Hogyan legyél a főnök kedvence, avagy a legjobb csapatjátékos?
Első lépés: tanuld meg elnyomni önmagad. Az igazi csapatjátékos nem kérdez, nem gondolkodik, nem tesz fel kellemetlen kérdéseket, és nem áll ki magáért. Nem érdekli, hogy mennyit dolgozik vagy mennyiért, csak teszi a dolgát, hallgat, és tűr.
Második lépés: versenyezz a többiekkel abban, ki tud tovább hajtani, ki tud többet nyelni, és ki az, aki minden áron bizonyítani akar. Nem számít, hogy a fizetés nevetséges, a munka megterhelő, vagy hogy a környezet mérgező – az számít, hogy soha ne adj okot a főnöknek a panaszra.
Harmadik lépés: légy rugalmas, de ne kérj cserébe semmit. Ha beteg vagy, menj be dolgozni. Ha túlóra van, vállald el ingyen. Ha valaki hiányzik, helyettesítsd. A jó csapatjátékos az, aki mindig rendelkezésre áll, és nem zavarja a többieket azzal, hogy saját szükségletei is vannak.
Negyedik lépés: fogadd el, hogy az elismerés nem a teljesítményedtől, hanem az engedelmességedtől függ. A jó csapatjátékos nem önálló, hanem kiszolgáló. Aki fel meri vállalni az igazi értékét, az „nehéz természetű”, „problémás”, vagy egyszerűen útban van.
Az egész rendszer nem a fejlődésről, nem az értékteremtésről, hanem a kiszolgálásról és a túlélésről szól. Ha beállsz a sorba, ha megtanulod nyelni, amit rád zúdítanak, akkor talán meglesz a békéd. De ne számíts arra, hogy ez jó lesz neked.
Ez nem csapat, ez nem játék. Ez egy túlélési stratégia egy rendszerben, ami nem értékel téged, csak azt, hogy mennyire vagy hajlandó elnyomni magad.
Van egy mondás: nem az a legerősebb, aki kemény, hanem aki hajlik, aki jól alkalmazkodik. Csakhogy hol van ennek az alkalmazkodásnak a határa? Mikor válik az önfeladásba? És kérdezd meg magadtól: biztos, hogy az, aki tökéletesen alkalmazkodik, az valóban él is, vagy csak túlél, létezik egy kényszerpályán, amit nem lehet szabadnak nevezni?
//////////////////////
Az a vélemény, hogy a takarítói munka "nem ér semmit" és "akárki meg tudja csinálni", gyakran a társadalmi előítéletek és a munka tiszteletének hiánya miatt alakul ki. Sajnos sokan hajlamosak alábecsülni azokat a munkákat, amelyek nem igényelnek magas szintű végzettséget vagy látható társadalmi státuszt, mint például a takarítói munka.
Az ilyen nézetek mögött több tényező állhat:
1. Sztereotípiák: Sokan a fizikai munkaerőt, így a takarítást is, gyakran "egyszerűnek" vagy "szürkének" tekintik, és elfelejtik, hogy minden munka igényel szaktudást és alázatot. A takarítók is jól végzik el a munkájukat, ha figyelnek a részletekre, hatékonyak és megbízhatóak.
2. Néhány munka láthatósága: A takarítói munka sokszor nem kap akkora figyelmet, mint más munkák, mert a munka eredményei nem mindig maradnak láthatóak hosszú távon (a tisztaság megmarad, de nem feltétlenül tűnik ki, hogy ki végezte el).
3. Elérhetőség: Az a gondolat, hogy "bárki meg tudja csinálni", abból a téveszméből eredhet, hogy a takarítási feladatok sokszor elvégezhetők egyszerűbb eszközökkel, és nem szükséges hozzá diplomás képzettség. Azonban a megfelelő takarítási technikák és eszközök ismerete, a különböző felületek és anyagok kezelése, a hatékonyság megteremtése mind hozzájárulnak a munka minőségéhez.
4. Alacsony bér és társadalmi státusz: Mivel a takarítói munka gyakran alacsony bérrel jár, az emberek hajlamosak alábecsülni a munkát. Az alacsony bér nem tükrözi a munka valós értékét, hanem inkább a munkaerő-piaci és társadalmi egyenlőtlenségeket.
Valójában minden munka, így a takarítói is, fontos része a társadalom működésének. Azok az emberek, akik tisztán tartják a környezetünket, hozzájárulnak az egészségünkhöz és a kényelmünkhöz, ezért munkájuk tiszteletet érdemel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése