Ősműveltség:

Magyar Adorján: Ősműveltség 

 (részlet)

"Volt régen egy őstörzsünk amely a kőrös, régi kiejtéssel valószínűleg kurus, nevet viselte. Ujabb korbeli följegyezések ilyen nevű törzsünkről ugyan nem szólanak, lehetséges azonban, hogy ennek, mint igen harcias törzsnek neve maradott fönn a kuruc elnevezésben, amelynek eredete, habár már többféleképp is kísérlettek magyarázni, de mégis ismeretlen. Igaz, hogy e név inkább csak, mai kifejezéssel élve, egy párt elnevezése volt, de emellett így is még kiváló harciasságot, vitézséget is kifejező szóként is használtatott. Mi pedig már láttuk azt is, hogy például az egykori őstörzseink között oly nagy szerepet játszott szemerék neve is már csak egy család nevében él mai napig is. 

Holott mi már megtudtuk azt is, hogy az ős-szumerek vagy szumirok is tulajdonképpen egy ősrégi időkben kivándorlott gabonatermelő szemere törzsünk voltak. Sejthető azonban hogy az őstörténelmi időkben a Kis-Ázsia és Szíria összeszögellésénél, azaz Ciprus szigetével szemben élt és ott nagyobb szerepet is játszott kár nevű nemzet is egy kőrös őstörzsünk volt. Ugyszintén sejthető hogy a későbbi történelemben szerepelt korazminok és Korazmia valamint talán a Koraszan országnév is valamely kőrös őstörzsünkről származott, ha minderre ma bizonyítékokat fölhozni nem is tudok.Mivel minden a kőrös őstörzsünkkel összefüggésben van, egyúttal a harccal, harciassággal is összefügg, ebből okszerűen következik még az is, hogy ez őstörzsünk tehát, ugyanúgy mint a kunok is, igen harcias volt. Ami azután a már említett azon sejtelmem is igazolhatja, miszerint a harciasság és vitézi bátorság értelmet már azelőtt is kifejező de eredetileg törzsnév: a kuruc, az osztrák uralommal bátran szembeszálló és ellene harcoló párt általános nevévé válott, amiután egykori törzsnév volta feledésbe is ment, annál is inkább, hogy az egykori kuruc avagy kőrös törzs a tulajdonképpeni magyarságba teljesen visszaolvadott, habár részei a betelepített idegen népekbe is olvadhattak, ami az idegen uralom alatt, amely mindig a nemmagyarokat pártolta, könnyen megtörténhetett. Tudjuk hogy így olvadtak vissza a tulajdonképpeni magyarságba a kunok, jászok és besenyők, habár ezek részei is olvadhattak az osztrák hatalom által betelepített és a magyarságot gyöngítő idegen elemek közé.
 

A kőrösök másik legfőbb kultuszállata volt a sas, de emellett valószínűleg még a más ragadozó sasféle madarak is. Láttuk hogy például az egyiptomiaknál is a Napisten jelképes madara a karvaly volt (latin nevén: accipiter, avagy sparivius). Bizonyosnak tarthatjuk, miszerint nem véletlenség, hogy éppen e madár magyar neve karvaly, ami kőrös szócsoportbeli szó. Ami viszont azt sem zárja ki, hogy e szó valamikor sast is jelentett, ha ma egy kisebb sasféle ragadozó madár neve is. Nyelvünkben kerecsen is egy sasféle madár neve, amely szó valamikor sast szintén jelenthetett, amit pedig a következőkkel bizonyíthatni is vélek: Miként az oroszlán, „az állatok királyá"-nak mondatik, ugyanúgy a sas meg „a madarak királyá"-nak. De ezenkívül úgy a királyság mint a császárság jelképe is a sas, a „királysas" ma is, valamint az volt régen is. Az említett karvaly szónak nyelvünkben karal, karoly változata is van és sólyomfélét jelent (Ballagi), Ethnographia, 1897. évi 208. oldalon: karol, amely szó tehát a király, régiesen kerál szavunkkal teljesen azonos, holott hiszen a királyság jelképe nem a sólyom hanem a sas ! Tudjuk, hogy a Közép-Korban Nagy Károly vezette be ismét, birodalma valamint sajátmaga jelképéül is a sast, ami azután Németország címere maradott máig is. Úgyhogy szerintem a régi germán Karal, Karol, német Karl, latinosan Carolus személynév tulajdonképpeni értelme nem is más mint: sas, azaz: karol, karvaly, károly = sas, de amely szónak már ősnyelvünkben is egyúttal király értelme is volt. 

A régi időkben, és így bizonyára még Nagy Károly korában is, éltek Germánia területén magyari nyelveken beszélő őslakosok, úgyhogy a karol szónak sas és király értelme akkoriban még nem volt ismeretlen. Ezen őstörzseink bizonyára csak Nagy Károly által leigázva s fegyveres erővel kereszténységre térítve, ekkor fogadták el a germán nyelvet is, amely ott akkoriban már a térítés nyelvévé lett, és tagadták meg a maguk régi „pogány" nyelvét, azért hogy életüket mentsék. De kitűnik mindebből azután még az is, hogy tehát nem mi vettük király szavunkat a szlávból, hanem, miként ez számtalan más esetben is történt, éppen megfordítva, a szláv král avagy krály nem más mint a mi király avagy kerál szavunk magánhangzókihagyásos, kopott alakja, mert hiszen csak a mi nyelvünkben van e szónak egyúttal király és sas értelme de ami a szlávban nincsen meg. Mi több, hiszen e szavunk harmadik és tulajdonképpeni, eredeti értelme: köröl, kerül, kering, mivel a sasok sokszor a magasban valóban körbe-körbe keringenek, azaz tehát körölnek, köröznek, onnan a földet zsákmány után kémlelve, amelyre aztán lecsapnak. Láttuk már hogy a héja vagy héjja is egy sasféle ragadozó madár, de láttuk azt is, hogy a héj, híj szó a kún szócsoport szerint hiány, űr, luk és ezzel kapcsolatban még kör jelentésű is volt, ugyanúgy mint ahogy a kőrös szócsoportban is az or, ör, ür szónak egyaránt volt kör, karika és üreg jelentése, ugyanúgy mint ahogyan a németben is a magyar luk és lék szónak megfelelő Loch, Leck (lohh, lekk) = luk; Lücke pedig = hiány, de megfordítva: a latinban és szlávban halo, kolo = kör, kerék. Mindez fejti tehát meg a „fenn héjázó" kifejezésünket is, illetve azt, hogy a nagyon rátartó, nagyon büszke s öntelt, másokat lenéző emberre szoktuk azt mondani hogy: „fenn héjázik." Egészen világos tehát, hogy e kifejezés azt jelenti, hogy az illető, miként a héja madár a magasban köröl, azaz héjázik; mivel a héj szónak kör értelme is volt. 

A kerecsen szavunk (Ballagi szótára) is sas, sasféle madár neve, de e szó tulajdonképpeni értelme: köröl, köröz, kering azaz hogy: köröket csinál, aminthogy csinál szavunk régibb nyelvünkben valamint a népében itt-ott: csenál, amely szavunk viszont nem más mint ten, tenni igénknek az ismert cs-t hangváltozás szerinti mása, amely például Isten = ős-ten, ős-tevő, ősalkotó, ős-teremtő. (Megjegyezendő, hogy e ten szavunkkal azonos a német tun = tenni.) Mivel a mai ö hang helyett régen gyakran u állott, eszerint köröl helyett régen kurul is ejtődhetett, ami viszont a turul szavunknak felel meg egészen pontosan, amely hiszen szintén sas és köröl értelmű szó, csakhogy egyik kőrös a másik pedig török szócsoportbeli, illetve egyik a kör szóból, a másik a szintén kör 

értelmű tur szóból származott.

Ámde a szóban volt kerecsen szavunknak pontos mélyhangzós párhuzama a karácson szavunk, amely ünnep e nevét, sok erőlködéssel, már a szláv krok, korák = lépés szóból is származtatták, azért mert Karácson eredetileg a téli napforduló ünnepe lévén, ez az új esztendőbe való belépés is volt. Ezzel szemben: tény, hogy a kerecsen szavunk alapértelme kör, valamint tény az is, hogy a karácson szó a kerecsen-nek csak mélyhangzós mása. Ugyanígy tény az is, hogy egy esztendő: egy teljes idő-kör, amely a téli napfordulókor önmagába visszatérve ismét oda tér vissza ahonnan kiindult, mert hiszen őseinknél Karácson egyúttal Újesztendő ünnepe is volt. Így: eszmeileg. Csakhogy így van ez az anyagi, természeti valóságban is, mivel egy év Földünknek a Nap körül egy leírt, egy befutott köre. És íme, meglepő egyezésként: év és öv szavunk egymással teljesen azonos, sőt hiszen azonosak ezek, bár hangcserésen, még az ör, szintén kört, karikát is jelentő szavunkkal is. Illetve tehát úgy öv, ör mint év szavunknak is van kör jelentése is. Csakhogy az öv és év szavunk kabar és besenyő kultusz-szócsoportbeli szó, ör ellenben kőrös és avar kultusz-szócsoportbeli. A kőrösök és avarok kultusz-szócsoportjának ugyanis van r hangja, a kabarok és besenyőkének pedig nincsen, amiértis náluk itt r hang helyett u hang állott. Mi már tudjuk, hogy mivel a tulajdonképpeni magyar kultusz-szócsoportnak sem v sem r hangja nem volt, ezért ebben ig (iga) felelt meg az ör, öv szavaknak. (Magyar kultusz-alapszó: mag, besenyő: bes, kabar: kab, avar: vár.)

 Tudvalévő, hogy a Téli Napforduló volt eredetileg úgy Karácson mint Újesztendő ünnepe is, vagyis a Napisten újjászületése napja vagy éje a régi rómaiaknál is: „Dies natalis Dei inviciti Soli" vagyis: a győzhetlen Napisten születése napja. Tudjuk hogy míg eddig a nappalok folyton rövidülnek, az éjszakák pedig hosszabbodnak de hogy a Téli Napforduló éjfelétől kezdve meg a nappalok hosszabbodnak, az éjek rövidülnek, vagyis, hogy eddig a Sötétség győzedelmeskedett de ettől kezdve a Világosság. Amiértis őseink a Téli Napfordulótól számították az új esztendőt. A Karácson ünnepét csak a pápák tolták el néhány nappal a Téli Napfordulótól és választották el az Újesztendő ünnepétől, hogy így ne legyen annyira föltűnő, miszerint hiszen Karácson tulajdonképpen nem Jézus születését hanem a Napisten újjászületését jelenti, aki a Téli Napforduló előtt, éjfél előtt, ősz öregként távozik: meghal (öreg Mikulás) de rögtön éjfél után aranyhajú kisdedként tér vissza, illetve születik újjá.
 

Ámde őseink a Napot sassal is jelképezték volt. E más jelképezés szerint a Napot jelentő aranysas, azaz Arany-Kerecsen madár a Téli Napfordulókor szintén újjászületik, csakhogy mivel ez közvetlenebbül a Főnix-madárról és ennek újjászületéséről szóló regével van összefüggésben, ami pedig pún őstörzsünk szimbolikájába és kultuszába tartozik, azért erről „Pún" fejezetünkben szólandok."

Ez a csodálatos régészeti lelet jellemzően a hazatérés korának hagyatéka. Szemet gyönyörködtető ábrázolása a Nap madarának, a sólyomnak.






Forrás: 



Magyar Nyelv / Facebook


https://moly.hu/konyvek/magyar-adorjan-az-osmuveltseg

*