2015. július 31., péntek
2015. július 19., vasárnap
A kettős honfoglalás diadalútja.
Annak felvetése, hogy Árpád magyarjai már magyarul beszélő tömegeket találtak a Kárpát-medencében, a világot finnugrista szemüvegen át szemlélő történészek között több mint heves ellenállást váltott ki: téziseik létalapját érezték megremegni. Első reakciójuk az elmélet lehetetlennek és megalapozatlannak minősítése volt, ami is nem csoda, hiszen általa „borul” az amúgy is ezer sebből vérző finnugor elmélet. A mindenféle alátámasztás, és bizonyíték nélküli cáfolatok nem érték el a várt hatást: a kettős honfoglalás teóriája a mai napig szilárdan áll az őstörténet kutatás megkerülhetetlen eredményei között, s az alábbiakban a régészet, az antropológia és a nyelvészet szemszögéből is bizonyítást nyer, merről jöttünk, valamint hogyan, s ami még fontosabb: hányszor vetettük meg lábunkat a Kárpát-medencében. Noha, az MTA a mai napig nem ismeri el, ellenérvek híján nem is veti el teljes mértékben hazánk két (vagy akár több) lépcsőben való betelepítésének gondolatát.
A kettős honfoglalás elméletének lényegét tekintve a régészeti leletek és a helységnevek összevetése alapján, valamint a történeti források alapos elemzése után kijelenthetővé vált, s a kiváló László Gyula fel is ismerte, hogy a késő-avar kori népesség temetőinek illetve telepeinek környékén a földrajzi nevek éppúgy magyarok, mint Árpád magyarjainak nyughelyei és falvai esetében. Abból kiindulva, hogy a földrajzi neveket azok adják, akik az adott helyet lakják, nem véletlenül vonhattuk le tehát azt a következtetést, hogy a késő-avar kori „honfoglalók” magyarul beszéltek. Hogy a magyarok legalább két lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét, annak számos megdönthetetlen bizonyítéka ismeretes: ezeket elsősorban a történeti forrásokban és a régészeti leletekben, valamint a történeti földrajzban találjuk meg.
Előbbiek közül elsőként az orosz ősdokumentum, a Nesztor-krónika leírását említhetjük: „[…] Ezek az ugrok (fehér ugrok – a szerk.) Hérakliosz császár korában jelentek meg… Ezek után jöttek a besenyők, majd a fekete ugrok mentek el Kiev mellett, később Oleg idejében.” A krónikában szereplő Hérakliosz bizánci császár 610 és 641 között uralkodott, míg Oleg kijevi fejedelem 879 és 912 között. Egyértelműen datálható tehát Árpád magyarjainak 895-ös honfoglalása Oleg idejében és a késő-avarok megjelenése Hérakliosz uralkodása alatt.
Az orosz krónikán kívül a török nyelvű Tarih i Üngürüsz leírása is alátámasztja a késő-avarok magyar ajkúságát. „[…] látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak, nagy számban, sok gyümölcse, bő termése van ennek az országnak, és az ő nyelvükön beszélnek.” A fenti sorok a 895-ös honfoglaló őseinkre vonatkoznak. A krónikás értesülései is megerősítik tehát, hogy a régi-új hazában szintén az ő nyelvükön beszélő népeket találtak.
Egy harmadik forrás mellett sem mehetünk el szó nélkül, amely ugyancsak magyarok jelenlétére utal még a „hivatalos” honfoglalás előtt, 860-ban. II. Német Lajos frank király oklevelében említ egy határhegyet „marcha uengeriorium” néven, melynek utótagjában felismerhető a magyarok ungar neve.
A szász Widukind, bencés szerzetes írja krónikájában, „Avares, quos modo Ungarios vocamus…”, ami annyi tesz „Az avarok, kiket most ungarnak neveznek…”.
A történeti forrásokon kívül a régészet is kellőképpen alátámasztja a kettős honfoglalás elméletét. A leletek tanúsága szerint a VII. század végén egy új nép jelent meg a Kárpát-medencében: az úgynevezett griffes-indás kultúra. E késő-avar kori népesség és Árpád magyarjainak régészeti hagyatéka igen jól elkülönül egymástól, habár kimutathatóan szoros rokoni kapcsolatban állnak. A két nép temetkezési helyei meglepően közel fekszenek egymáshoz, ám míg a griffes-indások temetői akár több száz sírt rejtenek, a 895-ös hazatérőké ennek csak töredékék. A nagy temetők faluközösségekre és földművelő életmódra engednek következtetni, míg Árpád népének temetői a nomád állattartó életvitelre utalnak. A feltárt sírok is jól mutatják az első honfoglalók létszámbeli fölényét, később pedig ezt erősítette meg egy antropológiai vizsgálat, amely megdöbbentő eredményt hozott! Az Árpád-kori (azaz XI-XIII. századi ) lakosság nagy része ugyanis nem pusztán a Hétmagyar törzs leszármazottja, hanem a késő-avar kori népesség embertani jegyeit hordozzák magukban. Ez azt jelenti, hogy Árpád népe egy katonáskodó, „arisztokrata” réteg lehetett, míg az VII. századi honfoglalók (nevezzük őket nevükön: onogurok) alkották a „köznépet”.
A régészeti leletek és a történeti források között ezen felül nincs nyoma pusztításnak, fegyveres konfliktusnak, amely tény azt erősíti meg, hogy a magyarok honfoglalását nagy számban megélt késő-avarok (korai magyarok) és Árpád magyarjainak együttélése teljes mértékben békésnek volt tekinthető. Figyelemre méltó, hogy a magyarok települései sem az onogurokéra, hanem azok mellé, esetleg azok kiegészítéseként épültek.
Az avarkorban már egyértelműen felfedezhetőek magyar helység-, folyó- és dűlőnevek. László Gyula ebből arra következtetett, hogy a medence belsejében ekkor már tisztán magyar ajkú lakosság élt, és szlávokkal csak a peremvidékeken számolhatunk, főként a Kárpátokban.
1983-ban Szarvas határában került elő egy tűtartó, amely a késő avar korra (700-as évek) datálható. A lelet oldalán rovásfeliratok láthatók, melyek magyarul értelmezhetők. A tárgyon egy mágikus versike olvasható, melynek olvasata még nem tisztázott a kutatók között. A lelet értéke szinte felbecsülhetetlen, mivel a maga körülbelül ezerháromszáz évével az első kézzel fogható, vitathatatlanul magyar nyelvemlékünkről lehet szó.
A régészet, a népművészet, és a történettudomány részéről, bizonyított az is, hogy az első honfoglaló onogur-magyarok és az Árpád vezette szabir-magyarok rokonnépek voltak. A korabeli forrásokból tudjuk, hogy a szabirok, és onogurok egyaránt hun népek voltak (pl.: Jordanes). Továbbá az is köztudott, hogy e két nép történelme több helyen is összefonódik. Priskos rhétor leírásából van tudomásunk, arról, hogy a szabirok és az onogurok szállásterületei, már a VI. században egymás mellett voltak. Hol összefogva, hol egymás ellenségeként, de a források döntő többségében, együtt említik a két törzsszövetséget. Mint említettük a régészet és a népművészet részéről is bizonyítható a két etnikum rokonsága. A griffes-indás kultúra mindkét nép motívum világát erősen jellemzi, igaz ugyan, hogy ekkoriban ez a sztyeppe legtöbb népére jellemző volt. Azonban kimutatható, hogy a két nép kultúrája közös gyökerű: a dél-orosz sztyeppéről, valamint Belső-Ázsiából származik, s a legújabb kutatások szerint az embertani egybeesések is a közös származást erősítik. (László Gyula, Bakay Kornél, Götz László stb.). A legnehezebben kétségbe vonható közös vonulat mégis az a tény, hogy ahol a korai- és késő-magyar telepek és temetők előfordulnak, ott a földrajzi nevek már a középkortól kezdve magyarok. Tehát fennáll az esélye annak, hogy mindkét nép magyarul szólt, vagy annak két, egymáshoz közeli nyelvjárását beszélték.
De biztosak lehetünk-e abban, hogy a 670-es években hazánkba özönlő onogurok voltak ténylegesen az első honfoglalók? Egyértelműen nem. E sorok írója, úgy véli, hogy Baján avarjaiban, és Attila hunjaiban is, vitathatatlanul az onogurokat megelőző honszerzőket kell látnunk, de ennek taglalása már egy másik tanulmány lapjaira kívánkozik.
Mint a fentiek megerősítik, a kettős honfoglalás elmélete őstörténet-kutatásunk egyik legszilárdabban álló oszlopa, amely bizonyítást nyert a régészet és a történeti források, valamint a nyelvészet oldaláról is. Azáltal pedig, ha végképp bebizonyosodik, hogy a magyarság 895-ben nem először, hanem véglegesen vette birtokba a Kárpát-medencét, végre őstörténetünk más tabukérdései is tárgyalhatóvá válhatnak. Majd pedig a hatalmas ellenszélben is rátalálhatunk az igazság ösvényére.
Forrás: http://gestahungarorum.blog.hu/
http://gestahungarorum.blog.hu/2015/05/09/a_magyar_ostortenet_vitas_kerdesei_306?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare
Ujvári László
Kárpátia
2013./ 10. szám
A szer-etet, a gyűl-ölet.
Szeretet és gyűlölet. Két igen erős érzés. Ráadásul nem is állnak messze egymástól. Könnyen lehet váltogatni őket, akár rövid időn belül is, egyazon emberrel kapcsolatban. Azonban fontos tudni: a szer-etet, a gyűl-ölet. Az előbbi pozitív energiákat ad, az utóbbi elveszi azokat és ráadásul sokkal több negatívval tölt el. Lemerít, kiszipolyoz. Tény, hogy olyan világban élünk, melyben nem ért felvérteződnünk a környezetünk káros hatásai ellen. Már reggel, mikor kilépünk a lakásból, fel kell készülnünk a sok panaszra, keserűségre, borongósságra, amivel találkozni fogunk a nap során. Sokkal kevesebbszer halljuk azt, hogy: „Jaj de örülök, mert esik az eső, legalább virágozni fog a természet és jó termés lesz.” És sajnos ragadós a negatív beállítódás. Pusztán együttérzésből átvesszük mások hangulatát, majd egy idő múlva azt tapasztaljuk, hogy nekünk is borongós a hangulatunk. És rájövünk, hogy valójában igen, nekem is pont ilyen gondjaim vannak. Elkezd lefelé húzni a mocsár…És másnaptól már együtt szidjuk a kolléganőkkel a rendszert, a főnököt, és mindent. Se pénz, se paripa.
Ez egy elég tipikus algoritmus. De lehet másképp is csinálni. Ugyan jóval nehezebb, mert kevesebben vannak azok, akik tudnak örülni egy apró kis dolognak is, egy kedves szónak, mosolynak, mely alapvetően meghatározza a napot. Viszont, mint minden más, ez is csak elhatározás kérdése. Én már megtettem. Az volt az újévi fogadalmam is, hogy igyekszem mindenkire szeretettel nézni, még ha kevésbé imponáló is a viselkedése. Mert, hogy soha nem tudhatjuk, valójában miért viselkedik úgy, ahogy. Többnyire nem is velünk van a baja, hanem egész más áll a háttérben. És ha ismernénk a valódi okokat, akkor bizonyára eleve máshogy közelítenénk hozzá. Ezzel a tudattal viszont sokkal könnyebb mindenki felé a szeretetet gyakorolni. Egy tipikusan jó példa erre az orvosnál való várakozás. Sokat kell várni, egyre türelmetlenebben a páciensek és mindig van valaki, aki belekezd a nagymonológba, ami leginkább barokk körmondatokból áll. A kérdésekre esély nincs válaszolni, mert folyamatosan beszél az illető. Ilyenkor én kedvesen szoktam rá mosolyogni, és arra gondolok, hogy bizonyára nincs kivel beszélnie, nem hallgatja meg senki. Lehet, hogy már csak passzióból jár orvoshoz, mert ott van társaság…A BKV-ellenőröknek is mosolyogva köszönök, mert akármennyire is mufurcok, sokszor ok nélkül utálják őket. Volt már rá példa, hogy a leesett kesztyűmet utánam hozta és mikor megköszöntem, azt mondta, ez csak természetes.
Szívcukorka„Ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez.” (Deepak Chopra)
Tehát ha mindenkiben igyekszünk meglátni az embert, megkönnyítjük a saját életünket is. Csak azzal érhetünk el változást másokkal szemben, ha magunk is változunk. Nem fogjuk tudni az egész világot megváltoztatni, de ne is legyen ez a cél. Először csak a saját kis mikrokörnyezetünkben próbáljuk ki, milyen hatást váltunk ki azzal, ha a szeretet szemüvegén keresztül nézünk, látunk mindent. Nem biztos, hogy azok lesznek kedvesek velünk, akikkel mi azok voltunk. De ne is várjunk el ilyesmit. Az Univerzum körforgásában úgyis visszatér hozzánk az adott szeretet. És akiknek mi adtunk, talán ők is elkezdik továbbadni. Pont, mint a Jövő kezdete című filmben.
Feladni nem ér…
FORRÁS : Tomkó Bori
Tovább a blogra: http://menthai.blog.hu/
2015. július 5., vasárnap
A "magyar" kormányokat nem érdekli az egy trillió dolláros találmány?
A lényeg, hogy a narancs oldalról nyomják a rezsicsökkentés dumát, a vörös oldalról merjünk kicsik lenni szlogent és közben nyaljuk a sátáni hatalom hátsóját a többi moslék párttal együtt közösen ebben a hatalmas áldemokráciában. Magyarországnak nincs magyar érdekeket képviselő vezetője, teljesen világos és mindegy mit hazudnak. Itt a megoldás minden problémánkra, Részletek: http://napitema.blogspot.hu/2015/01/ha-eleged-van-jelenlegi-es-az-eddigi-70.html
Az agymosások nem működnek a végtelenségig!
Azt kell feltárni kik azok, akik nem felzárkóztak hazákban, hanem azért vannak közöttünk, hogy gyűlöletet keltsenek, lehazudják történelmünket és gyalázzák nemzetünket, hogy megosszanak és ebből hatalmat szerezve élősködhessenek a nyakunkon, mert ez a problémák gyökere. A szent korona jogrend az egyetlen olyan rendszer ami ennek véget vet:
http://napitema.blogspot.hu/2015/01/ha-eleged-van-jelenlegi-es-az-eddigi-70.html