Edgar Cayne és Atlantisz.

Edgar Cayce valószínűleg nagyobb népszerűségnek örvend napjainkban, mint saját korában. A New Age mozgalom egyik előfutáraként annak legjelentősebb ihletője maradt, több mint 60 évvel halála után is.


Az 1877-ben Kentuckyban született Cayce meglehetősen hiányos oktatásban részesült szülei szűkös anyagi lehetőségei miatt. Azonban tizenhárom éves korában, tanulmányai befejezése előtt három évvel, rájött arra, hogy képes megtanulni egy könyv tartalmát csupán azáltal, hogy éjszaka a feje alá helyezi. Az iskola befejezése után számos foglalkozásba belekóstolt: többek között dolgozott farmon, könyvesboltban, biztosító társaságnál és olajfeltárásnál. 21 éves korában hosszú időre megnémult, és mivel orvosai nem tudtak segíteni rajta, egy hipnotizőrhöz fordult segítségért, aki úgy próbálta meggyógyítani, hogy transzállapotba juttatta, és arra kérte, hogy ő írja elő magának a megfelelő gyógymódot. A fiatalember legnagyobb meglepetésére a gyógymód sikeresnek bizonyult: visszanyerte a hangját. Al Layne, a hipnotizőr azt tanácsolta Cayce-nek, hogy szellemi erejével próbáljon meg másokon is segíteni. Így kezdett el Cayce betegeket gyógyítani, és 1901-ben a hipnotikus gyógyító új és különös pályafutásának szentelte magát. Kezdetben nem találkozott személyesen betegeivel, csupán a nevüket és a címüket ismerte. Hihetetlen eredményeket ért el, és a következő tíz évben, sikeres diagnózisainak köszönhetően egyre bővült páciensei köre. Miután az egyik országos lap is felkapta Edgar Cayce, a látnok történetét, nem csekély hírnévre tett szert.



Edgar Cayce

Népszerű nevén „alvó prófétaként” emlegették, mivel szeánszai, ún. „igazlátásai” alatt behunyta a szemét és láthatóan transzba esett. Ő azonban „látnok diagnosztának” titulálta magát, és névjegykártyájára is ezt nyomtatta. Cayce összes feljegyzett igazlátásának többségét – mintegy 70 százalékát – ezek az ún. „egészségügyi igazlátások” tették ki. Azonban 1923-tól kezdve a páciensek egészségét nem érintő, ezoterikus témák is egyre inkább előkerültek szeánszain. A fő témák közé tartozott Jézus Krisztus, főként gyermekkora és korábbi inkarnációi, az asztrológia, az ESP (extraszenzoriális percepció), a reinkarnáció és a meditáció. A mi szempontunkból azonban az olyan témák a legfontosabbak, mint Atlantisz és az ókori Egyiptom, amely Cayce szerint az atlantisziakból álló ősi kolónia volt. Cayce azt hangoztatta, részleteiben is képes látni alanya előző életét, és számos pácienséről úgy tűnt a szeánszokon, hogy vagy Atlantiszon, vagy pedig az ókori Egyiptomban élt. Az évek során életükről és tevékenységükről még adatokat is közölt. Igazlátásai alkalmával Cayce azt állította, hogy Atlantisz története során három katasztrófát is megélt. I. e. 50 000 körül egy hatalmas földmozgás tönkretette a sziget erőforrásait. I. e. 28 500-ban három kisebb szigetre tört szét, ezek neve: Poseidia, Og és Aryan. Végül i. e. 10 500-ban történt a legnagyobb katasztrófa, amikor Atlantisz három szigete elsüllyedt.Az atlantisziak még jóval a végső pusztulás előtt Egyiptomba vándoroltak – jelentette ki Cayce, és az Egyiptomban kialakuló fejlett kultúra éppen akkor érte el csúcspontját, amikor Atlantisz elsüllyedt. Mindez egy Ra-Ta nevű főpap irányítása alatt történt, akit Oziriszhoz és Quetzalcoatlhoz hasonlóan a civilizáció megteremtői közé soroltak, és aki állítólag az egész világon megváltoztatta az emberiséget. I. e. 10 500-ban a többi nép előtt is modellként szolgáló Egyiptom az emberi fejlődés nagy vízválasztója lett, amely több tudományos eredményt produkált, mint azóta az egész történelem – beleértve a modern kort is, vagy legalábbis Cayce korát, az 1900-as évek elejétől közepéig. A látnok egyik legszenzációsabb állítása az volt, hogy Egyiptomban létezett egy ún. 'feljegyzések csarnoka”, egy adatbázis, amely „információkat tartalmazott Atlantiszról, egészen annak az időszaknak a kezdetétől fogva, amikor a lélek testet öltött, vagyis megkezdte inkarnációit ezen a szigeten”.



Más igazlátásaiban erről további részleteket is közölt: „A feljegyzések ennek az ősi civilizációnak az első pusztulásáig, az atlantisziak kivándorlásáig és Atlantisz végső megsemmisüléséig vezetnek vissza. Leírást tartalmaznak a Nagy Piramis építéséről, valamint jóslatokat arról, hogy ki és hol fogja megnyitni ezeket a feljegyzéseket.” Cayce többször is utal arra, hogy a világon nemcsak egy feljegyzések csarnoka létezett, számos igazlátásában beszél egy másikról is, amely Dél-Afrikában található; erre példa a következő, 1933-ban adott igazlátása: „Mint említettük, az ugyanabból (a tuaoi kőből vagy samottkőből) való építkezési módok leírásai három helyen találhatók meg a világon, mai ismereteink szerint: Atlantisz vagy Poseidia elsüllyedt részein, ahol a templomok maradványai még most is megbújnak a tengervíz iszapja alatt, a Bimini-szigetcsoport közelében, Florida partjainál. Ezen kívül az egyiptomi templomokban talált feljegyzésekben, ahol az entitás (az igazlátás során megidézett lélek) később más lelkekkel együttműködve segített megőrizni a feljegyzéseket, amelyek arról a földről származnak, ahol valaha készítették őket. És végül idetartoznak a mai amerikai Yukatanból származó leírások, ahol ezeket a köveket (amelyekről oly keveset tudnak) az utóbbi hónapokban felfedezték.

Tehát a feljegyzések csarnokai valóban léteznének? Annyi bizonyos, hogy a mai napig egyet sem találtak meg belőlük. Az mégis érdekes, hogy Cayce a Bimini-szigeteken helyezi el őket, ugyanis annak idején a szigetcsoport nem szerepelt az atlantiszi civilizáció lehetséges helyszínei között. Majd csak később, 1968-ban fedezték fel a mára híressé vált Bimini-utat a sziget melletti sekély vízben. Ez vajon véletlen egybeesés, vagy annak a bizonyítéka, hogy Cayce Atlantisz valódi történetét idézte meg igazlátásaiban? Míg a többi feljegyzések terméről meglehetősen gyér információkkal rendelkezünk, az egyiptomiról elég sokat tudhatunk meg Cayce-től. Egymást követő igazlátásaiban részletesen beszél róluk, mint például egy szintén 1933-ból származóban: „A feljegyzések kamráiban több volt a ceremónia, mint amikor összehívták a népeket a piramis építésének befejezése után. Itt azok, akiket az Áldozatok Templomában és a Szépség Templomában tanítottak, őrizték a feljegyzések kamrájának pecsétjeit. Ezeket úgy kellett megőrizni, ahogyan azt Atlantisz vagy Poseidia (a Templom) papjai átadták, amikor az Egyetlenre vonatkozóan ezeket a fajról, eseményekről és törvényekről szóló feljegyzéseket bevitték a termeikbe, és csak akkor lehet felnyitni, amikor azok visszatérnek az anyagi világba vagy a földi létbe, amikor a változás küszöbön áll a Földön.” A fontosabb igazlátások során Cayce néha megengedte alanyának, hogy kérdéseket tegyen fel. Az alábbi igazlátásban a következő dolgokat tárta fel:

Kérdés: Ha a királyi kamra (a Nagy Piramis belsejében) az ötvenedik járatban van, melyik járatban található a lezárt kamra?

Válasz: A feljegyzések lezárt kamrája más helyen található, nem ebben a piramisban.

Kérdés: Mondja el részletesen, mit rejtegetett a lezárt kamra.

Válasz: Atlantisz történetét annak az időszaknak a kezdetétől, amikor a Lélek testet öltött, vagy bezárta magát erre a földre, valamint a népek történetét földi tartózkodásuk alatt, elmesélte az első pusztulást és a földön végbemenő változásokat, a népek különböző tevékenységeit más földeken, az öszszes nemzet találkozását a pusztulásban, amely szükségszerűvé vált Atlantisz végső pusztulásával és a Beavatás Piramisának megépítésével, és hogy ki és hol fogja megnyitni a feljegyzéseket, amelyek az elsüllyedt Atlantiszról származó másolatok.”



Cayce újra meg újra hivatkozott olyan személyekre, akiket a feljegyzések csarnokában őrzött iratok megemlítenek, ezeknek a lelke a jövőben ismét reinkarnálódik, és fontos szerepet fognak játszani a Földön. Cayce azt jósolta, hogy 1998-ban meg fogják találni az információknak ezt a kincsestárát, ám az említett év a nagy felfedezés nélkül telt el. Sokak ebben mégsem Cayce tévedését látták, hanem olyan eseménysor kezdetét, amely végül mégiscsak elvezet a feljegyzések csarnokához.Azonban kiderült, hogy nem ez volt Cayce egyetlen olyan jóslata, amely nem vált valóra. Egy másik szerint 1958-ra rekonstruálni tudjuk az atlantiszi „halálos sugarat”. Azt is állította, hogy a 20. század végére New York, Los Angeles és San Francisco megsemmisül, Japán pedig teljesen a tenger alá süllyed: „Japán nagy részét valószínűleg ellepi a tenger.” Ami még riasztóbb, Cayce szerint 2001-ig a Föld tengelye tovább ferdül, ami a klíma megbolydulásához vezet. Végül azt is állította, hogy Kína áttér a kereszténységre, és a vallásos hit zászlóvivője lesz. Igazlátásai során Cayce mindig meghasonlottnak érezte magát. Egyrészt hívő keresztény volt, mégis azt gondolta, hogy a szeánszain megidézett személyek a résztvevők lelkének korábbi inkarnációi. Amint Cayce nagyon is jól tudta, a keresztény kánon nem ismeri el a reinkarnációt, tehát az nem volt összeegyeztethető a hitével. Úgy tűnik, valahogyan mégis feloldotta magában ezt az ellentmondást, vagy legalábbis nem engedte azt, hogy munkáját befolyásolja. Bár olykor kételyek gyötörték, az igazlátások azt sugallták számára, hogy folytatnia kell, amit elkezdett. Egyes állításai, valamint a Szövetség a Kutatásért és a Felvilágosodásért (ARE) nevű szervezet – amely 1931-ben jött létre és Cayce igazlátásainak értelmezésén dolgozik – tagjainak Cayce nevében tett kijelentései még gyanúsabbnak tűnnek, amikor megtudjuk, hogy az ifjú Cayce éveken át a Hopper Könyvesboltban dolgozott Hopkinsville-ben. Ez a könyvesbolt ezoterikus és főként okkultizmussal foglalkozó művekre specializálódott, így minden kétséget kizáróan tartott olyan, Atlantiszról szóló könyveket is, mint Ignatius Donnellynek az Atlantisz: The Antediluvian World (Az özönvíz előtti világ) című műve. Valójában az, amit Cayce igazlátásaiban Atlantiszról mond, csaknem teljesen megegyezik a Donnelly által felvázolt Atlantisz-képpel. Egy másik munkából, Frederic Oliver A Dweller on Two Planets (Két bolygó lakója) című könyvéből is meríthetett, amelyről szerzője azt állítja, hogy egy szellem-médiumként használva őt – diktálta le neki a történetet. A könyv Amerikát tartja a modern kor Atlantiszának, ami hihetetlen felfedezést jelenthetett az ifjú Cayce számára. Marie Corelli regényei is inspiráló forrásként szolgálhattak Cayce-nek; egyik regényének témája érdekes módon a reinkarnáció, nevezetesen az, hogy ez hogyan egyeztethető össze a kereszténységgel, és mint láttuk, Cayce élete során gyakran küszködött ezzel a problémával.



Annak ellenére, hogy Cayce egy okkult könyvesboltban töltötte legfogékonyabb éveit, fia, Hugh Lynn Cayce határozottan cáfolta, hogy apja találkozhatott ezekkel az olvasmányokkal: „nem olvasott Atlantiszról szóló könyveket, és amennyire tudjuk, fogalma sem volt erről a témáról.

A Cayce igazlátásai iránti nagy igény és az a buzgalom, amellyel ennek kielégítésére törekedett, végül a látnok halálához vezetett. Állítólag 43 év alatt mintegy 25 ezer igazlátást tartott (amelyből 14 ezer írásos átiratban is létezik, és a mai napig rendelkezésünkre áll); élete végén naponta akár 8 szeánszot is rendezett azért, hogy eleget tegyen az elvárásoknak. Cayce nem törődött szervezete figyelmeztetéseivel és 1945-ben meghalt, miután az előző évben szélütést kapott. Szellemi öröksége, a Szövetség a Kutatásért és a Felvilágosodásért ma erősebb, mint valaha: 60 országban képviselteti magát. Tagjainak száma állítólag több tízezer, és saját leírása szerint tovább folytatja „az olyan transzperszonális témák kutatását, mint a holisztikus egészség, az ókori rejtélyek, a személyes spiritualitás, az álmok és azok megfejtése, az intuíció, valamint a filozófia és a reinkarnáció”. Valószínűleg soha nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy Cayce igazi médium volt-e. Tény, hogy rendkívül következetesen gondolkodott, és ugyanarról a témáról – szinte változtatás nélkül – akár egy évtizeden keresztül is tartott igazlátásokat. Ám ha igazak is a zseniális memóriájáról szóló állítások, ebben nincs semmi rendkívüli. Mindenesetre, ha igazlátásai egytől egyig csupán kitalációk, hihetetlen képzelőerővel kellett ren-delkeznie, és hamis állításait egy 22 éves időszakon át észben kellett tartania anélkül, hogy hibázzon, vagy ellentmondjon önmagának.Lehetséges, hogy az életutakra, a múltra vonatkozó igazlátásai valóban helyesek voltak, míg a jövőről szóló jóslatai tévedtek? Ezt soha nem fogjuk megtudni, ám az tény marad, hogy jóslatainak és történeteinek elemzése és személye köré is egész iparág fejlődött.

/Simon Cox és Mark Foster - An A to Z of Atlantis című műve nyomán/