Egyéb oldalak:

2022. szeptember 17., szombat

Az egészséges gyermek , az egészséges agy , az egészséges fejlődés számára legfontosabb tényezők:


Az egészséges gyermek , az egészséges agy , az egészséges fejlődés számára   legfontosabb tényezők:

 

-MOZGÁS
 

-EGÉSZSÉGES TÁPLÁLÉKOK
 

-VÍZ
 

-megfelelő PIHENÉS
 

-ÉRZELMI BIZTONSÁG
 

-FIGYELEM ( A szeretet első lépcsőfoka az „odafigyelés”)
  

  A "kütyüzés"  nem tartozik ezek közé,. Korai , illetve túlzott mértéke  egészen egyszerűen  -káros !
 

Kedves Szülők!  Ajánlom figyelmetekbe az alábbi előadásrészletet:
 

A digitális drog - Pécsi Rita előadásából:

"0-3 éves korig a legnagyobb hibát követi el az a szülő, aki a gyermeke kezébe bármilyen „kütyüt” ad. Az agy ugyanis ezáltal TRANSZBA kerül. Az idegrendszer ekkor kezd kialakulni.
3-6 éves korban kezdenek az idegpályák kapcsolódni, tehát még ebben a korban sincs egyetlen percig sem szükség a digitális tér jelenlétére a kisgyermeki idegrendszernek. Igen, egyetlen percig sem! 6-12 éves kor: még itt sincs kész az idegrendszer, mi több, rossz hír, de 14 évesen sem érettek az idegi pályák. Nyilvánvaló tény, hogy ekkor már nem zárható ki a digitális tér, ennek magyarázata szükségtelen is.


Mikor van kész az idegrendszer?
23-24 évesen.
A digitális világ a iskolás korban kb. 1-1.5 óra – tanulási feladatokkal együtt -, mely napi szinten, irányítottan vállalható. Köztudott, hogy a figyelemzavar az utóbbi időkben megnyolcszorozódott az iskolás gyermekek körében, melyért egyértelműen a géphasználat okolható. Bizonyítottan megnövekedett a szorongás, a depresszió, a digitális autizmus. ( Ez azért súlyos. ) Tudósok bebizonyították, hogy a gép nem más, mint elektronikus kokain. Ugyanazt a három agyi területet támadja, mint a DROG. Mi ez a három? FIGYELEM, DÖNTÉSKÉPESSÉG, INDULATKEZELÉS.
Pl. égési sérülteknél a morfium mellett a számítógépes játékokat is használják a fájdalom csillapítására. Mindezek mellett a gépezés kikapcsolja a testérzékelést. Függőknél kiszáradást, álmatlanságot, bepisilést okoz. Nem egyszer pelenkázza be magát egy függő felnőtt…
A gondolkodó agyat a megértett és átélt VALÓSÁG fejleszti. Az agy meg akarja érteni az ok-okozatokat. Ez a lehetőség a képernyőn beszűkül, mi több, lehetetlen. Az egyik legfőbb alapszükséglet az önhatékonyság, vagyis egyedül akarom csinálni.
– Kisgyerek: egyedül akarom felépíteni…
- Iskolás: egyedül akarom írni…
- Kamasz: „Közöd?”- majd én tudom.
- Felnőtt: ez az én házam, én kertem, Nézzünk magunkba! A gépezés által sérül ez az alapszükséglet. Jön helyette a pótcselekvés. Nyomjad, nyomjad…
A virtuális tapasztalat nem alkalmas a valóságos életfeladatok felkészítésére, ezen ismeretnek is mindannyian a birtokában vagyunk. Valós feladatok kellenek.
Pl. a M. Craft játék. Igen, fejleszt térlátást, kreativitást, de a csak M.Craftozó gyerekek nagy többsége nem tud két kockát egymásra rakni.


Egy agykutató tanulmányai alapján az agynak van egy jutalmazási rendszere.
Hogy is van ez? Van egy gyerek. Hazamegy a suliból, majd leül a géphez. Jön a szörny- a gyerek kilövi,- a szörny felrobban – a gyerek boldog , sikerélmenyhez jut, jön a jutalom, az agyba dopamin áramlik. Aztán jön a többi szörny, és mindet kilövi. Ezáltal rengeteg dopamin lesz az agyában. Majd mikor telítődött az agy, átmegy a hazaérkezett kisöcsihez, aki épít, ám őt nem lehet kilőni, így lerombolja a kisöcsi által épített várat…Jön a konfliktus, amit nem tud megoldani. Visszastartol a géphez, mert az agya megtanulta, hogy ott van a biztonság, a dopamin, a jutalom…Ebből egyenesen következik, hogy adott gyereknek a problémamegoldása elindult a nulla irányába, mert azt is csak élő-valós helyzetben tanulhatja meg. Ezt sem kell ragozni.


Csak a szabad játék alkalmával növekszik az agy. S hogy mennyire fontos a gyerekkori szabad vagy legalábbis építő jellegű játék, azt bizonyítja az a tény, hogy pl. a NASA-nál a felvételi teszt sorai közt szerepel az a nagyon sok pontot érő kérdés, hogy mivel játszott/tevékenykedett gyerek/iskolás korában…? Nos, aki azt válaszolja, hogy programozott, az kiesett. Azért, mert úgy ítélik meg, hogy neki „sima” az agya...Az nyert, aki éjjel-nappal gilisztát keresett…Az életkorhoz nem illő technika használatának következményei vannak. Ebből fakad, hogy a gépező gyermek nem tud hibázni, nem tudja a problémát megoldani, jön a düh, az indulat... Digitális drog.
Ismét egy példa felnőttön keresztül. Egy jól működő felnőtt kitűzi a célt. Azt a hegyet megmászom. Csurog róla a víz, izzad..stb., tudjuk hogy van ez. Felér a hegytetőre lenéz és azt mondja, huuu ez gyönyörű, ezért megérte, boldog, jól érzi magát, az agyát elönti a dopamin... Vele párhuzamban két másik ember. Az egyik drogot ad a másiknak, beszippantják és három perc múlva ugyanolyan jól érzik magukat, mint aki a hegyet mászta... Igen ám, de aki drogozott, neki holnap több kell- gyermekek tekintetében több gépidő..-ám a dopamin felvevő receptor telítődik, és akkor jön a következmény, a depresszió, a nem evés a szobából ki sem jön a gyerek/kamasz... Láthattunk egy kísérletet, ahol egy kiéhezett dopamin agyú egér egy lépést sem tett az ételért. Csökken a végrehajtó funkció. A tervezés, a szervezés, az önkontroll..stb. Vagyis az egész nevelés elvész.
Kutatások azt is bizonyították, hogy sajnos a gépen felnövekvő generáció IQ szintje is csökken. A játékcégek úgy tesztelik a játékaikat, hogy neurológusok bevonásával a tesztjátékosok agyára elektródákat kötnek. Ha a játék nem okoz izzadást, magasabb pulzust vagy kellő izgalmat, a játékot áttervezik és nem a jó irányba. Ennél azért érdemes megállni.
Bizonyos kor után simán lehet gépezni, a hangsúly azon van, hogy milyen a játék, és a lényeg a "mennyi ideig?".


A dopaminra visszatérve - pl evés közben 50 % a plusz dopamin. Egy jól sikerült szeretkezéskor 100% a többlet, a videójátékok 150 százalékkal emelik a dopamint.
A kapcsolódás, kötődés- patkány kísérlet- ha az alapszükségletek a normális módon kielégülnek, melynek része a társas kapcsolat, akkor a „rászokás veszélye a nullához közelít” Vagyis nem kell a virtuális tér. Nem épít kapcsolatot egyetlen szinten sem. Ha belenézünk valaki szemébe, oxitocin szabadul fel. Ez jó. Ha kiürül, az ember újra meg szeretné szerezni, és megy, kapcsolódik a szemébe néz…Bebizonyították, hogy amikor Skype-on beszélünk és a kamerában nézünk egymás szemébe, nem termelődik oxitocin. Furcsa! És az is, hogy egy normális emberi kapcsolódásban 30% vagyok én, 30 % te, a maradék a közös. Mi több, kell a megküzdött kapcsolódás is, a veszekedés, a konfliktus...
Lényeg a lényeg, hogy a média kezelése tanult viselkedés. A mi kezünkben van a gyerek alapszükségleteinek a betöltése. ( Persze, mindent értünk mi anyák, szülők és tudjuk is, és mindenki biztosra veheti, hogy mi a legjobbakat akarjuk nekik…de oly nehéz a gyereknevelés ezen része, csak nézzünk magunkba…) .


Hibázni lehet, azt kell megtanulni, hogyan hozzuk helyre. ( Apa, ha beleesek a folyóba, az nagy baj? Nem fiam, csak akkor, ha nem jössz ki...)
Mikor boldog egy gyermek? Na, az belülről fakad. Ha a számára fontos személy ráfigyel, időt tölt vele
Apára, anyára és testvérre van szüksége.
S hogy mire jó a gép? Ismeretszerzésre és adattárolásra.
S, hogy mire jó az agy? A valóságos életünk valóságos problémáinak megoldásra. "

 

 

 Forrás:  

Agyintegráció/ Kineziológia / Facebook.

 

Kapcsolódó téma, (link):  

https://tenyekerodje.blogspot.com/2019/06/oksotelefon-fuggoseg-zombitarsadalom.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése