"Az ideális munka-szünet arány 52 perc munka, majd 17 perc pihenés."

A nyolcórás munkanap elavult, nem hatékony megközelítése a munkának. Ha produktív szeretnél lenni, más megközelítésre van szükség. A nyolcórás munkanapot még az ipari forradalom idején alkották meg, hogy csökkentsék a munkások munkaidejét, akik akkoriban jóval többet dolgoztak ennél. Ez áttörés volt. a korábbinál sokkal humánusabb megoldás. Viszont mostanra nem igazán hasznos, inkább visszatartja az embereket. Travis Bradberry, a Forbes.com külsős szakértőjének gyűjtése.

Máshogy kell szerkeszteni a napot.

A Draugiem Group tanulmányában számítógépes programot használt, hogy kövesse a munkavállalók dolgozási szokásait. Mérték, mennyi időt töltöttek egy-egy feladattal, összehasonlítva produktivitási szintjükkel.

Rájöttek, hogy a munkanap hossza nem igazán számít, sokkal inkább az, hogyan strukturálják az emberek a napjaikat. Akik minden áron betartottak rövid pihenőket, sokkal produktívabbak voltak, mint akik hosszú órákat dolgoztak.

Az ideális munka-szünet arány 52 perc munka, majd 17 perc pihenés. Azok, akik betartották ezt a beosztást, jobban tudtak fókuszálni, nem facebookoztak állandóan, vagy nézték meg az emailjeiket. Amikor elfáradtak, tartottak egy rövid szünetet, Aztán újult erővel kezdhették újra.

Az agynak van szüksége ezekre a szünetekre.

Akik felfedezték ezt az arányt, valójában az agyuk szükségleteit elégítik ki: az agy nagyjából egy órán át képes pörögni, után alacsonyabb állapot jön 15-20 percig. Érdemes inkább ezt követni, mint órákat dolgozni, aztán megpróbálni egyben kipihenni.

Ráadásul a szüneteket könnyebb beiktatni, ha tudjuk, hogy produktívabbá teszik a napot. Az nem számít pihenésnek, ha közben az emailjeinket nézzük vagy youtubeozunk, érdemes inkább sétálni egy kicsit.

Töltsd fel a munkanapod.

A nyolcórás munkanap akkor működik, ha felosztod a szüneteidet stratégia mentén. Amint passzol az energiatartalékod az elvégzendő munkához, sokkal egyszerűbbé válnak a dolgok. Ehhez van négy tippünk.

Osszad fel a napod órákra.

Általában eltervezzük, mit akarunk elérni a nap végére, a hét végére, a hónap végére. De sokkal hatékonyabbak vagyunk, ha arra koncentrálunk, amit éppen el akarunk érni. A nap tervezése óráról órára egyszerűsíti a dolgokat, menedzselhető méretű feladatokat állít elénk.

Tisztelt az órád.

A stratégia csak azért működik, mert a legnagyobb energiájú időszakainkat használjuk a legnagyobb fókusz elérésére, rövid idő alatt. HA nem tartod be az órás intervallumokat, azzal, hogy emaileket nézel, csetelsz, ránézel a Facebookra, az egész célját hazudtolod meg.

Tarts valódi szünetet.

Akik semmilyen szünetet nem tartottak, jóval kevésbé voltak hatékonyak. Azok pedig, aki tényleges, relaxáló szünetet tartottak, valóban tudtak fókuszálni. Ez azt jelenti, hogy ténylegesen távolítsuk el magunk a munkától, a számítógéptől, a telefonttól, a napi feladatlistától amikor pihenünk. Sétáljunk, olvassunk, beszélgessünk a szünetben-

Ne várd meg, amíg a tested mondja, hogy tarts szünetet.

Ha a szünettel addig vársz, amikor már késő, már lekésted az produktivitás ablakát. Tartsd be az előre meghatározott ütemet, csak így fogsz ténylegesen a legproduktívabb időszakaidban dolgozni.

2018. február 15.

Forrás:

forbes.hu

https://forbes.hu/legyel-jobb/ezert-nem-mukodik-a-8-oras-munkanap/

&

Itt a bizonyíték, hogy működik a 4 napos munkahét!

g2wex18

A képlet egyszerű: ha a cégek termelékenyebb dolgozókat szeretnének, adni kell nekik minden héten egy fizetett, de le nem dolgozott munkanapot. Legalábbis ezt állítja egy új-zélandi cégvezető, akinek ez a modell nagyon is bevált.

A Perpetual Garden alapítója tavaly próbálta ki ezt a módszert, tehát azt, hogy 4 napos munkahetet vezetett be a cégnél, és a tapasztalatok szerint ezzel a cég és a munkavállalók is jól jártak.

Andrew Barnes, a cég alapítója szerint mindez arról szól, hogy okosabban kell dolgozni, nem hosszabban. Az ő elképzelése az volt, hogy a dolgozók 100%-ot beleadnak a munkába, 100%-os fizetésért, mindezt a sztenderd munkaidő 80%-áért cserébe.

Barnes elméletét egyébként több tanulmány is alátámasztja. A brit Vouchercloud által végzett 2017-es felmérés szerint egy átlagos dolgozó 2 óra 53 percet tölt egy nap produktív munkavégzéssel. Egy másik, ettől független kutatás tavaly azt találta, hogy a megkérdezett, teljes munkaidős dolgozók szerint a munkájukat napi 5 órában is el tudnák végezni, ha nem törné meg semmi a munkavégzést.

Barnes azt mondja, neki és a cégnek bejött ez a váltás, egészségesebbek, hűségesebbek és sokkal odaadóbbak lettek a dolgozói. Vannak más cégek is a világon, akik már próbálkoznak ilyesmivel: a Planio berlini projektmenedzsment cég a dolgozói egy szűk csoportjánál vezette be a négynapos munkahetet tavaly, hasonlóképp tett tavaly a Grey New York reklámügynökség is, azzal a feltétellel, hogy aki 4 napos munkahétben szeretne dolgozni, az eddigi fizetésének 85%-át kapja meg.

FORRÁS:

https://www.portfolio.hu/short/itt-a-bizonyitek-hogy-mukodik-a-4-napos-munkahet.321857.html

&

Kapcsolódó cikkek:

https://444.hu/2019/03/06/keszen-all-e-a-vilag-a-negynapos-munkahetre

https://www.origo.hu/gazdasag/20190506-negynapos-munkahet.html

https://24.hu/elet-stilus/2018/02/09/mar-van-ahol-negy-napot-kell-dolgozni-ot-napi-berert/

https://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/allas-munka-munkahet-munkahely-negynapos.668556.html

...

Hasonló jellegű témák:

(Linkek)

https://www.life.hu/csalad/20180409-a-jo-munkatarsak-fonok-es-kornyezet-aranyat-er-a-jo-munkahely-ismervei.html

https://munkahelyiterror.blog.hu/

http://tenyekerodje.blogspot.com/2019/01/fix-tv-amor-munkahelyi-mobbing.html

https://tenyek.hu/tenyek/253538_betegge-tehet-a-munkahelyi-stressz.html

https://pszichoforyou.hu/mobbing-munkahelyi-pszichoterror/

https://www.life.hu/csalad/20180409-a-jo-munkatarsak-fonok-es-kornyezet-aranyat-er-a-jo-munkahely-ismervei.html

http://www.vital.hu/fonok-beosztott-betegseg

Kiemelt cikk:

Fekete öves megoldás a munkahelyi sértegetések ellen!

2014. október 29. Forrás: Profession.hu

Azonnal és világosan húzzuk meg a határokat, ha szóbeli atrocitás ér bennünket. Semmilyen helyzetben nem vagyunk kötelesek ezt eltűrni. 7 tipp, hogy karatézzuk le a sértegetőket a munkahelyen!

Ne kergessünk hiú ábrándokat, még a legpozitívabb és tehetséges emberek életében is előfordul, hogy sértegetések, provokációk érik. Sőt, talán ezeket az embereket többször is illetnek ilyen negatív megjegyzésekkel, hiszen a kevésbé tehetségesek, sikeresek, és emiatt igen frusztráltak körében irritáló tud lenni egy tőlük rátermettebb munkatárs. Ám a sértegetések intelligens kezelése is egy kiváltságos képesség, melyet - ha még nem alkalmazunk elég magabiztosan -, itt az idő elsajátítani!

Mi számít sértésnek? Például egy ilyen megjegyzés: "Mielőtt kinyitja a száját, talán gondolkodni is kéne..." Ne keverjük össze a tárgyilagos kritikával. A sértések a legkeményebb szóbeli támadások közé tartoznak. Megalázóak. Ráadásul nagyon könnyen lehúzhatnak bennünket a támadó alacsony szintjére, és már csak azt vesszük észre, hogy kétségbeesetten illetve elszántan birkózunk az "iszapban". Barbara Berkchan, elismert kommunikációs szakértő segítségével mutatunk egy módszert, amely a szóbeli támadások elleni legjobb fekete öves megoldás!

Íme 7 lépés a sértegetések leállításához!

1. Radikálisan változtassuk meg a viselkedésünket!

Ha megsértenek bennünket, azonnal és egyértelműen adjuk a másik tudtára, hogy túllépte a határt. Azonnal hozzuk létre védőpajzsunkat - melyet ebből a cikkből ismerhetünk meg - és legyünk szigorúak. Radikálisan változtassuk meg hangfekvésünket és beszédtempónkat is: váltsunk lassabb és nyomatékosabb stílusra! Ugyanis a támadónak a saját határozottságunk és személyes kisugárzásunk mutatja meg a határt.

Szakítsuk őt félbe szavakkal, és minősítsük viselkedését! Mondjuk ki: "Ön megsértett engem." Ne bocsátkozzunk vitába arról, hogy ez valóban sértés volt-e, vagy csak mi vagyunk túlérzékenyek. Erre nincs idő. Legyünk még élesebbek, és szólítsuk fel a támadót: "Elvárom, hogy bocsánatot kérjen ezért." Ez persze nem biztos, hogy meg is fog történni, sőt, elképzelhető, hogy a másik fél - miután kellemetlenné tettük a helyzetét -, tovább fog vergődni. Ne foglalkozzunk ezzel. Csak nyomatékosan ismételjük meg ez előbbi két mondatot.

2. Konfrontálódjunk!

Változtassuk meg az egész viselkedésünket! Mutassuk ki erőnket, és legyünk szigorúak! A legfontosabb, hogy húzzuk meg egyértelműen a határokat, és közöljük: nem hagyjuk, hogy így bánjanak velünk. Az előbbi két mondat helyett így is reagálhatunk: "Ez sértés volt. Fejezze be az ilyen megjegyzéseket!" vagy "Ha így beszél velem, akkor nem tárgyalok tovább magával. Fejezze be a sértegetést!"

3. Duplázzuk meg személyes erőnket!

Bármekkora erőt is mutat a támadónk, nekünk túl kell lépni azt. Kezdetben ez sokaknak nehézséget okoz, így érdemes begyakorolni előre:

Hozzunk létre egy különlegesen vastag védőpajzsot magunk körül.
Vegyünk fel olyan viselkedést, amellyel elítéljük támadónkat. Legyünk szigorúak és kemények!
Egyenesedjünk ki, legyünk nagyobbak és szélesebbek!
Lélegezzünk hosszan és mélyen! Ne is tartsuk vissza a levegőt!
Szigorúan nézzünk támadónkra, arcizmunk se rezdüljön! A szemünkkel fejezzük ki az elítélést!
Szófukarság - keveset beszéljünk, és nyugodtan ismételjük meg a kijelentésünket.
Ne bocsátkozzunk semmilyen vitába.

4. Az arcátlan támadót egyértelműen kell megállítani!

A másik fél nem érzi, hogy hol a határ. Nekünk kell meghúzni ezt a vonalat, és közölni vele, hogy mit engedünk meg, és mit nem. Ha abban a pillanatban nem állítjuk le a sértegetést, amikor ez megtörténik, akkor a támadó azt fogja hinni, teljesen rendben van a dolog. Fel is bátorítjuk ezzel a további sértegetésre. Ne akarjuk őt megnevelni! Csak következetesen ismételjük meg a fenti példamondatokat. Ne vitatkozzunk! Csupán ismételjük meg ugyanazt.

5. Várjunk, amíg elül a vihar!

Csak néhány kivételes helyzetben van annak értelme, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk a sértést. Akkor, ha a támadó fél egyértelműen elmebeteg, vagy éppen részeg illetve kábítószer hatása alatt áll. Azok, akiknek például hajlamuk van a kolerikus dührohamokhoz, és ilyenkor magukon kívüli állapotba jönnek, orvosi segítségre szorulnak. A dühroham alatt nem is lehet velük szót érteni. Az ilyen kitöréseket ne próbáljuk lekezelni. Szakítsuk félbe a beszélgetést, és távozzunk. Nincs értelme olyannal kommunikálni, akinek nem tiszta az elméje.

6. Így dolgozzuk fel a sokkot!

Időnként egy sértés olyan súlyos lehet, hogy sokkot kaphatunk tőle. Ennek első jele a zavarodottság, vagyis hogy nem tudunk tisztán gondolkodni. Ne tegyünk magunknak emiatt szemrehányást. Ne válaszoljunk mindenáron, inkább várjuk meg, amíg magunkhoz térünk. Az is jó megoldás, ha elhagyjuk a helyszínt. Senki sem kényszeríthet bennünket, hogy ott maradjunk, ahol bántottak. Lélegezzünk mélyeket, és próbáljunk megnyugodni. Beszéljük ki magunkból az esetet és az érzéseinket olyasvalakivel, akiben megbízunk. Ha kiírjuk magunkból, azzal is fel tudjuk dolgozni a sértő szituációt. Sportoljunk, mozogjunk, táncoljunk: az izzadással járó mozgás segít levezetni a stresszt.

7. Mondjunk le a bosszúról!

Ha bosszút állunk, azzal csak megerősítjük a támadó és a közöttünk lévő köteléket. Értékes energiát pazarolunk az illetőre. Biztosan ezt akarjuk tenni? Mint minden iránynak, a dühnek is van egy építő jellegű iránya, amelyet a saját javunkra fordíthatunk. Felejtsük el a bosszúvágyat, és alakítsunk úgy minden szituációt, hogy a saját kellemes közérzetünk legyen az első, és ne a támadóé.

Egy mintapárbeszéd a fenti szituációhoz:

Főnök: "Nem nagyon büszkélkedhet ezzel a munkájával. Végiggondolta ezt már, maga agyalágyult?"
Beosztott: "Valóban hibát követtem el. De nem tudom, mit ért 'agyalágyult' alatt?"
Főnök: "Ne tettesse magát ostobábbnak, mint amilyen. Nagyon jól tudja, hogy mit jelent ez."
Beosztott: "Ezzel a megjegyzésével megsértett!"
Főnök: "Micsoda mimóza lélek! Szarvashibát követ el, és még érzékenykedik!"
Beosztott: "Megsértett, és elvárom, hogy bocsánatot kérjen!"
Főnök: "Szálljon le a magas lóról! A maga hibájáért nekem kell tartanom a hátam."
Beosztott: "Hibát követtem el, belátom. Emiatt azonban nem hagyom magam sértegetni. Elvárom, hogy bocsánatot kérjen tőlem."
Főnök: "Még magának áll feljebb? Hibázik, és még én kérjek bocsánatot?!"
Beosztott: "Megsértett, és elvárom, hogy bocsánatot kérjen."
Főnök: "Nem maga mondja meg, hogy mit csináljak!! Talán lehetek mérges, ha hibás munkát adnak le, nem??!"
Beosztott: "A munkámat objektíven kritizálhatja, de nincsen joga megsérteni. Ezt nem engedem meg."
Főnök: "Na,... mindketten felidegesítettük magunkat, és megmondtuk a véleményünket. Most menjünk dolgozni."

A minta párbeszédből látszik, hogy a főnök végig próbálta megőrizni a méltóságát, és valahogy berekeszteni a kínossá vált beszélgetést. A lényeg, hogy a beosztott nem viselkedett megalázkodóan, és visszautasította a főnök sértését. Mindezt úgy, hogy közben nem lett fennhéjázó és sértő. Ám ehhez szembe kellett néznie a munkaviszonyból fakadó alá- és fölérendeltséggel. Határozottan kellett fellépnie, amivel a jövőre nézne tiszteletet és megbecsülést váltott ki feletteséből.

Ne feledjük: a munkaszerződéssel csupán munkaerőnket bocsátjuk áruba, és nem az emberi méltóságunkat! Ne féljünk feletteseinktől hasonló szituációkban sem. Kritikát kaphatunk, de arra senki sem jogosult, hogy sértegessen bennünket.

Forrás:

https://www.profession.hu/cikk/fekete-oves-megoldas-a-munkahelyi-sertegetesek-ellen

Kiemelt cikk:

Félelemalapú munkahelyen dolgozol? 9 jele is lehet, hogy igen!

szerző: Jobline

2016 február 12.

Rettegés a zsarnoki, inkompetens főnöktől, szorongás a beharangozott kirúgási hullám miatt, egymást feljelentgető kollégák – így fest az a munkahely, amelyet fortélyos félelem igazgat.

A meglehetősen rosszul csengő munkaalapú társadalom szóösszetétel gyorsan átment a köztudatba. A félelemalapú munkahely még nem futott be ekkora karriert, de nem kell okleveles jósnak lenni annak megtippeléséhez, hogy szintén van jövője. A Bloomberg Businessweek összefoglalta, hogyan fest az a munkahely, ahová szinte mindenki összerándult gyomorral lopózik be reggelente.

1. Nem a munka minősége, hanem a jelenlét a fontos
Ha a dolgozók igyekeznek előbb beérni az irodába, mint a főnök, és később távozni, mint ő, akkor a munkahelyen félelem uralkodik. Egy rendes cégnél ugyanis az a fontos, hogy a feladatokat időben és magas színvonalon elvégezzék, és nem az, mit gondol a főnök a beosztottakról a magatartásuk alapján.

2. Állandóan az a téma, kit rúgnak ki és kit léptetnek elő
Amikor egy munkahelyen folyton azt mérlegelik, kinek csökken vagy nő a képzeletbeli árfolyama, senki nem lehet biztos a pozíciójában. A szervezet nem tart össze, mindenki a saját érdekeivel van elfoglalva, az arra hajlamosak pedig a főnökök kegyét keresik, hogy szorongásukat csökkenthessék, illetve előnyösebb pozíciót vívhassanak ki maguknak.

3. Tapintható a bizalmatlanság
Úgy nem lehet rendesen dolgozni, ha attól kell tartani, hogy valaki kést állít a hátunkba egy óvatlan pillanatban, mert a helyünkre ácsingózik. Az sem egészséges dolog, ha a kollégák nem mernek őszintén kommunikálni egymással, nehogy valami eltorzítva jusson a főnök fülébe vagy mert valószínű, hogy az asztalszomszédunk ellopja az ötletünket. Ilyen légkörben mindenki nagyon vigyáz, nehogy olyat mondjon vagy tegyen, ami rossz fényt vethet rá, illetve azt lesi, a többiek mikor árulják el magukat. Sosincs win-win szituáció, az egyik munkatárs akkor érzi nyertesnek magát, ha a másik veszít. Ez a félelem kultúrája.

4. A számok uralkodnak
Minden dolgozó teljesítménye komplex egész, benne van a kreativitása, a motivációja, a személyisége. A teljesítmény egy része számokban is mérhető, de ha csak ezt veszik figyelembe, ráadásul hónapokra, hetekre, napokra, órákra lebontva, ott az ember maga nem számít. Ha a vezetés a munkatársat csupán olyan termelőegységnek tekinti, amely matematikailag pontosan meghatározható, a dolgozó egy képlet részének fogja érezni magát, amelynek egyes elemei szabadon cserélhetők, és ennek megfelelő lelkesedéssel végzi majd a munkáját.

5. Merev szabályokat kell betartani, és sokat
Amikor egy cégnél még a gemkapocs-rendelésnek is külön hivatalos protokollja van, és ennél kicsit bonyolultabb lépések megtételéhez már több ember aláírása kell, ott félnek a dolgozók független kezdeményezésétől, ami megfojtja a kreativitást. Érdekes módon éppen az ilyen vállalatoknál értekeznek sokat a főnökök a kölcsönös bizalomról, szólamokkal töltve be a bizalomhiány keltette űrt.
6. A menedzsment fél a dolgozók kommunikációjától
Hétköznapi eset. Az egyik csapat új projektbe fog, és tudomást szerez arról, hogy a másik osztályon már foglalkoztak hasonlóval. Sebtében megbeszélést hívnak össze, hogy kicseréljék a tapasztalatokat. Egyszercsak beront a menedzser a tárgyalóba, és magából kikelve felelősségre vonja őket, hogy mertek felhatalmazás nélkül értekezletet összehívni. A dolgozók spontán tapasztalatcseréje hasznos a szervezetnek, ám ha ez ranghoz és fizetési osztályhoz kötött kiváltság, abban a menedzsment homályos félelme mutatkozik meg, hogy az alkalmazottak túl nagy önállóságra tesznek szert.

7. Visszatartják az információt
Az információ hatalom, és amikor a munkahelyi vezető szűk marokkal adagolja a szükséges ismereteket, a félelem és a bizalmatlanság áll a háttérben. Az információ visszatartásának óriási a rombolóereje a szervezetben, mert ha a dolgozók folyosói pletykák alapján kénytelenek tájékozódni, vagy a sajtóból tudják meg, hogy nagy leépítés várható, elvész a motiváció, minimálisra csökken az elkötelezettség és elenyészik a munkamorál.

8. A talpnyalóké a pálya
A sikeres emberek nem győzik mondogatni, hogy náluk okosabb munkatársakkal szeretnek együtt dolgozni, mert tanulnak tőlük és inspirációt merítenek belőlük, az íróasztalát féltő főnök viszont tehetségtelen talpnyalókkal veszi körül magát. A bizonyos hatalmat biztosító pozícióba jutott talpnyalók aztán elkezdik irtani az ambíciózus és tehetséges kollégákat, mert félnek tőlük. A versenyszférában az ilyen cégek nem sokáig húzzák, ellenben nap mint nap tanulságos történetekbe botlunk arról, mi folyik az államigazgatásban.

9. A vezetés terrorizálja a dolgozókat
„Örüljön, hogy van munkája, tízen is sorban állnak az állásért.” Ha egy főnök ezzel a nem is burkolt fenyegetéssel fojtja bele a szót az alkalmazottba, elzárkózva az elől, hogy tudomásul vegye az észrevételeit, az megöli a motivációt és a kreativitást. A dolgozók a terror légkörében leszoknak arról, hogy kérdezzenek vagy új ötletekkel álljanak elő, engedelmes birkaként végzik a dolgukat – és az álláshirdetéseket böngészik.

Forrás: