"Ez a Dunning–Kruger-hatás"

Tényleg olyan jó vagy a dolgokban, mint hiszed? Jól bánsz a pénzzel? Jól olvasol az emberekben? Milyen az egészségi állapotod az ismerőseidhez képest? Jobb vagy nyelvtanból az átlagnál? 

 Tudni, mennyire értünk valamihez és hogy milyenek a képességeink másokhoz képest nem csupán önbizalom-növelés. Segít eldöntenünk, mikor bízhatunk saját döntéseinkben és ösztöneinkben, és mikor szorulunk tanácsra. Ám pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy nem vagyunk túl jók saját képességeink felmérésében. Valójában gyakran túlbecsüljük képességeinket. A kutatók nevet is adtak a jelenségnek: ez a Dunning–Kruger-hatás. Ez megmagyarázza, miért mutatja száznál több tanulmány, hogy az emberek jobbnak hiszik magukat másoknál. A jelenség annyira gyakori, hogy az már ellentmond a matematika törvényeinek. Amikor szoftverfejleszőket kértek saját teljesítményük értékelésére, az egyik cégnél a válaszadók 32%-a, míg a másiknál 42%-uk a legjobb 5%-ba sorolta magát. 

 Egy másik tanulmányban amerikai autóvezetők 88%-a állította, hogy jobban vezet az átlagosnál.  

Nem csupán elszigetelt esetekről van szó. Az emberek általában másokénál jobbnak tartják egészségi állapotukat, vezetői készségeiket, erkölcseiket és sok mást. Különösen érdekes, hogy gyakran a legkevésbé jól teljesítők becsülik túl leginkább a képességeiket. A gyenge logikai készségekkel, nyelvtani, pénzügyi és matektudással, érzelmi intelligenciával, laborvizsgálatokban való jártassággal és sakktudással rendelkező emberek mind majdnem olyan jónak tartják magukat, mint a profik. 

 Ki hajlamos leginkább az efféle téveszmékre? Sajnos, mindannyian, hiszen mindenkinek vannak tudásbeli hiányosságai, amelyeket nem vesz észre. 

 Miért van ez így?  

Amikor Dunning és Kruger, a két pszichológus először írt erről 1999-ben, azt állították, hogy a hiányos tudással és képességekkel rendelkezőket kettős átok sújtja. Először is, gyakran hibáznak és hoznak rossz döntéseket. Másodszor, a hiányos tudásuk miatt nem ismerik fel saját hibáikat. Azaz a rosszul teljesítőknél pont a szakértelem hiányzik, amely segítségével felismerhetnék rossz teljesítményüket. Amikor pl. a kutatók egyetemi vitakörök résztvevőit vizsgálták, azt látták, hogy a selejtezőkön részt vevő csapatok leggyengébb 25%-a minden ötből majdnem négy kört elvesztett.  

Ám azt hitték, hogy az esetek 60%-ában nyertek. Mivel nem értették jól a vita szabályait, a diákok nem vették észre, mikor és milyen gyakran omlott össze az érvelésük. Ez nem azt jelenti, hogy az egónk miatt nem vesszük észre gyengeségeinket. Az emberek általában elismerik hiányosságaikat, amint felismerik őket. Az egyik tanulmány során a logikai kvízben először rosszul teljesítő diákok, akik utána részt vettek egy rövid logikai kurzuson, nagyon is készek voltak borzasztónak minősíteni korábbi teljesítményüket. Ez lehet az oka, hogy a közepes tudással és átlagos tapasztalattal bírók gyakran kevésbé bíznak képességeikben. Eleget tudnak ahhoz, hogy tudják, mennyi mindent nem tudnak.

  A valódi szakértők ezzel szemben többnyire tisztában vannak tudásukkal.

  Ők másféle hibára hajlamosak: azt hiszik, mindenki más is épp annyit tud, mint ők. Az eredmény, hogy mind a tudatlan, mind a nagy tudású emberek gyakran tévesen ítélik meg önmagukat. Ha nem elég kompetensek valamiben, nem látják meg a hibáikat. 

 Ha pedig rendkívül kompetensek, nem látják, milyen különlegesek valójában a képességeik.  

Ám ha nem vesszük észre, amikor a Dunning–Kruger-hatás alatt állunk, hogyan tudhatjuk meg, mennyire vagyunk valójában jók valamiben? Először is, kérj visszajelzést emberektől, és gondold végig, amit hallasz, akkor is, ha nehéz. Másrészt, s ez még fontosabb: folyamatosan tanulni kell. Minél többet tudunk, annál kisebb az esélye, hogy láthatatlan hiányosságok lesznek a tudásunkban.  

Talán mindezt összefoglalja a régi közmondás: 

 Ha bolonddal vitázol, először győződj meg róla, hogy ő nem ugyanezt teszi-e éppen.

Forrás / Videó:

https://www.ted.com/talks/david_dunning_why_incompetent_people_think_they_re_amazing/transcript?language=hu#t-49176

& 

 John Cleese a hülyékről:

A Dunning–Kruger-hatás az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását.
A jelenséget a Cornell Egyetem két kutatója, Justin Kruger és David Dunning mutatta ki. Az eredményeiket 1999 decemberében publikálták a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban.

Kruger és Dunning szerint számos tanulmány sugallja, hogy a legkülönfélébb területeken, az olvasott szöveg megértésétől a gépjárművek használatán át a sakkozásig és teniszezésig, az amatőrök magabiztosabbak a szakértőknél. Azt feltételezték, hogy egy tipikus jártasság esetében a hozzánemértők:

- hajlamosak túlbecsülni a saját képzettségüket,
- nem képesek felismerni, ha más ért hozzá,
- nem képesek felismerni, hogy ők maguk mennyire nem értenek hozzá,
- ha fejlesztenek a saját szakértelmükön, képessé válnak annak
felismerésére, hogy korábban nem értettek hozzá.

 https://www.facebook.com/watch/?v=1060137510806301

https://index.hu/tudomany/til/2015/10/13/miert_hiszik_azt_a_hulyek_hogy_ok_okosak/ 

***