Tények Erődje: TZM - "The Zeitgeist Movement" ( A Korszellem Mozgalom ) - A fenntarthatóságot elősegítő szervezet bemutatása. ( 4. rész )

TZM - "The Zeitgeist Movement" : ( A Korszellem Mozgalom ) - A fenntarthatóságot elősegítő szervezet bemutatása.

( A Zeitgeist Mozgalom (angolul: The Zeitgeist Movement; magyarul: „Cájtgájszt-mozgalom”) egy fenntarthatóságot elősegítő, és ennek érdekében társadalmi-gazdasági változást pártoló, alulról szerveződő világméretű mozgalom. A Zeitgeist jelentése: „Korszellem”. A szervezet önkéntes, közösségi alapú aktivizmust, és figyelemfelhívó tevékenységet folytat egy globális és regionális szervezeti hálózat, projektcsapatok, éves rendezvények, médiagyártás, valamint jótékonyság révén.

A mozgalom fókuszában többek között az áll, hogy felismeri, hogy az emberiséget jelenleg sújtó társadalmi problémák zömének valódi oka nem holmi hibás politikai irányelv, korrupció, hiány, netán az „emberi természet”, vagy egyéb gyakori feltételezés. A mozgalom felismeri, hogy az olyan problémák, mint szegénység, hajléktalanság, korrupció, válság, háborúk, és éhezés csupán „tünetei” egy idejétmúlt társadalmi rendszernek, ugyanis a 20. század folyamán a föld meghaladta a tényleges hiányt (pl. élelmiszer, víz, ruházat, lakás, stb.), és már csak ezen javak elosztásával van a gond. Az elosztás pedig a gazdasági rendszer alapján szerveződik, ami a hiány menedzseléséről szól. A jelenlegi gazdasági rendszer ugyanis csak hiány, és problémák mellett tud működni, tehát már mesterségesen tartja fenn azokat, méghozzá a kínálat és a vásárlóerő korlátozása, valamint a kereslet növelése (pl. reklámok, függőség) révén. A Mozgalom aktivizmusa és figyelemfelhívó tevékenysége rövid-, és hosszútávra is vonatkozik. A hosszútávú cél - az áttérés az Erőforrás-Alapú Gazdasági Modellre - folyamatos törekvést jelent, amely mellett szükség van átmeneti reformokra, valamint közvetlen közösségi támogatásra.

A Zeitgeist Mozgalom nem tartozik egyetlen országhoz, vagy politikai erőhöz sem. A világra egyetlen rendszerként tekint, az emberiségre pedig egyetlen nagy családként, és felismeri, hogy ha hosszútávon szeretnénk fennmaradni, akkor az országoknak fel kell hagyniuk a fegyverkezéssel, és meg kell osztaniuk az erőforrásokat és ötleteket. Tehát a megoldások, amelyekre jutott, és amelyeket terjeszt a Földön mindenki érdekeit szolgálja, nem csak egy bizonyos csoportét.

Folyt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Zeitgeist-mozgalom )

A 2008-as alapítású "The Zeitgeist Movement" egy fenntarthatóságot elősegítő szervezet, amely közösségi alapú aktivizmust, és figyelemfelhívó tevékenységet folytat egy globális és regionális szervezeti hálózat, projektcsapatok, éves rendezvények, médiagyártás, valamint jótékonyság révén.

A Mozgalom fókuszában többek között az áll, hogy felismerjük, az emberiséget jelenleg sújtó társadalmi problémák zömének valódi oka nem holmi hibás politikai irányelv, korrupció, hiány, netán az "emberi természet", vagy egyéb gyakori feltételezés. A Mozgalom felismeri, hogy az olyan problémák, mint szegénység, hajléktalanság, korrupció, válság, háborúk, és éhezés csupán "tünetei" egy idejétmúlt társadalmi rendszernek. Az pedig éppen azért elavult, mert a XX. sz. folyamán meghaladtuk a tényleges hiányt (legalábbis ami az élethez szükséges javakat illeti, pl. élelmiszer, víz, ruházat, lakás, stb.), és már csak ezen javak elosztásával van a gond. Az elosztást pedig a gazdasági rendszer alapján szervezzük, ami viszont közismert alaptétele szerint a hiány menedzseléséről szól. És itt az alapvető ellentmondás, a jelenlegi gazdasági rendszer ugyanis csak hiány, és problémák mellett tud működni, tehát már mesterségesen tartja fenn azokat, méghozzá a kínálat és a vásárlóerő korlátozása, valamint a kereslet növelése (pl. reklámok, függőség) révén.

A “Zeitgeist” kifejezést így definiálhatjuk: Egy kor intellektuális, morális, és kulturális klímája. A "mozgalom" szervezett változást jelent. A Zeitgeist Mozgalom tehát egy társadalmi célkitűzés a kor intellektuális, morális és kulturális klímájának megváltoztatására. Egészen pontosan olyan értékek és gyakorlatok irányába, amik jobban szolgálják az emberiség jólétét.

Amire a TZM sarkall, azt röviden így lehetne megfogalmazni: "A Tudományos Módszer alkalmazása társadalmi célokra". Ez jelenleg nem érvényesül, mivel a társadalmi problémákat manapság elsősorban a monetáris gazdaság, és a politika keretein belül igyekeznek orvosolni. Jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszerünk (a piacgazdaság) nem fenntartható, ezért a mostani trendek mellett 2030-ra összeomlik (az MIT kutatása alapján). Ezt mindannyian szeretnénk elkerülni, ám ehhez az kell, hogy elterjedjen egy új, tudományos alapú gazdaságszervezési mód, mely a megfelelő visszacsatolások révén biztosítja a környezeti-, gazdasági-, és társadalmi fenntarthatóságot. Utóbbinak alapeleme, hogy minden ember szükségletéről gondoskodunk, hisz a termelékenység magas foka révén ez ma már technikailag lehetséges. Ennél természetesen már most többre vagyunk képesek, azonban a piacgazdaság alapvető mechanizmusai nem csak a javak elosztását, de a globális ökoszisztémát is veszélyeztetik, sőt, az újrahasznosítás figyelmen kívül hagyása miatt a nyersanyag-utánpótlást is. Ezek után talán már nem meglepő, hogy a szakadék széle felé tartunk. Ahhoz azonban, hogy ez az új gazdaságszervezési mód (az Erőforrás Alapú Gazdaság) elterjedhessen, először is informálnunk kell az embereket arról, hogy a mostani rendszer a kutatások szerint pár évtizeden belül összeomlik, valamint az értékrendet olyan irányba kell fejlesztenünk, hogy az alkalmas legyen a fenntarthatóság elérésére.
Ha a Zeitgeist Mozgalom számodra új, akkor javasoljuk, hogy nézd meg a Bevezetés az Erőforrás Alapú Gazdaságba c. rövid előadást (magyar felirattal), a Zeitgeist: Haladjunk Tovább c. dokumentumfilmet (magyar szinkronnal), ill. olvasd el A piacgazdaság alkonya c. cikket az oldalon (vagy a TZM: Defined c. kiadványt - egyelőre angolul), hogy kellő képet kapj a gondolatmenetről. A TZM Global Radio Show-t követve meghallgathatod a legfrissebb közleményeket, interjúkat.

Forrás:

http://tzm.hu/

https://www.facebook.com/tzmmagyarorszag/

((( 4.rész )))

*

Válogatott cikkek és Válogatott képes üzenetek:

Elvevők...

Elvevők: az olyan kultúrák, amik meggyőződése, hogy a világ az emberért van, és hogy a természeten uralkodnunk kell, mert így korlátlanul szaporodhatunk, ami „jó”

Meghagyók: az olyan kultúrák, amik tisztában vannak azzal, hogy ha az ember korlátlanul szaporodna, és kiirtana minden mást a táplálékán kívül, akkor végül kipusztulna

„Tudom jól, az emberek azt fogják majd kérdezni tőlem: „Azt akarod mondani, hogy térjünk vissza a vadászó-gyűjtögető életmódhoz?”
– Ez természetesen ostobaság – magyarázta Izmael. – Hányszor kell ezt elmondani? A ti gondotok nem a mezőgazdaság, hanem inkább az az őrült elképzelés, hogy a világ összes tápláléka titeket illet. Lényegében az emberek egészen a kezdetektől gyakorolták a mezőgazdaságot. Mindenütt és mindenkor ösztönözték kedvenc táplálékuk újratermelését – és ez maga a mezőgazdaság. A legtöbb máig fennmaradt Meghagyó nép elsősorban mezőgazdász és egyáltalán nem vadászó-gyűjtögető. A különbség köztetek nem az, hogy a Meghagyók nem foglalkoznak mezőgazdasággal, inkább az, hogy nem örökké tartó, a körülöttük lévő életközösség ellen viselt háborúként foglalkoznak vele.”

Könyvajánló: Daniel Quinn: „Izmael” Föld Napja Alapítvány, 1993.

Emberi Szaporodás...

Szakóca: Kb. 2,6 millió évvel ezelőtt elkezdtünk eszközöket használni [1]

Tűz: 600 ezer évvel ezelőtt már biztosan használtunk tüzet [2]
Fogak: Természetes ellenségeink fölé kerekedtünk, így a ragadozók már nem tartották kordában az emberek létszámát
Felkiáltójel: Az ember képessé vált olyasmi elképzelésére, ami nem létezik, mint pl. szellemek, pénz, ideológiák,[3] vagy az a pusztító idea, miszerint a „korlátlan szaporodás jó” [4]
Virág: A „Meghagyó” kultúrák a túlszaporodás elkerülése végett fogamzásgátló hatású növényeket (pl. vadmurok), ill. egyéb születésszabályozási technikákat kezdtek alkalmazni

Gabona: Az „Elvevő” kultúrák elkezdték termelni az élelmiszert, ám ez fogamzásgátlás nélkül még nagyobb élelmiszer-igényhez vezet (ördögi kör)
Ziggurat: A tömeg tömegtársadalmakhoz vezetett, és hierarchiához, az elit pedig a többi nép elleni védekezés miatt még több katonát akart (ördögi kör)
Fogaskerék: Az emberek elkezdtek gépeket használni a termeléshez, amik kezdetben megújuló energiát használtak (pl. szélmalom, fával fűtött gőzgép)
Csille: A szénbányászat révén sok száz millió év alatt felhalmozódott, könnyen kiaknázható, ám véges, és igen szennyező energiához jutottunk
%: A szén miatt azt hittük, hogy a jövő egyre csak jobb lesz, így elfogadottá vált a kamat, ám az államok eladósodása növekedéskényszert okozott
Kézmosás: Az orvostudomány lecsökkentette a halálozási rátát. Javított az életminőségen, ám fogamzásgátlás nélkül népességnövekedést okoznak
Olaj: A szénhidrogéneket kezdetben csak világításra használták, ám később folyékony üzemanyagként is elkezdték alkalmazni, illetve műtrágyák alapanyagaként

Géppuska: A gépfegyver révén már nem a katonaság létszáma volt a döntő (lásd: I. VH); védelmi okokból már nincs értelme a szaporodás erőltetésének
Futószalag: A gépiesítés csökkentette az ember gazdasági hasznát (lásd: Világválság); már gazdasági okból sincs értelme a szaporodás erőltetésének
Tabletta: A modern fogamzásgátlók ökológiai szempontból az emberiség legnagyobb felfedezése, ám sok száz millió nő még ma sem jut hozzájuk, emiatt a nemzések közel fele nem kívánt
Traktor: A gépiesített mezőgazdaság a fogamzásgátlás elterjedése nélkül népességrobbanást okozott, emiatt 1970 óta túlterheljük a Földet, illetve munkahelyek tűntek el a mezőgazdaságban
Robot: Az automatizálás tovább csökkentette az emberek gazdasági jelentőségét; ipari munkahelyek eltűnése (lásd: Lights-Out Manufacturing)
Drón: A katonai drónok tovább csökkentették az emberek katonai jelentőségét; most már jóformán csak pilótákra és speciálisan képzett gyalogságra van szükség
Agy-áramkör: A mesterséges intelligencia már a szolgáltatószektort is fenyegeti (lásd: önvezető kamion, könyvelőszoftver, stb.), és nincs 4. szektor, ahová átmenekíthetnénk a munkahelyeket

[1] https://www.livescience.com/7968-human-evolution-origin-tool.html
[2] http://discovermagazine.com/2013/may/09-archaeologists-find-earliest-evidence-of-humans-cooking-with-fire
[3] Yuval Noah Harari: „Sapiens” (2011)
[4] Daniel Quinn: „Izmael” (1993)

Fejlődés...

Szent-Györgyi Albert 1970-ben ezt a írta az „Őrült majom” c. könyvében: „Filozófiájának megfelelően az ember intézményeket teremt társadalmi szükségletei kielégítésére. Egyesek csatlakoznak ezekhez az intézményekhez, személyes érdekeiket az intézményes érdekek hálójába szőve; intézményekébe, amelyek gazdagságától és hatalmától saját jólétünk függ. Ebből az következik, hogy ezek az intézmények rövidesen inkább a saját érdekeiket, mint a társadalmi szükségleteket szolgálják. Amint az idő telik, a társadalom szemlélete és igényei megváltoznak, de az intézmények változatlanok maradnak; addig harcolnak érdekeikért, amíg – gyakran szenvedések, pusztítás és vérontás árán – el nem söpri őket a társadalom.”

Rámutat, hogy a tudomány fejlődése felgyorsította ezt a folyamatot, sőt, arra is, hogy magát a tudományos módszert is alkalmazhatnánk a társadalmi szükségletek kielégítése terén. A nagy nehezen elsöpört intézmények helyére azóta is csak ideológiák alapján szervezett új intézmények kerültek, márpedig az ideológiák idővel elkerülhetetlenül elavulnak. A jelenlegi tudásunk alapján, épp 1970 volt az az év, amikor az emberiség először túllépte a Föld eltartóképességét, így a status quo-ból élő, emiatt a változásokat hátráltató intézmények (pl. politika, iskolák, egyházak, stb.) immár az egész globalizált civilizáció összeomlásával fenyegetnek. Megjegyzés: a segélyszervezetek többsége is ilyen, mivel a problémák hatékony megoldása esetén csökkenne a bevételük – ezért azok megoldása helyett inkább a szervizelésükre koncentrálnak (csak próbáld meg rávenni valamelyiket, hogy bevételei egy részét fordítsa a rászorulók családtervezéshez való jogának biztosítására).

Az ideológiákhoz képest a tudományos módszer jobb, mert a függetlenül reprodukálható kísérletek révén bele van építve az önellenőrzés. Egy, a tudományos módszeren alapuló intézmény tehát még ha ragaszkodik is önnön fennmaradásáért, sosem tud elavulni, így mindig a lehető legjobban szolgálja a társadalmat. De még jobb, ha az emberek gazdaságilag csak a helyi közösségüktől függenek (a helyi kisközösség ember természetes közege), így semmilyen mesterséges intézmény nem fog ragaszkodni a fennmaradásáért.

Megjegyzés: a Mozgalom aktivistái önkéntes alapon végzik az azzal kapcsolatos tevékenységüket, így nem függenek tőle gazdaságilag. Emiatt a problémák mielőbbi megoldása az érdekük, hogy inkább könnyedebb és boldogabb dolgokra koncentrálhassanak az életben.

Függőség...

Anyagi jellegű szükségletcsoportok:

Létfenntartás, Biztonság (anyagi)

Érzelmi szükségletcsoportok:
Biztonság (érzelmi), Pihenés, Szeretet, Empátia, Közösség, Kreativitás, Autonómia, Életcél

A (kapitalista) piacgazdaságban a termelők valóban „megpróbálják” kielégíteni a szükségleteket, de csak a fizetőképes piaci szereplők számára, és nekik is a lehető legrosszabb hatékonysággal! A bevétel növelése érdekében ugyanis még az érzelmi szükségletekre is anyagi javakat kínálgatnak, amik viszont alkalmatlanok azok (tartós) kielégítésére, és sokkal többe kerülnek, mint a legjobb stratégia (a szeretetteljes emberi kapcsolatok ápolása). A „fogyasztó” tehát ugyanúgy hiába veri el a pénzét az anyagi javakra, mint a drogos az anyagra.

Példák:
Az autókat gyakran azzal próbálnak eladni, hogy általa majd szabadok leszünk (autonómia). Ez egyrészt csak nagyon korlátozott módon érvényesül, másrészt az autó üzemeltetése, karbantartása, a parkolás, és adott esetben a havi törlesztőrészlet kifejezetten korlátozzák a szabadságunkat!

Az egyik cipőgyártó nemrég ezzel a szlogennel reklámozta lábbelijeit: „A cipő boldoggá tesz”. Ez talán még igaz is, de max. három napra (minden csoda három napig tart). A kiegyensúlyozott, szeretetteljes emberi kapcsolatok viszont nap, mint nap boldoggá tesznek. Lehet ezer pár cipőnk, akkor is boldogtalanul leszünk, mert a cipő nem szeret, és nem ad empátiát.

Egy túlárazott korpásodás elleni sampont gyártó cég egyik reklámjában azt próbálta elhitetni, hogy a termékük az egyetlen módja a korpásodás leküzdésére, és ha nem veszed meg, akkor nem elégül ki a közösségre irányuló szükségleted, mert a korpa miatt észre sem fognak venni. Sokkal olcsóbb és hatékonyabb stratégia egy pár száz forintos kéntartalmú gyógyszertári sampon a korpára, és olyan barátok keresése, akik feltétel nélkül elfogadnak és szeretnek (a közösségre irányuló szükségletünk kielégítésére).

Globális gondok...

Mivel a természeti erőforrások nem gyarapodnak, a gazdaság pedig valójában nem termel, csupán átalakítja (és fogyasztja) erőforrásokat, így a népességnövekedés idővel elkerülhetetlenül túlnépesedéshez vezet (lásd Húsvét-sziget). A háborúknak mindig is az volt az oka, hogy a különböző népcsoportok ökolábnyomai összeértek. Sokáig pozitív dologként tekintettek a népességnövekedésre, mert évezredekig szükség volt rá védelmi szempontból (ördögi kör). Ám a géppuska és a drónok (illetve a robotok és a robotadó) fényében a népességnövekedés már nettó káros.

A népességnövekedés nem csak a verseny fokozása révén hátráltatja a hatékonyság növelését, hanem közvetlenül is. A növekvő népességet ugyanis valahogy el kell tartani, így annyival kevesebb erőforrás idő pénz jut a hatékonyság növelését elősegíteni képes beruházásokra (pl. megújuló energia, újrahasznosítás, stb.). A népességnövekedés megélhetésért folyó verseny fokozódása révén a kényszerfogyasztás növekedését eredményezi.

A túlfogyasztás diszkrecionális részének hátterében a bölcsesség hiánya is áll. Sokan nem tudják, hogy csak a létfenntartás és a biztonság anyagi jellegű szükségletek, a többi nem (pl. pihenés, szeretet, szabadság, stb.). Ezeket anyagi javakkal nem lehet kielégíteni, ill. csak nagyon rövid időre (pénzpazarlás). Leghatékonyabb kielégítési módjuk az egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatok (sőt, az érzelmi biztonsághoz is emberi kapcsolatok kellenek). A kellemes érzések a kielégített szükségletekből fakadnak, a kellemetlen érzések pedig a kielégítetlen szükségletekből. Aki a boldogsághormonokat kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok helyett valami másból próbálja beszerezni (pl. szerek, javak, pénz, hatalom, stb.), az függő. A függőség pocsék hatékonysággal bír ilyen téren, és romboló hatású.

Az osztalékfizetés motivációt ad a profit, és így a bevételek növelésére, ezt pedig remekül szolgálja a tervezett elavulás, ami indokolatlanul sok hulladékot jelent. Emellett motivációt ad a költségcsökkentésre is, és ha a költséghatékonyság csak a technikai hatékonyság rovására érhető el, akkor úgy fog megvalósulni. Az osztalékfizetés és a (versenyalapú) piacgazdaság reális alternatívája a nonprofit közösségi gazdálkodás.

A banki kamat révén a gazdagokhoz áramlik a pénz (egyfajta fordított Robin Hood).[1] Emiatt a kamatok megfizetéséhez folyamatosan növelni kell a gazdaság méretét, ami egyre nagyobb környezetterhelést eredményez. A kereskedelmi bankok általi pénzteremtésre és a banki kamatra reális alternatívát jelent, ha a pénzteremtés és a kamatszedés joga visszakerül az újraelosztásért felelős szervezetekhez (pl. állam, önkormányzat). Így ugyanis a kamat egy adónemmé válik, és mindig újraelosztásra kerül, ezáltal megfizetéséhez nem kell bővíteni a gazdaságot.[2]

[1] httpwww.lesyndromedelamonnaie.frmediapool67670611dataMonetaryGrowth_.pdf (18.o)
[2] httpkovasz.uni-corvinus.hukov13kennedy.html

Népességcsökkenés és fejlődés...

Ha szigorúan véve nem is "minden", de kétségtelenül a legtöbb globális probléma gyökéroka a népességnövekedés. A tömeg például tömegtársadalmakhoz vezet, ami elkerülhetetlenül átláthatatlan és igazságtalan, és valójában természetellenes a kisközösségekhez evolválódott ősember agyunk számára (lásd: Dunbar száma). A népességnövekedés elkerülhetetlenül ökológiai túlterhelést okoz, ami már tízezer éve természetpusztításhoz, háborúkhoz, sőt, civilizációk összeomlásához vezet, és ami most egész globalizált civilizációnkat fenyegeti.

A klímaváltozás és a népességnövekedés is csupán ugyanannak az éremnek a két oldala. Mert bár igaz az, hogy a leggazdagabb 10% felelős az ÜHG-kibocsátások 50%-áért,[1] ám nem tekinthetünk el a másik 50%-tól sem, ráadásul a leggazdagabb 10% népessége is jórészt túlnépesedett országokban él (pl. Anglia, Hollandia, Japán, stb.), miközben népességük tovább nő! Az pedig, hogy a legszegényebb 35% csupán 10%-ban járul hozzá az ÜHG-kibocsátáshoz, nem azt jelenti, hogy mindenki más indokolatlanul sokat szennyez, ugyanis a legszegényebbek annyira deprivált helyzetben vannak, hogy még alapszükségleteiket sem tudják kielégíteni! (pl. rendszeres táplálkozás, tiszta ivóvíz, stb.)

Az egyenlőtlenség mértékének növekedése pedig szintén a népességnövekedés következménye, minthogy egyre többen vagyunk a véges mennyiségű természeti erőforrásokra – a kamat, a profit és a háborúk csupán a folyamat eszközei, mikéntje. Mindemellett a népességnövekedés hátráltatja a környezetbarát technológiák technológiák terjedését, mivel az egyre nagyobb népesség eltartása több kiadást igényel, így annyival kevesebb jut az ilyen jellegű beruházásokra.

Valójában még a nagy fogyasztás is részben a népességnövekedésből fakad, ugyanis annak révén egyre fokozódik a verseny a természeti erőforrásokért, ami növeli a kényszerfogyasztást (pl. oktatáshoz és munkaerőpiaci versenyhez kapcsolódó fogyasztás, biztonsági kiadások, stb.). A gazdagabb országok lakói tehát részben azért fogyasztanak többet, mert többet tudnak arra költeni, hogy ne maradjanak le a globalizálódott munkaerőpiaci versenyben (pl. ingázás), és hogy elszigeteljék magukat a tömegtől, (pl. autó, biztonsági rendszerek, üdülések stb.), illetve a környezet degradálódásától (pl. légkondi). Ezen felül pedig van némi diszkrecionális fogyasztásuk is, ami tényleg nem szolgálja a versenyben maradást, vagy a tömegtől és annak hatásaitól való elszigetelődést (pl. élvezeti cikkek, ajándékok, stb.).

[1] https://www.oxfam.org/en/pressroom/pressreleases/2015-12-02/worlds-richest-10-produce-half-carbon-emissions-while-poorest-35

Ökolábnyom...

Az ökológiai lábnyom egy erőforrásmenedzselésben és társadalomtervezésben használt érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra vagy vállalkozásokra is.

A karbonlábnyom (vagy szénlábnyom) az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának egyik mértéke. Segítségével mérhetővé válik, hogy mennyiben járulunk hozzá a klímaváltozáshoz. A karbonlábnyom azt mutatja, hogy egy vállalat tevékenysége, vagy egy termék életciklusa, vagy egy ember ill. egy adott társadalom életmódja nyomán mennyi közvetlen és közvetett karbonkibocsátás kerül a levegőbe. A karbonkibocsátás az összes üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátást jelenti; minden ÜHG-kibocsátást tonna szén-dioxid egyenértékben (t CO2e) számolunk, ami egyben a karbonlábnyom mértékegysége is.

Azért fordulhat elő, hogy az ökolábnyom (átmenetileg) nagyobb, mint a biokapacitás, mert a bolygónak vannak tartalékai, amit viszont már elkezdtünk felélni, és az MIT számításai alapján 15 éven belül elfogynak, amikor is a globalizált világgazdaság összeomlik, mint anno a Húsvét-szigeten,[1] föltéve persze, hogy nem fordítjuk meg időben a trendeket (pl. gazdasági növekedés, húsfogyasztás növekedése, népességnövekedés, stb.) Érdemes hozzátenni, hogy a gazdasági növekedés megállításával is növelhető a jólét, amennyiben növeljük a javak megosztásának arányát (pl. autók, fűnyírók, szerszámok, stb.). Ehhez persze szükség van a bizalomra, amihez pedig egyfajta közösségépítésre. Ebben nagy segítséget nyújthat a https://miutcank.hu/

Itt egy interaktív térkép, ami az egyes országok fenntarthatóságát mutatja: http://www.footprintnetwork.org/ecological_footprint_nations/

[1] http://sustainable.unimelb.edu.au/sites/default/files/docs/MSSI-ResearchPaper-4_Turner_2014.pdf

Robotpilóta mód...

A „robotpilóta üzemmód” azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül cselekszünk. Nem tervezzük meg minden mozdulatunkat pl. járás, evés vagy fürdés közben, és minél gyakrabban csinálunk valamit, annál kevésbé. Ugyanez érvényes a kommunikációnkra, főleg, ha erősek az érzelmeink. De ha ezt felismertük, és időnként elgondolkodunk azon, hogy mit is tennénk vagy mondanánk egy adott helyzetben, még akkor is esélyes, hogy gondolatainkat gyermekkorban készen kapott, soha meg nem kérdőjelezett, sokszor az ókorból ránk maradt, és mára végletesen elavult értékek alakították (pl. népességnövekedés-mánia, gazdasági növekedés-mánia).*

Ha viszont egyszer rászánjuk az időt, és megkérdőjelezünk mindent, még saját értékeinket és gondolatainkat is, akkor eljuthatunk oda, hogy az egyetlen bizonyosság az, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”. Ezután újraalkothatjuk világképünket, immár csakis azt elfogadva, amit empirikus módon valóban minden esetben tapasztalunk, figyelembe véve azokat az eseteket is, amik cáfolják elképzeléseinket (a cáfolt elméleteket el kell vetnünk, és újat kell keresni helyette). Megjegyzés: minden ember közös érdeke az életminőség fenntartható módon történő javítása.

Mindeközben azt is ellenőriznünk kell, hogy tapasztalatainkból valóban logikus következtetéseket vontunk-e le. Ám ez egyáltalán nem könnyű, mert az ember agya nem a logikus gondolkodásra fejlődött ki, hanem a túlélésre, amit leginkább a heurisztikus következtetések levonása szolgál. A logikát és a filozófiát ezért tanulnunk kell, ami leginkább abban segít, hogy mások (régebben élt emberek) logikai hibáit mi már ne kövessük el! Logikai hibák gyűjteménye: https://a.te.ervelesi.hibad.hu/

Mivel az empirikus bizonyítékok gyűjtése csak a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgok esetén megy, és mivel senki sem képes arra, hogy elvégezze az összes tudományos kísérletet, ami csak elgondolható, így a világ megismerése érdekében elkerülhetetlen, hogy valamennyire a tudományra hagyatkozzunk. A tudomány egyszerre jelenti a tudományos módszert, és az általa eddig összegyűjtött tudásanyagot. Azért erre érdemes, hagyatkozni, mert a tudományos módszerbe az egymástól függetlenül reprodukálható kísérletek révén bele van építve az önellenőrzés.

*Például a legtöbben nem kérdőjelezik meg, hogy miért is gondolják automatikusan a népességnövekedésről, hogy „jó”, és miért gondolják, hogy ha csökken, az csak „rossz” lehet. Így nem is jöttek rá, hogy ez már rég nem igaz, mert már nem az ember a katonai és a „termelési” potenciál alapja (lásd: géppuska, robotok). Jó is, hogy már nem az, mert ha el akarjuk kerülni az összeomlást, akkor el kell érni a fenntarthatóságot (ami a jelenlegi egy főre jutó magyar ökolábnyom mellett kb. 7,5 milliós lakosság esetén sikerülne,[1] így most kifejezetten jól jön a fogyás).

[1] http://data.footprintnetwork.org/#/

Civilizáció...

Sokan azt szajkózzák, hogy az emberek csak a sokkhatásokból tanulnak. Ez csak azt mutatja, hogy fogalmunk sincs arról, hogyan kell élni. Őseink még tudták, és minthogy az ökoszisztémák működésének alapszabályai, illetve az ember szükségletei azóta sem változtak, a legalapvetőbb bölcsességek továbbra is érvényesek. Csak nem ismerjük azokat, vagy éppen fittyet hányunk rájuk – ez utóbbi a gőg (hübris).

A történelem tanulságainak levonása segít, hogy meglássuk a mintázatot az eddigi sokkhatások okai mögött (pl. azt, hogy a háborúk oka mindig is az volt, hogy a különböző népcsoportok ökolábnyomai összeérnek, vagy hogy az ökológiai túlterhelés hosszútávon elkerülhetetlenül összeomláshoz vezet). Ha szeretnénk, hogy fennmaradjon kultúránk, akkor tanulnunk kell a múlt hibáiból, és változnunk, hogy a sokkhatásokat ne megvárjuk, hanem az okokat ismerve elkerüljük azokat. Mert egy kellően nagy sokkra bármilyen reakciót adunk, hasztalan. Ilyen például az ökológiai összeomlás, ami a túlnépesedett Szíria vesztét okozta (50 év alatt négyszeresére nőtt a lakosság, ami túllegeltetéshez vezetett, az aszály pedig megadta a kegyelemdöfést).

A súlyos/végzetes sokkokat elkerülhetjük, ha észben tartjuk a legalapvetőbb összefüggéseket, mint pl. azt, hogy amelyik rendszer nem fenntartható, az elkerülhetetlenül összeomlik. Márpedig országunk (és a világ országainak háromnegyede) jelenleg nem fenntartható. Ahhoz tehát, hogy bölcsen elkerüljük Szíria sorsát, el kell érnünk a fenntarthatóságot. Ehhez talán a legegyszerűbb, ha egyelőre hagyjuk fogyni a népességet, mivel ez most kifejezetten jól jön a magyarságnak! Az ökológiai és társadalmi problémákat is enyhíti, és sokszoros megtakarítást jelent az adófizetők számára, ha minden lány és nő számára biztosítjuk a fogamzásgátlókhoz való hozzáférést, illetve a hozzájuk kapcsolódó tudást és jogokat [1] (a családtervezés 1968 óta emberi jognak számít).

Emellett persze aktívan törekedhetünk a biogazdálkodás dominanciájának elérésére (a talajpusztulás megelőzése végett), a mocsarak visszaállítására (a vízbiztonság érdekében), az újrahasznosítás maximalizálására (Németország pl. 66%-ban újrahasznosítja hulladékát, amivel világelső),[2] valamint a helyi közösségek újjászervezésére (ami az ember természetes közege, a legegészségesebb társadalmi környezet a gyermeknevelés szempontjából,[3] és így a legjobb módszer a függőségek és mentális betegségek elkerülésére).[4]

[1] https://www.gatesfoundation.org/…/Global-De…/Family-Planning
[2] https://resource-recycling.com/…/germanys-recycling-rate-c…/
[3] https://www.sciencedaily.com/releas…/2010/…/100921163709.htm
[4] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3330161/

Gépember...

Az ember tulajdonképpen egy rendkívül bonyolult, négymilliárd éven át evolválódott biológiai gép. A sok mutáció, szelekció, és a többi fajjal (pl. ragadozókkal, kórokozókkal) történő koevolóciú végül nagyon bonyolult gépezetet hozott létre, ami sokszor meglehetősen nyakatekert megoldásokat alkalmaz (lásd: vakfolt, garat, laringeális ideg, stb.), vagy könnyen meghibásodik (pl. vakbél, prosztata, stb.). Azért fordulhatott elő ilyesmi, mert az emberi test fő funkciója ugyanaz, mint az összes többi biológiai gépé, vagyis a benne található gének másolgatásának elősegítése. Többek között epp azért szaporodunk, hogy az egyedfejlődés során a testünkben felhalmozódott javíthatatlan hibákat kiküszöbölendő, a gének új gépeket alkothassanak maguknak (utódok).

Ám törzsfejlődésünk (evolúciónk) során kialakult a bonyolult agyunk, és általa képesek vagyunk az önreflexióra is. Képesek vagyunk felismerni, hogyan alakult fajunk, és képesek vagyunk célt találni saját magunk számára. /Vannak például olyanok, akik ösztöneiken felülemelkedve úgy döntöttek, nem lesznek génjeik szolgája, és nem szaporodnak (lásd: childfree mozgalom). Ez egy túlnépesedő világban igen nemes gesztus, de igazából bárki enyhítheti a problémát, ha több baleset-teherbeesés folyamatos megelőzését támogatja valahol a világban, mint ahány gyereke van./

Az ember agya azt is lehetővé tette, hogy mesterséges intelligenciákat hozzunk létre. Még csak speciális mesterséges intelligenciákat vagyunk képesek alkotni egy-egy feladatra, amik viszont abban akár túl is szárnyalják az embereket (pl. arcfelismerés). De még csak nem is kell jobbnak lennie; gyors reakciót igénylő feladatokban akkor is túlteljesíthet minket, ha csak gyorsabban csinálja ugyanazt (pl. vezetés). Persze még nem tudtunk általános mesterséges intelligenciát létrehozni, és azt sem tudjuk, hogyan lehet elérni, hogy egy mesterséges agy tudatot produkáljon.

Valószínűsíthető, hogy egy általános mesterséges intelligencia, ami képes magát fejleszteni, nagyon gyorsan túlszárnyalna minket, és onnantól kezdve folyamatosan fejlődne, majd idővel nálunk is bonyolultabbá válna (bár fizikai teste esetében valószínűleg mellőzné az evolúcióra jellemző kókány megoldásokat). Ezáltal nagyon hamar mi lennénk a mesterséges intelligenciák „háziállatai” (feltéve, hogy megtűrnének minket). A filmekben megjelenő androidoknak tehát nagyon szigorú beépített korlátozásokkal kell rendelkezniük ahhoz, hogy bárki is huzamosabb ideig alsóbbrendűnek tarthassa őket. Van is erről egy sci-fi film, amiben külön rendőrségi egység foglalkozik az önfejlesztő robotok megtalálásával és kiiktatásával (Automata, 2014).

Jövő...

Érdekesség: az, hogy az ember mit gondol a jövőről, nagyban befolyásolja gyermeknemzési kedvét, illetve a már meglévő utódok is befolyásolják azt, hogy mit gondol a jövőről (ha már van, akkor szeretné hinni, hogy a jövő jobb lesz, vagy legalábbis nem rosszabb).

Ironikus, hogy leginkább az emberi népesség számának alakulásán múlik, hogy milyen lesz a jövőnk. A népességnövekedés miatt ugyanis gyorsabban fogynak a természeti erőforrások, mivel nő az emberiség alapfogyasztása, illetve a zsúfoltság, a környezetpusztítás és a verseny fokozódása révén nő a kényszerfogyasztás (pl. légkondi, közlekedés, stb.). A természeti erőforrások (pl. talaj, ivóvíz, stb.) fogyása és az országok növekvő ökolábnyomainak egymásnak feszülése miatt pedig nő a háborúk, illetve az országok összeomlásának valószínűsége (pl. Szíria). Talán azért nem észleltük még értelmes létformák nyomait, mert jellemzően túlszaporodnak és kipusztulnak az önmaguk által okozott klímakatasztrófa, vagy egyéb globális vész miatt? (pl. atomháború)

Akárhogy is, a családtervezés emberi jog, és a népességnövekedés megállításának leghatékonyabb, leghumánusabb és legolcsóbb módja a középszintű oktatás, valamint a fogamzásgátlókhoz való hozzáférés biztosítása minden nő számára. Ezt az ENSZ már 2000-re szerette volna elérni (Kairói Akcióprogram), majd mivel nem sikerült, 2015-re (Milleniumi Fejlesztési Célok), és minthogy addigra sem valósult meg, újfent 2030-ra tűzte ki célul (Fenntartható Fejlődési Célok). A kormányok viszont nem teljesítik vállalásaikat, ezért célszerű rásegíteni (már ha a Földön tervezünk élni néhány évtized múlva is, vagy ha vannak utódaink, akiknek jót akarunk). Szerencsére vannak olyan segélyszervezetek, amik ezzel foglalkoznak (pl. Population Matters, BOCS Alapítvány, stb.).

Mozgalom...

Ilyen lépések pl. a családtervezési (fogamzásgátlási) emberi jogának biztosítása minden nő számára, ami messze a leghatékonyabb klímavédelmi (és környezetvédelmi) stratégia. Vagy a helyi közösségek, valamint nonprofit közösségi vállalkozások szervezése, amik az életminőség fenntartható módon történő javításának záloga.

A helyi kisközösség ugyanis az ember természetes közege, a gyermeknevelés legideálisabb környezete, és az azt jellemző stabil, kiegyensúlyozott, kooperatív emberi kapcsolatok érzelmi szükségleteink kielégülésének (a boldogság-hormonok beszerzésének) leghatékonyabb módja (szemben függőségekkel és a fogyasztással). A nonprofit termelés pedig kiküszöböli a motivációt a növekedésre, ami egy véges erőforrásokkal rendelkező országban/bolygón eleve nem folytatható örökké (sőt, már rég túlléptük a Föld eltartóképességét, és most már a megújuló erőforrások is fogynak, pl. talaj, erdők, halak).

A Mozgalom hosszútávú célja pedig az, hogy a társadalom-, és gazdaság szervezése a tudományos módszer mentén történjen, ugyanis ez az emberiség által ismert legjobb módszer az összefüggések feltárására, és a tanultak gyakorlatban történő alkalmazására a közös cél érdekében (ami ugye az életminőség fenntartható módon történő javítása). A módszer jellemzői az ideológiák hiánya, valamint a kísérletezés, ami által bele van építve az önellenőrzés és a fejlődés.

Műanyag...

A műanyaggal nem az a legnagyobb baj, hogy soká bomlik le (bár igen kellemetlen azoknak az állatoknak, amik beleszorultak, vagy táplálék helyett azzal van tele a gyomruk), hanem az, hogy mindeközben mérgezik a környezetet (leginkább az adalékanyagok miatt, de sokszor magának a műanyagnak a monomerje is mérgező, mint pl. a PET esetén).

A tengerek megtisztulása (és így a tengeri ökoszisztémák egészségének megőrzése) érdekében a leghatékonyabb stratégia a műanyaghulladék keletkezésének megelőzése, illetve a viszonylag gyorsan lebomló, és/vagy nem mérgező alternatív anyagok használata (pl. fa, fém, üveg, bioműanyagok, stb.). Persze a szemetelést nehéz teljesen kiiktatni, ám még akkor is hatékonyabb a tengerekbe ömlő folyók megszűrése, mint az óceáni hulladékfoltoké (a megelőzés mindig jobb, ráadásul a szárazföldektől távol lebegő gépek javítása körülményes és drága).

Érdekesség: még a műszálas ruhák mosása révén is hozzájárulunk a tengerek műanyaggal való szennyezéséhez, akár kétezer szálacskával mosásonként. Ez azt jelenti, hogy a környezetvédelem érdekében csak természetes anyagból készült, és nem mérgező anyagokkal festett ruhákat érdemes hordanunk... vagy nem mérgező bioműanyagból. De kevert anyagú ruhát semmiképpen sem, mert nem lehet újrahasznosítani, ha pedig szemétlerakóba kerül, akkor (hagyományos) műanyag-tartalma mérgezi a talajt/talajvizet (valamint elégetésekor mérgező anyagok szabadulnak fel).

Források:
https://www.popsci.com/sea-plastic
http://www.sciencemag.org/news/2014/06/rocks-made-plastic-found-hawaiian-beach

Orvosság...

Talán közhelynek számít, hogy nem mozgunk eleget, ám nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek fontosságát. A meditáció a kutatások alapján csökkenti a szorongást,[1] javítja a kreativitást,[2] és egyéb mérhető pozitív hatásai is vannak.[3] Elkezdhetjük úgy is, hogy eleinte csak néhány percet végezzük, aztán ha rákaptunk, egyre hosszabb ideig, majd naponta akár többször is.

Hippokratesz mondotta: „Legyen az ételed az orvosságod, és az orvosságod az ételed”. A feldolgozott ételekkel alapvetően az a gond, hogy tele vannak a szervezet számára ismeretlen vegyszerekkel, és gyakran van bennük tartósítószer, ami kis mennyiségben is méreg, főleg, ha rendszeresen bevisszük a szervezetünkbe. A friss levegő és a természet közelsége nagyon jó hatással van egészségünkre, ám lehetőleg olyan helyen legyünk a szabadban, ahol nem járnak autók.

A levezetetlen stressz (azaz a kortizol, és egyéb stresszhormonok jelenléte a szervezetben) gyengíti az immunrendszerünket, és hosszútávon tönkreteszi a szerveinket. A kutatások alapján az egyik legnagyobb felesleges stresszforrás, hogy amiatt aggódunk, hogy mások vajon mit gondolnak rólunk. Többek között ezért foglalkozunk annyit a külsőnkkel, és ezért gyűjtünk státuszszimbólumokat. Persze az volna az ideális, ha egy sokkal kevésbé egyenlőtlen társadalomban élnénk, ahol nincs értelme a státuszszimbólumoknak, ám a káros hatásait most is enyhíthetjük, ha nem törődünk azzal, milyennek tűnünk különböző túlárazott holmik révén (pl. márkás cipő, óra, póló, mobiltelefon, tablet, stb.). Nem csak egészségesebbek, de valójában sokkal boldogabbak leszünk, ha a státuszunk ismeretlenek felé mutogatása helyett azokkal foglalkozunk, akik ismernek és szeretnek. Ha kíváncsiak vagyunk, mit gondol valaki rólunk, kérdezzük meg, de ha ezt a kérdést tolakodónak tartanánk, mert nem vagyunk olyan jó kapcsolatban, akkor úgysem számít, mit gondol rólunk az illető.

A TV a reklámokkal folyamatosan felerősíti a státusz hajszolását, és egyéb kicsinyes, hiú, gyerekes viselkedési formákat. Miután kiköttettük, kedvenc filmjeinket, sorozatainkat az interneten is megnézhetjük, vagy letölthetjük, és megnézhetjük a TV-készüléken, immár a zavaró reklámok nélkül.

[1] https://www.psychologytoday.com/blog/use-your-mind-change-your-brain/201305/is-your-brain-meditation
[2] http://blog.ted.com/4-scientific-studies-on-how-meditation-can-affect-your-heart-brain-and-creativity/
[3] http://www.forbes.com/sites/alicegwalton/2015/02/09/7-ways-meditation-can-actually-change-the-brain/#3efbca4b7023

Környezet...

Környezetterhelés = Népesség x Fogyasztás x Hatékonyság

A teljes magyar ökolábnyom a rendelkezésre álló biokapacitás 130%-a. Ez azt jelenti, hogy összességében feléljük az ország természeti tőkéjét. Ilyen szempontból kifejezetten jól jön az enyhe népességfogyás, ám a politikusok még így is az értelmetlen gazdasági növekedést erőltetik. Pedig mint OECD ország, a gazdaság mérete már „elég nagy”, és a jóllét növelése érdekében már csupán annyi a dolgunk, hogy egyenlőbben osszuk el a jövedelmeket (lásd: skandináv országok).[1] Emellett a már megtermelt javakat, vagy legalább egy részüket a birtoklásra irányuló mentalitás helyett meg is oszthatjuk egymás között, így kevesebb termelés mellett több ember jut hozzá a javakhoz (lásd: autómegosztás, lehetőleg nonprofit alapon). Ezáltal növelhetjük a hatékonyságot, mivel több szükségletet kevesebb anyag és energia felhasználása révén tudunk kielégíteni.

Érdemes tisztázni a szükségletek fogalmát; a közgazdaságtanban tévesen a valódi szükségleteket és a vágyakat (együtt: igények) hívják „szükségleteknek” (még az aranyozott WC is). Ugyanakkor jól elkülönülnek a szükségletek és a vágyak, utóbbiak nem kielégülése ugyanis bár okozhat frusztrációt, de egészségügyi problémát nem. A szükségletek csoportjai: létfenntartás, biztonság, pihenés, szeretet, empátia, közösség, kreativitás, autonómia, életcél (Manfred Max-Neef nyomán). Figyeljük meg, hogy a létfenntartáson és biztonságon kívül a többi szükséglet tulajdonképpen már nem igényel javakat, csupán saját tetteinket (pl. alvás), illetve egészséges, szeretetteljes emberi kapcsolatokat. A reklámok mégis azt igyekeznek elhitetni, hogy ezekhez is drága holmikra van szükségünk, pl. a közösségre irányuló szükségletünk kielégítéséhez túlárazott korpásodás elleni samponra, a szabadsághoz pedig egy új autóra (jellemzően hitelre, ami kifejezetten korlátozza szabadságunkat).

[1] https://www.ted.com/talks/richard_wilkinson?language=hu

Megélhetés...

Attól, hogy erőltetjük a születést, még mindig jobban megéri súlyosan túlnépesedett országokban termelni, emiatt csak horribilis összegű állami támogatások és kedvezmények fejében tudjuk őket (ideig-óráig) itt tartani. 2020 után úgyis továbbállnak, vagy automatizálnak, mert elapadnak az EU-s források, és nem lesz miből támogatni az autógyárakat. A szaporodás és a munkahelyeremtés erőltetése vesztes stratégia. Az jut előnyhöz, aki hamarabb éri el a fenntarthatóságot (maximalizálva az újrahasznosítást), és hamarabb állítja át az államháztartását a robotok munkája után fizetendő adókra (és a vámokra).

A pályakezdők körében már most is átlagon felüli a munkanélküliségi arány, ráadásul az európai munkahelyek felét 15 éven belül automatizálni és komputerizálni lehet.[1] A történelem pedig azt mutatja, hogy már 25%-os munkanélküliség és teljesen destabilizál és radikalizál egy társadalmat (lásd: náci Németország). Már Kínában és Indiában is automatizálnak, mert az ember egyszerűen nem tud versenyezni a géppel.[2][3] De szerencsére nem is kell; csak annyit kell tennünk, hogy meghaladjuk azt az elavult ideát, hogy az emberi munkából akarjuk eltartani a gyerekeket, a nyugdíjasokat, és az elitet. A rabszolgaságot a gépek miatt töröltük el; a bérrabszolgaságot a robotok és szoftverek miatt lettünk képesek eltörölni – csak akarni kell.

A túlnépesedett országokat pedig támogatnunk kell abban, hogy hozzásegítjük a szegény nők tömegeit a fogamzásgátlás modern, férfiaktól elrejtheő eszközeihez (pl. injekció, implantátum, spirál, stb.). Egyébként vállaltuk is 1994-ben, a Kairói Konferencián, csak nem tartjuk be. Pedig ez nem puszta jótékonykodás; ez saját jól felfogott érdekünk, mivel az élelmiszerek és a munkaerő piaca is globális (csakúgy, mint a klímaváltozás), ráadásul ezáltal megelőzhetjük a népvándorlás súlyosbodását.

[1] http://bruegel.org/2014/07/chart-of-the-week-54-of-eu-jobs-at-risk-of-computerisation/
[2] http://www.bloombergview.com/articles/2015-04-09/robots-leave-behind-chinese-workers
[3] http://www.bloomberg.com/news/articles/2015-08-09/india-robot-invasion-undercuts-modi-s-quest-to-put-poor-to-work

Okosmobil...

Az átlag amerikai átlag napi 5 órát tölt az okostelefonja nézegetésével és nyomkodásával (a metrón, az utcán az ágyban, stb.)

Ha mindenféle szociális hálót érintő apróságról azonnal értesülünk, az hihetetlenül nagy figyelem-elterelő hatással bír. Tulajdonképpen megszűnik az életünk (a virtuális szociális élet a valódinak csupán gyenge paródiája, ami nem elégíti ki az a közösségi szükségleteinket).

Az az igazság, hogy a szociális network oldalakon semmi sem annyira sürgős, hogy ne legyen elég egy nap egyszer végignézni a fejleményeket. Vannak, akik szándékosan úgy döntenek, hogy nem használnak okostelefont, így marad idejük egymásra, önreflexióra, önfejlesztésre, gondolkodásra, stb.

Az emberek túlnyomó többségének konkrétan nincs "szüksége" okostelefonra (hacsak nem kell a munkájához folyamatos internetkapcsolat), a legújabb márkás cuccra pedig senkinek (csak esetleg a megszerzésére irányuló beteges kényszer-érzete).

Ez igaz a tinédzserekre és a kicsikre is. És minél hamarabb sikerül velük megértetni, hogy azoktól úgysem érdemes elismerést és befogadást várni, akik annyira felszínesek, hogy egy ilyen dísztárgy alapján ítélnek, annál jobb. Akár szülői értekezleten is föl lehet hozni a témát, hogy a gyerekek értékrendjének fejlesztésével elkerülhessük a felesleges konfliktusokat és áruhiteleket (minden szülőnek érdeke, hogy ne kelljen rendszeresen felesleges baromságokra kidobálni a pénzt egy patologikus szociális nyomás miatt).

Cukor1...

A cukor egy glükóz-, és egy fruktózmolekulából áll. Az emberi szervezetnek csak a glükózra van szüksége, a fruktózzal nem tud mit kezdeni, ezért a máj mindet zsírrá alakítja (VLDL). Az emberi szervezetnek valójában nincs szüksége cukorbevitelre, mivel a keményítőt lebontva, vagy a zsírt átalakítva elő tudja állítani a glükózt. Az ősember nehezebben jutott hozzá az ételhez, ezért előnyére vált, ha minden alkalmat megragadott a gyümölcsevésre, amiből a fruktózt elraktározta. A fruktóz nem is okoz teltségérzetet, ami segített gyűjtögető őseinknek a „feltankolásban”.

Ám ugyanez a biokémiai rendszer manapság, a magas cukortartalmú, könnyen hozzáférhető feldolgozott ételek korában súlyos elhízást eredményez. A zsírfogyasztás és az elhízás kapcsolatát könnyű belátni, de annál legalább hamar jelentkezik a teltségérzet. Ám a 10, 20 vagy akár 40%-os cukortartalmú „ételek” és italok esetén nehezebb meglátni az összefüggést, ráadásul a cukor fele fruktóz, ami nem okoz teltségérzetet, csak hízunk tőle. És ez nagyon alattomos tud lenni, főleg úgy, hogy a cukorral kapcsolatban még függőség is kialakulhat, elvonási tünetekkel!

A hosszútávú cukorfogyasztás kettes típusú cukorbetegséget, szív-és érrendszeri megbetegedést, valamint metabolikus szindrómát okoz (lényegében amit a zsírfogyasztás csökkentése révén próbálnak megelőzni, hiába). Más szóval, a gyümölcslevek, a gyümölcsjoghurtok és a cukros müzliszeletek egyáltalán nem egészségesek! Sőt, rosszabbak, mint a zsíros ételek, mert úgy hízunk tőlük, hogy közben állandóan éhesek vagyunk. Az egészséges táplálkozás érdekében tehát egy hasznos irányelv, ha kerülünk minden feldolgozott ételt és italt, főleg azt, amiben cukor van.

Magával a gyümölccsel azért nincs gond, mert sok benne a rost, ami egyrészt kell a bélbaktériumoknak, másrészt teltségérzetet okoz, emiatt nem tudunk belőle olyan sokat enni (cukornádból főleg nem tudnánk). A szervezetünk a feldolgozatlan ételek mellett evolválódott, melyekben sok a finomított cukor, és kevés a rost (az alacsony rosttartalom az eltarthatóságot és a gyors elkészítést szolgálja – vagyis nem a fogyasztót, hanem a kereskedőt és a vendéglátóst). Ezért a legegésszségesebb, ha minél kevesebb feldolgozott „ételt” eszünk, és minél több feldolgozatlant!

Tudj meg többet: „The truth about sugar” (BBC)

Forrás:
https://www.youtube.com/watch?v=dBnniua6-oM
(„Sugar: The bitter truth” – Dr. Robert H. Lustig endokrinológus előadása)

Cukor2...

Egy ausztrál dokumentumfilm (That Sugar Film) egy személyes kísérlet révén szemlélteti, hogy ha valaki ugyanannyi energiát visz be a szervezetébe, de arányaiban több cukrot, akkor jobban elhízik. Az összefüggéseket és az okokat már föltárták a kutatók az elmúlt évtizedben.[1]

Ahogy alkoholra vagy kokainra, úgy cukorra sincs szüksége a szervezetünknek (a cukor egy drog). Mindegyikre igaz, hogy minél magasabb fokú a finomítás mértéke, annál kártékonyabb. A sör/bor rendszeres fogyasztása kevésbé teszi tönkre a szervezetet, mint a töményital. A kokacserje rágásától hosszútávon max. rossz fogakat lehet kapni, de a finomított kokain szervi gondokat okoz. A gyümölcsök, cukornád, vagy cukorrépa rendszeres fogyasztása nem árt meg (nem is tudnánk sokat enni, mert a rost eltelít). Ám az üdítő, gyümölcslé, müzliszelet, csoki, jégkrém, és más cukrozott ételek/italok fogyasztása könnyen elhízást okoz, kettes típusú cukorbetegséget, valamint szív-és érrendszeri betegségeket (főleg, ha hiányzik a rost az étrendünkből).

A cukorfüggőség legalább annyira veszélyes, mint az alkoholfüggőség. Sőt, mára már a világon a vezető krónikus májbetegség az ún. „nem alkohol okozta májzsírosodás”,[3] melynek fő oka a magas cukorbevitel! Az alkohol és a cukor mind hozzájárulnak a zsírtömegünk növekedéséhez, ám míg az alkoholnak mindössze 20%-a alakul zsírrá (VLDL formában), addig a bevitt cukor szinte teljes mértékben![1] Ráadásul a fruktóz fogyasztása nem okoz teltségérzetet, így többet eszünk. Az élelmiszereken feltüntetett 90/120g ajánlott napi mennyiség (RDA) kamu. A WHO cukorból napi max. 50 g-ot javasol, és a bevitt energiának max 5%-a származhat belőle.[2] Nem napi 50 g bevitelét javasolja, hanem legfeljebb annyit, tehát nem kell cukrot enni, sőt, jobb, ha kerüljük!

Tudj meg többet: „The truth about sugar” (BBC)

[1] https://www.youtube.com/watch?v=f_4Q9Iv7_Ao (Why sugar is as bad as alcohol)
[2] http://www.egeszsegkalauz.hu/egeszsegtar/fontos-lehet-uj-who-cukorbeviteli-ajanlas
[3] https://www.nature.com/articles/nrgastro.2017.109

A homok...

A homokot nem csak az építőipar használja (beton, tégla, stb.), de az üveggyártás és az elektronikai ipar is, sőt, benne van a műanyagokban, mellimplantátumokban, kozmetikai termékekben, fogkrémben, de még a feldolgozott ételekben és italokban is!

Manapság a világon évente összesen kitermelt 47-59 milliárd tonna nyersanyagnak kb. 70-80%-át adja a homok és a kavics, ráadásul tovább nő az arány. A növekedésért leginkább az elektronikai ipar felelős, illetve a fejlődő világ hatalmas népességének urbanizációja. De mivel szinte mindenhez felhasználjuk, az emberiség létszámának növekedésével a felhasznált mennyiség is nő.

A sivatagi homok építőipari alkalmatlanságát mutatja, hogy az Arab Emirátusok már Ausztráliából importál homokot. Vietnamban annyira kimerülőben van ez a nyersanyag, hogy az előrejelzések alapján 2020-ra teljesen elfogyhat.

A tengerfenéken az iszap csak egy vékony réteg a kőzet fölött, és ez is egy élőhely a kitermelése tönkreteszi azt, és ennek nyomán a halászatot. Az iszap elhordása után pedig a hullámok „kiegyenlítik” a part esési szögét, emiatt az idővel bentebb kerül (áradással és erózióval fenyegetve a part-menti településeket és mezőgazdasági területeket).

Mit lehet tenni?
A homok újrahasznosítását házilag nem fogjuk tudni megoldani, mivel óriási gépek kellenek hozzá, és rengeteg energia. Adja viszont magát a megelőzés, pl. az áttérés a minimalista életmódra.[1] Az így felszabadult időnk, energiánk és forrásaink egy kis részét pedig fordíthatjuk az amúgy sem kívánt nemzések megelőzésére idehaza, vagy szerte a világban (annyival is kevesebb homok fog fogyni).

[1] https://www.nlcafe.hu/eletmod/20170725/miminalista-eletmod-minimalizmus/

Források:
http://hvg.hu/tudomany/20170913_homokbanyaszat_kornyezeti_karokozas_homok_elfogy
https://www.youtube.com/watch?v=E0jfn61FTGQ (Tech Insider)
https://www.youtube.com/watch?v=0_Oik7CBueM (The Good Stuff)

Gazdagokról...

Hogyan lehet példamutatással csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenséget?

A gazdagok leginkább azért gazdagok, mert pénznyelők és kacatok helyett valódi vagyontárgyakat szereznek, és azok hozamaiból élnek (kiadott ingatlanok, cégek, árucikkek, értékpapírok, stb.). A hozamok pedig azért olyan nagyok, mert a szegények és a középosztálybeliek megveszik az általuk kínált javakat (fogyasztanak). A gazdagok az alapok megteremtése után pénzüket arra is használják, hogy maguk is vegyenek pár pénznyelőt (pl. luxusautó, yacht, villa, stb.), és persze arra, hogy befolyásolják a politikát (pl. alacsony adók a passzív jövedelmekre, a pénzteremtés és kamatszedés magánkézben tartása, stb.).

Ha azt akarod, hogy csökkenjen a jövedelmi egyenlőtlenség, azt a gazdagok bevételeinek csökkentése révén is el lehet érni. Hogyan? Ne vedd meg a kacatokat, ne vedd igénybe a felesleges szolgáltatásokat, ne vegyél autót, ne vegyél drága lakóparki lakást, hagyj föl függőségeiddel, fizesd vissza tartozásaidat,[1] és kerüld az újabb fogyasztási hiteleket (valamint kétszer is gondold meg, hogy csinálsz-e gyereket, mert szintén sok extra fogyasztást jelent*). A minimalizmus segít felismerni, mennyi kacatot halmoz föl középosztálybeli és szegény egyaránt, és segít azt elkerülni a jövőben.

Ha mindez megvan, és érzékelhetően csökkentek kiadásaid, akkor mondd el családodnak, barátaidnak, és még száz embernek – Te leszel rá az élő példa, hogy működik a dolog! Javasold nekik, hogy ők is tegyék ugyanezt, és ők is mondják el száz embernek, hogy már rajtuk se múljon (ez a Gandhi-féle passzív ellenállás egyik formája). Példamutatásod motiválni fogja őket, és a jövedelmi különbségek idővel társadalmi szinten is elkezdenek csökkenni. A megelőzött kiadásokat pedig barátaiddal, szomszédaiddal közösen arra is felhasználhatjátok, hogy nonprofit közösségi vállalkozást indítsatok, hogy még kevésbé függjetek a gazdagok tőkéjétől! (így felállhattok az asztaltól, ahol Monopoly-t játszanak) lásd: http://kozossegivallalkozas.hu/

*A gazdagok érdeke, hogy a szegényeknek és a középosztálybelieknek minél több gyerek legyen, mert az annyival több fogyasztást, és fogyasztót jelent. Tolj ki velük – csinálj csak annyi gyereket, ahányat kényelmesen el tudsz tartani! Ez Neked is jobb, és a gyereknek is. Felejtsd el a „gyerekvállalás” szót, ami azt sugallja, mintha ez kötelesség volna, úgy is, hogy nem vagy benne biztos, hogy könnyedén biztosítani tudod számára az anyagi és érzelmi biztonságot. Használd inkább a „gyermekvállalkozás” kifejezést – ez a mentalitás is segít kiszállni a mókuskerékből!

[1] http://tzm.hu/az-adossag-megszuntetesenek-10-lepese/

Pszichopaták/Szociopaták...

A nárcizmus fejlődés során alakul ki, leginkább akkor, amikor a szülők csak a teljesítményükért ismerik el a gyereket, ill. ha másoknak villognak vele (feltétlen szeretet híján az önbizalmat kívülről várja, és azt tanulja meg, hogy a teljesítmény és a külsőségek számítanak).

Minden pszichopata és szociopata nárcisztikus, de nem minden nárcisztikus pszichopata vagy nárcisztikus. Amely nárcisztikus egyén nem pszichopata vagy szociopata, az képes a szégyenérzetre, a bűntudatra, és a megbánásra. (Megjegyzés: A szégyen és a bűntudat természetellenes érzések, mert esetükben nem csupán kielégületlen szükségletekről van szó, hanem gondolatokról is. A kölcsönös tisztelet iránti igény kielégületlenségéből fakadó bánat feleslegessé teszi a szégyent és a bűntudatot. Csak kapcsolatba kell kerülnünk ezzel a szükségletünkkel – lásd: Erőszakmentes/együttérző kommunikáció)

A szociopaták és pszichopaták érzelmi empátiára való képessége csökkent, vagy hiányzik, emiatt nem érzik át mások érzéseit. Ugyanakkor a kognitív empátiára való képességük gyakran átlag feletti, vagyis nagyon jól megértik, hogy a szükségletek kielégülése/kielégületlensége milyen érzelmeket válthat ki másokban. (Többek között ez utóbbi képesség hiányzik, vagy csökkent az autisták esetén)

Az erőszakos bűncselekményeket elkövető pszichopaták/szociopaták börtönbe kerülnek, a fehérgalléros bűnöket elkövetők pedig jellemzően multimilliárdosok lesznek, vagy befolyásos politikusok. (Természetesen vannak olyan milliárdosok és politikusok is, akik nem pszichopaták vagy szociopaták)

Forrás:
https://www.youtube.com/watch?v=6dv8zJiggBs (interjú Dr. Ramani Durvasula pszichológussal)

Minimalizmus...

A minimalizmus nem lemondást jelent, hanem azt, hogy több örömöt lelünk abban, amink van. A bevételek növelésétől és a holmik gyűjtésétől azt várják, hogy majd egyszer egy hipotetikus jövőben boldogok lesznek. Ám attól nem leszünk boldogabbak, ha többet fogyasztunk. Sőt, a felhalmozott tárgyak gyakran kifejezetten akadályoznak benne, mert elvonják a figyelmet arról, ami igazán számít (pl. egészség, kapcsolatok, hivatás, stb.). A minimalizmus segít megtalálni a boldogságot a jelenben.

Ez nem egy radikális életstílus, hanem praktikus. Arra tanít, hogy arra fókuszáljunk, ami valóban hozzátesz az életünkhöz. A legfontosabb kérdés, amit föl kell tennünk magunknak, hogy miért választjuk a minimalizmust. Sokaknak ez a stressz minimalizálását jelenti, ugyanis a tárgyakkal való zsúfoltság stresszt okoz. Másoknak azért vonzó a minimalizmus, mert segít megszabadulni az adósságoktól, ill. elkerülni az eladósodást. Vannak, akik szeretnének időt nyerni, vagy megszabadulni mindentől, ami elvonja a figyelmüket az igazán fontos dolgokról.

Az első lépés jellemzően egy zsúfoltság-mentesítés. Számbaveszed a tárgyaidat, és fölteszed a kérdést, hogy használod-e, vagy boldogságot okoz-e (pl. mert szép). Ha erre a kérdésre 5 másodpercen belül nem tudsz választ adni, akkor beleteszed a tárgyat egy dobozba (ha a válasz „jó lesz az még valamire”, akkor rögtön megy a dobozba). Ha egy dobozba került tárgy egy évig nem kerül ki onnan, akkor ajándékozd el (vagy dobd ki). Tanulságos lehet, ha írsz egy listát a 10 legköltségesebb tárgyadról, majd a 10 legkedvesebbről, és megnézed, van-e átfedés.

A minimalizmus egyik alapszabálya, hogy költs kevesebbet, mint amennyit keresel (kiválóan alkalmas adósságrendezésre). Kerüld az impulzív vásárlást! Ha megvan az anyagi védettséged (6 havi rezsi KP-ban), akkor is minden kiadás előtt kérdezd meg magadtól, hogy tényleg szükséged van-e rá, vagy csak „jó lenne” (a divat a birkáknak való). Még ha azt is mondod, hogy szükséged van rá, halaszd el egy héttel a vásárlást! (Akkor is, ha épp akciós – ez akaraterőt igényel, de meglehet, addigra már nem is fog kelleni). Inkább kevés jó minőségű, tartós tárgyad legyen!

Sokan a pénzt tabuként kezelik, ill. azt tartják minden gonosz forrásának. Pedig a pénz önmagában semleges; lehet használni jóra is, és rosszra is. Ha negatív entitásként kezeled, akkor tudatalatt szabadulni akarsz tőle (pl. „a piszkos anyagiak”, „már megint az a k*rva pénz”). A pénzkezelési szokásaid fontosabbak, mint a bevételed (sokan kényszeresen a nagyobb bevételhez igazítják életstílusukat). Ha valamit nem tudsz készpénzből megvenni, halaszd el a vásárlást! Egy autó min. havi 50 ezerbe kerül, úgyhogy gondold meg, megéri-e. Ha elengedhetetlen, akkor is csak készpénzre vedd, és ára ne haladja meg 6 havi bevételed! Soha ne végy föl hitelt olyasmire, ami nem hoz pénzt, csak csökken az értéke (pl. fogyasztási cikkek). Ha tartozásod van, a legjobb befektetés, ha idő előtt visszafizeted (akkora a „hozama”, mint a kölcsön kamata).

******