Egyéb oldalak:

2013. június 4., kedd

Történelmi leckék,amelyek terjesztik a magyar tudatot – I. rész

„A HÉT MAGYAR…”

A törzsek vezetői, amikor a fejedelmet egyetértéssel parancsolónak megválasztották, hűséget esküdtek neki és utódainak maguk és utódaik nevében. Fogadalmukat megpecsételve, vérüket egy- egy edénybe csurgatva adtak hitet a szent fogadalomról. Akik a vérüket elegyítik, azok egymást testvérekké fogadják és így a vérbosszút is kizárják egymás között. A külvilág felé kölcsönös védelemre, befelé felé pedig békességre kötelezik. (ugye milyen nagy szükség lenne napjainkban is egy ilyen szövetségre?)

„Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből.

Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek.

Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.”./Anonymus/

A vérszerdőzést megkötő vezérek a kővetkezők voltak: Álmos, Árpád, Előd, Kund, Ond, Tas, Huba és Töhötöm. A Nagyfejedelem Álmos lett. A vérszerződést kötő nemzetek száma nyolc (8) és nem hét volt, a kabarok törzse is csatlakozott a magyarokhoz. (már ekkor is befogadó volt a népünk) Ezt igazolja a XI. századból való zászló, és az hogy e nemzetszövetség emlékét őrzi napjainkig nemzeti címerünk bal oldalában a négy piros és négy fehér, összesen nyolc sáv. Őseink vérrel pecsételt szerződését, minden elfogultság nélkül, az emberi művelődés egyik legősibb,példamutató, demokratikus alkotmányának tekinthetjük….a történelem a példákat tálcán kínálja, csak fel kell ismerni azt. Nem közös vércsurgatásra gondolok, csupán az egység megteremtésére. Isten áldja és segítse a magyarokat!



Vitéz Zetényi-Csukás Ferenc

magyartudat.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése