"Spanyolország kész volt a segítségre"

Ám azon még a legedzettebb nemzeti tudatú kiválóságaink is megütköznek, hogy a hatalomnak sikerült kitörölni a történelem könyvek lapjairól azt a tényt is, hogy 1956-ban nem maradt a magyar forradalom magára, hiszen Spanyolország 100 ezer önkéntes katonát indított útnak Magyarország felé, hogy megsegítsék a magyar hõsöket a bolsevik rém elleni közdelemben.

Alapos nyomozások után nemcsak ezt a kétségtelen tényt sikerült feltárni, de fény derült arra is, hogy ez a 100 ezer önkéntes fegyveres azért nem érkezett meg Budapestre, mert az Amerikai Egyesült Államok megállította õket a spanyol határoknál.

Az akkori spanyolországi magyar királyi nagykövet, Marosy Ferenc titkára, Czichlert Aurél visszaemlékezésében ezt azzal indokolja, hogy az USA elnöke, a zsidó származású Eisenhower - a hangzatos szólamok ellenére - nem akart harcolni a szintén zsidó származású szovjet tábornokok ellen.

Borhi László, Dokumentumok a spanyol segítségnyújtás tervérõl címû munkájában írja, hogy két nappal azután a szovjet hadsereg megindította támadását az 1956-os magyar forradalom leverésére. Szigorúan titkos feljegyzés készült Herbert Hoover, az Egyesült Államok külügyi államtitkára részére, aki a kórházban ápolt J.F.Dulles külügyminisztert helyettesítette.

Kiderült a feljegyzésbõl, hogy Artajo spanyol külügyminiszter kormányának megbízásából felkereste az Egyesült Államok ENSZ-nagykövetét, Cabot Lodgeot, és közölte vele: Franco tábornok kész lenne fegyveres erõket küldeni Magyarországra a felkelõk megsegítése céljából.

Mint késõbb kiderült, ez volt az egyetlen ilyen jellegû javaslat a forradalom támogatására, amirõl az amerikai vezetés tudomást szerzett. Artajo a továbbiakban elmondta, hogy a kormány folyamatosan kapcsolatban van a magyar felkelõkkel, majd javasolta, hogy az Egyesült Államok küldjön két repülõpgépet Spanyolországba, melyeket ott megraknának fegyverekkel, és eljuttatnák azokat Magyarországra.

http://www.erepublik.com/en/article/divisi-oacute-n-azul-2364578/1/20

Kép/Link: Spanyol önkéntesek az úgynevezet División Azul (Kék Hadosztály, németül Blaue Division.)

A szándék komoly volt, hiszen az iratokból világosan kiderült, hogy a kezdeményezés a legmagasabb szinten született, és maga a külügyminiszter terjesztette elõ annak az amerikai diplomatának, aki ENSZ-beli funkciójánál fogva a legtöbbet tehette Magyarország érdekében.

Borhi László a spanyol támogatás okairól a következõket írja:

"Tudjuk, hogy Franco a bolsevizmus, a szovjet rendszer kérlelhetetlen ellensége volt."

Ráadásul a spanyol polgárháború során a moszkvai vezetés a köztársaságiakat támogatta, igaz, az NKVD egy füst alatt eltulajdonította (a bolsevikokra jellemzõ módon) a spanyol aranykészletet.

A spanyol államfõ, aki a második világháborúban önkénteseket küldött a Szovjetunió ellen, talán úgy érezte, csapást mérhet a kommunista világrendszerre. Sõt ezzel egy idõben akár jó pontokat is szerezhet rendszere számára a kelet-európai népek felszabadítását hirdetõ Washingtonnál.

Azoknak, akik ismerik Franco ideológiáját és életpályáját nem kétséges, hogy a spanyol támogatás a magyar forradalomnak õszinte, s egyben bátor szándék volt. A szavakban ugyan a kommunista iga alatt nyögõ népek felszabadítását kitûzõ, ám hazug amerikaiaknak azonban nem tetszett a spanyol kínálkozás.

Jól tükrözi az USA örökös képmutatását az SZDSZ ún. rendszerváltás környéki magatartása, amikor szavakban a legkeményebb antikommunisták voltak, aztán gátlások nélkül összefeküdtek az MSZP-vel a hatalom birtoklása érdekében. Hasonlóképpen jártak el az amerikaiak 1956-ban.

A washingtoni vezetésnek nem ért annyit Magyarország, hogy miattuk máshol (például Közel-Keleten) gyengüljenek az USA pozíciói, valamint az amerikai kormány félt attól, hogy a katonai beavatkozás esetén fegyveres konfliktusba keveredhet a Szovjetunióval, melyrõl a CIA egyébként azt tartotta, hogy bármit megtenne Magyarország megtartásáért.

Hoover külügyi államtitkár - az iratok tanulsága szerint - közölte a spanyolokkal:

"Mivel egy ilyen beavatkozás nem járhat sikerrel, és azt a "súlyos kockázatot" vonná maga után, hogy az USA "nagyméretû" katonai konfliktusba keveredik a Szovjetunióval, a magyar forradalmat fegyverrel megsemmisíteni nem lehet."

Egyben figyelmeztette a spanyol vezetést, hogy ilyen lépést az USA-val történõ elõzetes konzultáció nélkül ne tegyen! Arra a tényre, hogy a spanyol segítséget is az Amerikai Egyesült Államok állíttatta le, konkrét irattári bizonyíték is van.

Borhi László tanulmányához csatolt dokumentumok között található a következõ:

"Kimenõ Távirat Department of State 1956.11.8.

Szigorúan titkos

Az Egyesült Államok madridi követségének

Az Egyesült Államok kormánya osztozik a spanyol kormány ellenszenvében a Magyarország elleni brutális szovjet katonai akció miatt, valamint a magyar nép függetlenségi harca iránti mély együttérzésében.

Ugyanakkor az Egyesült Államok kormánya sajnálattal arra a következtetésre jutott, hogy semmilyen, ismétlem, semmilyen módja nincs annak, hogy hasznos katonai intervenciót hajtson végre a magyar hazafiak támogatására a siker reményében és a Szovjetunióval való nagyméretû konfliktus súlyos kockázata nélkül.

Az ESZ aktívan foglalkozik a világbékét fenyegetõ különféle problémákkal, és az Egyesült Államok nézete szerint az szolgálja a legjobban mindannyiunk érdekeit, ha ezeket a kezdeményezéseket a sikeres befejezésig visszük.

Következésképpen az Egyesült Államok kormánya sem nyílt, sem titkos katonai beavatkozásra nem, ismétlem, nem vállalkozhat Magyarországon a jelen körülmények között.

Továbbá kénytelenek lennénk elhárítani minden felelõsséget, amennyiben olyan prvát szervezetek, mint az "Americab Hungarian Assiciation" vagy a "Radio Free Europe" tevékenységet fejtene ki, amely katonai támogatást foglalna magában.

Az Egyesült Államok kormánya határozottan sürgeti a spanyol kormányt, hogy a lehetõ legóvatosabban vizsgálja meg, milyen következményei lennének a katonai intervenciónak Spanyolország és Nyugat-Európa számára.

Közös biztonsági céljaink és a világbéke megõrzésére vállalt kötelességeink fényében reméli, hogy Spanyolország nem tesz elsietett lépéseket az Egyesült Államokkal történõ konzultáció nélkül. Saját belátása szerint annyit közölhet a fenti útmutatásból a királyi magyar követtel, amennyi megfelelõnek látszik."

A szépen, diplomáciai nyelven megfogalmazott szigorúan titkos amerikai távirathoz gusztustalanságának bizonyítására kommentár nem szükséges, legfeljebb annyit jegyezzünk meg, hogy a magyar forradalom cserbenhagyásakor hivatkozott világbékérõl gyorsan megfeledkeztek az amerikaiak Vietnám, vagy éppen Afganisztán, esetleg Irak esetében.

Annál érdekesebb viszont, hogy az amerikaiak és a spanyolok többször említik a "királyi magyar követet", holott az ötvenes években - mint tudjuk - már megszakadt a történelmi alkotmányunk jogfolytonossága, Magyarország államformája tehát hivatalosan nem királyság, hanem népköztársaság volt.

Ki lehetett hát az a fontos királyi magyar nagykövet, akit a spanyol és az amerikai kormány is komoly tényezõként kezelt?

A második világháborút követõen Spanyolország hosszú ideig nem ismerte el a magyarországi megszálló kommunista rendszert, és továbbra is a korábbi, tehát az 1945 elõtti Magyar Királyság nagykövetségét tekintette hivatalos képviseletnek. Így, egyedülálló módon a magyar államot még az ötvenes években is a Horthy-féle Magyar Királyság által kinevezett nagykövet, Marosi Ferenc képviselte.

A második világháború után Spanyolország a Magyar Népköztársasággal még diplomáciai kapcsolatban sem állt, kizárólag a magyar királyi nagykövetet ismerte el. Marosy Ferenc a magyar ügyek képviselõjeként ellátta magyar honfitrásainak az érdekképviseletét is, sõt útleveleket és a személyazonosságot igazoló úgynevezett "Hazatérési Igazolványokat" állított ki.

Ezzel kapcsolatban a spanyol külügyminiszter bizalmasának, Porta-nak félhivatalos álláspontja az volt, hogy "a spanyol kormánynak teljesen mindegy, kinek adsz útlevelet, abszolút nem avatkozik bele, ez tisztán magyar ügy". Marosy úgy látta helyesnek, ha a "Legación Real de Hungría ("eredeti Magyarország képviselet") feliratú körpecsétet használja.

A történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának megszakítását követõen, 1950 júliusában a spanyol kormány Marosy Ferencet de facto elismerte a magyar ügyek félhivatalos képviselõjének. A régi útlevelek meghosszabbításának Marosyra nézve akadálya nem volt, de vízumot csak Portugália, Olaszország, Svájc és egyes dél-amerikai országok adtak.

Franciaország 1949 májusa (a megszálló kommunista alkotmány életbe lépése) elõtt, a Spanyolországban kikiáltott vagy meghosszabbított útlevélre még adott beutazási engedélyt, ez idõpont utániak esetében azonban már nem.

Marosy madridi statusából következõen "az egész világon a Franco rezsim volt az elsõ, mely a MNB-t de facto elismerte".

A Magyar Nemzeti Bizottmány (MNB) célja a teljes magyar emigráció összefogása és a külföldre menehült magyarság szellemi és anyagi érdekeinek a védelme volt. A Bizottmány (árnylk)kormányként kívánt mûködni, és ennek megfelelõen belsõ struktúrája is egy leendõ államapparátus leképezése volt.

Habsburg Ottó Mindszenty bíboros hercegprímással
Késõbb is sokat tett hazánkért...

A kelet-európai emigráció Hispániában címû válogatásban található Marosy-levelek alapján készült Marosy és Franco címû tanulmányból kiderült, hogy az okkal vagy ok nélkül, ám sokat támadott Habsburg Ottóról sem minden tényt engednek eljutni a közvéleményhez a cionrasszisták (konkrétan a zsidó fajvédõ szabadkõmûves szervezet, a Bnai Brith tagja, a zsidó Gerõ András) által vezetett Habsburg Intézet munkatársai.

Megdöbbentõ és szinte senki sem tud róla, hogy 1956 októberében Habsburg Ottó derekasan, s a magyar érdekek védelmében cselekedett, amikor felkérte Marosy Ferencet, hogy továbbítsa "szuggesztióját" a spanyol kormányhoz, amelyben Spanyolország segítségét kérte az ENSZ-ben a szovjet beavatkozás ellen.

Ennek köszönhetõen október végén Madridban a 20 perces magyar rádióadásokat jelentõsen megemelték, a Spanyol Vöröskereszt gyûjtõakcióba kezdett a magyar forradalmárok megsegítésére, a magyar kolónia pedig két nap alatt 4000 dollár pénzsegélyt adott össze.

Az októberi eseményekre a spanyol kormány azonnal reagált, a miniszterelnökséget vezetõ Luis Carrero Blanco Marosynak 100 000 (azaz százezer!) önkéntest ajánlott fel, akiket Magyarországon lehetne bevetni. 1956. november 4-én Habsburg Ottó felkérésére Marosy levelet intézett Francisco Franco generaliszmushoz, amiben segítséget kérnek egy páncéltörõ repülõgép ügyében, ami Magyarországon szállt volna le.

A magyar forradalom leverése után Franco újévi beszédében hangsúlyozta Magyarország bátorságát, illetve "szégyennek" minõsítette a nyugati világ tehetetlenségét a magyar eseményekkel kapcsolatban. Ugyanekkor a Stuttgartban összeült "Forradalmi Tanács" elítélte a Nemzeti Bizottmánynak Spanyolországgal meglévõ kapcsolatát, ami jól mutatja az 1945-47-es és az 1956-os magyar emigránsok között kibontakozó ellentéteket.

1957 júliusában Marosy arról a benyomásról értesítette Bakach-Bessenyeyt (szintén emigráns nagykövet), hogy Habsburg Ottónak "kellemes volna, ha függetleníteném magamat az MNB-tól és kizárólag az õ rendelkezésére állnék". De ez az elképzelés egyáltalán nem felelt meg Marosy gondolkodásának.

Három hónappal késõbb azonban, Marosy arról értesült, hogy Bakach-Bessenyey már nem látta biztosítottnak helyét a Bizottmányban, ezért a követség fenntartását Habsburg Ottó segítségével más forrásból volt kénytelen megoldani.

Késõbbi levelében Marosy hozzátette "minthogy spanyol viszonylatban semmi sem változott, munkám úgy folyik tovább, mint eddig".
Az 1956-os magyar forradalom és annak leverése Magyarországról egy új emigrációs hullámot indított el.

A személyes konfliktusoktól amúcs sem mentes Nemzeti Bizottmány vezetésében pedig személycserék történtek és - mivel 56 után reform kommunisták, szociáldemokraták, köztársaságpártiak is az emigrációba kényszerültek - balratolódás volt megfigyelhetõ.

A nem egységes külföldi magyarság tovább polarizálódott, s a határvonalakat a politikai pártállás, a Habsburg és a Horty családhoz fûzõdõ viszony, a volt társadalmi pozíció, illetve most már az országot 1956 elõtt és után elhagyók között is meg lehetett húzni.

Szomorú, de a magyar emigrációt, mint oly' sokszor a történelmünkben, a viszály osztotta meg, abban a pillanatban, 1956-ban pedig, amikor egységesek voltunk, s lehetõségünk lett volna a gyõzelemre, a spanyol segítséget az amerikaiak állították le.

Ezzel kapcsolatban a legérdekesebb, ugyancsak eltitkolt tényt a mindeddig magyarra le nem fordított, spanyol María Dolores Ferrero által írt könyvben találhatjuk (María Dolores Ferrero Blanco: La Revolución Húngara de 1956. El despertar democrático de Europa de Esta, magyarul: Az 1956-os magyar forradalom. A kelet-európai demokráciák ébredése. Kiadó: Huelva 2002).

A jobboldali elhajlással nem vádolható Anderle Ádám által írt Spanyol látószög: az 56-os magyar forradalom címû tanulmányban Dolores Ferrero könyvét "komoly, nagy, eddig jobbára ismeretlen spanyol forrásbázis alapján írt könyvként" jellemzi.

Nos, ebben a mûben említi spanyol forrásokra hivatkozva Dolores Ferrero, hogy az amerikai vétót Marosy Ferenc magyar kiráyli nagykövet madridi titkára, Chelchert Aurél visszaemlékezésében azzal magyarázta, hogy Eisenhower amerikai elnök zsidó származású volt, aki nem akart harcolni szovjet tábornokokkal.

Eisenhower látogatása Spanyolországban

Zsidó létére nem akart a zsidó szovjetek ellen harcolni?

A híres kommunistaverõ vezette volna a felmentõ sereget

A spanyol Demokracio Nacional nevû jobboldali szervezet ifjúsági vezetõjétõl, Rafael Gimeneztõl következik egy interjú, a Franco-féle segítségnyújtás körülményeirõl, valamint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc spanyolországi megítélésérõl beszél nekünk.

Rafael Gimenez (bal oldalon): "Spanyolország kész volt a segítségre"

- Mit tudnak a spanyolok az 1956-os magyar forradalomról?

- Spanyolországban mindenki, aki egy kicsit is foglalkozik a történelemmel, tud a magyar orradalomról és szabadságharcról, de nem sokat. annyit tudnak, hogy a magyar nép felkelt, s nemzeti forradalmat csinált a szovjet kommunista rezsim ellen.

Az iskolákban a Hideg Háború részeként említik, de nem foglalkoznak vele hosszabban. Nem úgy tanítják az 56-os forradalmat, mint a történelem egy igen fontos eseményét, s nem tárgyalják a súlyának megfelelõen. Ez, persze csak a jelenlegi helyzet. 1956-ban, a Franco-rendszerben a magyarországi forradalom kiemelt fontosságú volt, a televízió, a híradások folyamatosan a budapesti eseményekkel foglalkoztak.

Az akkori újságírók a következõ szavakkal tudósítottak: "Budapest egy mártír város, amelyet elpusztítottak, mert a magyar hazafiak harcolnak a szabadságukért, ugyanis nem akarnak a szovjet türannosz rabszolgái lenni. A magyar nép hõsiességével fontos és új lapot írt az emberiség történelemkönyvébe.

Újra láthattuk a kommunisták gyûlöletét, amellyel alhozták ismét a terrort, hogy uralkodhassanak. Spanyolország volt az elsõ ország a világon, amely kiállt a kommunista szörnnyel viaskodó Magyarország mellett.
"Követeljük a nemzetközi beavatkozást! Pontosan tudjuk, hogy min megy keresztül most Magyarország. Hiszen nemrég Spanyolország is ugyanettõl szenvedett" - tudósított 1956-ban a spanyol riporter.

- Milyen volt a helyzete a Franco-rendszer által uralt Spanyolországnak 1956-ban?

- 1939 és 1956 között a spanyol egy teljesen elpusztított, szétszaggatott nemzet volt. A rendkívül kegyetlen polgárháború nemcsak az ipart és a gazdaságot tette tönkre, de számtalan családot is szétszakított. Nagyon szomorú korszak volt, hiszen a spanyol polgárháború alatt (1936-1939) sok családtag fordult egymás ellen, s testvér a testvért gyilkolta le.

Végül a Szovjetunió által támogatott kommunistákkal, anarchistákkal és szeparatistákkal szemben a Franco által vezetett nemzeti erõk gyõztek, s ez volt z elsõ vereség, amelyet harcban mértek a kommunizmusra. A nemzeti, tradícionalista erõket maga mögött tudó, jobboldali Franco-rendszert a nemzetközi szervezetek fasiszta rezsimnek tartották, ezért a második világháború után gazdaságilag igyekeztek ellehetetleníteni Spanyolországot.

A (Marshall Terv) https://hu.wikipedia.org/wiki/Marshall-terv egy centet sem adott Spanyolországnak, s ezt a totális gazdasági blokádot csak Argentína törhette át, amely egyedüliként segített a spanyoloknak. Nagyon nehéz helyzet volt ez, amikor egy elpusztított és elszigetelt országból kellett egy szinte újat építeni, biztató jövõképpel. A Franco-rendszernek ez sikerült.

- Tudnak a mai spanyolok arról, hogy Franco támogatta a magyar forradalmat?

- Nem. Lényegében semmit sem tudnak errõl. Jómagam sem hallottam errõl semmit, amíg nem kezdtem el kutatni ezt a kérdést. Akkor döbbentem rá, hogy Franco mennyire igyekezett segítséget adni a magyar ügynek.

- Végül is miért állt le ez a segítségnyújtás?

- Franco mindent elõkészített, a madridi repülõtérre küldte a Magyarországra indítandó segítséget. Amikor ezt látta az Amerikai Magyar Liga elnöke, Bácskai Béla, rögtön felvette a kapcsolatot az amerikai kormánnyal annak érdekében, hogy az amerikaiak támogassák a spanyol segítség Sopronba juttatását.

Spanyolország ugyanis egyetlen Magyarországgal szomszédos államon sem tudta volna keresztül juttatni a segítséget, hiszen ebben at idõben a nemzetközileg elszigetelt állam volt. Emiatt lett volna fontos az amerikaiak támogatása, ami mindössze annyiból állt volna, hogy segítenek átjuttatni valamelyik közbülsõ állam (például Ausztria) területén a spanyol segítséget.

Az amerikai kormány azonban nemhogy nem támogatta a spanyol szándékot, de a washingtoni kormány utasította a madridi amerikai nagykövetséget, hogy bármilyen eszközzel akadályozzák meg azt, hogy Spanyolország segítséget nyújtson a magyar felkelõknek.

- Pontosan mibõl állt a spanyol segítség, s kik voltak azok, akik elindultak, hogy fegyverrel is támogassák a magyar forradalmat?

- Nem tudom pontosan, hogy hány katona volt, én 15 ezerrõl olvastam, a többiek pedig önkéntesek voltak, így jön ki a 100 ezer fõ. A második világháborúban például önkéntesekbõl 50 ezer katonát állítottak ki a spanyolok, akik aztán a keleti frontra mentek a kommunisták ellen harcolni.

Franco 1956-ban a következõkkel akarta támogatni a magyar ügyet: önkéntesekkel, katonákkal, tüzérséggel, tank-elhárító fegyverekkel. Az Amerikai Magyar Liga adott pénzt is, így volt a fedezet mindezen eszközök Magyarországra szállításához. Spanyolország és a magyar emigráció kész volt a segítségre, mindent meg is tettek ezért, ám az amerikai kormány elárulta és cserben hagyta õket.

A Budapestre induló spanyol csapatokat az az Agustín Munoz Grandes tábornok vezette, aki a második világháború hõse volt, ugyanis az orosz bolsevizmus ellen vívott háborúban a Krasny Bor melletti csatában 5900 önkéntesével megverte a sokkal erõsebb, 30 tankkal és 800 ágyúval felsorokozó 44 ezer fõs vörös sereget, 3600 spanyol és 14 ezer orosz katona holtteste borította a csatamezõt.

Agustín Munoz Grandes

Nos, ez a híresen antikommunista tábornok, vezette csapat érkezhetett volna Budapestre a magyar felkelõk támogatására, ha az amerikaiak árulása nem hiúsítja meg Franco segítségnyújtási szándékát.

Források:

Nemzeti Hírháló

http://www.fusz.hu