Egy furcsa korban élünk.
Az őszinte emberi kapcsolatok lassan suttogássá halkulnak a digitális zajban. Az érintés helyét az értesítések vették át, a szemkontaktust a képernyő fényei váltották fel. Nincs időnk, vagy talán csak nincs figyelmünk, nem akarunk figyelni. Elfogyott belőlünk a türelem, a másikra hangolódás művészete, az együttérzés luxusnak tűnik. Egy önző egomán világot teremtettünk, ahol a „nekem jár” lett az új ima. Irigység marja szét a bizalmat, hatalomvágy tapossa el az empátiát.
Birtokolni akarunk, embereket, érzéseket, figyelmet, miközben elfelejtünk szeretni.
De talán nem késő még!
Vissza lehet hozni, amit elvesztettünk, a csendes odafigyelést, egy halk kérdést: „Hogy vagy igazán?”
Vissza lehet hozni a türelmet, a megértést, az időt, amit a másikra szánunk, ajándékként, nem kötelességből. És vissza lehet hozni a szeretetet, nem a nagy szavak, hanem az apró tettek nyelvén.
Talán nem a világ változott meg, hanem mi felejtettük el, hogyan kell kapcsolódni.
Eda Lauray
A DIPLOMA ÉS AMI MÖGÖTTE VAN:
(Julius Andan hangoskönyve) részlet.
18-20-év
agymosás és egy zsák pénz elköltése után kapsz egy engedélyt hogy
dolgozhass. Sokan már az egyetemi tanulmányaik alatt eladósodnak.
A
globalista maffia igazi ereje a kötelező oktatási rendszerben van. Ezt
már II. Rákóczi Ferenc is leírta amikor 1707-ben kitiltotta a Jezsuita
maffiát az országból !
A Jezsuiták minden országban ugyan azt a kollektív agymosó rendszert használják.
Ettől engedelmes birkák lesznek az emberek és mennek a háborúkba.
Aztán egyszer csak jön a parancs hogy oltasd be magad mert túl sokan vagyunk a földön.
Na ettől a rendszertől kell most megszabadítani az emberiséget !
Videó:
Az embereknek van idejük tévét nézni, de nincs idejük tiltakozni az igazságtalanság ellen. Van idejük és pénzük bort inni péntek este, de sem idejük, sem pénzük nincs arra, hogy fellépjenek a gonosz ellen. Mindenre van idejük, ami nem számít, de semmire sincs idejük, ami igazán számít. Ezért van itt a gonosz, természetesen. Ne a férgeket okold, ha a hús megromlott. Ne a patkányokat hibáztasd, ha kiszimatolják a szemetet. Ne a gonoszt hibáztasd azért, hogy felemészt egy lusta és függőségben élő társadalmat, amely túlságosan el van foglalva önmaga szórakoztatásával ahhoz, hogy a jövő nemzedékeire gondoljon. A gonosz soha nem betör, mindig meghívást kap - a természet által -, hogy kitakarítson és újrahasznosítson egy olyan társadalmat, amely már túl gyenge ahhoz, hogy önmagát fenntartsa.
Jason Christoff
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése