Egyéb oldalak:
▼
2016. február 29., hétfő
2016. február 28., vasárnap
A Chemtrail infuenza:
„Nem hisz a chemtrailban? Semmi gond. Önnel együtt a lakosság jelentős részének sincs fogalma arról, hogy létezik, ezért ők úgy döntöttek, figyelmen kívül hagyják. Egyszerűbb, mint felnézni az égre.
Sokan vannak akik hisznek a mennyben, a pokolban, vagy hasonlókban, holott nincs róluk fotó, senki nem számolt be személyes élményéről ezekkel kapcsolatban...
Viszont a chemtrailról elsöprő mennyiségű dokumentumfilm, fotó és egymástól független tanulmány, beszámoló készült. Ha ön ezeket kigúnyolja és semmisnek tekinti csak az Ön által tanultak alapján, a mérgezés, fertőzés folytatódik, hiszen a lakosság nem követeli ennek megfékezését saját hiedelmei miatt.”
Térjünk vissza az eredeti cikkhez:
Chemtrail influenza már van?
Beteg vagy, bedugult az orrod, a tested fáj, izzadsz, köhögsz, tüsszögsz és még arra sincs elég energiád, hogy felkelj az ágyból.Bár a tünetek arra utalnak, ez nem influenza. Dr. Len Horowitz szerint ez összeesküvés. Az ő teóriája nem összeesküvés elméletre alapszik, hanem magára az összeesküvés tényére.
Az elmúlt 10 évben, Horowitz Amerika egyik leginkább vitatott orvosi tekintélyévé vált. A 48 éves egyetemet végzett egészségügyi kutató állítja, hogy az Egyesült Államok kormánya lepaktált az gyógyszeripari nagyvállalatokkal annak érdekében, hogy a népesség nagy részét megbetegítsék.
A vezető média tudósításai szerint a kórházak sürgősségi osztályai tele vannak olyan páciensekkel, akik valamiféle bizarr felső légúti fertőzéssel kerültek be, de a tünetek nem tűnnek igazán vírusnak. A tudósítások szerint ez a különös “influenza” nem reagál az influenza ellenes védőanyagokra sem.
„Ez teljes mértékben abszurd és semmi értelme sincs!” mondja Dr. Leonard Horowitz. „Az az igazság, hogy már 1998 vége és 1999 eleje óta megfigyeltük ezt a fajta járványt. Azok, akik ezt a bizarr betegséget elkapták jellemzően száraz köhögéstől szenvedtek, mely nem utal semmilyen normális vírusos vagy bakteriális fertőzésre. Ha a betegséget valóban vírus vagy baktérium okozta volna, akkor láz is fellépett volna, de ez nem történt meg. Továbbá, a betegség lefolyása több hétig, akár hónapokig is tartott. A tünetek között jelen volt még homloküregi nyomás, köhögés, gyengeség, és általános rossz közérzet, az emberek egyszerűen cudarul érezték magukat.
A Fegyveres Erők Patológiai Kutatási Intézménye szabadalmaztatott egy micoplazmát, amely szerintük a járványt okozta. A patent (szabadalmazási) riport megtekinthető a „Healing Codes for the Biblical Apocalypse” című könyvben.
A micoplasma nem igazán sorolható a gombafajták közé,nem vírus, és nem is mondható baktériumnak. Nincs sejtfala sem. A micoplasma a sejtmag belsejében mélyen helyezkedik el, ezáltal akadályozva meg, hogy mérni lehessen az ellene fellépő immunreakciót. Ez egy ember által alkotott biológiai fegyver. A már említett patent riportból világosan kiderül, hogyan okoz ez felső légúti fertőzést, amely gyakorlatilag megegyezik a most is tapasztalt tünetekkel.”
A chemtrail elpusztítja az emberi immunrendszert
„Hiszem, hogy a chemtraileken keresztül történik a lakosság vegyszeres mérgezése, mely kisebb-nagyobb mértékben elnyomja az általános immun erőnket, attól függően, hogy milyen mértékű és intenzitású a kibocsátott méreganyag. A gyenge és rosszul működő immunrendszer következtében az emberek fogékonnyá válnak bizonyos fertőzésekre, mint pl. a micoplasma és más lehetséges fertőzésekre.” állítja Dr. Horowitz.„Akkor kezdtem először komolyabban foglalkozni a chemtrailekkel, amikor az észak idahoi otthonom felett is tapasztaltam a jelenséget. Lefotóztam a csíkokat és kapcsolatba léptem az állami Környezetvédelmi Hivatallal. Nekik fogalmuk sem volt a jelenséggel kapcsolatban, és átirányítottak a Légierőhöz. Ezután az egészségügyi és mérgezési ügyekkel foglalkozó központhoz irányítottak. Körülbelül egy hét múlva kaptam egy levelet a központ egy magas beosztású vegyészétől melyben belátták, hogy valóban kimutatható volt bizonyos mennyiségű etilén dibromide az üzemanyagban. Az etilén dibromide egy közismerten rákkeltő anyag, melyet éppen ezért kivontak az ólommentes üzemanyagból.
Most hirtelen mégis megjelent a magasan közlekedő hadirepülőgépek üzemanyagában.”
A repülőgép üzemanyagból kibocsátott etilén dibromide károsítja az immunrendszert és csökkenti is annak munkáját az emberi testben. Ráadásul jelen van a micoplasma vagy gombás fertőzés ami felső légúti betegségeket okoz, ezek hatására másodrendű bakteriális fertőzés is kialakul. A megoldás általában az antibiotikumok bevetése, mely vegyi szennyezést vált ki a testben és savas kémhatást eredményez. Ennek látható jeleként kiütések jelentkeznek a bőrön, nem látható jele pedig a máj teljes mérgezése. A Bahamákon, Bermudán, Torontóban, és British Columbiában dolgozó kollégáim is hasonló bizarr jelenségekről számolnak be. A szomorú eredmény az, hogy az emberek szervezetében teljesen felborul a rend és egyensúly, nem beszélve arról, hogy ezek a betegek kettő, három vagy akár négy különböző mikrobiotikus anyaggal is fertőzve lettek. A beteg gyakorlatilag krónikus betegségben szenved.
A fekete tárca
„Az 1975-ös Frank Church Kongresszusi meghallgatáson elhangzott olyan cégek névsora, amely a CIA-vel közösen biológiai fegyverkezésben részt vett- mint Litton Bionetics és az Army Corp of Engineers, akik a fejlesztésben és kivitelezésben tevékenykedtek. Ez természetesen titkos (fekete) keretek között történik, és a kongresszus tagjai soha nincsenek igazán tájékoztatva arról, hogy a pénzek hol is lesznek valójában felhasználva. Ez a fekete költségvetés.” mondja Horowitz„Természetesen a mai világban, ahol a biológiai fegyverek teljes arzenálja áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy likvidáljuk az ellenséget nem cél és nem is szükséges az emberek meggyilkolása. Sokkal jobb üzlet krónikusan megbetegíteni az embereket, így azok az államra lesznek utalva, úgymond függővé válnak attól.
Ekkor lehet bevetni a katonai-gyógyszeripari együttest és a nemzetközi gyógyszeripari kartellt, akik majd jó pénzért eladják a gyógyszereket a szóban forgó országoknak, hogy ott legalább elviselhetővé váljon a helyzet és valamiféle egészségeshez hasonlító állapot jöjjön létre. Az adott ország teljesen le van igázva és ellenőrizhető válik azáltal, hogy függőségi helyzet áll fenn és még hatalmas méretű profitra is szert lehet tenni.
Az emberek betegek és gyengék, képtelenek ellenállni és fegyverkezni. Ez a megoldás tehát sokkal jövedelmezőbb és kívánatosabb, mint például egy nukleáris bomba bevetése, hiszen az megsemmisítené egyben az infrastruktúrát is, de ez nem a cél. A cél az, hogy az embereket semmisítsék meg, nem pedig a saját infrastruktúrát.”
Ki a felelős?
„Az én állításaim nem spekulációra épülnek. Ha elolvasnánk a legjobb szakértők által összeállított hadi analizációt, beleértve a Vashegy riportot, kiderülne, hogy a Rockefeller család az egyik legfontosabb szereplő az összeesküvésben. Nekik jelentős részük van a populáció csökkentésében, ez már régen nem titok.Ha utánanézünk, hogy kik is birtokolják a chemtrail üzemanyagot, kik az irányító cégek- British Petroleum és Standard Oil- vezetői látni fogjuk, hogy nagy részben királyi családok sarjai és a Rockefeller család tagjai foglalják el e a pozíciókat. Miben is érdekeltek ezek a személyek és cégek még? Faji tisztaság, populáció csökkentése, családtervezés, gyermek egészségügy- ezekhez gyártanak és fejlesztenek védőoltásokat és vért is szállítanak. Nem meglepő, hogy ugyanazok a bankárok felelősek a vérbankokért is, mint akik a pénzügyi szegmensért is dolgoznak.” állítja Horowitz
“Utalni szeretnék Dr. John Coleman könyvére, aki az angol Titkosszolgálat magas rangú ügynöke volt. Ő nagyon világosan és érthetően kiemeli, hogy kik is irányítják azokat a cégeket. A névsorban kizárólag magas rangú családok felmenői szerepelnek, mint pl. a Bush család, Rotschild család, a Rockefellerek pénze, itt hozzá kell tenni, hogy a Rockefeller hatalom a Rothschildek pénzén alapul. Ha nem találunk erre racionális magyarázatot, akkor jobban szemügyre kell vennünk az összeesküvés elméleteket és elvonatkoztatni a negatív előjeltől, amit ráaggatunk.”
Amerika negyedik „fajtája”
A vezető korrupt és bűnöző családok iszonyatos mértékben gazdagodnak meg mások megbetegítéséből és szenvedéséből. A Rockefeller család már 1920-ban monopolizálta az amerikai gyógyszeripart, de ebben partnerük is volt, nem más mint a német I.G. Farben. A Rockefeller birodalom és az I.G. Farben már a második világháború előtt és alatt is együtt működött, ők voltak a harmadik Reich. Őket erősítette még az amerikai Merck Gyógyszeripari Vállalat is. Nem is véletlen, hogy az ő elnökük, George W. Merck volt a második világháború alatt az amerikai biológiai fegyverek iparágának igazgatója. Őt személyesen Roosevelt elnök és a hadititkár Stimson választotta és bízta meg e feladattal.A nácik már ekkor tervbe vették az új világrend kialakítását, erre még kifejezést is találtak: “Neue Ordnung” (Új Rend). Ez szolgál ma alapul az új, negyedik rend kialakulásához, melynek tökéletesen és aprólékosan kidolgozott cél a hátterében: a népirtás és a populáció kontrollálása, felügyelete.
A kőművesek 99,99 százaléka nincs teljesen tisztában a végkimenetellel. A szabadkőművesség magasabb fokozatain már szert tesznek nagyobb tudásra is. Amint elérik a 33. fokozatot, a legmagasabb szintű beavatást is megszerzik, és lehull a lepel az ősi elixirről, mely egy ősi szent tudás, ami a Biblia gyógyító kodexében van leírva. Itt tanyáznak a Sátánimádó és nem mellesleg világirányító egyének is. Hogy is tud egy személy ilyen magas fokozatra jutni a szabadkőművesek szervezetében? Kiváltságos, királyi vérrokonság révén.
Kik a célpontok?
Kik is a népirtás valódi célpontjai? Ha valóban az a cél, hogy csökkentsék a Föld bolygó népességének számát, akkor miért nem történik ez?„Nézzük csak például Afrikát, és más harmadik világbeli országot, ahol nagy számban üti fel a fejét a HIV/AIDS vírus. Azt is vegyük itt figyelembe, hogy az Amerikában élő fertőzöttek 73 százalékban latin és afroamerikai származásúak. A statisztikák szerint az amerikai (fertőzött) meleg férfiak 55 százaléka már elhalálozott. Ez is azt mutatja, hogy a fő cél még mindig a kisebbségek számának csökkentése.”
Nem a teljes emberiség kiirtása a cél, hanem csak bizonyos fajok eltüntetése. Ennek elérésében jó úton haladnak, és a kivitelezés eszköze fantasztikusan működik anélkül, hogy bárkinek is szemet szúrna mi is történik valójában. Az egyik motiváció természetesen a pénz, a profit minél nagyobb hajszolása, de van azonban egy másik motiváló erő is: ez pedig a gonosz démoni indítattás, és a hatalomvágy, ami a Rockefellereket oly nagy mértékben jellemzi.
A Monopoly játék
A klasszikus társasjáték végén egy valaki győz, és visz mindent: házat, tőkét és győzelmet, a játékot visszapakoljuk a dobozba, és eltesszük a következő alkalomra. Ez azonban nem így működik a valós életben. A Földön a Világ Monopoly Játék győztese átrendezheti az egész táblát, és ezt láthattuk az elmúlt évben történni. Ma nem a nagyhal eszi meg a másik nagyhalat, hanem a gigantikus mega játékos kebelezi be a gigantikus mega játékost a nemzetközi kereskedelem porondján. A kis cégek, melyek előállítják a vitaminokat valójában leányvállalatai a nagy hatalmú világcégeknek. Manapság gigavállalatok mint Warner Lambert vagy Glaxo Wellcom a tulajdonosai a kis cégeknek. Mindenkit felvásárolnak, azért, hogy úgy rendezzék át a díszleteket, ahogy nekik tetszik,illetve ahogy azt az érdekek diktálják.A denveri reptér épületében van egy sarokkő, melyet a szabadkőművesek állítottak ki az Új Világ Reptéri Bizottság tiszteletére. Van ott egy másik kiállított műemlék is, egy nagy színes falfestmény, mely a már eltűnt emberi fajok emlékének állít tiszteletet. Az előtérben a borzalmas lángnyelveket ábrázoló falifüggöny előtt pedig három nyitott koporsó sorakozik.
Erősítsd az immunrendszeredet
- lépés: méregtelenítés
A testünk oly mértékben van kitéve a káros hatásoknak, hogy a méregtelenítés kulcsfontosságú. Készíts frissen facsart citromból limonádét, és adj hozzá juharfaszirupot illetve cayenne borsot.(*)
- lépés: lúgosítsd a tested
A vírusok, baktériumok, gombák, penész, rák megjelenése és rákos sejtek növekedése savas környezetben képes előfordulni. Nem életképesek lúgos környezetben. A savasodást nagy mértékben elősegíti a koffein, cukor, finomított szénhidrát, alkohol, gyógyszerek, antibiotikumok, vörös hús fogyasztása és a stressz fennállása is. Csökkentsük, vagy jobb esetben teljesen vonjuk meg magunktól ezen dolgok fogyasztását. A citromos-cayenne borsos víz fogyasztása nagy mértékben lúgosítja a testet!(*)
- lépés: oxidálás
Növelni kell a vér oxigén ellátását, mert a Rockefeller irányította nemzetközi vérbankok azon munkálkodnak, hogy orvosi monopóliumot hozzanak létre és ezáltal rontsák az immunrendszerünket.
A Cikk forrása : http://worldtruth.tv/chemtrail-flu-have-you-got-it-yet/
Az oldalon találtok még 2 darab angol nyelvű videót.
Fordítás : Vivus
(*) Nem léteznek csodanüvények, így a citrom (ahol tájidegen általában vegyszeres is) és a cayenne bors sem az még keverve sem. Minden földrésznek, tájnak megvannak helyi flórájában a megfelelő méregtelenítésre alkalmas növényei.
Lúgosításra legjobb kerülni a savasító ételeket mint a finomított cukrok és a finomliszt - ahogy a cikk is írja. Fontos, hogy kellő mennyiségű folyadékot vegyünk magunkhoz. Lényeges a nyers és főtt ételek arányos, változatos fogyasztása.
Forrás:
http://fogpiszkal-o.blogspot.hu/2014/08/a-chemtrail-infuenza.html
http://biosagok.cafeblog.hu/2014/09/01/chemtrail-infuenza-mar-van/
2016. február 27., szombat
“Az ember az Univerzumban,Univerzum!”
– A pénzét és a vagyonát senki, de senki nem viszi a sírba!
1. „A Kapitalizmus = A Parazitizmussal, a mások-, a természetnyakán való élősködéssel! = A nem fenntarthatósággal! = A garantált kipusztulással! – Az emberiség és benne a magyarság, melyik utat választja?!”-V.K.S.
2. „Akkor tiszta és becsületes egy vállalkozás, ha az nem közpénzből-, a dolgozók saját vagyon feléléséből-, kizsákmányolásából-, a természet kizsákmányolásából és tönkretételéből táplálkozik és működik! -V.K.S.”
3. “A gazdag, mindig a természet és a többi ember kárára és rovására gazdag!”- V.K.S.
4. “A Földbolygó és a “Gyümölcsei”,minden rajta élő tulajdonát képezi!”- V.K.S.
5. „Amikor Istennek képzeli magát az ős természettől elszakadt ember, és úgy kezd is viselkedni, abból óriási baj származik: az ő kárára és rovására!”- V.K.S.
6. „A kapitalizmus jellemzője: a Semmiért is lehet milliárdokat kapni, és a Valamiért is lehet semmit adni!” – V.K.S.
7. A titkok és a titkolódzások, a titkosítások, a fejlődés örökös gátjai és akadályai!- V.K.S.
Az titkosít és titkolódzik, akinek nem tiszta a lelkiismerete, aki rosszban sántikál, akinek van mit takargatni valója, mert fél a következményektől és a felelősségre vonástól!
A kapitalizmus, az ember és a természet mértéktelen kizsákmányolása és pusztítása, a rabszolgatartás, a fogyasztói társadalom szemlélet, a pénz és a vagyon „érték”központúsága: ökológiai értelemben és a természet valóságában megbukott a Föld nevű bolygón!
Mindezeken el lehet gondolkodni mindenkinek!
V.K.S.
2014.08.15.
Forrás: https://demokles56.wordpress.com/science/
2016. február 26., péntek
A függőség hatalma és a hatalomfüggőség - TEDx Dr. Máté Gábor (felirattal)
A függőség egyfajta menekülés. Dr. Máté Gábor, a Kanadába emigrált
világhírű orvos és író beszél a függőség természetéről kezeltjei,
történelmi személyek, valamint saját maga szemszögéből (saját maga
munkaholista és vásárlásfüggő volt, ami elsősorban klasszikus zenére
irányult).
Mindenféle függőségnek megvan az oka, és a közhiedelemmel ellentétben nem a genetika, és még csak nem is maguk a függőség tárgyai (nem mindenki lesz ugyanis alkoholista, vagy dohányos, miután kipróbálja azokat, és nyilván nem mindenki lesz shopping-függő sem).
A függőség analógiája egyébként érvényes a saját életterünket elpusztító olajfüggőségre, növekedésfüggőségre, és a konzumerizmusra is. A jelenlegi globális játék nyertesei is hatalomfüggők, ill. pénzfüggők. Ezért aztán nem várhatjuk a világ vezetőitől problémáink megoldását; saját magunknak kell megoldanunk azokat.
Mindenféle függőségnek megvan az oka, és a közhiedelemmel ellentétben nem a genetika, és még csak nem is maguk a függőség tárgyai (nem mindenki lesz ugyanis alkoholista, vagy dohányos, miután kipróbálja azokat, és nyilván nem mindenki lesz shopping-függő sem).
A függőség analógiája egyébként érvényes a saját életterünket elpusztító olajfüggőségre, növekedésfüggőségre, és a konzumerizmusra is. A jelenlegi globális játék nyertesei is hatalomfüggők, ill. pénzfüggők. Ezért aztán nem várhatjuk a világ vezetőitől problémáink megoldását; saját magunknak kell megoldanunk azokat.
2016. február 24., szerda
A 9. BOLYGÓ - TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK NIBIRU LÉTEZÉSÉRE...
Mindig sejtettük a létezését, de tudományos bizonyítékot mindeddig nem
sikerült produkálni ezzel kapcsolatban. Komoly mítoszok, legendák
szólnak róla, félelmetes történetek keringenek a nagyvilágban, amik nem
hagyják nyugodni az embert. Közelsége akár globális katasztrófát is
okozhat, az emberi civilizáció pusztulását eredményezheti. Sokan hisznek
benne, és Halálbolygóként is emlegetik. Ez az a bizonyos bolygó, amink
létezését egyelőre még közvetett módszerekkel sikerült már kimutatni, és
amiről úgy gondoljuk, joggal feltételezhető, hogy valójában az a
Nibiru, ahonnét a sumerok által emlegetett istenek származnak…
Ki volt Mátyás király?
"Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, aki mellé avagy igen kevés, avagy senki keresztyén királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megocsúsodik érdeme Mátyás mellett s elvész tündöklősége, mint a csillagoknak nap támadásán !!"
- Zrínyi -
"Győzhetetlen Mátyás király”: így nevezték már életében. Ha igaz volt
akkor, most még igazabb, mert a szívekben élő uralkodót nem lehet
legyőzni, megfoghatatlan és legyűrhetetlen sereggel harcol.
Egyik legnemesebb késői ellenfele, II. József megérezte és bevallotta, hogy a magyarok szívében még mindig Mátyás régi országa él, s ezért nem kell az övé. Hasztalan öltött álruhát s kereste föl alattvalóit, hasztalan törekedett őszintén népei javára, hiába ígérte, hogy el fogja feledtetni Mátyást a magyarokkal: az ígéretet nem tudta beváltani. Pedig Mátyás király nem adott országot és hitet a magyarnak, mint Szent István, nem építette újjá, mint a tatárjárás után IV. Béla. Nem érte el Nagy Lajos hatalmát, sőt minden összeomlott, amit alkotott. Szent Istvánra, az országépítőre mély bizalommal tekint népe, de csak imával tudja elérni. Mátyás király azonban mellette áll bizalmasan és derűsen, álruhában !!
Mi a nyitja mindennek?
Talán csak az, hogy Mátyás király az első modern magyar ember. A magyar középkorból nőtt ki, de az eljövendő századok minden szép emberi vonását kivirágoztatta magában. A nagy Hunyadi-sarjadék politikájának, sikereinek, halhatatlanságának kulcsa: Mátyás, az ember !!
*(Bővebben itt!) Forrás: http://mek.oszk.hu/05900/05982/html/gmkardos0002.html
Hunyadi Mátyás 573 éve született Kolozsvárott (1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) magyar szakrális nagykirály !! Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Neve latinul és németül Matthias Corvinus, olaszul Mattia Corvino, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul és szlovénül: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei/Matia Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel !! Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi !!
(Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)
HUNYADI MÁTYÁS (1458-1490)
I. HATALOMRA JUTÁSA:
V. László király még nagyon fiatal. Hívei a Cillei-Garai bárói liga tagja.
Szembekerülnek Hunyadiakkal. Hunyadi László (Hunyadi János idősebb fia) elfogják, és lefejezik, míg öccsét,
Mátyást fogságban tartják és Prágába szállítják. 1458: V. László hirtelen halála miatt a rendek az országgyűlésen új uralkodót választanak. Szilágyi Mihályt
(Hunyadi János sógora) eléri, hogy Mátyást válasszák meg. Mátyás váltságdíj, és cseh király lányával kötött házassága fejében hazajöhet Magyarországra !!
II. HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA:
A bárókat háttérbe szorította (pl.: Szilágyi Mihályt is), és a köznemesek jogait erősítette meg. Saját híveit (pl.:
Vitézi Jánost, Ernuszt Jánost, Janus Pannonius) nevezi ki a fontos tisztségekbe.
1463: korábbi hívei fellázadnak Mátyás ellen, ennek leverése után változtat a politikáján. Ehhez hozzájárult, hogy
1463-ban egyezséget köt III. Frigyessel a Szent Korona visszaadásáról: Bécsújhelyi szerződés:
Fizet a Koronáért Ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor Habsburgokra száll a trón 1464.03.29-ben hivatalosan is megkoronázzák Mátyás !!
III. ÁLLAMSZERVEZETI REFORMJAI:
1. szakképzett, királytól függő, nemesi vagy polgári származású, állandó tisztviselőket alkalmaz
2. csökkenti a királyi tanács befolyását, átszervezi a kancelláriát, központi bíróságot hoz létre
3. Jövedelem
a) ismételten bevezeti a nemesfém monopóliumot
b) több régi adót megszüntet, mert sokan mentesülnek alóluk
c) bevezeti a füstpénzt: jobbágy-háztartásonként kell fizetni (hasonló a kapuadóhoz, de azt jobbágytelkenként
kell fizetni; nem számított, hogy egy telken hány család élt)
d) a legnagyobb tételt a hadiadó jelenti
Megnövekedett bevételei teszik lehetővé, hogy jól képzett zsoldossereget tartson fenn. Évi 750 ezer arany Ft !!
IV. HADSEREGE:
Zsoldossereg (Fekete Sereg): háború esetén 15000-20000 főből állt, alapját a legyőzött huszita vezér,
Giskra csapatai adták. Mellettük lengyel, német zsoldosok !!
4 fegyvernem: nehézlovasság, könnyűlovasság, gyalogság, tüzérség
Folytatta a török ellen a déli végvárrendszer kiépítését. Ennek külső vonala az Al-Dunától az Adriáig tartott
(Nándorfehérvár, Szabács, Jajca), belső vonalának fontos tagjai: Karán sebes, Lúgos, Temesvár !!
V. HARCAI:
Török ellen: aktív védekező politika esősorban. Uralma kezdetén visszafoglalja a déli végvárakat 1476-ban visszaszerzi Szabácsot, 1479-ben Kinizsi Pál Kenyérmezőnél legyőzi a török sereget. Végül a török szultán, II. Bajezid békét köt vele. Nyugati politika: célja a német-római császári cím megszerzésére Cseh trónt akarja megszerezni (a cseh király az egyik választófejedelem), csak Morvaország lesz az övé, majd elfoglalja Bécset, és 1485-ben ide helyezi át székhelyét !!
VI. MÁTYÁS, A RENESZÁNSZ URALKODÓ:
Jövedelemből támogatja a kultúra fejlesztését. Ezt segítette az is, hogy feleségül vette az itáliai születésű Beatrixot.
Nagy építkezéseket folytat Budán és Visegrádon. Híres a könyvtára: Bibliotheka Corviniana (corvinák) 2500 kötet.
Bevezette a Nápolyi etikettet (kés-villával enni, előzetes bejelentkezés)
HUNYADI MÁTYÁS URALKODÁSA:
Hunyadi János kisebbik fiát 1458-ban választotta az országgyűlés Magyarország királyává. Az ifjú, mindössze 15 éves Mátyás király (1458–1490) már uralkodása kezdetén rendkívül határozottnak bizonyult. Kit fegyverrel, kit furfanggal, kit pénzzel bírt hatalmának támogatására. Néhány év alatt sikerült uralmát megszilárdítania.
Átszervezte, megújította a központi királyi hivatalokat. A királyi hivatalok közül különösen a kancellária töltött be jelentős szerepet. Itt állították ki a királyi okleveleket, s itt készítették elő a rendeleteket, törvényeket. A hivatali munkát Mátyás idején a királyhoz hűséges, fizetett hivatalnokok végezték !!
Mátyás uralmának legerősebb támasza a zsoldossereg volt. A zömében csehekből és lengyelekből álló fizetett sereg létszáma 15–20 ezer fős lehetett. A központi királyi hivatalok és a zsoldoshadsereg fönntartása rengeteg pénzt emésztett fel. Ezért Mátyás ösztönözte az ipar, a kereskedelem és a városok fejlődését. Pártolta az alacsony sorból felemelkedő tehetséges fiatalokat. Mátyás jövedelmének legnagyobb része a jobbágyokra kivetett súlyos állami adókból származott. Az igen magas, évi kb. 700–800 ezer forintos bevétellel Mátyás állama Európa legnagyobb, legerősebb hatalmaihoz közelített. Ezt az összeget a francia vagy a spanyol király bevétele is csak kevéssel haladta meg !!
MÁTYÁS KÜLPOLITIKÁJA:
A jól kiképzett katonákat Mátyás négy fegyvernemre osztotta: könnyű- és nehézlovasság, gyalogság, tüzérség.
A később „fekete seregnek” nevezett haderőt vasfegyelem tartotta össze !!
A törökök kisebb csapatai Mátyás megválasztása után is gyakran be-betörtek az országba. Az uralkodó hadai sikerrel verték vissza ezeket a támadásokat. Mátyás ugyanakkor úgy látta, hogy a török balkáni uralmának megtöréséhez Magyarország ereje nem elegendő.
Ezért a nagyobb támadó hadjáratok helyett inkább a végvárrendszert erősítette.
A déli végvárvonal az ő uralkodása alatt érte el a legnagyobb kiterjedését.
Mátyás hadjáratokat vezetett Csehországba, Sziléziába, Ausztriába.
Egy időre még Bécset is sikerült elfoglalnia. Hódításaival Magyarországot Közép-Európa egyik legjelentősebb hatalmává tette. Fő célját, a német-római császári trón megszerzését azonban nem sikerült elérnie !!
MÁTYÁS, A TUDOMÁNYOK ÉS A MŰVÉSZETEK PÁRTOLÓJA
1. Mátyás király könyvtárának két gyönyörű darabja. Miért szép a jobb oldali képen látható kötéstábla?
Mátyás király bőkezűen támogatta a tudományokat és a művészeteket.
Budai és visegrádi palotáját külföldi mesterek építették át új, reneszánsz stílusban. Híres könyvtárában gyönyörűen festett, selyembe, bársonyba, bőrbe kötött kéziratos könyvek, kódexek sorjáztak. Ezeket a drága könyveket a Hunyadiak hollós címere díszítette, ezért nevezték corvináknak (korvina, corvus = holló).
Mátyás idején kezdte meg működését az első magyar nyomda. A király reneszánsz udvara vonzotta a külföldi, főleg olasz tudósokat, írókat, költőket. A királyi udvar a korabeli európai művészet egyik központja lett !!
Összegzés:
Mátyás király a 15. század második felében uralkodott. Erős királyi hatalmat épített ki.
A török elleni védelem érdekében megerősítette a déli végvárrendszert.
Hódításaival Magyarországot Közép-Európa jelentős hatalmává tette.
Udvara az európai művészetek egyik központja lett !!
Egyik legnemesebb késői ellenfele, II. József megérezte és bevallotta, hogy a magyarok szívében még mindig Mátyás régi országa él, s ezért nem kell az övé. Hasztalan öltött álruhát s kereste föl alattvalóit, hasztalan törekedett őszintén népei javára, hiába ígérte, hogy el fogja feledtetni Mátyást a magyarokkal: az ígéretet nem tudta beváltani. Pedig Mátyás király nem adott országot és hitet a magyarnak, mint Szent István, nem építette újjá, mint a tatárjárás után IV. Béla. Nem érte el Nagy Lajos hatalmát, sőt minden összeomlott, amit alkotott. Szent Istvánra, az országépítőre mély bizalommal tekint népe, de csak imával tudja elérni. Mátyás király azonban mellette áll bizalmasan és derűsen, álruhában !!
Mi a nyitja mindennek?
Talán csak az, hogy Mátyás király az első modern magyar ember. A magyar középkorból nőtt ki, de az eljövendő századok minden szép emberi vonását kivirágoztatta magában. A nagy Hunyadi-sarjadék politikájának, sikereinek, halhatatlanságának kulcsa: Mátyás, az ember !!
*(Bővebben itt!) Forrás: http://mek.oszk.hu/05900/05982/html/gmkardos0002.html
Hunyadi Mátyás 573 éve született Kolozsvárott (1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) magyar szakrális nagykirály !! Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen mint Mátyás királyt emlegeti. Neve latinul és németül Matthias Corvinus, olaszul Mattia Corvino, szlovákul: Matej Korvín vagy Kráľ Matej, csehül: Matyáš Korvín, horvátul és szlovénül: Matija Korvin, lengyelül: Maciej Korwin, szerbül: Матија Корвин, románul Matei/Matia Corvin. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tűnik fel !! Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-től cseh király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi !!
(Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)
HUNYADI MÁTYÁS (1458-1490)
I. HATALOMRA JUTÁSA:
V. László király még nagyon fiatal. Hívei a Cillei-Garai bárói liga tagja.
Szembekerülnek Hunyadiakkal. Hunyadi László (Hunyadi János idősebb fia) elfogják, és lefejezik, míg öccsét,
Mátyást fogságban tartják és Prágába szállítják. 1458: V. László hirtelen halála miatt a rendek az országgyűlésen új uralkodót választanak. Szilágyi Mihályt
(Hunyadi János sógora) eléri, hogy Mátyást válasszák meg. Mátyás váltságdíj, és cseh király lányával kötött házassága fejében hazajöhet Magyarországra !!
II. HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA:
A bárókat háttérbe szorította (pl.: Szilágyi Mihályt is), és a köznemesek jogait erősítette meg. Saját híveit (pl.:
Vitézi Jánost, Ernuszt Jánost, Janus Pannonius) nevezi ki a fontos tisztségekbe.
1463: korábbi hívei fellázadnak Mátyás ellen, ennek leverése után változtat a politikáján. Ehhez hozzájárult, hogy
1463-ban egyezséget köt III. Frigyessel a Szent Korona visszaadásáról: Bécsújhelyi szerződés:
Fizet a Koronáért Ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor Habsburgokra száll a trón 1464.03.29-ben hivatalosan is megkoronázzák Mátyás !!
III. ÁLLAMSZERVEZETI REFORMJAI:
1. szakképzett, királytól függő, nemesi vagy polgári származású, állandó tisztviselőket alkalmaz
2. csökkenti a királyi tanács befolyását, átszervezi a kancelláriát, központi bíróságot hoz létre
3. Jövedelem
a) ismételten bevezeti a nemesfém monopóliumot
b) több régi adót megszüntet, mert sokan mentesülnek alóluk
c) bevezeti a füstpénzt: jobbágy-háztartásonként kell fizetni (hasonló a kapuadóhoz, de azt jobbágytelkenként
kell fizetni; nem számított, hogy egy telken hány család élt)
d) a legnagyobb tételt a hadiadó jelenti
Megnövekedett bevételei teszik lehetővé, hogy jól képzett zsoldossereget tartson fenn. Évi 750 ezer arany Ft !!
IV. HADSEREGE:
Zsoldossereg (Fekete Sereg): háború esetén 15000-20000 főből állt, alapját a legyőzött huszita vezér,
Giskra csapatai adták. Mellettük lengyel, német zsoldosok !!
4 fegyvernem: nehézlovasság, könnyűlovasság, gyalogság, tüzérség
Folytatta a török ellen a déli végvárrendszer kiépítését. Ennek külső vonala az Al-Dunától az Adriáig tartott
(Nándorfehérvár, Szabács, Jajca), belső vonalának fontos tagjai: Karán sebes, Lúgos, Temesvár !!
V. HARCAI:
Török ellen: aktív védekező politika esősorban. Uralma kezdetén visszafoglalja a déli végvárakat 1476-ban visszaszerzi Szabácsot, 1479-ben Kinizsi Pál Kenyérmezőnél legyőzi a török sereget. Végül a török szultán, II. Bajezid békét köt vele. Nyugati politika: célja a német-római császári cím megszerzésére Cseh trónt akarja megszerezni (a cseh király az egyik választófejedelem), csak Morvaország lesz az övé, majd elfoglalja Bécset, és 1485-ben ide helyezi át székhelyét !!
VI. MÁTYÁS, A RENESZÁNSZ URALKODÓ:
Jövedelemből támogatja a kultúra fejlesztését. Ezt segítette az is, hogy feleségül vette az itáliai születésű Beatrixot.
Nagy építkezéseket folytat Budán és Visegrádon. Híres a könyvtára: Bibliotheka Corviniana (corvinák) 2500 kötet.
Bevezette a Nápolyi etikettet (kés-villával enni, előzetes bejelentkezés)
HUNYADI MÁTYÁS URALKODÁSA:
Hunyadi János kisebbik fiát 1458-ban választotta az országgyűlés Magyarország királyává. Az ifjú, mindössze 15 éves Mátyás király (1458–1490) már uralkodása kezdetén rendkívül határozottnak bizonyult. Kit fegyverrel, kit furfanggal, kit pénzzel bírt hatalmának támogatására. Néhány év alatt sikerült uralmát megszilárdítania.
Átszervezte, megújította a központi királyi hivatalokat. A királyi hivatalok közül különösen a kancellária töltött be jelentős szerepet. Itt állították ki a királyi okleveleket, s itt készítették elő a rendeleteket, törvényeket. A hivatali munkát Mátyás idején a királyhoz hűséges, fizetett hivatalnokok végezték !!
Mátyás uralmának legerősebb támasza a zsoldossereg volt. A zömében csehekből és lengyelekből álló fizetett sereg létszáma 15–20 ezer fős lehetett. A központi királyi hivatalok és a zsoldoshadsereg fönntartása rengeteg pénzt emésztett fel. Ezért Mátyás ösztönözte az ipar, a kereskedelem és a városok fejlődését. Pártolta az alacsony sorból felemelkedő tehetséges fiatalokat. Mátyás jövedelmének legnagyobb része a jobbágyokra kivetett súlyos állami adókból származott. Az igen magas, évi kb. 700–800 ezer forintos bevétellel Mátyás állama Európa legnagyobb, legerősebb hatalmaihoz közelített. Ezt az összeget a francia vagy a spanyol király bevétele is csak kevéssel haladta meg !!
MÁTYÁS KÜLPOLITIKÁJA:
A jól kiképzett katonákat Mátyás négy fegyvernemre osztotta: könnyű- és nehézlovasság, gyalogság, tüzérség.
A később „fekete seregnek” nevezett haderőt vasfegyelem tartotta össze !!
A törökök kisebb csapatai Mátyás megválasztása után is gyakran be-betörtek az országba. Az uralkodó hadai sikerrel verték vissza ezeket a támadásokat. Mátyás ugyanakkor úgy látta, hogy a török balkáni uralmának megtöréséhez Magyarország ereje nem elegendő.
Ezért a nagyobb támadó hadjáratok helyett inkább a végvárrendszert erősítette.
A déli végvárvonal az ő uralkodása alatt érte el a legnagyobb kiterjedését.
Mátyás hadjáratokat vezetett Csehországba, Sziléziába, Ausztriába.
Egy időre még Bécset is sikerült elfoglalnia. Hódításaival Magyarországot Közép-Európa egyik legjelentősebb hatalmává tette. Fő célját, a német-római császári trón megszerzését azonban nem sikerült elérnie !!
MÁTYÁS, A TUDOMÁNYOK ÉS A MŰVÉSZETEK PÁRTOLÓJA
1. Mátyás király könyvtárának két gyönyörű darabja. Miért szép a jobb oldali képen látható kötéstábla?
Mátyás király bőkezűen támogatta a tudományokat és a művészeteket.
Budai és visegrádi palotáját külföldi mesterek építették át új, reneszánsz stílusban. Híres könyvtárában gyönyörűen festett, selyembe, bársonyba, bőrbe kötött kéziratos könyvek, kódexek sorjáztak. Ezeket a drága könyveket a Hunyadiak hollós címere díszítette, ezért nevezték corvináknak (korvina, corvus = holló).
Mátyás idején kezdte meg működését az első magyar nyomda. A király reneszánsz udvara vonzotta a külföldi, főleg olasz tudósokat, írókat, költőket. A királyi udvar a korabeli európai művészet egyik központja lett !!
Összegzés:
Mátyás király a 15. század második felében uralkodott. Erős királyi hatalmat épített ki.
A török elleni védelem érdekében megerősítette a déli végvárrendszert.
Hódításaival Magyarországot Közép-Európa jelentős hatalmává tette.
Udvara az európai művészetek egyik központja lett !!
Mátyás, az igazságos!!!
Magyar feltalálók, s találmányaik. / Ilyen szellemesen még nem üzentük meg a világnak, mennyi mindent köszönhet a magyaroknak!
Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László találta fel, 1931-ben), felrótta egy papírosra csupa nagybetűvel, hogy TALÁLÉKONY MAGYAROK!,
majd...
A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és azon fellelkesülve eltökélte magában, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz majd igénybe, amit magyar feltalálók ötleteinek köszönhet az emberiség.
Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László találta fel, 1931-ben), felrótta egy árkus papírosra csupa nagybetűvel, hogy TALÁLÉKONY MAGYAROK!, majd egy mágnessel a hűtőgépre (Szilárd Leó, 1929) tapasztotta az emlékeztetőt.
Ezek után az ablakhoz lépett, és csupán azért, hogy elhatározásához hű maradjon, egy kétcsövű vadásztávcsővel (Petzvál József, 1840) átkukkolt a szomszédba, ahol sajnos éppen nem öltözködött a szomszéd asszony. Amúgy is köztudomású, hogy a magyar nők a legszebbek a világon, bár nem tudni, pontosan ki és mikor találta fel őket.
Ekkor előszedett egy doboz gyufát, melyet a cipőtalpán már nem tudott meggyújtani, mint a vadnyugati filmek sztárjai, ezért kapta a biztonsági gyújtó nevezetet (Irinyi János, 1836). Rágyújtott egy cigarettára, melyet ugyan nem a magyarok találtak fel, hanem egy japán hiedelem szerint maga az ördög, de azért roppant jól esik a nap kezdetén, amikor a magyar ember, és az ember úgy általában még frissen kapja a vérét felkorbácsoló nikotin-ingert.
Nehéz huszonnégy óra állt előtte, tudta jól. Kicsit nézegette a hologramos matricát (Gábor Dénes, 1947) egy nemrégen ajándékba kapott CD tokján, majd bárminemű egészségkárosodás megelőzése céljából, és persze hazafias okokból beszedett egy bikadózisnyi C-vitamint (Szent-Györgyi Albert, 1931), abból baj nem lehet. Telefonált egyet a vezetékes telefonjáról, abban a jóleső tudatban, hogy a telefonközpont ötletét is magyar agy szülte (Puskás Tivadar, 1878). Automata fényképezőgépével (Mihályi József, 1938) lekattintotta a szomszédasszonyt ruhában, ez is több, mint a semmi. Betette lágy anyagú kontaktlencséjét (Győrffy István, 1959), ami járt némi kellemetlenséggel, hiszen nem volt szemüveges, és most is csak a hazája iránti tiszteletből helyezte szemgolyójára ezt a zavaró műanyag hártyát, mely némiképpen elbizonytalanította látását és térérzékelését.
Játszott egy kicsit a computerén (Neumann János, 1944), mégpedig a hipermodern háromdimenziós szemüveg segítségével, melyet élete kockáztatásával lopott el egy kutatóintézetből (Rátai Dániel, 2010). Ki mondta, hogy könnyű lenne egy igazi hazafi élete?
Ezután kirakta a Rubik-kockát, ha nem is rekorderedménnyel (Rubik Ernő, 1976), feltett egy bakelitlemezt hagyományos lemezjátszójára, és belenézett a színes tévéje műsorába is, tudva tudván, hogy mindkét találmányt Goldmark Károly Péter jegyeztette be, mégpedig ugyanabban az évben, 1948-ban. Ezek után kinyomtatta excel-táblázatba (Simonyi Károly, 1974) rendezett további tennivalóit, és elégedetten lépett ki az utcára.
Anyagilag nem lévén túlságosan eleresztve, nem látott más lehetőséget, minthogy ellopjon egy újabb évjáratú Ford T-modellt (Galamb József, 1908), és addig furikázzon vele a városban, amíg egy félreeső helyen parkoló dízelmotoros BMW-re (Anisits Ferenc, 1983) nem bukkan. Pár kör után ezt a járgányt is az út szélén hagyta, és hosszan nézegetett be a különböző parkoló autók ablakán, míg egy olyan Chevrolet-t nem talált, amely automata sebváltóval (Bíró László, 1932) volt ellátva. Ezek után már gyerekjáték volt meglovasítani egy riasztóval el nem látott, de amúgy remekül felújított VW-bogarat, melynek szimbolikussá növekedett dizájnja Barényi Béla munkásságának része (1925).
Talán mérsékelten jó ötlet ezek után biciklin menekülni, ám az erős délutáni fények ellenére így juszt is bekapcsolhatta a lámpát működtető dinamót (Jedlik Ányos, 1861). A rendőrök azonban gyorsan elkapták, és legnagyobb szerencséjére egy helikopterbe (Asbóth Oszkár, 1928) tuszkolva szállították el. Miközben hátratekert kézzel vergődött az imbolygó padlón, némi mélabúval arra gondolt, milyen kár, hogy a bilincset nem magyarok találták fel.
A listát fejben végigpörgetve azon is sajnálkozott, hogy a mai napon nem sikerült Pulitzer-díjas újságíróval kezet szorítania (Pulitzer József, 1917), és lemaradt a fényáteresztő üvegbeton látványáról (Losonczi Áron, 2001). Aztán eszébe jutott, hogy még nem egészen esélytelen, és a fedélzeten uralkodó hangzavarban elkezdett csengő hangon szolmizálni, mégpedig a világszerte népszerű zenetanítási technika, a Kodály-módszer vívmányait felhasználva (Kodály Zoltán, 1929).
Forrás: http://www.mindenegybenblog.hu/
2016. február 18., csütörtök
Egy nehéz gazdasági felismerés, és a megoldás (felirattal) :
Gyeremekkorunktól kezdve arra nevelnek minket, hogy hogyan legyünk
aktív, hasznos eleme egyolyan társadalomnak, ami egy eredendően
fenntarthatatlan, folyamatos növekedésre törekvő gazdasági modellhez
igazodik. Ám a természetben csak a rák nő örökké..
Az ökológiai problémák, és a nyersanyagok kimerülését látva azonban egyre inkább nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy nem többet, hanem éppen, hogy kevesebbet kellene használnunk mindenből, és azt is sokkal hatékonyabb módon. Kezdjük felismerni, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón a folyamatos növekedés eleve lehetetlen. Sejtjük, hogy egészséges alapokra kellene helyezni a gazdságunkat, és hogy máshogy kellene hozzáállnunk egymáshoz, hogy egyáltalán fennmaradjon az emberi civilizáció.
Már 400 éve ismerjük a tudományos módszert, ám azt valamiért eddig még nem alkalmaztuk a társadalmi-gazdsági rendszerre. A szeméthegyek növekedését, az egyre súlyosbodó környezetszennyezést, a klímaváltozást, az erdőirtást, és az elsivatagosodást elnézve egyértelművé válik, hogy itt a legfőbb ideje, hogy elkezdjük alkalmazni, és hogy a bőség tudatában elkezdjünk úgy tekinteni egymásra, mint testvérekre. A problémáink legfőbb forrása ugyanis a verseny, az önzőség, és mohóság, ám bőség mellett ezeknek nincs létjogosultsága. Az csupán egy tévhit, hogy az ember természeténél fogva ilyen, hiszen igenis képesek az együttműködésre, az önzetlenségre, és nagylelkűségre is, ha a körülmények megengedik. Tehát csak a körülményeket kell megváltoztatnunk; a játékszabályokat.
Forrás: TZM Magyarország
Az ökológiai problémák, és a nyersanyagok kimerülését látva azonban egyre inkább nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy nem többet, hanem éppen, hogy kevesebbet kellene használnunk mindenből, és azt is sokkal hatékonyabb módon. Kezdjük felismerni, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón a folyamatos növekedés eleve lehetetlen. Sejtjük, hogy egészséges alapokra kellene helyezni a gazdságunkat, és hogy máshogy kellene hozzáállnunk egymáshoz, hogy egyáltalán fennmaradjon az emberi civilizáció.
Már 400 éve ismerjük a tudományos módszert, ám azt valamiért eddig még nem alkalmaztuk a társadalmi-gazdsági rendszerre. A szeméthegyek növekedését, az egyre súlyosbodó környezetszennyezést, a klímaváltozást, az erdőirtást, és az elsivatagosodást elnézve egyértelművé válik, hogy itt a legfőbb ideje, hogy elkezdjük alkalmazni, és hogy a bőség tudatában elkezdjünk úgy tekinteni egymásra, mint testvérekre. A problémáink legfőbb forrása ugyanis a verseny, az önzőség, és mohóság, ám bőség mellett ezeknek nincs létjogosultsága. Az csupán egy tévhit, hogy az ember természeténél fogva ilyen, hiszen igenis képesek az együttműködésre, az önzetlenségre, és nagylelkűségre is, ha a körülmények megengedik. Tehát csak a körülményeket kell megváltoztatnunk; a játékszabályokat.
Forrás: TZM Magyarország
Feltalálták a jövő adathordozóját.
A Southhamptoni Egyetem kutatói most azt állítják, hogy olyan adathordozót találtak ki, amely akár évmilliárdokig is képes tárolni az adatot. A kutatók azt találták ki, hogyan lehet rengeteg adatot egy aprócska üveglemezbe rejteni lézerrel.
A kutatók ötdimenziós digitális adatnak nevezik a módszert, mert itt az adat helyzetén kívül annak mérete és iránya is fontos szerepet játszik. Nem teszünk úgy, mintha megértenénk, pontosan mit alkottak a kutatók, a lényeg, hogy nagyon gyors lézert használnak nagyon rövid ideig a különböző rétegekben.
A lemezre 360 terabájt fér, az adatok akár 1000 Celsius-fokos hőmérsékletet is túlélnek és a becslés szerint szobahőmérsékleten 13,8 milliárd évig képesek tárolni az adatot. Ezt persze senki nem tudja leellenőrizni, de egészen jól hangzik.
Az adathordozó teljesen új világot nyithat az archiválásban is akár, mert gyakorlatilag örökké megmaradnak az adatok. Az egyetem szerint múzeumok, könyvtárak, nemzeti archívumok férnek el majd nagyon kicsi helyen.
The Time Machine (6/8) Movie CLIP - The Morlocks' Diet (2002) HD
Írott Forrás:Index
Képek:Google.
A gravitációs hullám. / Téridő.
A gravitációs hullámok a téridő fodrozódásai, amelyek létezésére és tulajdonságaira Einstein pontosan 100 évvel ezelőtt, az általános relativitáselmélete részeként következtetett. Az elmélet szerint gravitációs hullámokat a mozgó tömegek keltik, a forrásukról leválva fénysebességgel terjednek tova, és ahol áthaladnak, ott a tér “görbületét”, vagyis a térbeli pontok távolságát változtatják meg.
Jóllehet az 1970-es évek óta már közvetett bizonyítékok állnak a tudósok rendelkezésére, amelyek a gravitációs hullámok létezésére utalnak, e hullámokat észlelni mostanáig minden próbálkozás ellenére sem sikerült. A gravitáció a leggyengébb a természetben előforduló kölcsönhatások közt, így a gravitációs hullámok által okozott távolságváltozások, amelyek kimérése jelentené a hullámok közvetlen bizonyítékát, még hatalmas tömegű űrbéli objektumok (pl. fekete lyukak, neutroncsillagok, vagy szupernóva-robbanások) hullámai esetén is csak az atommagok méretének piciny töredékét jelentik. E kicsiny hatás miatt a gravitációs hullámok észlelése óriási kihívás, és rendkívüli pontosságú technológiát igényel.
A gravitációs hullámok észlelése nemcsak Einstein elméletének ad végső megerősítést, de általa a csillagászat és az asztrofizika forradalmi eszközt nyer. Minden tudást, amit az emberiség valaha is gyűjtött a Naprendszeren kívüli világról, különféle hullámhosszú fényhullámok megfigyelésével – távcsövekkel, rádióantennákkal, röntgenteleszkópokkal – szereztük meg. A gravitációs hullámok észlelése új “érzékszervet” ad az emberiségnek, amivel a világegyetem titkait megismerheti, kutathatja, megértheti. A gravitációshullám-csillagászat megszületése olyan forradalom, aminek jelentősége az egész csillagászat egykori születéséhez mérhető. Ez a páratlan érték az, ami kutatók és mérnökök százait – köztük magyar kutatókat is – vezetett arra, hogy munkájukat, egy nemzetközi együttműködésben, a gravitációs hullámok megtalálásának szenteljék.
A felfedezést a LIGO detektorokkal dolgozó LIGO Scientific Collaboration (LSC) nemzetközi együttműködés kutatói – az adatok és eredmények többhónapos kiértékelése után – február 11-én jelentették be. Magyarországon a bejelentésre a Magyar Tudományos Akadémia épületében került sor, ahol a kollaborációt annak magyar tagjai (köztük Dr. Raffai Péter asztrofizikus, az ELTE adjunktusa) képviselték. A felfedezésből a magyar szakemberek is kivették a részüket, a LIGO detektorok műszeres fejlesztésétől, a detektorállomásokon és távolból is végzett műszakfelügyeleten át, az adatok kiértékelésén és a források modellezésén keresztül, a felfedezett jel és forrás tulajdonságainak vizsgálatáig, megvitatásáig, és írásba foglalásáig. Munkájuk eredményeként és elismeréseként, a felfedezést közlő szakcikk mintegy 1000 szerzője között, kilenc magyar kutató is társszerzőséget kapott.
A LIGO és a gravitációshullám-csillagászat számára a mostani észlelés a biztató kezdet. Az adatgyűjtés és -kiértékelés folytatódik, a területen a meglévő detektorok továbbfejlesztése, újabb detektorok megépülése, és számtalan új forrásból új jelek felfedezése várható.
Jóllehet az Univerzum a gravitációs hullámain keresztül eddig is folyamatosan szólt hozzánk, 2015 az az év, amikortól ez a hang az emberiségnél nyitott fülekre talál. Az ELTE kutatójával és oktatójával, az Eötvös Gravity Research Group (EGRG) nevű LIGO-tagcsoport egyik alapítójával, Dr. Raffai Péterrel együttműködve azért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy a megszerzett tudás ne csak a kutatóké maradjon, de megértésében és örömében mindannyian osztozhassunk.
Tekintsd tehát meg a videóinkat, amelyek mindegyikét egy-egy kérdésre adott válasznak szántuk! Tedd fel Te is a saját kérdésedet a szakértőnek, az oldal alján közzétett üzenődobozban! A beküldött kérdésekre Raffai Péter ugyanitt, egy újabb videóban válaszol.
A XIX. század végének nagy rejtélyét jelentette az a kísérletekben megfigyelt tény, amely szerint bármilyen sebességgel mozgunk is egy fényforráshoz képest (vagy mozog a fényforrás hozzánk képest), az általa kibocsátott fényhullámok sebessége minden esetben ugyanannyinak – körülbelül 300 000 kilométer/másodpercnyinek – adódik.
Albert Einstein 1905-ben közölt speciális relativitáselmélete vetette fel a rejtély feloldásaként, hogy a világunkban a sebességek összeadásának szabálya a fénysebességhez közelítve más kell, hogy legyen, mint a hétköznapi kis sebességeknél. Mivel egy mozgó test sebességét az általa megtett út és az eltelt idő hányadosaként mérjük, a sebességösszeadás megváltozása tulajdonképpen azt jelenti, hogy a megfigyelő, a sebességétől függően, a térbeli távolságokat és az eltelt időtartamokat más értékűeknek méri. A mért távolságok és időtartamok sebességfüggő megváltozása továbbá azt is jelzi, hogy a térbeli és időbeli mozgás egymástól nem függetlenek (az események időbeli és térbeli távolsága is hasonló képletek szerint változik és számolható), így érdemes 3 térbeli és 1 időbeli koordináta helyett inkább az ún. “téridő” 4 koordinátájáról beszélni.
Einstein a relativitáselméletében a sebességösszeadás, valamint a távolság- és időtartam mérésének sebességfüggő képleteit adta meg. Javasolt képletei, valamint a fizikai jelenségek einsteini értelmezése máig kiállt minden kísérleti próbát, és a modern fizika alapjává vált. Nincs szükség azonban sem az einsteini képletek, sem az összefüggő tér és idő (a “téridő”) fogalmának hétköznapi használatára mindaddig, amíg nem a fénysebességet megközelítő mozgások leírása a célunk.
A téma iránt érdeklődőknek “Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete” című könyvének kapcsolódó fejezeteit ajánljuk.
The Time Machine Intro:
Forrás: gravitacioshullam.hu
Lexikális információk helyett tegyen szert valódi belső tudásra!
Jönnek a külső információk és arra hallgat és nem a lelkére, ami minden problémájának a gyökere, vegyen ezt, vegyen azt, ezt csinálja, erre szavazzon stb..stb.. Minél jobban hazudik valaki annál jobban el fogja hinni. Minél rosszabb állapotban van egy ember, annál könnyebb manipulálni, mert annál hiszékenyebb és soha nem kerül olyan hangulatban, hogy a lelkének egy kis sugallatára is tudjon hallgatni. Frekvencián kommunikálunk a saját lelkünkkel, és ezen a frekvencián akkor tudunk kommunikálni, ha olyan állapotban vagyunk, hogy előtudjuk állítani azt a frekvenciát.
Ha nem állítjuk elő azt a frekvenciát, mert nem vagyunk elég jó állapotban, akkor nem tudjuk venni a lelkünknek a sugallatait. Ha az ember nem veszi a lelke sugallatait, mivel genetikailag kódolva bennünk van, hogy mindig hallgassunk a lelkünk sugallataira, ezért mivel nem képes erre mert rossz állapotban van, ezáltal bizonytalanná vállunk, egyre többet és többet hibázunk, egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerülünk, mert tele lesz az életünk kudarccal, hiszen nincs senki aki megmondja nekünk, hogy mi várható milyen cselekvésből vagy döntésből, ezért folyamatos hibázás van, egyre jobban csúszunk le egyre rosszabb állapotban, és az ember ebben a nagy bizonytalanságban, mindent elhisz ami jól hangzik.
Forrás: http://napitema.blogspot.hu
2016. február 11., csütörtök
A KITALÁLT KÖZÉPKOR.
Földindulás a nyugat-európai középkorkutatásban.
("A tizenegyedik parancsolat: NE HAZUDJ!" c. előadássorozat
keretében, 2001. december 5-én (Magyarok Háza) elhangzott előadás írott
változata. Az eredeti hang- és videofelvétel letölthető a:
http://www.kitalaltkozepkor.hu/ címről)
Link: http://www.magtudin.org/Pap%20Gabor%20-%20Kitalalt%20kozepkor.htm
Pap Gábor
|
Pap Gábor ( a fotó az előadáson készült )
|
Ebből már gyaníthatjuk, hogy arról a nagyjából 300 éves időcsúsztatásról lesz
szó, amelyik jelenleg az európai történettudománynak lehet mondani, hogy a
botrányköve. Nagyon érdekes jelenségnek lehetünk tanúi, ugyanis olyan kérdésről
van szó, amit egy tudomány, még akár 10-15 évvel ezelőtt is nagyon egyszerűen
intézett el, ugyanis hallgatott róla. Jelenleg az Internet korszakát éljük, és
egyszerűen nem lehet hallgatni dolgokról. Tehát befutottak a saját csövükbe, az
Internetet arra találták föl, hogy „Flinston család” és egyéb szinten elárasszák
azokat, akik egyáltalán szabadidővel rendelkeznek, – elsősorban az ifjúságot s
azon belül is a fiatalabb réteget – és ezáltal lehetetlenné tegyék, hogy egy
szervesebb, egy magasabb szintű műveltséggel egyáltalán találkozni tudjanak. Ha
valaki mégiscsak ilyet juttat be remélték hogy ez úgy el fog veszni a nagy
áradatban, hogy senki nem fogja megtalálni. Mellé lőttek – nem az első eset, de
ez katasztrófával járt, ugyanis az a helyzet, hogy ma már jelentős felismerést
nem lehet meg nem történtté tenni. Ezt felismerte az a kutató csoport, melynek
működését és eredményeit most röviden ismertetni fogom, ugyanis ők már 1992-ben
közzétették az első idevágó felismeréseiket s abban a pillanatban, ahogy
lehetőség nyílt az Internetre bejuttatni híreket, teljes szélességben
bejutatták. [http://mantis-verlag.de
– a szerk.] S volt annyi eszük, hogy nemcsak a mellettük szóló
írásokat, hanem azokat is, akik velük vitatkoztak, ugyanis nagyon tanulságos egy
elmélet életképessége szempontjából hogy először is mernek-e ellene érvelni;
kettő milyen szintűek ezek az érvelések – gondoljunk itt ilyen újabb kori
kiadványokra, mint a Sacrum Imperium című időszaki kiadvány – azon le
lehet mérni, hogy akiknek nem tetszik a mi műveltségünk azok milyen szinten
fogalmaznak. Azt egyébként, ha valaki ismeri ezt a kiadványt mert legnagyobb
meglepetésemre ezt is lehetett kapni a
Fehérlófia nevű boltban, ami azt jelenti, hogy úgy látszik kezdünk
„mindenevőkké” válni, - mindenesetre már megjelent az ellenírás, de nekem semmi
közöm nincs hozzá, úgy értve nemhogy nem én írtam, nem is tudtam hogy megjelent
„Kontra Sacrum Imperium” címmel. Mondjuk én ilyen stílusban nem
vitatkoznék, de meg kell hogy mondjam, hogy telitalálatok sorozata. Ez arra
figyelmeztet, hogy nekünk nem kell fölvenni minden koszlott büdös kesztyűt, azok
ott vannak jól, ahol vannak a sárban. Viszont ma már vannak olyanok, akik
névtelenül – tehát álneveken – meg tudnak védeni s meg is akarnak védeni és ez
nagyon nagy tanulság, mert ez megint csak nem régi jelenség. Még egy 2-3 évvel
ezelőtt biztos, hogy erre a… – most nagyon finoman fogok fogalmazni –, nívón
aluli íráshalmazra még nem ment volna válasz. Egyszerűen nem mert volna
válaszolni az, akinek meglettek volna pedig az érvei. Volt egy olyan pillanat,
amikor úgy gondoltam, hogy ezen utolsó alkalmon tanulság céljából éppen ezt a
Sacrum Imperiumot fogom elemezni – lebeszéltem magam róla. Nekünk tényleg nem ez
a feladatunk. Nagyon jól tudjuk, hiszen többször is említettem, akár én csapok
bele a sárba, akár a sár csapódik rám, csak én lehetek sáros. Tehát egy bizonyos
szint alatt tényleg nem szabad csapkodni.
|
Dr. Heribert Illig ( fotó: Sigrid Reinichs )
|
Visszatérve erre az elméletre – illetve itt most már többről van szó, mint
elméletről a Kitalált középkorról, - ennek az előtörténete is tanulságos. Két
úton jutott hozzám ugyanis ez az alapvető írásmű, aminek valóban ez is a címe.
Egyszer Miskolcon a kezembe nyomta egy fiatalember, aki Grazban tanul. Itt
valószínűleg ismeretlen úgyhogy a neve nem fontos, hogy elhangozzék…, a lényeg
az, hogy még annyit suttogott hozzá hogy ez egy nagyon izgalmas történetírói
munka, amelynek a lényege az, hogy Nagy Károly mint olyan nem létezett. Mint
történelmi személy Nagy Károly nem létezett. Jól tetszett hallani! Az
egész Karoling kor egy kitalált történet.
Ilyenkor mit csinál az ember, nyílván ugyanazt, mint a jelenlévők nagy része, el
kezd vigyorogni, hogy persze én meg a római pápa vagyok és krokodilnak
születtem. Lehet végül is dolgokat jópofán elmagyarázni és ahogyan leírja ennek
a könyvnek a szerzője – Heribert Illignek hívják –, ahogy leírja az előszóban
tényleg amikor publikálta először ezt az írását – még akkor más címen, más
részletezettséggel –, akkor csak ennyit reflektált rá a szakmai sajtó, hogy „na
van végre egy új Danikenünk”, most éppen a történettudományban, annyira
képtelenségnek tűnik. Egyszer valamelyik előadáson – meg is tudom mondani, hogy
melyiken –, itt az első padban ült egy hölgy aki föladott nekem egy könyvet, –
nem tudom most itt ül-e mert…ah itt van! csak akkor az első sorban ült, – s
föladott nekem egy könyvet. Itt van a kezemben – ebből láthatja, hogy
megbecsülöm – …és a következő van beleírva – ugye nem baj, ha felolvasom? Az van
beleírva: „Úgy néz ki nem csak nálunk hazudnak!” – egy ilyen előadáson volt,
„a 11. parancsolat” címűn, mégpedig az áprilisin. [ 2001.április 25.
Készíthetnek-e órát azok, akik annyit sem tudnak róla, hogy ketyeg? - Honnan
"küldték" a Magyar Szent Korona egyes "alkatrészeit", s ha tették, miért nem
tudják máig sem, hogyan működik?, Magyarok Háza – a szerk. ] És akkor hát
van egy rövid kedves beírás, s aláírás Nothaftu Zsuzsa. Na most aki tud németül
az tudja, hogy itt „beszélő” névről van szó – nyilván ő maga is tudja, mert rám
mosolygott akkor amikor végigolvastam itt, – a „nothaft" azt jelenti hogy „szükségszerűleg”,
legalábbis az egyik jelentésében ezt. Ebben a pillanatban leesett egy tantusz,
hogy ezt a témát nem fogom tudni megkerülni. Ugyanis valahonnan már akkor
ismerős volt ez a cím, és ahogy hazamentem rögtön elkezdtem, – mit kezd el az
ember olvasni, ezt a hátulsó borító szöveget – és akkor vált ismerőssé, hogy
jééé én ezt már olvastam valahol, s ami velem szinte soha nem fordul elő,
benyúltam a könyvespolcra és egyből megtaláltam az előzőt. Ez egyébként hetek
felesleges munkája, miután nem szoktam megtalálni. Egyből, benyúlva,
megtaláltam, összehasonlítottam, kiderült hogy ugyanarról van szó. Ez az a
pillanat, amikor az embernek tudomásul kell vennie, hogy a téma keresi, nem én
keresem a témát, tehát ezt nem lehet átlépni. A lényeg az, hogy ennek a
könyvnek, megvannak a maga előzményei.
Két kutatási vonulat ér ugyanis össze Illignek ebben a munkájában. Még egyszer
mondom a címét: Das erfundene Mittelalter, a Kitalált középkor.
Ebben a műben, ahogyan Ő a bevezetőben szépen végigköveti, két kutatási vonulat
találkozott s ő maga figyelmeztet rá, hogy ez egy egészen rendkívüli pillanat
volt. Az egyik az az időszámítás történetének a menetén került be a
képbe, a másik pedig a hamisításoknak a története mentén.
Mind a kettővel éppen abban az időben foglalkozott, olyan értelemben hogy a
középkor föl se merült, tehát Ő időszámítási kérdésekkel is, meg
hamisításkérdésekkel is foglalkozott, de elsősorban egyiptomi, ókori témák
kapcsán. Ott figyelt föl bizonyos dolgokra, publikált is ebben a témakörben,
mégpedig egy olyan folyóiratban, amit Ő alapított és mindjárt az elején egy
munkatársi gárdával dolgozott benne, ez akkor még ilyen címet viselt – 1989-ben
indította el – hogy: Vorzeit-Frühzeit-Gegenwart. Azt jelenti, hogy Előkor,
korai idő és jelenkor. S ebben még elsősorban ókori témákkal foglalkozott. A
kora középkori hamisítások tulajdonképpen egy konferencia kapcsán kerültek bele
a látóterébe, egy nagyon híres hamisításokkal foglalkozó történész, ez a
bizonyos Horst Fuhrmanns, 1986-ban – tehát jóval előbb még mint ahogyan ez a
folyóirat elindult – egy konferenciát a következő szöveggel zárt le, miután
megint egy pár írásról a középkor derekáról kiderült hogy hamisítvány. Mi ezeket
a híreket úgy elolvassuk valamelyik újságnak az utolsó előtti oldalán két
sztriptíz nő meg három húsreklám között, ezek teljesen kimaradnak a tudatunkból.
Az tudniillik, hogy milyen arányban fedeznek föl jelenleg hamisításokat – a
Karoling korra vonatkozóan például 1986-ban a következő az adat: 270 ún. Nagy
Károly okmányról tudunk és ebből már 1996-ig – amikor Illig ezt publikálja
–, már 101-et hamisnak minősített a tudomány. 270-ből 101 hamis. Erre már azért
föl kell tenni a kérdést - és ezt minden szaktudós egyértelműen elismeri: Mi a
hitele egy olyan történetkutatásnak, amelyik a saját történetének tetemes
részében, kb. fele arányban hamis adatokkal dolgozik, arra épít föl
történelemkoncepciót, s ami ennél is veszélyesebb, ennek alapján tervez nekünk
jövőt? Már idestova a felénél tartunk ugyanis a fönnmaradt összes adat esetében,
amiről egyértelműen kiderült, hogy hamis, s hol vagyunk még akkor a folyamat
befejezésétől. Ennek a – ez egy konferencia volt – és ennek a zárszavát Horst
Fuhrmanns tartotta, s egy nagyon érdekes, figyelemre méltó megállapítást tett. A
hamisítások, amelyek olyan nagyon híresek, s amiket többé kevésbé azért már
korábban fölfedeztek, egy közös jellegzetességet mutatnak. Ezeknek a
hamisításoknak az időpontját általában pontosan tudjuk. Tudjuk, hogy mondjuk
294-ben hamisítottak egy adatot. Igen ám de a felhasználás, amikor először
használják ennek a hamisításnak az eredményét, az nem akkor történik.
Hanem? – átlagosan 300 évvel később, s valamennyi ilyen fontos
hamisítás – fölsorolja, s miután itt nem szakemberekből álló gárda van, én nem
fogom egyenként fölsorolni ezeket, de a könyvben benne vannak részletesen, –
tehát figyelemre méltó mondja Ő, hogy honnan tudhatták, mondjuk 284-ben hogy
584-ben mik fognak történni, hogy annak az érdekében hamisítsanak? S azt mondja
a zárszóban, hogy engedjenek meg neki egy játékos következtetést: „…itt két
eset van, többről nem lehet beszélni. Vagy minden hamisító próféta volt,
– tehát pontosan tudta, hogy 300 év múlva mi fog történni – vagy
valami gond van az időszámításunk körül.” Ennyit mert
megfogalmazni egy szaktekintély 1986-ban, ’88-ban pedig a konferencia
jegyzőkönyvében ezt írásban is közzétette. Ez volt az egyik indítéka Heribert
Illignek. Leírja még Ő, de Horst Fuhrmanns-ra hivatkozva, hogy „nem
szokás hamisítani raktárra.” Ilyen nincs, hogy én raktárra hamisítok
dolgokat, majd csak eljön az idő, amikor használni fogják ennek az eredményét.
Ilyen nincsen. Minden hamisítás azonnali, célratörő művelet, ami azt jelenti,
hogy azonnal kell hogy a hasznát lássák vagy megsemmisítik, mert semmi értelme
nincs.
Mi volt a második vonulat? Előre bocsátom a második vonulat önmagában is
elegendő lett volna ahhoz, hogy Heribert Illig felállítsa ezt az „időcsúszás”-elméletét.
Ez pedig mint említettem az időszámítás története, tehát naptártörténet.
Azt tudjuk ugye, hogy a Gregorián naptárrevízió az 1582-ben történt, XIII.
Gergely pápának az utasítására 1582 október 4-e után mindjárt október 15-ét
iktatott be a naptárba. 10 napot korrigált. Miért volt szükség erre a
korrekcióra? Zárójelben megjegyzem, hogy ezt római-katolikus világban vezették
be, a reformáció egy darabig még nem vett róla tudomást, de meglepően hamar
átvette, – gyakorlatilag a nyugati világ nem sokkal a bevezetése, kihirdetése
után ebben az időszámítási rendszerben számol a mai napig is. S mert a keleti
egyház nem vette át, ebből adódott az a furcsaság, hogy a Nagy Októberi
Szocialista Forradalom az november 7-én történt. Már ennyit elcsúszott –
október 25-ét mi itt november 7-ének írtuk, ők pedig még akkor a régi naptár
szerint október 25-ének. Nem tévesztendő össze az október 23-ával. Ez a csúszás
ugyanis a Julián naptárhoz képest történt. A Julián naptár a nevét Julius
Caesarról kapta, mint az ismert, ő pedig Krisztus előtt 45-ben vezette be,
amikor is egységesítette az addig teljesen heterogén, s különbözőképpen történő
időszámítást. Miután nem volt pontos az ő korrekciós metódusa – tehát keveset
korrigált – elcsúszott a tényleges időtől az, amit számontartottak. Ez mit
jelent? Azt hogy hiába volt a nappal egyforma hosszú, mint az éjszaka, még nem
jelzett a naptár tavaszi napéjegyenlőséget. Miért olyan fontos ez? Azért mert a
középkorban a tavaszi napéjegyenlőséghez számították a Húsvétot és akkor még a
Húsvét kiszámítása nem mellékes dolog volt egy társadalom életében, hanem a
legfontosabb dolgok egyike. Ez azt jelenti, hogyha elcsúszott a
napéjegyenlőségtől a naptári adat, akkor az egész ünneprend csúszott, mivel
mozgó ünnep lévén valahová le kell horgonyozni, ez a tavaszi napéjegyenlőség. A
mai napig is oda horgonyozzuk le. Ez a folyamat nagyon jól utánaszámolható.
Illig is mit mond, számítógépek korában élünk, nézzük meg Krisztus előtt 45,
adjuk hozzá 1582-t, – én most fejbe nem fogom kiszámolni – lényeg az, hogy ennyi
évre vonatkozó csúszást kell korrigálni. Pillanatok alatt kidobja a számítógép:
13 napot kell korrigálni. (12,7 napot.) Ehhez képest a pápa 10 napot
korrigált. Ez önmagban még nem lenne tragédia, azt mondjuk jó hát akkor nem
volt pontos számításra lehetőség…, most az egyik az, hogy ekkorát nem lehet
tévedni, azt felejtsük el. A másik meg nem ez a gond – Illig is hangsúlyozza –,
az gond hogy pontos a naptár. Nem tudom érthető-e? 13 nap
helyett csak 10 napot korrigált és mégis pontos a naptár.
Semmi baj nem lenne, hogyha azzal a 3 nappal csúszásban lennénk, de nincs
csúszás. Ez pedig egyetlen módon képzelhető el, hogy az ennek a 3 napnak
megfelelő évmennyiség sohase történt meg. Művileg van beiktatva. Nem tudom
követhető-e? – ez rettentő fontos tétel.
Természetesen Illig nem 1-2 nap alatt jött erre rá és főleg azonnal utána
nézett, – az nem létezik, hogy erre az időszámítással foglalkozó tudósok rá nem
jöttek volna. Ha mások nem, akkor a csillagászok, azok közt még akad azért
gondolkodó fej. Tényleg rájöttek, na és mit tetszik gondolni mivel magyarázzák?
Ez tényleg olyan, hogy ezek után semmiféle nemzeti kisebbrendűségünk ne legyen,
mert még nekünk se hazudtak ekkorát. Majd rá fogunk jönni, hogy valahol itt
vagyunk a gyökereinél a hazugságoknak. Mivel magyarázták? Nem Krisztus előtt
45-ig korrigált a pápa, hanem a niceai zsinatig. Erre ugye mindenki elképed,
húúú kéne tudnom mikor volt a niceai zsinat…, már mindenki szégyelli magát és
nem is gondolkodik hogy ez egy blöff, miért a niceai zsinatig, miért nem
Napóleon trónra lépéséig… Mi köze ennek a kérdéshez? Itt egyszerűen arról van
szó, hogy egy felgyülemlett hibát kell korrigálni, s tudjuk, hogy mióta
gyülemlik föl – mi köze ennek a niceai zsinathoz? Az égvilágon semmi! Ráadásul
volt olyan alapos, – én biztos nem lettem volna ilyen alapos, mert nincs
ténylegesen köze a kérdéshez – de Ő volt olyan alapos, hogy utánanézett a niceai
zsinat aktáinak. Hátha legalább szóbakerült az időszámítás, mint olyan, –
szóba sem került! Megvannak az aktái. Nem tudom érzékeljük-e? Ismerjük ezt
az arcot, megjelenik a televízióban, mosolyog és közli, hogy „nem lehet a Magyar
Szent Korona Szent István koronája, mert hiszen rajta van a paláston Szent
István eredeti hiteles képe és azon nyitott korona van…” Magyarul, így szépen
mosolyogva az arcunkba hazudik. Én innentől kezdve az Akadémiánk elnökét
fölmentem, mert „kismiska” azokhoz képest… [ taps a nézőtéren ] …ennyire
ne szeressék őt, attól azért ő még mindig olyan amilyen, csak azért nála
nagyobbat is tudnak hazudni… és ugyanazzal a mosolygós képpel így bele, csak
most nem 2 milliónak, aki nézi a TV-t, hanem mondjuk 200 milliónak, akit érint a
kérdés. Magyarán szólva itt 300 évvel semmi módon nem tud elszámolni, se a
történettudomány, se a csillagászat tudománya, se az egyháztörténet. Ez a 300
év akarjuk vagy nem, mesterségesen van becsempészve a történetírásba, – nem
a történelembe, mert sohase történt meg. Ez ami a faktum, az a két útvonal volt
ami figyelmeztette Őt arra, hogy valami gond van és innentől kezdve
gyakorlatilag ezzel a kérdéssel foglalkozik. Innen megint egy pár információ.
Először hagy fogalmazzam meg az Ő fő tézisét, ahogyan Ő ebben a könyvben ezt
leírta, – szó szerinti idézet következik:
A Zeitensprünge folyóirat tartalomjegyzéke 13 évre
visszamenőleg:
http://mantis-verlag.de/register.html
|
„1991 januárja óta a következő tézist képviselem röviden
fogalmazva. Az európai történelemben a VII., VIII. és IX. század művileg
beiktatott időegységet képez. Ennek nincs semmiféle reális történése, úgyhogy
maradék nélkül törlendő. Az előtte és az utána lévő időszakok pedig közvetlenül
vagy csupán kis eltéréssel összekapcsolandók. A kérdéses időközt ekkori
tudásomnak megfelelően – tehát
’91-et írtunk ekkor – pontosan behatároltam. A fiktív, kitalált időszak 614
szeptemberétől 911 augusztusáig tart. Egy ilyen precíz adatolást azonban csak a
további kutatások fényében erősíthetünk, vagy változtathatunk meg.” – eddig
az idézet. Ez a ’98-as könyvből való.
Hozzáteszem, hogy 1999-ben már módosította ezt a javaslatot, nem sokkal, a 614
mint dátum maradt, s augusztus végétől javasolja a kimaradást és azt 911
szeptember elejéig, tehát az az időszak maradt ki, ez gyakorlatilag 300 év, –
egészen pontosan az Ő számításai szerint ez 297 év. Az elmélet kidolgozására
vonatkozóan, még néhány adat: 1989-ben a Vorzeit-Frühzeit-Gegenwart… és ’91-től
már benne az időcsúszás téma folyamatosan jelenik meg. Mindezt nem azért idézem
most, hogy telerakjam a fejüket adatokkal, hanem hogy jelezzem, mire az ember
komolyan vehet egy elméletet milyen hallatlan mennyiségű, és minőségű
tényanyaggal kell azt megalapozni. Nehogy már azt higgyük, hogy a hasára ütött
és szeretett volna imponálni a kutatótársainak ezért kitalált valamit. Itt ’91
óta módszeresen ennek a feltárására gyűlnek-gyűlnek az adatok – el is hoztam
ennek a folytatásaként megjelenő Zeitensprünge című folyóiratnak néhány
példányát. 1995-től ugyanis megváltoztatta a címét ennek a folyóiratnak, s
innentől Zeitensprünge néven jelenik meg, Időugrásoknak fordítjuk
magyarra. Itt pedig nagyon kiváló munkatársai voltak, megint neveket mondanék
de csak nagyon röviden: Hans-Ulrich Niemitz [Prof. Dr., E-mail:
niemitz@r.htwk-leipzig.de ], Angelika Müller… – azért mert hátha ülnek
közöttünk olyanok, akik történészek és mond nekik valamit. Megint azt kell
mondjam, nem az utcáról érkeztek s nem olyanok akik mindenáron föl akartak
tűnni, – ezek nagyon jó nevek… Vagy Manfred Zeller ők Erlangenből valók, aztán
Gunnar Heinsohn Brémából [Prof. Dr., E-mail:
gheins@uni-bremen.de ],
Christian Blöss,
Uwe Topper Berlinből. Tőlük már mind jelentek meg írások, ezeket lehet
ellenőrizni. Végül Illignek a vonatkozó munkái – aztán nem lesz további hasonló
adatdömping, – 1992-ben megjelenik egy nagyon csúnya nevű – de nem is tudom, hol
van ez a helység – úgy hívják hogy Gräfelfing. Mindenesetre a második is, azt
már nem fogom ismételni, tehát hol van ez? [nézőtérről: München közelében..]
…München közelében, tudniillik Ő bajor majd ez ki fog derülni a továbbiakból.
Ennek az a címe, hogy Karl der Fiktive, genannt Karl der Große …Na most
ez akkora poén meg kell mondjam, hogy én nem változtattam volna meg ezt a címet
a további kiadványokban sem. Ez magyarra fordítva így szól „Fiktív Károly, akit
mi Nagy Károlynak nevezünk” – teli találat. Ha valaki ez után se olvassa el a
könyvet, az ilyenre hogy „Kitalált középkor” nem fog rámozdulni. Ez volt az első
könyve és már ekkor ennek a megjelenésekor elkezdődött ez a számunkra nagyon is
ismerős foglalkozásmód – „na végre Daniken megjelent a történettudományban…” és
ezt ők nagyon pontosan tudják, de nehogy azt higgyük, hogy mi raggatjuk rájuk
ezeket a „fenegyerek” címkéket. Akárhol vizsgáljuk a bajorok szereplését –
nemcsak a történettudományban – mindig jön egy ilyen elbiggyesztett ajak német
részről, „ja már megint a bajorok”, holott ha valakinek ők nekik köszönhetik,
hogy egyesült mai állapotukban megmaradhattak a II. világháború után. Akkor
pontosan a bajoroknak köszönhetik. Ha azok ki nem tartanak a német egység
mellett a legvadabb időszakokban is, akkor bizony ma nincs Németország. (Azt
várhatjuk, hogy mikor lesznek hálásak nekik…)
Friedrich Kaulbach (1822-1903) festményén "Nagy Károly
800-as császárrá koronázása" látható. „Die Kaiserkrönung Karls
der Großen 800”, 1861. Jelenleg Münchenben van kiállítva.
|
Az 1994-es kibővített kiadás még mindig ugyanott jelent meg, az már merészebb
volt de kevésbé bikfangos, ennek az volt a címe: Hat Karl der Große je
gelebt? – „egyáltalán élt valamikor is Nagy Károly?” Aztán ’96-ban
jelentette meg először ezt a Das erfundene Mittelalter, a Kitalált középkor c.
munkáját – ezt már Münchenben. Ez a mű 2000-ben már a 9. kiadásánál tartott.
Ehhez azt kell tudni, hogy egy új kiadáshoz minimum 10.000 példányban el kell
fogynia, – ezt németországi barátomtól tudom, tehát megbízhatónak tűnik az adat.
Ez azt jelenti, hogy ez minimum 90 ezer 2000-ig. Közben megjelent ’98-tól
ugyanennek a zsebkönyv változata – ezt mutattam elsőnek, ez a kicsi. Ez azért is
különösen érdekes, mert a címlapján egy olyan festmény van, amelyen Nagy Károlyt
koronázza a pápa, de furcsa módon az a korona, amit a fejére tesz egyértelműen a
Magyar Szent Korona. Sajnos a reprodukciónak nincs itt a szerzője, nincs
megnevezve, hogy kinek a festménye és egyenlőre nem is találtam meg. Valahol ez
a Moritz von Schwind köréből származhat, mert stílusa alapján egy ilyenfajta
származást gyanítok, de hát ezt be kell bizonyítani, illetve meg kell tudni –
ebben majd segítséget kérnék, mert rendkívül fontos tételről van szó. Ugyanis ez
az egy kép többet elárul a szándékról, mint nekem majd hosszú sok mondatom.
1999-ben pedig megjelent a folytatása a Kitalált középkor című könyvnek, ennek
az a címe Wer hat an der Uhr gedreht? „Ki forgatta át az órát?”…tehát ki
az aki átállította? Ez nagyon lényeges kérdés, mert végül is mi elkövetünk
minden nagy felfedezéssel kapcsolatban egy típushibát. Példát mondok: Az
aranyművesek annakidején egyértelműen kiderítették Dukász Mihály nem lehet
eredeti a Magyar Szent Koronán. A reagálás nem az volt, hogy „köszönjük szépen a
felismerést”, ami egyértelmű, cáfolhatatlan, hanem az hogy ugyan kinek lett
volna érdeke? – nem tudom érthető-e? –, nem a ténnyel foglalkozik, hanem amíg
nem tudod bebizonyítani, hogy kinek volt érdeke mikor miért, addig magát a tényt
sem vesszük komolyan. Ez módszertanilag megengedhetetlen és ráadásul nem is
egészen jóhiszemű hiba, hanem azt jelenti, hogy itt már aljas szándékokat fel
lehet tételezni…, tehát ilyen újabb időkben már ilyen kérdésre már nem
válaszolok, hanem visszacsatolom a kérdezőhöz mint egy bumerángot, hogy
döbbenjen rá hogy milyen aljasul manipulálták őt, hogy egyáltalán ilyen kérdést
megenged magának.
|
Dukász Mihály bizánci császár zománcképe a Magyar Szent
Koronán Szűz Mária helyén.
|
Mindenesetre nagyon sokan tették föl neki is a kérdést, ugyan „hogy lehetett ezt
megoldani?”, ugyan „ki lehetett az?”, s Ő is nagyon finoman emlékeztet rá, hogy
ez a két kérdés nem szigorúan kapcsolódik egymáshoz. Attól hogy Ő esetleg nem
tudja pontosan megmondani, hogy ki állította át az órát, attól még az az óra
át van állítva! Attól még a 10 nap amit korrigált XIII. Gergely pápa nem fog
ugrásszerűen megnőni 13 napra! Ez egy külön kérdés, s különös szerencse kell
hozzá ha mégis meg tudja mondani. De ez egy másik kérdés. Mindenesetre nagyon
komoly érdekeltségeknek kellett közrejátszani, mert itt nem babra megy a játék.
A második jelentős része még nem ezzel foglalkozik – azzal is foglalkozik –,
hanem ennek a lebonyolítási lehetőségeivel. Ugyanis rögtön ezzel kezdi
egy átlagember ha meghallja, hogy ugyan már, ez kivitelezhetetlen, ez teljesen
lehetetlen hogy ne vették volna észre, ne derült volna ki és ezzel le nem
buktatták volna. Aki így fogalmaz, ha közember, akkor ez megbocsátható. Jó hát
nem lehet minden tekintetben tájékozott az úr vagy hölgy, de ha szakember teszi,
én meg kell hogy mondjam nagyon zordan szoktam lereagálni. Ugyanis aki ennyire
nem ért dolgokhoz az tényleg ne tegyen föl még kérdést se…, – legföljebb egy
könyvet a polcra, az a maximum. De kérdésig sem szabad elengedni, ugyanis itt
nagyon lényeges dologról van szó, a kérdésekkel nagyon-nagyon keményen lehet
csúsztatni, és egyszerűen le lehet állítani folyamatokat. Aki szakember az
azonnal tudja, hogy a középkornak abban a szakaszában, amelyről most szó
van, nem abszolútumhoz mérték az időt. Az hogy mi kijelentjük, hogy
lehetetlen volt átállítani, mindenki tudta hogy mikor született Jézus és ahhoz
képest meg mindenki tudta, hogy hol tart az időszámítás. Lehet hogy tudta, lehet
hogy nem tudta, az tény hogy nem így számították az időt. Az átlagos
időszámítás az indikcióktól történt. (Az beiktatást jelent magyarul.)
Ha királyság volt a király indikciójától, ha hercegség a herceg indikciójától,
ha pápaság a pápa indikciójától és senkit nem érdekelt, hogy egy abszolút
időponthoz képest ez most 720 év, vagy 220 év vagy 1220 év. Ha egyáltalán
számoltak abszolútumhoz akkor az sem a Jézus születése volt, hanem a világ
teremtése. A világ teremtéséhez, ahogy ma zsidók számolnak – tehát tudjuk ők se
Jézus születésétől, nem is tudom miért…(?) – mindenesetre nem onnan számolják az
időt, hanem egy feltételezett világ teremtése dátumtól. Ezzel a dátummal viszont
egy nagy baj van és ezt Illig nagyon pontosan – egyáltalán szokjuk meg Illig
nagyon pontosan adatol, létkérdésről van szó. Ő előre is megmondta, később is
minden vitapartnerének felhívta rá a figyelmét, hogy tényekre, tehát a
személyeskedést hagyjuk ki a játékból. Ha tényekből ennyit meg tud cáfolni,
akkor szóba állok magával, ha nem, akkor ne is számítson válaszra. Nekünk is meg
kellene már ezt tanulni, illetve pontosabban mi már gyakoroljuk jó régen ezt, –
„övön aluli” dolgokra nem szabad reagálni. Fölbátorítjuk vele az illetőt. Ez az
Illig féle válaszadási mód… – egy pillanatra még hagy nézzem meg, mit kellene… –
igen! Illig a következő alaptényeket közli még velünk. Adva van egy olyan
időszámítási rendszer, amelyet az Ószövetség kétféle hivatalos fordítása –
tudjuk hogy a középkorban kétféle hivatalos fordítása volt az Ószövetségnek. Az
egyik, amikor görögre fordították. Ez a 70 tudós által adott görög nyelvű
változat, a Septuaginta, így találjuk meg ezen a néven a lexikonokban is.
A másik pedig, ami Hieronymusnak (Szent Jeromosnak) tulajdonítódik és amelyet
viszont Vulgatának nevezünk, ez volt az általános, tehát latin nyelven
így futott a teljes Biblia szövege. Ebben a kettősségben azonban rejlik egy
nagyon érdekes gond, amivel tudomásom szerint egyáltalán nem foglalkoznak,
pontosabban Illig tudomása szerint, amit nekem is illik most tolmácsolnom. Ez
pedig a következő: a kétféle időszámítás között 300 év differencia van.
Az egyik szerinti Világteremtés 300 évvel elcsúszik a másikhoz képest.
Ahhoz képest, hogy itt egy rendkívül fontos tételről van szó szinte egyáltalán
nem téma. Föl sem merül, hogy hogy lehet ugyanabból az alapszövegből
ekkora mértékű tévedéssel fordítani görögre, illetve latinra. Miután itt pontos
forrásmegjelölések vannak, nem érdemes most ezen itt vitatkozni. Egyet kell
tudomásul venni, hogy a 300 év – illetve ahhoz közeli elcsúszás a kettő között
már a középkorban megfogalmazódott. Pontosan idézi azt a forrást, ami még ki is
számítja már a középkor folyamán siránkozások közepette, hogy milyen rosszul
jártunk, mert, és akkor leírja hogy hány generációnyi a tévedés a kétféle
változat között. Ezt nem Illig fedezte föl, már a középkorban tudatosított
eltérésről van szó. Ezek a 300 évek úgy szép lassan el kezdenek gyarapodni. Azt
mondja az ember, ha ez egyikre építem a történetírást akkor megkapom azt amit mi
ma jegyzünk. Ha a másikra építem, akkor megkapom az Illig félét, ami megfelel a
tényeknek. Ezek persze oldalirányból jövő megvilágítások, de nem
elhanyagolhatók. Ami a kérdésnek a "ki és milyen érdekből vitte ezt véghez"
részére vonatkozik, azt viszont megint idézet formájában hagy olvassam föl. Ezt
mondanom sem kell nem bátortalanságból fakad, hanem abból, hogy tényleg még csak
véletlenül se fogalmazzak mellé. Ilyen címeket sorol fel Ő, hogy „kik, mikor,
hol” – az átállítás kik által, mikor és hol történt meg. Erre Ő két verziót
ad, a kettő összhangzatosan működik, nem egymástól független és nem is vagy-vagy
alapon történik, hanem is-is alapon.
Először a Keleti átállítást veszi, a Ki? kérdésre a válasza, ezt egy
táblázat formájában közli: „Ki? – VII Bíborbanszületett Konstantin.”
Most véletlenül nem ismerős ez a név nekünk? Az a helyzet tudniillik, hogy a
mi őstörténetünkben kulcsszerepet játszik. Ez a De administrando imperio,
amelyben a magyarok Honfoglalás előtti állapotaival foglalkozik, meg a
Honfoglalást követően is egészen a Bulcsú idejéig. Ezt bizony mi tőle tudjuk. Ha
az ember megtudja, hogy ez a császár képes volt csúsztatni, akkor azt úgy
megkérdezi: hihetünk neki a saját történelmünkre vonatkozóan? Ott semmiféle
érdek nem motiválta? Majd mindjárt látjuk, hogy egyszerűen a magyar történelem
nem hagyható ki ebből a játékból. Minden egyes figura, aki ebben szerepet
játszik, nekünk is kulcsfiguránk.
„Hol történt mindez? – Bizáncban. Mikor? – a X. században. Mit
tesz? – mármint
Bíborbanszületett Konstantin – átállítja az órát és kitölti az így nyert
többletidőt.” Itt van a dolognak a nyitja. Ezeknek idő kell, és hát
nyilván Illig nem meri megfogalmazni, de már mi kitalálhattuk, hogy mire kell az
idő. (Majd a végén az összefoglalásban én is elmondom a magam elképzelését.)
Tehát időt kell nyernie, „miért? – hogy ily módon időt biztosítson a
birodalmi ereklye, a Szent Kereszt fiktív visszaszerzésének.” Ez így
eléggé „kínaiul” hangzik, ehhez azt kell tudni, hogy a perzsa támadás éppen
ebben az időben a 600-as évek elején – ezért is kellett a 614-el indítani ezt az
időrést – betörnek a bizánci birodalom területére, eljutnak Jeruzsálemig és a
perzsa hadsereg magával viszi a Szent Keresztet. Az egész kereszténység
legfontosabb ereklyéjét, amit még annak idején Konstantinnak az édesanyja Heléna
császárnő – legalábbis a legendák szerint – fedezett fel, ismerjük, sokat
festették a jeleneteket és ez volt a fő ereklyéje a bizánci birodalomnak s rajta
keresztül az egész kereszténységnek. Ezt a perzsák elhurcolták, és ha a
tényleges időrendben számoljuk a dolgokat, bizony Bizáncnak ezt soha nem
sikerült visszaszerezni. Ha én megkérdezném, – hogy ha valaki itt esetleg a
vallástörténetnek, egyháztörténetnek a tudora – akkor nem mondaná e meg nekem,
hogy hol van a Szent Kereszt, ma – egy elég nagy darab fa, valahol azért csak
megvan? Erre azt szokták mondani, ó kérem szépen azt már annyi kis szilánkra
feldarabolták és ilyen kereszt ereklyetartókba befoglalták, hogy abból már egy
erdőt lehetne konstruálni, nem egy keresztet. Amilyen cinikus annyira nem is
igaz ez a kijelentés. Egyáltalán nem biztos. Mindenesetre, ha a tényleges
időrendet tekintjük, akkor ideje sincs Bizáncnak arra, hogy földarabolja ezt a
keresztet és kicsi részletekben kereszt ereklyetartókba foglalja. Miért? Azért
mert nem fér hozzá, Perzsiában van. Tehát „be kellett iktatni – írja Illig –
azt az időszakot – ami nem 2-3 év – ami alatt meg lehetett írni, mint
hogyha a bizánci császár előrenyomult volna, elfoglalta volna Perzsiának egy
részét, visszaszerezte volna a Keresztet.” – ezért fiktív a visszaszerzés.
Nem valóságban megtörtént és ehhez kell idő, mert egyébként a megtörtént
dolgokat elég pontosan lehetett tudni, ezeknek időt kellett szakítani és ennek
időt csak jóval később lehetett szakítani, amikor már egyetlen kortárs sem élt.
Ne felejtsük el logikailag ez egy hibátlan konstrukció Illig részéről. „Mennyit
kellett? – erre írja Ő le, hogy az órát bibliai alapon – a kétféle
fordítás különbségét tekintetbe véve – dinasztikus alapon – ennek megint
megvan a részletes indoklása, hogy miért kellett kitágítania a bizánci
császárságnak a működési idejét – és/vagy kronológiai alapon.” Ez azt
jelenti, nehogy azt higgyük, hogy ennyiféle időszámítási rendszer volt Európában
Bizáncot is belevéve. (Itt az előbb azért vettem elő a földről a kéziratot, mert
bizony néhányat fölírtam, de végül is úgy ítéltem meg, hogy ezt nem fogom mindet
felolvasni.) Nehogy azt higgyük egyetlen féle időszámítási rendszer volt, hanem
volt külön egy alexandriai, meg volt külön egy Alexander, vagyis
Nagy Sándor féle és a kettő között megint ez a bűvös majdnem 300 év a
különbség. Amikor Illig sorra veszi az időszámításoknak a középkorban
szokásos fajtáit, teljesen döbbenetes hogy állandóan ez a 300 év körüli
különbség jön elő, és erre mondja Ő valahol, hogy tényleg bolond lenne
valaki, aki ezt nem használja ki, hogyha egyszer szüksége van időre. Itt már
tényleg nem lehet megspórolni, hogy kimondja az ember – miért van szüksége
időre? Azért mert ha nincsenek tényleges ősei, és ha nincsenek
tényleges hőstettek a múltjában, akkor helyet kell nekik szorítani!
Európának nincs múltja mint ismeretes… Sem a bizánci részen, se a nyugat
európai részen – no majd csinálunk nekik. Bizony nagyon nagy szükségük volt erre
a 300 évre és itt már maga Illig is érezheti, hogy tulajdonképpen maga alatt
vágja a fát. Minél több igazságot hoz felszínre, annál inkább recseg-ropog az az
ág, amin ő maga is ül. Akár mennyire is tudjuk, hogy a bajor nem azonos a
némettel, tehát mindjárt ki fog derülni, hogy az egész Német-római Birodalom az
a Karoling Birodalmon alapszik… – és már Illig megfogalmazza, nem az én
következtetésem hogy többről van itt szó – az egész Európa Ház, mint olyan az a
Karoling birodalmi eszmén alapszik. Ha Ő kihúzza Karoling korszakot, mint
jellegadó ősképet, akkor összeomlik az Európa Ház koncepció. Érthető?
Mindjárt ott kezdődik, hogy nincs is ezredforduló, 1701-ben vagyunk. Nade
„mecsoda özlet” volt ez azoknak a köröknek, akik nem fogják föladni ezt a
tézist. Legalábbis addig, amíg valamilyen biztos széfbe nem juttatják a szerzett
hasznot… – természetesen „kemény munkával” szerzett hasznot. A másik része –
majd látjuk hogy ez csak egyik fele a képnek, amit itt előlegesen elmondtam – az
átállításnak Nyugaton történik, s ugyanezeket a kérdéseket teszi föl.
„Ki?” – itt megint azt kérdezném, hogy nem akarjuk kitalálni? Ugyanis a
válasz „III. Ottó császár és II. Szilveszter pápa”. Na most itt
már tényleg érezhetjük, hogy a bizonyos nostra res agitur, itt a mi ügyünkről
van szó, ez nem kétséges. Ahol a baloldalt a pápaság és a császárság a nyugati
formájában van, a jobboldalt a bizánci császárság – ahol nem kell két személyt
megnevezni, mert ugyanaz a személy tölti be a legmagasabb szintű egyházi és a
világi hatalmat (cezaropapizmus) –, akkor itt az ember azért rákérdez, hogy
véletlenül a térképen a kettő közé nem esik valami terület? …És az nem fontos
terület? Akkor kiderül, hogy az egész cirkusznak egyetlen tétje van, az pedig
a Kárpát-medence. Miután ezt nyilvánvalóan észrevette Illig is, egy ilyen
gyors visszavonulást fuvatunk. Ugye ennyire azért nem akartunk igazat mondani,
jön kicsit visszafelé – nem sokat becsületére váljék –, ez maga már egy óriási
dolog, hogy ennyit lemert írni… Már sokan kérdezték, hogy „él még ez az ember?”
Az arcképe megvan az egyik könyvben és hát egy bizony kicsit megviselt ez az
ember, nem is csodálom, egyfolytában „nyírhatják” odakint, de azért jó
egészségnek örvend. Most a legutolsó Zeitensprünge is itt van és egy nagyon
szellemes, kedves előszót írt hozzá, nem így szokott halála előtt 5 perccel
fogalmazni az ember – én nagyon hosszú életet kívánok neki és eredményeset.
III. Ottó császár és II. Szilveszter pápa. „Hol történik mindez? – Rómában
és Kölnben.” Erre már nyilván fogalmazódik a kérdés, miért nem mond
Aachent? Majd megtudjuk miért nem mond Aachent. Erre csak úgy lehet válaszolni,
ahogy Kálmán királyunk válaszolt volna, hogy „Aachenről miután nincsen,
említés se tétessék.” Tessék csak fogódzkodni, az az Aachen amit nekünk
tanítanak Nagy Károly korára, a Karoling korra vonatkozóan, akkor még egyáltalán
nem is létezett! Itt csúsztatásoknak mesterműveivel állunk szemben és
ezeknek megfelelő áhítattal tessék majd hallgatni. „Hol? – Rómában és
Kölnben” – ezek ugyanis már akkor léteztek. „Mikor? – a X. században.
Mit tesz? – átállítja az órát. Miért? – itt jön egy nagyon érdekes dolog
– azért hogy a „végidők császára” (ez az „Endekaiser")
birodalma elkezdődhessék" – ezt ugyanis 1000-re jósolták. Érthető? Ha
még nincs 1000 csak 700, akkor én III. Ottó nem lehetek az Endekaiser. Más az
eset, ha be tudom úgy állítani az órát, hogy most van 1000, mert akkor én vagyok
a „Jani”. Nagyon szépen mutatja, hogy hogyan készülnek erre, szinte évenként
változtatja meg a címét ez a III. Ottó a pecsétjein is, ahogyan a világ felé
megmutatja önmagát, s egyre határozottabban jelzik ezek a címzései, ahogyan
megszólítatja magát, ahogyan az oklevelein jelzi magát, hogy ő most azonosítja
magát ezzel az Endekaiserrel, a Végidők császárával. Azért ne felejtsük, hogy
ma, amikor az a bizonyos Sacrum Imperium című folyóirat – amire többet nem fogok
hivatkozni, de azért még egy „kellemes” kis oldalt reflektorfénybe hagy állítsak
bele – egyfolytában a Nagy Károlyi eszmére hivatkozik, amelyhez képest mi
természetesen „büdöslábú” kis alantas ilyen nem tudom én kik vagyunk, s örüljünk
hogy egyáltalán megtűrnek bennünket. Ennek létezik ma Magyarországon egy nagyon
nagy szájú, nagyon erőszakos és egyértelműen külföldről pénzelt
képviselőgárdája… Nem veszélytelenek, tessék csak őket számontartani. Ezt a
Sacrum Imperium folyóiratot, valamelyik példányát – na ezt már biztosan nem
lehet kapni, ami ez a bizonyos ominózus szám, de bármelyiket kézbevehetjük, vagy
akár a Pannon Fund-nak bármelyik számát. Ugyanezek s csak a legerőszakosabb
cikket vegyük kézbe, rájuk fogunk ismerni. Ez valamennyi és ezt ki is fejezik,
leírják expressis verbis lehet olvasni, hogy mindegyik Nagy Károlyra épít és
erre a birodalmi eszmére, és ehhez képest vagyunk mi periférikusak, alacsonyabb
szintűek, megvetendők, fölzárkóztatandók és lehet folytatni. A nagy semmihez
hogy zárkózzunk föl? Valószínűleg megvolna a jó szándék mindannyiunkban, mert
annyira bennünk van, hogy fölzárkózni kettő, három, négy, de nincs mihez. Ez a
zseniális Illigben, hogy egészen idáig ki is mondja, ki mondja azt is hogy ez
az egész Európa koncepció amit ma itt adagolnak nekünk az magára a nagy
semmire épül és annyit is ér. Ha valaki mégis föl akar zárkózni ám
tegye. „Mennyit állít át? – erre egy nagyon szellemes mondás van –
az óra 1000-re lett hitelesítve.” Őt nem az érdekelte, hogy
mennyit állít át, hanem az hogy a megszerezhető, mozgósítható adatok ne
mondjanak neki ellent, tehát ez a 300 év most jött el, mert most vagyunk 300
évre 1000-től. Vagy most állítjuk át az órát, vagy utána nem lesz rá módunk,
mert utána már nem lesz Endekaiser. Ha ő mondjuk 800-ban kap észbe, akkor ez
1100-ra fog kijönni, s ő sajnos csak 300 év körüli dátumot állíthat át, mert
azokra kapta meg korábban ezeket a jelezéseket, ami a Septuaginta és a Vulgata
közötti különbség, meg ami a különböző időszámítások között adódó különbség.
300-tól nem nagyon lehetett eltávolodni. Ez teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogyha
ő azt akarja, hogy 1000-re legyen hitelesítve órája csak 700 körül állíthatja
át. Ezzel az óra visszaállítással egy nagyon érdekes anyag maradt ki a
történelemből, erre egy külön táblázatot állított össze Illig. Adva van egy
táblázat, amelyen be van satírozva, hogy milyen részek kerülnek bele ebbe a
bizonyos 300 évbe. Ő, mint említettem 614-től 911-ig tartja ezt az időszakot, én
meg kell mondjam máris korrigálnám és nemcsak az egyszerűség kedvéért, majd
látni fogjuk a második felében az előadásnak, hogy ennek is van alapja amit én
mondok. Úgy veszi a táblázatot, hogy ha nem is országonként de legalább Európa
és Afrika illetve Ázsia bizonyos egységes területeit figyeli egyszerre. Irántól
Marokkóig, ez szemmel láthatóan most az iszlámnak a területe lesz… Mi marad ki?
Megmarad nagyjából a szasszanida kor és kiesik az iszlám expanzió ideje.
Ez azt jelenti, hogy nagyon nagy pontossággal utánamentek, hogy egyáltalán ez a
futás – tudjuk, ami a Mekkából Medinába történő átmenekülés időpontja ami
kezdete az iszlámnak, innen számolják az időt, az bármilyen furcsán hangzik a
jelenlegi iszlám időszámításban is elvan csúsztatva. Ezt ők tudják, mert
számontartják azt az évet is, amikor a tényleges időpont kellene, hogy beíródjék
a történeti művekbe, de nem azt írják be, hanem van egy megegyezésszerű dátum.
Ez azt jelenti, hogy az iszlám történetírásba szintén felfedezhető ez a
probléma, de tulajdonképpen nem magában az iszlám történetírásban van a gond,
hanem a szinkronizálásban. 614-ig viszonylag tűrhetőek az adatok. Elindul az
iszlám – mert már elindul –, egy kicsit későbbre van datálva, hogy valamivel ki
tudják tölteni ezt a 300 évet. Egy kicsit korábbi eseményeket hátrább
csúsztatják a későbbi eseményeket előrébb, minden esetben ez a gyakorlat. Na jó
de van egy nagy rész, amit nem lehet kitölteni, nincsen semmi. S még egy,
nem tudom fölfigyeltek-e rá, hogy itt soha régészeti adatokra nem
hivatkoznak. Ugyanis a régészeti adatok azért nagyon sok mindent elárulnak, ezt
Illig maga is hangsúlyozza, hogy igazából hamisítani csak írásokat lehet.
Mert azért mondjuk egy Karoling méretekben, az írásokban hamisított Nagy Károly
képhez méltó palotát föld alá leásni, hogy majd kiáshassuk és „fölfedezhessük”,
ez megoldhatatlan még a mai eszközökkel is. Ezt legföljebb úgy lehet, hogy
csinálunk egy Nagy Károlyról szóló monstre filmsorozatot, ehhez fölépítik a
díszleteket, utána sok ilyen „macis” sorozatot csinálnak, elfelejti a néző, mert
a néző mindig csak a tegnap esti tévéműsorra emlékszik, elfelejti, hogy Nagy
Károlyról volt 10 évvel ezelőtt egy filmsorozat és utána jön a régészet s
„föltárja”. Végül is ma már ezeket is meg lehet csinálni, de azért ilyen
mértékűre a legjobb tudomásom szerint még nem vetemedtek. Ugyanis nagyon
költséges. Tulajdonképpen ez az egyetlen hátulütője, viszont írást úgy lehet
hamisítani, ahogy nem röstellnek. Namost itt a röstelkedésnek nyomát sem látjuk,
mindenesetre az iszlám expanziónak van 300 éve, ami alatt az iszlám semmi
mást nem csinál, mint feldúl, gyilkol, lerombol, rohan, terjeszkedik. Mi
csodálkozunk, hogy sehol senki nem áll ellen – hogy van ez? Semmi más nem
történik ugyanis. Mindaz, ami ténylegesen fogható emlék azt Ő szépen sorban
mutatja ki egyfolytában, antedatált tehát korábbra csúsztatott, vagy későbbre
csúsztatott s még így is óriási lyukak vannak amikor egyszerűen nem történik
semmi. Megjelenik utána megint a történelem régészeti, építészettörténeti
adatokkal is az Emirátusok illetve a Szultanátusok idején. Ez már a IX. század,
pontosabban a 900-as évek.
Mi történik Bizáncban? Meg kell mondjam, hogy az egész műveletben ez volt a
legzseniálisabb! S ez azért nagyon érdekes, mert én nem hiszem, hogy aki
foglalkozott már művészettörténettel vagy történelemmel ne tűnt volna fel, ezt
egyszerűen nem tudom elhinni. Ugyanis mi történik? Ha én bizánci történetírást
folyamatában nézem, akkor – Illig gyönyörűen kimutatja – egyszerűen kimaradt
maga a történetírás is, nem csak a történelem, hanem az a Bizánc, aki majdnem
minden, elnézést de „tetűelmozdulást” a császár sapkáján följegyez, egyszer a
történetírás nem folytatódik. Emlékanyag semmi. Ez tényleg kínos, mert
akármennyit datálnak későbbi időre a korábbról való emlékek közül, és
akármennyit csúsztatnak vissza az időben, a közepe mindig üres marad.
Márpedig ez egy nagyon jól adatolt birodalom. Mit találtak ki? Nem fogják
kitalálni. Egyszerűen zseniális! A képrombolást. Van egy olyan irányzat a
bizánci birodalom történetében, amikor a csúnya bizánci császárok betiltják a
képeket, ezt nevezzük képrombolásnak, s ezzel ők nyertek egy másfél évszázadot
gyakorlatilag. Már csak a peremeket kell kitölteni, ugyanis ez pontosan a kellős
közepe ennek a 300 évnek, és itt nem kell keresnünk műveket. Miért? Mert a
csúnya császárok betiltották. Teljesen érthető, hogy nem készültek. Ez
zseniális, s mi ezt bevesszük. Bevesszük, megtanuljuk jól a dátumokat is,
megtanuljuk és komolyan is vesszük.
Spanyolország
következik és már most itt egy kicsit kezdhetünk gyanítani megint dolgokat,
ugyanis a nyugati gótok maradnak ki. Már érezhetjük, hogy itt nagyon nagy
baj van, mert eddig az iszlámból maradt ki a legdicsőségesebb korszak,
most pedig itt a germán hősi ősi múlt kezd nagyon komoly veszélybe kerülni.
Ha nincs nyugati gót, akkor majd ki fogja megverni Atillát, illetve hol van
azoknak a hős nyugati gótoknak az utódja – mert ez már később van mint Atilla –
akik olyan dicsőségesen elpáholták? Kimarad 300 év nyugati gót, vagyis vízi
gót. Akkor most mire fogja építeni a germán a maga nagymellényét, ami van neki,
ez nem múlt idő, van. Van a két világháború után is, sőt nőtt még egy kicsit.
Mire fogja építeni? Nincs ezek szerint sem nyugati gót – vízi gót –, sem
asztúriai nagy birodalom, ami aztán majd segít kiszorítani a csúnya iszlámot a
Spanyol-félszigetről.
Itália. Megint
baj van, mert a longobárdok nincsenek. Márpedig ezek is germánok.
Csináljuk, csináljuk az „ősöket”, remélem ebből már kiderült. Nagyszerű, ez a
300 év eddig még csupa olyan „őssel” telt meg, ami nélkül nagyon nehéz lenne ezt
a „nagymellényt” viselni. Kimaradnak a longobárdok és a karolingok. Nincs
Karoling korszak Itáliában – rettenetesen kínos, igaz hogy emléke se volt de
írások azért imitt-amott beszéltek róla.
Németország.
Kimaradnak a merovingok és teljesen kimaradnak a karolingok úgy ahogy
vannak.
Végül Franciaország, s mondanom sem kell ugyanez a kettős, a merovingok
és a karolingok és egy egész pici kis jelentéktelen Karoling-dinasztia töredék
él a 900-as években ismét. Ennyi maradt a nagy Karoling korszakból, ez is csak
Franciaországban. Erre a nagy semmire építik a mai Európa Házat. A
továbbiakban a lombardok pedig egy egészen kicsi részben tényleg megmaradnak – a
longobárdok – a Lombard Királyságban, de az is már a 900-as évek.
Ha ezt egy történész végignézi, az vagy kétségbeesik vagy úgy viselkedik mint
egy sarokba szorított vadállat. Kitámad, fröcsköl és semmiféle érvet nem hoz
föl, viszont szabályosan a torkomnak ugrik. Előre figyelmeztetem, hogy az
Illignek a torka egy kicsit távolabb van innen, én most itt bemutatok egy
elméletet. Mert még nagyon távol állok attól, hogy minden részletét alaposan
ellenőrizni tudtam volna, de eddig még Illig urat nem tudtam rajtafogni
hamisításon, pontosabban hamisítást föl sem tételezek róla, de tévedésen,
csúsztatáson egész egyszerűen nem tudtam rajtafogni, pedig a példáinak a nagy
része olyan, amit én is ismerek. Egyebet, mint szégyenkezést nem éreztem, mert
erre nekem is rá kellett volna jönnöm.
|
"Nagy Károly koronázása" - Vita Caroli (
Bibliothéque nationale de France )
|
A továbbiakban azt fogjuk vizsgálni, hogy milyen allergikus pontok vannak ebben
az új történet képben, és miket kell korrigálnunk.
Az előbb láttuk, mint egy térképre vetítve – virtuálisan ugyan dehát mégiscsak
térképre vetítettük magunknak –, hogy milyen államok illetve milyen földrajzi
egységek maradnak ki ilyen módon a történelemből – gondoljunk a longobárdokra –,
most pedig olyan alapon osztályozom, ami bennünket közelebbről érdekelhet. Az
első az, hogy a Karoling-kor mint olyan gyakorlatilag megszűnik. Miért
nagyon fontos ez? Azért mert a történelmünkben elég sok fontos tétel éppen
a „Nagy Károlyi rabláshoz” kapcsolódik, amit olyan nagyon sokáig magam is
komolyan vettem, lévén hogy nem volt más adatom rá. Hogyha egyszer nem volt
„Nagy Károly” akkor ki rabolta el az avar kincseket? Ezzel a kérdéssel
történetesen Illig maga is foglalkozik, és mint minden ilyen esetben megnézi a
forrásokat. Egyáltalán honnan tudjuk mi, hogy „Nagy Károlynak” voltak rablásai?
És akkor kiderül, hogy tulajdonképpen két alapmű van, amit soha senki eddig nem
kérdőjelezett meg. Az egyik ez a Vita Caroli, az Eginhardnak az udvari
történetírónak – most már ilyenkor én nagyon nehezen tudom visszafojtani a
nevetést, mert ezek mind, tulajdonképpen mind fiktív alakok. De hát így
kerültek be a történelembe, így említem őket – Eginhard. Mindenki Eginhardra
hivatkozik, ha a Karoling-korról van szó, mintha ő tényleg létezett volna.
Annyira hozzászokunk ahhoz, amit sokszor mondunk az úgy igaz, hogy föl sem merül
bennünk, hogy talán esetleg azt is kellene bizonyítani, hogy Eginhard egyáltalán
létezett. S tényleg föl sem merül, bennem sem merült föl – jaa a Vita Caroli,
persze a Vita Caroli, Károly élete… Ja hát akkor az ha benne van az
tévedhetetlen, az kortárs volt, kiváló műveltségű volt, azt már csak tudta. A
másik pedig az annalesek, a birodalmi annalesek. Illig mind a kettőről nagyon
kurtán-furcsán de nem úgy, hogy kevés adat alapján, hanem nem sokat „lelkizve” a
dolgon egész egyszerűen kimutatja, hogy hamisítvány. Ez akkora érvágás a
nyugat európai öntudaton, hogy ezt tényleg nem lehet kiheverni. Itt egyet lehet
csinálni valóban úgy tenni, minthogyha nem történt volna semmi, addig ameddig
tudnak. Végül is nagyon hosszú ideig ez nem fog menni, de gondolom ismerős ez a
képlet, amikor még egy kicsit tudunk még hazudni, azalatt összelopkodunk még
ezt-azt amazt, utána úgyis odébb állunk valahová, ha még egyáltalán maradt hely
a Földön ahol hisznek nekünk és akkor majd ott hazudunk az annak megfelelő
módon.
|
A Karoling kor ilyen apróságokat – mint mondjuk a két szóbahozott mű –
tartalmaz, és ezeket idézi egyenesben Illig, hogy „Nagy Károly” ezen és ezen
télen kétszer egymás után hadserege élén átkelt az Alpokon és itt megyünk
szépen, olvasunk tovább s föl se tűnik, álljunk meg egy pillanatra! Egy macska
se tud átmenni télen az Alpokon, nemhogy hadsereg! Hogy képzeli ezt? –
kétszer egymás után? Esetleg a Szent Gotthard alagúton. Ez nem átjáróház, télen
nem lehet átmenni az Alpokon, kész le van zárva. Hadsereggel semmi módon.
De, hogy nehogy el kezdjünk gondolkodni kétszer megy át. [nevetés a
nézőtéren] Ha leírná, hogy egyszer megy át – ahh hát ez képtelenség! De
kétszer átment... Az elsőnél még hitetlenkedünk, de hát, ha kétszer átment… –
most ezt így kell csinálni! Ha nekünk itt bizonyos kérdésekben az a benyomásunk,
hogy profin hazudnak, ezek gyenge kis amatőrök, „kispályások”…– így kell
hazudni. Ezt úgy veszi be jelenleg a világ, hogy föl sem merül a
kétségnek árnyéka se. Utána Illig nagyon „kegyetlen”, én ahhoz képest borzasztó
szelíd vagyok – egyáltalán, nem is említhetem magam egy lapon egyébként se
Illiggel –, a lényeg az hogy Ő egyszerűen azt mondja, különben meg ha már itt
tartunk nézzük meg hogy voltak-e egyáltalán utak akkor. Egy hadseregnek valahol
föl kell vonulnia. Kiderül, hogy nincsenek utak, illetve semmi nyoma
nincs. A 900-as években kezdenek először utak épülni Nyugat-Európában, amin
egyáltalán hadseregek vonulni tudnak. Akkor hol vonultak? Hol csinálták a
fegyvereiket? Van egyáltalán város Nyugat-Európában ekkor? Kiderül, hogy
nincsen. De hát akkor Aachen? Aachen nincsen, bármilyen furcsa, pici
„vakondtúrás” vagy még annyi se. Nade hát akkor ott van mégis ez a
palotakápolna. Tényleg?
Nahát, Illig mondom „kegyetlen”. Ő azt hiszem pontosan 24 szempontot sorol
föl,– most ennek nem nézek utána, úgy emlékszem hogy pont 24-et, tehát húszon
fölül –, mindegyikből megnézi hogy egyáltalán ez a kápolna épülhetett-e a
feltételezett időben. Kiderül, hogy szóba se jöhet. Egészen egyszerűen nem
lehetett volna olyan építészt találni, amelyik 200 év szünet után és újabb
legalább másfél évszázad előtt egyszerre így szépen „fölspriccel” a föld alól.
Megcsinálja ezt a tényleg világraszóló épületet, amiben olyan építészeti
bravúrok vannak, amit körülbelül másfél-két évszázad múlva ér utol az európai
építészet. De ennek semmi előzménye nincs. Ha ezek az építőmesterek nem az űrből
jöttek, akkor nem tudtak honnan jönni, sehol máshonnan. Ez mindegyik nagyon
komoly szempont, itt nem arról van szó, hogy az amatőr odamegy, azt mondja hogy
hát ezt a színt így nem is csinálhatták, nem erről van szó. Mert a
palotakápolnának rendkívül bonyolult a térlefedő rendszere. Ezt mi annak idején
tanultuk és tényleg az ember úgy eltűnődött, hogy honnan a bánatból szedték
ezeket a megoldásokat. Sehol előzménye ennek nincsen!
|
Kimutatja pontosan, hogy mikor jelenik meg az egyik térlefedő elem, mikor
jelenik a másik – ezek megoldások, nem fölhasznált anyagféleségeket jelentenek –
és kiderül hogy legkorábban a XI. században. Még nem így az összes, mint
ami a palotakápolnán együtt van, hanem egyáltalán a fontosabb térlefedési
megoldások. Semmi szín alatt nem készülhetett előbb a XI. század közepénél,
második felénél. Nagyon keményen hozza a példákat. Itt az a szerencsém nekem,
hogy azért mégiscsak művészettörténész volnék, így a példákat azonnal
ellenőrizni tudom, s kiderül, hogy amikor mi tanultuk ezt a palotakápolnát az
nem igaz, hogy ezek bennünk nem merültek föl –, fölmerültek. Csak jól voltunk
idomítva. Aki fölteszi a kérdést az utána „kimegy” s utána nem jön vissza, aki
bent akar maradni az nem tesz föl kérdést. Ez az igazi művészet a
művészet-történetírásban, megsejteni idejében, hogy melyik az a kérdés, amit nem
ildomos föltenni. Mert ez dönti el végül is, hogy benne maradok-e egy csapatban
vagy nem maradok benne, – ez az egyetlen kritérium. Nem igaz, hogy nekünk ezek
nem tűntek föl, mindegyik föltűnt kivétel nélkül mindegyik. S valami ösztönös
parancs, hogy ha én azt akarom, hogy majd egyszer 2001 december 5.-én én három
órát „untathassam” a közönséget, nekem akkor nem szabad megszólalnom. A
legtöbben pontosan ezért utálnak, mert nem lehet azt mondani rám, hogy
dilettáns. Kellemetlen. De se nyelvészeti vonatkozásban, se művészettörténeti
vonatkozásban. Illigre rá lehet mondani, mondják is. De tényekre nem
lehet mondani. Ezért Illig mindig tényekkel kezdi, és tényekkel folytatja és
tényekkel végzi. Erre nem lehet azt mondani, hogy dilettáns, tessék utánanézni.
|
Bradák Károly: Fehérvár - fehér folt. Hol volt, hol nem
volt királyaink koronázó és temetkező városa?, Püski kiadó, Bp. 1999.
Függelék: 1.) Pap Gábor: Fehérvár - ezüstvár? - Egy elképzelés színe és
visszája. 2.) Bradák Károly: Megjegyzések Szörényi Levente Az eltűnt
Ősbuda c. tanúlmányához
|
Ez az avar kor, ez tényleg allergikus pont. A legújabb számában ennek a
Zeitensprünge-nek – ezt nemrégen kaptam meg, s tulajdonképpen ma olvastam el az
egyik tanulmányt a másikat még csak átfutni tudtam, nagy részletességgel nem –
de ez a másik most ami miatt kézbe veszem ez az egyetlen olyan Karoling
uralkodói székhely amit megpróbáltak módszeres ásatásokkal föltárni. A dolog
egészen karikatúraszerű. Hozzá kell tennem, hogy maga Illig egy szerzőtársával
ír róla – lllig nagyon jól ír, nemcsak egyszerűen, hanem egészen jól azon a
német nyelven, amit tényleg a mosónő is megért, mert ez is a célja. Semmi
nagyképűsködés, ugyanakkor szellemes, de végtelenül szellemes, úgy tud
„hazavágni” hogy én oldalakon keresztül a hasamat fogtam. Ezt is jó lenne Tőle
megtanulni. Néha mi olyan nagyon durván támadunk, teljesen fölösleges.
[1.] Felolvasok
egy rövid fölsorolást, a következővel él, azt mondja, nézzük, hogy amikor nagy
kiállítást csinálnak ebből a bizonyos Pfalz-ásatásból – ez Ingelheimben van.
Ingelheim az a Rajna partján van, nagyon közel a Rajnához és a Karoling-kor egy
reprezentatív emlékének tanítják. Miért? Mert benne van a Vita Caroli-ban és
természetesen az annalesekben is. Azt mondja, hogy a cím már gyönyörű:
Ingelheim - karolingisch oder römisch? „Karoling vagy római” és ezen az
ember úgy el kezd töprengeni. [Zeitensprünge 2001/3, 467-492.] A régészet
ennyit nem tud megállapítani? Hogy valami 800 körüli-e, vagy 300–400 évvel
született Krisztus után? 400 éves távlatokban nem tud dönteni? S akkor jön a
következő: akkor mit ér ez a régészet? S akkor itt messziről földereng, hogy de
hiszen ez nekünk ismerős. Honnan ismerős? Fehérvár -
fehér folt.
Ugyanez a kérdés csak itt még gyönyörűbb. Következő, idézi ugyanúgy, mint hogyha
Bradák Károlyt olvasnám, pontosan ugyanaz a módszer, ugyanaz az elegancia,
ugyanaz a tömörség, semmi mellébeszélés, de idézi a katalógusból, azt mondja: „monolitikus
oszlop – első tétel – római (II. évszázad)”, még csak nem is a vége
római uralomnak. A következő: „oszloplábazat - római vagy VIII. század.”
Ezt mi most el kell fogadjuk, hogy ez „szakvélemény”? Érthető? Ez körülbelül
ilyen, mint: „csizmadia vagy kéjgáz”. [nevetés a nézőtéren] Együvé
került, valami módon összejött. No, azt mondja: „kompozit fejezet
(oszlopfejezet) - római (II.– III. század) vagy VIII. század vége.” Most,
ha ennyire pontosan tudja, hogy II. – III. század a római koron belül, akkor
hogy lehet ilyen, hogy vagy a VIII. század vége. No most nem én mondom,
még Illig se mondja ki, ez önmagáért beszél. Aztán még nem állunk le.
„Korinthusi oszlopfejezet - római (II. század) vagy VIII. század
vége.” Ezek a hat évszázadok
csúszkálnak ide-oda, hát Istenem! Ennyit szabad tévedni. „Gerendázat – római
vagy VIII. század vége.” Itt legalább nem osztályozza a rómain belül, hogy
II. század. „Fal és padlólapok – na most hogy nem lehet megállapítani,
hogy fal vagy padlólapok azt nem tudom - római vagy VIII.
század vége.”
Nem untatom ezzel tovább a tisztelt jelenlévőket, ez tipikus esete annak, ami
nálunk Fehérváron előfordul. „Szent István bazilikája” miközben egyfolytában
római emlékanyag jön elő, ahogy ezt itt annak idején megbeszéltük.
[Fehérvár – fehér folt: A székesfehérvári „Szent István kori bazilika" és a
„királysírok" botránykrónikája. 2001 május 16., Magyarok Háza] Megint azt
kell mondanom, hogy azért ők a profik. Szóval, az hogy föl se merüljön… –
nálunk legalább fölmerült, és azért Bradák nem most kezdte ezeket, előttük
járunk legalább egy fél évtizeddel, náluk pedig ezek egészen friss dolgok. Ez a
legutolsó Zeitensprünge, ez akkor még nem volt meg, amikor Miskolcon én
megtartottam az előadást a nyár végén. A legfrissebb adatokból és a
Karoling-korból legyen elég most ennyi.
A 2. számú allergikus pont az avar kérdés. Ez az előbb már
fölmerült egy pillanatra, tudniillik az avar kérdés azért rendkívül lényeges
itt, mert tulajdonképpen az egész avar birodalomi kor kimarad. Erre
szoktuk mondani, ezért ez túl nagy ár, akkor inkább nem egyezünk bele Illignek
az elméletébe. Most ez nem beleegyezés kérdése és nem annak a kérdése, hogy
nekem tetszik-e vagy nem tetszik. Majd mondok én a 9. pontban olyat, hogy feláll
a szőr a hátunkon. Ennek vannak olyan következményei is, amit biztosan nem lehet
elfogadni, de első látszatra bizony következik ebből az időkimaradásból és
ezeket mind komolyan kell venni. A 3. és legfontosabb – mert az avar kérdést
majd a továbbiakban a Honfoglalással kapcsolatban tárgyalom – arra figyelmeztet
Illig is, de leginkább a Zeitensprünge-nek az egymást követő cikkei, hogy az
avarokat bármennyire is úgy tanítjuk ma, hogy önálló birodalom volt, mindig
vagy kifejezéssel kapcsolják össze az eredeti hiteles források és ott vagy a
hunokhoz kapcsolják, hogy hunok vagy avarok, vagy a magyarokhoz.
[Volker Friedrich: Nibelungen und Phantomzeit im Donauraum. Fiktives Awarenreich
zwischen Hunnen- und Ungarnsturm, 2001/1, 50-72.] Avari sive – ha
latinul fogalmaznék – hungari. Nem önálló népként, hanem mindig
minthogyha egy másik elnevezése lenne a hunnak vagy a magyarnak. A Krónikáink
például egyáltalán nem ismerik ezt a szót, hogy avar. Egyáltalán nem
szerepel. A magyar krónikás hagyomány nem ismeri – no most ez feltűnő hiány. Ez
azt jelenti, hogy nem lehet 300 évig, ha létezik egy Avar Birodalom, hogy annak
valami nyoma ne maradjon egy olyan krónikás hagyományban, ami az előttük
lévő Atillát részletesen tárgyalja. Ezekre már rég föl kellett volna figyelni és
majd a végén hivatkozom egy olyan tanulmányra, amelyik bizony egy kicsit föladja
a leckét nekünk.
A 3. tétel az allergikus pontok között a szláv kérdés. Ezzel a
rangjának megfelelően elég sokan foglalkoznak. Talán a legélesebben ez a
Heinsohn–Sidorczak kettős [Joanna Sidorczak: Gibt es Slawen betreffend
Schriftquellen aus dem frühen Mittelalter? (mit Gunnar Heinsohn) Zeitensprünge
2001/2, 200-212], de mások is írnak róla, Zeller, Topper. Ez a következő
miatt érdekes: nekünk a jelenlegi történettudomány a következő módon adja elő a
történteket. Ő leírja, hogy hol jelenik meg pontosan először a szláv
kifejezés, és itt már lehet látni, hogy azért a németektől nagyon sokat ne
várjunk. Ne várjunk, egyrészt nem mindenki grállovag mint Illig, aki hajlandó a
saját rovására is vagy a saját múltjának a rovására is az igazságot kimondani.
Másrészt pedig, mert mondjuk nem annyira talán mint az orosz, aki tényleg nem
tudja hogy mikor hazudik, mert rutinból hazudik, nem úgy hogy mindig
elhatározza, hogy most ő hazudni fog, hanem mert egyszerűen benne van ebben,
megy neki. De azért a német is hajlik rá, és mindig ott van az a kicsi ördög a
háttérben, hogy azért ha egy mód van rá, akkor megszerezzük ezt a
Kárpát-medencét. Addig-addig hallgatunk el tényeket, addig-addig nagyítunk föl
kicsi dolgokat, addig-addig csúsztatunk át, na nem sokat, amíg egyszer csak
kiderül mégiscsak germán volt először a Kárpát-medencében. Majd látni fogjuk,
hogy hát persze! – erre kellett az a 300 év. Mert nem voltak itt, most mit
csináljunk? Mi aztán nagyon gyűjtjük be őket ide több egymást követő korszakban,
de hát már olyan korra vonatkozóan én nem tudom behívni a németet, amely kor nem
is létezett. Pedig aztán itt most nagyon megy a német behozatal.
A szlávban az a „kellemetlen”, hogy pontosan arra a korra esik a „nagy szláv
birodalom” amely kor nem létezett. Akkor itt szépen írja, de ez nagyon
kedvesen és nyílván a Sidorczak az szláv eredetű; a névből következtetve
valószínűleg lengyel volt eredetileg, a források is, amiket használ elsősorban
lengyelek és a lényege a következő. Itt döbben rá az ember, hogy tulajdonképpen
mit tanítanak ma nekünk. Mert nekünk azért nem ennyire sűrítetten tanítják a
hazugságot, mert akkor mi magunk is rájönnénk. Hanem úgy, hogy itt egy kicsit
hazudok, ott egy kicsit, itt egy kicsit tolok rajta, itt egy kicsit húzok
belőle, és így tovább, és így tovább, egyszer csak kialakul egy kép, hogy
körülbelül a VI. századtól, – mert attól kezdődik először ugye. Fölmerül a
sclavus mint olyan, onnantól kezdve egészen a IX. század vége X. század
eleje (tehát 900-as évek eleje) létezik – és most tessék megfogódzkodni, mert
ezt tanítják – egy hatalmas szláv birodalom Európában. A Balti-tengertől az
Adriai-tengerig és Kelet felé egészen a Fekete-tenger partjáig. Ez így van a
tankönyvekben. Csak egyszerre ekkorát nem hazudnak. Mert akkor azért az ember
mégiscsak fölhördülne: Valami kis bizonyítékot nem kellene mégis mellé tenni?
Mert jól hangzik, kétségtelen, de valami kis picike bizonyíték nem kéne?!
Összeadnak ilyen kis említéseket, de egyvalamiről megfeledkeznek és sajnos Illig
is hajlamos már megfeledkezni. Ha én azt olvasom hogy sclavus, az
egyáltalán nem biztos hogy az népre vonatkozik. A sclavusnak ugyanis
jelentése van. Azt jelenti, hogy szolga. Ha egyszer leírják, hogy az
avaroknak csak kb. 1/5-e volt avar, a többi a kb. 50%-uk sclavus volt, eszébe
nem jut, mert ez egy ilyen társadalom volt. Aminek kb. a fele az a sclavusokból
volt vagyis a szolgákból. Akkor név szerint már csak olyat említenek népisége
tekintetében, akinek egyáltalán volt népisége. Nem tudom érthető-e? Miközben mi
egyfolytában ilyeneket olvasunk: „a szláv törzsek”, hát könyörgöm a
szláv ott kezdődik, ahol törzsi hovatartozás megszűnik. Ilyen nincs hogy „szláv
törzs”! Ez körülbelül olyan, mint az a vaskarika, ami tetszik tudni
bükkfából készült. Ilyen nincsen! A sclavus az azt jelenti, hogy elvesztette
a törzsi hovatartozását. Nem tud betagozódni törzsbe, mert szolgai szerepre
kényszerült. Ezért nem tud a nyelve sem szervesen működni, mert a valóságnak
mindig csak egy bizonyos részletével találkozik. Az egészre vonatkozóan
szókincse sincs. Nemhogy a belső összefüggései meglennének a nyelvének. Tehát el
lehet szlávosodni. Na de ez hogy létezik egy birodalom az Északi-tengertől az
Adriai-tengerig és innen Kelet felé a Fekete-tengerig, ez, ahogyan Illig és
csoportja teljesen logikusan felteszi a kérdést. Akár komolyan veszem azt,
hogy ezek törzsek, hogy ezeknek van nemzeti hovatartozásuk, akár nem valami
régészeti hagyaték kéne, hogy maradjon utánuk. És kiderül, hogy nincs.
De nem úgy nincs, mint ahogy mondjuk előre-hátra datálva csak kitölthető ez az
időszak, hanem egyáltalán nincs. Ha egyszer majd megnézzük ezeket a szláv
kiadványokat, amikben aztán már tényleg minden szláv. Ott sincs. Egész
egyszerűen nem maradt semmi, pedig aztán ők ásnak. Az biztos. Azt is
lehet tudni, hogy lesz például mondjuk egy szlovák „múlt”. Ezt nagyon pontosan
lehet tudni, a közelmúltban, ami népművészet és egy kicsit több benne mondjuk a
kék, mint ahogyan általában, az onnantól kezdve „szlovák népművészet”. Ezek még
a két világháború között úgy voltak közzétéve, hogy: „népművészet
Szlovákiában.” Már régen nem, már "szlovák népművészet". Aztán, népművészet
Romániában. Nem, már „román népművészet”, – és azt az oldalát fényképezik, ahol
nincs felirat, mert a felirat sajnos magyar. Ez a közelmúltra vonatkozó. Ami a
múlt csinálásnak a régebbi korokra vonatkozó része, ezt hirtelen ki akartam
mondani a nevét, egy nagyon kiváló történészünk gyűjtötte föl, majd eszembe fog
jutni a neve. Tudniillik, hogy egyszerre avar emlékeket először, az első
publikációk általában magyar szerzőktől származnak, mert Magyarország területén,
a történelmi Magyarország területén kerültek elő. Nos, utána jött a két
világháború közt, megkockáztatták hogy „avar–szláv”. Jól értesült
tudományos körök nem szisszentek föl, tehát lehet továbbmenni. Úgy ahogy annak
idején a demarkációs vonalat meghúzták nekik Trianon előtt, eszükbe nem volt
megtartani, jöttek tovább. Azt mondták, kipróbáljuk mit szól hozzá az Antant,
nem szólt semmit.
Ugyanez a módszer azt mondja, hogy próbáljuk ki. Azt fogjuk írni, hogy
szláv. Mit szólnak hozzá? Egy hang sincs. Miért szóljanak? Nekik nem fáj. Ma már
ilyen módon, Bécsben láttunk egy nagy kiállítást annak idején, pontosabban nem
is Bécsben volt, hanem közelebb a határhoz egy régi kis kastélyban és avarokról,
hunokról – elsősorban avarokról volt – és csak nézek: „karantán művészet”, a
legtisztább későavar művészet, csodálatosan szép dolgok, fényképeztem is. És már
karantán. A karantán az tudvalevően szláv, – miért?, mert a jegyzeten már „karantán-szláv”.
Ez a karantán később Karinthia lett. Választhattok. Nem kell a szláv majd lesz
pre-osztrák meg Karinthia…és akkor jön a csiki-csuki játék. Nem tetszik a szláv?
Majd kaptok osztrákot. Nem tetszik az osztrák? Majd kaptok szlávot. Valami
elképesztő, hogy mit megengednek maguknak. A szláv azért nagyon fontos kérdés,
mert akárhol túrunk bele a történelembe mindenütt ebbe a kérdésbe botlunk. A
szláv kérdés kulcskérdés. Ha a nyelvtörténetet tárgyaltuk – emlékezünk még rá –,
ceterum censeo az egész szláv jövevényszó kérdést alapjaitól újra kell
tárgyalni. Ezek a tanulmányok egyértelműen kimutatják, semmi nyoma nincs
olyan szláv műveltségnek Európában, amelytől mi bármilyen kultúrszót át tudtunk
volna venni. Ha nem volt elég érthető elismétlem: Nyoma sincs olyan szláv
műveltségnek Európában, amitől mi akár egyetlen egy műveltségi szót kölcsönözni
is tudtunk volna. Magyarul, itt a hazugságnak egy olyan hallatlan
dömpingjével állunk szemben, ami bennünket sújt elsősorban, de azért most már a
németek is érzik magukon. Mert egyszerűen nem lehet tovább hurcolni. Na most, ha
még vissza tudunk rá emlékezni Grover S. Krantz-nak a művét én itt elég
részletesen ismertettem az első vagy második alkalommal. ["Az Szkítiából
kijöttekről" – A szkíta-hun-avar-magyar etnokulturális folytonosság és
paródiái, a Nagy-Morávia, a dáko-román és az illír-szláv elmélet. 2001 február
14., Magyarok Háza – a szerk.] Ha az ő gondolatmenetét – ez egy amerikai
kutató volt és ő vezette le, hogy csak innen a Kárpát-medencéből terjedhetett
szét, az amit mi ma „finnugornak” nevezünk és nem pedig Keletről jött ide –,
biztos emlékszünk rá mert ez egy elég nevezetes és elég hosszan ismertetett
tézissor volt. Ha még emlékszünk rá ott is meg kellett jegyeznem, Krantz-nál is
egyetlen allergikus pont volt. Az a szláv. A szlávval nem tudott mit csinálni.
Persze, mert nála még bent volt ez a 300 év. Még komolyan kellett venni a
szlávot valamilyen módon. Nem tudta sehogy sem adatokhoz kötni, ott volt
kerékkötőként, állandóan nyikorgott–csikorgott a kerék, de ezentúl hogy
észrevette, hogy itt gond van nem tudott mást mondani.
A 4. az Bizánc, a képrombolás – erről már ejtettünk szót.
Bizánccal nagyon komoly gondok vannak. Ez azt jelenti, hogy a bizánci
uralkodólista ugyanis megvan. Pontosan tudjuk lexikonban utána lehet nézni mikor
ki uralkodott és ettől ők kitöltötték ezt az időt. Itt egyenesbe kell föltenni a
kérdést: Hazudnak? Tényleg hazudnak? Igen, hazudnak. Ezek csinált nevek, és
ahogy eddig ezt csak a pápákról tudtuk, azt gondolom tudjuk, hogy a pápaság
korai története az elejétől a végéig fiktív adatokkal dolgozik. Ezt
egyháztörténetben lehet olvasni, nem olyan nagyon titkolt dolog. Na de ha én
elkezdek fiktív adatokkal feltölteni időszakokat én akkor akármennyit
hozzáadhatok, hozzáadhatok még 300 évet mert fiktív adatokkal azt is fel tudom
tölteni. S ha eleve kijelentem, hogy ezt nem is kell komolyan venni, akkor
annyit nem veszek komolyan amennyit mondanak. Ha azt mondják, hogy 800 évet ne
vegyünk komolyan, akkor 800 évet nem fogok komolyan venni.
5. Az az arab
villámháborúk kora. Itt egy nagyon jó tanulmány van az egyik
Zeitensprünge-ben amely bizony kimutatja – erre utaltam az előbb – tudják az
iszlám történetírók, tudják és mégsem teszik. Mást írnak, mint amiről tudják,
hogy igaz.
A 6. kérdés, a kazár kérdés. Na most a kazár kérdés náluk a
Honfoglalás ügyében elég jelentős. Azt hogy mi egyáltalán Kazáriát, – hogy
mondjam – egy bizonyos vallásalakulat kapcsán szoktuk tárgyalni, amit ők
fölvettek, meg holmi ilyen levelekre hivatkozunk, amelyet ebben a bizonyos
korban írt egy spanyolországi zsidó sorstársainak Kazáriába, ha volt egyáltalán
akkor Kazária és ha volt az a kedves zsidó testvérünk ugye? Mert ha nem volt,
akkor az egész összeomlott. S nagyon úgy néz ki, hogy nem volt. Megint egy
levél. Ezeket bizony szép lassan megint az alapoktól kell újra tárgyalni.
Kazária ugyanis nagyon úgy néz ki, abban a formában, ahogy leírják, az tényleg
nem létezett. Nem véletlenül nincs lelet. Megint nincs lelet. Feltűnően
kevés a lelete. Feltűnően.
7. Következő
a pápai állam kialakulása. Ezt hosszan részletezi Illig, tényleg nagyon
szórakoztató olvasmány. A pápaságot háromszor alapították meg, de a második
esetben nem tudtak arról, hogy az első már megtörtént és a harmadik esetben nem
tudták, hogy az első és a második már megtörtént. Ezek nagyon kellemetlen
dolgok, különösen, ha az ember adatok birtokában értékeli a dolgokat. Az első
ajándékozás az úgynevezett Konstantin-i. Erről elég korán kimutatták,
hogy ez hamisítvány. A reprezentatív kimutatott hamisítványok közé tartozik. A
második az a Pippin-i adomány. Ő adta azt a területet, amelyen ma
a Pápai Állam illetve amelyen a valamikori Pápai Állam volt, nem a mai. Ennek a
Pippin-nek egyetlen nagyon komoly gondja van, az hogy nem létezett.
Pontosan abba az időszakba esik, amikor „teremnek” ezek a figurák és valószínű
éppen azért teremnek, hogy ajándékozhassanak –, és most megint rádöbbenhettünk
az egyik indítóokra. Ne felejtsük el a ki kérdésre az egyik az II.
Szilveszter, a pápa volt. A harmadik pedig bizony maga Károly és ez a
Pippin ez nem a fia „Nagy Károlynak”, hanem az apja Károlynak – Pippinből több
is volt. Ez azt jelenti, hogy háromszor adományozták azt az egyet, ami,
ezek után meg lehet kérdezni, egyáltalán adományozta ezt valaki? Attól hogy
számontartják, hogy adományozta az egyáltalán nem is biztos, hogy meg is
történt.
A 8. tétel az a vikingkérdés. Megint nagyon szellemesen tárgyalja
Illig. A vikingekről majdnem ugyanazt tudjuk, mint az arabokról. S már ha a
kettőt párhuzamosan olvassuk, már biztos hogy vakarjuk a fejünket. Az hogy ezek
egyebet nem csinálnak, mint pusztítanak, felgyújtanak, lerombolnak,
legyilkolnak, és az ember eltűnődik, már egy század eltelt, nem unják még? Nem.
Megint elindulnak, megint feldúlnak, megint fölégetnek és így tovább. A II.
világháború után a szőnyegbombázások és egyéb ilyen „kellemes” dolgok után – nem
vikingek, amerikaik csinálták meg angolok –, elég tág tere nyílt a
feltárásoknak. Nálunk is, tudjuk a Budai várban akkor kezdődtek el a komolyabb
ásatások. A lényeg az, hogy elindultak ilyen nagy városföltárások. Például Köln.
Na most felkészül ugye a régész. Miből készül föl? Vita Caroli természetesen,
meg az annales és akkor hallja, hogy Köln-nél ekkor és ekkor – természetesen
ebben az időszakba esik az egész „vikingdúlás” és „fosztogatás” –, a vikingek
már megint megjelentek Köln-nél és fölégették, és porig égették, és nem tudom én
hány hulla és egyebek. Na most keressünk legalább egy elszenesedett kis
fogpiszkálót. Nem többet. Egy kis ekkora fogpiszkálót. Nincs. Nincs, nyoma
sincs semmiféle földúlásnak. Akkor keressük a másik városnál Paderborn-nál
és a harmadiknál, amiket emlegetnek. Mindegyiknél megtörtént, nyoma sincs! Nyoma
sincs viking pusztításnak. Ettől még a viking pusztítások ezekben a ripsz-ropsz
rajzfilmekben elkezdődnek és onnantól kezdve kiverhetetlenek az ifjúság fejéből.
Mire való a viking? Hogy dúljon és pusztítson. Egyszerűen nincs, olyan
nyilvánvaló esetek, ahol részletesen leírják a pusztulás mértékét semmi nyoma
nincs semmiféle pusztításnak. Ha egy várost fölégetnek annak elég nyilvánvaló
nyomai maradnak. Aztán akárhogy planíroznak utána és építenek rá egy újabb
várost, ott marad a nyoma. Átégett rétegek… Nyoma sincs. A viking pusztítás, a
vikingekkel mikor egyáltalán találkozunk akkor éppen 911-ben, ennek alapján
javasolta Illig a 911-es évet, ahol újrakezdődik a történelem. Egy viking vezér
– mondja hogy ki egy Rollo nevezetű úr – kap egy birtokot, és mit csinálnak a
vikingek? 1. Nem hajóznak. 2. Nem pusztítanak. 3. Akkor mit csinálnak? Földet
művelnek! Ott a nyoma és ennek tényleg megvan a nyoma. Megint pontosan
ugyanaz a hazugságáradat, nem tudom hogy emlékeztet-e ez bennünket valamire.
Kik azok, akik szintén „beszáguldozzák” Európát, mindenütt csak „rabolnak”,
„fölgyújtanak” és így tovább? Ezek mi vagyunk! Ugyanannyi alappal. A
vikingkérdés nagyon érdekes kérdés, mert itt aztán a kizáró okok csőstől jönnek.
Megemlítve a várost, föltárás megtörtént, nincs nyoma. Megint ugyanez, megint
ugyanez.
9. Végül van egy
utolsó, amit már ma írtam be miután itt egy tanulmányt végigolvastam. Most
tessék fogódzkodni: ez a dáko-román kérdés. Most ez az a pillanat, ahol
az ember kicsit bekeményít, és azt mondja, hogy ha nagyon sokat ülünk az
ülepünkön és várjuk ölbetett kézzel, hogy majd a németek ki fogják szedni a
gesztenyét a tűzből akkor úgy járunk, mint ahogy jártunk máris. Annak a
tanulmánynak, amire most hivatkozom a címe – egyébként Weissgerbernek hívják egy
ilyen egyszerű szép „magyaros” neve van – az hogy: „A magyar fantomkorhoz”.
[Klaus Weissgerber: Zur magyarischen Phantomzeit. Die
Ungarische Bilderchronik. Zeitensprünge 2001/3, 410-439.
A fordítás megtalálható a:
www.kitalaltkozepkor.hu/weissgerber_akitalaltmagyarkozepkor.html címen ]
Már a magyar fantomkort tárgyalják, és bármilyen furcsán hangzik ez a tanulmány
így kezdődik: „Das Karpatenbecken...” Eddig ilyet le nem írt német
szerző! „A Kárpát-medence”. Ez az első szava. Ez azt jelenti, hogy valami
megváltozott a világban. Ugyanis eddig mindig körülírták – azt hogy magyar jó
azt persze nem ejti ki, vagy ha nagyon muszáj akkor előtte utána szájat öblít,
de azt hogy a Kárpát-medence egyáltalán létezik ez egy németnél, ez az
önmegtagadásnak a csúcsa. Ráadásul olyat leír – most tényleg érdemes fogódzkodni
– hogy az egész Illig elméletnek a kulcsa az a Magyar Krónikás hagyomány.
Itt lehet vizsgáztatni – ez mit jelent? Ő egyetlen emlékünket vizsgál, a
Képes Krónikát. Itt megint el kell mondanom, amit már Miskolcon elmondtam,
hogy azért ez szégyenletes ám, hogy rólunk még a legértelmesebbje is mennyire
alig tud valamit, és ami ennél még felháborítóbb, semmiféle szégyenérzet nem
mutatkozik.
|
A Képes Krónika első lapja (Országos
Széchenyi Könyvtár)
|
Tárgyalja a Magyar Krónikákat és a bevezetőben elmondja, hogy egyetlen egyet
ismer, a Képes Krónikát, a többit Internetről tudja hogy van, Kézait
kivonatosan. Internet. Most elképzelhetjük milyen hitele van egy Internet Kézai
kivonatnak. Anonymusról hallott, de még nem sikerült megszereznie. Azért a
német, német marad. Szóval az, hogy mi itt vagyunk kéznyújtásnyira mi beszélünk
németül, nem is kell magyarul megtanulnia. Ennyi se! Így adnánk a kezébe. Nem,
bocsánat ő „piszkos kézzel” nyújtott könyvhöz nem nyúl. Inkább leírja, mert
azért ő becsületes, tanult Illigtől, valószínű, hogy rá is parancsolt, hogy
akkor viszont írd le fiam, és leírja! Nem tudja a XX. század legvégén és a XXI.
század legelején – mai időszámításunk szerint – beszerezni Anonymust. Ez nem azt
jelenti, hogy szerencsétlen német tudós, te ennyire béna vagy? Nem, hanem mi,
azaz magyarok – a „büdöslábúak” – nem népszerűsítjük eléggé hatékonyan az
emlékeinket. Már megint nem ő a hibás, hanem mi vagyunk a hibásak. Ez csak
érthető ugye? Születési jogon csakis mi lehetünk hibásak. Ezt szokjuk meg!
Bármennyire is történtek lépések, azért itt meglehetősen gyászos a helyzet. Ha
egyetlen emlékünket viszont valaki is ismeri és azt tényleg eredetiben – mert
van faximile kiadása –, ő tudniillik tud latinul. Magyart nem tud megkeresni egy
Anonymus szövegben, de latinul kiválóan tud. Sőt! Görögöt eredetiből fordít. Az
a könnyebb. A tanulmányában a Képes Krónika alapján egy rendkívül érdekes
időrendet állapít meg.
Most ez már az utolsó tételünk és egyszersmind az egésznek majd az utolsó tétele
lesz, ezen ugorjunk át. Ami miatt említem az a dáko-román elmélet. Ugyanis, ha
én kivonom ezt a 300 évet és 614 után 911-et írok akkor – és ezt tessék
észrevenni! – abban a pillanatban megjelenik a román. Abban a pillanatban! Ő
hozzá begyűrűzik. Ide nem gyűrűzik be. Nálunk jól zár a védelem. Ide be nem jön
– ’92 óta már megvan a fiktív Karl. De ide nem gyűrűzik be. A román már
szimatol, már tudja, hogy neki most kell lépnie és lép. És beengedi, hiszen ha
ez a 300 év kimarad, akkor megvan a kontinuitás. Pont ez hiányzott nekünk! Késő
római kor után máris jön a korai magyarkor és ott már emlegetik a valachokat.
Akkor mégiscsak van kontinuitás. Éljen Illig elvtárs! Föl sem merül, hogy nem
ott van a gond, hogy 614 és 911 közt mi történik, hanem ott van a gond, hogy
a legrövidebb életű provincia volt Dacia provincia. Ennyi idő alatt nem lehet
elrománosodni. Teljes képtelenség. Nincs rá mód. Hacsak nem vesszük azt,
hogy a román kettes meg a román hármas adó egyfolytában a latin nyelvet
sugározta falura. Mert akkor esetleg meg lehet tanulni ennyi idő alatt.
Egyébként teljes képtelenség. De ez senkit nem érdekel, hogy ott van a gondnak a
góca. Akkor ők kimutathatóan még a Balkánon vannak. Minden közbülső fázisa
megvan az úgynevezett románság kialakulásának. Nem itt van a gond, hogy túl szűk
volt az idő, hanem ott van a gond, hogy hol vannak ők még akkor! De remélem
fölfogjuk ennek a kérdésnek a súlyát. Abban a pillanatban, hogy van valami
változás, ezek, mint a hiéna már ott vannak, és nehogy ezt tanuljuk el tőlük, de
azt viszont el lehet tanulni, hogy tessék az igazságot a kellő időben kimondani!
Mert ha mi nem mondjuk ki, azonnal átváltja hamissággá és azzal telikürtöli a
világot. Ez nekem is meglepetés volt, bár a barátom figyelmeztetett rá
külföldről.
|
"Primus ingressus Hungarorum in Pannoniam" Nagyméretű
miniatúrában:"A magyarok bejövetele Pannóniába" (Képes Krónika, 7.
oldal)
|
|
|
"Icipit prologus de secundo ingressu et de casibus
prosperis et adversis eorundem". A miniatúrán a magyarok második
bevonulása Pannóniába. (Képes Krónika, 21. oldal)
|
Gyorsan vegyük számba, hogy milyen átszámítandó fontosabb dátumaink vannak. A
következőt javaslom: a tapasztalatom azt mutatja, hogy nem 297 év, hanem
kerek 300 év a korrekciós idő. Megvan a maga oka, hogy miért. Egyrészt elég
körülményes dolog 297 éveket csúsztatni. Majd itt látni fogjuk, hogy ha a mi
történelmünkre átfordítjuk, márpedig szemmel látható, hogy ha Bizáncban is,
meg Kölnben is, meg Rómában is összehangoltan hamísítják a történelmet, annak a
tétje csak itt lehet a Kárpát-medencében. Mert ha ezeket összekötöm
egymással, annak a központja itt van a Kárpát-medencében. Aminek az érdekében
folyik, az nyilvánvalóan itt van.
Vegyük időrendi sorrendbe!
1. A 895-ös Árpád féle Honfoglalás 300 évvel korábbra, 595-re
kerül és ez azért döbbenetes, mert pontosan megegyezik az első avar
honfoglalással. Ezt még annak idején Miskolcon úgy adtam elő, mint hogy milyen
zseniális vagyok mert ki tudtam számítani. Ez egyébként aránylag egy egyszerű
kivonási művelet. De azóta már megjelent. Ebben az előbb érintett tanulmányban
már Weissgerber úr szépen veszi a logarlécet, számol, tologat ide-oda és
gyönyörűen ugyanezeket az összefüggéseket kimutatja. Azt hogy a magyar
Honfoglalás az pontosan egybeesik azzal, amit mi „avar honfoglalásnak”
nevezünk. Ennek tényleg megvannak a régészeti bizonyítékai, megvannak a
rávonatkozó írásos anyagok is, és feltűnően hasonlítanak az adatok arra, ami
aztán később megint megismétlődik. Általában ez a 300 év úgy zajlik le, hogy az
elején is van egy esemény, meg végén is van esemény és a kettő feltűnően
emlékeztet egymásra. Olyan, mint az a bizonyos Ady vers, amit Karinthy úgy
mondott, hogy: Maga megbolondult? Maga megbolondult? ..hogy mindent kétszer mond
..kétszer mond? Mert minden esemény kétszer szerepel és feltűnően azonos
módon!
Ebben a tanulmányban ezt már pontosítja Weissgerber és méghozzá úgy, hogy a
Képes Krónikát komolyan veszi. A Képes Krónikát mi állandóan emlegetjük, és soha
nem vesszük komolyan. Ez számomra is döbbenetes volt, hogy egy német
történésznek kell figyelmeztetni arra, hogy a Képes Krónikában teljesen
hiteles az időrend, sőt, ez az egyetlen hiteles jelenleg az Európai eredeti
időszámításra vonatkozóan. Pontról pontra kimutatja. Ez azt jelenti, hogy –
tessék megint fogódzkodni – nem két Honfoglalás van, hanem három. Ő
pontosan ismeri a László Gyula féle kettős Honfoglalást, pontosan tudja, mert
nem is lehet nem tudni, hiszen a Krónikáink általában két ingressus-ról,
két bejövetelről beszélnek. A Képes Krónika is. Van a primus ingressus,
az első bejövetel és ez még a hunokra értendő. S van a secundus ingressus
ez pedig az Árpádi Honfoglalás. Na most ő nagyon finom, egyenes idézetek
segítségével lefolytatott bizonyítás során kimutatja, hogy a Képes Krónika
három Honfoglalásról tud és a szövegekből, ahogyan ott van, tényleg ez derül ki.
Ez szégyen és gyalázat, hogy ez bizony nekünk nem jutott az eszünkbe!
Az első, megmondja a Képes Krónika, egészen pontos időadatokat mond, amit mi így
söprünk le az asztalról. Miért? Azért mert ugye 300 év, az ugye most közbe van
iktatva. S akkor most ugye rájöttünk más miatt is jó ez a 300 év. Nemcsak
arra jó, hogy ahol eddig nem volt ősi hősi múlt, azt most meg lehet írni
ebben a 300 évben, hanem arra is jó, hogy ott, ahol viszont volt hősi ősi
múlt, ott azt szét lehet nyomni és ezzel egy tényleges kontinuitást meg lehet
szüntetni. Ezért nem tud összeérni Atilla Álmossal, mert a Krónikák
egyfolytában öt generációról írnak. Leírja pontosan. Atilla fia Csaba volt,
Csaba fia volt Ed, Ednek volt a fia Ügyek, Ügyeknek volt a fia Előd és Elődnek
volt a fia Álmos. Öt generáció. Beszorozzuk az átlagos 30-al, akkor pontosan azt
kapjuk meg, hogy meghal 453-ban Atilla és akkor 595-ben itt vannak
Álmosék. De mert azt a 300 évet közbeékelték ezért egy ma magára valamit adó
történész sehol a világon nem fogadhatja el a Krónikánkat hiteles
beszámolónak. Miért? Azért mert túl rövid az idő. Érthető? Tehát, azt kell
mondja az ember, hogy „zseniális” – ha egyáltalán gonoszságra lehet ilyet
mondani. Úgy van megtervezve, hogy minimum két legyet üt egycsapásra. Egyszer
csinál ott, ahol nem volt egy szakrális fejedelemséget… – ugyanis nem érik be ám
kevéssel: „Nagy Károlyból” szentet csinálnak. Tudjuk, hogy ebben a 300 évben
„Nagy Károly” már szent is lett és ezt a szentségét Barbarossa Frigyes meg is
erősítette egy általa kreált ellenpápával. S volt fölszentelve is a tisztelt,
éppen itt Ingelheimban. Még azt is elérte, hogy a tiszteletére fölszenteltek egy
monostor templomot. Nem árt ha tudjuk, hogy egy ideig bizony „Nagy Károlyt” mint
szentet próbálták bevezetni, aztán ez nem sikerült. Végül is miért, miért nem
ezt részletezi Illig, de most nem tartozik ide. Ahol nem volt szakrális
királyság és ennek megfelelő személy, ott csináltak, ahol meg volt ott ezt
megszüntették. De ha valahol volt tényleg szakrális királyság az nálunk
volt. Az tudottan szakrális volt. Anonymus még úgy írja le Álmost aki ennek a
második megjelenése a történelemben, az első Atilla volt. S még úgy írja, hogy "Almus
id est sanctus" – szó szerint idéztem, Álmos, azaz hogy Szent. Ő még az
Álmos kifejezést ezzel magyarázza, hogy Szent. Nagyon lényeges dolog,
nem mi találjuk ki ma, hogy szentként tisztelt személy volt Álmos. Egy olyan
dinasztia indult útjára Álmossal, amelyik ez első tagjában – amelyik Atilla volt
– egy egész világ számára meghatározó jelentőségű tényleges karizmatikus alakzat
volt, és aki elindította konkrétan az Árpád-házat az Álmos volt nem Árpád, az
pedig szent volt. Ezt történetesen Bakay Kornél nagyon jól látta – talán
emlékszünk még rá – ezért is helyezte a Koronára, a szándékával nem volt baj és
jól idézett Álmos tényleg szent volt, a maga korában így tiszteleték, más kérdés
hogy a Koronához való kapcsolata abszolúte nem bizonyított feltételezés.
|
|
2. A következő a kettes szám, az 1001-es dátum. Az 1001-es
dátumot mi egyfolytában úgy tanuljuk, mint egy dinasztia indulását. Miért? Azért
mert ezt tanuljuk, úgy mint Szent István koronázásának a dátumát. (Az hogy aztán
melyik időszakában volt, az előző év Karácsonyán volt vagy 1001 Karácsonyán az
egy külön téma.) 1001. Számoljunk vissza 300 évet és akkor melyik az a dátum,
ami idekerül? Pont az Árpád-ház kihalása. 1301-ban hal ki az Árpád-ház, s ha a
300 évet kivonjuk hová kerül? 1001-be. Ez azt jelenti, hogy az 1001-es év nem
attól fontos, mert Szent Istvánt megkoronázták, hanem mert az az uralkodóház
halt ki, került át manifeszt állapotból látens állapotba, amely még Jézussal
indul útjára. Ez az első évezred, s ennek a záró mozzanata az Árpád-ház
kihalása, de nem Szent István megkoronázása, az 701. Sőt majd látni
fogjuk azon is korrigálnunk kell. Nagyon fontos tételről van szó, mert egy
1000 éves birodalomnak van vége az Árpád-ház kihalásával. S ez a birodalom
ez Jézussal indul – az Ő születésével. [ Jelenések
Könyve 20.rész! - a szerk. ]
3. A
3. tétel az a dekanátus határok. Itt tényleg elég hátborzongató a dolog,
ugyanis azt tudjuk, hogy 720 évenként van dekanátus határ. 2160 év kerekítve egy
Világhónap. Ez csillagászati tény, ez nem olyan, hogy most én asztrálmítoszi
rendszert erőltetek rá a történelemre, ez attól függetlenül, hogy az illető
szolgaként éli meg, úrként, mindenképpen Világhónapokban számolható az emberi
történelem. Ha én Jézus születésével indítom a Halak korszakát, akkor tudjuk,
hogy a Világhónapokban mindig a végüknél megyünk be, a 3 dekanátus közül nem a
Halak-dekanátus fogja indítani, hanem a Skorpió-dekanátus. Ez tart 720-ig, s ez
színezi át az alapvető Halak tulajdonságokat. Utána még mindig nem a Halak
tulajdonságokat kapjuk tisztán, hanem a Rák tulajdonságok színezik át és
1440-ben vált át a tiszta Halak tulajdonságra, amikortól kezdve a meghatározó –
tudjuk hogy mindig a túloldal meghatározó a testiség szintjén, a tényleges
megvalósulás szintjén. Ez azt jelenti, hogy nekem az első 720 évben a földből
olyan árulkodó nyomokat kell találnom, amiben a meghatározó az a Bika
tulajdonságoké. Miért? Azért mert Skorpió jellegű a kor. Annak a megvalósulása
az anyagi világ szintjén az a Bika tulajdonság. Mit fogok kapni, mint jellemző
lelettípust? Kincslelet kincslelet hátán. Ezt az első 720 évet mi a
kincsleletek alapján tudjuk továbbragozni. Utána bekövetkezik 720-al egy drámai
váltás és az 1440-ig tart. Csak egy a gond, hogy ez a 720 innentől kezdve
1020-ra tevődik a mai időszámítás szerint.
Még valami: az 1440-es év. A második menet, a Ráknak a tulajdonságai a
szellemiség terén, testiség terén a Bak. Milyen emlékeink lesznek? Épített
emlékek. Ez a bizonyos második dekanátus, ez emlékek terén épület épület
hátán. Minden más műfaj csak az épületen keresztül érvényesül. Ha plasztika,
épületplasztika, ha festmény akkor épület festmény…és így tovább…és így tovább.
Ez tart 1440-ig. Na de mikor van ez az 1440 mai időszámítás szerint? 1740 és
mindig 1-et adjunk hozzá, mert tudjuk ez az 1 le volt csalva Jézus születésénél.
Ezért 1001-re került az a dátum, ami az Árpád-ház kihalása. 1741-ben mi
történik? Halak Halak-dekanátusa indul el, ami azt jelenti, hogy keményen Halak
tendencia. S ennek a testi megvalósulása kemény Szűz tendencia. Itt egy Szűznek
úgy kell megjelennie, hogy: Mária Terézia koronázása. Itt megjelenik a nő,
megjelenik a racionalitás, megjelenik a felvilágosult abszolutizmus és így
tovább De ez nem elég. Hanem ugyanakkor megjelenik a keleti szomszédunknál
ugyancsak a nőuralom. Megjelenik I. Katalin utána II. Katalin és ezzel elindul
egy olyan romboló folyamat aminek tulajdonképpen a mai napig benne vagyunk a
sodrában. Ez amikor már a Szűz tényleg gátlástalanul tombol a világban ez a mai
napig is tart, mert most mi tulajdonképpen 1701-ben vagyunk. Amikor ezt
először elmeséltem egy vonatutazás alkalmával Szántai Lajos barátunknak, akkor
egyetlen mondata volt rá: „nyertünk 300 évet!” [nevetés a nézőtéren] Ez
pedig nagyon fontos tétel, vigyázat, mert ez kegyelmi ajándék. Vagy ezalatt
megjön az eszünk, vagy akkor tényleg lőttek az emberiségnek, mert ne felejtsük
el ma is azzal jönnek, hogy már semmit gond a Vízöntőbe átmentünk. Az egész New
Age őrületnek ez az alapja. Nemhogy nem mentünk át, hanem a Halaknak is egy jó
tetemes része – majdnem a fele – hátravan. Itt egy hatalmas dologról van szó,
mert tényleg megvan a lehetősége annak, hogy magára találjon az emberiség és azt
a terhet, ami most szellemileg is nyomasztja, de hát most már lassan fizikailag
is a pusztulás szélére sodorja, azt egészen egyszerűen dobja már le a hátáról.
Nem kell utána megtaposni, de azért lehetőleg már ne hurcolja tovább. Ha ezalatt
nem vált ember belőle higgyük már el, hogy nem lesz belőle soha. Éppen eleget
cipeltük már. 300 év nyereség, ez egy óriási dolog.
Nem tudom, hogy lehet-e érezni a súlyát, tulajdonképpen ezek a 300 éves
elcsúszások folyamatosan olyan összefüggésekre világítanak rá, amire soha nem
jöttünk volna rá magunktól.
|
Képes Krónika (121.oldal)
|
|
Cserélt képek a Magyar Szent Koronán. Dukász Mihály
bizánci császár helyén eredetileg Szűz Mária, Konsztantin helyén
(baloldalt) Atilla, I.Géza helyén pedig Buda volt eredetileg. (Bővebben:
Pap Gábor: "Angyali korona, szent csillag")
|
4. 1440-ben koranalopás történik, ugye tudjuk? A mai időszámítás
szerint. Ez visszacsúszik 1140-re és itt valóban van a Képes Krónikában
ábrázoláson egy korona menekítés. Viszik lóháton a Koronát, amivel eddig nem
tudtunk mit kezdeni. Úgy látszik ezek az allergikus pontok úgy működnek, hogy a
300 év kihúzása után is megmaradnak jelzőértékként és ennek talán a legszebb
példája a következő lesz. A magyar történelemnek a legnagyobb csapása, ami
tényleg megsemmisítő jellegű volt az nem Trianon, nem is 1945, hanem 1541,
amikor Buda elesett. Ehhez képest semmi az 1526-os Mohácsi vész, utána még két
hadsereg érintetlenül maradt, még a harckészség megvolt, még minden megvolt.
1541 után elesett a központ, 3 részre szakadt az ország, végleg meghúzták ezeket
a határokat – ezek már csak módosultak, de a 3 részre szakadtság egészen 1686-ig
illetve valamivel későbbig fönnállt. 1541: Kaptunk rá jelzést előre vagy nem?
300 évet visszapörgetek és mit kapunk: 1241 – mi történt? Muhi csata, a
tatárdúlás. Ha én ezekkel a 300 évekkel – és azért észrevettük nyilván mindegyik
„1”-el végződik. Nem 1540, hanem 1541. Visszavetítek: 1241… Úgy látszik működik
ez a 300-as rendszer.
1790-ben mi történik? 1790-ben kicserélik a képeket a Magyar Szent Koronán.
Ez az a pillanat, amikor visszakerül a Magyar Szent Korona II. József halála
előtt közvetlenül és az eddigi legvalószínűbb jelzések szerint közvetlen előtte
történnek a képcserék. Amikor visszakerül akkor már ezekkel a megváltozott
képekkel. 1790-ben válik nyilvánossá az, hogy itt kicseréltek képeket a Szent
Koronán. Egy szakrális tartalom, egy üdvtörténeti jellegű tartalom napi
politikai tartalommá aljasodott le. Ennél nagyobbat nem lehet zuhanni. Ennek mi
felel meg, ha el kezdjük visszavetíteni? 1490 és itt most „0”-ás dátumunk van.
Mi történt 1490-ben? Meghalt Mátyás király. Valami lezárult. A Magyar Szent
Koronának az hatékonysága ami megvolt a teljes eredeti képrend esetén, ez
kétségtelenül nem működik ma. Ez nem azt jelenti, hogy a Szent Korona nem
működik egyáltalán, hanem azt jelenti, hogy bizonyos vonatkozásokban gyengült
illetve átprogramozódott. S ez a magyar történelem 1490-el áll. Amit 1490-ig nem
tudott elmenteni az örökkévalóságnak
|
Szántai Lajos - előadás a Rám-hegyen (Pilis)
|
Mátyás király, az azóta már elpusztult. A második fele az uralkodásának, ahogy
azt Szántai Lajos nagyon szépen és részletesen kiszokta fejteni, az
tulajdonképpen egyetlen nagy menekítés. Elzárni csapokat, ami tényleges,
megvalósult, anyagba fogalmazott érték azt valahogy úgy elrejteni, hogy amikor
majd megfelelő idő eljön akkor újra elővehető legyen. Amióta ezzel a nem akarom
minősíteni milyen hölggyel összeházasodott, azóta egyetlen hatalmas értékmentés
a tevékenysége, semmi más nem fontos számára. Akik ebben akadályozzák, azokat
azonnal félresöpri az útjából, s nagyon úgy néz ki – ez megint Szántai Lajosnak
a fölismerése –, hogy ebben kulcsszerepet a Pálosok játszották. Egyedül
az volt az a testület, ami egyenes ági örököse az ősvallásunknak, ennek
biztosított törvényes kereteket a judeo-kereszténység nagyobb áramlatában, nem
lehetett kitiltani, mert elismertette magát és ugyanakkor az összes ősvallási
elemet megtudta őrizni, de ekkor mindez a föld alá került. A legjobb helyre,
mert azóta ami történik, akkor már tényleg legjobb helye a föld alatt. Ennyit az
átprogramozott dátumokról és akkor most a legeslegutolsó tétel az pedig így
szól, hogy a tanulságok.
Tanulságok
1.
Érdekes módon az első számú tanulság nem lesz sok. Ez még Miskolcon úgy
fogalmazódott, hogy az elmélet abszolút hiánya a Kárpát-medence. Augusztusban
[2001] ez még így volt igaz, ma már nem igaz. Nem igaz ebben a tanulmányban
egyértelmű, hogy a Kárpát-medence már főszerepet játszik, s ez a Weissgerber egy
nagy kötetet készít most elő, aminek ez tulajdonképpen egy mutatványa. Már
önmaga rájött, hogy kulcsszerepe van a Kárpát-medencének, s ha fogcsikorgatva,
de bizony leírja és ebben a magyarságnak. Úgyhogy most már azt hiszem ideje lesz
nekünk is egy kicsit hozzányúlni a tollhoz, mert ezt most már nem lehet tovább
hagyni, hogy mindent, amit ott kikaparnak az azonnal a román hasznosítja a maga
kifejezetten hazug származáselmélete megtámogatására. Bármennyire is nagylelkű
az ember azért egészen idiótának nem kell lenni, – más dolog az
idiotizmus és más dolog a nagylelkűség.
2. A
szlávosodás szerepe az időcsúsztatásban. Rendkívül, alapvetően fontos.
Tanulságok: a szlávkérdést újra minden vonatkozásában, hangsúlyozom minden,
nyelvi, történeti, régészeti, minden vonatkozásban újra kell tárgyalni. Nem
járunk töretlen úton, már László Gyula figyelmeztetett rá, hogy nincs szláv
régészet. Mert fölvetették neki annakidején – mikor még szlávuralom volt
Magyarországon, legalábbis hivatalosan –, hogy miért nem szentelt nagyobb
teret A népvándorlás művészete Magyarországon című kötetében a szláv
régészeti hagyatéknak és akkor nagyon nyersen közölte, hogy egyszerűen azért,
mert nincs miről beszélnünk. Ezzel együtt megírattak vele egy fejezetet,
ami feltűnően a legrövidebb és gyakorlatilag semmilyen tényt nem tud felmutatni,
csak vélekedésekről, nem a sajátjáról, hanem a kollégái vélekedéseiről tud
beszámolni. Nyelvészetileg természetesen ugyanúgy újra kell tárgyalni, és itt
nem lehet nagylelkűsködni. Innentől kezdve már azt a tételt kell nagyon komolyan
venni, hogy aki hazugsággal tartósan együttműködik, az kollaboránsnak számít és
azt úgy is kell kezelni. S itt most már fölismerhető igazságokkal van dolgunk.
3. A valódi kontinuitás helyett ál-kontinuitás.
Ha valaki netán jegyzetel, akkor ezt az egy mondatot írja fel. Az egésznek itt
van a kulcsa, ezt ne várjuk Illigtől mert Illig tényleg rendkívülit
teljesít, de ilyet Ő nem mondhat ki. Ahol nincs valódi
kontinuitás ott csinálnak helyette egy ál-kontinuitást és párhuzamosan
ezzel megszüntetnek egy valódi kontinuitást.
4.
Utolsó pontja ennek a bizonyos utolsó fejezetnek, az hogy nagyon ne
keseredjünk azért el. S most nemcsak azért, mert íme a bizonyság, hogy nagyobbat
is lehet hazudni annál, mint amiket nekünk hazudnak naponta, ez nem a
Népszabadság nagyságrendje azt gondolom észrevettük. Ha már egyáltalán, akkor ez
a Narancsnak a nagyságrendje, de azért még annál is profibb, ők nem profik,
hanem egyszerűen mocskolódnak, ezek azért profi módon csinálják ezt. Itt az
ember néha szinte beleborsózott, hogy mennyit kellett ezen „kotlani”? Ez azért
nem olyan magától érthető, ez részleteiben is ki van dolgozva, mert azért
gondoljuk el ők nem pancserekkel számoltak. A mai átlag lakossága Földnek
pancserek sorozata, „egy vagon majom” ahogy szoktuk mondani… [nevetés a
nézőtéren] …Ne haragudjunk, ha világnak el lehet azt adni, amit ma az
amerikai népnek eladnak, akkor tényleg elmajmosodott a világ. Itt nem ilyenfajta
emberekkel kellett még számolni, hanem viszonylag még önállóan gondolkodó s a
hagyományukat tiszteletben is tartó emberekkel, és be lehetett adni nekik. Ez
azt jelenti, ahogy le is vezeti Illig a második a kötetében, hogy azért azt se
felejtsük el, hogy itt egy ilyen jellegű időszámítás kizárólag kolostori
rendszerben működött. Nekik egy kolostori hálózatot kellett kézben tartani,
arról pedig tudjuk, hogy kézben is tartották. Azért volt olyan rettenetesen
fontos, hogy „eretnekség” ne legyen. Miért? Hogy ne tudja ellenőrizni. Ott még
hiteles adatok is bekerülhetnek a köztudatba, de egy engedélyezett szerzetesi
rendszeren belül csak adagolt adatok kerülhettek be a köztudatba. Amit az
érdek diktált, az került be az írott úgynevezett „forrásokba”, mert azok ettől
kezdve lettek források és ezért van az hogy mennyire végrehajtható volt, de még
mennyire végrehajtható volt csak vakfegyelem kellett hozzá, mert ha valaki
egyszer elszólta magát azt azonnal likvidálni kellett. Mondjuk nagyon nem is
szólhatta el, mert a cella az eléggé jól zárható és ezeket úgy nem nagyon
engedték ki, pontosan ezeket a másoló barátokat… úgy megtisztelték, de ő
maradjon benn a cellában ne sétafikáljon, az a másik a kolduló az fecseghet amit
akar…
5.
Az utolsó pont az biztatna, tulajdonképpen nem mi vagyunk az egyetlen
vesztesei ennek a hazugságáradatnak, talán nem is nálunk a legtragikusabb a
helyzet, mert ugyanakkor az egész benne van egy egyszerre kozmikus és egyszerre
üdvtörténeti rendszerben. S ez pedig azt jelenti, hogy a Halak-Szűz tengely
szerepét azt hiszem nem értékeljük eléggé. Mi Jézus születésével bementünk egy
tengelybe, ez a tengely egy kozmikus tengely, ez pontosan derékszögben van a
saját Tejútrendszerünkre és ezért, mint tengelyt „Halál-tengelynek”
nevezzük. De nem vesszük komolyan. Miért? Mert ez az előadó „heppje”, mert neki
az a heppje hogy ez a tengely ez Halál-tengely, mert ő biztosan nem szereti a
Szüzet – nem tudom miért ne szeretném – vagy a Halakat, fél tőlük…valami miatt
nem szereti ezt… Szó nincs semmi szeretetről nem szeretetről, ez tényleg
Halál-tengely. Ebbe besétálni nem lehet következmények nélkül. Ennek van egy
olyan következménye, amit egyszerűen nem veszünk komolyan vagy egyáltalán föl se
ismerünk, ez pedig micsoda? Az hogy a testi fizikai megvalósulás síkján egyre
fokozódó jelentőséget nyer a Szűz tulajdonság. Ez pedig mit jelent? Azt
jelenti, hogy amit dokumentálni tudok az van, amit nem tudok
dokumentálni az nincs. Nem a tett maga számít, hanem az a dokumentum,
az a bizonyíték ami tanúsítja, hogy a tett megtett tett. Ennek viszont van egy
nagy veszélye, ami ennek a kornak a sajátja, előtte nem jelenik meg s hál’
Istennek már nem sokat kell hurcolnunk… – 300 év ide-oda. Ennek a
következő a lényege: ha én tudom, hogy nem a tett a fontos, hanem a
bizonyíték, akkor én el kezdhetek „bizonyítékot” is gyártani. Miért? Mert
bizonyítékot könnyebb gyártani, mint tettet. Ez a veszély ez korábban nem
működött, mert ez ennek a kornak a sajátja, ez a Halál-tengelynek az egyik
legfontosabb megnyilvánulási módja, s ennek a következő konkrét megnyilatkozásai
vannak:
· Az
első talán legnyilvánvalóbb az, hogy az igazságot minden tekintetben kezdi
kiszorítani a bizonyíthatóság. Ez az jelenti, hogy ma már az ember-ember
közötti kapcsolatokban, mint mérce, föl se merül az igazság – csak a
bizonyíthatóság. Ilyen már nincs is, hogy igazságszolgáltatás erről már
itt beszélgettünk, jogszolgáltatás van. Igazságról egyáltalán nem is beszélünk,
de tudományos tételekben sem – tudom bizonyítani vagy nem tudom bizonyítani, föl
sem merül, hogy ennek elvileg semmi köze nincs az igazsághoz, – ez a
bizonyíthatóság. De annyira megszoktuk, hogy az igazságot bizonyítássorozattal
közelítjük meg, hogy egyszer csak azt mondja az ember: bolond vagyok én még
mindig az igazsággal foglalkozni, hát nem sokkal egyszerűbb itt leülök és
csinálok „bizonyítékokat”. Leforgatok egy filmet valamelyik hétvégén mondjuk a
soroksári Duna-ágba. Ha elég jól leforgatom, utána eladom a televízióban, mint
az Öböl-háborúról készült „helyi dokumentációt”. Érthető? Minek menjek én ki
oda, ott még esetleg lőnek is, de lehet, hogy nincs is ott háború – kitudja (?),
így viszont lett egy hír.
· Itt
nagyon lényeges a kérdés, mert a második menetben, ha az igazság a
bizonyíthatósággal kiszorítható ez nem kis dolog, mert bizonyítékot mindig
könnyebb gyártani, de a második lépésben a tudás kiszorítható a
jólértesültséggel. Ez azt jelenti, hogy senki itt már igazi tudásról nem
beszél – naprakészen vagy informálva, vagy nem? A többi az nem érdekes. Mi az
hogy „tudás” – definiáld hogy tudás… Jólértesütség az igen: hallottad tegnap a
Kossuth Rádiót? – igen, olvastad a Népszabadság vezércikkét? – igen…na még a
Sacrum Imperiumot is – igen, akkor én jólinformált vagyok…még a Narancsot is
olvastad?…úúh hát akkor te nagyon jól… A tudást
kiszorítja a jólértesültség.
·
Harmadik: a tényeket kiszorítják hírek. Mi ezt annyira
magától értetődőnek vesszük, hogy én minden alkalommal külön „dührohamokat”
kapok. Azt mondja: „láttad?” Mit láttam? „…hát ahogy nekiment a gép…” Minek?
„…annak két...” Igen tényleg? Miért te láttad? „…hát persze hát egyenesben…” Mit
láttál? „…hát az egyenest.” Mit? „…közvetítést.” A közvetítést? Én azt hittem a
tényről beszélünk. Végig a hírről beszél, s egyfolytában úgy tesz, minthogyha a
tényekről beszélne. Föl se tűnik neki! Itt végig a hírekről volt szó. Na
most melyiket könnyebb gyártani? Híreket vagy tényeket? Nem tudom észrevehető-e,
folyvást ugyanarról van szó, ez egy tendencia, ez ennek a kornak az
alaptendenciája. Amiket pedig én itt nevükön nevezek ezek tünetek.
Ezek nem voltak 2000 évvel ezelőtt, s nem lesznek – hála a Jóistennek – már 500
év múlva se. Ez egy olyan fertőzés, amit az emberiség, ha egyáltalán túléli,
akkor immunisan fog belőle kikerülni. Nem lesz érdemes tovább hazudni. Ma még
érdemes.
6.
Az utolsóhoz érkeztünk és ezzel gyakorlatilag be is zárhatjuk, ugyanis az
egész kérdéskörnek itt van az egyik kulcsa, és ezzel én visszautalok az első
itteni előadásra is. [Boncold csak, nyelvész... - Sajnovics "halszagú
atyafisága" és a "szláv jövevényszavak" csapdája. 2001 január 24., Magyarok
Háza] Az úgynevezett „finnugor őstörténet” kérdéseire. Ugyanis erre
én is csak menetközben döbbentem rá, hogy nyelvet könnyebb készíteni, mint
népet. A népeket szépen kiszorítják a nyelvek. Ez bizony nagyon lényeges
dolog. Ez azt jelenti, hogy mi az ókorra vonatkozóan gyakorlatilag csak
nyelvekkel rendelkezünk, és ezeknek a nyelveknek mi megfeleltetünk népeket, és
elfelejtjük, hogy nyelveket lehet ám gyártani! Nem csak úgy, ahogyan
mondjuk egy makedón nyelvet gyártott a nagy Jugoszlávia annak idején. Ugyanis a
makedónról mindenki tudta, hogy bulgárul beszélnek. Na most én Bulgáriában
hallottam a hírt és elég elkeseredetten magyarázta egy ottani történész
professzor, hogy vegyük már észre, hogy itt most nyelvkészítés ürügyén népet
csinálnak. Miért? Hogy ne tudják fölismerni, hogy ők virtigli bulgárok. Miért?
Azért mert nekik is volt Trianonjuk, a bulgároknak – csak egy kicsit korábban
volt. De ne felejtsük el Dobrudzsa attól lett román, mert egyszerűen kiirtották
onnan a bulgárokat. A törököket is. Nem úgy, ahogy Erdélyben a magyarokat, hanem
nagyobb tételekben. Egészen pontos adatok vannak róla. Ne tudjuk meg, hogy
milyen az, amikor egy román egy bulgárt írt ki. Mert etnikailag megtisztította
Dobrudzsát. Dobrudzsa soha nem tartozott Romániához. De odacsatolták.
Kit érdekel? A bulgár tudósok – ez most már tényleg a legvége –
egyszerűen elmondták, hogy Makedónia annyira bulgár még mai is, hogy bármelyik
pillanatban, ha egyszer egy szövetségi köztársaság Jugoszlávia, mert ugye
szövetséginek volt kikiáltva, bármikor egy picit lazul a gyeplő, egyszerűen
bejelenti az elszakadását és akkor nem áll meg ennél, hogy önálló lesz, hanem
azt mondja, hogy mi bulgárok vagyunk, szeretnénk Bulgáriához csatlakozni. Ez
ugyanaz, ami Erdélynél veszély, hogy nem Erdélyt fogják kikiáltani, hanem azt
mondják, elnézést mi mindig is Magyarországhoz tartoztunk, most mit játsszuk meg
itt az agyunkat?
A következőt találták ki a jugók: megcsinálták a „makedón nyelvet”. Hogy
csinálok makedón nyelvet? Előbb van irodalom és aztán majd csak fogja ezt
beszélni valaki. Miért? Mert az irodalmat lehet kivinni könyvkiállításokra,
senki nem fog elmenni Makedóniába, először is be se engedjük, és másodszor nem
fog elmenni oda hogy ellenőrizze egyáltalán ezt a nyelvet beszéli-e valaki? S ez
nem elég, újságot indítottak el. A Makedón Szemle vagy nem tudom
Hírharang vagy egyéb, és ahol már újság is van – újság hetente. Akkor ezt
a nyelvet valakik beszélik, nem? Van irodalma, akkor ezek szerint kell legyen
írója, akkor legalább az az író, meg az az újságíró az biztos makedón nem?! Az
aljasságnak tényleg nincs határa. Nyelveket lehet csinálni, akár lombikban, akár
ma már számítógéppel órák alatt teljes szótári készletet és majd csak lesz hozzá
nép. Majdcsak el tudom hitetetni a világgal, hogy van egy ilyen nép.
Ugyanis visszamenőleg mai napig nem tudjuk, hogy lett a bulgár-törökökből
szláv-bolgár. A mai napig nem tudjuk. Maguk a bulgárok sem tudják. Ugyanis az
első nyelvemlékeik teljesen egyértelműen bulgár-török nyelven vannak. Olvassák
őket, jól lehet érteni őket. Miután nem volt rádió, televízió sem, s a
meggyőzésnek egyéb demokratikus eszköze, lehetetlen hogy annyi idő alatt, mint
ahogyan Omurtag megjelenik a Balkánon török nyelvvel, török etnikummal, s amikor
az első állítólag már „szláv-bulgár” törzsek megjelennek, a kettő között még
évszázad sem telik el. Hogy oldották meg?
Itt teljesen nyilvánvalóan olyan átverésnek vagyunk áldozatai, aminek a kulcsa
az, hogy egyszerűbb a dokumentumot létrehozni, mint a valóságot, ami a
dokumentumban megjelenik. Érdemesebb a dokumentum révén az érdekeinket
érvényesíteni és ez történik. Ennyit vigasztalásul, gondolom elég sovány volt a
vigasz.
A befejezésnek pedig csak annyit, hogy ahogy említettem ez tényleg perdöntően
fontos tétel. Egy szabályos földindulásnak vagyunk a tanúi. Az európai
történetírás, amióta egyáltalán tollat ragadtak, azért hogy megmagyarázzák
nekünk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mit akarunk – mert ez tulajdonképpen
erre találódott ki – azóta ekkora válságot még nem élt át. Tovább nem lehet
elhallgatni, ez is teljesen nyilvánvaló és nagyon időszerű, hogy mi is
elkezdjünk ebben a kérdéskörben most már alkotó módon részt venni, mert a
veszélyek elég nagyok. A gyakorlat ott tart, hogy mi Miskolcon már minden dátum
mellé odatesszük zárójelben a valódi dátumot. Ez azt jelenti, hogy ha valakit
zavar a kérdés eléje utána kérdőjelet tehet, nyugodtan meg lehet csinálni,
senkit nem zavar vele, de már ezeket az adatokat nagyon komolyan kell venni, és
lehetőleg ezeket az alapműveket azért most már jó lenne lefordítani magyarra. Ez
a következő lépés lesz. Úgyhogy én megköszönöm a szíves türelmet, figyelmet, ami
rendkívüli volt.
Forrás: http://www.magtudin.org