Itt áll a szétrohadt világ.

 Itt áll a szétrohadt világ. 

Tessék csak tessék! Ingyenes a belépés és már nincs túl távol a lelépés.

Ez a világ a hitvány csőcselék világa. Itt élvezkedik benne minden és mindenki, ami szellemileg igénytelen és silány, ami züllött és tudatilag bukott. Ez a humanoid korcsok és selejtek világa.
A kasztnélkülieké. Akiket semmilyen kaszt nem fogadna be, mert méltatlanok erre. Még a szolgák kasztja sem tűrné meg őket, mert azok is kimondhatatlanul felettük állnak.
Ők alkotják a modern „emberiséget”. Az Embernek már nem nevezhető selejt és parazita humanoid férgeknek a populációját. 

A kirakati stricik és ribancok, a maffiózók, akik „államférfinak” és persze „államnőnek” nevezik magukat, pedig útszéli prostituáltnak is ócskák lennének. Na meg persze a böszme tömeg, amelyik nemcsak elfogadja, de igényli is őket. Mert a tömegnek mindig kellenek követhető „példaképek”. Olyanok, akik előtt a hibbantak megalázhatják magukat és akiknek a seggét nyalhatják. Akiket megpróbálhatnak infantilis módon utánozni és lealjasodva „felnőni” hozzájuk.
A modern emberiség a mentális nyomorékoknak és a patológiás elmék halmazának a világa. Egy kretén és aberrált banda. Olyan tudati moslék, ami mentes már minden szellemi magasrendűségtől és emelkedettségtől. A panelprolik, a zabáló bulémiás humanoid telhetetlenek és a vakond tudatú földhözragadtak populációja, akik a maffiózó politikusoktól várják az életük jobbátátelét és a debil, züllött kirakati majmokat tekintik a példaképeiknek. 

Ne tessék aggódni, a most felnövekvő nemzedék még ezeknél is nagyságrenddel ócskább lesz. Az „indigó gyerekek” nemcsak másolni fogják a korcs és selejt szüleiket, mint az írógép indigója a legépelt betűket, de még fokozzák is az elődeik értéktelenségét, hogy a tudati zuhanásuk még látványosabb legyen. Az a nemzedék, amelyik most kiskorú, és korafiatal, az túl fog tenni az aljasság, a züllöttség és az értéktelenség tekintetében minden korábbin. 

De a végidők már csak ilyenek. Sátániak és pokoliak. Emelkedett tudatú Emberek számára elviselhetetlenül gyötrelmesek és taszítók. Elviselni ezt a rengeteg aljas és böszme selejtet, akik még ágdaráló tölteléknek is ócskák lennének, az bizony rettenetes megterhelés. De egy ilyen terhelés nemesít is, mert jó esetben fejleszti a türelmet és arra orientálja az emelkedett tudatot, hogy ne ebben a világban, hanem ezen felülemelkedve keresse a kiutat. Arra inspirálja azt, aki nem ide tartozik, hogy csökkentse a lehető legminimálisabbra a kapcsolatát azzal a humanoid moslékkal, ami körül veszi és ha lehetséges, akkor soha többé ne kívánkozzon vissza ebbe az ócska világba. Igen, ez a taszítás talán tud olyan undort kiváltani, ami megakadályozhatja az individuálisként értelmezett tudatot abban, hogy a test halála után a sóvárgásai révén ismét belezuhanjon ebbe a hozzá méltatlan létbe. 

Ennek a világnak a zuhanása már nem állítható meg és nem is fordítható vissza. Mindenki, aki ennek az ellenkezőjét hirdeti, az debil idióta vagy hazudozó aljas gazember. Az emberiség agonizál. A haláltusáját vívja és a végóráit járja. Felesleges ezt szépíteni és kozmetikázni. A „nyugat” már teljesen elrohadt és a „kelet” sincs már olyan állapotban, hogy képes lenne felemelni a „nyugatot”, mert a „nyugat” olyan fertőző kórság volt már a kialakulásának a kezdetén is, hogy halálosan megfertőzött mindent, amivel kapcsolatba került. Így tette tönkre a kéretlen kapcsolatfelvételével a „keletet” is.  
Az emberiség eredete óta jelen volt látens módon egy olyan ártó erő, ami észrevétlenül és alattomosan egyre csak növekedett, míg végül annyira elburjánzott, hogy a pusztulásba taszította az egész emberi fajt. Ennek az erőnek a legfőbb jellegzetessége az ártó tagadás, mégpedig minden olyannak a tagadása, ami a tudati emelkedettséghez, a hiteles tradicionalitáshoz, a principális értékekhez, a rendhez és a hierarchiához kapcsolódik. 

Az Antikrisztus a kezdetek óta jelen volt, de soha korábban nem adatott neki olyan korlátlan lehetőség, mint éppen most, a szélsőségesen modern korban. Most minden akadály elhárult a színrelépése és az uralma elől és ezt bestiálisan ki is használja. Rászabadítja az emberiségre a földi poklot, hogy azt élje meg változatos formában nap, mint nap. Megalázza és a végletekig sanyargatja a tudatát vesztett éber kómában tántorgó modern embert. Elvesz tőle mindet, ami valódi értéket jelenthetne a számára, miközben olyan ócskaságokkal halmozza el, amik a lényegüket tekintve teljesen értéktelenek. Így téveszti meg és így teszi tönkre az emelkedett tudatától megfosztott embert. 

Az emberiség egy értelem nélküli haláltáncot jár olyan önkívületben, ami teljesen méltatlan hozzá. Az ébren alvó modern embert már nem lehet érdemben megszólítani, mert nincs füle a hallásra és szeme a látásra. Már csak azt képes és hajlandó elfogadni és követni, amivel megtévesztik. A „belső” intuitív hang már annyira el van fojtva benne, hogy semmilyen hatást nem képes kifejteni a döntéseire. Ezért tudja a Sátán könnyű szerrel a játékszereként felhasználni minden aljas tervéhez.  A modern ember teljesen függő és kiszolgáltatott. Az „önállósága” már csak egy látszólagos és megtévesztő virtualitás, aminek semmilyen valós alapja nincs. Eladta magát az Antikrisztusnak a múlandó és züllött élvezetekért, a birtoklás önző illúziójáért és az illegitim hatalom bitorlásának a lehetőségéért cserébe. A Sátán pedig csak röhög és élvezi a lezüllesztett tömeg feletti uralmát. 

Méltatlan és szánalmas vég ez egy olyan tudatállapot számára, ami eredetileg hordozta a megistenülésnek a lehetőségét is, de ezzel a hatalmas ajándékkal csak elenyészően kevesen tudtak hatékonyan élni. Az ő sorsuk most a legkevésbé sem kellemes ebben a velejéig szétrohadt, lezüllött és haldokló világban, de mégis ők a valódi győztesek, mert az életük által olyan értéket sikerült kimunkálniuk, ami nincs alávetve a mulandóságnak.

 

 

Forrás:

 https://www.facebook.com/photo/?fbid=3482575531963439&set=a.1390080834546263