Hazánkért.Trianont törlésére...

„Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt, késsel a torkán, egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…” [Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter] Brassói József

Véletlenül kezembe került nyolcadikos leányom történelemdolgozata. A megrökönyödéstől szóhoz sem tudtam jutni. Egyik kérdés ugyanis úgy hangzott, sorolja fel Trianon gazdasági hátrányait és előnyeit. Nos, a tankönyvben (Dr. Helméczy Mátyás: Történelem az Általános Iskolák 8. osztálya számára, Nemzeti (?) Tankönyvkiadó, 1999) az alábbi szövegrész szerepel: „Akadt néhány olyan tényező, amely a gazdasági életre serkentően hatott. A megmaradt területeken sűrűbb volt az út-, és vasúthálózat, jobb a postai ellátás. A nagy hajózható víziutak is főleg a középső területeken maradtak. Így az infrastruktúra fejlesztésével, a vasút-, telefon-, és útépítéssel egy ideig kevésbé kellett foglalkozni. Ugyancsak kedvező volt, hogy a mezőgazdasági területekből főleg az értékesebbek maradtak meg. Pl. a szántóterület 43 %-a, a szőlő 68 %-a. Mindez lehetővé tette, hogy a nyugati élelmiszerbefogadó piacainkat ne kelljen megfelelő exporttermékek hiányában végképp elveszítenünk. További előny volt, hogy miután elszakadtunk a monarchia fejlettebb könnyűiparral rendelkező országaitól, lehetővé és szükségessé vált néhány minőségi iparág átlagosnál gyorsabb fejlődése. Ez jórészt felszívta a munkanélküliek tömegét is.” Dr. Helméczy Mátyás (a nemzetisége ismeretlen, s hogy nem magyar, az szinte biztos!) megállapításaival ellentétben: 'Nem hatott serkentően a gazdasági életre, hogy a megmaradt területeken sűrűbb volt az út- és vasúthálózat, jobb volt a postai ellátás.' Ezt a logikát követve eszük ágában se lett volna hullarabló-hiéna-szomszédjainknak a fejletlen magyar területeket maguknak követelni. Arról már nem beszélve, hogy hegyvidéki területeken, a világon mindenütt természetes, hogy ritkább az út-, telefon-, stb. hálózat. Mégsem akar a világ egyetlen állama sem hegyvidékeitől megszabadulni! A-vagy mit szólna Helméczy úr, ha Önnek lenne egy budapesti és egy falusi háza és elrekvirálnák a falusit? Örülne-e, hogy az értékesebb megmaradt? Ha van egy szántóm és egy (kevésbé értékes) erdőm, serkenti szántóm fejlesztését, ha ellopják erdőmet? Nem igaz továbbá, hogy Kassa, Pozsony, Kolozsvár, Újvidék fejlettsége bármiben is el-maradt volna, mondjuk Hódmezővásárhely fejlettségétől. Serkentette az ország fejlődését, hogy erdeink, bányakincseink jelentős részét elvesztettük, hogy a falvainkat összekötő útjainkat egy-szerűen középen kettévágták? Nézzen rá a térképre, Helméczy úr! Hány út végződik még ma is a semmiben a szégyenhatár két oldalán! Hány magyar falut, tájegységet tettek az önkényes határhúzások élet-képtelenné? A víziutakkal is baj van. Hiszen határfolyóvá vált a Duna, a Dráva, a Tiszának pedig jelentős részeit végképp elvesztettük. Miért serkentette volna ez a gazdaságot, Helméczy úr? Miért tekinthető továbbá előnynek, hogy szántóterületünk 57 %-át és szőlőink 32 %-át elrabolták? Nem lehet továbbá Trianon előnyei közé sorolni, hogy elszakadtunk Csehországtól és Ausztriától. Ezektől az országoktól ugyanis nem Trianonban, hanem a monarchia széthullásának napján, 1918. október 31-én szakadtunk el, ezek az országok sohasem voltak a szentistváni Magyarország részei. Továbbá: létezett-e valaha a világtörténelemben ország, amely meg akart volna szabadulni egy (mégha esetleg alacsonyabb értékű) terület birtoklásától? Az export indoklásával is baj van. A tankönyv beismeri, hogy szántóink, azaz gabonaexport lehetőségünk 57 %-át elrabolták. De még ha igaz is lenne, hogy valamennyivel több gabonát exportálhattunk, annál sokkal nagyobb érték volt, ami hiányzott az erdélyi, felvidéki, stb. iparvidékek, nyersanyagforrások, fatermelő erdők elvesztésével. Szabad-e a magyar nép világtörténelmi mértékkel mérve is egyedülálló katasztrófáját így tanítani gyermekeinknek? Lehet álszent és erőltetett módon holmi előnyöket keresni a nagy katasztrófában? Hiszen túl milliók személyes és közösségi tragédiáján, amelynek bénító hatása még ma is lelkünkben él, köztudott, hogy gazdaságilag is iszonyatos pusztítást vitt végbe Trianon, amelynek levét még sokáig fogják az európai népek inni. Hiszen, ha nincs Trianon, nincs német hegemónia, nincs II. világháború, nincs 50 éves kelet-európai szovjetpusztítás. (Mellékesen szólva: akkor amerikai kamatrabságba taszítás sincs!) Nemcsak Magyarország, hanem a környező államok számára sem. Ki van a dolgok hátterében? Miféle aljas cenzor követeli meg, hogy jó képet vágjunk a magyarság nagy tragédiájához, amihez világ-méretekben is talán csak az amerikai indiánok sorsa hasonlítható, és soha nem volt, légbőlkapott előnyökkel tömjük gyermekeink fejét? Elképzelhető-e ehhez hasonló módon, hogy a jeruzsálemi gyerekeknek Auschwitz előnyeiről és hátrányairól tanítanának az iskolában? Nem akarja tudni Helméczy, hogy Trianon nemzetgyilkossági kísérlet volt, és hogy ugyanazok a méregkeverők győztek a II. világháborúban is, és még ma is azon szorgoskodnak, hogy ami még meg-maradt ebből a szerencsétlen népből, azt végképp eltapossák?

* A szerző személyes — az isteni igazságszolgáltatásban való hitéből fakadó — meggyőződése: lehetetlen, hogy bűn történjen bűnbánat, bűnhődés és jóvátétel nélkül. Európa halálos bűne Trianon. A szentistváni Magyarország erkölcsileg toronymagasan fölötte állt a mai Európai Uniónak, békében hagyta fejlődni a nem-magyar nemzeteket, senkit sem kényszerített kamatrabszolgaságba, idegen érdekek zsoldjába. Amíg ezt az európai népek és a háborúk győztesei be nem látják, és jóvá nem teszik, addig folytatódni fog az európai nemzetek összekeverése szaporodókedvű színesbőrűekkel csakúgy, mint a bomlott-agyú washingtoni gonosztevők ostorcsapásaira történő táncolás. Persze a változáshoz nekünk, magyaroknak is hozzá kell járulnunk: meg kell találnunk békénket Istennel, fel kell hagyni nemzeti bűneinkkel, a káromkodással, az abortusszal, az erkölcstelenséggel, a tunyasággal. Lássunk hozzá! n