" A magyar történelem nagy csatái elevenednek meg az animációs technika segítségével. "
***
Leírás és VIDEÓK:
Csataterek - 1. rész: Kalandozások, 899-970
"Hadjáratok szövetségben"
A 9. sz. vége óta kalandozó hadjáratoknak vagy kalandozásoknak nevezik
azokat a magyar hadjáratokat, amelyeket a honfoglalást követően a
magyarság vezetett Európa különböző vidékeire. 862 és 970 között
bizonyosan legalább negyvenhét hadjáratot indítottak a magyar seregek,
ebből harmincnyolcat nyugati, kilencet déli irányba. A hadjáratokban a
magyar haderőnek csak egy része vett részt. A legfeljebb ötezer lovasból
álló magyar sereg célját sokszor több száz – nem ritkán ezernél is több
– kilométer megtétele után, sokszor ellenséges területen áthatolva érte
el. Ez a tény egyrészt a hadjáratokat irányító magyar vezetők magas
szintű hadvezéri képességeit bizonyítja, másrészt kétségessé teszi azt,
hogy a hadjáratok egyedüli célja a zsákmányszerzés volt.
A magyar hadjáratokat az tette lehetővé, hogy a magyar hadművészet jelentős fölényben volt a nyugat-európaival szemben.
A magyar hadjáratokat az tette lehetővé, hogy a magyar hadművészet jelentős fölényben volt a nyugat-európaival szemben.
(A magyar történelem nagy csatái elevenednek meg az animációs technika segítségével. A Honfoglalás korától dolgozzák fel a magyar történelem legnagyobb jelentőségű csatáit.)
-
* Pozsonyi csata, 907
907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában). A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és AZ akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy “… Decretum..Ugros eliminandos esse..” azaz ” elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak”.Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, “biztosra mentek”. Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő. Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.
907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a ‘ gyengébb ‘ , kb. 40ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg AZ északi parton egy jó 45 ezres főerő AZ elit. Árpád, a törzsszövetség fejedelme AZ egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról. A törzsszövetség egyesült főerejét – 40.000 lovas – négy részre osztotta. Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen AZ egész hadműveletet irányította.
Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként AZ inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-OS, élőerőben kb. 95%OS veszteséget a hajóhad. Másnap AZ elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult/40.000 ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte AZ átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal AZ ellenséges sereg ‘ orra előtt ‘ , éjszaka,tök csöndben!!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után.)
Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban AZ ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni de a Magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el.
A vár alatti síkon felvonuló Magyar haderőre rátört a királyi őrség és tartalék de a színlelt visszavonulással Magyar részről a német üldözők csőbe futottak mert a környező erdőkből kitörő Magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt /grófok, püspökök tucatjai/.
A csata következménye, hogy a Magyar határ AZ Enns folyó lett (Ober Enns – innen a meséink ‘ Óperenciás tengere ‘), valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. Szent István idején először, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben. Árpád fejedelem két fiát vesztette és Ő maga is halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt – a hazáért. Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe – a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe – nyugodjék örök békében!
A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag AZ Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point-on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.
Forrás: http://tudatbazis.hu/hisz-sztori/a-907-es-pozsonyi-csata-tananyag-a-west-point-akademian
-
Csataterek - 2. rész: Vértes, 1051
Ez az epizód az 1051-es vértesi csatát mutatja be érdekesen és izgalmasan.
1051-ben Henrik, német-római császár (akinek korábban Orseolo Péter - a király - Magyarországot hűbérbirtokként ajánlotta fel, és aki mindezt el is fogadta), haddal indult Magyarország ellen, hogy hűbérjogát érvényesítse.
A német csapatok keresték az ütközetet, azonban a magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, csakúgy mint István 1030-ban II. Konrád ellen. A német sereg elől a lakosságot kiköltöztették, az élelmet elvitték, vagy elpusztították. A németek ennek ellenére a Vértesig, egyes források szerint Székesfehérvárig jutottak. Béla herceg a seregeit azonban a németek hátába irányította, hogy a Zala és Rába közti részt, valamint a mosoni gyepűket erősítsék. A németek éheztek, mivel semmi élelmet nem találtak és az utánpótlásuk is akadozott. A németeket a magyar csapatok közben folyton kísérték és apróbb összecsapások szinte mindennaposak voltak, éjszakánként rajtaütöttek az őrökön, a vonulós csapatok közt nyargaltak és egy-két nyílvessző kilövése után eltűntek. Ekkor döntöttek úgy a német csapatok, hogy elhagyva a Vértest, északra fordulnak az utánpótlást szállító hajókhoz. De akkor azok már nem voltak ott, ugyanis Béla herceg elfogatta az egyik futárt és olyan levelet küldött a püspöknek németek nevében, amelynek értelmében a hadjáratnak vége és forduljanak vissza Regensburgba. A legenda szerint a Vértes onnan kapta nevét, hogy az elfáradt és éhező németek vértjeiket eldobálva indultak tovább észak felé.
1051-ben Henrik, német-római császár (akinek korábban Orseolo Péter - a király - Magyarországot hűbérbirtokként ajánlotta fel, és aki mindezt el is fogadta), haddal indult Magyarország ellen, hogy hűbérjogát érvényesítse.
A német csapatok keresték az ütközetet, azonban a magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, csakúgy mint István 1030-ban II. Konrád ellen. A német sereg elől a lakosságot kiköltöztették, az élelmet elvitték, vagy elpusztították. A németek ennek ellenére a Vértesig, egyes források szerint Székesfehérvárig jutottak. Béla herceg a seregeit azonban a németek hátába irányította, hogy a Zala és Rába közti részt, valamint a mosoni gyepűket erősítsék. A németek éheztek, mivel semmi élelmet nem találtak és az utánpótlásuk is akadozott. A németeket a magyar csapatok közben folyton kísérték és apróbb összecsapások szinte mindennaposak voltak, éjszakánként rajtaütöttek az őrökön, a vonulós csapatok közt nyargaltak és egy-két nyílvessző kilövése után eltűntek. Ekkor döntöttek úgy a német csapatok, hogy elhagyva a Vértest, északra fordulnak az utánpótlást szállító hajókhoz. De akkor azok már nem voltak ott, ugyanis Béla herceg elfogatta az egyik futárt és olyan levelet küldött a püspöknek németek nevében, amelynek értelmében a hadjáratnak vége és forduljanak vissza Regensburgba. A legenda szerint a Vértes onnan kapta nevét, hogy az elfáradt és éhező németek vértjeiket eldobálva indultak tovább észak felé.
-
Csataterek - 3. rész: Zimony, 1167
A zimonyi csata vagy Száva-menti csata 1167. július 8-án zajlott a
Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom erői között a Száva
torkolatánál, Zimony vára mellett.
Az ütközet döntő bizánci győzelemmel végződött és az I. Manuél császár haláláig lezárta a magyar-bizánci ellenségeskedéseket. A háború eredményeképpen Magyarország elvesztette Dalmáciát, Boszniát és a Szerémséget, de III. Béla a császár halála után minden elvesztett területet visszaszerzett.
Az ütközet döntő bizánci győzelemmel végződött és az I. Manuél császár haláláig lezárta a magyar-bizánci ellenségeskedéseket. A háború eredményeképpen Magyarország elvesztette Dalmáciát, Boszniát és a Szerémséget, de III. Béla a császár halála után minden elvesztett területet visszaszerzett.
-
Csataterek - 4. rész: Morvamező, 1278
A dürnkruti csata vagy második morvamezei csata, a Habsburg Rudolf és a
cseh II. Ottokár király közötti háború döntő csatája volt, mely a német
királyi címért zajlott.
1278. augusztus 26-án a morvamezei Dürnkrut és Jedenspeigen között I. Rudolf és IV. László magyar király csapatai döntő vereséget mértek Ottokár hadaira.
Győzelmével Rudolf megerősítette német királyságát, megszerezte az osztrák hercegség feletti uralmat, és ezek birtokában megalapozta – magyar fegyverek segítségével – a Habsburg-dinasztia későbbi hatalmát.
IV. László nem lehetett tudatában a csata hosszú távú történelmi következményeinek. A belviszályokkal terhelt Magyar Királyságnak annyi előnye származott a győzelemből, hogy megszűntek a cseh–magyar ellenségeskedések. A győzelem emellett hozzájárult IV. László konszolidációs kísérletének átmeneti sikeréhez.
1278. augusztus 26-án a morvamezei Dürnkrut és Jedenspeigen között I. Rudolf és IV. László magyar király csapatai döntő vereséget mértek Ottokár hadaira.
Győzelmével Rudolf megerősítette német királyságát, megszerezte az osztrák hercegség feletti uralmat, és ezek birtokában megalapozta – magyar fegyverek segítségével – a Habsburg-dinasztia későbbi hatalmát.
IV. László nem lehetett tudatában a csata hosszú távú történelmi következményeinek. A belviszályokkal terhelt Magyar Királyságnak annyi előnye származott a győzelemből, hogy megszűntek a cseh–magyar ellenségeskedések. A győzelem emellett hozzájárult IV. László konszolidációs kísérletének átmeneti sikeréhez.
-
Csataterek - 5. rész: Capua, 1348
Miután jogainak érvényesítésére minden diplomáciai lehetőséget
kihasznált, I. Lajos király megindította a háborús előkészületeket, majd
1347 novemberében indult meg Nápolyba, mintegy 10 000 fős kíséretének
élén. Felvonulása közben a kisebb-nagyobb városállamok tisztelettel és
rokonszenvvel fogadták. 1348. január 11-én Lajos seregei Capua városánál
tönkreverték a Tarantói Lajos, Johanna új férje által vezetett nápolyi
seregeket. A capuai összeomlás után Johanna és családja hajón provence-i
grófságába menekült, a Nápolyi Királyság pedig minden további áldozat
nélkül Lajos hatalmába került.
-
Csataterek - 6. rész: Hosszú hadjárat, 1443
Hunyadi János a törökkel folytatott harcok során népszerűvé vált a
bárók, a kis-, és középnemesség soraiban. Hunyadi győzelmei sarkallták
I. Ulászlót a "hosszú hadjárat"-nak is nevezett támadó hadmozdulat
elindítására, melyben a báró hadaival az egyesített magyar, lengyel és
délszláv sereg főerejét képezte.
Elsőnek Krusevác vára mellett Hunyadi nagyobb török sereget vert szét, és elfoglalta a várat. Novemberben Hunyadi legyőzte Kászim ruméliai beglerbég kétszeres túlerőben lévő seregét. December elején Szófiából is kiszorították a törököket. A lakosság a keresztény sereget fölszabadítóként fogadta. Közben a szultán az ázsiai török sereggel átkelt a Boszporuszon, Hunyadi ennek ellenére folytatta a hadjáratot. A nagyvezír december 12-én a Szlatica-hágó mellett ütközött meg Hunyadival, és súlyos vereséget szenvedett.
A keresztény sereg a Balkán-hegységben megkezdte a visszavonulást. A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. December 24-én érték utol a keresztény utóvédet, amely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án a Kunovica-hágónál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére részleges sikert hozott, Drinápolyt bevenni, s a törököt Európából nem sikerült kiszorítani.
A hadjárat következményeként a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444 nyarán megkötött béke (a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá) komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát.
Elsőnek Krusevác vára mellett Hunyadi nagyobb török sereget vert szét, és elfoglalta a várat. Novemberben Hunyadi legyőzte Kászim ruméliai beglerbég kétszeres túlerőben lévő seregét. December elején Szófiából is kiszorították a törököket. A lakosság a keresztény sereget fölszabadítóként fogadta. Közben a szultán az ázsiai török sereggel átkelt a Boszporuszon, Hunyadi ennek ellenére folytatta a hadjáratot. A nagyvezír december 12-én a Szlatica-hágó mellett ütközött meg Hunyadival, és súlyos vereséget szenvedett.
A keresztény sereg a Balkán-hegységben megkezdte a visszavonulást. A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. December 24-én érték utol a keresztény utóvédet, amely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án a Kunovica-hágónál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére részleges sikert hozott, Drinápolyt bevenni, s a törököt Európából nem sikerült kiszorítani.
A hadjárat következményeként a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444 nyarán megkötött béke (a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá) komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát.
-
Csataterek - 7. rész: Szabács, 1476
Hídfőállás céljára a törökök 1470-ben építtették a várat a Száva jobb
partján, amely inkább földvár volt, védelmének erejét a Száva mocsarai
adták. Innen intéztek folyamatos betöréseket a Szerémségbe.
Az építés hírére Hunyadi Mátyás király nyomban megostromolta, bár sikertelenül. 1475-ben Mátyás hosszan készülődött, majd 1476. januárjában ostrom alá vette 15 ezer katonával a várat, amelynek védőinek létszáma ekkor 1200 volt. Eleinte sikertelenül harcolt a nyugati hadszíntérhez szokott katonáival, de végül csellel – elvonulást színlelve, és a vár túlsó oldaláról támadva – február 15-én elfoglalta.
A király nem romboltatta le a várat, hanem rendbe hozatta, megszerezve ezzel egy évekig megtartható erősséget a déli végeken, ami Nándorfehérvár biztonságához nagymértékben hozzájárult.
Az építés hírére Hunyadi Mátyás király nyomban megostromolta, bár sikertelenül. 1475-ben Mátyás hosszan készülődött, majd 1476. januárjában ostrom alá vette 15 ezer katonával a várat, amelynek védőinek létszáma ekkor 1200 volt. Eleinte sikertelenül harcolt a nyugati hadszíntérhez szokott katonáival, de végül csellel – elvonulást színlelve, és a vár túlsó oldaláról támadva – február 15-én elfoglalta.
A király nem romboltatta le a várat, hanem rendbe hozatta, megszerezve ezzel egy évekig megtartható erősséget a déli végeken, ami Nándorfehérvár biztonságához nagymértékben hozzájárult.
-
* Nándorfehérvári Diadal, 1456
A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseménye,
amelynek során 1456. július 4–21. között a keresztények hősiesen védték
Nándorfehérvár (a mai Belgrád) várát II. Mehmed török szultán több mint
tízszeres túlerőben levő ostromló seregével szemben, majd július 22-én
Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket.
II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a várat, majd Hunyadi János egy július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajózárat a Dunán, és csatlakozott sógora Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból és a Kapisztrán János vezetése alatt álló keresztes sereg segítségével vereséget mért a török hadseregre. Az eseményt a magyar hadtörténelem – tekintettel kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére – az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy 70 évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.
A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért. 2006. július 22-én a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára emlékeztünk.
II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a várat, majd Hunyadi János egy július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajózárat a Dunán, és csatlakozott sógora Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból és a Kapisztrán János vezetése alatt álló keresztes sereg segítségével vereséget mért a török hadseregre. Az eseményt a magyar hadtörténelem – tekintettel kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére – az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy 70 évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.
A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak a szabadságukért. 2006. július 22-én a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára emlékeztünk.
-
Csataterek - 8. rész: Kenyérmező, 1479
Szabács várának elvesztése után a dühös török sereg Erdély ellen
fordult. Raboltak fosztogattak, ezrével terelték el a lakosokat
rabszolgának. Kinizsi Pál és Báthory, erdélyi vajda seregeikkel a
törökök után indultak, és Kenyérmezőnél érték utol a török sereget. Itt
került sor a az ütközetre.
A csata az addigi legjelentősebb győzelem volt a Magyarországot támadó portyázó törökök felett, akik vereségük után már nem próbálkoztak az 1479. évihez hasonló betöréssel.
A csata az addigi legjelentősebb győzelem volt a Magyarországot támadó portyázó törökök felett, akik vereségük után már nem próbálkoztak az 1479. évihez hasonló betöréssel.
-
* Mohácsi csata, 1526
A mohácsi csata vagy mohácsi vész (törökül: Mohaç savaşı vagy Mohaç meydan savaşı) 1526. augusztus 29-én zajlott le a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom hadai között, magyar vereséggel. A Mohács
határában megvívott csatát a későbbi történetírásunk úgy emlegette,
mint „nemzeti nagylétünk nagy temetőjét”. Valószínűleg a mohácsi csata a
magyar hadtörténelem legtöbbet emlegetett ütközete.
-
* Szigetvár, 1566
Szigetvár ostroma 1566. augusztus–szeptember között zajlott le Szigetvár várvédői és az oszmán haderő csapatai között. Az ostrom I. Szulejmán szultán seregeinek döntő győzelmével végződött. Zrínyi Miklós
bán és katonái szinte az utolsó szálig elestek a végső kirohanás során.
Maga Szulejmán szultán az ostrom közben, táborában hunyt el.
-
Forrás:
Csataterek - történelmi filmek:
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése