"A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja." Berzsenyi Dániel

SZER Jelentése: kapcsolat, összefűz, rend. S így már értjük, miért azonos gyökű a szerkezet, a rendszer, (ellentéteik: szerte=szer nélküli, mint párta=pár nélküli, szertelen), szerszám (=számszer), szervez, szervezet, szerez, szerződés, szerkeszt, szerző, szerzemény, szerzetes (kötöttségben, szervezetben élő), sokszoroz (sok+szoroz), ebből rövidítéssel a szoroz, és még: -szor, -szer, -ször. "Szerét ejti", "szert tesz rá", "beszerez", "megszerzi'. Czuczor példái e szavunk elterjedtségére: "ujgur 'szüre' (sorrend), zürjén: 'sörti', oszmanli-török 'szira', jakut 'szerge' (Vámbéry), persa 'zara'." "Szerbe menni": összejönni. Innen a szertartás=szer-tartás, lásd: szert tartani. Ugyanez a gyökünk került egykor a latin 'cerimonia' (ejtsd: szerimonia) szóba is. Nagy valószínűséggel a szervény szóból lett sz>t váltással a törvény.

A szer s-vel ejtve, mély hangon: sor. Pl. falukban: alsószer=alsó sor, felsőszer= felső sor. Latin "sero'=soroz, összekapcsol, angol 'serial'=sorozat, "széria". Tehát aki szortíroz, az sorba rak, azaz joggal mondhatjuk: "sortíroz", lásd még: sorol, soroz, sorozat, soros. Német: 'Sorte'=faj, fajta, 'Sortiment'=választék, 'Sorrung'=kötelék, latin 'series'=sorozat, láncolat. Ógörög, angol 'sorites'=lánckövetkeztetés. Lásd: sorjában, sorja, sorjáz, soros. A szer=sor áll nem csak a latin 'sortitio'=sorsolás, de még a szerencse szóban is. Egyazon gyökű tehát a sors, sorsolás és a szerencse. Értelmezése Czuczor szótárából: "a sors és szerencse szókban oseink alapfogalmul azon egymásután következo rendet, fonalat vették, melyen az események követik egymást". Latin 'sors' (s>f váltással fors, fortuna)=sors, átvitt értelemben végzet. Angol 'sortilege'=sorsvetés. Horvát 'srenèa' (ejtsd: szrencsa)=szerencse: egy hang kiesett, mint pl. szlovák 'szmet'=szemét szóban is. A magyar nyelv sajátossága, hogy a szóhoz sokszor -v végződés járul, de ez a szó jelentésére semmilyen hatással sincs. A szer szóhoz u-t ejtve szeru, miből lett a szerv (mint hamu=hamv, ned>nedü>nedv). A szerv alakjában kapcsolatot, hozzáfűződést, összefűződést jelent, ilyen értelemben szolgát is. Pl. latin 'serv(us)'=szolga. A szerv(us) szó, mint köszönés főhajtást jelent a másik ember előtt: "rendelkezésedre, szolgálatodra állok". Lásd angol 'servant'=szolga', mely csupán "szerv" alakban is megvan az angolban vl váltás történt). A szerv=szolgából származik a szláv (sclave) szó is. Szláv, régen szláve, szkláve=szolga, rabszolga. Innen a mai "szláv" népnév. A szer "összefűz" jelentéséből az sz>z zár, s még: zárda=zárt hely. Egyiptomi 'záru'=erőd. Zár a latin 'sero' is. A latin 'sero' további jelentése: összefűz, de szór jelentése is van, aligha véletlenül, ugyanis a 'sero' (azaz szór) hangalak is a szer gyökből is adatik, ma így ejtjük: szerte. Egyszerű gyökismétlés: szerteszór.