Mentsük elménket a hírektől!
Ultraheves a „vérmérsékletem”. Ez azzal függ össze, hogy szaporán jár (mert járatom, önstresszeléssel) csúcsokon a kortizol hormonszintem. Mindez ahhoz kapcsolódik, amit a túladagolt hírfogyasztás okoz. Ez a „módszer”, amivel még inkább hiperaktívvá válok, és ebből származtatható az is, hogy folyton hívogatom, leszólítgatom a HOLD ragyogó elméit, maileket írogatok nekik. Nem hagyom békén őket, mondhatni nem hagyom dolgozni őket.
Holott, kérem, engem nemes szándékok vezérelnek. Csupán szeretném továbbadni az általam a világ legkülönbözőbb médiumaiból percenként felszedett újabb és újabb politikai, részben pénzügyi, gazdasági információkat. Azért akarom továbbítani őket, hogy mások, akik ehhez értenek, hasznosíthassák. Csakhogy ezt én esztelenül, zűrzavarosan csinálom.
Úgyhogy csak stresszelem társaimat: beléjük „transzferálom” a kortizolszint-emelkedésemet. Hiszen mi más az eredménye, ha úgy kell kezdeni és befejezni napjukat, hogy kiszámíthatatlanul, bármely pillanatban bombasztikus hírekkel, prognózisokkal, olyan friss „üzenetekkel” támadhatom le őket, olyanokkal ráadásul, amelyek akár szembemehetnek meggyőződésükkel, hitvallásukkal, józanságukkal, kemény munkájuk eredményeivel, meghozott döntéseikkel?
A vagyonkezelt ügyfelek szerencséjére (is), „áldozataim” agyi, szellemi ellenállóképessége jóval magasabb minőséget, hatékonyságot képvisel, mint az én „hevességi erőmé”. Velük született, profi higgadtságukat és intelligenciájukat nem vagyok képes befolyásolni. Viszont egy ideig biztosan az „agyukra megyek”. (Reménykedjünk, miután leszállok róluk, boldogsághormonok szabadulhatnak fel bennük! Tehát jó az „őrült” a háznál.)
Az emberiség nagy része azonban egyáltalán nem rendelkezik azzal a kiegyensúlyozott, kiszámítható, higgadt, józanságát a legzavarosabb időkben is megőrizni képes attitűddel, ellenálló képességgel, mint amilyennel például itt ezek a „lányok és fiúk”.
Márpedig manapság kivételesen zavaros időket élünk. Eme állapot előidézésében, pontosabban tartósításában, még zavarosabbá tételében – nem készakarva, hanem főként emberi esendőségek, hiányosságok okán – a médiát csinálók, az információkat terjesztők, szerkesztők nem elhanyagolható szerepet játszanak. Ráadásul a közösségi hálók egyre szövevényesebbé válása révén „médiát játszhat” a világ bármely halandója, hatalmi csoportja, intézménye, kormánya, titkosszolgálata, a hivatásos média egy részét ad hoc alapon jó pénzért „megveheti” bárki, aki célzott információs tartalmak világgá kürtölése révén sokkal több pénzt tud keresni, legalábbis ezt reméli.
Hallatlan kihívás mindenesetre ez az időszak a mesterségüket lelkiismeretesen, a napi hírektől megfelelő távolságot tartani képes vagyonkezelők számára. Mert manapság élesedik a disszonancia: míg a piacok rendkívüli aktuális hullámzását kétségtelenül nagyon jelentős mértékben befolyásolják a napi valós, vélt vagy prognosztizált fejlemények, hírek, addig azok, akik összességében dollármilliárdos nagyságrendben, megbízásból (bizalom alapján) végeznek befektetéseket, hoznak stratégiai döntéseket mások vagyonának alakításáról, értelemszerűen (csak ilyenkor az értelem az érzelem mögé húzódik) hosszú távra dolgoznak.
Szóval, az olyan viharos periódusban, mint a jelenlegi, hallatlan lelki-mentális nyomásoknak vannak kitéve a befektetési profik – olyanok részéről, mint amilyen például én vagyok.
Hangsúlyozom azonban, hogy a hozzám képest sokkal kiegyensúlyozottabb emberek is részben elveszthetik a józan ítélőképességüket, csökönyösebbekké, (átvitt értelemben) erőszakosabbakká válhatnak. Ezt váltja ki ugyanis az emberből a válságjelenségek szaporodása.
De félő, hogy a társadalmi, gazdasági, üzleti, politikai partnerek, egyáltalán az embertársak közti viszony (válságoktól függetlenül is) tendenciaszerűen romlik az utóbbi években.
Erre utal a Harward Business Review, a híres amerikai egyetem
szellemi műhelye, vagy a legendás brit médiatartalom-szolgáltató, a BBC
tudományos „oknyomozása”, miszerint egyre súlyosabb mentális kárt okoz
az emberiségnek éppen az, ami az emberiség fejlődésének rendkívüli
eredménye: hogy a technológiai forradalom révén a világ minden
egyes szegletében minden egyes pillanatban tudhatunk arról, mi történik a
világ minden más szegletében adott pillanatban.
Csakhogy amit megtudunk, az nagyjából ugyanannyira lehet hamis, félrevezető, mint amennyire a valóságot fedő információ. Leginkább az a baj a rövid, tömörített, egymondatos „message” hírvilággal, hogy az hiányos. Tetszés és „ízlés” szerint értelmezhető.
Frissen szerzett ismereteimet és önmagamon végzett megfigyeléseimet összegezve:
- Nagyon káros az, amit csinálok – mármint az, hogy éjjel-nappal fogyasztom a híreket, a mindenféle közösségi portálok kommentjeit. Ez ugyanis tipikus függőség.
- Miközben a média, a Facebook, a TikTok, az Instagram és társai „tankönyvszerűen” szélesítik, egyúttal be is szűkítik ismereteimet és látókörömet. Hiszen valós, reális kulturális, művészeti, természeti élmények, barátokkal, családtagokkal való együttlét élvezeteitől fosztanak meg, „zabálják” a drága időmet. (Kezdőknek: az emberi élet ideje véges.)
- Ahelyett, hogy végre valami szervezettséget vinnék az életembe, éppenséggel azt még szervezetlenebbé teszem, mert mentális állapotom a hírek káoszától romlik.
- Fertőzöm, mérgezem a közeli embertársaimat, ahogy magamat is, mert ama szűkülő időben, amit a valós valóságban a családtagokkal, barátokkal töltök, sem tudok lassan másról beszélni, mint a virtuális világból szerzett ilyen-olyan hírekről.
- Mindennek nyomán egyre erőszakosabban erőltetem rá másokra azt, ami engem érdekel, s amit abból a magam számára leszűrök. Ez toxikus hatás, a környezet manipulálása.
De kit érdekel, hogy én ilyen vagyok? Az én bajom, valamint azoké, akik ismernek és mégis rám figyelnek – mondhatnánk. Csakhogy ez nem így van.
Nem csupán a magam, hanem milliárdnyi embertársam aktuális „szenvedéstörténetét” mesélem most el.
Ezt alátámasztandó, számtalan tudományos értékű forrást hozhatok fel. Csakhogy ott tartunk, hogy – jelzem: a koronavírus-járvány e tekintetben szellemi korszakváltást hozott – magukat a tudományos eredményeket, megállapításokat az emberiség nem elhanyagolható része mára úgy kezeli, mint a legszimplább újságcikkeket. Azokat vagy elolvassa vagy nem, de kizárólag azoknak hisz, amik ízlésének, hitének, saját véleményének megfelelnek. Amik nem, azokba bele sem néz, vagy ab ovo hamisnak minősíti őket.
Bizony, ilyen szellemi közállapotok közepette él az emberiség, melynek egyre jelentősebb része egyebek közt ezért esik letargiába, valamiféle depresszióba, tartja az „általános helyzetet” kilátástalannak.
Ez ellen – ahogy olvasom az e témával foglalkozó gondolkodók, szakértők, kutatók véleményét, legalábbis a legjellemzőbbeket – csak egyéni, önkéntes távolságtartással védekezhetünk.
Az első (három) leckét ismertetem csupán:
- Erőltessük magunkra, hogy naponta maximum egy óránál többet nem csüngjünk az internetes portálokon, a közösségi médián, az egy órát is terítsünk szét tíz perces adagokra a nap 24 órájában.
- Hírösszefoglalókat rendeljünk a számunkra legmegbízhatóbbnak, legkomolyabbnak tartott médiumoktól, ne menjünk bele külön-külön a részletekbe mindenféle hírnél, csak és kizárólag azok esetében tegyünk kivételt, amelyek személyes érdeklődésünk, munkánk szempontjából tényleg lényegesek.
- A legnagyobb lelkierő-gyakorlatot és a leghasznosabb, legeffektívebb védelmet azzal nyújtjuk mentális egészségünk javítása érdekében, ha nullára csökkentjük a közösségi hálókon való aktivitásunk időhosszát.
Abba kell hagyni!
A félelem és a szorongás sajnos a mindennapok részévé váltak. Nem is csoda, hisz rengeteg félelemkeltő információ ömlik ránk, amik aztán tovább gerjesztik bennünk a szorongást. Hogyan küzdhet az ellen, amire nincs ráhatása, de rossz hatással van az életére? Ebben a bejegyzésben néhány tippet osztunk meg Önnel. Érdekli, hogy küzdhet természetes módszerekkel a szorongás ellen? Olvasson tovább!
Megváltozik a világképünk
Kis túlzással a számítógépből és a tévéből folyik a vér. Sokszor az érzésünk támadhat, mintha a híradóban és az újságokban csak rossz hírekről számolnának be: balesetek, gyilkosságok, átverések, cégek megszűnése, emberek kilakoltatása, hitelek bedőlése. Nem csoda, ha a biztonságérzetünk egyre csökken. Míg régen a gyerekek egyedül jártak iskolába, manapság már nincs olyan szülő, aki el meri engedni a gyerekét kíséret nélkül. Egész egyszerűen az életünk részévé vált a szorongás és a félelem, ami nemcsak az érzékeny lelkű emberekre van hatással, hanem mindannyiunkra. Állandósul egyfajta rossz érzés, ami beteggé tesz.
Egyáltalán mi a szorongás?
A szorongás ugyan megfoghatatlannak tűnik, de mégis vannak jól meghatározható fizikai tünetei. A tünetek közé sorolható a “gombóc a torokban”, nyugtalanság, gyakori fejfájás, alvásproblémák, hasi fájdalom, légszomj, koncentrálási nehézség, fáradtság, hasmenés. Ezek a jelek önmagukban nem veszélyesek, a baj akkor van, ha állandósulnak, és nem veszünk róluk tudomást. Ön is tapasztalta már ezeket a tüneteket? Milyen gyakran jelentkeznek?
Hogyan tudom függetleníteni magam a rossz dolgoktól?
Ha azokkal a dolgokkal foglalkozunk, amikre nincs ráhatásunk, egy idő után kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek érezzük magunkat. Úgy érezzük, hogy a dolgok kicsúsztak a kezünk közül, és nem tudjuk az életünket kontrollálni. A megoldás az, hogy azokkal foglalkozzunk, amikre van ráhatásunk. Pl. nem tudunk hatni az időjárásra, de esernyőt vihetünk magunkkal. Nincs hatásunk egy munkahely megszűnésére, de képezhetjük magunkat, hogy könnyen találjunk másikat. Persze nem lehet kizárni az életünkből a rossz dolgokat, hiszen a világot senki nem tudja megváltoztatni. Csak a saját szemléletünkön tudunk változtatni, némi munkával. Ezt felismerve egyre többen vannak, akik tudatosan nem néznek tévét, vagy a hírportálokat.
Mit kell tenni, hogy elmúljon a szorongás?
A megoldás a pozitív szemlélet: hogy meglássuk a szépet és a jót az életünkben. Nagyon jó módszer erre az, ha este, nap végén megkeressük azokat az eseményeket, amik aznap kellemes érzéssel töltöttek el minket. Írjuk össze ezeket! És a legapróbb dolog is számít! Kedves volt az eladó? Szó nélkül megírta a gyerek a leckéjét? Nem felejtette el a párunk az évfordulót? Jót beszélgettünk a fodrásszal hajvágás közben? Minden mehet egy kis papírra! Tegyük bele egy dobozba vagy üvegbe ezeket a pozitív emlékeket, és ha rosszabb napunk van, csak emeljünk ki párat és olvasgassuk! Tegyük jól látható helyre, és ahányszor csak rápillantunk, azt fogjuk érezni: jó hely a világ, és jól érzem magam benne.
+1 módszer!
A pozitív szemléletet elsajátítani nem könnyű, hiszen közben a mindennapokban folyamatosan érkeznek szorongást és félelmet kiváltó rossz hírek. Úgy tűnhet sokszor ez, mintha állandó szélmalom harcot vívnánk. A különböző módszerekhez, egy kis segítség sosem árthat! Van ugyanis egy kizárólag természetes összetevőket tartalmazó készítmény, ami segít megküzdeni a mindennapokkal. Ami cseppenként táplálja a lelkünket, hogy ellenállóbb legyen, és amivel könnyebben felveheti a harcot a szorongást és félelmet kiváltó negatív eseményekkel. Tegyen minden nap egy cseppet azért, hogy újra érezze a harmóniát, és az élet ízét.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése