Egyéb oldalak:

2016. január 23., szombat

17 tény amit a második világháborús Magyarországról eddig nem, vagy rosszul tudtál.




1. Magyarország és Németország nem voltak katonai értelemben szövetségesek. Magyarország 1940. november 20-án csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez és 1941. november 25-én aláírta az Antikomitern Paktumot, de ezek mind belbiztonsági, gazdasági és politikai együttműködésről szóltak. Katonai együttműködésről csak akkor volt szó, ha valamelyik felet „olyan hatalom támadja meg, amely jelenleg nem vesz részt az európai háborúban vagy a kínai-japán konfliktusban”. Mivel Németország, Japán és Olaszország támadtak először, ez a feltétel nem teljesült, így hivatalosan a német és magyar fegyveres erők között semmilyen szövetség nem volt, pusztán fegyvertársként harcoltak egymás mellett. Igazándiból egyedül Németország és Olaszország voltak katonai értelemben szövetségesek, hála az Acélpaktumnak.

2. Magyarország nem volt se fasiszta, se nemzetszocialista állam. Magyarországot a háború alatt az Egységes Párt (1939 után Magyar Élet Pártja) kormányozta, akiknek az ideológiája a konzervativizmus volt, politikai elhelyezkedése pedig jobboldali. 1944. október 16-án Magyarországon a hatalmat a Nyilaskeresztes Párt ragadta meg puccsal, és körülbelül fél évig tartott az uralma. A Nyilaskeresztesek ideológiája a hungarizmus volt, ami ugyan rokon a német nemzetszocialista és az olasz fasiszta ideológiákkal, de nem volt velük azonos, noha igen radikális eszközöket alkalmaztak ők is. A Nyilasok politikai elhelyezkedése szélsőjobboldali volt.

3. A magyar nép egy kis hányada kivette a részét az európai partizán mozgalmakból 1940-44 között.Franciaország megszállását követően az országban élő, magyar származású emigráltak partizán csoportokat alkottak és harcoltak a náci megszállás ellen. Továbbá különböző jogi- és magánszemélyek, egyesületek, társaságok támogatták a francia ellenállókat. 1942-ben néhány kórház Szegeden és Budapesten titokban Jugoszláv partizánokat ápolt.

4. Magyarország nem vett részt tudatosan a zsidó lakosság tömeges mészárlásában 1944-ig. A Kamjanec-Pogyilszkij mellett 1941. augusztus 27-28-án kivégzett zsidókat a magyar kormány nem likvidálásra küldte ki. 1941-re a környező országokból (Lengyelország, Ausztria, Románia, Németország, Csehország) rengeteg zsidó menekült Magyarországra. A magyar hatóságok parancsra elkezdték a zsidó lakosság összegyűjtését és a megszállt Ukrajnába szállították őket, hogy ott telepedjenek le. Ezt a német megszálló erők nem nézték jó szemmel, mert a terület élelmezési lehetőségei nem tették lehetővé az újonnan érkezett zsidók ellátását is a megszálló csapatokén túl. Miután a magyar hatóságok nem engedték vissza a deportált zsidókat, a németek táborba gyűjtötték őket és kivégezték, mindezt a magyar hatóságok tudta nélkül. Miután Magyarországnak ez a tudomására jutott, a tömeges deportálásokat azonnal leállították és Magyarország megszállásáig több nem is volt. Miután a Német csapatok megszállták az országot és se Horthynak, se a kormánynak nem volt számottevő hatalma, megkezdődött a zsidók gettókba zárása, illetve ismét elkezdődtek a tömeges deportálások. A nagyobb, tömeges helyi népirtások a Nyilaskeresztes Párt hatalomra jutásával kezdődtek meg.

5. A magyarországi munkaszázadok ellátása és a velük való bánásmód általánosságban véve megfelelőnek és emberinek volt mondható 1944-ig. Magyarországon a zsidó törvények miatt 1940-től zsidók nem láthattak el fegyveres katonai szolgálatot, ezért munkaszázadokba osztották a sorköteles zsidókat. Ugyanez volt érvényben a fegyveres szolgálatra alkalmatlan minősítést kapó állampolgárokra is, illetve később a különböző etnikumokra, kommunistákra és politikailag megbízhatatlan személyekre is. Negatív megkülönböztetésben természetesen az utóbbiak és a zsidók részesültek. A velük való negatív bánásmódot azonban intézkedések keretein belül megtiltották és szigorúan ellenőrizték. Ezt azonban sajnos az Ukrajnában szolgálatot teljesítő munkásszázadok esetében nem lehetett eredményesen ellenőrizni, így az itt lévő, főleg antiszemita keretlegénység által őrzött munkaszolgálatosok sokat szenvedtek. Az Ukrajnában uralkodó helyzetet Horthy István kormányzó-helyettes nyíltan ellenezte, leveleiben többször kitért rá és kérte édesapját, hogy tegyen az ügy érdekében. Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter is ellátogatott ide és itt is intézkedéseket tett a munkaszolgálatosokkal való bánásmód megváltoztatására, amit később ugyanúgy nem tudtak kellő eredménnyel ellenőrizni. A bori rézbányákba 1943-ban küldött zsidó munkaszolgálatosok ellátása is megfelelőnek volt mondható és a velük való bánásmód is emberséges volt egészen 1944-ig, amikor a Magyarországon megváltozott politikai helyzet miatt itt is erős antiszemita nézeteket valló személyek kerültek vezető pozícióba.

6. A náci Németországgal önszántukból együttműködő országok közül a magyarok segítették a legnagyobb mértékben a zsidókat. A német megszállásig, de még utána is több egyesület, társulat, jogi- és magánszemély segített a Magyarországra érkezett zsidóknak menedéket találni, megkeresztelkedni, vagy külföldre szökni. 2015. január 1-i kimutatások alapján 823 magyar állampolgárt tüntettek ki az Igaz Ember (Righteous Among the Nations) címmel. Ezzel Magyarország a cím tulajdonosainak számát tekintve világszinten a 7., a Tengelyhatalmak és szövetségeseik között pedig 1. helyen áll.

7. Az újvidéki vérengzést nem a magyar kormány rendelte el. 1942 januárjában a magyar kormány a területen megbújó partizánok elleni razziára adott utasítást. A felelős vezetők szándékosan megtévesztő és nem részletes jelentései következtében a kormánynak nem volt tiszta képe a helyszínen történő eseményekről és amikor tudomást szereztek a törvénytelenségekről, utasították a vezető tiszteket azok beszűntetésére amik nem történtek meg azonnal. A magyar kormány vizsgálatot indított az eset ügyében és a felelős vezetőket bűnösnek ítélte, akik azonban Németországba menekültek, így az ítéletet nem lehetett rajtuk végrehajtani. A bűnösök csak 1944-ben, a német megszállást követően tértek vissza, a háború után azonban elfogták őket és kiadták Szerbiának.

8. Az ippi és ördögkúti vérengzéseket nem a magyar kormány rendelte el. 1940-ben a második bécsi döntés során Magyarországhoz csatolt Észak-Erdélyben a román Vasgárda többször is kisebb fegyveres összetűzésbe keveredett a bevonuló magyar csapatokkal, amelyeket többnyire a Vasgárda provokált ki. Ezek tükrében történtek Ippon és Ördögkúton a magyar túlkapások. Ippon a mészárlást megelőzően baleset következtében meghalt két honvéd, de a csapatok között az a pletyka terjedt el, hogy pokolgép robbant. Ördögkúton a vérengzés előtt valódi fegyveres konfliktus történt. Mindezen tényeket figyelembe véve azonban a magyar kormány is felelősségre vonható olyan szinten, hogy a vérengzések után nem indított vizsgálatot.

9. Magyarországnak nem állt szándékában a Szovjetunióval harcolni. Magyarországnak területi követelései a Kisantant és Ausztria országai felé voltak, háborús fejlesztéseit is ezen elv szerint folytatta. A Szovjetunióval szemben sem fegyverzet, sem létszám tekintetében nem rendelkezett kellő számmal, illetve korszerű felszereléssel. Az 1941-es hadüzenetet a Szovjetunió felé Kassa bombázása provokálta ki, amely esemény körülményei a mai napig tisztázatlanok. 1941-ben a Kárpát-csoportot és a Gyorshadtestet első sorban azért küldte a kormány a frontra, mert úgy érezte, hogy az első és a második bécsi döntések után törlesztenie kell Németország felé az adósságát. Azonban az év végén a csapatok kivonásába a németek csak abban az esetben egyeztek bele, ha megszálló csapatokat küldenek Ukrajnába. Mivel a harcoló alakulatok elfáradtak és szükség volt rájuk itthon, a magyar kormány belement a cserébe. 1942-ben a 2. hadsereget a kormány kényszer hatására küldte ki a frontra. Úgy gondolták, hogy amennyiben Németország nyeri meg a háborút, az új európai határokat a háborúban nyújtott teljesítmények alapján fogják meghúzni és Magyarországnak még mindig voltak területi követelései, főleg Románia irányában. Mellékesen a németeknek is érdekében állt a magyar csapatok bevetése, mert Románia leszögezte, hogy csak abban az esetben hajlandó több csapatot küldeni, ha Magyarország is küld ki. A Magyar-Román kormányok között még ekkor is igen kiélezett volt a viszony, ezért Magyarország igyekezett a saját területein belül tartani csapatait, egy Magyar-Román háború kitörésének esetére. Nem mellesleg Ribbentropp német külügyminiszter és Keitel vezértábornagy a tárgyalások során burkolt fenyegetéseket is eleresztettek. 1943-ban a megtépázott 2. hadsereget a kormány mindenképpen haza akarta hozni, de ezúttal is csak megszálló erők adásával lehetett kiváltani a csapatokat. 1944-re a harcok elérték Magyarországot, így a Honvédség bevetése ekkorra már szükségszerű volt.

10. A frontszolgálatot teljesítő magyar katonák körében nem volt elterjedt a helyi lakossággal szembeni méltatlan bánásmód. A világháború utáni időszakban a megkérdezett helyi orosz lakosok többsége jó szívvel emlékezett vissza a fronton harcoló magyar katonákra, akik orvosi segítséget nyújtottak nekik, élelmiszert adtak és egyéb módon is segítettek. Az atrocitások ellenben elterjedtek voltak a logisztikai, megszálló és Csendőr egységek köreiben akik messze voltak a frontvonaltól. Ezek a katonák többnyire „vagyonszerzési kirándulásnak” tekintették a szolgálatot. Súlyos atrocitásokra azonban nem sűrűn került sor a magyarok részéről. Az erről beszámoló orosz források többségében szándékosan, politikai célból eltúlzott, kitalált vagy hamis vallomásokból származnak.

11. Magyarország megpróbált kiugrani a háborúból. A kormány már 1942-43 során tárgyalásokat folytatott az Angolokkal, amely alapján Magyarország beszüntetné a harcokat, ha az Angolszász csapatok a Balkán felől elérnék Magyarországot. Mivel erre azonban 1944-ben sem látszódott semmi esély, a meglehetősen kommunista ellenes Magyarország végül felhagyott a büszkeségével és az oroszokkal kezdett el tárgyalni. Addigra azonban Hitler tudomást szerzett Horthy kiugrási szándékáról, ezért elrendelte a Margarethe hadműveletet.

12. Magyarországot 1944. március 15-én megszállták a német csapatok. A március 12-én kiadott Margarethe hadművelet keretében Klessheimbe kérették Horthy Miklós kormányzót, hogy az országtól elszigetelve tartsák, így ne tudjon parancsot adni a Honvédségnek. Horthy-t március 15-től 18-áig tartották Ausztriában, miközben Hitlerrel tárgyalt a német csapatok birtokba vették a fontosabb magyar létesítményeket. Mikor Horthy visszatért az országba a német csapatok fogadták. Horthy-nak két lehetősége volt: vagy együttműködik és egy német párti kormányt nevez ki, így Magyarország megőrizheti „függetlenségét”, vagy ellenáll, de akkor a létszámban és fegyverzetben is túlerőben lévő német, horvát, szlovák és szerb csapatok szinte azonnal legyűrik az alulfegyverzett magyar csapatokat és Magyarország a megszállt országok sorsára jut.

13. A német megszállásba nem törődött bele a magyar nép. A márciusi megszállást követően több partizán csoport is alakult katonákból és polgárokból, akik mind a német, mind a Nyilaskeresztes csapatok ellen harcoltak és segítették a Szovjet csapatokat és az általuk beszivárogtatott orosz partizánokat. Néhány csoport ezek közül már 1939-40-ben működött, de ekkor még békés demonstrációkkal, sztrájkokkal ellenezték a háborút. A háború után az ellenálló sejtek vezetőit a szovjetek internálták vagy kivégezték, a magyar partizán csoportokról pedig majdnem minden adatot eltüntettek, hogy úgy tűnjön Magyarországot teljes mértékben a Szovjetunió „szabadította fel”.

14. A Nyilaskeresztes Párt puccsal került hatalomra 1944-ben, nem választás útján. A márciusi német megszállás ellenére Horthy Miklós továbbra is ki akarta léptetni Magyarországot a háborúból. Ennek következtében lépett életbe a német Panzerfaust hadművelet, mely során Waffen-SS kommandósok 1944. október 15-én elrabolták és túszul ejtették ifj. Horthy Miklóst. Apja idő közben rádióközleményben szólt a katonákhoz, hogy a szovjetekkel megállapodás született. Ebben a beszédében felszólította a magyar katonákat, hogy szüntessenek be minden fegyveres tevékenységet a szovjet csapatokkal szemben. Az üzenet sosem ért el a csapatokhoz, mert a rádióállomásokon ekkorra már német és Nyilaskeresztes tisztek kerültek, akik az eredeti üzenet helyett további harcra szólították fel a katonákat a vezérkari főnök nevében. Ezután német Tigris II páncélosok és csapatok érkeztek a Budai Várhoz, ahol Horthy tartózkodott. Noha Horthy arra utasította a Palotát védő egységeket, hogy ne szálljanak szembe a németekkel, egy kis csapat magyar katona 30 percen keresztül tűzharcot vívott a németekkel, mivel hozzájuk nem ért el a parancs. A tűzharcban heten meghaltak, többen megsebesültek. Horthy Miklós kormányzót megfenyegették, hogy amennyiben nem nevezi ki a németekkel szimpatizáló Nyilaskeresztes Pártot a kormány élére, megölik a fiát. Horthy beleegyezett, ezután letartóztatták és házi őrizetbe vették Schloss Hirschberg-ben, Németországban. Fiát, ifj. Horthy Miklóst a dachau-i koncentrációs táborba zárták és a háború végéig ott tartották. A hírhedt Szálasi-kormány ennek a puccsnak a végterméke.

15. A Szent László-hadosztály katonáira a Szovjetek vérdíjat tűztek ki. Ezek a katonák olyan makacsul harcoltak a Szovjetek ellen a magyarországi harcokban, és olyan súlyos veszteségeket okoztak, hogy a Szovjetek vérdíjat tűztek ki minden egyes katona fejére aki a hadosztály tagja volt, sőt az elfogott katonákat ugyanolyan bánásmódban részesítették, mint a Waffen-SS katonáit. Erről szintén parancsban utasították a Szovjet katonákat, ami miatt később az terjedt el a köztudatban, hogy a Szent László-hadosztály egy SS alakulat volt.

16. Magyarország nem kapitulált. 1945. január 20-án fegyverszüneti szerződést írt alá a Szovjetunióval, az Egyesült Királysággal és Észak-Írországgal, és az Egyesült Államokkal, de hivatalos megadási szerződést nem.

17. Magyarország a mai napig hadban áll Nicaraguával. Magyarország 1941.04.06-án hadat üzent Jugoszláviának, 1941.06.27-én a Szovjetuniónak, 1941.12.13-én pedig az Egyesült Államoknak. Magyarországnak 1941.12.06-án hadat üzent az Egyesült Királyság, 1941.12.07-én Kanada, Új-Zéland és Ausztrália, 1941.12.19-én Nicaragua, 1942.06.05-én az Egyesült Államok viszont hadat üzent, Románia pedig 1944.08.25-én üzent hadat. Az 1947.02.10-én aláírt párizsi békeszerződés értelmében Magyarország, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság, Kanada, Új-Zéland, Ausztrália, a Dél-afrikai Unió, India, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és az Egyesült Államok között helyre állt a béke. A szerződésben Nicaragua nem szerepelt, így a két ország között a mai napig hadüzenet van érvényben.
Facebook:

Magyarország 1944-1945.


Társasági/kulturális oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése