Egyre nagyobb probléma a mobilfüggőség!

Okostelefonnal a kezünkben kelünk és fekszünk, mégis mindössze a magyarok 27 százaléka tartja magát függőnek.

A VIP-Phone online kutatásában több mint 5700 fő megkérdezésével térképezte fel a magyarok okostelefon-függőségét és mobilhasználati szokásait. Az online felmérésből kiderült, hogy a magyarok többsége mobillal a kezében kezdi a napot, és a nagy többség - több mint 90 százalék - azzal is fejezi be: alvás előtt még netezik, "megnéz ezt-azt".

Úgy tűnik, hogy a magyarok többsége egy órát sem bír ki telefonja ellenőrzése nélkül, több mint harmaduk pedig pár percenként, vagy még gyakrabban veszi kézbe mobilját. Ennek fényében talán már nem is olyan meglepő, hogy a megkérdezettek 66 százaléka étkezéskor sem válik meg telefonjától, a nyilatkozók 79 százaléka pedig még a WC-re is magával viszi készülékét.

A válaszadók közel fele érezte már úgy, hogy túl sok időt tölt telefonjával. Ennek - és a fenti számok - tükrében még inkább meglepő, hogy a válaszadók kevesebb mint harmada (27 százalék) tartja csak magát okostelefon-függőnek.

Forrás:

https://www.helloworldonline.hu/netbiztonsag/egyre-nagyobb-problema-a-mobilfuggoseg-250458.html

&

Okostelefon függőség Magyarországon

A modern okostelefonok egészen újfajta megvilágításba helyezték a felhasználásuk módját. A legújabb készülékek kicsi és kényelmes méretüknek, könnyű és szinte bárki számára megtanulható használatuknak valamint a rengeteg ingyenes applikációnak köszönhetően észrevétlenül megváltoztatták az emberi szokásokat.

A Phonebox felmérése alapján ma Magyarországon, a felnőttek 80%-a rendelkezik okostelefonnal, legyen szó Androidos készülékről, iPhone-ról, vagy egyéb kevésbé ismert operációs rendszerrel felszereltről. A készüléktulajdonosok 90%-a érzi magát kellemetlenül és feszülten, ha telefonja nem lehet elérhető távolságban a nap minden egyes percében.

Alább összeszedtük a leggyakoribb és egyben legkirívóbb eseteket is, amik okostelefon függőségre utalnak és amikben a legkönnyebben magunkra is ismerhetünk.

Pihenni is telefonnal a kezünkben szoktunk

A felmérés alapján megállapítható, hogy a kérdőívre válaszolók és okostelefonnal rendelkezők 90%-a rendszeresen használja mobiltelefonját szabadidejében szórakozásként, vagy unaloműzőként.

Az ebédnél is híreket olvasunk

75%-unk használja az okostelefonját étkezés közben. Legyen szó akár egy ebédről vagy vacsoráról, még akkor is, ha társaságban van.

Telefonnal a párnánk alatt

A tulajdonosok 80% használja a telefont este lefekvés előtt. Valamint ugyanekkora százaléknak az első dolga felkelés után végigpörgetni a Facebook-ot, ellenőrizni az emaileket és híreket olvasni. Ez nem csak az alvás minőségét rontja, hanem a felkelés utáni szellemi aktivitást is jelentősen csökkenti.

Munka közben is

Ha van rá lehetősége, akkor mindenki magával viszi mobilját a munkahelyére, és a megkérdezettek 65%-a munka közben is használja, magáncélra.

Vezetés közben is kézben tartjuk

Az egyik legveszélyesebb jele a függőségnek, ha a telefont még vezetés közben is használjuk. Ebben az esetben most nem a szokásos telefonálásra gondolunk, hanem a sokkal figyelem elterelőbb használatra. Az okostelefonnal rendelkezők 30%-a rendszeresen használja, vagyis kézbe veszi vezetés közben is a telefonját

Természetesen a technikai fejlődés velejárója az, hogy időnk egyre nagyobb százalékát töltjük okostelefonjainkkal, mivel megkönnyíti a magánéleti és munkahelyi kapcsolattartásunkat is. A fenti esetekben azonban nem árt odafigyelni, mivel sokszor akaratlanul és szinte teljesen feleslegesen is a készülékünk után nyúlunk.

Forrás:

https://bdpst24.hu/2017/05/24/okostelefon-fuggoseg-magyarorszagon/

&

Mi a baj az Y-generációval?

Simon Sinek brit/amerikai író és tanácsadó beszél az ún. Y-generáció problémáiról, akik valójában rossz nevelési stratégiák áldozatai. Ráadásul egy olyan világba születtek bele, ahol a közösségi háló és a mobiltelefon jelenti a kapcsolattartási lehetőségeket, miközben a fiatalok képtelenek igazán mély kapcsolatokat létrehozni. Emellett olyan nagyvállalati környezetbe kerülnek, miután végeznek az iskolával, amely csak a profitot nézi, sohasem a fiatalok hosszú távú érdekeit. https://www.facebook.com/sevaster1/

&

Jóbarát vagy technoördög?

Megszületett, itt van, szeretjük, és nem tudunk nélküle élni! Megváltoztat bennünket annyira, hogy nem értjük sokszor sem az előző, sem a következő generációt. A kicsik gyorsabban és ügyesebben kezelik, mint a nagyok vagy a felnőttek, mert agya már vele nő fel, együttműködnek. Vele kelünk, vele fekszünk, nélküle talán nem is létezünk. Elvégre csupán egy érintés, és megnyílik a világ kapuja…

Az okostelefon a „legújabb szükségletem”?

Az okostelefon-használat az utóbbi években egyre nagyobb teret foglal el életünkben. Nemcsak az utcákon, metrón, tömegközlekedésben, de az iskolákban és az éttermek környékén is mindenhol okostelefont böngésző gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket látni. Mindennapi tevékenységeink sorában kiemelt fontosságú a telefonunk feltöltése, kezelése, az életünket megkönnyítő funkciók és alkalmazások letöltése, a „hírfolyamok” ellenőrzése és rendszeres frissítése.

Az okostelefon a mai modern életet kísérő több szükséglet kielégítését – közöttük a kommunikáció, a közösséghez való tartozás, az ismeretekhez való hozzáférés, a játék, a szórakozás lehetőségeit –biztosítja. Az emberi szükségletek Maslow által leírt többlépcsős modelljében először az alapvető fiziológiai szükségletek, majd a biztonsági szükséglet, a szeretet és a valahová tartozás szükséglete, az elismerés iránti igény és végül az önmegvalósítás szükséglete helyezkednek el. Ez utóbbiak csak az emberi fajra jellemző, specifikus szükségleteket tartalmazzák, mint amilyenek a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, és amelyek jelentős szerepet játszanak az emberi kommunikációban, kapcsolattartásban is.

A technológia illeszkedése Maslow szükségletpiramisába (Gerstein, 2014 alapján)

Gyakran megfigyelhető, hogy nem indulunk el otthonról az okostelefonunk nélkül. Bizonytalanságot, kényelmetlen helyzetek sorát eredményezi a megszokott eszköz és a rajta elérhető alkalmazások, információk használatának hiánya, a kommunikációs hatékonyságot biztosító lehetőség „elvonása”. Életünk jelentős részét tároljuk ma már az okostelefonon, például a számunkra fontos személyek elérhetőségét, fényképeit, a velük folytatott kommunikációt, életünk legérdekesebb mozzanatait, élményeit is, utazásainkkal, fontosnak tartott idézeteinkkel, gondolatokkal, amelyekkel leginkább azonosulunk – mindez megtalálható okos-eszközünk tárolójában. Az okostelefon nemcsak teljesen átvette a hagyományos telefon által biztosított közlési funkciókat, hanem kiegészítette, sokszínűvé tette az emberi kommunikációt, új kapcsolati formákat teremtett a virtuális szociális hálózatok által.

A mai okostelefon és a hagyományos mobiltelefon közötti legjelentősebb különbség a korlátlan internet-kapcsolat és a legújabb applikációk könnyű, gyors letöltési lehetősége, modern operációs rendszerek és ún. webstore-ok segítségével. Napjainkban az okostelefonok sokkal inkább kézi számítógépekként tarthatók számon, mint hagyományos kommunikációs eszközként.

Hány „like-os” a profilképed?

Mára már szinte mindenkit megérintett az internet világa, az új generációs modern technológiával megteremtett okos-eszközök által biztosított lehetőségek, alkalmazások, tartalmak. Mindennap eljut a tágabb közösséghez egy újabb applikáció, számítógépes program, digitális tartalom – akár a reklámok, üzletek hirdetéseiben, akár emberi kapcsolatainkon, szociális hálózatainkon keresztül. Az újabb generációs okostelefonok több régebbi kommunikációs eszköz szolgáltatásait képesek egyidejűleg nyújtani. Így az internet által biztosított egyéni vagy csoportos kapcsolattartási lehetőségeket (pl. Facebook, LinkedIn, Twitter, Skype, Messenger), a hírcsatornák (pl. tévé, rádió, online folyóiratok), YouTube videók stb. elérését, és nagyon sok kényelmet nyújtó alkalmazást is biztosítanak a mai ember számára (pl. számológép, fényképezőgép, filmfelvevő, GPS, naptár, valutaátváltó, időjárás-jelentések stb.).

Az okostelefon egy olyan technológiát képvisel, amely átalakítja, megváltoztatja az emberi gondolkodásmódot és viselkedést.

A kapcsolódás, kapcsolattartás új lehetősége, hogy „rákeresünk” a közösségi oldalakra, ahol sok információ elérhető személyekről, eseményekről, intézményekről, vagy olyan szakmai és szabadidős tevékenységek „követői” lehetünk , amelyek felkeltették az érdeklődésünket. A legtöbb fiatal napi szinten látogatja a közösségi oldalakat. A Deloitte internetes felmérésének adatai szerint a fiatalok 6 százaléka mindennap ír blogot vagy kommentet valamilyen témához kapcsolódóan, 11 százalékuk rendszeres Tweeter-felhasználó. A vizsgált résztvevők 51 százaléka naponta legalább egyszer – vagy többször is – ellenőrzi társas oldalainak változásait, újdonságait. Az európai lakosság több mint 70 százaléka okostelefon-tulajdonos. Spanyolország és az Egyesült Királyság vezeti az okostelefonok gyakoriságának listáját, ahol a 13-17 éves korcsoportbanminden 10 gyerekből 9 a közösségi média felhasználójának vallja magát

(Deloitte – Globális Mobiltelefon Felhasználói Felmérés, 2015).
Ugyancsak a Deloitte aktuális felmérései szerint a leggyakrabban használt okostelefon-alkalmazások a közösségi médiához kapcsolódnak: a Facebook és a különböző chat (csevegés) funkciók. Beszámolók szerint mára 2,8 millió okostelefon- és 1,1 millió tablet-használóról vannak adatok. Ennyi ember szokott készülékén heti rendszerességgel játszani. Az adatok arról számolnak be, hogy a nap folyamán előforduló rövidebb várakozási vagy utazási időszakokat töltik ki telefonos játékkal (53%), de a pihenés alatt is játszanak (61%). A megkérdezettek többsége azonban nem érzi úgy, hogy családtagjaitól, barátaitól vennének el időt, hiszen legtöbb esetben ők is szívesen részt vesznek az online játékokban, így akár közös program is lehet. Emellett a Facebook-oldalak rajongói már nem csupán a megjelölt ismerőseik által megosztott tartalmakért látogatják azokat, hanem fontos hírforrásnak is tekintik.

A Facebook oldalain megtaláljuk ismerőseink, valamint az ő ismerőseik „hírfolyamát”, az általuk közölni kívánt tartalmakat, fontosnak tartott gondolatokat, eseményeket. Nem csoda, ha a felnőttek világát is jelentősen domináló „okos-eszközök” által nyújtott lehetőségek még erőteljesebb csábítást jelentenek a fiatalok, gyermekek számára. A hovatartozás, kíváncsiság, az aktív részvétel szükséglete rögzülő, visszatérő viselkedést eredményezhet, amelyben a felhasználó szinte „kényszerítve” érzi magát a csatlakozásra és hozzászólásra. Ma már minden jelentős intézmény, közszemélyiség, közösségi kezdeményezés, szakmai csoportosulás saját közösségi oldallal rendelkezik, ahol a tájékoztató, felhívás jellegű, vagy egyéb fontos információk mellett a tág közönség hozzászólásait, bejegyzéseit is olvashatjuk.

Hétköznapi "működésünk" zöme megvalósítható az internet segítségével, az okostelefon használata révén. Megtervezhetjük például utazásainkat, jegyeket vásárolhatunk, számlákat fizethetünk ki, találkozókat szervezhetünk, eladhatunk vagy vásárolhatunk, stb.

Az internethez való hozzáférés lehetősége által az okostelefon egyre jobban hozzánk nőtt, mindennapi „hozzátartozóvá” vált a mai modern ember számára – sőt képes annak mindennapi életét kisebb vagy nagyon mértékben irányítani.

A napi szokásokból gyakran alakulnak ki olyan cselekvések, amelyek hiányában kellemetlen érzések, feszültség tapasztalható. Az okostelefon megvonása esetén fellépő tünetek a problémás okostelefon-használati magatartás kialakulását jelzik.

Gyermekeknél az egyre hosszabb online eltöltött idő számos kérdést vet fel az internet-használat kontrolljára és kontrollálhatóságára vonatkozóan. Ismert tény, hogy a túl hosszú online eltöltött idő negatívan befolyásolja a fiatalok életének több területét is, ilyen lehet például az iskolai teljesítmény hanyatlása vagy akár az iskola elhagyása, a családi feszültségek növekedése, a szabadidős tevékenységek korlátozottsága, de különböző lelki problémákhoz is vezethet, mint a depresszió, szorongás vagy alacsony önértékelés – az álmatlanságtól és a mozgáshiányból eredő fizikai problémák mellett.

Az okostelefonom a szociális életem!

A kisgyermek, aki szülei munkájában és hétköznapi életében elmaradhatatlan eszköznek látja az okostelefont, maga is kézbe veszi, megnézi, eleinte kíváncsiságból, később már az őt érdeklő tartalmakat – játékokat, meséket – keresve.

Nemrég az iskolai szünetekben uralkodó volt a játék, a szaladgálás, a beszélgetés. Másképp alakultak a barátságok és viszályok, megkeresték egymást vagy akár papírcetlin küldtek üzeneteket a játékuk során, a labdajáték is sokkal inkább napirenden volt. Ma már majdnem minden kisgyermek kezében vagy hátizsákjában ott lapul az okostelefon. Eleinte azért, hogy előreláthatatlan események kapcsán el tudja érni szüleit, illetve ha a ő napi beosztásukban valamilyen változás történne, akkor ők is elérhessék gyermeküket. A kis értékes tárgy azonban, amit a szülők gyermekeik kezébe adtak, egyre több izgalmat és mókát vitt a hétköznapokba, szemmel láthatóan egyre inkább lekötötte figyelmüket. A foci ma már virtuális, a legújabb játék letöltője és benne pontszámot elérő gyermek a „menő gyerek” társai szemében. A mai gyerekek a konfliktusokat sem lökdösődéssel, verekedéssel oldják meg – „kizárják a csoportból”, „eltávolítják” a listából, akire haragszanak. Ismeretes hogy a virtuális térben sokkal bátrabbak a gyermekek, olyasmit is megengednek maguknak, amit személyesen nem biztos, hogy meg mernének tenni. A csúnya, trágár szavak, kifejezések elterjedése és leírása is rendkívül gyakori lett a különböző virtuális „csoportok” tagjai között. A Facebook-oldalak népszerű alkalmazásai közé tartozik a barátok megkeresése, rangsorolása, kiválasztása.

A Kaspersky Lab kezdeményezésére a Würzburgi és a Nottingham Trent Egyetem kutatói által végzett vizsgálatban a résztvevők 37 százaléka egyenlő fontosságúnak tartja okostelefonját és közeli barátait, 29 százalékuk nagyobb fontosságot tulajdonít az okostelefonjának, mint a szüleinek, s 17 százalékuknál a készülék első helyet foglal el a rangsorban. A 2016-os jelentés szerint ('Growing Up Online - Connected Kids', Kaspersky Lab și iconKids & Youth) a szándékos online bántalmazást, az ún. cyberbullyinget az internetet használó gyermekek 16 százaléka tartja fenyegetőnek, veszélyesnek, és 50 százalékuk fél az online és offline bántalmazástól. A szülők 37 százaléka figyelte meg gyermekénél az önértékelés csökkenését, 30 százalékuk gyengébb iskolai eredményeket tapasztalt, és 28 százalékk említette az internet-használat következtében fellépő depressziót. Továbbá, a megkérdezett szülők 25 százaléka vélte úgy, hogy az online bántalmazás, bántás megviselte gyermekük alvását, rémálmokat okozott. Ugyanakkor, a szülők 26 százaléka figyelte meg, hogy gyermeke kerülte a társaival való kapcsolatot, 20 százalékuk anorexiáról is beszámolt. Hasonlóképpen aggodalomra okot adó adatok szerint a gyermekek 20 százaléka volt tanúja annak, ahogyan valamelyik társukat bántalmazták, és 7 százalékuk maga is részt vett valakinek a bántalmazásában.

Az online aktivitás eltúlzása az említett pszichológiai következmények mellett gyakran fizikai sérülésekhez is vezet. Máig vitatott kérdés, hogy például az okostelefonnal való „selfie” készítés és ezeknek a szociális oldalakon való megosztása csupán hobby vagy pedig az obszesszióig terjedő jelenségről beszélhetünk? 2012-ben a Time magazin a selfie szót az év 10 legnépszerűbb kifejezése közé sorolta. Bár ártalmatlan tevékenységnek tűnik, a Telegraph jelentése szerint 2015-ben a selfie-készítés számos emberáldozatot követelt. A selfie-rajongók általában fiatalok, akik abban versenyeznek a barátaikkal, hogy minél kalandosabb selfieket készítsenek, és izgalmas „kommenteket” kapjanak rá. Hasonlóan az információ szintjén megnyilvánuló ingeréhséghez, sokak számára az átlagos fotók már nem elég figyelemre méltóak. Azok a jelenetek lesznek érdekesek, amelyek valamilyen extrém környezetben vagy veszélyes cselekvés közben mutatnak be valakit,mint például egy magas hegy vagy torony csúcsán, sky jumping közben, vagy vadállatok közelében. A gyermekek különösen sebezhetőek, hiszen sokkal energikusabbak, és kevésbé fejlett a veszélyérzetük. A fiatalok ugyanakkor – saját önértékelésüket növelve – másokat is szeretnének meggyőzni intenzív, érdekes, és vonzó életvitelükről. Sajnálatos módon az ilyen jellegű próbálkozásaik néha tragédiával végződnek. Számos példa van rá, hogy egy gyerek leesik egy hídról, eléri a villamos drótjait, vagy vízbe fullad a selfie-készítés közben. A Wikipédián külön oldalon tették közzé a selfie-k által okozott sérüléseket és haláleseteket. (https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_selfie-related_injuries_and_deaths)

Létezik okostelefon-függőség?

Az okostelefon-használat szokássá válása jelentősen hozzájárul az eszközhöz kapcsolódó függő magatartás kialakulásához. Az okostelefon-használati szokások – belső és külső ingerek által aktiválódó – nem szándékos viselkedésekhez vezethetnek A túlzott mértékű okostelefon-használat a viselkedési addikciók jelenségkörébe tartozik. Az addikciós viselkedés fő komponensei: a viselkedés dominanciája, a kontroll hiánya, a hangulat megváltoztatására való törekvés, a növekedő időráfordítás, az elvonási tünetek megjelenése, a környezettel való konfliktusok és a visszaesés.

Mára elfogadott tény, hogy az okostelefon-használat gyakorisága erősen meghatározza a későbbi addikciós viselkedés kialakulását. Így azoknál, akik túlnyomórészt szocializációs célokra használják okostelefonjukat, hamarabb alakulnak ki erőteljes szokások, amelyek a későbbiekben viselkedési addikcióvá válnak. Az okostelefon-használat szokássá alakulása egyre fiatalabb életkorban megfigyelhető, és a gyermekek és fiatalok csoportjainál már addikciós viselkedésminták megjelenésével is találkozhatunk. Az okostelefon addikció tüneteivel jellemzett gyermekeknél a mentális és fizikai fejlődés terén jelentkező problémák jelentős aggodalmakra adnak okot a szakemberek és a szülők körében egyaránt. Az alvás minőségével, a stressz szintjével, a depresszióval és a félelemmel is összefüggésbe hozzák a túlzott mértékű okostelefon-használatot.

Gyermekeknél a túlzott okostelefon-használatnak olyan pszichológiai velejárói figyelhetők meg, mint a negatív érzelmi állapot, a szorongás, testi panaszok, agresszív magatartás vagy a társakkal való kapcsolattartási nehézségek.

A serdülők és fiatalok esetében az alakuló identitás, a barátságok és a korra jellemző gyakori pszichés konfliktusok megerősíthetik a virtuális világba való elmélyülést és akár addikciós viselkedéshez is vezethetnek. Az okos-eszközök használata összefüggést mutatott a depresszió, a stressz jelenségeivel. Ezek az adatok azt sugallják, hogy nem annyira a használattal eltöltött idő, mint inkább a használat módja jelentős az addikciós veszélyeztetettség szempontjából. Miközben a mobil technológiák fejlődési irama számos előnnyel jár, létfontosságú annak megértése, hogy milyen ára van a növekvő népszerűségű, a „mindig-mindenhol” elérhetőséget biztosító technológiák használatának.

Okostelefonos óvodások, kisiskolások?

A Kaiser Alapítvány 8-18 éves fiatalok médiahasználatára vonatkozó felmérésének adataiszerint az okostelefon használata drámaian növekszik a gyermekek körében is, s egyre korábbi életkorban kezdődik. A kisiskolások naponta több mint 7,5 órát töltenek – gyakran a késő esti órákban – szórakoztató technológiák használatával (pl.TV, videójátékok, internet, filmek és telefon-alkalmazások). A gyermekek kétharmada vallja, hogy szülei nem szabályozzák az eszközökhöz való hozzáférést, és 75 százalékuk beszámolója szerint a saját szobájukban találhatóak a készülékek (Kaiser Foundation Report, 2010).

2016-os adatok szerint a gyermekek 70, a fiatalok 80 százaléka tartja az okostelefont az interneten való keresgélés legfontosabb eszközének. Egy tavaly 1519 diák részvételével végzett svájci kutatás demográfiai és egészségügyi jellemzők mellett okostelefon-használati és -függőségi mutatókat is vizsgált. A függőség 256 esetben (16,9%) volt kimutatható, tünetei: a készülék túlzott használat napi rendszerességgel, a reggeli ébredés utáni azonnali használat, a szociális hálózatok előtérbe helyezése a személyes kapcsolatokkal szemben. Saját kutatásaink is kimutatták, hogy az okostelefon-függőség gyakrabban fordult elő a fiatalabb (15–16 éves) serdülőknél, mint 19 éves és ennél idősebb korosztálynál, valamint azok körében, akik kevesebb fizikai aktivitásról és magasabb stressz-szintről számoltak be (Haug és mtsai, 2015).

A Kaspersky Lab nemzetközi elemzése szerint minden hármadik szülő tartja úgy, hogy az internet elszigeteli tőlük a gyermekeiket, és minden ötödik szülő vélekedik úgy, hogy az új technológiai eszközök jelentős feszültségek, konfliktusok forrását képezik a családban. A vizsgálatban 3700 – 8-16 év közötti gyermekeket nevelő – család vett részt 7 országból (Egyesült Államok, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Egyesült Királyság, Németország és Oroszország). A vizsgálat adatai szerint a gyermekek viselkedése is megváltozott szüleikkel szemben: régebben hozzájuk fordultak kérdéseikkel, ma már online tartalmakban keresik meg a válaszokat. A szülők 42 százaléka nincs „barátként“ bejelölve gyermekeik Facebook-oldalán. Még inkább felerősödnek a konfliktusok, nézeteltérések, ha a családtagok ugyanazt az okos-eszközt használják. A szülők egyharmada panaszkodik, hogy gyermekeik navigálása, játéka alatt lett vírusos az eszköz, és 24 százalékuknak kellett már fizetniük gyermekük internetes vásárlásáért vagy letöltéséért. Másrészt a gyermekek 13 százaléka panaszolja, hogy szülei állították el eszközeiket, 16 százalékuk szerint pedig véletlenül kitöröltek az adataikból.

A digitális világban felnövő és alkalmazkodó fiatalok, gyermekek gondolkodása, viselkedése jelentősen eltér – az idősebb generációtól eltávolodó, néha nehezen áthidalható különbségeket figyelhetünk meg. Ugyanakkor képességeik is megváltoztak – sokszor a nagyszülők csodálkozva figyelik kis unokáik jártasságát, hozzáértő mozdulatait az okostelefonok, tabletek képernyőin, funkcióik és alkalmazásaik közötti eligazodásban. Másrészt a képernyő előtt eltöltött napi 3-4 óra – vagy esetenként ennél is hosszabb idő – után az iskolai környezet nehezen tartja a lépést, nemcsak felszereltség, de emberi erőforrás tekintetében is. Bár nagyon sok oktatási intézmény már figyelmet fordított a számítógép és okos-eszközök elérhetőségére és alkalmazására a tanórákon belül, a pedagógusok szempontjából még sok tennivaló maradt. Sokan ragaszkodnak a papír-ceruza változatú anyagátadáshoz és számonkéréshez, mások viszont már erőteljesen alkalmazzák a digitális anyagokat. Úgy tűnik azonban, hogy a fiatalok számára még mindig nem jelent elég kihívást az iskolai információ – vagy ingerkeresési szintjük megnövekedése készteti őket a mind több és több újdonság, a gyors elérésű, mindig mindenhol jelen lévő információk keresésére, preferenciájára.

Nagyítóval a képernyő előtt – tudós szemmel

Az okostelefon elterjedése és mindennapjainkba való beépülése nem maradt észrevétlenül az ember mentális egészségével foglalkozó tudományágak képviselői előtt sem. A világon egyre több kutató foglalkozik hatásaival, a „megvonásával” fellépő reakciók, tünetek tanulmányozásával. Az orvostudomány az okostelefon-használatnak az emberi szervezetben kimutatható változásait, a pszichológia a megismerés, az érzelmi világ szintjén, a gyermekkori fejlődés szakaszai során észlelt különbözőségeket, az addiktológia, a pszichiátria az okostelefon-függőséget, a megvonási tüneteket, a diagnosztikai kritériumokat, a szociológia pedig a társadalomban észlelt szokások, értékrendek, az egészséges életmód átértékelődéseit stb. tanulmányozza és elemzi. Magyarországon, a pszichológia és az addiktológia területein, számos kutató és kutatócsoport foglalkozik az okostelefon-használattal és ennek implikációjával, következményeivel.

Az aggódó szülők, pedagógusok számára az egészségtudományok területén dolgozó szakemberek is sok információt, felvilágosítást, segítséget nyújthatnak. Az online világ valóban utat nyit rengeteg új információhoz, de a kommunikáció és a szórakozás új formáit is megteremtette. A gyermekeknek azonban meg kell tanulniuk, hogyan használhatnak egy ilyen eszközt úgy, hogy közben elkerüljék a lelki – és akár a testi – sérüléseket, a számukra káros helyzeteket. Gyakran egyszerű figyelmeztetésekkel, mint a „ne gépezz túl sokat, megárt a szemednek”, vagy „ne játszd ezt vagy amazt a játékot, káros számodra” próbáljuk javítani az online eltöltött idő minőségét, majd a közösen megkeresett tartalmak révén, akár a közös játékban is elsajátíthatják a gyermekek az eszköz jó használatát. Így, lépésről-lépésre megtanulják ők maguk szabályozni a technológia által felkínált lehetőségek használatát, miközben a felnőttektől, családtagjaiktól sem távolodnak el. Bár a szülő-gyermek kommunikáció átalakul, a megfelelő érzelmi és kommunikációs alapokkal rendelkező kapcsolat esetében nem fenyeget sem az eltávolodás, sem a gyermek társaitól való elszigetelődésének veszélye.

Ellenkező esetben viszont a „technológia bébiszitter” átveszi az irányítást, és a gyermek hozzá fordul úgy bánatában, mint örömében. A mentálhigiéné területén dolgozó szakemberek hangsúlyozzák a szabályozás, a biztonságos használat fontosságát.Érveik szerint az internet egyrészt végtelen lehetőségek és információk tárháza, amelyet egy gyerek korlátozás nélkül felfedezhet okostelefonja segítségével – másrészt az online világ túlnyomórészt nemkívánatos és negatív tartalmakkal teljes, és károsítja a gyermekek mentális egészségét és fejlődését. Amikor az okostelefonért nyúlunk, könnyen a kezeink közt találunk egy felgyorsult és felszínes világot – , miközben az idő is felgyorsul az ingerek áradatában.

Jóbarát vagy technoördög? Nézőpont kérdése, mert ha ragaszkodunk a kulturális, morális, etikai és erkölcsi értékekhez, akkor lehet, hogy az ördögöt hordjuk a zsebünkben, hiszen a világ máris megváltozott. Viszont ha nyitottak vagyunk egy kiszámíthatatlan felgyorsult technoevolúcióra és mottónk,a „carpe diem” a akkor talán egy jóbarátot hordozunk magunkkal. Egy érintés, és megnyílik a világ kapuja – s ha a „kirakatba” szeretnénk állni, csak egy mondat vagy egy képfeltöltés, és „mindenki” ránk figyel; majd jönnek a „like”-ok, melyek instant jutalomként megerősítik a ragaszkodást az okostelefon jóbaráthoz. Mennyire nem vagyunk egyedül ilyenkor – és mégis egyedül vagyunk. Ez a „technomagány” korszak kezdete talán?

Dr. Csibi Sándor – pszichológus, egyetemi adjunktus a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Etika és Társadalomtudományok Tanszékén. Kutatási területe a mai generáció telefonhasználatának vizsgálata.

Prof. Dr. Szabó Attila – pszichológus, egyetemi tanár, az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet professzora és igazgatóhelyettese. Kutatási területe a gondolat ereje a viselkedésre, illetve a viselkedési függőségek.

Forrás:

http://mipszi.hu/cikk/161015-jobarat-vagy-technoordog