....Ha már az igazságos világrendről van szó, 1940. augusztus 30.-án román kérésre német-olasz döntőbizottság ül össze, mely észak-Erdélyt visszacsatolja Magyarországhoz. Nem azért mert Hitler szeretne bennünket - nem minket is és a románokat is lenéz - de sokkal igazságosabb döntést hoz, mint az antant. A részleges revízió során létrejött államhatárok sokkal igazságosabbak, mint a Trianoni diktátum határai. Ezért a döntéséért nem lehet a Führert hibáztatni, mert képes volt érdekeit és az igazságosság elveit sokkal jobban egyesíteni, mint akár Trianonban az antant vagy később az oroszok. Igaz a döntéssel mind a két fél elégedetlen volt. Nyilvánvaló azonban, hogy bár a két hadsereg összehasonlítása alapján a román látszott erősebbnek, a magyar gyengébbnek, a harci morál tekintetében mi felette álltunk az oláh hadseregnek, és a románok tartottak tőle, hogy egy hasonló Blitzkrieg áldozataivá vállnak, mint francia szövetségeseik. A magyar haditerv lényegében ilyen is volt. A front déli részén feltartani az oláh csapatokat, északon egy ponton koncentráltan áttörni, eljutni a székelyföldre és a felkelő székelyekkel egyesülve kizavarni a bocskoros oláht Erdélyből. A román hadsereg fegyverkezése korábban indult mint a magyar hadseregé és 1940-ben jó néhány olyan fegyverünk volt, ami verte a románokét. Részben hazai fejlesztésűek, részben pedig német és olasz fegyverek. A román hadseregnek bár voltak nekik is német fegyverei sok francia és angol fegyver volt, amelyekben a blitzkrieg sikere után nem igen bízhattak. Stratégia előny volt a magyar hadsereg számára az is, hogy a románok olyan határt kellett védeniük, amely mind két oldalán magyarok vannak, ráadásul az utánpótlási vonalaikat elvághatják a magyar szabotőrök. A keleti kárpátokon keresztül haladó román csapatok vonulását a helyi magyar lakosság akadályozhatta volna, a déli kárpátokon pedig a kevés hágó nehezítette. Ráadásul számolniuk kellett egy egyidejű bolgár támadással is, sőt az orosz hadsereg besszarábiai jelenléte is fenyegette őket. Horthy szempontjából azért kellett elfogadni a döntőbíráskodást, mert egyrészt nem szállhattunk szembe Hitlerrel, aki Kárpátaljáért és a lengyelek támogatásáért orrolt ránk, másrészt rengeteg áldozat lett volna a felszabadító háború során. Hogy a román hadsereg mennyire reálisan ítélte meg saját helyzetét, az a doni katasztrófa idején kiderült, mikor a magyar és német csapatok között az oroszok a román és az olasz front szakaszain áttörve kerítettek be minket és a németeket.
észak Erdély visszacsatolása, a Blitzkrieg egyik következménye volt, hiszen a Trianoni békét garantáló, románbarát Franciaország bukott meg. Természetes, hogy a magyar közvélemény, bár ekkor még semlegesek voltunk, a németeknek drukkolt. Van az eseményeknek egy másik vonatkozása is, nevezetesen az, hogy a francia hadifoglyok elég szép számban megszöktek Németországból, Magyarországra. Ekkor az országunk nagyon nemes gesztust tett a franciák felé. Nem adtuk ki a francia menekülteket, hanem menedéket adtunk nekik is, mind a lengyeleknek. Ezzel újabb rossz pontot szerzett az ország Hitlernél, de ennyit arról, hogy utolsó csatlós voltunk. A franciák megpróbálták viszonozni ezt a gesztust, és a háború végén Trianon revíziójára tettek javaslatot. Ekkor azonban már nem ők, hanem az oroszok döntöttek, és Sztálin tőlünk jobban tartott, mint a gerinctelen, ide-oda átállok oláhoktól....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése