelebbről: a 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Műfaját nehezen lehetne beazonosítani, leginkább a rege világához áll közel. A monumentális, mégis egységes történeti rendszer, amely e munkát olvasva elénk tárul, a történelem előtti, számunkra már mitologikus időkből szinte napjainkig vezet. Az Arvisura története az elsüllyedt őshaza földjén, Ataiszon kezdődik, amely ősföld hasonló a Platón által leírt Atlantiszhoz, azzal mégsem ugyanaz. A rege szerint innen kerültek a hunok Mezopotámián keresztül Ordoszba, ahol időszámításunk előtt 4040-ben megalapították a 24 törzsből álló szövetségüket. A "Palócok Regevilága" a 24 Hun Törzsszövetségbe tömörült törzsek életét írja le nemzedékről nemzedékre, Kr.e. 4040-től Kr.u. Mátyás királyig, illetve Mária Teréziával bezárólag. E hatalmas ívű mestermunka évezredeket fog át, logikus rendbe sorolva azokat az eseményeket, amelyek a minket ma körülvevő világot létrehozták, bár némiképp más alapállásból, mint ahogyan azt az iskolában tanulhattuk. Másrészről az Arvisura egy beavatott ember különös hagyatéka. Az Arvisura-ban egy olyan őstörténet tárul elénk, amely évezredeket átfogó krónikát ad azokból az időkből, amelyekből nincsenek írásos emlékeink, vagy ha vannak is, egészen más alapállásból mutatkoznak meg nekünk.



A mű egy különös őstörténete a magyarságnak. Természetesen ez az őstörténet is - jellegéből fakadóan - mitológiai szinten kezdődik, ha nem is a sokat vitatott Nagy Bumm-tól, de mindenesetre a világot jelenleg irányító intelligencia születésétől. Ezután megismerkedhetünk az emberiség őstörténetével, amely az elsüllyedt földrészen kezdődik - ezt ismerjük már valahonnan, ugye? Innen követi az elmenekülők útját, azokét az emberekét, akik a világ különböző helyein partot érve birtokba vették a mai kontinenseket. Az egész monumentális történet természetesen előtérbe helyezi a magyarokat, illetve elődeiket, a magyarokkal rokon népeket, törzseket, így elsősorban a hun törzs-szövetséget, de foglalkozik minden olyan néppel, amellyel az évezredek során valamilyen kapcsolatba kerültünk. (...)

ILLÚZIÓ az egész világ.

Az emberiség tudatának nyílásával, annak részeként egyre több keleti filozófia, vallás vagy egyszerűen csak tan jelenik meg a nyugati világ életében. Az emberek vágyják az új információkat. Ez a nyugati világot zavarja, igyekeznek is védekezni ellene, azonban ahogy egy keleti bölcs mondta, semmi sem állíthatja meg azt, aminek itt az ideje.

A keleti kultúra megőrzött egy-egy részt a múlt tudásából, tanításaiból. A keleti bölcsek ismerték és tudták az élet alapigazságait, azzal együtt, hogy a nép mint olyan nem tudta értelmezni ezeket a bölcsességeket.

A keleti bölcsességek része volt a lélekvándorlás (reinkarnáció), karma (ok és okozat törvénye), a világ illúzió volta (hologram), stb. Ezek az elvek részben vallások alappilléreiként, részben tanításokként, részben a népnek szóló tanító jellegű mesékként maradtak fenn.

A keleti bölcsek úgy tartották, hogy a minket körülvevő világ egy illúzió, ahogy ma mondanánk, egy hologram. Tanmeséikben úgy tanították a széles néptömegeknek, hogy az életünk során egy színdarabot játszunk, melynek helyszíne a színpad. A színpadnak része ugyan, de a színészek mögött található a háttér, mely csupán egy kép, de a tér illúzióját kelti. Sík felületre fák vannak festve, a színdarab közben mindenki úgy éli meg, hogy ez egy erdő, valójában azonban csak díszlet, nem valóságos. Ugyan a fa illúzióját kelti, de nem rendelkezik egy igazi fa paramétereivel, nem lehet megölelni, letépni egy levelet., stb. A keleti bölcsek tanításában az élet csak egy játék, mely nem jó és nem rossz, csupán olyan, amilyennek a színész megéli. Nincs jó és nincs rossz szerep, és minden színészt megtapsolnak a darab végén. Ezután együtt hazamennek a színészek, boldogan megölelik egymást, együtt esznek és isznak, még akkor is, ha a színdarabban egymás ellenfelei voltak. Szembesülnek saját színészi hibáikkal, saját megélt érzelmeikkel, könnyebb és nehezebb pillanataikkal. Már az esti mulatság alatt tervezik a következő előadást, ahol mindenki új szerepben lép fel. Az élet maga a játék, az élet értelme részt venni, megtapasztalni magát a játékot.



1. A világ = rezgés.

Az 1900-as év elejéig a technika és a gondolkodás fejlődése révén megértettük, hogy az atom tovább osztható (atommag, elektron), majd eljutottunk az atommag alkotórészeiig (proton, neutron). Folytatva az atom még aprólékosabb boncolását, kiderült, hogy az anyag nem anyagi részecskékből áll. Nem létezik a legapróbb anyagi részecske. Megállapítható, hogy az anyag egyértelműen rezgés, azaz hullámtermészettel bír. Állóhullám. Mindenki játszott már gyermekkorában egy tál vízzel a kezében. Ha a tál egyik oldalát megbillentjük, akkor egy hullám keletkezik, amelyik a tálról visszaverődik és visszatér a kiindulási pontba. Ha viszont a tál egyik oldalát ütemesen mozgatjuk, akkor a hullám egy helyben áll és látható módon a víz felülete nem sima, hanem egy állóhullám látható, mintha megfagyott volna. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha folyamatosan, külső forrásból fenntartjuk, tehát energiát igényel és nem utolsó sorban egy precíz irányítást, vezérlést. Az anyagot nézve, amit nem találunk az a fenntartó erő és információ. Illetve találjuk, csak nem akarjuk látni materiális szemüvegünkön keresztül.

A ceruza a kezünkben, állóhullámok halmaza. Ha megszűnne az állóhullámokat fenntartó láthatatlan és megfoghatatlan erő, akkor eltűnne a ceruza. Körülöttünk csak egy szobában is, végtelen sok atom található, a minket körülvevő anyagnak érzett valóság, végtelen sok állóhullám. Mindez érvényes az egész világmindenségre, amelyiknek mi csak egy kis részét látjuk, sejtjük. A gravitáció, a tömegvonzás nem más, mint a rezonancia jelensége.

Einstein korában ő maga és tudós társai bizonyították, hogy a körülményektől függően a fény hol elektromágneses rezgésként viselkedik, hol pedig anyagként. Az anyag rezgéstartománya és a minket körülvevő elektromágneses spektrum tartománya fedi egymást.


Az anyag és a fény egymás közt átjárható, hiszen mindkettő rezgés.

A minket körülvevő világ, éppen úgy mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.



2. Fizika

A fizikusok régóta mondják, hogy a világ olyan, amilyennek akarjuk látni. Nincs abszolút igazság, és nincs egységes világkép. A valóság nem létezik. A valóságot mi hozzuk létre, saját érzékelésünk által. Saját érzékszerveink, tudatszintünk mind meghatározzák világképünket.

Neumann János (1903-1957) munkássága megmutatta, hogy a kvantummechanika teljesen más valóságképet, világképet igényel, illetve teremt is, mint a hagyományos fizika. Neumann gondolatai később hasonló gondolkodású kutatók munkáiban csúcsosodtak ki, mint Stuart Bell, vagy Alain Aspect..

Alain Aspect vezetésével francia kutatók érdekes kísérletet végeztek. Egy elektronpárból eltávolították az egyik elektront, és észrevették, hogy még ha az elektronok egymástól akár több ezer kilométerre is vannak, tudnak egymásról, kommunikálnak egymással, és a kommunikáció azonnali, azaz a fénysebesség többszörösével. Einstein volt az, aki kijelentette, hogy a világmindenségben a fénysebesség a maximum, azonban ezt soha senki nem tudta igazolni, bizonyítani. Sőt, akár az USA, akár a volt Szovjetunió területén végzett többé-kevésbé titkos kísérletek során mindig az derült ki, hogy a telepátia, vagy a gondolatátvitel a fénysebességhez képes azonnali információáramlás, azaz többszöröse a fénysebességnek.

Ez a többször megismételt francia kísérlet néhány évig titokban lett tartva, majd mivel nem találtak rá magyarázatot, megszüntették a titkosságát. Azonban szakmai körökön túl, senkit sem érdekelt a dolog, lévén nem tudták megmagyarázni.

David Bohm (1917-1992) amerikai kvantumfizikus nyilatkozta ki elsőször, hogy az elemi részecskék az Alian féle kísérletben nem egy végtelen gyors kapcsolatban vannak, hanem egy nagy egységet képeznek, azaz egyek, csak az elkülönítésük látszólagos, azaz egy illúzió. Bohm mondta, hogy az egész világ egy illúzió, egy nagy hologram.

Valójában a mi dimenziónkban látható elektronpár nem más, mint egy magasabb dimenzióban létező elektron kivetülése egy alacsonyabb dimenzióba, azaz egy kép. Így bár mi kettőnek látjuk, valóban egy. A kivetülés egy magasabb dimenzióból egy alacsonyabba, mindig információvesztéssel jár. Gondoljunk csak egy nyaralás során készült fényképre, mely nem más, mint egy háromdimenziós világ képe a kétdimenziós világban. A fénykép lehet esztétikailag szép, válthat ki érzelmi eseményeket, de egy idegen számára sok minden hiányzik a képről, ami a valóságban ott volt.

Képzeljük el, hogy egy szobába besüt a nap. Egy ember kezében egy üvegprizma és azzal szórakozik, hogy a prizmát a beeső fénybe tartva, a felbontott színképet a szemközti falra vetíti. Bejön a szobába egy hároméves gyerek, akinek fogalma sincs a fénytanról, nem ismeri a prizmát, sőt annyira megtetszik neki a színes látvány a fehér falon, hogy észre sem veszi a felnőttet, aki az egész „mutatványt” végzi. A gyerek belemélyed a látványba és el kezd elméleteket gyártani hogy miért pont ilyen sorrendben vannak a színek egymásután, miben különböznek a színek, miért ilyen széles egy-egy szín, miért együtt mozognak a színek (mikor a felnőtt kezében mozog a prizma), vajon mi köti őket össze, stb. A háromdimenziós fény-ember-prizma rendszer kivetülése a kétdimenziós falon nem más mint a szivárvány színeinek palettája. A gyerek csak színes csíkokat lát, pedig egy magasabb dimenzióban az mind egy egységet alkot, ami nem más, mint a fehér fény.

A Holografikus Paradigma néven létező elmélet azonnali magyarázattal szolgál a parapszichológia „rejtélyeire” mint például a telepátia, telekinézis (tárgyak mozgatása gondolati erővel), materializálás (Magyarországon több ember is képes arra, hogy ujjai között gondolati erővel kis kavicsot materializáljon, hozzon létre), távgyógyítás, távolságtól függetlenül meglátni eseményeket, dolgokat, stb.

A fizikusok kutatómunkájának eredménye az idő fogalmának előbb-utóbb kötelező felülvizsgálata (múlt, jövő, időutazás). Az idő mint olyan nem definiálható. Az emberiség jól meg is volt nélküle, a Nippuri naptár megjelenése ( i.e. 3.760-ban) indította el a jelen civilizáció esetén az idő használatát. A jelen napjainkban elfogadott tér-idő fogalom meg fog változni, hiszen a fénysebesség meghaladása egyet jelent a mesterségesen létrehozott időkorlát átlépésével, túlhaladásával, így sok elmélet és tudásnak vélt információ a feledés homályába vész. Ettől a fizikusok jó része egyenesen rosszul van. Jelentős változás a most 20-30 éves generáció hoz, mely sokkal magasabb tudattal rendelkezik, és mi idősebbek csak kapkodhatjuk a fejünket a következő 10 éven belül a sok új felfedezéstől, megértéstől.



3. Űrutazás

Ahhoz, hogy Star Trek módon utazhassunk az űrben, át kell gondolnunk az űr fogalmát. Azt már minden űrkutató megértette, hogy a világegyetemben életciklusunkhoz képest a fénysebesség nem haladó sebesség, mi pedig ennek a töredékével tudnánk haladni.

Ezért is álltak le a komolyabb bolygóközi űrutazás hajtóműveinek fejlesztéseivel. Fölösleges ebbe ilyen módon pénz nyomni. Néhány év múlva (2016-2020) űrbázisunk sem lesz (igazából most sem sokat ér), és az a vicces helyzet áll elő, hogy a legmodernebb fejlettségi szinten levő ember nem tud elmenni a Föld nevű bolygóról. Igaz kis mértékben javít a dolgon, hogy magán cégek űrszállodákat nyitnak majd és oda-vissza megoldják a repülést, de ez azért nem az igazi.

Az élet majd kikényszeríti, hogy másképp gondolkodjunk. Bizonyos elveket már értünk, de még nem hiszünk benne. Mikor uralni fogjuk ezt a tudást, akár galaxisokon át tudunk majd száguldozni. Addig békaperspektívából figyeljük a világmindenséget.



4. Fraktál

A világmindenség fraktál természetű, egyetlen fraktálkonstrukció. A fraktál lényege, hogy önhasonló, azaz a fraktál legapróbb alkotóeleme hasonló a nagyobb, még nagyobb és a legnagyobb egésszel. Az alkotókövek (elemek) viselkedése hasonló a nagy egész viselkedésével. Ahogy kicsiben, úgy nagyban. A világmindenség működése független a méretétől és tömegétől. A fraktáltermészet lényege, hogy a kicsiből fel lehet építeni a nagyot, ha ismerjük a fraktáltermészet szabályát.

Példa erre bármelyik növényi mag, mely méretben kicsi, de magában hordozza a nagy növény minden jellemzőjét. A kifejlett növény információja hasonló a magban hordozott információval, azonban a növény végleges megjelenése nagyban függ a környezettől (föld minősége és összetétele, víz, napfény, stb.). Jó adottságok mellett a növény sokkal nagyobb lesz, rosszabb körülmények között lényegesen satnyább, de teljesen hasonló, a mintázat minkét esetben hasonló, azaz felismerjük a növényt. Ehhez hasonló, mikor bármilyen hangszeren lejátszva a boci-bocit, mindenki felismeri azt, a (zenei) mintázata alapján.

Benoit Mandelbrot francia matematikus évtizedeken át a „véletlent” tanulmányozta és rájött, hogy semmi sem véletlen. Munkásságában kissé elmerülve megértjük, hogy matematikusi gondolkodása révén felfedezte, hogy a természetben bármilyen bonyolult folyamat egyszerűen leírható, és a természet „alkotja” meg ezeket az egyszerű szabályokat. A kozmoszban kevés számú, de egyértelmű szabály érvényes, a rendszer jó átlátható, ezért rend van. Ellentétben a mai világunkkal, ahogy végtelen számú szabály, törvény létezik, ezek sokszor egymásnak ellentmondóak és nem létezik olyan ember, aki az egészet átlátná (a táblázatkezelő szoftverek úgy hívnák, hogy körkörös hivatkozás). Ez nem is csoda, hiszen mindenki csak egy kis rész alkotásában, vagy megértésében vesz részt. Olyan ez, mint amikor egy multinacionális cég pályázati anyagot készít és minden fejezetet más és más osztály alkot, aztán az egészet összemásolják egy 300 oldalas anyaggá. Ha venné valaki a fáradtságot, hogy egybeolvassa az egészet, kiderülne, mennyire nem illeszkednek egymáshoz a fejezetek, sőt sokszor egymásnak ellentmondanak.

Igazán érthetővé a fraktál típusú működés akkor vált, mikor a biofizikai kutatók rájöttek, hogy az élet fraktál természetű, ahol a fraktál nem más, mint egy tömörítési eljárás. Ha megismerjük az algoritmust, akkor mi magunk is építkezhetünk, kicsiből nagyot, vagy nagyban megtaláljuk a kicsit. Fraktálszerű az emberi érhálózat, baktériumtelepek növekedése, vagy a körülöttünk élő növények levele és erezete, a fák lombja, folyók, felhők, tengerpartok, bolygók felszíne, stb. Számunkra az eddig legkisebb helyen, az emberi DNS-ben is felfedezték a fraktál természetet, ugyanúgy, mint a galaxisok elhelyezkedésében, a kozmoszban.

A fraktál elvet használó informatika ma már mindenhol jelen van. A virtuális világok létrehozásakor például játékok, modellező szoftverek esetén megszólalásig természetes látványt tudnak létrehozni, ami nem is csoda, mert a való világ is fraktál természetű, azaz a való és a virtuális világ teljesen hasonló módon épül fel.

Szintén informatikai alkalmazás a fraktál elven működő tömörítési eljárások sokasága, úgy tűnik így lehet a leggazdaságosabban tárolni például képi információkat. Ilyenkor a képet lebontjuk néhány alap összetevőre egy farktál elven működő algoritmussal, majd amikor szükséges, újra felépítjük. Ilyenkor a kép nem lesz egy az egyben ugyanaz, de gyakorlatilag ez emberi szemet ez nem zavarja, mert olyan információk tűnnek el, amiket gyakorlatilag sokszor nem is látunk (veszteséges tömörítés).



5. Hologram

A hologram működési elvét „természetesen” egy magyar ember, Gábor Dénes találta fel, „természetesen” nem Magyarországon.

A hologram nem más, mint egy háromdimenziós kép, mely valóságszerű mélységélességgel rendelkezik és kellően természetes anyagszerűséggel. A koherens lézerfénnyel letapogatott kép információját (intenzitás és fázis) egy sík lemezen, filmen tároljuk, majd fordított eljárással, azaz vetítéssel létrehozzuk az eredetihez teljesen hasonló képet, mely térbeli (lehetőség van oldalsó és függőleges rálátásra) a kép életszerű, körbejárható.

A módszer különlegessége, hogy a fényképezőgéppel ellentétben itt nem alkalmazunk optikai lencséket, így a tárgy minden pontjáról érkezhet információ a hologram kép minden pontjába. Magyarul a hologram minden pontja elvileg tárolja a tárgy minden egyes pontjának a leképzését. Ennek következménye, hogy egy fél film alapján elvileg reprodukálható az egész tárgy, igaz lesz információveszteség, azonban fele akkora méretben élethű kicsinyített (fele) mása az eredetinek. Az eredeti film töredékéből is létrehozható az eredeti tárgy képe, eredeti méret esetén kisebb felbontásban, vagy hasonló felbontás esetén arányosan kisebb méretben.

Mivel a hologram szinte minden egyes pontja tárolja a kép minden egyes pontjának információját, a hologram az élet fraktálszerűségét használja alapelvként. Ezt nagyon jól tudta Gábor Dénes, ahogy sok minden mást is az életről.

Gábor Dénes nevéhez fűződik többek között, hogy 1928-ban mérésekkel igazolta Gurvics (1874-1945) mitogenetikai sugárzás elméletét és kísérleteit, mely a mai biorezonancia elvi alapjait jelenti.



6. Mai világunk

Modern világunk nem más, mint illúzió. Az élet fraktálszerűsége révén igaz ez úgy kicsiben, mint nagyban.

A gyorsaság illúziója: közlekedés.
Dobbal a vihart elűzni szándékozó primitív törzseket megmosolyogja az a modern ember, aki a közlekedési dugókat dudálással próbálja megszüntetni. Lassan mindenkinek gépkocsija van, ennek egyenes következménye, hogy az utak megteltek, haladni nem lehet sem városban, sem országúton. Ugyanakkor egyre jobban nő az elvárás a gyorsaság irányába, sok munkahelyen alapértelmezett a napi több száz kilométeres vezetés, időre pontosan.

A vonatközlekedésre egy példa, a mai IC a Nagykanizsa-Budapest vonalon 20 perccel többet megy, mint 25 évvel ezelőtt.

A gyorsaság jelentése: illúzió.

A táplálkozás illúziója: egészséges táplálkozás.
A táplálkozás célja, hogy szervezetünk számára biztosítsuk napi szinten a szükséges alapanyagokat (energia, ásványi anyagok, vitaminok, aminosavak, stb.) a kellő minőségben és mennyiségben, a szervezet által meghatározott ütemben és mértékben. Ehelyett a modern ember mértéktelenül zabál, teljesen figyelmen kívül hagyja a szervezet bioritmusát, igényét. Mivel ennyi embert, amennyi a Föld lakossága, egészséges élelmiszerrel ellátni képtelenség, ezért bátran engedünk a minőségből a mennyiség és az olcsóság rovására. Azaz ami csak lehet, az génmódosított, a hormonokkal és vegyszerekkel teli állati eredetű fehérjék módosított struktúrával rendelkeznek, a BIO szó jelentése illúzió. A sok műanyagot élelmiszernek nevezhetjük ugyan, de tápláléknak nem, sok civilizációs betegség forrása nap mint nap. Így adódik, hogy disznónak látszó élőlényből élelmiszert készítünk, melyet gabonának látszó növényből kenyérnek látszó élelmiszerrel eszünk, majd narancslének látszó folyadékot iszunk, mindezt sok-sok szénhidráttal. A táplálkozás jelentése: illúzió.

A fizikai tárgyak illúziója: semmi sem az, aminek látszik.
Szinte bármit is veszünk, bármilyen fizikailag megfogható tárgyat, eszközt, sosem azt kapjuk, amit gondolunk. Ennek egyik oka, hogy a reklám olyan tulajdonságokkal öltözteti fel a tárgyat, amivel az a legtöbbször nem is rendelkezik, másfelől a termék gyártása során költségcsökkentés címén sok egyszerűsítés történik. Így sok minden vékonyabb, kisebb, műanyagból van, stb. A legdrágább kocsikban is sok a fizikai hiba, szoftver hiba, túlbonyolított elektronika. A legegyszerűbb fúrókészlettel is megtörténik, hogy gyárilag olyan lágy anyagból készült, hogy egyszerűen elhajlik fúrás közben. Szinte minden tárgy egy illúzió.

A számítógép illúziója: a számítógép szolgálja az embert.
Talán az egyik legnagyobb illúzió maga a számítógép, hiszen a cél az volt, hogy egyszerűsíti a munkát, kevesebb papír használatát eredményezi, biztonságos és gyors életet biztosít. A valóság az, hogy a legtöbbször az ember szolgálja a számítógépet. Nézzük csak meg bármelyik multi céget, integrált rendszert, vagy állami intézményt. A számítógép egy ellenőrző, fegyelmező és a munka ritmusát meghatározó eszköz lett. A számítógép teljesítményt, gyorsaságot mér, ha nem működik megáll a munkavégzés legyen az hivatal, vagy fizikai termelés. . Végtelen nagy pénzügyi erőforrást igényel, kiszámíthatatlan, sérülékeny. A számítógép jelentése illúzió.

A bankrendszer illúziója: anyagi biztonság.
Elvileg a bankrendszer elsődleges célja, hogy vigyázzon az emberek értékeire, gyarapítsa azt, illetve szükség esetén segítse az embereket életük előremozdításában például kölcsönökkel. A valóság kicsit más, hiszen ahhoz, hogy saját pénzéhez hozzájusson az ember, sokat kell fizessen (2011 augusztusában százezer forint kártyás kivétele egy nagy magyar bank saját automatájánál több mint 600 Ft-ba kerül, ezen felül kártya díj, számlavezetési díj, stb.). A kölcsön is illúzió, hiszen svájci frank alapú kölcsönt úgy adnak a bankok, hogy ők nem vették meg, náluk nincs letétbe helyezve a svájci frank (ez esetben érdektelen lenne az árfolyamváltozás). A bank csak hivatkozik a svájci frankra, mert kicsi a kamat. Ennyi erővel lehetne hivatkozni a galaxis egyik másik pénznemére is. Ha holnap mindenki kivenné a bankból a pénzét, akkor az emberek tizede sem kapná meg, hiszen nincs annyi pénz a valóságban, mint virtuálisan a számlákon. A modern világ bukásának egyik oka a fedezet nélküli túlköltekezés, és a fedezet nélküli eladósodottság az egész világ szintjén. Azt költöttük el, ami sosem volt és sosem lesz meg.

A munka illúziója
A nyugati határ melletti egyik megyeszékhely munkaügyi központjának vezetője rendszeresen elmondja a helyi tévében, rádióban, hogy 40-50 gépészmérnököt azonnal el tud helyezni a megyeszékhelyen működő multiknál, lévén kritikus a gépészmérnök hiány. Legalább 10 olyan gépészmérnököt ismerek akik Ausztriában segédmunkát végeznek, mert itthon munkanélküliek. Ők elmondták, hogy hiába jelentkeztek a munkaügyi központnál, adatfelvétel után soha senki nem hívta, nem kereste őket. Ha ekkora az igény, miért nem? Hogy lássam az igazat, én is beregisztráltam magam munkakeresőként, végül is ha találnak egy jó állást. Lassan kifut a 90 nap, amíg az adataimat őrzik, rádióműsorban azóta is hallottam, hogy mekkora nagy igény van gépészmérnökökre, a multik azért nem akarnak jönni, mert nincs elég mérnök, de engem sem keresett senki semmilyen módon. Lehet, hogy nem gyakorlott gépészmérnököket keresnek, hanem abszolút kezdő rabszolgákat, és ezt nyilván nem lehet elmondani? Igyekszem nem gerjeszteni rossz gondolatokat az érintettek irányába, hiszen az már átok rájuk nézve. Tudom, hogy ők is csak színészek az élet nagy szinpadán és a saját szerepüket játszák, karmájuknak megfelelően. Gigantikus rendezés. A munka lehetősége is illúzió.

A nyugdíjrendszer illúziója: nyugodt, biztos jólét öregkorra.
Nincs ma az az értékálló módszer, amibe 20-30 évre biztonságosan pénzt lehetne fektetni, hogy biztos nyugdíjat eredményezzen. Ezen túlmenően, egy teljes mai magyar átlagfizetés is kevés ahhoz az összeghez, amit már most havi szinten félre kellene tenni nyugdíj címén. Az USA-ban tíz év múlva, az EU-ban tizenöt-húsz év múlva lesz az a nyugdíjas létszámrobbanás, mely már most biztosan látható módon csődbe viszi az ottani nyugdíjrendszert. Mi ebben már megelőztük őket.

A béke és nyugalom illúziója: biztonság.
Az emberek alapszükségletei között a fiziológiai szükségleteken túl a legfontosabb a biztonság érzete, a biztonság tudata. Ha ez elér egy kellő szintet, akkor az ember nyugodt. Ha ez a szint nem érhető el, akkor az ember stresszes, feszült, majd beteg lesz, ettől kezdve élete nem sokat ér, egy szenvedés az egész. Fizikailag egyre több rendőr, egyre több biztonsági őr, egyre több kamera és megfigyelőrendszer előtt éljük életünket, egyre csökkenő biztonságban. Mindez egyre több pénzbe kerül, amit természetesen mi fizetünk meg.

A lelki biztonság sem éri el a kritikus szintet, hiszen manapság semmi sem biztos. Nincs olyan munkahely (semmilyen szinten), mely már csak másnapra biztos lenne. Minden bizonytalan körülöttünk úgy mint családi költségvetés (napi szinten ingadozó bevételek, árak, törlesztések), törvények és szabályok átláthatatlan rendszere, életkörülmények, emberi kapcsolatok (szűkebb kapcsolatok, vagy tágabb társadalmi), vagy nagyban maga a Föld mint élettér (éghajlatváltozások, élettér csökkenése, túlnépesedés).

A biztonság jelentése: illúzió.

A jóléti társadalom illúziója
A modern jóléti társadalom azt jelentené, hogy az ember dolgozik egy stabil munkahelyen a szakképzettségének, tudásának (karmájának) megfelelően. Szabadidejében a családdal, barátokkal alakítja emberi kapcsolatait, regenerálódik. Évente egyszer két hétre elmegy nyaralni, illetve 1-2 havonta megenged magának egy-egy lazább hétvégét. Nem jelent problémát elmenni vendéglőbe, egy-egy koncertre, és nem retteg a téli gázszámlától.

A 70-es évek NSZK-jában mindez működött is, azonban, amióta nyereségvágytól hajtva a német ipar kitelepült a brazil őserdőben, vagy Kínába, azóta ez már ott sem működik.

Néhány skandináv állam próbál még időt húzni, azonban a globális, az egész Földet érintő válság alól ők sem húzhatják ki magukat, ahogy maga Svájc sem. Hisz erről szól a világ működése, ahogy kicsiben úgy nagyban, és fordítva, ahogy nagyban, úgy kicsiben.

A jóléti társadalom egy illúzió.

Életterünk és maga az ember is egy illúzió
Komolyabb spirituális tanok fogalmazzák meg jól, hogy ez élet, az egész világmindenség csak és kizárólag egy felsőbb intelligencia tudatában létezik.

Pont olyan ez, mint amikor az ember szerelmes, és képzelődik. Elképelt ezt-azt, képzeletében létrehoz élőlényeket, azok környezetét, a gondolati lények élnek, viselkednek, kölcsönhatásban vannak, egy teljesen önálló kis világ jön létre a maga törvényszerűségeivel. Az ábrándozás során átélt élmények teljesen valósághűek.

A teremtés (ősrobbanás) nem más, mint a felsőbb intelligencia gondolatainak, ábrándozásának a kezdete. A teremtés még ma is zajlik. Gigantikus szervezés, gigantikus figyelem, gigantikus összhang.

Amerikai tudósok kísérletekkel igazolták, hogy az emberi agy számára teljesen mindegy, hogy egy esemény megtörtént, vagy csak ábrándozásként átéltük. Ugyanazt a hatást váltja ki a szervezetben. Konkrétan végeztek olyan rehabilitációs kísérleteket teljesen mozgásképtelen emberekkel, hogy gondolati síkon gondolati konditeremben edzettek 20-30 perceket, azaz elképzelték aprólékosan a gyakorlatokat, mintha végeznék, és az addigra szinte teljesen elsorvadt izmaik fejlődésnek indultak


7. A legnagyobb illúzió

Maga az anyagi világ működése az országok szintjén. Létezik tőzsde, léteznek mondvacsinált minősítők, globális nemzetközi szervezetek, melyek a megfoghatatlan dolgokból képeznek minősítéseket, leképezik a virtuális világot valósságá. Ráadásul több virtuális világ is létezik párhuzamosan (pénz, érdekek, értékrendek, igények, elvárások) és ezek materiális leképzése alapján minősítenek, dicsérnek, fenyegetnek, tönkretesznek, ahogy éppen az érdekek ezt megkívánják. Így képzelhető el, hogy egy ország, amelyik relatíve megvan, reggel arra ébred, hogy semmit sem ér, tönkre tették, mert éppen útjában állt valakinek. Nem Magyarországról beszélek.

Jelen világunkban éppen így éljük meg az érzéki csalódást, az illúziót. Nyilván a történelem egy korábbi szakaszában másképp. Például a török időkben, örömmel áldoztuk fel magunkat a törökkel vívott háborúban szinte a teljes megsemmisülésig, holott valójában a nyugatot kellett megvédenünk, az egyik vallást a másiktól. Emellett a nyugati segítség szinte sosem érkezett meg, ha igen, akkor olyan csekély mértékű volt, hogy azt mai nyelven demo-nak neveznénk.

A világ olyan, amilyennek látom! Nem az a célunk, vagy életfeladatunk, hogy megítéljük ezt. Egyszerűen csak vegyük tudomásul, hogy így működik. Mert valaki így működteti… EZ VAN!

Sumerológia.

A Magyarban van a világ összes nyelve közül messze a legtöbb szumir eredetû szó, továbbá nyelvünk strukturája (ragozó nyelv) megegyezik a szumiréval, és ezt nyugati tudósok állapították meg. Végül is megállapítható, hogy a kizárólag nyelvészeti alapon létrehozott finnugorizmust az alábbiak cáfolják: Nincsenek régészeti bizonyítékok a feltételezett együttélésre az állítólagos urali õshazában (annál több emlék van a szkítákról).
Az embertan. A feltételezett urali õshaza területérõl Magyar koponyák, csontok és Magyar sírok nem kerültek elõ. Mindazon népek, amelyeket a hivatalos álláspont a Magyarok rokonainak tekint (mansyk, vogulok, osztjákok, stb) embertani szempontból a paleoszibériai embercsoporthoz tartoznak.
Ugyanakkor H. Matsumoto japán tudós vérminták összehasonlítása alapján kimutatta (1989), hogy a Magyarokra döntõen jellemzõ gének a finnugor népeknél teljesen hiányoznak. Emellett Matsumoto professzor vérminta vizsgálatai genetikai szempontból megerõsítik a Magyarok mezopotámiai, kaukázusi, Káspi-Aral térségbeli (tehát szumir) származásának itt tárgyalt elméleteit is.
A nyelvtudomány is cáfol, nincsenek olyan szövegeink, melyek a finnugorság alapnyelvén szólnának hozzánk, így legfeljebb az áll módunkban, hogy a nyelvtudomány eredményeit kihasználva próbáljunk rekonstruálni egy hipotetikus finnugor szöveget. Vagyis finnugor nyelv nincs és soha nem is létezett.
Honfoglaló õseink keresztények voltak, csak éppen nem római katolikus keresztények, azaz nem judeo-keresztények. A nyugati kereszténység formai lényege: a zsidó vallási rítusnak Jézus föláldozásával való megújulása. Tartalmilag: nem az ember, hanem Isten újul meg, föláldozva egyszülött fiát az emberiség megmentésére.
Az ezeket a hittételeket kidolgozó Saulus Paulus sohasem látta, sohasem hallotta Jézust, és fogalma sem volt Jézus igazi tanításairól. A bûneinket magára vállaló és áldozati bárány Jézus képének a kialakítása a Jézust személyesen nem is ismerõ hatalomátmentõ Saulusból Paulus, a késõbbi Szt Pál ötlete, tulajdonképpen valláshamisítása, az ótestámentumi zsidó szemlélet becsempészése a kereszténységbe.
Abba a kereszténységbe, mely emberszeretetet és megbocsátást hirdet, szemben pl. az ótestámentum, illetve a talmud szemet szemért, fogat fogért álláspontjával. Jézus nem volt zsidó, még a tóra és a talmud szerint sem, hanem galileai, azaz eredetileg Partus herceg (galileai =galil-el-gojim = a gojok földjérõl való, partus = parthus = avar, tehát szumir õsû).
Jézus igazi tanításait a tanítványai akik szintén nem voltak zsidók, a Mezopotámiában kialakuló szumir / Káldeus gyökerû Pártus birodalomban terjesztették tovább és nem nyugaton. Egyébként par-tus = párt alkotó szumir nyelven, a Partus birodalom a Hun birodalom párja. A régi szumir káldeus mágusvallás Jézussal megújított formája lett Jézus halála után a manicheizmus, majd a nesztoriánizmus, illetve az arianizmus.
A bevonuló Magyarok a fent említett õsi szumir / káldeus mágusvallásból származó ún. Turáni / Szkíta õsvallás hívei voltak. A teremtõ Isten a világot, azaz a magot kettéosztotta: ez a magosztás. A teremtõ a mag egyik részébõl a felsõ világot, a szellemi világot teremtette meg, míg a mag alsó részébõl az alsó világot, azaz az anyagi világot. Síkban a mag (gömb) felosztásának a kör felosztása felel meg:
"körosztás","körösztények". A régészeti leletek szerint jóval a honfoglalás elõtt voltak olyan amulettjeink, melyek körbe írt keresztet ábrázoltak (Turáni / Szkíta sírokban is találtak ilyeneket).
Ennek a vallásnak alapvetõ eleme volt a fénykultusz is, Jézus a Fény Fia, a Turániak magukat naparcúaknak, illetve a Nap Fiainak nevezték (sa-pir = szabir = naparcú). Tisztelték az õsök szellemeit, imádták a fényt, a világosságot, szerették a tisztaságot, az életet és a szabadságot, és az asszonyaikat is megbecsülték.
Továbbá náluk Jézus nem áldozati bárány (mint az ótestámentumban), nem azért jött, hogy a bûneinket átvegye mint a zsidó bûnbak, hanem azért, hogy a szenvedõknek vigaszt nyújtson és, hogy elmondja nekik, hogy a benne hívõk miként segíthetnek önmagukon, saját magukon, õk maguk (ez ugyebár nem egészen ugyanaz, mint amit ma római kereszténységnek hívunk).
Az Úr nem áldozta fel Jézust a mi bûneinkért, hanem megmutatta a bûnös világnak Jézus Isteni lényét azzal, hogy Jézus legyõzte a halált. Föltámadt és öröktõl fogva lett életével erõt és kegyelmet ad a benne hívõknek. Irgalmasságot akarok és nem áldozatokat. Jézus vérszövetséget köt a tanítványaival, ez megfelel a szkíták vérszerzõdéseinek.
Az agyagtáblák egyértelmûen igazolják, hogy a parthus csillagász papok (a mágusok) 200 évvel elõbb tudták és várták a betlehemi csillag a Nibiru megjelenésének idõpontját és Jézus akkorra jövendölt születését. Ezért is indultak el a Háromkirályok azaz a parthus papok a kis Jézus üdvözlésére. A Jézus születéskori egészen ritka égi tüneményt, csillag konstellációt Kepler is igazolta.
További adalék: az a körülmény, hogy Szt. István alatt oly gyorsan elterjedt Szûz Mária tisztelete (pl. Szt. István a halálakor neki ajánlotta fel az országot), holott állítólag a Magyarok "pogányok" voltak, azzal magyarázható, hogy az õsi Boldogasszony kultusz minden nehézség nélkül folyamatosan átmehetett Szûz Mária tiszteletébe, hiszen tartalmilag rokon fogalmakról volt szó:
a szûzanyatisztelet a régi Magyar és az új római katolikus vallásnak lényeges eleme volt. A Magyar Boldogasszony = a Fény Szûze a szumiroknál, szumirul Bau-dug-asan = Boldogasszony. A Magyar hagyomány Boldogasszonyának legifjabb és szûz lánya a Kisasszony. A római keresztény vallás Máriájának a Kisasszony felel meg.
Egyébként a bevonuló Magyarok papjait táltosoknak nevezték, õk a vallási funkció mellett gyógyítottak is. Most néhány sort arról, hogy miként lehetséges, hogy az egykor hatalmas birodalmat alkotó Hunok és az avarok nyelvileg és fizikailag teljesen eltûntek? Sehogy, mert nem így történt! A Hunok egy része visszatért Keletre, ugyanakkor 453, azaz Atilla halála és a Hun birodalom szétesése után a Kárpát-medencében is maradtak Hunok, ezek a Székelyek õsei.
A késõbbiekben utánuk létrejött, több mint két évszázadon át fennállt avar birodalom lakóinak nagy része a birodalom bukása (kb.810) után szintén ittmaradt. Így tehát honfoglaló õseink itt elsõsorban rokon népeket találtak, és csak elenyészõ számban szlávokat, akiktõl nemigen volt mit átvenni.
Egyébként a morva Szvatoplukkal vívott harc egy kis epizód volt csupán, továbbá Szvatopluk a honvisszafoglalás elõtt, a 890-es évek elején már meghalt. Viszont a bolgárokkal komoly háborút vívtunk, csak éppen nem a Kárpát medencében, hanem az akkori bolgár területeken (az Aldunánál), éspedig a harc éppen azért folyt, hogy a bolgárok ne tudják megzavarni a bevonulást (Levente hadjárata). Azt, hogy itt zömében Hun és Avar eredetû azaz nyelvében és fajilag rokon volt az õslakosság (legalább 200 000 ember, emlékeztetõül: mintegy 400 000 Magyar vonult be)
bizonyítja az is, hogy a Magyarok már 899-ben erõs hadsereggel részt vettek egy észak-itáliai háborúban. Ha ugyanis az õslakosság idegen és ellenséges lett volna, akkor a fékentartásukra erõs hadsereget kellett volna itthon tartani. Egyébként három honfoglalásról is beszélhetünk, hiszen az egymással rokon Hun, Avar majd Magyar nép bejövetelét a Kárpát-medencébe a Magyar (Turáni) fajú rokonnépek több hullámban történt honfoglalásának, illetve honvisszafoglalásának tekinthetjük.
Felhívom a figyelmet arra, hogy egyre megalapozottabnak tûnik az az elképzelés, hogy a szumirok (Magyarok) õsei eleve a Kárpát-medencében éltek, majd innen vándoroltak ki Mezopotámiába, míg végül késõbb egy részük visszajött. Ilyen értelemben is honvisszafoglalásról van szó. Igen elgondolkoztató a 7000 éves tatárlakai lelet vitathatatlan ténye.
A Kárpát medencei, a Kaukázusi, a Káspi-Aral vidéki és a Tigris-Eufrátesz (Mezopotámia) melléki népeknek azonos nyelvük és azonos vallási hiedelmeik voltak: szumir nyelv és vallás. A Mezopotámiát elöntõ vízözön (kb. Kr.e..4000) után tömeges bevándorlás indul meg Mezopotámiába az elpusztult nép pótlására. Ez két irányból történik: a Kaukázusi és a Káspi-Aral térségbõl, valamint a Kárpát medencébõl.
Õseink az akkád (szemita) uralom alá kerülõ Mezopotámiából kiindulva tértek HAZA a Kárpát-medencébe. Ugyanaz a lovastársadalom más-más név alatt szerepel a történelemben: Szkíta, Hun, Avar, Magyar, Massagéta, Jazig, Gepida, Onogur, Szabir. Népek nem tûnnek föl hirtelen a semmibõl, és nem oszlanak el pillanatok

Új honfoglalás Erdély .

A pozsonyi csata IV.

UGROS... ELIMINADOS ESSE... - A MAGYAROK MEGSEMMISÍTENDŐK...
Ezt a politikát folytatta Nyugat ezerszáz éven át... és mégis élünk!



"A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért,

mint bármelyik nép a világon.

Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő,

szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat." (nobel-díjas Albert Camus)



Államalapító Árpád fejedelem és a Turul nemzetség kijelölte népe számára
a helyes utat.



Ezt kell kövessük és továbbra is életben maradunk.







"Én úgy látom, hogy Árpád feledése - a magyar halál.

Ezeréves szolgaságunk utolsó, sovány bére ... a "művelt nyugat" kegyelem döfése.

Ébredjünk végre rá, hogy :

... a közénk furakodott magyarul beszélő idegenek akarják velünk elfeledtetni Árpád dicsőségét és szent hagyatékát, mert ők nagyon jól tudják, hogy a Magyarság karizmájának ereje legyőzhetetlen egységbe tömöríti a Nemzetet.

Ne várjunk hát tovább. Fordítsunk egyet a sorsunk kerekén és térjünk vissza Nagy Árpádhoz.



Az ő emléke majd össze fog minket éppen úgy, miként ő egybe tartotta a magyar erőt, a magyar tudást és a magyar igazságot és legyőzte az ellene egyesült európai erőt.

Árpáddal mi is diadalmaskodunk, mert a hagyományoknak vallásos kegyelettel való ápolása legyőzhetetlen erőt ad a népnek. A Szent Hagyományok feledése, sárba tiprása viszont annak a népnek

... önmaga felett kimondott halálos ítélete, amelyik hagyományaival ezt teszi,

hiszen ... akinek nincs gyökere - annak jövője sincs.

Hát válasszatok Magyar Testvérek.

A Feltámadás Fénye és a halál ítélete áll előtettek. Amit megragadtok és magatokévá tesztek - az lesz a Tiétek.

Én könyörgök a Magyarok Istenéhez azért, hogy segítsen minket nagy kegyelmével, hogy

ismét beállhassunk a Fénybe.

Boldog Asszonyunk és Jézus Urunk segedelme legyen velünk. "

Badiny Jós Ferenc: Az Istenes Honfoglalók, Ősi Gyökér 1986.

Shokotu Faisi japán történész: A világ legnemesebb nemzete és fajtája a magyar.

EREDETÜNK.

Na ehhez szóljatok hozzá, ha tudtok !!!

Kik állnak e mögött az elhomályosítás mögött?


1. Amerikai egyetemi tanár vagyok (most nyugdíjas). Egyik osztályomban volt egy japán lány. Mikor megjegyeztem, hogy rokonok vagyunk, minden habozás nélkül vágta rá, "Igen, tudom". Megkérdeztem, honnan tudta? Középiskolában tanulták!

Melyik magyar középiskolában tanítják, hogy rokonok a japánok?

2. Az ENSZ-ben a japánok, kínaiak és dél-koreaiak úgy kezelik a
magyarokat, mint testvér nép!

Így tehát, ha volt egy Shokotu nevű japán történész, ha nem, a
japánok, koreaiak és kínaiak elismerik a rokonságot Dr. Balogh Sándor, Prof, emeritus Shokotu Faisi japán történész: A világ legnemesebb nemzete és fajtája a magyar 2009.01.12. 11:46

Subject: Részlet, Prof. Shokotu Faisi japán történész leveléből a magyarokhoz.

"...Mi néhányan, japán őstörténeti kutatók abban a hitben nőttünk fel, hogy a világ legnemesebb nemzete és fajtája a magyar. A "Felkelő Nap" birodalmi ivadékainak hittük és hisszük Önöket, kedves magyar testvérek, akiket a történelem "karma" messzire sodort el.

Faji kiválóságukat elismerve érkeztünk meg annak idején Budapestre magyarul tanulni a bölcs Imaoka Gyuicsiro vezetése alatt. Harminc év elteltével meg kell állapítanom a következőket:

1) Igaz magyar történetírás nem létezett.

2) A valóságos faji mítoszok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem létezik, mert hogy is értékelnék azok a mítoszok erejét, igazságát, akik saját Nemzeti Krónikájuk hitelét is lerontották?

látszik az igyekezet is meg a hamisság is.

Valóban, a magyar fajta igen elkeveredett már. A "magyar" történelemírás tudósai is ilyen kevert vérűek. Van német-magyar, szláv-magyar, román-magyar, izraelita-magyar keveredésű történelemtudós is. Érdekes kívülről megállapítani azt, hogy ezek egyike sem az igaz magyar történelmet kutatja, hanem a németek, szlávok, románok, izraeliták javára akarják a magyar történelmet elferdíteni. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdést szeretnék intézni ezekhez a kartársakhoz, és rajtuk keresztül minden magyarhoz. Nevezetesen: Miért van az, hogy a világ egyetlen nemzete a magyar, amelynek a származását, történelmét elhomályosítani igyekszenek?

Kik állnak e mögött az elhomályosítás mögött?

Addig is, amíg Önök erre válaszolni fognak, mi japánok és az összes turáni törzsekhez tartozók a legősibb nyelv elemeit megtartó nyelven - magyarul ! - írjuk ÉBRESZTŐNKET csaknem 800 millió testvérünkhöz, és ezzel a magyar népnek, fajnak és nemzetségnek akarunk a legősibb származásért és sok ezer éves hagyományért tiszteletet adni - még akkor is, ha Önök ezt a tényt megmásítani akarják..."

Ha elolvastad, add, küldd tovább, hogy valamennyien tudjunk erről!

A pozsonyi csata III. megvilágításban.

Az úgynevezett pozsonyi csata 1105-ik évfordulóját ünnepeljük a napokban. Tötrénészeink szerint a csata 907 július 3-7 között zajlott. A helyszín azonban nem Pozsony, hanem Ennsburg várának környéke volt. A nyugat ellenünk fordult és a második visszatérés (honfoglalás?) után jó tíz évvel végleges elpusztításunkra készült. Százezer fős sereget gyűjtöttek össze ellenünk. Zászlójukon a felirat: ,,elrendeljük... a magyarok kiirtassanak".





A magyar sereg durván negyvenezer főből állt.vezére Árpád és fiai, Tarhos, Üllő, Jutas.

A Dunától északra Luitpold 50.000 fővel, délre a folyótól Ditmár érsek 45.000, a hajóhadat kb. 10.000 fővel Sieghardt herceg vezette.



Seregeink az első nap a hajóhadat gyújtották fel, illetve megfúrták őket. Így a Duna két partján elhelyezkedő hadtestek egymást nem érték el.Összeköttetés, utánpótlás nélkül maradtak. Július 4-én és 5-én Ditmár érsek seregét bekerítették és felmorzsolták.





Hatodikán éjjel a harcosok bőrtömlőket erősítettek lovaikra és átúsztattak a Dunán. Hajnalban megsemmisítették a germán sereget. A közelben állomásozó tartalék csapatot is megtámadták, a királyt is menekülésre késztették.



Meghalt Luipold, Ditmár érsek, két püspök, két apát, tizenkilenc gróf. Sajnos mi is nagy árat fizettünk a győzelemért. Árpád három fia, Tarhos, Üllő és Jutas halálos sebet kaptak. A csata után nem sokkal Árpád is elhunyt.



A győzelem nem volt hiábavaló. Több, mint száz évig idegen ártó szándékkal magyar földre nem tette lábát. Miért nem tanultunk a csatáról? Mohácsot mindenki ismeri, de a győztes csatáinkat nem. Vesztesnek lettünk beállítva, pogánynak, tudatlannak. Ezért is fontos, hogy megismerjük múltunkat. Legyünk büszkék elődeinkre. "Minden nép annyit érdemel, amennyit megtart magának!"

Putyin történelmi meséi:



Vlagyimir Putyin az orosz parlament felsőházában tartott felszólalásában kijelentette, véleménye szerint a bolsevikok nemzetárulók voltak, akik vereségbe taszították Oroszországot az első világháború idején. „A bolsevikok nemzetárulást követtek el” , s ennek következtében „országunk vereséget szenvedett egy legyőzött országtól, ez egyedülálló esemény”, hiszen Oroszország lényegében kapitulált Németország előtt, nem sokkal azelőtt, hogy Németország kapitulált az Antant előtt (1918: breszt-litovszki béke).A felelősség a bolsevikokat terheli a hatalmas emberi és területi veszteség miatt, amit az első világháború során szenvedett el Oroszország egyetlen párt érdekeinek alárendelve. (szkr, részlet)



Putyin igen képmutató politikát folytat az orosz történelemmel kapcsolatban. Miközben etélte a bolsevikokat, aközben a Sztálin vezette II. világháborút dicsőítik, mintha ők nyerték volna meg. De arról hallgatnak, hogy ez amerikai segítség nélkül nem ment volna.

FORDULAT AZ OROSZ-SZÍR VISZONYBAN

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta, hogy még viccnek is rossz, hogy Oroszország menedékjogot adjon Assadnak, a bukott szír elnöknek. Az oroszok a végletekig támogatták és kiálltak Assad mellett, de amikor látták, hogy minden igéretében hazudik és vesztésre áll, most sorsára hagyták. Már csak idő kérdése – akárcsak Kadhafinál –, hogy mikor bukik meg a szír rendszer. A SAT-1 német tévé igen jó részletes műsort adott a szír helyzetről és a környező államok viszonyáról. A hazai tévék ebből egy kockát sem vettek át. Itt a nép hülyítése folyik.


www.amagyaroldal.hu

Korunk nagy hazugságai: A II. világháború fikciói:

(avagy a liberális-kommunista mese-rendszernek kezdenek harangozni).


A 2. világháború témaköre lerágott csontnak tűnik a történelmi érdeklődésű, de a teljesen érdektelen emberek számára is. A többség csak a ‘népnevelő’ hollywoodi filmek által felvetett kérdésekkel találkozik, ami annyira egyoldalúvá vált az idők során, hogy szinte kizárólag a ‘gonosz nácik’ zsidóság elleni atrocitásaira redukálja a háború történéseit.

Pedig a 2. világháborúval szemben nemigen szabadna érdektelenné válni, hiszen ez alakította ki a világ mai arculatát. A háború után kialakult hatalmi viszonyok és ideológia mai is erős hatást fejt ki a politikára, és nem utolsósorban érvényben van a háború utáni békerendszer is.

Ez a nagy háború közvetlenül beleszólt a kisemberek egyéni sorsának alakulásába, családok létrejöttébe, illetve sajnos pusztulásába is – mindezt sokmilliós nagyságrendben. Hatása a nemzetek, de a családok szintjén is a mai napig erősen érezhető, sőt olykor meghatározó.

Ebben az írásban nehezen magyarázható tényeket és kérdéseket szeretnék felvetni, amelyek egy kicsit rávilágíthatnak arra, hogy bár a 2. nagy háború közvetlen történéseinek javát ismerjük,a látható-látványos politikai forgószínpad eseményeit több-ezerszeresen feldolgozták, mégis a háború történetének igazi összefüggéseiről, a tényleges stratégiai-hatalmi történésekről még csak manapság kezdenek halvány sejtések megfogalmazódni. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a 2. világháború történetét nem ismerjük, és nem is fogjuk megismerni addig, amíg a résztvevő felek az érzékenyebb dokumentumaikat nyilvánosságra nem hozzák, de főleg addig, amíg a liberális háttérhatalom nagy bankárdinasztiáinak iratszéfjei meg nem nyílnak a nyilvánosság számára. ELSŐ FONTOS MEGÁLLAPÍTÁSUNK TEHÁT:

A II. VILÁGHÁBORÚ TELJES TÖRTÉNETÉT LEÍRÓ MŰVEK MÉG NEM KÉSZÜLTEK EL. Bármilyen hihetetlen is ez egy olyan eseménylánccal kapcsolatban, melyről már könyvek százezreit írták meg.

A 2.világháború történeti feldolgozásának alapvetően négy verziója létezik:

1./ Egy nyugati liberális rózsaszín meseváltozat: ebben a mélyen demokratikus, talpig becsületes, gáláns lovag elviszi a szabadságot rossz útra tévelyedett európai testvéreinek. Közben melléküzemágban pedig elpusztítja az ok nélkül előbukkanó gonoszt, a világtörténelem eddigi legsötétebb erejét, melynek győzelme pokollá változtatná a földet. Mindezt pedig úgy tudja megtenni, hogy közben a keze is alig lesz piszkos. Tisztán jött, tisztán megy, alig vannak veszteségei. Gyönyörű történet. Ma is ez ihleti a nyugati irodalmat és Hollywoodot is. (Ugye, hogy még a Csillagok háborúja forgatókönyvének fő vonulatát is erre szabták?) Természetesen ahhoz, hogy egy ilyen szépséges változatot kapjunk, tények ezreit kell megváltoztatnunk, eltüntetnünk, kozmetikáznunk. Magyarán szólva a hazugságok tengerén billeg ez az egész. Bár mostanában már elég nagy repedések jelentek meg rajta, egyelőre még működik ez a dolog.

2./ Ugyan a Szovjetunió azóta már jobblétre szenderült, a főleg a szovjet diplomácia és hadtörténet által folyamatosan szült könyvekből összeállt egy kommunista változat, melynek leglényegesebb elemei változatlanul forgalomban vannak. Csak a sztálinista ideológiai túlzásokat faragták le belőlük. Történeti értéke még a liberális változatot is alulmúlja, mivel a tényeket még inkább meghamisítja, sőt teljesen összezavarja, és annyira bántóan erős benne az ideológiai szál, hogy nyugodtan kijelenthetjük, használható adatot alig-alig tartalmaz.

Fő műve: ” A nagy honvédő háború története” című, egy hruscsovista kollektíva által összeállított iszonyat, mégis a legszebb ékkövei ennek, a szovjet hadvezérek memoárjai, (Zsukov, Konyev, Csujkov, Malinovszkij stb..) melyeknek különböző kiadásai még a szerzők halála után is jelentős változásokon estek át. A kommunista háborús filmek infantilizmusa (Ballada a katonáról, Leningrád ostroma stb..) pedig még a mostani 10 éveseket is sokkolná, ha megnéznék. (de ez szerencsére eszük ágában sincs)

Ez a verzió ideológiailag erősen bírálja ugyan a liberális változatot, de fő vonulataiban azért illeszkedik hozzá. Ellentétben a liberális változattal, amely részigazságokra húz fel egy hamis felépítményt, itt még részigazságokról sem lehet szó. Itt csak ideológiailag determinált kisebb, vagy nagyobb, esetleg ordító hazugságok léteznek.

3./ A legyőzött országok önsanyargató, agymosott, mazochista háborús irodalma. Ez a leggyomorforgatóbb és legmocskosabb verzió. A vereséget szenvedett népekre kényszerített agymosó, önmegtagadó meakulpázás olyan eredményeket ért el, ami elgondolkodásra kell hogy késztesse még az emberi psziché kutatóit is. A saját magukat mocskoló, apáikat, rokonaikat, nemzeti hőseiket megtagadó vazallus írásműveket egy önérzetes ember nehezen tudja végigolvasni. Ha mégis valami egyéb ok miatt végigerőltetjük magunkat egy ilyenen, akkor a Rajk-per juthat eszünkbe erről. A kommunista-globalista világlátás ad talán valami olyan pluszt, ami a lelket is ki tudja préselni a feláldozandó egyénből, vagy közösségből. A legyőzöttek verziója világnézettől függően szolgalelkűen és teljes alázatossággal illeszkedik a fentebb tárgyalt változatokhoz. Léteznek olyan szélsőséges művei, melyek már az elmebetegség jeleit mutatják. (Paulus és más tábornokok ‘megtérése’, magyar partizánok csudálatos kalandjai, egyes japán szerzők, akikbe a gonosz ki-be költözött stb…)

4./ Interneten, radikális web-helyeken, szamizdat csoportokban terjedő, részben a történelmi revizionizmus fő vonulatait követő, suttogó irodalom. Erősödőben van, de ahhoz még gyenge, hogy komoly tömeghatása legyen. Erős kételyeket fogalmaz meg a hivatalos történetírással szemben, jól rátapint a hazugságokra, de megfelelő mennyiségű és minőségű forrásanyag híján nehezen tud egy konzisztens saját változatot kidolgozni.

Állításait a hivatalos történészek, és a politika, összeesküvés-elméleteknek minősíti.

Kezdjük talán azzal, hogy sokan az első világháború közvetlen folytatásaként értelmezik a másodikat. Ez tetszetős magyarázat, mivel jól illeszkedik a vesztesek megalázottságához és az első világháborút lezáró békerendszer igazságtalanságaihoz. Egy nagy hibája azonban van ennek a magyarázatnak. Nevezetesen az, hogy eltereli a figyelmet a közben felemelkedő nagy bankárdinasztiák egyre meghatározóbbá váló szerepéről, majd a háború kirobbantásában és irányításában betöltött szerepéről. A 2. nagy háború céljai sem ugyanazok már, mint az elsőé. Az első háború javarészt még tényleg egy befolyási területeken és erőforrásokon történő marakodás, a második háború esetében viszont ehhez már hozzáadódik két kialakulóban levő világgazdasági szisztéma küzdelme, amely nem férhetett meg egy planétán békésen egymás mellett. Az egyik szisztéma az új bankároligarchia által erőltetett hitel és kamatos kamat-alapú liberalizált pénz és árumozgást kívánó új pénzkapitalizmus volt. Ennek, még az akkor általános nemesfém alapú pénzrendszerek is útjában voltak. Győzelme után ez a szisztéma továbbfejlődve, majd a világpénz státuszt is megszerezve a 80-as évekre egy teljesen liberalizált és monetarizált gazdasági rendszert tett uralkodóvá a nyugati féltekén. (Jelenleg éppen ez van összeomlóban, de ez már egy másik történet.)

A másik gazdálkodási szisztéma teljesen más elven működött. A hitleri Németország alakította ki alapelveit, és mivel életképesnek bizonyult, számos európai ország átvette és részben működtette. Ez nem a pénzen, hanem a termelésen alapult. A belföldi, vagy nemzetközi résztvevői tényleges teljesítményeket cseréltek el egymással (nem értékpapírokat, váltókat stb..) A pénznek ebben a rendszerben csak elszámoló szerepe van. A cserék először bilaterális, később már multilaterális alapon történtek, az erre szakosodott bankokban történő kölcsönös jóváírásokkal. Tulajdonképpen egy sokoldalúan működő nemzetközi klíringrendszer körvonalai bontakoztak ki. Németország ezzel a rendszerrel olyan gyors fejlődést produkált, ami ma is zavarba ejti a korszakot tanulmányozókat.

Nem is illik erről beszélni liberális berkekben. Ha szóba kerül, azzal intézik el, hogy a fellendülés a fegyverkezésnek volt köszönhető, ami egy hatalmas hazugság (csak gondoljunk arra, mit tett a fegyverkezés a Rákosi korszak Magyarországával).

Németország 1933-tól hat év alatt a világgazdaság 40. hely körüli pozíciójából, és sok millió munkanélkülivel nekivágva 1939-re a világgazdaság egyik éllovasa lett, az egy főre jutó mutatók többségében az Egyesült Államokat is megelőzve. Mindmáig az egyetlen kapitalista ország a történelemben, ahol teljesen megszűnt a munkanélküliség, még ún. szerkezeti munkanélküliség sem létezett. És mindezt teljes nyugati bojkott mellett! (ismerjük ugye a hitleri autópályák még itt-ott létező zötyögős szakaszait, ahol az utat betonlapokból rakták össze, mivel az olajembargó miatt aszfaltot nem tudtak előállítani) A német fellendülés mértéke a mai korszak kínai adatait is messze felülmúlta! A fellendülés fontos tényezője volt egy kissé naív, de őszinte lelkesedésen alapuló össztársadalmi összefogás. A korszak filmdokumentumait nézve, ezt még a legelvakultabb ellenfelek sem tagadhatják le.

A mai kor még mindig nem engedi ezeknek a kérdéseknek a tárgyilagos elemzését. Amit a nácik csináltak az csak rossz és szégyenletes lehet, – ez a mai kor üzenete.

Óriási tabu erről beszélni manapság, hiszen azonnali nácivá minősítést kockáztat az, aki megpróbálna őszintén beszélni az akkori tényleges német viszonyokról. Megkockáztatom, hogy a holokauszt után az egyik legérzékenyebb témáról van szó. És egyre inkább azzá válik, hiszen a végsőkig monetarizált kapitalizmus alternatívájaként, egyre többeknek jut eszébe, hogy úgy is lehetne csinálni a dolgokat..

Ebben a rendszerben nem lehet végsőkig eladósodni, ennek megfelelően politikai és gazdasági nyomás alatt sem lehet tartani országokat. Nincs szerencsejáték-szerű értékpapír rendszer, és nincsenek pénzügyi derivátumok. Csak jól látható munka és teljesítmény, ami mellett egyáltalán nem tud létrejönni egyetlen háttérhatalmi szisztéma sem.

A HÁTTÉRHATALMI STRATÉGIA NEM ENGEDHETETT KIBONTAKOZNI EGY ILYEN SZISZTÉMÁT! A SAJÁT RENDSZERE PUSZTULT VOLNA EL TŐLE!

Ez megérne egy külön írást, de térjünk vissza eredeti vezérfonalunkhoz.

A bankárdinasztiák felemelkedése és megerősödése 1913-tól datálható, amikor egy bankkonzorcium megszerzi az USA jegybanki jogkörét és létrejön a FED, a Szövetségi Tartalék Rendszer. (az alapító történelmi családok nevei érdekesek, de nyilván semmi újdonságot nem jelentenek: Rotschild,Rockefeller, Morgan, Kuhn, Loeb, Warburg) A megszerzett kulcspozíció hamarosan országos, később nemzetközi politikai hatalomhoz juttatja őket, és a későbbiekben a köreikhez csatlakozókat. Az első világháborút még jobbára nyerészkedésre használták, bár jelentős szerepük volt Amerika hadba-lépésében, a háború után egy-két évtizeddel azonban már jelentős nemzetközi pozíciókat is kiépítettek. Ne feledjük azonban, hogy a dollár itt még nem világpénz, a nagy nemzetközi cégek még nem hódoltak be a bankárhatalomnak. Pozíciójuk erős és egyre erősödőben van, de még korántsem világhatalmi.

Hiba lenne azt feltételezni, hogy a bankárhatalom egy kész, kiválóan megalkotott tervvel vágott neki a 2. világháborúnak, és az csaknem száz százalékban meg is valósult. Szó sincs erről. De léteznie kellett egy Háttérhatalmi Stratégiának, – az események erre utalnak – amely kisebb nagyobb buktatókkal haladt a célja felé, ami kétségtelenül a hitlerizmus megsemmisítése és azon túl, világhatalmi pozíciók megszerzése volt.

Ezt a stratégiát dominánssá tudták tenni az amerikai politikában és egyeztették a későbbi szövetségeseikkel. Itt azonban már sűrű köd ereszkedik le a történeti látómezőre és hiteles források hiányában csak nagyon óvatos következtetéseket tehetünk. Az USA kezdettől fogva komoly anyagi segítséget adott Németország ellenfeleinek, elsősorban Angliának, és mindezt a semlegesség korszakában. Már ez elég sokat elmond, hiszen a végtelen óvatos diplomácián keresztülnyomni a hadiszállításokat egy hadban álló országnak, nos ehhez komoly belső nyomás kellett.

A Szovjetunióhoz való tényleges viszony is egy talány, az sokat mond, hogy a fejlett világból az USA töri meg a szovjet elszigeteltséget, és veszi fel a diplomáciai kapcsolatot a kommunista országgal. Azt azonban, hogy a kapcsolat mikor vált sokkal szorosabbá, és tette lehetővé a szinte korlátlan hadianyag-szállításokat a Szovjetuniónak, nem tudjuk megmondani. Azt is érdekes lenne tudni, hogy a szorosabb, titkos kapcsolatok vajon a Molotov-Ribbentrop paktum előtt köttettek, vagy utána. Amennyiben előtte, akkor egyértelműen Hitler tőrbecsalásáról és kijátszásáról van szó, ha később, akkor viszont jó nagy külpolitikai kanyarokat írt le az USA, és azon belül a Háttérhatalmi Stratégia.

Itt most kanyarodjunk kicsit el a bankárhatalomtól – amely mint látjuk igen erős, de nem döntő pozíciókat szerzett a világháború kezdetére – és vessünk néhány pillantást a háború más aspektusaira is.

Bár agyonrágott csont, azért néhány szót szóljunk a német-zsidó viszony megromlásának okairól is. A jelenkori liberális és vazallus történetírás sugallata szerint a német nép veleszületett irracionális gyűlölettel viseltetett a zsidók iránt és csak arra várt, hogy egy eljövendő vezérrel az élen megkezdhesse a leszámolást ezzel a kisebbséggel. Hatalmas félrevezetéssel állunk itt szemben!

A viszony megromlásának egyik oka az első világháborúban gyökerezik. Arról van szó, hogy a háború antant számára válságossá vált szakaszában a német cionista körök felkeresték angol kollégáikat azzal, hogy segítenek beléptetni az USA-t a háborúba Németország ellen, amennyiben a háború után azok hozzásegítik a zsidóságot Palesztina megszerzéséhez. Ezt a mai történetírás a ‘Dolchstoss’ (tőrdöfés) legendának minősíti, amit a nácik találtak ki. Egy baj van ezzel: az hogy annak idején az újságok ezt teljesen nyíltan megírták, és cionista politikusok névvel, fényképpel ezt fel is vállalták a sajtóban. A párizsi béketárgyalásokon meg is jelent a Zsidó Világkongresszus több mint száz képviselője Benjamin Baruch vezetésével és nyíltan követelni kezdte (a Balfour nyilatkozat alapján) jussát, Palesztínát.

Ez komoly meggondolatlanság volt részükről, igyekeznek is visszamenőleg eltüntetni a nyomait, amit csak lehet (fényképek retusálása a történelemkönyvekben, újságok eltűntetése stb). de ebben csak részleges sikereket lehet elérni, mindig marad valami, vagy valaki, aki/ami ismeri a tényeket.

Az ellentétek megjelenésének másik fő oka már az első háború után, a húszas évek derekára tehető. Ekkor a jóvátételek alatt megroppant és hiperinflációt átélő németek érdekes látogatókat kapnak főleg a tengerentúlról. Jórészt zsidó származású befektetők és spekulánsok népes csapata érkezik az országba és a dollárjaikért óriási felvásárlásokba kezdenek a teljesen padlóra került német piacon. Ezek voltak az úgynevezett “pár dolláros hajók”, ami arra célzott, hogy Németországban pár dollárért szinte mindent meg lehetett szerezni. Óriási ingatlan-portfóliók kerültek a kezükbe, a nagyobb német városokat szinte szórakoztató központokká változtatták. Megjelentek az Európában még sosem látott kabarék, sztriptíz és buzi bárok, ennek a kornak a találmánya a meleg-felvonulás is.

A teljesen elszegényedett német családok tömegei lökték a prostitúció karjaiba leányaikat.

Nem tudom mennyire reális adat, de számos, a kort vizsgáló írás a fiatal német nők egyötödére, egyhatodára teszi a prostitúció mértékét. (Szegény német nők! A háború végén majd a szovjet katonák kezdenek el ‘udvarolni’ nekik ‘igen hevesen’. Ez a női generáció emberfeletti áldozatokat vállalt a túlélésért, de még megértést sem kapott soha.) Még a kábítószer is megjelent a német hétköznapokban.

El lehet képzelni, hogy milyen indulatokat váltott ki mindez, egy addig puritán, evangélikus többségű társadalomban! Hát ennyit az ok nélküli ellentétekről!

A nácik és a kereszténység rossz viszonya a következő hatalmas hazugság, amit a jelenkor történészei mindenképpen tudatosítani szeretnének a közvéleményben. Ez egyáltalán nem igaz. A nacionalista mozgalmakhoz történelmileg hozzátartozik az egyházi szál, még az ultra-nacionalistákhoz is. Senki nem gondolhatja komolyan egy egyházi-szocialista-liberális ideológiai vonal létezését nacionalista-ellenes éllel.

Senki nem állítja, hogy ez a viszony mindig felhőtlen volt, de az ezzel kapcsolatosan leírt konfliktusok jórészt légből kapottak. A náci táborokba például kizárólag keresztény papok járhattak be, és nyilván az ő beszámolóik nyilvánosságra kerülése a liberális háttérhatalom egyik fő félelme. A papi szájhagyomány szerint léteznek ilyen beszámolók, és nyilvánosságra kerülésük hatalmas ribilliót váltana ki ideológiai frontokon.

Az, hogy a náci nómenklatúra egy jelentős része a háború után Dél-Amerikába tudott jutni, jórészt vatikáni kapcsolatok és szervezés eredménye. Ezt majdnem mindenki tudja, de hivatalosan sosem ismerték el. A háború után a pápák évtizedekig nem voltak hajlandók a holokauszt eseményeivel foglalkozni, arról nyilatkozni. Csak mostanában tört meg a jég ebből a szempontból is. Gondolhatjuk milyen nyomás hatására.

De folytassuk tovább a világháború előzményeinél és kezdeténél. A hivatalos mese szerint az agresszív nácik rárontottak a háborúra fel sem készült, államiságát csak húsz éve visszanyert békeszerető Lengyelországra, és a meglepetés erejét is felhasználva néhány hét alatt tökéletesen lerohanták. Újabb csudálatosan méretes hazugsághoz érkeztünk:

Bármennyire is szimpatikusak számunkra a lengyelek, azt le kell szögeznünk, hogy ezekben a dolgokban ők korántsem voltak ártatlan báránykák. Idézzük csak fel az akkori velük kapcsolatos kronológiát:

- 1938 őszén a lengyelek felszólítják Csehszlovákiát, hogy adja át nekik, Szlovákia északi lengyelek-lakta körzeteit. A szétesés szélén álló Csehszlovákia fogcsikorgatva enged a kérésnek.

- 1939 március. Az összes későbbi hadviselő fél közül elsőnek Lengyelország teljes mozgósítást hajt végre. Később a katonák egy részét leszerelik, majd nyár végén újra behívják. Hatalmas ferdítés az, miszerint a lengyelek a konfliktus kitörésekor mozgósítottak.

- A Németországgal szembeni diplomáciai konfliktusok egyre erőteljesebbé válnak, a lengyelekhez került német területeken egyre gyakoribbak a németellenes atrocitások, amelyek végül a hírhedt brombergi mészárlásba torkollnak. A lengyelek elleni későbbi atrocitásoknak jórészt ez a hivatkozási alapja.

- És végül egy megdöbbentő sajtócikk: 1939 augusztus 6.-án Rydz-Smigly a lengyel vezérkar főnöke a brit Daily Mail-nek nyilatkozik: “Lengyelország háborút akar Németországgal, és Németország akkor sem tudja azt elkerülni, ha akarja”. Hasonló nyilatkozatokat tett más brit lapoknak a külügyminiszter Josef Beck is. Hogyan lehetséges ez? Elment ezeknek minden józan eszük? Nem, csak nekünk kell a mostani ismereteinket egy kicsit elfelejteni és visszaidézni azokat az időket. A lengyel hadsereg korántsem volt olyan gyenge. Másfél milliós létszám, 1200 harckocsi, 1500 repülőgép. De az önbizalom nagy részét nem ez adta. Hanem Anglia és Franciaország korlátlan ígérvénye, amely ezen országok azonnali hadba-lépését ígérte bármilyen Lengyelországot érintő konfliktus esetén. Függetlenül attól, hogy a lengyelek agresszorok, vagy védekeznek, hogy igazságos, vagy igazságtalan konfliktusba keverednek. Nagyon ritka az ilyen széles spektrumú katonai szerződés, és a lengyelek korlátlanul megbíztak benne. És valószínűleg be lettek ígérve a lengyeleknek újabb német területek is. Más nemigen magyarázhatja ezt a harciasságot. Ezt az egyetlen ígéretet be is tartották a háború után.

Biztos vagyok benne, hogy az angol-francia közbelépés elmaradása olyan pszichikai sokkot okozott Lengyelországban, ami jelentősen rontotta a lengyel ellenállás hatékonyságát.

És végül egy újabb érdekes momentum a német-lengyel konfliktus történetéhez:

A hadműveletek elindulása utáni harmadik napon Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Két hét múlva a Szovjetunió is elindította csapatait keletről a lengyel területek annektálására.

A katonai szerződés úgy szólt, hogy bárkivel keveredik is Lengyelország konfliktusba, annak automatikusan kijár az angol-francia hadüzenet. Az angolok és a franciák azonban nem üzentek hadat a Szovjetuniónak!!

ÉS ITT MÁR ÚJRA ELKEZDHETÜNK GYANAKODNI A HÁTTÉRHATALMI STRATÉGIÁRA. MAGÁTÓL ADÓDIK A FELTÉTELEZÉS, HOGY ITT MÁR LÉTEZNIE KELLETT EGY MAGASABB RENDŰ MEGEGYEZÉSNEK, AMELY FELÜLÍRTA AZ ESEDÉKES ANGOL-FRANCIA HADÜZENETET! Lengyelországot egyébként a háború végi tárgyalások során is cserbenhagyták. Nem akadályozták meg a teljes bolsevizálását, és a Sztálin által bekebelezett területeit sem kapta vissza soha. Lengyelország azóta bizony jól látható gyanakvással kezel minden nyugati ígéretet!

Igaz e a legenda, miszerint a német hadsereg volt minőségileg a legjobb, a német hadosztályok ereje általában több ellenséges hadosztállyal is felért? A Waffen SS és az elit Wehrmact hadosztályokra ez mindenképpen igaz, de a normál Wehrmacht hadosztályok is jóval erősebbek voltak a szövetségesek átlagánál. Ennek okát természetesen nem faji, vagy egyéb misztikus felsőbbrendűségi tényezőkben kell keresni, hanem az igen hatékony militáns német nevelésben. A német ifjúsági szervezetekben már gyermekkortól megindult egy magas színvonalú poroszos katonai kiképzés, ami átfogta az egész társadalmat.

A sok évig tartó magas szintű katonai kiképzés nyilván rendkívül megemeli egy ilyen hadsereg katonai hozzáértését, színvonalát. Ezek a katonák szinte behozhatatlan előnyben voltak a 3 hónapos gyors-kiképzést kapott amerikai, angol, vagy a sokszor írástudatlan, vezényszavakat sem ismerő bolsevik harcosokkal szemben.

Ezt tovább fokozta az, hogy a német hadsereg ismerte fel először a pszichikai felkészítés jelentőségét. Egy sor a bajtársiasságot és a morált erősítő intézkedést vezettek be, melynek be nem tartását halálbüntetéssel szankcionálták.

A német ellenállás szívóssága sok helyen megdöbbentette a szövetségeseket. Az itáliai harcok során például gyakorlatilag csak néhány ejtőernyős elit egység a pár hozzá tartozó kiszolgáló alakulattal másfél évig tartó csigalassú araszolásra késztette a hússzor akkora méretű és ötvenszer annyi hadianyaggal rendelkező egyesített amerikai-angol-lengyel-francia-dél-afrikai-ausztrál-kanadai-új zélandi ármádiát.

A normandiai partraszállás utáni hónapok sem voltak olyan dicsőségesek, mint amilyennek a szövetségesek beállítják. Jókora elhallgatott momentuma az itteni előrenyomulásnak, hogy az amerikai hadvezetés megelégelve az ember-ember elleni harcokban elszenvedett hatalmas veszteségeket, taktikát változtatott és onnantól többszörös szőnyegbombázással támadta az előtte fekvő ellenséges területeket. Gyakorlatilag mindent elpusztítottak, ami az útjukba került, és csak utána indultak meg a harcoló egységek. Óriási számú francia civil pusztult el ettől a taktikától. De Gaulle tábornok barbároknak nevezte az amerikaiakat, és állítólag több ízben is puszta kézzel nekiesett amerikai kollégáinak. Az azóta is tartó francia-amerikai ellentéteknek a gyökerét valahol itt kell keresnünk. Jó néhány nyugat-franciaországi település határában ma is kint van a felirat, miszerint ide amerikai be ne tegye a lábát! (ugye ez nincs benne a hollywoodi filmekben?)

Ugyancsak egyre erősebb repedésnek látszik a liberális történetek rózsaszín falán, hogy mind nehezebb elrejteni a légi banditizmus történéseit és következményeit. Állandóan erősödő érdeklődés kíséri a szörnyű tűzviharokat átélt német városok (Drezda, Hamburg, Schweinfurt Köln stb..) értelmetlen elpusztításának történetét.

Ugyancsak egyre kevésbé tudja elfogadni a világ közvéleménye az atombombák bevetésével kapcsolatos indoklást. Mind többen érzik, hogy erre semmi szükség nem volt!

Mi volt hát az igazi oka a végső német vereségnek?

A német politika rövidlátása, és a megfelelő szövetségesek hiánya. Az hogy a Háttérhatalmi Stratégia egy olyan politikai és gazdasági elszigeteltségbe tudta bezárni a német befolyási övezetet, amiből az óriási túlerő miatt katonai eszközökkel szabadulni nem lehetett. A német hadsereg hatalmas teljesítményekre volt képes, de a lehetetlent nem teljesíthette. 44 ország egyesített katonai erejét nem győzhette le, hiszen ezek között voltak a világ leghatalmasabb nemzetei is. Előttem van egy kép, egy filmrészlet, amelyen a Reichstagban Göring olvassa fel a Németországnak újonnan hadat üzent országok névsorát. Éppen Hondurast és Costa Ricát olvassa, majd mindkettő után durván felröhög. A náci képviselők vele hahotáztak. Ez a jelenet is jól kifejezi az ostoba önteltséget és a mélyebb összefüggések meg nem értését. Természetesen nem Costa Ricán kellett volna aggódniuk, hanem elgondolkozhattak volna azokon az összefüggéseken, amelyek még ezeket az országokat is rávették a hadüzenetre. A német diplomácia katasztrofális csődje volt ez! Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Háttérhatalmi Stratégia csapdájába a németek gyanútlanul belesétáltak.

EGY BISMARCK SZINVONALÚ DIPLOMÁCIA SOHASEM KEZDETT VOLNA HÁBORÚT ILYEN GYENGE POZÍCIÓBÓL !!

Térjünk át a Szovjetunióval kapcsolatos háborús kérdésekre és hazugságokra, amelyekből aztán van bőségesen. Kezdjük mindjárt a szovjet veszteségek kérdésével.

1946-ban Sztálin megbízza az ismert leningrádi közgazdászt Voznyeszenszkijt, hogy mérje fel a szovjet háborús veszteségeket. Az ő vizsgálatai 6 millió halottat (katona+civil) tártak fel és a népgazdaság 20 %-ának elpusztulását jelzik. Voznyeszenszkij hamarosan eltűnik a Ljubjanka húsdarálójában (nem emiatt) és Sztálin érzi, hogy ezek a számok valahogy túl szerények. Ő is nekilát kalkulálni, aminek eredménye a 20 milliós ember, és 40%-os gazdasági pusztulás. Ezek a számok tartják magukat a 90-es évek elejéig. Ekkor már a jelcini érában felállítanak egy Állami Bizottságot a kérdés sokoldalú vizsgálatára. Vezetésével a háborús veteránt és történészt Dmitrij Volkogonovot bízzák meg. Ez a bizottság már valóban nagy erőkkel vizsgálja a kérdést és igen szerteágazó, részletekbe menő kutatás után először 27, később 29 millió főben adja meg a veszteségeket, melyből a katonai veszteség 20 millió. Ezt már sokallni és szégyellni kezdi az Orosz Föderáció vezetése, és leállítják a bizottságot. Volkogonov egy későbbi interjújában azt valószínűsíti, hogy a végleges adatok nagyjából 33 millió halott körül állapodtak volna meg, melyből 22-23 millió katona.

Érdekességként elmondta, hogy azt találták, miszerint az 1917 és 1924 között született férfi korosztályok mindössze 3%-a maradt életben a háborúban!

Döbbenetes számok ezek!! Egy olyan mészárszék-társadalmi rendszer számai, ahol az emberélet egy fikarcnyit sem ért. Ahol a társadalmi vezető réteg a széttaposott marhalepényt is nagyobb becsben tartotta alattvalói sorsánál.

A gazdasági pusztulásnak volt egy érdekes utózöngéje a nürnbergi perben. Az egyik tárgyalási napon Rugyenko a szovjet főügyész elkezdte sorolni, hogy a nácik mi minden pusztítást követtek el, és hogy tízezrével hurcolták el a szovjet nemzeti vagyon elemeit. Ekkor Göring egy rövid kérdés erejéig szót kért, majd ezt kérdezte: “És ugyan mit vittünk mi el onnan?” A főügyész látható zavarba jött, a nemzetközi sajtó pedig elkezdett hangosan hahotázni. Óriási telitalálat volt. Nem lehetett rá mit mondani. Aki ismerte a szovjet állam koldus-szegénységét, és hallott a felperzselt föld taktikáról, az tudta, hogy néhány üszkös kapanyélen kívül más nemigen kerülhetett a németek kezére.

Egy dolgot rögtön le kell szögezni a szovjet események kapcsán. A liberális és kommunista beállítás az, hogy a Szovjetunió az őt ért meglepetésszerű támadás után, az első bénító csapásokat kiheverve összeszedte magát, és a földről feltápászkodva, eszközeit keletre telepítve kolosszális erőfeszítésekkel rendbe szedte haditermelését és hadseregét, majd hatalmas emberfölényét kihasználva gigantikus ellentámadásba lendült és letarolta ellenfelét.

NOS EZ ÍGY EGY GIGANTIKUS HAZUGSÁG!

Aki egy kicsit is ismeri a háború előtti időszak gazdasági erőviszonyait, az tudja, hogy a Szovjetunió minden iparosítás és emberáldozat ellenére a Nyugathoz képest egy rendkívül elmaradott állam volt. Néhány ásványi és alapanyag termelésében ugyan ott volt a világ élvonalában, de feldolgozóipara, gép és fegyvergyártása a kőkorszakot idézte. Öntöttvas és hullámpapír kombinációjából álló traktoraik, fakerekű tehergépkocsijaik jól szemléltetik a technológia ottani színvonalát. A hadsereg ugyan rendelkezett több tízezer ócskavasszerű T 26-os harckocsival, a légierő pedig számos Rata és egyéb kőkorszaki vadászgéppel (melyekkel nem lehetett 3000 mfölé emelkedni), de ezeket a német hadigépezet roncshalommá lőtte már a háború első hónapjában.

A szovjet hadigépezet és hadigazdaság még sértetlen állapotában sem volt ellenfele a németnek. A német hadigazdaságot pedig jócskán megerősítette az elfoglalt európai területek kapacitása, amelyek még jelentősebb fölényt biztosítottak a Szovjetunióval szemben.

Ráadásul a hadműveletek első hónapjai során a németek elfoglalták a Szovjetunió európai területeinek 40 %-át. Ahol szinte minden lényeges volt. És ezek után – a mese szerint – a szovjetek keletre menekítették 1500 hadiüzemüket (a 4100-ból), amiket az Ural környékén újraindítottak (a leírások szerint a szabad ég alatt, mert épületeket nem tudtak emelni) és ezek termelését felfuttatva később mindinkább a fasiszta hadigépezet fölé nőttek (ala Zsukov marsall).

Elnézést a kifejezésért, de aki ezt elhiszi, annak sürgős orvosi segítségre van szüksége. Pontosabban már nincs, mert reménytelen a dolog.

Az 1941 június 22.-i német támadás hatalmas szovjet katonai katasztrófák sorozatát indítja el.

A szovjet összeomlás dimenziói apokaliptikusak. A későbbi sztálingrádi katlan méreteit 5-6 szorosan meghaladó óriási bekerítések jönnek létre melyeknek veszteségadatait ma sem ismerjük pontosan.A szovjetek tendenciózusan és jelentősen kisebbítették a számokat, de az valószínű, hogy csak a Vjazma-Brjanszki hatalmas ikerkatlanban legalább 2,5-3 millió ember került bekerítésbe. Szinte az egész szovjet Nyugati Frontot bekerítették itt, és csak nagyon kevesen tudtak kitörni ebből. Ugyancsak hatalmas katlanok jönnek létre Minszknél, Kijevnél, Orelnél stb..

A szovjet gazdaság az elszenvedett területi, nyersanyag és emberveszteségek következtében gyakorlatilag összeomlik. Óriási hadianyag és élelmiszerhiány lép fel, melyet csak egy ilyen szegénységben élő aszkéta nép élhetett túl hónapokig. Anglia megpróbál hadianyagot eljuttatni hajókkal az északi vizeken keresztül, de a szállítmányok 50-60%-a odaveszik, így egy idő után felhagynak a próbálkozásokkal. És ekkor furcsa dolog történik:

1941 augusztus második felében a zajló katasztrófa kellős közepén a szovjetek kivesznek a frontból 3 összfegyvernemi hadsereget és elindulnak vele, hogy segítsenek az angoloknak elfoglalni Iránt. Akkor, amikor Kijev körül már majdnem bezárult a gyűrű. Amikor a moszkvai irányban a németek Jelnyánál állnak, 260 km-re Moszkvától. Nagyon fontos dolognak kell ennek lennie, hogy ezt megtegyék. Az is. A szövetségesek kitalálták, hogy a Perzsa-öblön és Iránon keresztül fogják ellátni, és életben tartani a szovjet frontot. És hamarosan elkezd özönleni a hadianyag ezen az úton keresztül. (Hogy Irán szuverenitását durván és ok nélkül letiporták közben? Ugyan már, ne kukacoskodjunk!)

Hogy mi és mennyi háborús anyag mozgott itt, nos ez a mai napig nem világos. Mindenesetre biztos, hogy nagyságrendekkel több, mint a híres Landlease kölcsönbérleti egyezmény keretében szállított mennyiségek. Szinte biztos, hogy a Háttérhatalmi Stratégia nyitott ekkor a szovjetek számára egy korlátlan számlát, amivel teljes egészében fedezhették háborús szükségleteiket.

SZINTE BIZTOS, HOGY CSAK ENNEK KÖSZÖNHETI A SZOVJET RENDSZER A FENNMARADÁSÁT, NEM A SAJÁT URAL-BÉLI NÉPI KOHÓINAK ÉS EGYÉB AGYRÉMEINEK.

Nagyon sokan leírják, hogy a Vörös Hadseregben szinte minden amerikai volt: a ruházat, konzervek és egyéb élelmiszerek továbbá a hadianyagok is. Akkor sem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy még a T34-es harckocsik nagy része is Amerikában készült. A Szovjetunió sem a háború előtt, sem a háború után, békeidőben sem tudta ellátni magát, nemhogy egy óriási anyagigényes háborúban egy hatalmas 20 milliós hadsereg minden igényét kielégíteni.

Vége az első háborús évnek, a németeket az orosz tél és az erősödő szovjet ellenállás megállítja Moszkvánál. És ekkor megint furcsa dolog történik. A második háborús évben nem folytatják a fő hadászati irányban Moszkva felé elkezdett támadásukat, hanem elindulnak dél felé. Mit akarnak vajon ott? A liberál-kommunista mesék szerint presztízs okokból el akarják foglalni Sztálin városát. és rá akarják tenni a kezüket a kaukázusi olajra.

Újabb irdatlan hazugsághoz érkeztünk. A németek nem olyan ostobák, hogy ilyen felesleges dolgokkal vesződjenek. A kaukázusi olajra ugyan szükségük lenne, de tisztában vannak vele, hogy ilyen irdatlan távolságból, ilyen primitív közlekedési viszonyok között esélyük sincs az elszállítására. Sztálin ócska, szürke falanszter-városa pedig nem érdekli őket.

Pontosan tisztában vannak vele, hogy a szovjet hadigépezetet ellátó amerikai segélyútvonal délről vezet az ország belsejébe. Ezt akarják valahogy megsemmisíteni. A hadművelet kudarcot vall, a sok ezer kilométer hosszú sztyeppei és sivatagi úton a német hadsereg utánpótlása felmorzsolódik. A járművek itt már nem tudnak közlekedni, és egy idő után a lóval, szamárral történő utánpótlás is lehetetlenné válik. A perzsa utánpótlási vonalat sohasem sikerül elvágni, és fontos része lesz a német vereségben.

Ezek után a mese szerint Sztálingrádnál megsemmisül Paulus hatodik hadserege, amelyik állítólag presztízs okokból nem akart visszavonulni, és Hitler teljesen feleslegesen feláldozza ezt az elit-hadsereget. És ez a háború fordulópontjává válik.

No itt aztán tobzódik a (főleg kommunista) hazugság. A liberált mesék is eléggé naivak, de ezek a bolsevik állítások nagyon primitívre sikeredtek.

Elég egyetlen pillantást vetni a térképre, hogy lássuk, hogy a 6. hadsereg a Kaukázus felé indult ‘A’ hadseregcsoport hátát védi. Ha visszavonul, akkor az egész másfél milliós csoportosítást hátba támadják, és megsemmisítik. Ezért tart ki a 24. órán túl is a 6. hadsereg.

És el is éri célját, mivel megsemmisülése pillanataiban a kaukázusi csoportosítás utolsó katonái is visszajutnak a Rosztovnál kialakult szűk résen. A rés bezáródott, a 6. hadsereg bevégezte feladatát. 300 ezer emberélet által megmentett másfél milliót. Ez volt az értelme ennek a hatalmas áldozatnak! És nem volt ez semmiféle fordulópont, mert bár érzékeny veszteség volt a németeknek egy ilyen megerősített hadsereg pusztulása, de az összesen 52 német hadseregből ez csak egy volt.

Emlékszünk rá, a szovjetek több, hatszor-tízszer ekkora méretű katasztrófát is túléltek.

Abból is látszik ez, hogy 1943 tavaszán a németek rendbe szedve déli frontjukat hatalmas ellentámadást kezdenek Harkovnál, mellyel visszafoglalják az elveszett területek jelentős részét, és délről is kialakul a kurszki ív, ahol aztán júliusban német stratégiai kezdeményezésre megkezdődik a világháború egyik legnagyobb ütközete, a kurszki csata.

A szovjet-német háború egyik agyonhallgatott epizódja is a Sztálingrád körüli időkhöz kapcsolódik. 1942 november 18-án megindul a Sztálingrád környéki ellentámadás, mely néhány nap múlva a katlan bezárulásához, azután pedig a 6. hadsereg megsemmisüléséhez vezet. 13 szovjet hadsereg vesz részt ebben az ütközetben. Eközben 1100-1200 kilométerre Sztálingrádtól északra, a Rzsev-i körzetben ugyancsak óriási szovjet ellentámadás készülődik. 28 szovjet hadsereg összpontosítása történt meg ebben a körzetben. Több, mint kétszerese a Sztálingrádnál felvonult egységeknek.

A csapatok parancsnoka Zsukov, a legfelsőbb főparancsnok helyettese.

A terep rendkívül alkalmatlan a támadásra, a németek felé folyamatosan emelkedik és ráadásul több helyen éles szögben hornyolt. A támadás ennek ellenére december elején elindul és kisebb szünetekkel egészen március elejéig tart. Az emelkedők tetejéről a német védelem kényelmesen elsöprő tűz alatt tudja tartani a felfelé rohamozókat. És képzeljük el ezt a szüntelenül megújuló vérfürdőt230 kmhosszúságban. És a szovjet nem változtat a taktikán, hónapokig küldik kímélet nélkül csapataikat ebbe a húsdarálóba. A becslések szerint jóval kétmillión felül van a szovjet halottak száma ebben a körzetben. A Rzsev-szicsevkai ütközet a 2. világháború egyik legnagyobb vérfürdője. A sztálingrádi csatával egy időben zajlott, de mivel megsemmisítő vereség lett az eredménye, a szovjetek egyszerűen agyonhallgatták. A Vojenno Isztoricseszkij Zsurnal közölt néhány éve egy cikksorozatot néhány túlélővel. A történelemkönyvek egyáltalán nem tárgyalják ezt a grandiózus ütközetet! Nem is illik a képbe, hiszen állítólag Sztálingrádnál megfordult a háború menete….

A német erők megroppanása igazából már Kurszk után, 1943 őszén történt. A hitleri hadsereg valójában ekkor kezdi meg igazi vesszőfutását, amely a teljes megsemmisülés felé vezet. Érdekesnek tűnő adatok merültek fel a németek veszteségeivel kapcsolatban is. 1944 végéig a katonai veszteségük “csak” 3,8 millió, ami 1945 májusára 5,5 millió fölé ugrik. Ebben a szakaszban, az összeomlás időszakában pedig már igazi nagy ütközetek nincsenek, csak tömeges fogságba esések. Vagy talán valahol tömegesen irtani kezdték a német katonákat? De ez egyelőre még a gyanúnál is halványabb gondolat.

Még egy adalék a szovjet-amerikai viszony történetéhez: A háború befejezését követően az amerikaiak 1945 nyarán minden szállítást leállítanak. A szovjetek erősen zokon veszik ezt, úgy gondolják, hogy áldozataikért ez továbbra is jár nekik. Ez az egyik fő oka a háború utáni kapcsolatok gyors megromlásának.

Miért esik olyan kevés szó a Szovjetuniónak nyújtott segítség mértékéről és később a szovjettel szembeni engedékeny politikáról? MERT EZ SZOVJET OLDALON CSÖKKENTENÉ A KATONAI DICSŐSÉG NAGYSÁGÁT, ROMBOLNÁ A NEMZETI ÖNÉRZETET. AMERIKAI OLDALON PEDIG RÁVILÁGÍTANA A MEGLEHETŐSEN ALJAS HÁTTÉR-STRATÉGIÁRA: MÁSSAL HOZATNI MEG A HATALMAS VÉRÁLDOZATOT AZ ANYAGI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ELLENÉBEN. EGY OLYAN TOMPA-AGYÚ KOLOSSZUSSAL, AMELY HABOZÁS NÉLKÜL SALAKKÁ ÉGETI A HÁBORÚ KOHÓJÁBAN ÁLLAMPOLGÁRAINAK TÍZMILLIÓIT. EZ AZTÁN A TISZTESSÉGTELEN MEGEGYEZÉS MINTAPÉLDÁJA! REMÉLJÜK VALAMIKOR EGYSZER KITUDÓDNAK, NYILVÁNOSSÁGRA KERÜLNEK A RÉSZLETEK!

Szovjet részen nem a hazát árulják el, hanem a haza árulja el fiainak hatalmas tömegeit.

A szovjet katonánál szánalomra méltóbb, magányosabb, halálra ítéltebb ember aligha élt a földön. Nevetséges, széteső, zörgő fegyverekkel zavarják be az ütközetekbe. Ha visszavonulna, akkor az NKVD záró-osztagai tüzelnek rá. Ha fogságba esne, akkor a családját internálják, ha dezertál, akkor a SZMERS egységei vadásszák le.

Egy dolgot tehet: megy előre és meghal. És meg is teszi tízmillió-szám.

A legfőbb ’gonosz’ elpusztítása után a Háttérhatalom Stratégiájának már szinte semmi sem állhat az útjába. Egyenes út vezet a teljes győzelméig, melynek következményeit ma is érezzük a bőrünkön.

DE EGYÁLTALÁN, KI IS VOLT ITT A FŐGONOSZ ??

Kocsis Márk

Nemzeti InternetFigyelő











http://internetfigyelo.wordpress.com
-2012-