Egyéb oldalak:
▼
2012. június 4., hétfő
Kör és kereszt.
[Kör az Isten jele, osztva Kereszt.]
A "kereszt" szó- s az ebből eredő kereszténység is ősmagyar, mégsincs semmi köze a mai "kereszténységhez", az ugyanis judeokereszténység, s a Földön régen a fény,az energia, az anya,atya, fiú- háromságba vetett hit és tisztelet uralkodott.
Kör és kereszt
A latin CUR, CIR, GUR stb szavak a magyar KÖR szóból származnak, ahogyan a latin GUR is azonos a magyar GUR-ral, mely szintúgy a KÖR származéka.
Márpedig ha:
CURrit (ejtsd: KLJRrit) = KEResztül,
CREPo (ejtsd: KREPo) = KeREPIő (magyarul képzett szó tehát a CRepo),
CRux (ejtsd: KRuksz) = KEReszt,
CRucifigQ (KRuszifrgó) = KEReszten függő (!),
akkor aligha kételkedhetünk abban, hogy a
KRisztus, a KEResztény, az angol CHRistian stb.
a KÖR szóval, avagy annak KER változatával kezdődik, és a KR változat a K és az R mássalhangzók közötti magánhangzó elhagyásával, „elharapásával" keletkezett. Ha ezen valaki netán meglepődik most, kérem nézze meg a következő szavakat is:
CRISTus, ejtsd: KRISZTus = Jézus megnevezése
CRISTa, ejtsd: KRISZTa = (sisak)forgó
CRISTatus, ejtsd: KRISZTatus = (sisak)forgós
CRISpus, ejtsd: KRISZpus = göndör
CRISpo, ejtsd: KRISZpo = forgat
a. A fenti szavak alapján megállapíthatjuk, hogy a nőnemű KRISZTa = forgó szó hímnemű alakja a KRISZTus, jelentése tehát ugyancsak = forgó. Az újtestamentumi KRISZTus tehát a fentiekből egész egyszerűen: FORGÓ. Így teljes neve: FORGÓ JÉZUS, illetve fordított jelzős szerkezetben: Jézus Forgó (Köröző). Régen pontosan ezt értették alatta és értették!
b. Láthattuk, hogy a CR (ejtsd: KR) keresztet is jelent, de kört is. Ezt méginkább alátámasztja az, hogy e szónak a „göndör" értelme is van.
Látható tehát, hogy a kör és a kereszt és a forgás valami módon azonos fogalmak. De miként?
A hamarosan következő AU című fejezetben látjuk majd bizonyításával együtt, hogy
AUDAX = ÜGYES.
Következésképp Krisztus alapszava:
KRUX = KÖRÖS.
A kereszt tehát nem álló, hanem forgó valami! Ennek titkát tárjuk fel az alábbiakban.
A kör, a kereszt és a forgás összefüggése, mi több, fogalmi azonossága legegyszerűbben a következő módon érthető meg és bizonyítható be.
a. A KRIS teljes hangállománnyal bizonnyal: KÖRÖS, vagy KÖRÖZ, így érthető meg, hogy a KRISpus miért göndör, a KRISpo miért forgat. Adódik az elharapott magánhangzó beiktatásával:
KöRÖZpo = forgat
KöRÖZpus = göndör
(Gondolhatunk arra is, hogy nem KöR, hanem GöR helyettesítendő be, de ez a kis bizonytalanság a KöR = GöR azonosság miatt most figyelmen kívül hagyható.)
Hogy miként lett a KÖRISTEN szó is, most messze vezetne (Köristen = kör+ős+ten), itt elegendő az alapgondolatot megérteni, melyhez a KÖR szó vezet el.
b. Következő lépésként nézzük meg a következő képet, a „kelta" keresztet. Könnyű megállapítani, hogy ez a kereszt nem más, mint négy részre OSZTott KER (kör), azaz a régi magyar nyelv szerint fordított szórendben KÖROSZT, KERESZT, KÖRÖSZT, „elharapott" magánhangzóval, s latinos végződésekkel: KRISZT, KRISZTa, KRISZTus és így tovább.
A „kelta" kereszt az egyenlő szárú kereszttel négy részre osztott kör, ami magába foglalja mindazt, amit az előzőleg felsorakoztatott szavak jelentenek. Itt együtt van a kör és a kereszt. A lényeg tehát az egyenlő szárú kereszttel, a + alakú kereszttel osztott körben keresendő, mely nem egyéb, mint az egyik ősi betű!!!! KÖRBEN A + jel.
Az egységet, a magába visszatérőt, körforgást jelöli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése