Tények Erődje: TZM - "The Zeitgeist Movement" ( A Korszellem Mozgalom ) - A fenntarthatóságot elősegítő szervezet bemutatása. ( 3. rész )

TZM - "The Zeitgeist Movement" ( A Korszellem Mozgalom ) - A fenntarthatóságot elősegítő szervezet bemutatása.

( A Zeitgeist Mozgalom (angolul: The Zeitgeist Movement; magyarul: „Cájtgájszt-mozgalom”) egy fenntarthatóságot elősegítő, és ennek érdekében társadalmi-gazdasági változást pártoló, alulról szerveződő világméretű mozgalom. A Zeitgeist jelentése: „Korszellem”. A szervezet önkéntes, közösségi alapú aktivizmust, és figyelemfelhívó tevékenységet folytat egy globális és regionális szervezeti hálózat, projektcsapatok, éves rendezvények, médiagyártás, valamint jótékonyság révén.

A mozgalom fókuszában többek között az áll, hogy felismeri, hogy az emberiséget jelenleg sújtó társadalmi problémák zömének valódi oka nem holmi hibás politikai irányelv, korrupció, hiány, netán az „emberi természet”, vagy egyéb gyakori feltételezés. A mozgalom felismeri, hogy az olyan problémák, mint szegénység, hajléktalanság, korrupció, válság, háborúk, és éhezés csupán „tünetei” egy idejétmúlt társadalmi rendszernek, ugyanis a 20. század folyamán a föld meghaladta a tényleges hiányt (pl. élelmiszer, víz, ruházat, lakás, stb.), és már csak ezen javak elosztásával van a gond. Az elosztás pedig a gazdasági rendszer alapján szerveződik, ami a hiány menedzseléséről szól. A jelenlegi gazdasági rendszer ugyanis csak hiány, és problémák mellett tud működni, tehát már mesterségesen tartja fenn azokat, méghozzá a kínálat és a vásárlóerő korlátozása, valamint a kereslet növelése (pl. reklámok, függőség) révén. A Mozgalom aktivizmusa és figyelemfelhívó tevékenysége rövid-, és hosszútávra is vonatkozik. A hosszútávú cél - az áttérés az Erőforrás-Alapú Gazdasági Modellre - folyamatos törekvést jelent, amely mellett szükség van átmeneti reformokra, valamint közvetlen közösségi támogatásra.

A Zeitgeist Mozgalom nem tartozik egyetlen országhoz, vagy politikai erőhöz sem. A világra egyetlen rendszerként tekint, az emberiségre pedig egyetlen nagy családként, és felismeri, hogy ha hosszútávon szeretnénk fennmaradni, akkor az országoknak fel kell hagyniuk a fegyverkezéssel, és meg kell osztaniuk az erőforrásokat és ötleteket. Tehát a megoldások, amelyekre jutott, és amelyeket terjeszt a Földön mindenki érdekeit szolgálja, nem csak egy bizonyos csoportét. Folyt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zeitgeist-mozgalom )

A 2008-as alapítású "The Zeitgeist Movement" egy fenntarthatóságot elősegítő szervezet, amely közösségi alapú aktivizmust, és figyelemfelhívó tevékenységet folytat egy globális és regionális szervezeti hálózat, projektcsapatok, éves rendezvények, médiagyártás, valamint jótékonyság révén.

A Mozgalom fókuszában többek között az áll, hogy felismerjük, az emberiséget jelenleg sújtó társadalmi problémák zömének valódi oka nem holmi hibás politikai irányelv, korrupció, hiány, netán az "emberi természet", vagy egyéb gyakori feltételezés. A Mozgalom felismeri, hogy az olyan problémák, mint szegénység, hajléktalanság, korrupció, válság, háborúk, és éhezés csupán "tünetei" egy idejétmúlt társadalmi rendszernek. Az pedig éppen azért elavult, mert a XX. sz. folyamán meghaladtuk a tényleges hiányt (legalábbis ami az élethez szükséges javakat illeti, pl. élelmiszer, víz, ruházat, lakás, stb.), és már csak ezen javak elosztásával van a gond. Az elosztást pedig a gazdasági rendszer alapján szervezzük, ami viszont közismert alaptétele szerint a hiány menedzseléséről szól. És itt az alapvető ellentmondás, a jelenlegi gazdasági rendszer ugyanis csak hiány, és problémák mellett tud működni, tehát már mesterségesen tartja fenn azokat, méghozzá a kínálat és a vásárlóerő korlátozása, valamint a kereslet növelése (pl. reklámok, függőség) révén.

A “Zeitgeist” kifejezést így definiálhatjuk: Egy kor intellektuális, morális, és kulturális klímája. A "mozgalom" szervezett változást jelent. A Zeitgeist Mozgalom tehát egy társadalmi célkitűzés a kor intellektuális, morális és kulturális klímájának megváltoztatására. Egészen pontosan olyan értékek és gyakorlatok irányába, amik jobban szolgálják az emberiség jólétét.

Amire a TZM sarkall, azt röviden így lehetne megfogalmazni: "A Tudományos Módszer alkalmazása társadalmi célokra". Ez jelenleg nem érvényesül, mivel a társadalmi problémákat manapság elsősorban a monetáris gazdaság, és a politika keretein belül igyekeznek orvosolni. Jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerünk (a piacgazdaság) nem fenntartható, ezért a mostani trendek mellett 2030-ra összeomlik (az MIT kutatása alapján). Ezt mindannyian szeretnénk elkerülni, ám ehhez az kell, hogy elterjedjen egy új, tudományos alapú gazdaságszervezési mód, mely a megfelelő visszacsatolások révén biztosítja a környezeti-, gazdasági-, és társadalmi fenntarthatóságot. Utóbbinak alapeleme, hogy minden ember szükségletéről gondoskodunk, hisz a termelékenység magas foka révén ez ma már technikailag lehetséges. Ennél természetesen már most többre vagyunk képesek, azonban a piacgazdaság alapvető mechanizmusai nem csak a javak elosztását, de a globális ökoszisztémát is veszélyeztetik, sőt, az újrahasznosítás figyelmen kívül hagyása miatt a nyersanyag-utánpótlást is. Ezek után talán már nem meglepő, hogy a szakadék széle felé tartunk. Ahhoz azonban, hogy ez az új gazdaságszervezési mód (az Erőforrás Alapú Gazdaság) elterjedhessen, először is informálnunk kell az embereket arról, hogy a mostani rendszer a kutatások szerint pár évtizeden belül összeomlik, valamint az értékrendet olyan irányba kell fejlesztenünk, hogy az alkalmas legyen a fenntarthatóság elérésére.
Ha a Zeitgeist Mozgalom számodra új, akkor javasoljuk, hogy nézd meg a Bevezetés az Erőforrás Alapú Gazdaságba c. rövid előadást (magyar felirattal), a Zeitgeist: Haladjunk Tovább c. dokumentumfilmet (magyar szinkronnal), ill. olvasd el A piacgazdaság alkonya c. cikket az oldalon (vagy a TZM: Defined c. kiadványt - egyelőre angolul), hogy kellő képet kapj a gondolatmenetről. A TZM Global Radio Show-t követve meghallgathatod a legfrissebb közleményeket, interjúkat.

Forrás:

http://tzm.hu/

https://www.facebook.com/tzmmagyarorszag/

((( 3.rész )))

*

Válogatott cikkek és Válogatott képes üzenetek:

Fejlődés...

Harari hihetetlen éleslátással ír az emberiség történelméről. A tízezer évvel ezelőtt lezajlott neolitikus forradalom előtt egy másik forradalmat is bemutat, amit „kognitív forradalomnak” nevez. Ez nagyjából 70.000 éve következett be, és arról szólt, hogy képessé váltunk nem létező dolgokat is elgondolni (pl. kitalált történetek, szellemek, istenek, stb.). Ez egyértelműen megkülönböztet minket az állatoktól, és az így keletkező interszubjektív ideák néhány tízezer évvel később hatalmas embertömegek kooperációját is lehetővé tette. Az egalitárius közösségek tömegekké szerveződése persze nem járt az egyén életszínvonalának növekedésével (sőt). Ehelyett inkább a féktelen túlnépesedés kényszerű következménye volt, és a társadalmi rétegződés kialakulásához vezetett.

Egy 150 főnél nagyobb embercsoport interakcióit egyénileg már képtelenek voltunk átlátni, viszont a közös hiedelmek miatt valamennyire megbíztunk egymásban, ezért hajlandóak voltunk együttműködni. Ennek hatására kisebb, jól szervezett csoportok ragadták magukhoz a hatalmat (papok, írnokok és katonák). A mezőgazdaságra való kényszerű áttérés családtervezés híján további népességnövekedést eredményezett, ami hódításra sarkallta a vezetést. És mivel ekkoriban a katonai sikerek legfőbb tényezője a katonák száma volt, így az egész világon végigsöpört az agrárius tömegtársadalmakra való áttérés (minthogy sikeresen védekezni is csak ezzel a stratégiával lehetett). Viszont mióta feltaláltuk a géppuskát, azóta már nem a katonák száma a döntő, a robotizáció és komputerizáció pedig egyre inkább feleslegessé teszi az emberi munkaerőt. Hatalmas változások elé nézünk, ami jót is hozhat, mivel felforgathatja a kapitalizumust, a tömegtársadalmakat és a politikát.

Ugyanakkor a népességrobbanás és a gazdasági növekedés öncélú hajszolása ökológiai katasztrófával fenyeget. Bár Harari említi ezt a veszélyt, súlyosan alábecsüli, mivel azt álltja, csupán annyit kell tennünk, hogy megcsapoljuk a napenergiát. Ám mivel még nem találtuk föl a replikátort, az energiabőség önmagában nem állítaná meg a talajpusztulást, az erdőirtást, a halpusztulást, a tengerek elszennyeződését, és a többi ökológiai katasztrófát. Arról nem is beszélve, hogy ha nem állítjuk meg a népességnövekedést, akkor az energiabőség gyorsan eltűnik, és csak még nagyobb pusztítást eredményez. Ebben az egyben Harari tehát mellélőtt, de nem csoda, hisz nem ökológus, hanem történész. (Megjegyzés: a népességnövekedés megállításának kulcsa, hogy minden nő számára biztosítjuk a családtervezési lehetőségeket, illetve elterjesztjük az ökológiai szemléletet)

Fogyasztás...

A kapitalizmus a reklám révén a téli napforduló-ünnepet (amit a kereszténység Karácsonyra keresztelt) mára egészen elüzletiesítette, ahogy a húsvétot is. A Valentin-napot pedig eleve azért találták ki, hogy az év elején is be lehessen hülyíteni az embereket a vásárlással.

A szeretetnek 5 nyelve van. Ezek az Elismerő szavak, az Együtt töltött (minőségi) idő, a Testi érintés, a Szívességek, és az Ajándékozás. Természetesen mindenki másra fogékony, de a profitorientált vállalatok részvényesei azt akarják, hogy mindenki lehetőleg az ajándékozás révén igyekezzen kifejezni "szeretetét", mert abból van pénzük, a többiből viszont nincs (vagy bonyolultabb).

Mindehhez hozzájön a primitív státusz-hajhászás, és máris borítékolható az ünnepi vásárlási zombulás. Ez persze sokba kerül, ezért sokat kell dolgozni. A gyerek pedig együtt töltött idő híján az éretlen kortársaikhoz kötődik, akiknek még fejletlen az agyuk, emiatt olyan kegyetlenek, hogy ha valakinek nem a legújabb kütyüje van, akkor kiközösítik. Társas létre berendezkedett agyunk számára pedig az majdnem olyan rossz, mint a halál. Ezért aztán jön az ünnepi hiszti a drága státusz-kütyükért.

A felnőttek körében ugyanez van pepitában; ha ugyanis nincsenek minden évben drága "menő" cuccok (pl. görbetévé és társai), akkor a szomszédhoz/munkatárshoz képest alacsonyabbnak gondolja a státuszát. Akkor pedig azt hiszi, hogy a többiek lenézik (akik valószínűleg ugyanettől rettegnek, pedig már nem olyan kegyetlenek, mint a gyerekek), így mindenki veszít. Még nagyobb ostobaság, ha mindez hitelre megy.

Szerencsére van kiút: az összefüggések megértése, és az önreflexió (hogy ne önző génjeink és irracionális félelmeink irányítsanak)

Oktatás...

Egyre több iskolásnak adnak olyan stimulánsokat, mint a Ritalin. 2011-ben 3,5 millió amerikai gyerek szedett gyógyszert ADHD-re (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarra). Az Egyesült Királyságban ez a szám 1997 és 2012 között 92 ezerről 786 ezerre nőtt. Az eredeti cél a figyelemzavar kezelése volt, mára azonban teljesen egészséges gyerekek is szedik ezeket a gyógyszereket, hogy javítsanak a teljesítményükön, és megfeleljenek tanáraik és szüleik egyre növekvő elvárásainak! Sokan ellenzik ezt az irányt, és azt állítják, hogy a hiba nem a gyerekekben, hanem az oktatási rendszerben van. Ha a tanulók figyelemhiányosak, stressz éri őket, és rosszak a jegyeik, az talán az elavult tanítási módszerek, a túlzsúfolt osztálytermek és az élet természetellenesen gyors tempójának következménye. Talán az iskoláknak kellene változniuk, és nem a gyerekeknek.

Ami a száraz és haszontalan tananyagot illeti, a hazai központosított okatási rendszer folyamtosan bizonyítja dilettantizmusát, elavultságát, és a jövőre való felkészületlenségét, miután a diákok sorra buknak meg a PISA-felméréseken, és rendre tanúbizonyságát teszik digitális analfabetizmusuknak. Ha már nincs olyan sok gyerek (fenntarthatósági okokból egyelőre nem is kell, mert így is túlterheljuk az országot),akkor már legalább ennyinek biztosíthatnánk a minőségi képzést. Ilyen szempontból sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint a túlnépesedett országok, mégsem tudunk élni a lehetőséggel. Ez persze központi irányítással, elefántcsonttornyokban ülve lehetetlen, főleg, ha eleve nem szempont, hogy mi volna jó a gyerekeknek...

Pedig a fiatalokat fel kell készíteni a jövőre, aminek legfontosabb jellemzői a komputerizálódás, az automatizálódás, a globális válságok, és úgy általában a kiszámíthatatlanság. Emiatt a legfontosabb készségek, amiket a gyerekeknek el kell sajátítaniuk, az a tudományos és számítógépes ismeretek, a globalizáció kihívásai (mint pl. a túlnépesedés), az ökológiai-, társadalmi-, és gazdasági fenntarthatóság alapjai, az időcsapdák elkerülésére való stratégiák, és persze a tanulás készsége és szeretete (amit a száraz tananyag, a jegyek, és a korcsoportok szerinti merev felosztás kifejezetten hátráltatnak).

Az ember gyermeke, csakúgy, mint az összes többi emlős, arra van berendezkedve, hogy játsszon, aminek az egyik legfontosabb funkciója a tanulás. A tanulás akkor a leghatékonyabb, ha az egyén élvezi, és a gyerekek számára úgy lehet a legélvezetesebbé tenni, ha játéknak érzik az egészet. Ezért tudnak olyan hatékonyak és élvezhetők lenni a szabadiskolai módszerek, ahol a tanárok (tanulásszervezők) nem „oktatják és számonkérik” a gyerekeket (ami kiöli belőlük a kíváncsiságot), hanem irányítják a tanulásukat, amit azok maguktól is örömmel tesznek, ha megmarad bennük a kíváncsiság.

Társadalom...

Azt hiszed, szabad vagy, mert van lehetőséged válogatni számtalan munkából, játékból, cukros löttyből, túlárazott telefonból vagy városi "terepjáróból"? Vagy mert bármilyen hitelt felvehetsz, hogy aztán fizethesd a kamatokat? Vagy mert megválaszthatod, melyik bank és melyik párt élősködjön rajtad? Gondold át még egyszer...

Vajon mi kellene ahhoz, hogy tényleg szabad legyél? Egyenlő méretű és hatalmú for-profit cégek, bankok és pártok? Ha megmaradnának az ágazati szövetségek (pl. bankszövetség), akkor továbbra is közösen lobbiznának közös érdekeikért? Vajon milyen hamar emelkednének ki újra közülük óriások? Vagy legyen forradalom és teljes vagyoni egyenlőség? Ha megmaradna a kamat és az osztalékfizetés intézménye, vajon meddig tartana az egyenlőség? Vagy csak nonprofit helyi vállalkozások működhessenek, és csak az állam szedhessen kamatot, mert az úgyis újraelosztja?

És mi van az úgynevezett "képviselőkkel", akik papíron minket képviselnek, de igazából csak a hatalomért küzdenek? (mert ha nem azt teszik, elveszítik) Nemhogy nincs idejük több százezer ember nyűgjét meghallgatni, de számon se lehet őket kérni! (lásd: mentelmi jog) Egyáltalán miért tűrjük el a hierarchiát? Hiszen őseink egalitárius közösségekben éltek, ami miatt szabadabbak és egészségesebbek voltak! Miért központilag próbálunk irányítani több milliós országokat? Elvégre az emberek csak max. 150 fős csoportokban tudnak igazságos döntéseket hozni, mert csak ekkora csoport esetén képesek átlátni az interakciókat (lásd: Dunbar száma).

Az ember csupán néhány ezer éve él tömegtársadalmakban, alapvetően kényszerből (lásd: neolitikus forradalom). Akkor miért ragaszkodunk mégis a diszfunkcionális, egyenlőtlen tömegtársadalmakhoz? Ennyire megszoktuk volna? Vagy a többség nem is sejti, hogy mesterséges hierarchiában él, ami pusztán a tömeg méretéből fakad? Vagy valamiért ódzkodunk az ember természetes közegétől, a helyi közösségektől? Persze nem kell visszamenni a kőkorszakba, de ez a közösség-averzió olyan, mintha valaki nem akarna egészséges ételeket enni, csak mekis kaját... (megjegyzés: a virtuális közösségek csupán paródiái a valódi közösségeknek)

Népesedés...

Miért a gazdagok kiváltsága a fogamzásgátlás? A családtervezés (fogamzásgátlás) alapvető emberi jog (ENSZ, 1968).

Az élelmiszersegély fogamzásgátlók küldése, és a hozzájuk kapcsolódó tudás átadása nélkül csupán szélmalomharc (és mint olyan, puszta képmutatás). Ha valóban segíteni szeretnél a szegény családokon, akkor adományozz nekik fogamzásgátlót is, mert segítségükkel kitörhetnek a szegénységcsapdából (akár tartós eszközöket, pl. injekció, implantátum, spirál, stb.). Így néhány év múlva már valószínűleg nem rászorulók lesznek, hanem talán maguk is adományozók, akik további családokon segítenek! Így nem csak kezelgetni lehet a szegénységet, hanem meg is lehet oldani a problémát!

Hazánkban is családi tragédiákat és súlyos társadalmi problémákat okoznak a nem kívánt nemzések és születések (lásd: gyermekszegénység). Különösen tinédzserkorban, ekkor ugyanis nem csak a születendő gyermek élete indul tragikusan, de derékba töri a fiatal anya életét, aki emiatt kiesik az oktatásból. Ilyen esetben valószínűleg már sohasem fejezi be az iskolát, emiatt pedig beszűkülnek munkaerőpiaci lehetőségei. Tudj meg többet: http://bocs.eu/

Vallás...

A vallás mindig is a hatalom érdekeit szolgálta, főleg az ókorban. A tömegtársadalmakat ugyanis össze kell fogni, amik csak interszubjektív ideák mentén lehetséges. Ilyen interszubjektív idea például az istenekben, vagy éppen egyetlen istenben való hit. A hatalom érdekeit pedig az szolgálta, ha minél több katona, munkás, és persze szülőgép van. Ezért aztán a vallásvezetőkre az a feladat hárult, hogy az alattvalók tömegével elhitessék, hogy a legfőbb jó a szaporodás és a sokasodás, és hogy ezt eszükbe se jusson megkérdőjelezni. Ez a legpusztítóbb idea az összes közül, amit az ember valaha kitalált. Már akkor is az volt, de akkor még egyszerűen le lehetett igázni a szomszédokat, ki lehetett irtani egy újabb erdőt, és le lehetett csapolni egy újabb mocsarat. A Föld hatalmasnak, szinte kimeríthetetlennek tűnt. Ma már tudjuk, hogy a Föld véges, és hogy az emberiség létszáma akkorára duzzadt, hogy a puszta túlélése miatt is tönkretenné a Földet - akkor is, ha minden ember a szegény országok életszínvonalán élne. A fenntarthatóság eléréséhez mindenkinek úgy kellene élnie, mint egy átlag moldovai vagy hondurasi (1,7 gha/fő).[1]

Emiatt a pusztító idea miatt nézünk most szembe a klímaváltozással, és a globális összeomlással, ami a trendek alapján 2030 körü várható.[1] Annyira hatásos volt a több ezer éves agymosás, hogy a legtöbben még ma is felháborodnak, ha valaki azt mondja, a népességnövekedés veszélyes és erőszakot szül, a népességfogyás pedig kifejezetten előnyös egy túlterhelt országban (ás példamutató). Sokan rögtön azt próbálják bizonygatni, hogy nem is terheljük túl az országot, és laikus fejjel megkérdőjelezik az ökológiai lábnyom megalkotóinak számításait. Mindezt úgy, hogy az égvilágon semmilyen érdeke nem fűződik az egyénnek a népességnövekedéshez, és semmilyen hátránya sem származik a csökkenésből! Sőt, minél kevesebben vagyunk, annál több természeti erőforrás jut egy emberre, és annál kisebb az erőszak valószínűsége. Ha pedig nem próbálnánk ostoba módon versenyezni az egész túlnépesedett világgal, akkor annyival többet érne a munkaerő. Persze nem zárkózhatunk be teljesen, ugyanis a klímaváltozás nem ismer határokat; a családtervezési lehetőségek megteremtése a túlnépesedett országokban tehát alapvető magyar érdek is, mivel ez a leghatékonyabb klímastratégia.[3] Idehaza pedig elsősorban társadalmi-gazdasági előnyei vannak eme emberi jog érvényesítésének.

Tudj meg többet: Daniel Quinn: „Izmael” Föld Napja kiadó 1993.

[1] https://www.overshootday.org/about-earth-overshoot-day/country-overshoot-days/
[2] http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/sep/02/limits-to-growth-was-right-new-research-shows-were-nearing-collapse
[3] Seth Wynes and Kimberly A. Nicholas. „The climate mitigation gap: education and government recommendations miss the most effective individual actions” Environmental Research Letters 12 (2017) 074024

Nemnövekedés...

A tudomány eredményeit számos területen elfogadjuk, minthogy válaszai mindig működnek. Az embereiség viszont eddig mégis tartózkodott attól, hogy a tudomány eredményeit a legfontosabb területen figyelembe vegye. Úgy teszünk, mintha a tudomány nem kínálna válaszokat arra a kérdésre, hogy hogyan kell élni, pedig kínál. A legfontosabb részletekben egészen egzakt válaszokat!

Tudjuk, hogy a Föld erőforrásai végesek (pl. talaj, kőolaj, víz, stb.), és hogy mindenféle gazdasági növekedésnek van anyag-, ill. energiavonzata. Véges erőforrásokkal rendelkező bolygón tehát eleve lehetetlen az örökös növekedés. Át kell térnünk egy olyan gazdasági rendszerre, ami nem igényel folyamatos növekedést (pl. állami pénzteremtési-, és kamatszedési monopólium). Azt is tudjuk, hogy mindenkinek vannak alapszükségletei, emiatt minden további embernek extra anyag-, és energiaigénye van. Ebből az következik, hogy az emberek számának is van egy optimuma (amit globálisan, és országos szinten is túlléptünk). Azt is tudjuk, hogy a terjeszkedés elveszi az élőhelyet is a vadvilágtól. Márpedig a természetpusztítás nem csak etikátlan a többi fajjal szemben, de a globális létfenntartó folyamatok kompromittálódása igazából a saját túlélésünket is fenyegeti (lásd: Gaia-elmélet).

Nem növekedő gazdaság mellett a for-profit vállalatok még gyorsabban óriásokká válnának a többihez képest. Az osztalékfizetés lehetősége ráadásul motivációt ad a társadalomromboló, és környezetpusztító magatartásformákra a vállalatvezetők részéről. De szerencsére non-profit alapon is lehet termelni – ebben az esetben a tulajdonosok is fix fizetés kapnak, és azért csinálják, mert hisznek benne, hogy szükség van arra, amit csinálnak. Ha valaki csak a pénzért csinál valamit, akkor inkább ne is csinálja. Non-profit jelleggel természetesen nem lehet távoli piacokért versenyezni, de nem is kell; a helyi közösség kiszámítható, állandó piacot kínál a nonprofit közösségi vállalkozások számára. A biogazdálkodás pedig biztosítja, hogy ne pusztuljanak a talajok.

Az ember természetes közege a max 150 fős helyi kiskizösség (lásd: Dunbar száma). Ekkora embercsoportokban képesek vagyunk emberszámba venni mindenkit, átlátni az interakciókat, és ennek megfelelően igazságos döntéseket hozni. Ennél nagyobb embercsoportokban ez egyszerűen lehetetlen (már tízezer éve próbálkozunk vele). Sokan azt hisszik, az emberi természettel van a baj, pedig igazából csak az embercsoportok méretével; egyszerűen túl nagyok. Már azt is tudjuk, hogy a túl nagy jövedelmi különbségek rontják a közegészséget.[1] Minden ember közös érdeke a jóllét (közegészség) fenntartható módon történő javítása; a GDP csupán egy túlértékelt proxi.

Ha a szükségletek mentén gondolkodunk és kommunikálunk, akkor minden kofliktust meg tudunk oldani – feltéve, hogy jut elég erőforrás minden ember szükségletének kielégítésére. Ahhoz pedig, hogy jusson elég erőforrás mindenkinek, el kell sajátítanunk az ökológiai szemléletet. Ez ugyanis ráébreszt minket, hogy fontos az ökológiai mérőszámok folyamatos mérése, és az ökológiai túllépés megelőzése (ill. a túlterhelés állapotának mielőbbi megszüntetése).

[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu

Biomassza...

Az emberek többsége azt hiszi, hogy a népességnövekedés jó, vagy legalábbis semleges jelenség. Pedig valójában katasztrófa! Nem csak a vadvilágra nézve, de saját életminőségünkre is. Hazánk biokapacitását is 135%-ban túlterheljük (forrás: Global Footprint Network), így egyelőre a fogyás áldás, országunk pedig példát mutat a saját területüket túlterhelő országok számára.

Az elmúlt 40 évben az emberiség létszáma a kétszeresére nőtt, a vadon élő állatok száma pedig a felére csökkent (forrás: WWF). Az elképesztő arányokat, és a további növekedést döbbenetesen szemléleteti, hogy egyetlen nap alatt több embergyermek születik, mint ahány egyéb főemlős még megmaradt! (forrás: Population Matters). Mindezt úgy, hogy a nemzések közel felét, és a megszületett gyermekek negyedét a szülők nem is kívánták! (forrás: Guttmacher Institute) Nincs olyan környezeti probléma, amit ne súlyosbítana a népességnövekedés. A környezeti problémák pedig drámaian rontják az emberek életminőségét. Ideje megtanulnunk, hogy nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség - minden téren. A távoli országokban történő népességnövekedés is hatással van ránk, a globális problémák elől ugyanis nem tudunk elfutni (pl. klímaváltozás, emelkedő élelmiszerárak, csökkenő reálbérek, stb.).

A családtervezési lehetőségek megteremtése, valamint az ökológiai szemlélet terjesztése megoldja a globális népességnövekedés problémáját. Ez pedig összes többi probléma megoldásának kulcsa (pl. szegénység, háborúk, klímaváltozás, stb.) Enélkül csupán szélmalomharcot vívnánk.

A képen szereplő állítások forrása:
Yuval Noah Harari: „Homo deus” Animus Kiadó, 2016. 62.o.

Fegyverek...

"Minden legyártott fegyver, minden vízre bocsátott hadihajó, minden kilőtt rakéta lényegében lopás azoktól, akik éheznek és nincs meg a betevő falatjuk, akik fáznak és nincs ruhájuk. A fegyverkező világ nemcsak pénzt költ. Dolgozói verejtékét, tudósai tehetségét, gyermekei reményét is vesztegeti. Ez nem nevezhető semmilyen igazi értelemben sem életformának. A háború fenyegető fellege alatt az emberiség vaskeresztre feszítve haldoklik."
Dwight D. Eisenhower, az USA 34. elnöke, 1953-1961 (1890-1969)
Az Amerikai Újságszerkesztők Társasága előtt 1953. április 16-án mondott beszédből.

Kacatok...

A múlt század elején még az amerikaiak is puritán értékrendet követtek, és csak olyasmit vettek meg, amire valóban szükségük volt. Akkoriban még nem volt túl fejlett a marketingszakma, és nem létezett a TV sem, ami audiovizuális eszköz lévén egyszerre több érzékszervre van hatással. Az eszközök és módszerek fejlődésével a gyártók a hosszú évtizedek alatt meserségesen feltornázták az igényeket a manipulatív reklámokkal (és olykor a politikusok lefizetésével), amiket folyamatosan nyomni kell, hogy a fogyasztás szinten maradjon. A fogyasztás, ami a népességgel megszorozva végül pusztulásunkhoz vezet,[1] hacsak nem térünk át egy fenntartható rendszerre, ahol sem a gazdaság, sem a népesség nem növekszik.

A pszichológiai ismeretekre alapozott reklámok megkerülik az intellektust, és úgy bírnak rá egyébként hasznalannak tűnő termékek megvásárlására, hogy észrevétlenül összekötik azokat pozitív érzésekkel és erős ösztöneinkkel, vagy éppen félelmet keltenek bennünk, amely feloldását a termékhez kötik. A marketingesek így érik el, hogy szeressük a termékeket; játszanak az elménkkel.

Eközben a munkaerőpiaci versenyben embertársainkra akadályként vagy eszközként tekintünk, ami rendkívül természetellenes. Az ember ugyanis társas lény, és túlélésünk évmilliók óta az egymással való kooperációtól függött, a versenyt és a harcot pedig csak a legvégső esetben alkalmaztuk (hiszen az egy zéró-, vagy éppen negatív összegű játék). A tízezer éve tartó folyamatos túlnépesedett állapot miatt azonban egyre többen vagyunk egyre kevesebb természeti erőforrásra. A szűkösség a folyamatos népességnövekedés miatt technológiai fejlődés ellenére sem tűnt el.

A múlt század elején a fejlett országokban a népességnövekedés lassulása és a gyártószalag feltalálása révén már közel kerültek a bőséghez, ám ez rosszat tett az üzletnek. A marketing viszont a kapitalizmus segítségére sietett, és kialakították a fogyasztói kultúrát. Ez a 20. századi népességrobbanással együtt ahhoz vezetett, hogy 1970 óta már abszolút mértékben is túlterheljük a Földet.[2] A globális „bőség” ma már csupán azt jelenti, hogy minden ember Honduras átlagos életszínvonalán (1,7 gha/fő) élhetne (fenntartható módon). A tárgyakhoz való ragaszkodás emberi kötődésre cserélése boldogabbá és egészségesebbé tesz minket, ha pedig ezt a fajta tudatosságot kombináljuk a nem kívánt nemzések megelőzésével, akkor a fenntarthatóságot is elérhetjük!

[1] http://www.theguardian.com/…/limits-to-growth-was-right-new…
[2] https://www.footprintnetwork.org/our-work/

Igények...

Az emberi szükségletek az őskor óta nem változtak, mivel az ember fiziológiaja és agya sem változott. Csupán a szükségletek kielégítésére alkalmazott stratégiák változtak (elanyagiasodtak, főleg a reklámok miatt). A függőségek és mentális betegségek drasztikus növekedése alapján azonban tudhatjuk, hogy rossz irányba (a modern gyűjtögető-vadászó-halászó törzseknél szinte ismeretlen a függőség vagy a mentális betegség).

Egy példa: a közösségre irányuló szükségletet például sokkal hatékonyabban elégíti ki az emberi közelség, mint a mobileszközön vagy a számítógépen keresztül tartott kapcsolat. A fiatalok persze nem lehetnek mindig kortársaikkal, mivel az órák alatt a tananyagra kell figyelni, este pedig mindenki máshová megy haza. Valójában itt azzal van a gond, hogy a gyerekek egymáshoz kötődnek, mivel a szülőknek nincs rájuk elég idejük. A kortársak azonban képtelenek egymásról gondoskodni, és érzelmileg is fejletlenebbek, emiatt pl. gyakran kegyetlenek egymással (online is). A megoldás az volna, hogy a felnőtteknek legyen elég ideje, energiája, türelme és empátiája a gyerekre, hogy hozzá kötődjön (ez a természetes). Ha ez nem adott, akkor a gyermek érzelmi biztonság nélkül nő föl, a szülő pedig nem tudja megélni a szülőséget. Igazából még két szülő is kevés egy gyerekhez (főleg, ha mindketten teljes munkaidőben dolgoznak).

Egy másik példa, amikor a gyermek érzelmi biztonság híján során azt tanulja meg, hogy az emberekre nem lehet számítani (még a kortársakra sem). Így nem egészséges emberi kapcsolatokból próbálja megszerezni a boldogsághormonokat (pl. ölelés), hanem egészségtelen formáikból (pl. lájkvadászat), vagy bizonyos viselkedésformákból (pl. szerencsejáték, shopping), esetleg közvetlenül, szerhasználatból (pl. alkohol, cigaretta, drogok). Ezekben az esetekben nem kötődésről, hanem függőségről beszélünk; ez hátráltatja az élet valamelyik aspektusát (pl. munka, magánélet, stb.), káros az egészségre (pl. májrák, tüdőrák, stb.), és jellemzően többe is kerül, mint az egészséges, személyes emberi kapcsolatok ápolása. A gazdaságnak persze ez szuper, mert minél többet költünk, annál jobban nő a GDP, hogy nőhessen a részvényesek profitja, és hogy az állam fizethesse hitelei kamatait (amiket megkérdezésünk nélkül vett fel).

Megjegyzés: Szokták mondani, hogy régen az emberek átlagéletkora sokkal alacsonyabb volt, mint ma, ám ez alapvetően a magas gyermekhalandóság miatt volt így. Aki régen megélte a felnőttkort, az nagy eséllyel sokáig élt. A gyermekhalandóságot pedig nem az elektronikai-, vagy a divatcikkek szorították le, hanem mindenekelőtt az orvostudomány fejlődése, ami független a kapitalizmustól.

Szaporodás...

A népességnövekedés valójában nem egy pozitív jelenség, és még csak nem is semleges (amit a technológia képes ellensúlyozni) – hanem egy igazi ökológiai katasztrófa!

De szerencsére nem is elkerülhetetlen, ugyanis a nemzések közel fele, és a születések negyede nem kívánt, és világszerte nők százmilliói szeretnének hozzájutni a családtervezés eszközeihez.[1] Igazából a fogamzásgátlás a leghatékonyabb és leghumánusabb zöld technológia,[2] ill. a Fenntartható Fejlődési Célok elérésének legköltséghatékonyabb eszköze![3] A lányok oktatása oktatása pedig tovább csökkenti a tervezett gyermekek számát.[4]

Az emberiség jelenleg 160%-ban terheli a Földet (hazánk is 135%-ban),[5] emiatt pusztulnak az élőhelyek, és fogynak a természeti erőforrások. Mivel a globális problémák elől nem tudunk elbújni (pl. klímakatasztrófa, élelmiszerárak emelkedése, migrációs válság, stb.), így a globális népességnövekedés megállítása alapvető magyar érdek is! A fenntarthatóság elérése érdekében az emberiség környezetterhelését annyira vissza kell fogni, hogy 100% alá csökkenjen. Muszáj lesz, ugyanis amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik (hazánkban így kifejezetten jól jön az enyhe fogyás).

A technológiai hatékonyság* növelése révén sikerülhet csökkenteni a természeti erőforrások igénybevételét, ám a népességnövekedés azonban minden pozitív folyamatot hátráltat. Miatta ugyanis megnő a fogyasztók/szennyezők száma, a kényszerfogyasztás (pl. a fokozódó verseny kellékei), és a védelmi kiadások. Emellett pedig szegénységcsapdába zárja a tömegeket, akik örülnek, ha a meglévő technológiákkal képesek kielégíteni a növekvő népesség igényeket, és nem jut drága beruházásokra (pl. napelem, szélerőmű, stb.).

Kijózanító a tény, hogy az agrártechnológia már 1984-ben elveszítette a versenyt a népességrobbanással szemben (amit egyébként önmaga idézett elő korábban a traktorok és a műtrágyák elterjedésével).[6] Az élelmiszer-termelő képesség fejlődése a családtervezési lehetőségek megteremtése nélkül mindig csak ahhoz vezet, hogy egyre gyorsabban merítjük ki a természeti erőforrásokat (pl. talaj, víz, olaj, ásványok, stb.).

*A technikai hatékonyság azt mutatja meg, hogy egy adott folyamat során mennyi hulladék-, és hulladékhő keletkezik. Ez minél kevesebb, annál hatékonyabb a gazdasági folyamat.

[1] https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017
[2] Thomas Wire, „Fewer emitters, lower emissions, less cost”, 2009
[3] http://www.copenhagenconsensus.com/publication/post-2015-consensus-population-and-demography-assessment-kohler-behrman
[4] http://en.unesco.org/gem-report/sites/gem-report/files/girls-factsheet-en.pdf
[5] http://www.footprintnetwork.org/content/documents/ecological_footprint_nations/
[6] Donella H. Meadows „Időökológia * Világpolgár” BOCS Alapítvány, 2006. 15.o.

Túlnépesedés...

Ez a hatása a több ezer éve tartó, szaporodást erőltető, elavult hatalmi propagandának. A gépek, ill. a gépfegyver feltalálása óta már sem a gazdaság, sem a védelem szempontjából nem szükséges a népesség növelése. Az emberre jóformán csak a fogyasztó és a szennyező szerepe maradt (a jövő nyugdíjait sem a most születettek fogják megtermelni, hanem a robotok és szoftverek, csak meg kell adóztatni a munkájukat). Mégis, sokak elméjét még mindig az az elavult idea uralja, hogy "a népességnövekedés jó", pedig valójában katasztrófa; a vadvilág, és saját életminőségünk szempontjából is.

A tények:

1) Ökolábnyom = Népesség x Egy főre jutó Ökolábnyom (logika)
2) 1970 óta már nem nő a globális egy főre jutó ökolábnyom, csak a népesség, így az emberiség teljes ökolábnyomát a népességnövekedés növeli.[1]
3) A népességnövekedés az összes többi globális problémát súlyosbítja (pl. talajpusztulás, klímaváltozás, migrációs válság, stb.).[2]
4) A népességnövekedés növeli a kényszerfogyasztást (pl. a munkaerőpiaci verseny kellékei).[3]
5) Senkinek sem érdeke a népesség növelése, főleg nem a szegényeknek, mert annyival kevesebb természeti erőforrás jut egy emberre. (logika)
6) Mivel a természeti erőforrások nem gyarapodnak, így az egyenlőtlenségek növekedésének oka a népességnövekedés, a mohóság megnyilvánulásai (pl. kamat, profit) pedig csupán a folyamat eszközei. (logika)
7) Többszáz millió nő nem jut hozzá a családtervezés eszközeihez, valamint a hozzá kapcsolódó tudáshoz és jogokhoz, emiatt a nemzések közel fele, és a születések negyede nem kívánt.[4]
8) Az általános iskola elvégzése további 1-gyel, a középiskola pedig átlagosan 3-mal csökkenti a tervezett gyermekek számát.[5]
9) Ahol a nők hozzájutnak a családtervezés eszközeihez, valamint az ahhoz kapcsolódó tudáshoz és jogokhoz, ott szinte magától elkezd csökkenti a családméret.[6]
10) Magyarország lakossága így is 135%-ban túlterheli az ország területét,[7] így a fogyás most kifejezetten jól jön. Amelyik rendszer ugyanis nem fenntartható, az elkerülhetetlnül összeomlik – márpedig senki sem szeretné, hogy az ország összeomoljon (mint pl. Szíria). Az átmeneti fogyás tehát áldás, és legalább addig célszerű hagyni fogyni a népességet, amíg 100% alá csökken az ország terhelése (az ökolábnyom és a biokapacitás arányát tekintve).

+1) Mi, magyarok nem tudunk elbújni a globális problémák elől (pl. túlnépesedés, klímaváltozás), így ezek megoldása alapvető magyar érdek is! (logika) Megoldásuk kulcsa pedig a családtervezési lehetőségek megteremtése, valamint a lányok oktatásának segítése (belerértve a szexuális felvilágosítást, és az ökológiával, ill. családtervezéssel kapcsolatos ismereteket).

[1] https://www.footprintnetwork.org/our-work/
[2] http://bigthink.com/articles/overpopulation-is-the-root-of-all-evil
[3] Simonyi Gyula (szerk.): „Igazán Szeretne egy gyermek nálunk és most megfoganni?” BOCS Alapítvány, 2008. (116.o.)
[4] https://www.guttmacher.org/fact-sheet/adding-it-up-contraception-mnh-2017
[5] http://en.unesco.org/gem-report/sites/gem-report/files/girls-factsheet-en.pdf
[6] https://www.populationmatters.org/about/campaigns-and-projects/ten-per-cent-of-international-aid-for-family/
[7] http://www.footprintnetwork.org/content/documents/ecological_footprint_nations/

Gazdaság...

A gazdaság feladata, hogy eltartsa a népességet, a gazdaság fejlődése révén pedig egyre több embert lehetett eltartani. Ám a népességnövekedés nem egy „eredendően jó” dolog, hanem egy ökológiai kockázati tényező, potenciálisan végzetes következményekkel.

Történelmi áttekintés:

Az ember a tűz felfedezése révén felülkerekedett a többi állaton, így már nincs természetes ellensége. Emiatt elkezdett szaporodni, aminek már csak a terület eltartóképessége szabott határt. A populációs összeomlások elkerülése végett gyűjtögető-vadászó-halászó őseink egy része módszereket fejlesztett ki népességük szabályozására, míg mások mindig csak új területeket kerestek. Majd amikor elfogytak a szabad területek, egymásnak estek. Akkoriban a védelem elsősorban a katonaság létszámán múlt, ezért kialakultak a tömegtársadalmak és a hiearchia. A hatalmi propaganda a szaporodást erőltette, a PR pedig a papságra maradt („szaporodjatok és sokasodjatok”). Az ember tízezer éve a folyamatos túlnépesedettség állapotában van, a technikai és gazdasági újítások pedig alapvetően az egyre nagyobb népsűrűséghez való alkalmazkodást szolgálta. 1970 előtt csupán relatíve voltunk túlnépesedve (termelési képességeinkhez mérten), azóta viszont abszolút értelemben is (túlterheljük a Földet).

Mióta először túlnépesedtünk, a védelem kulcsa a további népességnövekedés volt, ami egy pusztító ördögi körhöz vezetett. Ám a múlt század elejére a géppuska, majd a hadsereg gépiesítése miatt mindent megváltoztatott (ezért vált értelmetlenné a sorozás). Ezután már nem volt szükség több emberre, mégis tovább szaporodtunk. A több ezer éve tartó hatalmi propaganda ugyanis már annyira mélyen beleivódott kultúránkba, hogy a nagyobb népességet automatikusan jónak tekintjük (pedig nettó káros, a vadvilágra és életminőségünkre is), a fogyástól pedig pánikolunk (még akkor is, ha túlterheljük az ország területét, amit talán nem tudunk, de érzünk). Ez egy súlyos értékrendi válság, amiből minél előbb ki kell kászálódnunk a saját érdekünkben. Aki ugyanis 10-15 év múlva is a Földön tervez élni, vagy vannak utódai, annak alapvető érdeke a globális népességnövekedés megállítása, és a fenntarthatóság elérése. Az átmeneti fogyás épp jól jön, a nyugdíjakat pedig úgysem a most születettek fogják kitermelni, hanem az automaták és a szoftverek (csak meg kell adóztatni a gépek munkáját).

https://www.footprintnetwork.org/our-work/

Folyt...

***