(„A legtöbb ember egy másik ember. Gondolataik valaki más véleménye, életük utánzat, szenvedélyük idézet." Oscar Wilde
Tudatosan belevágtam az önfelfedezés hihetetlen utazásába 1990-ben.
Fogalmam sem volt, hogy merre fog vezetni, mégis, mindenképpen mennem
kellett. Elegem volt.
Ez a „világ” mindig is értelmetlennek tűnt számomra: az
igazságtalanság, az ostobaság, ahogy a Rendszer az embereket gépekké
változtatja, akik ugyanazon ismétlődő tapasztalatok és programozott
viselkedési minták körforgásában pörögnek egy helyben, s ezt görcsösen
életnek hívják. Nem mi éljük az életet – az élet él minket.
Vannak kivételek, és sokuk fogja olvasni ezt a könyvet, azonban a
legtöbb ember elfogadja, hogy megmondják, mit gondoljon, hová menjen,
mit és hogyan tegyen. Nem így van? Nos, honnan kapod a „tényeket”,
amelyek alapján következtetéseket vonsz le magadról és a világról? Ki
dönti el, hogy munkanapokon mikor kelsz? Ki dönti el, hová mész, és
odaérvén mit teszel? Ki dönti el, hogyan tedd?
Ha olyan vagy, mint az ebben az álomvilágban szédelgő emberek döntő
többsége, akkor döntéseidet nem te hozod, hanem az „életedre” akaratát
ráerőszakoló Rendszer, az irányítás pókhálója.)
2019. május 26., vasárnap
A végtelen szeretet az egyetlen igazság.Minden más illuzió. ( Az álomvilág leleplezése,amit "valósnak" hiszünk. ) - David Icke
*(A könyv első három fejezete.)
