~ A tudás illúziója ~

Nincs annál nagyobb visszatartó erő a lelki-tudati fejlődés útján, mintha valaki azt gondolja magáról, hogy mindent tud az életről, s közben ez a mindent tudás sem alkalmas arra, hogy valóban boldoggá tegye. Sok ember él a hamis tudással a birtokában, illetve sok ember, akinek esetleg ismerete is van az életről, mivel nem mer aszerint élni, az ismeret ismeret marad. Az ismeret pedig soha nem egyenlő a tudással! A magvető története, amelyet a tanmesék rovatban megtalálsz, jól leírja a hamis tudás illúzióját.

 

 

 

Többféleképpen közelítik meg az emberek a tudást. Van, aki csak abban bízik, amit észérvekkel meg tud érteni, van, aki abban, amit igaznak érez, ő az intuiciójára hagyatkozik. Mindkettő hamis illúziót adhat az embernek. Az az ember, aki racionálisan közelíti meg, sohasem értheti meg, hogy az emberi elme a saját korlátain kívül nem képes elfogadni igazságokat, így az ilyen ember a racionális világ korlátai közé szorul. Az intuitív ember sok dolgot tud igazán mélyen átélni, de mivel nem képes megérteni azoknak az ok-oksági tényezőit, annak a megérzései rabságába kerül. Nem érti meg, hogy a megérzéseit a tudatában rejlő vágyak, félelmek, egyéb téves képzetek igen nagymértékben befolyásolják.

Az ismeret nem egyenlő a tudással. Egyszer egy barátom elment a táltosokhoz. Megmérték a hitét:) Azt mondták neki,  hogy a hite 95%-os, ezért nem biztos, hogy meggyógyul. A barátomtól leakasztottak egy csomó pénzt, majd adtak neki táltos-cseppeket. Az egyik kezén szinte teljesen hiányzott az öklének a kisújjhoz és gyűrűsújjhoz tartozó porca. Büszkén mesélte, hogy igaz, hogy nem tudták meggyógyítani, de milyen nagyszerű dolog, hogy 95%-os a hite:) A táltos is és a barátom is a tudás illúziójába került. Ma már senki nem tudja megkülönböztetni a barátom két kezét, a régi balesetnek a nyomai sem látszanak. A 95%-os hite ellenére is meggyógyult. Mi gyógyította meg? Ház az illúzió hiánya, az igazság.

A tudás illúziójáról a továbbiakban néhány felsorolás, és néhány kérdés. Remélem segít megértetni veletek, hogy mire szeretnélek benneteket tanítani. Annak, akinek ismerete és hite van arról, hogy vannak előző és további életek, vajon miért siratja a hozzátartozóját, amikor meghal? Aki hisz az örökkévalóságban, annak miért minden olyan sürgős, illetve miért fél a haláltól? Miért betegszik meg, aki boldognak mondja magát, miért szenved balesetet, aki azt állítja magáról, hogy hisz? Persze megkérdezhetném azt is, hogy miért olvassa rendszeresen az ayurvédikát, aki mindent tud:)

A fél tudás sem egyenlő a tudással. Nem elriasztani szeretnélek benneteket, hanem azt szeretném, ha a tudás illúzióját letennétek. Nem akarom a saját hitemet rátok erőltetni, csak azt szeretném, ha nem előítélettel olvasnátok a soraimat, akkor magasabb igazságokat is észrevennétek. Gyermekkoromban olvastam a bibliai meséket hittanon. Azt tanultam meg, hogy így cselekedett Jézus, cselekedj, te is úgy. Így cselekedett az apostol, vagy a próféta, cselekedj te is úgy. Amikor már nem a szüleim küldtek hittanra, hanem én magam kerestem az iItent, tele voltam előítélettel. Azt gondoltam, hogy a buddhizmus, az buddhizmus, az iszlám, az iszlám, a kereszténység az kereszténység, míg a hinduizmus az hinduizmus. Az elválasztottság érzet kettőséget okozott bennem. Amikor felismertem, hogy az igazság és az Isten egy, aminek többféle megnyilvánulása és minden tanítás egységbe kovácsolódott. A tudás illúziója fátyolként omlott le rólam.

A tudás nem a megnyilvánulások, nem a lexikális tudás, hanem a törvények ismerete és alkalmazása. Nem tagadom a reikit, sem a prána nadit, sőt a horoszkópot sem. Csupán csak azt gondolom róluk, hogy nem a megnyilvánulások maga a törvény, amely a világegyetemet, sőt magát a létezést irányítják, hanem Isteni törvények (Dharma, Isteni akarat), amelyeket a világon igen kevés ember ismer. A megnyilvánulások ilyen módon nem alkalmasak arra, hogy az emberi elmét csiszolják, arra alkalmasak, hogy elkápráztassák az egót. Sok ember képes - mint egy iskolában - felmondani a leckét amit az életről olvasott, vagy hallott, de megélni azokat igen kevés ember képes.

A tudás nagyobb szabadságot ad az embernek, a hamis tudás pedig nagyobb kötöttséget. Arról ismerni meg az igaz tudást, hogy képes-e meggyógyítani, felszabítani. Nem azért nem lopok, mert ezt tanította az anyukám, nem azért nem ölök, mert ismerem a törvényt, sőt nem azért nem leszek parázna, mert az társadalmilag erkölcstelennek számít. Azért nem cselekszem ezeket, mert a végső felismerésben rájövök, hogy ha megölöm a felebarátomat, magamból ölök meg egy részt, ha meglopom felebarátomat, akkor magamtól lopok, ha hűtlen leszek egy másik emberhez, magamhoz leszek hűtlen, azaz nem szeretem önmagamat. A végső felismerésben, abban,  hogy minden és mindenki egy, az ember felismeri, hogy közted és köztem nincs határ, ezért felelősségel tartozom érted is, mert te is én vagyok. És ebben az állapotban már nem akarok ilyen, vagy olyan lenni, hanem mindennek és mindennel egységben akarok maradni, mert egyetlen tudás van csak, ami abszolút és önmagában való, hogy Minden Egy! Sokan hallottatok erről, abban is biztos vagyok, de átélnetek még nem sikerült, ezért csak ismeretetek van róla és nem tudásotok. De higgyétek el vannak emberek, akik már átélték az Istennel való egységet, azóta is vágynak vissza az egységre, a felszabadulásra. Itt vannak köztetek, veletek a portálon is. Tanuljatok tőlük, és higgyetek nekik. Tőlem pedig azt a bölcsességet fogadjátok el, hogy a nulla tudást kétféleképpen lehet közelíteni: ha valaki minél kevesebb dologból tud egyre többet, vagy minél több dologból tud egyre kevesebbet. Aki viszont ismeri a törvényt, az a mindentudást közelíti.

Forrás: http://ayurvedika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=179:a-tudas-illuzioja&catid=66:teveszmekeloszlatasa&Itemid=113