A SUMÉR CIVILIZÁCIÓ I.

A sumer társadalom alapvetõen városi jellegû volt, azzal együtt, hogy inkább mezõgazdasági alapokon nyugodott, mint iparin.

Virágkora csúcsán, i.e. 3.500 - 3.000 körül, a sumer társadalom, városállamok laza halmaza volt, ahol minden város önálló életet élt, saját vezetõkkel, saját törvényekkel, saját iskolával. Nem hogy szövetség nem volt a városok között, hanem egymással rivalizáltak, néha pedig egymással háborúztak.



Egy dologban azonban közösek voltak, minden városállam „egy kaptafára” készült, azaz a városok gazdasági, törvényi, kulturális élete, mûködése, szerkezete maximálisan szervezett volt, akár csak ma, és mindenhol teljesen hasonló.

Még az idõmérés, a nap, az évszakok felosztása is, mindenben megegyezett, a hónapok elnevezése változott csak városról városra, azonban mindenhol ugyanazt jelentette. Ugyanaz a felsõ szintû matematika létezett mindenhol, és például szinte egyszerre vezették be az építési engedély használatát minden városban.



A városok egy része a Vízözön elõtti települések helyén jött létre újjáépítve a régi városokat, másik része a Vízözön utáni új települések helyén alakult ki.

Elsõ városok, még a Vízözön elõtti idõkbõl: Eridu, Larsza, Nippur, Bad-Tibire, Larak, Szippur, Surupak, Lagas.









A Vízözön után, i.e. 11.000 körül kezdett el az emberiség újra sokasodni, az 50-100 fõs települések fejlõdésnek indultak, a lakosság létszáma gyarapodott, a sumer városok virágkoruk idején, 8.000 évvel a Vízözön után, 100.000-300.000 lakossal rendelkeztek, és a mai szinthez mérhetõ szervezettséggel.

Közben az istenek folyamatosan hozták a tudást. Ez jelentette a mezõgazdaság elterjesztését, a mezõgazdasági eszközök nagy részét, az istenek javaslatára megkezdõdött az állattartás.



Ilyen az a pecséthenger, amelyen az a pillanat van ábrázolva, mikor az istenek egy mezõgazdasági eszközzel ajándékozzák meg az embert





Az emberiség elsõ királyi városa Kis volt, a város elsõ uralkodója hatalmas dinasztiák megalapítója, kiknek székhelyei a következõ királyi városokban voltak: Uruk, Ur, Awan, Hamazi, Akszak, Akkád, Assur, Babilón.



I.e. 8.000 körül kezdtek kialakulni a városok, melyek igazából már nem csak mezõgazdaságból kezdtek élni, hanem a kézmûvesség, és a tudás központjai lettek.

I.e 4.000 körül kialakult az elsõ olyan emberi csoportosulás, amely már szervezett formában mûködött, a mai követelmények szerint megfelelt a civilizáció fogalmának.

I.e. 3.500-3.000 körül el is érte fejlõdése csúcspontját.



Az elsõ sumer városok területén, a mai Irakban, valamikor bõvelkedett a víz, a Éden-t is 4 folyó határolta, ebbõl mára 2 kiszáradt, csak mûholdképekrõll deríthetõ ki a régi meder mindkét folyó esetében, mélyen a homok alatt. I.e. 2.000 körül alalkult ki a mai száraz, sivatagi éghajlat, részben ez is okozta a sumer társadalom szétesését.



A sumer leírások arról számolnak be, hogy a szervezettséget, egységességet az istenektõl kapták ajándékba és „me”-nek nevezték. Az istenek közül Enki a tudós rendelkezett a városalapítás, szervezés, azaz a társadalom létrehozásának tudásával. Õ elsõk között érkezett a Földre, és minden telep létrehozásában irányító szerepet töltött be.









I.e. 2.000 körül a hanyatlás a végéhez ért, ekkorra kialakulnak az Akkád, Asszír, Babiloni királyságok, melyek kialakulása háborúk által valósult meg, a háborúskodások egy fõ mozgatója Marduk király, Enki elsõ szülött fia.

A sumer nép és fõleg a sumer nyelv, a régi, több ezer éves formájában nem létezett már tovább, de mindkettõ tovább él az egész emberiségben mind a mai napig. Ekkortól a sumer nyelv már egy holt nyelv, szinte senki sem beszéli, azonban közvetlen nyelvrokonai a mai is létezõ török, magyar és néhány kaukázusi népcsoport nyelve.

Elvileg i.e. 2.000-et lehetne tekinteni a sumer társadalom végének, azonban az Akkád, Asszír, és Babiloni királyságok szinte jogutódként követik a sumer társadalmat.



Nagy Sándor volt, az utolsó, aki egyesítette a sumer civilizációt egy országba, i.e 356 körül, melynek neve Mezopotámia volt. Halála után ismét széthullott a birodalom és végérvényesen megszûnt létezni, hisz az új kultúrák annyira eltérõek voltak már az eredeti sumertõl, hogy nem tekinthetjük folytonosnak.









i.e. 30.000-40.000 Az elsõ emberpár megteremtése

i.e. 11.000 Vízözön, majd az emberek újra el kezdik életüket

i.e. 4.100 A sumer városállamok olyan fejlettséget érnek el, hogy ez már a mai értelemben vett társadalomnak tekinthetõ.

Bár a városok egymástól függetlenül léteztek, azonban struktúrájuk, mûködésük teljesen megegyezett, mintha „valaki” elõre eltervezte volna

i.e. 3.500-3.000 A sumer társadalom virágkora, hatalmas a jólét, magas az életszínvonal

i.e. 3.000 Megáll a fejlõdés, megindul a stagnálás, majd a hanyatlás

i.e. 2.000 A sumer városállamok megszûnnek, helyüket erõs birodalmak, királyságok veszik át

i.e. 356 Nagy Sándor még utoljára egyesíti a sumer népet, Mezopotámia néven, halála után szétesik a birodalom

i.sz. 0-100 A sumer társadalom végleges eltûnése, az új népek már teljesen új kultúrát képviselnek, nincs folytonosság



Városkép

Minden város egységes k meg volt a maga városközpont része, illetve a széleken a mai értelemben vett falusi területek, zöldövezetek.

Minden városállam jellemzõje volt a fõtéren elhelyezkedõ templom, mely égetett téglából készült. Minden egyes templom egy adott isten számára épült, azé az istené volt, aki korlátlan jogokkal rendelkezett a városállam felett.

Az istenek a városállamok tulajdonosai voltak ugyan, de a konkrét vezetési feladatokat a megbízott királyok látták el. Az elején a királyok az istenek leszármazottai, a félistenek voltak (istenek és emberek közös gyerekei), majd egyre jobban emberek látták el a vezetési feladatokat. Dinasztiák alakultak ki és apáról fiúra szállt a királyság joga, kivéve, ha az isten, mint a fõ vezér, másképp nem rendelkezett.

A város vezetésében részt vettek még a gazdagok, a nemesek. Létezett egy döntéshozó testület, mely a városállam ügyeiben döntött.

A lakosság nagy része szabad polgár volt, saját tulajdonnal rendelkezett, ingatlannal és ingósággal. A tulajdonukban levõ értékeket adhatták-vehették, törvényes keretek között.

A lakosság szegény részét alkották a szolgák. Õk legtöbbször a háborúk hadifoglyai voltak, illetve a kimondottan szegények. Azonban lehetõség nyílt arra, hogy pénzért megvegyék a szabadságukat. Szolgává válhattak még a gyerekek, esetleg feleségek is, mivel a férfiaknak jogukban állt, hogy határozott, vagy határozatlan idõre eladják feleségüket, gyereküket, azonban ez inkább törvényi lehetõség volt, nem igazán életek ezzel a joggal a férfiak.

Az emberek vagy fizetésért dolgoztak, vagy a saját maguk urai voltak, és ez esetben a munka eredményét pénzért értékesítették.

Minden városállam rendelkezett hadsereggel, békeidõben ez kis létszámú fizettet hadsereg volt, azonban háborús idõben sorozás történt, itt elõször a szegényeket, majd a szabad lakosságot sorozták be, legvégül a gazdagokat.





Lakosság

A lakosság foglalkozása tömegében farmerek, szarvasmarha tenyésztõk, kereskedõk, boltosok, írnokok, orvosok, építészek, kõmûvesek, ácsok, kovácsok, ékszerészek, fazekasok. Kisebb arányban voltak a mûvészek, színészek, fizetett katonák, hivatalnokok, és a legfontosabbak a papok és tudósok.

A papok, nem a mai megfoghatatlan, csak hiten és bizalmon alapuló vallás képviselõi voltak, hanem az istenek által képviselt tudást oktatták az embereknek, a templomok inkább iskolák voltak, ahol a széles néptömegek képzése zajlott.

Azonban az iskolák kialakulásával és fejlõdésével a papok elvesztették eredeti feladatukat, mert az iskolák váltak a tudás központjaivá.

A papok új feladatot találtak maguknak, az isteneket és a királyokat dicsõítették.

Az emberek üzletekben és piacokon árulták áruikat, és pénzzel fizettek. A pénz érme volt, vagy lyukas érme (gyûrû), mely ezüstbõl készült és pontosan meghatározott súllyal rendelkezett.

A vándorló árusok járták keresztül-kasul a városállamot, sõt néha a városállamok között is, és így kereskedtek. Minden városállamban más volt a pénz, és a pénz vásárlóértéke mindig az adott városállam gazdasági erõsségétõl függött.



A sumer társadalom alapja a család volt. A család egy férfibõl, egy nõbõl, és gyerekekbõl állt. A családot egyben tartotta néha a szerelem, de legtöbbször a tisztelet, vagy az érdekek.

Általában a házasságot a szülõk intézték, a jegyesség fogalma ismert volt, és legtöbbször az eljegyzés tényét hivatalosan rögzítették egy agyagtáblán.

Mivel a családalapítás általában egy üzleti tevékenység volt, a szülõk érdekeinek megfelelõen, ezért ismert volt a házasság elõtti szerelem és szex, de legritkább esetben lett ez a házasság alapja.

A nõknek alapvetõ törvényi jogaik voltak, lehetett tulajdonuk, üzleti tevékenységet folytathattak.

A férfiak, elválhattak, és ha nem volt gyerekük, akkor újra választhattak maguknak feleséget.

A gyerekek a szülõk teljes felügyelet alatt éltek, még ahhoz is volt joguk a szülõknek, hogy eladják szolgának a gyerekeiket, azonban nem éltek ezzel a lehetõséggel, hanem ellenkezõleg, szeretettel nevelték õket.

Ha a szülõk valamilyen oknál fogva meghaltak, a kiskorú gyereket adoptálták más családok.



A városállamok lakossága igen jelentõs volt létszámát tekintve.

Míg a Vízözön után, az istenek (földre szállt ûrhajósok) által létesített települések amolyan néhány házas „tanyák” voltak, addig i.e. 2.500 körül az ezekbõl kialakult városállamok létszáma tekintélyes volt. Lagash város létszáma kb. 100.000 fõ volt, míg Úr városé 360.000.

Gazdaság

Ismert volt az adó fogalma. Voltak általános adók, adónemek, és ha a városállam háborúra készült, akkor azonnal új adókat vetettek be.

Fennmaradt írásos emlék bizonyítja, hogy még a temetés is mennyi adóbefizetést jelentett a család számára.

Az adó, az adó mértéke, a fizetési kötelezettségek behajtása, illetve annak módja változott városállamonként, illetve királyonként. Mindig voltak jobb és rosszabb idõszakok.



Érdekes viszont, hogy a lakosság ragaszkodott saját városához, és nem akart senki sem átköltözni a szomszéd városba, ha ott könnyebb volt az élet. Az igazsághoz tartozik még, hogy a környezeti körülmények miatt általában egy idõben volt mindenhol könnyebb, vagy rosszabb az élet.



Építmények

A városok láthatóan elõre megtervezett módon fejlõdtek, létezett városrendezési terv, meg volt oldva a csatornázás, a csapadékvíz elvezetése, az utcák vonalvezetése szabályozott volt, úgyszintén az épületeké, léteztek építési engedélyek, építkezési szabályok.



Egy átlagos sumer ház a maihoz hasonló agyag égetett téglából épült, több szobából állt, ezek általában egy nyitott udvart öleltek körbe.

A gazdagabbak több szintes házakban éltek, legalább egy tucat szobával, szintén téglaépítésû, vakolt és kivûl-belül fehérre festett falakkal. A földszinten volt a fogadóhelyiség, konyha, mosdóhelyiség, illetve a szolgálók szobája.

A berendezés alacsony asztalokból, magas támlájú székekbõl, és ágyból állt, illetve egyéb kiegészítõ bútorzatból, mindez fából készült.

A használati tárgyak agyagból, bronzból, készültek, illetve állati szaruból. Ami viszont érdekes, jellemzõ a bronz tárgyak olyan precíz megmunkálása, melyet mi csak a mai fémforgácsolással tudunk elõállítani (pl. esztergályozás, marás).

A belsõ falakat szõttesek, fából faragott alkotások díszítették.

A ház alatt sokszor a családi mauzóleum volt található, ahol a család õsei voltak eltemetve, bár létezett külön temetõ a városon kívül, általában a kevésbé tehetõsek számára.





Tudás

Az átlagember a természetes környezeti világot úgy osztotta fel mint: házi állatok, vadállatok (az elefánttól a bogarakig minden, ami nem tenyészett), madarak (ide tartoznak a repülõ rovarok is), halak, fák, kisebb növények, zöldségek.



A csillagászat volt a sumer tudás csúcsa. Ismerték a Naprendszer összes bolygóját, még a Plútót is, melyet nincs száz éve, hogy újra felfedeztünk. Ráadásul ismertek még eggyel több bolygót is mint mi, ezt nagy becsben tartottak, hisz úgy tudták, az a bolygó az istenek származási helye. Ez kb. 3.600 évente elhalad a Föld mellett, ez nagy öröm volt, hisz ilyenkor mindig új tudást hoztak az istenek a Földre. Ilyenkor mintha egy láthatatlan kéz mindig lendített volna az ember fejlõdésén.

Nem csak ismerték a bolygókat, hanem azokat részletesen le is írták, így történhetett meg, hogy Zecharia Sitchin, a sumer leírások alapján hamarabb leírta az Uránusz és Neptunusz bolygók jellemzõit, mint ahogy azt ember alkotta ûrszonda felderítette volna. Ráadásul a két leírás egy az egyben megegyezik.



A sumerok az évet két évszakra osztották a télre (október-február) és a nyárra (március-szeptember). Az újév áprilisra esett.

A hónapokat a Hold változásai alapján alakították ki, így általában 29-30 naposak.

Bár ez az idõbeosztás minden városban hasonló volt, azonban a hónapok elnevezése mindenhol más volt. Volt, ahol a természethez kötötték, volt ahol a mezõgazdasági munkafolyamatokhoz, volt ahol istenségekhez.

Azért, hogy a napévek és a holdévek, azaz hónapok egész számú többszöröse megegyezzen, egy külön hónapot vezettek be.

A nap, a napkeltével kezdõdött és 12 dupla órára volt osztva, az éjszaka pedig három négyórás idõszakra, azaz igazából 24 órából állt.

Az idõt mérték: víziórával, prizma vagy henger formájú eszközzel, illetve napórával.

Fontos megjegyezni, hogy a leírások beszámolnak arról, hogy ez a relatív egyszerû és nem pontos idõmérés, mindig korrigálva lett az istenek által, valamilyen idõmérõ eszközök alapján. Így mindig az istenek határozták meg pontosan az év végét, az esetleges korrekciókat, a mindennapi életben pedig a fontosabb napszakok kezdetét, végét a templom, vagy erre rendszeresített helyen harang, vagy egyéb hangjelzéssel jelezték. Az emberek számára ez volt a pontos idõmérés, ehhez igazodtak és igazították saját eszközeiket.



Mindehhez szorosan kapcsolódik a matematika. A sumer a 60-as számrendszerben dolgozott, de oly módon, hogy hol a 10-el, hol a 6-al szorzott, felváltva, így a sarokszámok: 1, 10, 60, 600, 3.600, 36.000, stb.

Ráadásul a számok írása kétféleképpen valósult meg, az egyik módszer szerint minden számnak volt egy írásjele, míg a másik hasonlított a mi mostani rendszerünkhöz.

A zérót mint számot nem alkalmazták, de a nulla mint számjegy ismert volt.

A fennmaradt leletek szerint léteztek szorzótáblák, reciprokérték táblák, négyzet és köbgyök táblák, kör és térfogat számítási képletek, pitagoraszi számok, a pi szám, az e szám (a természetes alapú logaritmus alapja), stb.



Mûvészet, viselet

A mûvészet is magas szintet ért el a sumer társadalomban. Ennek egyik legjellemzõbb és ma is látható formája a szobrászat.

Szobrokkal díszítették a templomokat, épületek, a gazdagok házait, tereket. A szobrok jelentõsége, hogy megörökítenek egy-egy istent, királyt, fontos személyiséget, fontos eseményt.

Fõleg az ékírás elõtti szobrok nagyon fontosak, mert történelmi eseményeket mondanak el.

A szobrok alapanyaga néha különleges kõ, így még érdekesebb, hogy hogyan kerül Dél-Amerikába egy olyan csak Dél-Irak területén található ásványból faragott oszlop, mely a teremtés történetét meséli el piktografikus formában. Ráadásul ennek a párja az iraki múzeumban található.

A Vízözöntõl (i.e. 11.000)-tõl i.e. 5.000-ig a szobrász mesterek a teremtéssel, a Naprendszer kialakulásával, az ember teremtésével, létrehozásával, az istenek történelmével, eredetével foglalkoztak, majd a sumer társadalom kialakulása után már saját napi életükkel, királyaik, isteneik problémáival.

Az emberek vagy kopaszra borotvált fejjel jártak, vagy hosszú hajuk volt, mely általában középen két részre volt fésülve.

A viseletet jellemezte egy rövid felsõ, mely felé hosszú köpenyt vettek, és ezt addig használták, míg elkopott. Szokás volt még a köpeny helyett egy kendõt használni a baloldalon, így a jobb kar teljesen szabadon maradt.

A nõk gyakran hordtak egy, az egész testüket beborító rojtos kendõt, mely azonban jobb vállukat és csípõjüket szabadon hagyta.

A zene fontos szerepet töltött be a sumer életben. Ismert volt az instrumentális és a vokális zene, illetve a kettõ kombinációja. A sumer élet úgy lett kialakítva, hogy a munka mellett a pihenés, kikapcsolódás fontos szerepet töltött be. A ma ismert dob, hárfa, trombita, síp, kûrt, stb. eszközök õsei már léteztek, és divat volt a mai koncertekhez hasonlóan nagyközönség elõtt fellépni, vagy akár egy gazdag család megrendelésére zenélni.

A zenéhez kapcsolódott a tánc is, közös nagy táncmulatságokat tartottak fontos események évfordulóin, ünnepek alakalmával, de léteztek olyan helyek, ahova el lehetett menni bármikor, zenét hallgatni, táncolni, akár manapság.



Az ékszerészek munkája nagyon fontos volt, õk fõleg arannyal, ezüsttel és drágakövekkel dolgoztak. A drágakövek nem feltétlenül szépségük miatt értek sokat, hanem különleges gyógyító erejük volt. Igazából e drágakövek elvét csak a bioinformatika fejlõdésével értettük meg, hiszen ma már tudjuk, minden anyag rezeg, minden rezgésnek vannak paraméterei, és ha ezek a paraméterek a szervezetre olyan hatással vannak, hogy segítik a regenerációt, akkor sokat érnek.



Mezõgazdaság

A mezõgazdaságban alkalmazták a vetésforgót, az öntözéses termesztést. Az öntözéshez használt csõhálózat, tárolók, a tárolók feltöltése komoly mérnöki tudásról tanúskodnak. Használtak szintjelzõ mûszereket és automata locsoló berendezéseket.



A gyakorló farmer kézikönyve



A mezõgazdaság is komoly tervezettséget és szervezettséget mutatott, léteztek külön írásos dokumentumok „a farmer évkönyve”, mely pontosan leírja, hogy mikor mit kell tennie a farmernek. Ezen túlmenõen léteztek részletes növénytani ismereteket tartalmazó leírások is, mely a növények hasznosíthatóságát is megmagyarázza.



Ital

A sumer városokban a legkedveltebb ital a sör volt, mely „meglágyította” az emberek és istenek szívét, ráadásul mivel tápláló és sok vitamint, ásványi anyagot tartalmazott, még gyógyító ereje miatt is használták.

Leo Oppenheim egy terjedelmes anyagot gyûjtött össze és publikált a következõ címmel: „Sör-, és italkészítési technikák az ókori Mezopotámiában”.

A sörfõzés tudományát az istenektõl kapták ajándékba, az emberek. Mivel nagyon sok fajta sört készítettek, a névadás vagy valamilyen istenhez kötõdött, vagy valamilyen jó tulajdonságához az italnak, úgy mint „a szerelembehozó sör”, ”az erõt adó sör”, „az erotikus sör”, stb.

Viszonylag kevés szó esik a vízellátásról, illetve az ivóvíz fogyasztásáról. A felszíni vizek akkor még tiszták, ihatóak voltak, azonban nem tudjuk, hogyan jutott el a víz a városok házaiba. Ugyanakkor tudjuk, hogy létezett csatornahálózat a szennyvíz elvezetésére. Mivel ismerték a mezõgazdaságban az öntözést, bizonyosan valahogy meg tudták oldani a vízellátást is.



SUMER VÁROSOK



Kuara Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 6.000 fõ

Fontos kikötõ volt a Perzsa Öbölben. Itt született Marduk Enki elsõszülött fia.



Kutallu Napjainkban Tell Sift

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 5.000 fõ

Fõleg mezõgazdasággal foglalkoztak, a datolya, a bor és a méz hazája volt.



Kutha Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 3.000 fõ

Egy kis kereskedõ város volt, néha egyik, néha másik szomszéd városhoz tartozott.

Fõleg fémércek, kövek, szállítási útvonala volt. Fõ istene Nergal.



Lagash Napjainkban Tell Al-Hiba

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 28.000 fõ

Kiemelkedõen fontos város volt, egyfelõl kikötõ, másfelõl ipari központ, harmadsorban kereskedelmi centrum. Az emberiség történelmében ez volt az elsõ szennyezett levegõjû város. A város igazi lakói a munkások voltak, aki meggazdagodott, az elõbb-utóbb elköltözött. Komoly egészségügyi kockázatot jelentett az itteni élet.

Fõ isten Bau volt, aki kedvességérõl volt híres. Az atomháború idején sugárfertõzést kapott és késõbb meghalt.



Larak

Egy Vízözön elõtti város, nem sokat tudunk róla. Nem építették úja.



Larsa

Napjainkban Tell Senkere.

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 30.000 fõ

Vízpartra épült, a Sumer Birodalom központja földrajzilag. Fõleg textilipara ismert, emellett kereskedelmi központként is fontos volt, elõnye a kedvezõ, központi földrajzi fekvése. Fõ istene Shamash.



Marad Napjainkban Tell Wannat

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 4.000 fõ

Jellemzõen sivatagi város volt, kis mértékben kereskedelemmel foglalkoztak lakosai.

Jellegzetes égetett agyag téglából épültek házai, vakolás nélkül. A várost egy nevetségesen alacsony városfal vette körül. Látképe kissé ironikus volt. Fõ istene Ninurta.



Nagsu Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 2.000 fõ

Pontos helyét nem sikerült beazonosítani. A leírások alapján egy csempész város volt, itt kerülték ki a kikötõi ellenõrzéseket, vámfizetéseket. Az itt átcsempészett áruk a sumer kereskedelmi központokba kerültek.



Nina Napjainkban Tell Zurghul

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 3.000 fõ

A város egyetlen említésre méltó története, hogy Enki emeltette lánya Nanshe tiszteletére.

Fõ istene Nanshe.



Nippur Napjainkban Niffer

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 20.000 fõ

Nippur az Eufrátesz partján épült, egy elosztó központ volt. Szent városként tartották számon, Enlil tiszteletére hatalmas templomot emeltek, ide sokan zarándokoltak a messzi sumer területekrõl, csak hogy láthassák a templomot és magát Enlilt, aki Anu fõisten földi helytartója volt. Szintén ide jöttek maguk a királyok is, hogy Enlil beleegyezését kapják uralkodásukra. Fõisten természetesen Enlil volt.



Shuruppak Napjainkban Tell Fara

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 25.000 fõ

Egy Vízözön elõtti város, melyet újjáépítettek. Az Eufrátesz partján terül el, Uruk várostól északra. Fõleg mezõgazdasági termeléssel foglalkoztak, de ide kötõdik Noé története is. Fõ isten Sud volt.



Sippar

Napjainkban Tell Abu Habbah.

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 18.000 fõ

Szintén Vízözön elõtti alapítású város, jelentõsége akkora volt, hogy sokáig az Eufráteszt Sippar nevû folyónak nevezték. Fõleg mezõgazdaságáról és gyapjútermelésérõl volt híres, illetve a bitumen fõ szállítási és átrakási helye volt.

Fõ istene Shamash.



Susa

Napjainkban Shush Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 25.000 fõ

Kézmûves város volt, agyag edényeirõl volt híres.

Fõ istene Inshushinak.



Umma

Napjainkban Tell Jokha.

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 25.000 fõ

Kézmûves város volt, fõleg aranymûvesek, drágakõcsiszolók éltek és dolgoztak itt.

Fõ istene Shara.



Ur Napjainkban Tell al-Muqayyar. Jelentése isten, fõnök.

Lakossága i.e.3.500 - i.e2.500 között kb. 37.000 fõ

Sokáig fõváros is volt, lévén a második legnagyobb település.

Fõleg kereskedelmi és kulturális központ volt, amolyan igazi fõváros, ahol pezsgett az élet.

Fõ isten Sin volt, akirõl nevezték el a Sínai félszigetet.



Uruk Napjainkban Tell Warka

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 85.000 fõ (de volt amikor rövid ideig elérte a 100.000 fõt)

A legnagyobb kiterjedésû és lakosságú város volt, amolyan metropolisz.

Kereskedelembõl és pénzügyi tranzakciókból élt, sokáig a Sumer irodalom piacának illetve bankjának is nevezték.

A város nagyságát úgy érte, hogy terjeszkedése révén, a széleken található kisebb városok beolvadtak.

Fõ istene Inanna volt.



Zabalam

Napjainkban Tell Ibzeikh.

Lakossága i.e.3.500 - i.e.2.500 között kb. 9.000 fõ

Kikötõ város volt, illetve helyi készítésû kerámiáiról volt nevezetes.

Fõ istene Inanna volt.



Megjegyzés:



A lakosok száma csak ilyen tág idõintervallumban határozható meg egységesen, azonban tudni kell, hogy ez egy átlag. Minden város életében volt egy virágkor, ilyenkor akár az említett szám kétszerese is volt a lakosok száma, míg rosszabb idõkben a kisebb települések majdnem kihaltak.



Példa erre Uruk városa, ahol i.e.1.500 körül kb. 300.000 ember élt, igaz itt már hozzánõtt a városhoz a közvetlen környéke. Ekkor a város széle amolyan kertváros volt, itt éltek a gazdagok, míg a város egyes negyedei inkább a szegények lakhelyei voltak.









SUMER CIVILZACIO ( II.).

A mai ismeretek szerint az emberiség kialakulása a sumer civilizáció kialakulásával kezdõdött majd ezzel szoros összefüggésben, földrajzilag nem messze tõle, az egyiptomi, késõbb az Indus-völgyi követte. Ez tekinthetõ az elsõ szakasznak.

Ez a szakasz ie. 3300-tól i.sz. 400-ig tart.

Az elsõ kultúrák kialakulásától számolva, jóval késõbb következett be több új civilizáció csoportos megjelenése, i.e. 1000-tõl, majd, i.sz. 500-tól újabb társadalmak csoportos megjelenése.

Az idötengelyen ábrazolva :



Bevezetés

Az elsõ emberi civilizáció a sumer volt, és érdekes mód, bár az óta hosszú idõ telt el, mégis ebbõl a civilizációból rengeteg régészeti lelet maradt fenn. A leletek nagy része agyag pecséthengerek, és agyagtáblák, továbbá agyag edények. A leletek száma végtelen. A világ valamennyi nagyobb múzeumában található is belõlük, és talán éppen a nagy darabszám miatt, sokszor méltatlan helyen, például az alagsori raktárban

Ami még érdekessé teszi ezt az idõszakot, az, hogy ekkor az istenek rendszeresen jártak a földre, itt uralkodtak, idõnként visszaszálltak az égbe "tüzes szekereiken".

.Fontos tudni, hogy akkoriban nem nevezték isteneknek a földre szállt lényeket. Az isten kifejezés csak a pogány világ térhódításával jelent meg, és még ma is ezt használjuk. Akkor „azok, akik az égbõl alászálltak” névvel illették õket.

A sumer civilizáció fejlettsége fénykorában elérte a mait, jellemzõi voltak a sumer kultúrának a városok, magas épületek, liftek, utcák, piacterek, magtárak, kikötõk, iskolák, templomok, a fémek megmunkálása, orvostudomány, sugárterápia (biorezonancia?) használata a gyógyászatban, sebészet, textilkészítés, gasztronómiai ínyencségek, mezõgazdaság, öntözés, a tégla használata, a kerék, hajók, navigációs ismeretek, nemzetközi kereskedelem, súly, hossz és egyéb mértékek, királyság, törvények, bíróságok, fejlett jogrendszer, esküdtszék, írás, nyílvántartások, zene, hangjegyek, hangszerek, regények, musical, tánc, artisták, háziállatok, állatkertek, hadviselés, kézmûvesség, prostitúcuó, rendõrség, börtönök, munkatáborok, korrupció, közpénzek eltulajdonítása és a maihoz valamilyen formában hasonlító elektronikai eszközök, kristályokban tárolták az információt.

Ez a fejlettség részben onnan ered, hogy az Istenek rendszeresen megajándékozták az embereket eszközökkel, és megtanították ezek használatát is.

A kezdetek. Mikor és hol ?

Akkoriban kicsit másként nézett ki a Föld, mint napjainkban. Éppen egy jégkorszak közepe volt. A korai jégkorszak kb. 600.000 évvel ezelõtt zajlott, elsõ felmelegedés kb. 550.000 évvel ezelõtt, majd a második jégkorszak kb. 480-430.000 évvel ezelõtt.



Ekkora tehetõ a kezdet. A sumer és akkád ékírásos emlékek szerint, ekkor fedezték fel az istenek a Földet, ekkor szálltak le elõször.

Ekkor csupán egyetlen mérsékelt éghajlatú terület felelt igazán meg az életnek, a Nílus, Indus, Tigris Eufrátesz területe. Ebbõl is a legfontosabb a Tigris és Eufrátesz területe, mert itt a kõolaj, mint energiaforrás magától a felszínre tört. A második a rangsorban a Nílus völgye, hatalmas termõterületei miatt.

Úgy tûnik az istenek, mai éretelemben ûrhajósok, energiaforrásokat kerestek, illetve ásványokat és aranyat. Rendszeresen jöttek, illetve kitermelték az enegiaforrásokat, ásványokat. Az általuk létrehozott telepek, települések lettek az elsõ városok.



Városok a Vízözön elõtti idõkbõl.

A fejlõdésnek két szakasza van. Egy mérföldkõ a Vízözön. A Vízözön elõtt, a kezdeti szakaszban éppen csak megjelent az ember az istenek városaiban, míg a Vízözön után igazából már az emberek alkották a városok lakosságát.



Elsõ városok: Eridu, Larsza, Nippur, Bad-Tibire, Larak, Szippur, Surupak, Lagas.

A Vízözön ugyan elpusztította az összes várost, azonban mégis sokat tudni róluk, mert a mezopotámiai uralkodóknak szent kötelességük volt, hogy ugyanazon a helyen újjáépítsék a szentéj körzeteket, az eredeti tervek alapján. Egy-egy újjáépítés után, a felszentelési iratban emlékeztek meg a munkákról, illetve az eredeti tervekrõl, és az ahhoz történõ teljes mértékû ragaszkodásról.

.



Fontos szerepe volt minden városnak, volt amelyik adminisztrációs központ volt, volt amelyik technikai központ, illetve volt amelyik irányt mutatott a leszálláshoz.

(megjegyzés: egy ilyen város pár száz lakost jelentett, ma inkább kisebb falunak neveznénk)



Vízözön

A Vízözön története megtalálható a mezopotámiai régészeti kincseken, sumer és akkád ékírásos táblákon, a Gilgames eposzban, a Teremtés könyvében és természetesen a Bibliában.

A jelenlegi kutatások szerint a Vízözön egy elõre látható, kiszámolható természeti jelenség volt, a Föld éghajlatváltozásával magyarázható.



Az utolsó jégkorszak mintegy 75 ezer évvel ezelõtt kezdõdött, és 40 ezer évvel ezelõtt egy rövidebb felmelegedés is valószínûsíthetõ, melyet 38 ezer évvel ezelõtt egy hideg, száraz idõszak követett. Majd 13 ezer évvel ezelõtt hirtelen véget ért a jégkorszak és beköszöntött a mai klíma.

A nagy víztömeget az okozta, hogy az Antarktiszon, illetve az Északi-Sarkon, a felhalmozódott nagy jégmennyiség tekintélyes része, az enyhülés miatt belecsúszott az óceánokba.

Az összes régészeti forrás és tudományos elemzés alátámassza egy ilyen irányú folyamat valószínûségét, illetve azt, hogy kellõ tudományos ismeretekkel ez elõre is jelezhetõ.

Az akkori istenek, akik ugyan elõre ki tudták számolni a jelenséget, sõt valószínûsítették is annak megtörténését, igyekeztek elhallgatni az emberiség elõl, mivel elégedetlenek voltak velük. Volt viszont egy az istenek közül, aki megkönyörült az embereken, õ parancsolta meg Noénak a bárkaépítést. A sumer szövegek annyira alaposan és pontosan leírják a hajó, fedélzetek, kabinok méreteit, hogy meg is lehet rajzolni azt, ahogy ezt többen is tették a Vízözön kutatói közül. Készült már élethû makett is.

Az istenek a fellegek felett vészelték túl a pusztító eseményt.



A Vízözön idõpontja, kb. 13 ezer évvel ezelõttre tehetõ.

Vízözön után

A következõ idõkben fejlõdött hatalmasat az emberiség, ie.11.000 körül kialakult a földmûvelés és állattartás, illetve kezdett kialakulni a mai értelemben vett civilizáció.

Az összes történelmi forrás a Bibliától kezdve, a sumer agyagtáblákig, arról szólnak, hogy az istenek ajándékozták meg tudással az embereket, szinte folyamatosan adagolták az ismereteket, az eszközöket.

Ekkor kezdtek kialakulni a királyságok, amelyek élén egy emberi uralkodó állt, aki igazából tartotta a kapcsolatot az istenekkel. Az uralkodó feladata volt irányítani a királyságot, az embereket, biztosítani, hogy az isteneket szolgálják, illetve az istenektõl kapott tudást továbbadni az embereknek.

Az emberiség elsõ királyi városa Kis volt, a város elsõ uralkodója hatalmas dinasztiák megalapítója, kiknek székhelyei a következõ királyi városokban voltak: Uruk, Urb, Awan, Hamazi, Akszak, Akkád, Assur, Babilón.





A települések három régióban létesültek:



Mezopotámiában volt az igazi Sumer birodalom, mely tekinthetõ az elsõ emberi civilizációnak. Ennek fejlettsége virágkorában elérte a mai szintet, vagy akár meg is haladta azt, ie. 3700-4000 körül.



A másik régió, a Nílus völgyében alakult ki, mely ie. 3200 körül hirtelen jelent meg és ebbõl fejlõdött ki az egyiptomi civilizáció.



A harmadik civilizáció egy indoeurópai kultúra az Indus völgyében, gazdag és virágzó városokkal, élénk kereskedelemmel, fejlett mezõgazdasággal, mely a sumer civilizáció kezdete után ezer évvel jelent meg.



1852-ben Charles Foster bebizonyította, és ezt mindenki el is fogadta, hogy az összes õsi és ókori nyelv valójában egyetlen õsnyelvre vezethetõ vissza, ez pedig a sumer. Sumer volt a hely, ahol leghamarabb alkalmazták az írásbeliséget.

Tehát a sumer nyelv három nyelvjárásra oszlott, mezopotámiaira, egyiptomira, és indoeurópaira. Ez a szétválás egyfelõl a földrajzi távolság és a többezer éves idõtartam miatt is bekövetkezett, másfelõl a három régiót, különbözõ istenek irányították, saját törvényekkel, és eléggé elszigetelten a többi régiótól, ezért aztán törekedtek is rá, hogy különbezzenek a többitõl.





Mit tudott a sumer társadalom?

Nagyon sokat, azonban ez a tudás nem volt a sajátja, hanem csak úgy kapta, ezért önerõbõl nem is tudta fenntartani.



A Vízözön után, i.e. 11.000 körül kezdett el az emberiség létrejönni. Néhány ezer év alatt létszámban jelentõsen gyarapodtak. Közben az istenek folyamatosan hozták a tudást. Ez jelentette a mezõgazdaság elterjesztését. A mezõgazdasági eszközök nagy részét az istenek ajándékozták az embernek. Az istenek javaslatára megkezdõdött az állattartás. Növény és állatfajokat kaptak az emberek ajándékba.



Ilyen az a pecséthenger, amin az a pillanat van ábrázolva, mikor az istenek egy mezõgazdasági eszközzel ajándékozzák meg az embert (bevezetés I.rész)



I.e. 8.000 körül kezdtek kialakulni a városok, melyek igazából már nem mezõgazdaságból kezdtek élni, hanem a kézmûvesség, és a tudás központjai lettek.



I.e 4.000 körül kialakult az elsõ olyan emberi csoportosulás, amely már szervezett formában mûködött, a mai követelmények szerint megfelelt a civilizáció fogalmának.

I.e. 3.800-3.500 körül el is érte fejlõdése csúcspontját. Az élet sokban hasonlított a maihoz, hiszen a falvakban fõleg mezõgazdasággal foglalkoztak, a városokban kézmûvességgel, tudománnyal.



Hihetetlen mértékû csillagászati tudással rendelkeztek, ismerték a Plútót is, melyet a mai kor csak a XX. században fedezett fel újra.

A bevezetés részben látható pecséthengeren, látható a bal felsõ sarokban a Naprendszer összes bolygója, beleértve a saját bolygójukat is.

Kimagasló fokon értettek a fém megmunkáláshoz, komoly jogi feltételek mellett élték életüket. Törvényeik egyszerûek voltak, de közérthetõek. Minden törvény úgy szólt, hogy: ezt, vagy azt nem szabad tenni, vagy ezt, vagy azt úgy kell tenni, hasonlóan mint a Tízparancsolat.



Létezett a munkabér fogalma, ugyanakkor a szabadidõ eltöltésével is foglalkoztak, léteztek állatkertek, múzeumok, színházak.

Létezett mûszaki múzeum, ahol az istenek ûrhajója ki volt állítva megtekintés céljából.





A képen egy rakéta látható, törzse egy földbe épített tárolóban van. Érdekes és hozzáértõ az ábrázolás, mert a maihoz hasonlóan, metszetben ábrázolta. Látható, hogy több fokozatból áll a rakéta, a méretarányokból pedig kiderül, hogy kb. 2 utas szállítására lakalmas a föld felett látható égi kamra. A rajz úgy néz ki, mint egy mûszaki rajz, melynek szándéka megmutatni az utókor számára egy 5.000 évvel ezelõtti rakéta szerkezetét.



Igazából a sumer nép néhány ezer év alatt több tízmillió éves fejlõdésen ment át, és ezt nem mindig tudta követni, illetve az istenek csak olyan tudást adtak át, ami szerintük fontos. A sumer emberek megszokták, hogy ûrhajók röpködnek körülöttük, ez természetes jelenség volt, ezért szinte minden „tájképen” rajta is van egy-egy rakéta, vagy ûrhajó, de nem tudták ezek mûködési elvét.



Az összekötõk az istenek és az emberek között, a papok voltak, akiknek az istenek átadták a tudásukat, azok pedig a népet tanították. Akkoriban a templomok a tudás, a tanulás, a fejlõdés helyszínei voltak, a papok oktatták a technikai, társadalmi fejlõdést, de csak azt, amirõl az istenek úgy gondolták, hogy tudni kell.

Érdekes mód az istenek távozása után, és fõleg a középkorban a papaság lett a technikai fejlõdés gátja.

Gilgames, Uruk város királya, aki háromnegyed részben isten volt, ezért úgy gondolta, jár neki a halhatatlanság. Ezért úgy tervezte, hogy megszerez egy ûrhajót és elrepül a legfõbb istenekhez és kéri a halhatatlanságot. Az eposz nagyon részletes, jelentõsége azért nagy, mert alaposan leír nagyon sok akkori jelenséget, olyan szinten, mintha filmen néznék. Gilgames, király lévén mindent tudott az ember eredetérõl, a csillagászatról, de fogalma sem volt, hogy egy ûrrepülõ hogyan mûködik. El sem tudta képzelni, hogy azt vezetni kell.



Példaként áll nagyon sok technikai eszköz, melyek nem földi eredetûek, bár használták az emberek, de nem értették ezek mûködését, és nem is tudták ezeket újból létrehozni, ha tönkre mentek.





A felsõ képen, legfelül egy nemrég megtalált agyag szobrocska látható, mely egy ûrhajót, vagy repülõgépet ábrázol. Alatta pilótákat ábrázoló képek, melyek szintén agyagból készültek, de ezek már táblák. Keletkezési koruk i.e. 4.000 körülre tehetõ.

Az alsó kép egy mai ûrrepülõgépet ábrázol. Azért némi hasonlóság megfigyelhetõ.



A felsõ képeken látható tárgyak Törökország Nemzeti Múzeumának tulajdonában vannak, de nem állítják ki közszemlére, ugyanis "nem szeretnék a vallásos érzelmû emberekben kételyeket ébreszteni".

A kiemelt fontosságú látogatók, úgy mint tudósok, vagy maga Sitchin természetesen meg is nézhetik.



Az ilyen eszközök gyártása nem a földön történt, nem találtak sehol sem ilyen gyárakat, és a leírások szerint is ezeket az istenek magukkal hozták, éppúgy, ahogy az ember is mindent magával vinne a földrõl, ha egy másik bolygón telepet szeretne létrehozni. Biztosan nem tudna ûrhajón gyárakat telepíteni, pár eszköz legyártása érdekében. Aminek nyomát találták, az repülõgép, vagy ûrrepülõgép javító mûhely.



A sumer emberek, akik modern életet éltek (kórház sugárterápiás, biorezonanciás, energiaterápiás kezeléssel), megszokták, hogy az istenek tudást, segítséget osztanak, igazságot tesznek, tehát nem voltak a saját fejlettségük elõállítói, csak addig tudták fenntartani a jólétet, amíg az istenek ott életek közöttük és saját eszközeikkel hozzájárultak ehhez a jóléthez.





A fenti kép, 1. ábrája egy ilyen sugárterápiás (biorezonanciás, enrgiás) kezelést mutat.

A 2. ábra egy érdekes régészeti leletet mutat. Ezt 1936-ban tatláták egy kb. 60cm átmérõjû és maximum 10cm vastag, kör alakú tárgy, melyet tengelyre szereltek és valószínüleg forgott. Hihetetlen precíz finommechanikai megmunkálásról tanuskodik, és nagyon érdekes, precíz miliméteres profilja van a keréknek. Na de ki tudott ilyet készíten ezelõtt 5.000 évvel? Nem is tudták kitalálni a kerék funkcióját, míg 1976-ban Kaliforniában, az ûrkutatás el nem kezdett kísérletezni egy forradalmi újdonsággal, egy hidrodinamikus lendkerékkel. Ekkor döbbentek rá a régészek, hogy mit találtak, mert a kísérleti prototípus kinézetében, méretarányaiban és a szélek profiljaiban teljesen megegyezik a régészeti lelettel. A kísérleti prototípus, még ma is csak prototípus, a majdani ûrrepülõgépeknél szánnak neki szerepet.



A késõbbi háborúkban is látható, hogy az istenek a saját eszközeikkel harcoltak, legyen az repülõgép, sugárfegyver, az õket támogató embereket pedig, a földön elõállítható fegyverekkel szerelték fel.



Gilgames, aki mint király sokat tudott, mikor be akar lopózni az ûrrepülõtérre, szembesül a védelmi fegyverekkel, melyek sugár elven mûködtek, olyan eszközökkel, mint a mai cirkáló rakéták, melyet csak mennyei bikának nevez, de leírva annak mozgását, kinézetét, beazonosítható a mai fegyverarzenál alapján.



A sumer társadalomról rengeteg információ maradt fenn, ez annak köszönhetõ, hogy az ûrhajósok szent kötelessége volt, hogy megörökítsék a múltat, naplók formájában. Mindenki aki valamilyen vezetõnek minõsült az istenek közül, kötelessége volt, hogy naplót írjon, konkrétan leírva eseményeket, idõpontokat. A királyok kötelessége volt, hogy a régi leírásokat átmásolják, hogy azok megmaradjanak az utókor számára. A templomok oldalára felírták a legfontosabb eseményeket, személyeket. A Vízözön elõtti városokat újjá kellet építeni a Vízözön után, és a templomok oldalán meg kellett jegyezni, hogy ez mindenben megegyezik a Vízözön elõttivel.



Több vezetõ teljes naplója fennmaradt, például Marduk királyé, aki még a Gízai nagy piramisban is raboskodott, és sok helyen megfordult, sok háborút vezetett.





SUMER CIVILIZACIO ( III, )



Tehát ez a társadalom hihetetlen hangsúlyt fektetett a múlt értékeinek megõrzésére, illetve a tudás átadására az újabb generációk számára.

Hasonlóan tanították a Föld eredetét, és hogy ez még hangsúlyosabb legyen minden évben, egy fesztiválnak nevezett ünnepségsorozat keretében el is játszották, mint egy színdarabot, ahol emberek voltak a bolygók. Így a teremtés fennmaradt, egyfelõl írásos formában, másfelõl, mint színdarab. A tudósok elolvasták, az egyszerû emberek megnézték a színdarabot.



A sumer társadalom a csillagászat mellett remekül értett a matematikához. A csillagászat volt egy olyan terület, ahol az istenek minden tudást átadtak, és a városok voltak a fõ tudásközpontok, a királyok és papok tudtak a legtöbbet.

Szerencsére ezt ahol csak tudták, mindenhol írásos formában rögzítették.



Matematikában a sumerok a 60-as számrendszert alkalmazták, amely kicsit bonyolult volt a maihoz képest. Amíg a mi számrendszerünk úgy épül fel, hogy 1, 10, 10x10, (10x10)x10, stb. addig az õ 60-as számrendszerük ügy épül fel, hogy 1, 6, 6x10, (6x10)x6, (6x10x6)x10, stb., tehát hol 10-el, hol 6-al szoroznak felváltva.

Ezekbõl az idõkbõl származik a 60-as számrendszer használata, az idõ mérése terén, a kör felosztásánál, stb.



A templomok, vagy különleges épületek építésénél (Stonehenge), mindig az istenekbõl álló tervezõ csoport végezte a tervezést, illetve az építési munka irányítását, ezt sosem bízták földi emberekre, hiszen akkora tudást nem adtak át.

Arról nem beszélve, hogy a tervezési fázishoz nem tudni milyen gépeket, berendezéseket használtak fel, hiszen maradt fenn kõszobor, melyen billentyûzetszerû eszköz, vagy szó van egy kristályról, mellyel oldották meg nagy mennyiségû adat tárolását.





Összességében elmondható, hogy a sumer társadalom nagyon érdekes és ellentmondásos volt, hiszen egy kõkorszaki embercsoport, hirtelen tudáshoz jut, melyet vagy megérttet, vagy nem, illetve a tudásnak csak ahhoz a részéhez, melyet az istenek úgy gondoltak, hogy az embereknek tudniuk kell a napi életükhöz. Ehhez tartozik a csillagászat is, mivel tudni kell, hogy honnan származik a Föld, az emberiség.



A meg nem magyarázott, át nem adott tudás pedig generálta a csoda érzését. Egy repülõ repülése természetes látvány volt, de az emberek nem értették azt.

Igazából a tudáskülönbség és a hosszabb életciklus miatti „halhatatlanság” okozta az isteni különbséget. Ma már inkább egyenrangúak lennénk.

.

Az istenek vigyáztak is, az isteni különbségek fenntartására. Mikor Bábel tornya épült, mikor is az emberek egy kilövõhelyet akartak építeni, hogy õk maguk is indítsanak ûrrepülõt, az istenek erõsen megijedtek. A sumer agyagtáblák tanúsága szerint az istenek féltek, hogy az ember tényleg meg tudja tenni és akkor egyenlõk lesznek velük, hiszen nem lesz már tudásbeli különbség. Pedig attól messze állt az ember, hogy ûrrepülõt építsen, vagy hogy azt el is indítsa. De a kísérlet láttán, már megijedtek az istenek.





A sumer leírásokból kiderül, hogy a sumer idõkben ismerték a DNS-t, még ha nem is az egyszerû emberek, hanem az istenek és tudatosan alkalmazták azt a génmódosítások alkalmával.

Úgy tûnik, még van mit tanuljunk.

Általában elmondható, hogy az emberekben kialakult egy csodavárás, azaz majd az istenek megmondják, hogy mit kell tenni, hogyan kell tenni, hisz õ mindent tud, ért, az ember pedig komoly gondolkodási korlátokkal bír.



Talán éppen e felemás tudás miatt alakult úgy, hogy az istenek távozása után, a sumer társadalom nem kapta meg azt a pluszt, amit eddig, így aztán hanyatlásnak indult. Amikor aztán a maga ura lett, gyakorlatilag hanyatlásnak indult. A görög és római birodalmak még valamit meg tudtak villantani a múltból, azonban a középkor végleg lemosott mindet, ami tudásnak nevezhetõ.

Megmaradt az isteni csoda várása, a papok, az egyház irányító szerepe, az isten nevében mindent, de az istenek már nem voltak itt.



Miben jobb a mai világ?



Hogy az ember maga jutott el olyan gondolkodási szintre, hogy megérti az isteni csodákat, sõt õ maga is a legtöbbet létre tudja hozni. A tudás nem kapott, hanem saját. Maga elõ tudja állítani azt. Olyan ez, mintha valakinek felolvasnak valamit, vagy maga tud olvasni, amit akar.



A hanyatlás



Mint minden civilizáció, eleinte fejlõdik, majd hosszú ideig magas életszínvonalat biztosít, a magas életszínvonal következménye a túlnépesedés. Mikor már a föld nem képes eltartani a túlnépesedett társadalmat, vagy csökkennek a vízkészletek, esetleg kisebb éghajlati változás történik, akkor kezdõdik meg a hanyatlás.

Így volt ez a sumer birodalom esetén is.





Itt tetõzte a dolgokat az állandó háborúskodás a városállamok között, sõt i.e. 2.024-ben megtörtént az elsõ nukleáris háború is. Ekkor a sumer társadalom jó része elpusztult a rádioaktív porfelhõ miatt. Mindez a Holt tenger déli részén történt, és a mai tudósok ki is mérték, hogy akkoriban nagy mennyíségû radioaktív anyag került a tengerbe a környezõ folyókból, egész nagy területrõl.

.

Az emberek elvándoroltak és ezáltal hozzájárultak a szomszédos, éppen kialakulóban lévõ társadalmak létrehozásához, felvirágoztatásához. Vitték nyelvüket, kultúrájukat is, mely beolvadt a szomszédos társadalmak kultúrájában.

.

Nagy Sándor volt, az utolsó aki egyesítette a sumer civilizációt egy országba, melynek neve Mezopotámia volt. Halála után ismét széthullott a birodalom, majd hanyatlásnak indult.

.

i.sz. 100 körül már annyira önállósodtak a sumer társadalom városállamai, független területei, megváltozott kultúrájuk, hogy innentõl kezdve nem tekinthetõ egy egybefüggõ civilizációnak. Gyakorlatilag megszûnt, helyén sok új kultúra lalakult ki.

.

A sumer társadalom fontossága abban rejlik, hogy az elsõ volt a Földön, hatalmas fejlettségi szintet ért el, majd elindította az összes többi civilizációt.



A sumer civilizáció kialakulásának és fejlõdésének idõrendisége:



i.e. 11.000

Az utolsó jégkorszak vége

A hirtelen felmelegedés miatt a sarkkörök jégtömbjei tömegesen leválnak és megolvadnak

A tengerek vízszintje kb. 100-120m-t emelkedik

A tengerszinten lakó emberek megélik a Vízözön eseményét, az Ararát hegy emelkedik csak ki a vízbõl

A Vízözön mint jelenség kb. 1.000 évig tart, azonban a víz visszavonulása után még több ezer évig iszaposak maradnak az elárasztott területek



i.e. 4.000

A sumer civilizáció kialakul Eriduban

Az elsõ királyság Kis városban

Az Egyiptomi civilizáció kezdete

Etana uralkodása Kis városában



i.e. 3.000

Gilgames király uralkodása Uruk városban

A Minószi civilizáció kialakulása és fejlõdése Krétán

Sarrukin, az elsõ Akkád király uralkodása

Úr-Nammu uralkodása Urban

Gudea uralkodása Lagasban

A Hurrik megjelenése az Ókori Keleten

Az indus völgyi civilizáció kialakulása, fejlõdése

A Kínai civilizáció kezdete



i.e. 2.000

Babilon és Asszíria felemelkedése

Hammurapi uralkodása Babilónban

Ábrahám elindul Urból

Ária vándorlása Indiába

A Mükénéi kultúra kezdete

A zsidók kivonulása Egyiptomból

Görögország dór inváziója

Dávid király uralkodása Jeruzsálemben



i.e. 1.000

Ninive bukása

Kürosz elfoglalja Babilónt

Budha megjelenése Indiában

A Római köztársaság megalapítása

Az ókori Görögország virágzása

Nagy Sándor legyõzi Dáriust

A kinai nagy fal építése

Hannibál Róma ellen vonul



Jézus születése

Jeruzsálem római ostroma

A Maja civilizáció virágzása Dél-Amerikában

Róma feldúlása

Mohammed megalapítja az iszlám vallást

Nagy Károly megalapítja a Német-Római császárságot



i.sz. 1.000

Angliát meghódítják a normanok

János Király kiadja a Magna Charta-t

Azték civilizáció Mexikóban

Az Inka birodalom fénykora Dél-Amerikában

Bizánc bukása

Kolumbusz felfedezi Amerikát

Amerikai forradalom

Napóleon hódításai Európában.