Hét jellegzetes vonásuk van az összeesküvés-elméleteknek:
Hét jellegzetes vonásuk van az összeesküvés-elméleteknek
A szakemberek azt vették észre,
hogy vannak olyan jellegzetes vonásaik az összeesküvés-elméleteknek,
amiket ha valaki kiszúr, akkor érdemes jobban utánanézni az állításoknak
és a forrásoknak, mert gyanakvásra adnak okot. Igazából nem is kell
nagyon keresni őket, hiszen általában szinte ordítanak.
Egymásnak ellentmondó hiedelmek:
Hogy egy gyakorlati példával éljünk, az említett
koronavírus-összeesküvéses dokumentumfilmben elhangzik, hogy a vírust
laborban állították elő a közelmúltban. Aztán azt is mondják, hogy
tulajdonképpen már mindenki szervezetébe rég bejutott, a korábban
beadott védőoltások segítségével, és a maszkok viselése aktiválja.
Túlságosan erős gyanakvás:
Nagyon nem bíznak a hivatalos szervekben, és szerintük minden olyan
tudományos bizonyíték, ami cáfolja az állításaikat, hamisítvány. Ezzel
egy olyan spirálba lehet kerülni, ahol tényleg minden és mindenki
hazudik, és a konspiráció része, aki mást mond, mint ők. A végállomás
az, hogy a teljes tudományos világ, az összes tanulmány, a tanulmányt
ellenőrző és jóváhagyó szakemberek, az egyetemek, az összes állami
kutatóintézet és nemzetközi szervezet, mindenki a háttérhatalmat
szolgálja. A független tudományos lapok, a tudományos szervezetek és az
összes ország kormányai közösen vesznek részt a globális
összeesküvésben, ami alól nincs kivétel, bármilyen beállítottságú a
kormány. Vagyis a koronavírus esetében de, például Türkmenisztán vagy
Észak-Korea.
Aljas szándékok: A közös
vonás, hogy mindig van egy főgonosz, akinek semmi sem elég, és a
szándékaiban senki sem állíthatja meg. Valaki, aki több százezer ember
életét kioltja lelkiismereti, büntetőjogi vagy bármilyen gond nélkül,
hogy aztán milliárdos profitot termeljen. Valaki, aki bárkit el tud
hallgattatni, megvenni kilóra, eltenni láb alól – csak éppen az üzelmeit
leleplező youtubereket vagy közösségi médiás influenszereket nem.
Valami nincs rendjén: Olyan
nincs, hogy egy hivatalos jelentés vagy beszámoló nem megtévesztésen
alapszik, ezt még akkor is fenntartják, ha időközben tényleg kiderül az
elméletük bizonyos tartalmi elemeiről, hogy nem igaz. Például amikor a
Plandemic egyik készítőjétől megkérdezték, hogy tényleg úgy gondolja-e,
hogy üzleti haszonszerzés miatt mesterségesen generáltak egy
világjárványt, akkor az volt a válasz,
hogy igazából nem tudja, tisztázni kell, hogy szándékosan vagy
természetesen előforduló helyzetről van-e szó, de alapvetően fogalma
sincs. Csak annyit tud, annyit érez, hogy valami nincs rendjén, és az
egész túl zavaros.
Üldözött áldozat: A
konspirálók gyakran öltik magukra az áldozatszerepet, akiket el akarnak
hallgattatni, mert félnek tőle, hiszen rájött a nagy elleplezett
igazságra. Van, hogy gyakorlatilag az egész világ áldozat, ők pedig
bátor hősök, akik felveszik a harcot azok ellen, akik megcáfolják az
állításaikat, azaz támadják őket.
Immunisak a bizonyítékokra:
Az elméleteiket azért nehéz megcáfolni, mert olyan kifacsart logikájú
világot építettek fel, amiben a cáfolat is erősíti őket. Ha nincs semmi
bizonyíték arra, hogy az elmélet igaz lenne, az azért van, mert nincs. A
kertben találtam egy aranyrudat, de ellopták, és hát persze hogy nem
tudom bizonyítani, most mondtam, hogy ellopták. Hasonló módon működik az
összeesküvés-elmélet is: persze hogy nincs bizonyíték arra, hogy Bill
Gates faragta saját kezűleg a vírust a garázsában, hiszen az
összeesküvés titkos. Ha viszont valaki olyan bizonyítékot mutat, ami
megcáfolja az elméletet, az hamisítvány, vagyis olyan, mintha nem is
lenne.
A véletlenek újraértelmezése:
Az összeesküvés-elméletek gyártói mindenben látnak összefüggéseket,
mintákat, az ő világukban minden kapcsolódik mindenhez. A véletlenszerű
eseményeket az összeesküvés okozza, bármi történik, attól csak még
jobban kiszélesedik és szövevényesebbé válik az elmélet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése