A kis herceg, a
legendás,világszerte ismert mese, mely a felnőtteknek is íródott,
az allegorikus kisregény tekinthető Antoine de Saint-Exupery
leghíresebb munkájának. A mű 1943. április 6-án jelent meg New
Yorkban, és ma már több mint 180 világnyelvre fordították le.
Úgy tűnik, hogy nincs olyan ember a világon, aki ne ismerné az
apró, szőke hajú kisfiút, aki egy külön bolygón él a
rózsájával.
Azok számára, akik
hosszú ideje nem olvasták már ezt a bölcs és egészen megható
művet, azoknak összegyűjtöttük a könyv legjobb idézeteit,
melyek a szeretetről, a barátságról szólnak, amelyek segítenek,
hogy a világra melegebb és barátságosabb szemmel tekintsünk:
1. „Mert előbb minden
fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)”
2. „Szomorú dolog
elfelejteni a barátunkat. Nem mindenkinek van barátja.”
3 “Az emberek –
mondta a kis herceg – gyorsvonatokon zötykölődnek, de már nem
tudják, mit keresnek. Erre elkezdenek ágálni, és csak forognak
körbe-körbe…”
4. „Fegyelem kérdése
– mondta egyszer később a kis herceg. – Miután reggel gondosan
rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a
bolygóját is.”
5. „– Jobb lett
volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha
például délután négykor érkezel majd, én már háromkor
elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb
leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal;
fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy,
akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem
díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.”
6. „A nagyok semmit
sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy
örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”
7. „— Nálatok
– mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer
rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.— Nem
találják meg – mondtam.— Pedig egyetlen rózsában vagy egy
korty vízben megtalálhatnák…”
8. „— Hol vannak az
emberek? – kérdezte később a kis herceg. – Itt a sivatagban
olyan egyedül van az ember.— Nincs kevésbé egyedül az emberek
közt sem – mondta a kígyó.”
9. „Az emberek nem
érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit
vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem
léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.”
10. „Ha azt mondjuk a
felnőtteknek: “Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából
épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem
fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik:
“Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán
fölkiáltanak: “Ó, milyen szép!””
11. „[…] a
fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról
beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek.
Sosem azt kérdezik: “Milyen a hangja?” “Mik a kedves játékai?”
“Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: “Hány
éves?” “Hány testvére van?” “Hány kiló?” “Mennyi
jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy,
hogy ismerik.”
12. „Neked viszont, a
parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb
húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét, ahányszor
csak akartad…”
13. „— Ha azt
akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.— Jó, jó, de
hogyan? – kérdezte a kis herceg.— Sok-sok türelem kell hozzá –
felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem,
úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig
nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De
minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”
14. „Te egyszer s
mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
15. „— Volt egy nap,
amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!Kisvártatva
hozzátetted:— Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú,
szereti a naplementéket…— Hát annyira szomorú voltál azon a
negyvenháromszoros napon?Erre azonban a kis herceg nem felelt.”
16. „A beszéd csak
félreértések forrása.”
17. „– Szépek
vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy
akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy
ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet
ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő
az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam.
Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat,
a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt
néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
18. Nem tudom – mondta
-, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon
mindenki megtalálhassa a magáét.
19. „A virágok szavát
sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat.
Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse
tudtam örülni neki.”
20. „Jó az embernek,
ha volt egy barátja, még ha rövidesen meg is kell halnia.”
21. „Felelni nem
felelt a kérdéseimre; de ha valaki elpirul, az ugye azt jelenti,
hogy “igen”.”
22. „Ha valaki szeret
egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a
csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a
csillagokra pillant. “Ott van valahol az én virágom” –
gondolja magában.”
Források:
&
A kis herceg idézetek,
melyek szívbemarkolóak:
A kis herceg idézetek
az igaz barátságról, az önzetlen szeretetről szólnak és az
egyes társadalmi karaktereket is különös köntösben tálalja, az
író. A történet főszereplője a kis herceg, elhagyja piciny
bolygóját, hátrahagyva félve őrzött rózsáját, hogy
megismerje, mit rejt a titokzatos Univerzum. A kis herceg, igazából
nem más, mint az író, belső gyermeki énje, egy szőke, kócos
hajú kisfiú, aki őszinte, tiszta lelkű és nyitott a világ
csodáira.
A karakter kinézetét,
az író saját magáról mintázta, hiszen több gyermekkori képe
is erre utal és kiskorában családja, barátai is Napkirálynak
becézték. A róka, aki a műben a bölcs tanácsokat osztogatja,
Saint- Exupéry legközelebbi barátjáról, Léon Werth-ről kapta a
karakterét. Az igaz barát 22 évvel idősebb volt nála, így a
róka bölcs gondolatait is a kapcsolatukból merítette.
Annyira fontos volt ez
a barátság az írónak, hogy a könyvet is neki ajánlja. A mű
ezzel a pár sorral kezdődik:
Arra kérem a gyermekeket, hogy bocsássanak meg nekem, hogy
ezt a könyvet egy felnőttnek ajánlom. Van egy komoly kifogásom:
ez a felnőtt a legjobb barátom a világon. Van egy újabb
kifogásom: ez a felnőtt mindent megért, még a gyerekkönyveket
is. Van egy harmadik kifogásom: Franciaországban él, ahol éhezés
és hideg van. Ezért kell vigasztalni őt. Ha ezek a kifogások
mégsem elegek, akkor ezt a könyvet, annak a gyermeknek ajánlom,
aki ez a felnőtt volt, valamikor régen. Hiszen minden felnőtt
gyerek volt egyszer. (De kevesen emlékeznek rá.) Így
kijavítom az ajánlásomat:
Léon Werthnek,
amikor még kisfiú
volt.
Azt hiszem egy igaz barátságot ennél szebben megpecsételni
nem lehet… A sors fintora, hogy a könyv és vele együtt a szívhez
szóló ajánlás, a háború miatt, az igaz baráthoz, Werth-hez,
csak az író halála után 5 hónappal jutott el. A második
világháború végén, Werth úgy nyilatkozott, a mű szerzőjéről:
“ A béke, Tonio (
Saint-Exupéry ) nélkül, nem igazi béke.”
A kis herceg további
szereplői, a rózsa, a szerelmét jelképezi akit, óvott, védett
és az életben feleségül is vette, hiszen a felesége karakterét
jeleníti meg benne. Az elmondások szerint, nagyon rapszodikus
volt a kapcsolatuk, annyira, hogy az írónak, később
alkoholproblémái keletkeztek, amit a műben is később
megjelentet.
Kapcsolódó írás:
13 Müller Péter idézet, ami fejbekólint
A
pilóta karaktere szintén, maga a felnőttkori író, aki a
regényben, repülőgép szerencsétlenséget szenved a sivatagban és
lázálmában találkozik a kis herceggel. Saint-Exupéry valóban
átélt egy ilyen repülőgép balesetet… 1935 decemberében egyik
társával, egy gyorsasági rekordot, szeretett volna megdönteni, de
baleset lett a repülőgép verseny végkimenetele. A Szahara forró
sivatagába zuhantak, ahol a szárazsággal, vízhiánnyal kellett
megküzdeniük.
Az első napon, pár szem szőlő, termosz kávé,
bor és homokdűnék voltak a túléléshez szükséges
felszerelésük. A 2. és a 3. nap teljesen kiszáradtak, már
hallucináltak, a 4. napon a két kimerült versenyzőre, egy beduin
a tevéjével talált rá. A csodával volt határos, hogy
mindezt túlélték és egy rehabilitációs kezelés után teljesen
felépültek. Furcsa és misztikus, hiszen évekkel később
Saint-Exupéry halálát is egy repülőgép szerencsétlenség
okozta.
1944 júliusában gépe
eltűnt a Földközi-tengeren.
A könyvben a pilóta
karaktere egy átlagember, aki a mindennapok szürke árnyékából
szeretne kitörni. Érzi, hogy az élet, nem valószínű, hogy csak
ennyi, a maga monoton valóságával. A kis herceggel való
találkozás vezeti rá a régi kellemes emlékekre és hogy ismét
felfedezze az élet szépségeit. A műben az író több társadalmi
személyiséget is felsorakoztat, rávilágít arra, hogy az ember
mennyire gyarló és hogy milyen könnyen megfeledkezünk az ősi
bölcs tanításokról, ami az élet értelmét és boldogságát
jelentené. Az olvasás közben találkozunk több embertípussal, az
uralkodó típus, az egoista, a szenvedélybeteg, a fontoskodó és
van olyan karakter is, amit az író korábbi életéből vett
kölcsön. Ezek a személyiségek mind a társadalom negatív és
boldogtalan, lelkei.
A kis herceg, a második
világháború idején, 1943. áprilisában jelent meg az USA-ban.
Napjainkig 300 nyelvre lefordított mű. 200 millió eladott könyv a
világon. 400 millió olvasó.
Nincs ember a földön
akinek, a kis herceg valamelyik üzenete, nem érinti meg a szívét.
Ha csak egyet találunk benne, már megérte…
A kis herceg idézetek,
melyek az igaz barátságról szólnak!
1. “Te
pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú,
mint a többi száz, meg százezer. És szükségem sincs rád.
Ahogyan neked sincs rám. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz
egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is az
egyetlen leszek számodra…”
2. “Éjjelente majd néz fel
a csillagokra. Az enyém túl kicsi, hogy megmutassam neked. De jobb
is így. Az én csillagom számodra egy lesz a sok-sok csillag közül.
Ezért aztán minden csillagot szívesen nézel majd.”
3.
“Nem tudom, nem azért vannak- e kivilágítva a csillagok, hogy
egy szép napon mindenki megtalálhassa a magáét.”
4. “Én
majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A
beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy
kicsit közelebb ülhetsz.”
5.
“Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik… ha
éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha
minden csillag nevetne. S ha majd megvigasztalódtál ( mert végül
is mindig megvigasztalódik az ember ), örülni fogsz neki, hogy
megismerkedtél velem. Mert nekem mindig is a barátom leszel.”
6.
“Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a
búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut
eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép
aranyhajad van. Ha megszelídítesz, akkor az arany színű búzáról,
te jutnál az eszembe. És hogy szeretném a búzában a szél
susogását…”
7. “Jobb lett
volna, ha mindig ugyanabban az időben jössz. Ha teszem azt, délután
négykor érkezel, én meg már háromkor elkezdek örülni neked.
Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négykor már tele
leszek izgalommal, nyugtalankodom és fölfedezem, milyen drága
kincs a boldogság. De ha csak úgy, bármikor jössz, sosem fogom
tudni, hány órára öltöztessem ünneplőbe a szívemet.”
8. “Az emberek
elfelejtik az igazságot! – mondta a róka – Neked azonban nem
szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért,
amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…”
9. “…mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát
tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla
öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék
miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha
hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
10. “Az idő
amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a
rózsádat.”
11. “Két három
hernyót el kell tűrnöm, ha meg szeretném ismerni a
pillangókat.”
12. “Az teszi széppé a sivatagot, hogy
valahol egy kutat rejt.”
13. “Csakhogy a szem vak, a
szívünkkel kell keresni.”
14. “A legrosszabb, amikor
fájdalmat látsz egy olyan ember szemében, aki a világot jelenti a
számodra.”
15. “Jócskán akadt dolgom
felnőttekkel. Közvetlenül közelről láthattam őket. És nem
mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.”
16. “Az emberek nem
érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit
vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem
léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.”
17. “Minden
felnőtt egyszer gyerek volt, de csak kevesen emlékeznek rá.”
18.
“Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül
helyesen ítélkezned, saját magad fölött, az annak a jele, hogy
valódi bölcs vagy.”
19. “Aki hagyja, hogy
megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.”
20. “Isten veled! –
mondta a róka – Tessék itt a titkom, nagyon egyszerű: Jól
csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek
láthatatlan.”
Forrás:
***
