SUMÉROK

Az emberiség nem azért lépett ki a kőkorszakból, és lépett át a réz, majd a bronz korszakba, mert elfogyott a kő, hanem mert megtanultak fém eszközöket készíteni. Ehhez pedig kellett – legalább minimális mértékben – valamiféle bányászat, színes fém kohászat, fémolvasztási, öntödei, és kovácsolási technológia. Ilyen technológiákat vadászó, halászó, gyűjtögető nomád társadalom működtetni nem képes. Ehhez letelepedett, termelőképes civilizáció kell.

Az első ilyen társadalmak nagy folyók mentén alakultak ki, mint a mezopotámiai, a Nílus völgyi, az Indus völgyi, a Sárga Folyam völgyi, stb. civilizációk. A legrégebbi ezek közül a sumér, Mezopotámia déli vidékén, ahová észak-keleti irányból vándoroltak be több mint hatezer évvel ezelőtt fokozatosan a sumér törzsek, és akik azután a gyarapodó népesség ellátása érdekében lassan áttértek a mezőgazdaságra, meghonosították a földművelést és az állattenyésztést, és az Eufrátesz menti száraz, meleg, félsivatagi területeken öntözni kezdték a földeket.

Ennek érdekében megtanulták a vizek szabályozását, a mocsarakat lecsapolták, öntöző csatornák, hidak, gátak, mellékági duzzasztóművek, és víztároló medencék épültek, megalkották a gémeskúthoz hasonló elven működő, vízenergiával mozgatott víz átemelő szerkezeteket, és főleg az Eufrátesz bal partja mentén dúsan termő gabonaföldeket, datolyapálma ligeteket, legelőket, és zöldséges kerteket varázsoltak.

Olyan tökéletes csatornarendszert alakítottak ki, amely ötezer évig fent maradt, és csak a tatárok romboltak le később. Más területeken is hatalmasat alkottak. Míg az egyiptomiak nem ismerték a kereket, a sumérok már négykerekű kocsikat használtak. Fejlett mezőgazdaságukban árpát, búzát, szőlőt, datolyát és más gyümölcsöket termeltek, készítettek sört és bort is. A vidék azonban fában, kőben és fémekben szegény volt, ebből importra szorultak. Ezért hatalmasra fejlesztették a kereskedelmet az „elmaradottabb” népekkel.

Ehhez létre hoztak egy hajóflottát, olyan hajókkal, amelyek alkalmasak voltak folyami és tengeri hajózásra is, és képesek voltak jelentős terhek szállítására akár több ezer kilométeres távolságokon. Ezzel a koncepcióval évezredekkel megelőzték gróf Széchenyi István terveit, aki szerint hajózni kell, mert ez a záloga egy nemzet felemelkedésének. Hajókkal nem csak mezőgazdasági termékeket szállítottak, hanem kő, fa (főleg cédrus), és egyéb építőanyagokat, valamint fémgyártáshoz szükséges nyersanyagokat, félkész állapotú ónt, és rezet.

Felépült a főváros, Ur, és számos további nagyváros, mint Eridu, Uruk, Lagas, Kis, Badtibira, Nippur, és Umma. A sumér városokat derékszögű utcák alkották, középütt piramis alakú templommal, és a várost nyílegyenes falak határolták.

Megjelentek a kézművesek, és az építő mérnökök, akik hatalmas épületeket hoztak létre, mint például a Zikkurat, a „Mennyország hegye”, Ur város torony-temploma, amelynek építését a hagyomány szerint Nannar Hold Isten tiszteletére még Ur-Nammu király kezdte, és Sulgi király folytatta, ámde később az „özönvíz” miatt romba dőlt, és kb. Kr.e. 2200 körül Nabu-na’id király újjáépíttette. Alighanem ez az építmény lehetett a későbbi egyiptomi piramisok előfutára.

A sumér birodalomban hatalmasat fejlődött a kézműipar, valamint a mérnöki és csillagászati tudomány, a matematikai és mértani ismeretek. A régészeti leletek között akadnak réz és bronz szerszámok, fegyverek, edények, hajó modellek, hangszerek (például a Sub-ad királyné sírkamrájából előkerült hárfa), továbbá ékszerek, körzők, mérőszalagok, földmérési segédeszközök.

Meg tudták mérni kis és nagy tömegű áruk súlyát, kidolgozták a naptár rendszert és a térképészet tudományát, ismerték Püthagorász tételét, feltalálták a boltíves építkezést, használtak fazekaskorongot, kereket, fémekével szántották a földet, és tőlük származik a kör 360 fokra osztása.

A csillagászatban és az időszámításban ma is a sumér hagyományt követjük azzal, hogy egy év 12 hónapból, egy nap pedig 24 órából áll, továbbá hogy egy óra hatvan percre és 3600 másodpercre tagolódik.

Mivel egy év nem azonos 12 darab 30 napos hónappal, kidolgozták a módszert, ahogyan az eltérés időnként korrigálható, és ennek érdekében bevezették a 12 csillagképből álló állatöv fogalmát, amelyet manapság az asztrológusok is használnak.

Megalkották a sumér ékírást is, és tőlük származik az emberiség első jelentős irodalmi alkotása, a Gilgames eposz. Az írás elterjedésével megjelentek a vallási íratok, amelyekben lejegyezték a mitológiájukat, és megjelentek a piramis alakú lépcsős templomokban a vallási szobrok, az istenek képmásai. A sumer istenek a görögökhöz hasonló tulajdonságúak voltak, a tetteiket agyagtáblára írt sumer és akkád eposzok örökítették meg. A víz tiszteletét és fontosságát mutatja, hogy kezdetben csak két isten létezett, Apszú, az édesvíz, és Tiámat a tenger istene, majd a kettőjük egyesüléséből született a többi isten.

Egyetlen civilizáció sem tart örökké, ez érvényes a sumérokra is. A birodalmukat a beözönlő nomád törzsek meggyengítették, majd Kr.e. 2007. körül leigázták az akkádok. Később az akkádokat legyőző gutik és amoriták uralták a területet, mígnem Babilon hódította meg, továbbfejlesztve az eredményeket. Babilon sem volt túl hosszú életű, ámde egyik uralkodója, Hammurabi halhatatlanná tette, megalkotva híres törvénykönyvét, amelyet kőbe véstek, hogy mindenki megnézhesse.

A mezopotámiai sumér-babiloni civilizáció jelentősen befolyásolta az emberiség tudományos és kulturális fejlődését, innen terjedt el a bronz készítés tudománya, és számos eredményüket átevették Egyiptomban, a krétai és a korai görög civilizációban. Ily módon a sumér civilizáció a többi kultúra elindítója volt, és talán jogosan használták önmagukra a sumér megjelölés helyett a Ku-Mag-Ari kifejezést, aminek jelentése: „a fensőbb isteni tudás népe”.

Ha nem lettek volna sumérok, az emberiség fejlődése akkor is bekövetkezett volna, csak bizonyos tudományos-technikai eredmények más civilizációkban jöttek volna létre. Az azonban bizonyos, hogy csak az ősi folyamvölgyi civilizációk jöhetnek szóba, mert a folyóvizek erőforrásainak hasznosítása nélkül sehol nem lehetett volna a pattintott és csiszolt kőeszközöket fém eszközökkel felváltani.



Manapság a megújult őstörténeti kutatások során többen feltételezik – főleg nyelvészeti összehasonlítások alapján – hogy a sumérok is a magyarok ősei között lehettek. Nem tudom, hogy ez a vélemény mennyire megalapozott. Az minden esetre biztos, hogy még ha fenn is áll valamiféle rokonság, nincs erkölcsi alapunk, hogy ezzel büszkélkedjünk. Ha ugyanis a suméroknak lehetőségük lenne megfigyelni, hogy mi történik nálunk folyamszabályozás és hajózás terén, bizonyára felháborodottan tiltakoznának bármiféle rokonság említése ellen.

Dr. Héjjas István

Budapest, 2011. április

http://www.inco.hu ( Az első magyar internetes folyóirat az információs korról).

( Márton Veronika sumérológus a Magyar - Sumér kapcsolatról számol be. Melyek a közös vonások úgy kulturális szintem mint nyelvészetileg, mit tudtunk eddig és mit tudunk most. : http://www.youtube.com/watch?v=YFD5PXLSHjo)