2018. július 15., vasárnap
(2018) Úti cél - A Mars
Úti cél - A Mars Videó
Helyszín után kutatsz álmaid utazásához? Ne keress tovább, a Marsnál
eredetibb és egzotikusabb úti célod nem lehet! És ma már az se
lehetetlen, hogy az álom néhány évtizeden belül valósággá válik, hisz
világszerte tudóscsoportok egész sora verseng azért, hogy az első
emberes expedíciót küldje a vörös bolygóra. De mikor várható az első
utazás? És milyen technikai nehézségeket kell még legyőzni addig? A film
efféle izgalmas kérdésekre keres választ a világ vezető
kutatóközpontjaiba látogatva.
Google Mars:
A Tatárlakai amulett története !
Magyarérzelmű és manimámorista liberális körökben teljesen eltérő
mondatsokasággal jellemzik a Kárpát-medence talán legrégebbi összefüggő
írásos emlékét, az erdélyi Tatárlakán 1961-ben egy sírgödörből előkerült
három lelet legérdekesebbikét, a minden bizonnyal őrző-védő funkciójú
agyagamulettet. Az értékes és érdekes nyakbavaló a magyar nemzeti
identitás szempontjából is kulcsjelentőségű, hisz egy ily korai
összefüggő írásbeli produktummal egyedül csak Mezopotámia területének
agyagtáblába vésett mondattömegei vetekedhetnek régiség tekintetében.
Ha egyáltalán vetekedhetnek... a kutatói vita középpontjában ugyanis
mindvégig ez a kérdés állt. A lelet bombaként robbant be a
történettudományba, az amulett ugyanis i.e. 5300-4500 körüli
talajrétegből került elő, míg a legeslegöregebb sumer ékírás mindössze
i.e. 3300-3100 tájékára tehető. Évszázados paradigmák kerültek tehát
veszélybe az erdélyi lelet kapcsán...
A tatárlakai amulett (balra), illetve a sírgödörből előkerül másik két agyagtábla.
Nicolae Vlassa román régészprofesszor, a
lelet megtalálója mindvégig kiállt a maga igaza mellett, s elutasította
a tévedés lehetőségét a kormeghatározás kapcsán, az évszázados dogmák
nemzetközi képviselői és a rovásírásra kísértetiesen hasonlító jelek
magyarországi bírálói azonban mindent megtettek az eredmény
bagatellizálása kapcsán.
Az első furcsaság mindjárt a radiokarbon
kormeghatározás előtt történt, tudniillik a felbecsülhetetlen értékű
agyagtárgyat a Kolozsvári Régészeti Múzeum tudósai kemencében kiégették
(!), ezáltal az amulett időbeliségének vizsgálata lehetetlenné vált,
meghiúsult.
Egyedül a sírgödör emberi csontjait
lehetett szénizotópos mérésekkel datálni, ezek az eredmények azonban
megkérdőjelezhetetlenül Vlassa és a magyarérzelmű álláspont igazát
erősítették meg: a lelet valóban i.e. 5300 és 4500 közé helyezhető.
Megindult azonban az ellentámadás, s mind a románok, mind a hazai
magyarellenes tudósegyedek szembementek a kínos kudarccal és a XIX.
századi elavult elméletek fenntarthatatlanságának ismételt
bizonyosságával, amikoris dacolni kezdtek a tagadhatatlan tényanyaggal.
Elkezdtek terjengeni azok az elméletek,
melyek szerint a korong valójában – s most nem egy vicc következik,
hanem egy tudományosnak szánt "érv" – egy sosemlátott vakondtúráson
keresztül (!) csúszott le az i.e. III. évezredre keltezhető rétegekből
az i.e. 5300 és 4500 közé datálható talajpozíciókba. A röhejkeltően
magyarellenes álláspont megalkotója és leghíresebb képviselője egy
bizonyos V. Dimitrescu nevű szélsőségesen szubjektív nagyromán kutató,
idehaza pedig az ELTE Hebraisztikai (!) Tanszékének liberális
megnyilvánulásairól hírhedt vezetője, Komoróczy Géza bírálta legjobban
Vlassa datálását.
A Vinca-kultúra B rétegének idejére
(i.e. 5300-4500) helyezi a leletet, azaz a magyarérzelmű állásponttal
ért egyet R. W. Ehrich, H. L. Thomas, Höckmann és K. J. Karr régészek,
míg a libertariánus "vakondtúrásos" vélekedést osztja G. I. Georgiev, E.
Neustupny és Colin Renfrew. Érvelésük valójában egyrészt a több
évtizedes régészeti-történeti-filológiai dogmák előtti kényszeredett
hajlongás (szerintük ugyanis megkérdőjelezhetetlen a mezopotámiai
írásbeliség elsősége), másrészt pedig – a magyarországi liberális és a
romániai kutatók esetében – magyarságfricskázó aknamunka.
A nemzetközi tudóstábor igencsak
megosztott tehát az időbeliség kérdésével kapcsolatban, a legtöbben
azonban manapság már hajlanak Vlassa véleményére és a magyarérzelmű
álláspontra, s i.e. 5300 és 4500 közé helyezik az agyagamulett korát,
azaz a Vinca B kultúra idősíkjának koordinátái közé.
A lelet felfedezője, Nicolae
Vlassa és régésztársai. Az amulett megtalálása után a bukaresti Nemzeti
Régészeti Bizottság visszautasított minden erre a területre benyújtott
ásatási kérelmet. Tatárlaka mezejét szándékosan felszántották, a további
kutatás ellehetetlenült... vajh miért?
Az agyagamulettel kapcsolatban a másik
vitakérdés az, hogy jelei összefüggésbe hozhatók-e egyrészt a székely
rovásírással, másrészt a sumer ékírásokkal. Egyértelmű tény, hogy a
leleten négy rovásírásbetű egyértelműen beazonosítható: az "F", a "Z",
az "NY" és a "GY" is felismerhető, de a többi jelben is megfigyelhetőek
bizonyos rovásírásszerű vonások, ezeket a magyarérzelmű kutatók korai,
kezdetleges rovásoknak tekintik.
A mainstream tudomány már szkeptikusabb
ezen véleményekkel kapcsolatban, Colin Renfrew szerint mindössze
véletlen (!) a tatárlakai amulett jeleinek, a sumer ékírásnak, illetve a
székely rovásoknak a hasonlósága, sok tudós pedig bár elismeri a jelek
közötti kapcsolatot, de visszadatálja a tatárlakai agyagamulettet i.e.
2700 körülre. Gyakorlatilag elmondható, hogy ahány neolitikumra
szakosodott tudós létezik, annyiféle álláspont és vélekedés él a
témában, sokan a jeleket nem tartják rovásnak, de az ősiségüket
elismerik, míg mások az ősiséget tagadják, de a sumer ékírásokkal
kapcsolatos hasonlóságot viszont elfogadják. Egy ilyen sokféle
hipotetikus vélekedéssel körbevett tárgyi emlék kapcsán nekünk azt
hiszem a magyarság ügyéhez legközelebbi vélekedést kellene mainstream
hipotézisként (de nem vitathatatlan tényként!) elfogadnunk, hisz a
100%-ig tagadhatatlan igazság az időbeli távolság és a feltárás
körülményei miatt immáron kibogozhatatlan.
A 7000 évesre datált és a sumer
ékírásokhoz, illetve a székely rovásokhoz hasonlító, Erdélyből előkerült
tatárlakai óvásamulett az őskori régészettudomány egyik
legeslegizgalmasabb lelete mind a mai napig. Liberálisaink
"turbónagymagyar ökörségenek" gondolják a lelet kapcsán bizonyos tudósok
megnyilvánulásait, míg a normalitáspárti hazafiak a kozmopolita
krákogást tartják minősíthetetlen vélekedésnek. Én mindenesetre büszkén
hordom a nyakamban e csodálatos kőkori emlék modernkori másolatát...
