Hány ember élhet a Földön? - David Attenborough filmje a népesedésről!
Fotó:NASA
Ezek a mellbevágó gondolatok David Attenborough soha le nem adott, ám kétségkívül a legfontosabb dokumentumfilmjében hangzanak el („Hány ember élhet a Földön?”).
A sok ezer éves birodalmi propaganda miatt az átlagember nem szereti azt hallani, hogy „túl gyorsan szaporodunk”, a technológiai haladás által megszédített technokraták pedig nem hajlandóak elfogadni, hogy a túlnépesedés probléma, vagy hogy az emberiség legtöbb egyéb problémájának okozója (van néhány olyan is, ami ettől függetlenül alakult ki, pl. a részleges fedezet és az osztalékfizetés okozta egyenlőtlenség-növekedés). Pedig az átlagembernek épp az áll érdekében, ha kicsit kevesebben vagyunk, mert akkor annyival több erőforrás jut egy emberre – ami kifejezetten előnyös, tekintve, hogy már így is túlterheljük a Földet (amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik). A technológia pedig már 1984-ben elveszítette a csatát a túlnépesedéssel szemben (azóta ugyanis folyamatosan csökken az egy főre jutó megtermelt gabonamennyiség – Forrás: FAO).
A legtöbben azzal sincsenek tisztában, hogy a nemzések fele, és a megszületett gyermekek negyede nem kívánt. Ahogy azzal sem, hogy a családtervezés 1968 óta alapvető emberi jog, és ha a világon minden lány hozzájutna a középfokú iskolai képzéshez és a fogamzásgátlókhoz, akkor már rég megállt volna a világnépesség növekedése. Mivel a dolog több logikai lépés végiggondolását igényli, így a legtöbbeknek nehezére esik felismernie, hogy a nem kívánt nemzések születések megelőzése nemcsak, hogy a világon mindenkinek személyes érdeke, de a lehető legjobb dolog, ami történhetne az emberiséggel (kevesebb szennyezés, kevesebb bűnözés, stb.). Azt pedig már végképp igen kevesen látják át, hogy az ügy felkarolása nélkül az emberiség a Húsvét-sziget sorsára jut.
Mindenki szeretne egy nyugodtabb, boldogabb, egyenlőbb, biztonságosabb világban élni. Ám a több ezer éves, birodalmi érdekeket szolgáló, elavult „morális” ideálok beleégtek beteges kultúránkba, ezért a tömegek általában mindent elleneznek, ami hátráltatná az öncélú szaporodást (embermánia). Mintha csak két lábon járó lemmingek lennénk, akik meg vannak győződve arról, hogy a világ legnemesebb dolga az, ha addig szaporodunk, hogy egymást kelljen gyilkolnunk az erőforrásokért, sőt, azután is, hogy legyen elég katona. Az ún. „emberjogi aktivisták” pedig mindaddig képmutató álszentek maradnak, amíg nem tesznek a (manapság) legfontosabb emberi jog, a fogamzásgátlás érvényesítésért. Anélkül ugyanis garantált az éhezés, a háború, és a szenvedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése