Mint mindig, a cikkeim egyszerűen a saját nézőpontomat tükrözik, a felfedezés és az önrendelkezés jegyében; fogadd el azt, ami megfogott, és a többit vesd el.
A magasan fejlett lények és az általuk létrehozott civilizációk olyan elveket és létezési módokat alkalmaznak, amelyek mindenki számára rendkívül előnyös eredményeket hoznak. Civilizációikat az együttműködés, a harmónia és a szeretet jellemzi, a versengés, a konfliktus és a félelem helyett.
Az eredmény olyan civilizációk, ahol a szabadság, a jólét és a boldogság bővelkedik. Példájuk nagyszerű modellként szolgál az emberiség számára, ha valóban meg akarja teremteni azt a jobb világot, amelyre sokan közülünk vágynak.
Melyik magasan fejlett civilizációkról van szó, kérdezheted? Nos, akár hiszed, akár nem, számos magasan fejlett civilizáció létezik a galaxisunkon belül és azon túl is.
Két oka van annak, hogy létezésük miért nem nyilvánvaló számunkra: (1) legtöbbjük fizikai Univerzumunk magasabb dimenzióiban létezik, így nem láthatók számunkra, és (2) nem érdekli őket, hogy közvetlenül kapcsolatba lépjenek egy olyan primitív civilizációval, mint a miénk. De biztosak lehetünk benne, hogy ezek közül a civilizációk közül soknak érdeke fűződik az emberiség evolúciójának elősegítéséhez, és ezt a színfalak mögött különféle finom módokon teszik.
A „Beszélgetések Istennel, 4. könyv – Ébreszd fel a fajokat” című könyvben található mélyreható tárgyalás inspirált e cikk megírására, és ez a cikk lényegében ennek a vitának az összefoglalása, megszórva saját gondolataimmal. Tehát, további nélkül, merüljünk el a magasan fejlett civilizációk tíz fő létezési módjában.
#1 – Mélyen megértik az élet egységét, és ennek megfelelően élnek.
A magasan fejlett lények megértik minden dolog Egységét; tudják, hogy egyetlen tudat, a Minden Létező részei vagyunk. Tudják, hogy minden látszólagos elkülönülés illúzió, mert minden egyetlen dolog része, és minden összefügg egymással és egymástól függ. Tudják, hogy minden cselekedetük, amely egy másik lényre vagy dologra hatással van, végső soron minden másra is hatással van.
Ez a legfontosabb felfogás, amivel bármely lény rendelkezhet, és az ilyen megértéssel rendelkező lények által létrehozott civilizációkban ez az életmódjuk alapja. Mélyen tudják, hogy amit másokkal tesznek, azt valójában magukkal teszik, ezért mindent és mindenkit nagy gonddal és tisztelettel kezelnek.
#2 – Mindig igazat mondanak.
A magasan fejlett lények mindig igazat mondanak. Lényegében képtelenek hazudni. Mélyen megtanulták, hogy önmaguk vagy mások becsapása kontraproduktív a legmagasabb szándékaik és vágyaik elérésére, ezért egyáltalán nem érdekük fűződik a hazugsághoz. És még ha meg is próbálnák, minden kísérletet könnyen észrevennének mindazok, akik hallják.
A magasan fejlett lények tudatossági szintjén az energia és a rezgés érzékelésének képessége nagymértékben megnő (mivel minden energia, anyag, fény, gondolatok, érzelem stb.), így a hallgató könnyen felismeri a hamis üzenet közlésére tett bármilyen kísérletet. Ezen a szinten egy lény nem tud hamis üzenetet közölni anélkül, hogy radikálisan megváltoztatná az általa kibocsátott energiát.
Ezzel szemben a tagadás és a megtévesztés burjánzik az emberiségben; gyakran hazudunk magunknak, másoknak is, és könnyen becsaphatunk minket.
Csak az elkülönülés tudatának túllépésével, amikor felismerjük, hogy mindannyian ugyanazon tudat, ugyanazon lény kifejeződései vagyunk, akik minden lény egységét és egyenlőségét magukévá tesszük, szüntethetjük meg a megtévesztés szükségességét, elkerülve ezzel az ezzel járó összes nemkívánatos következményt.
Példaként arra, hogyan hazudunk magunknak, vegyük a „szórakoztatóiparban” ábrázolt erőszakot, és annak kapcsolatát a társadalmunkban növekvő erőszakkal. Az erőszak ábrázolása burjánzik a filmekben és tévéműsorokban, videojátékokban, sőt még a gyerekjátékokban is. Nehéz lenne meggyőzni egy magasan fejlett lényt arról, hogy az erőszakos képek folyamatos áradata, amellyel gyermekeinket bombázzuk, nincs hatással a hiedelmeikre, attitűdjeikre és viselkedésükre.
Az emberiség ezzel szemben nem ismerheti el, hogy a társadalmunkban növekvő erőszak legalább részben az ilyen képek folyamatos áradatából fakad. Mert ha ezt tennénk, tennünk kellene valamit ez ellen, és tehetetlennek érezzük magunkat, ezért egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.
Ez a minta, hogy önpusztító viselkedéseket látunk, majd semmit sem teszünk ellenük, az éretlen lények klasszikus jele. A magasan fejlett lények soha nem rejtőznek el az igazság elől; mindig kimondják az igazat. És természetesen, amikor kimondják az igazat, megteszik a megfelelő lépéseket is, ami a következő két pont témája.
#3 – Mindig azt teszik, amit mondanak.
A magasan fejlett lényeknek szokásuk kimondani az igazukat, és az is szokásuk, hogy betartják, amit ígérnek, akár másoknak, akár maguknak mondják. Cselekedeteik mindig összhangban vannak szavaikkal; nem mondanak egyet, és tesznek mást.
Az emberek ezzel szemben gyakran mondanak egy dolgot, tesznek egy másikat, majd figyelmen kívül hagyják, tagadják vagy hazudnak róla! Nyilvánvalóan erre bőven van példa.
A magasan fejlett lények számára a szavuk megtartása becsületbeli és becsületes ügy. Ha úgy gondolják, hogy valószínűleg nem lesznek képesek megtenni valamit, akkor nem mondják ki. Ha viszont szándékosan akarták mondani, amit mondtak, de aztán rájönnek, hogy váratlan körülmények miatt mégsem tudják betartani a szavukat, akkor közvetlenül szembesítenek veled, és minden érintettel beszélnek, hogy tisztázzák ezt. Alázattal és igazsággal elmagyarázzák, miért nem tudják megtenni, amit ígértek neked.
#4 – Mindig azt teszik, ami működik
Amikor a magasan fejlett lények egy nemkívánatos helyzetet látnak és megértik, miért létezik, mindig valami működőképes megoldással reagálnak. Nem fogják figyelmen kívül hagyni, tagadni a létezését, eltussolni, olyasmit tenni, ami nem oldja meg igazán a problémát, vagy más módon elmulasztani a megfelelő intézkedések megtételét, ahogy az az emberiséggel gyakran megesik.
Példák bőven vannak; íme néhány:
Ha a célunk a békés, örömteli és szeretetteljes élet, akkor az erőszak nem működik. Ez teljesen nyilvánvaló, ha egy pillanatra elemezzük a történelmet, ahol egyértelmű, hogy a bosszú bosszút szül, a gyűlölet gyűlöletet szül, az erőszak erőszakot szül. És mégis, ezt a mintát kimerítően ismételjük.
Ha a célunk a hosszú és egészséges élet, akkor a húsfogyasztás, az ismert rákkeltő anyagok dohányzása és az alkoholfogyasztás nem működik. Ez széles körben bizonyított, mégis sokan közülünk továbbra is ezeket a dolgokat tesszük.
Ha a célunk egy erőszaktól és háborútól mentes társadalom megteremtése, akkor a gyermekeink számára a szórakozás és a játékok révén nyújtott erőszakos viselkedés és attitűdök modellje, amelyről egyértelműen bebizonyosodott, hogy elősegíti ezen erőszakos hajlamok elsajátítását, nem működik, és azonnal meg kell állítani. Azonban nem teszünk semmit.
#5 – Soha nem ölik meg egymást.
A magasan fejlett lények soha, semmilyen körülmények között nem ölnek meg egy másik megtestesült lényt, kivéve, ha a másik kifejezetten kéri. Az emberiségen belül szörnyű gyakorisággal fordul elő erőszak és tömeggyilkosság (háború stb.). Ezt a viselkedést gyakran "önvédelemmel" igazoljuk.
Érdekes megjegyezni, hogy a primitív társadalmakban minden támadást „védekezésnek” neveznek. Természetesen jogunk van megvédeni magunkat, és ezt bármilyen módon megtenni, amit megfelelőnek tartunk; elvégre szabad és szuverén lények vagyunk, tehát „jogunk” van azt tenni, amit akarunk. Egy magasan fejlett lény azonban nem ölne meg egy másik lényt, még olyan helyzetekben sem, amelyeket egyértelműen önvédelemnek tekintünk.
Azért, mert megértik, hogy minden cselekedet egy önmeghatározási aktus, minden cselekedet meghatározza, hogy ki vagy. Minden egyes választott pillanatban önmagadat teremted, tehát a döntés arról szól, hogy ki és mi akarsz lenni. Vajon úgy akarjuk-e magunkat meghatározni, mint akik bármire hajlandóak a túlélésért, és eközben egyfajta vérfürdőt teremtünk?
Végső soron a magasan fejlett civilizációk túllépnek mások megölésének kényszerén, mert nem teremtenek olyan helyzeteket, ahol ölniük kellene. És ez azért van, mert felébredtek az Egységre, és hozzáállásuk, viselkedésük minden aspektusa drámaian megváltozott.
Amikor az emberiség teljesen felébred, minden konfliktus és versengés véget ér, nem lesz többé öldöklés, nem lesz többé a mindent megosztó világ. Ehelyett megtaláljuk a módját annak, hogy mindent megosszunk és nagy léptékben együttműködjünk. És ez az újonnan megtalált együttműködési és megosztási szint példátlan jólétet és boldogságot teremt mindenki számára, ahol senkinek sem lesz oka arra, hogy bármilyen okból, soha többé megtámadja vagy megvédje magát (fizikailag, érzelmileg, anyagilag stb.).
Abban a ritka esetben, ha egy megvilágosulatlan személy úgy döntene, hogy halálosan megtámad, egyszerűen hagynád magad megölni, tudván, hogy a "halál" egy illúzió, és békésen elhagynád a fizikai világot, visszatérve örök, nem fizikai énedhez és valódi létezésedhez. Nem választanád a további erőszakot pusztán a fizikai tested túlélése érdekében, ami nem a valódi éned. Ez csak egy átmeneti eszköz. Amikor tudod, mi a valóság, hogy nem halhatsz meg, minden megváltozik!
„Tudd meg tehát, hogy a test csupán ruhadarab. A viselőjét keresd, ne a köpenyt.” ~Rumi
De mi van, ha egy másik civilizáció támad meg minket? – kérdezhetnéd? Nem kell aggódnunk amiatt, hogy egy nap egy másik civilizáció érkezik a Földre és elpusztít minket? Ezzel a kérdéssel a „Beszélgetések Istennel 4. könyv” foglalkozik, és ezt a témát későbbre halasztom.
Csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, hogy a forgatókönyvvel kapcsolatos félelmünket idegen inváziós filmek és más mainstream médiaműsorok manipulálják. Tekintettel a jóindulatú földönkívüli jelenlétre (azaz a fejlett civilizációkra), amely finoman megpróbálja elősegíteni az emberiség felébredését és evolúcióját, felmerül a kérdés, hogy vajon az "idegenekkel kapcsolatos eltúlzott félelmek" egy része vagy egésze különböző ügynökségek (CIA, NSA, FBI stb.) munkája-e, amelyek gonosz célokat szolgálnak? Ha tovább szeretnéd vizsgálni ezt a témát, javaslom, hogy nézd meg Dr. Steven Greer munkásságát. Ő a világ vezető szakértője és a legmegbízhatóbb forrás a földönkívüli jelenléttel kapcsolatban, és azzal kapcsolatban, hogy ki, miért és hogyan rejtik el előlünk.
#6 – Soha nem károsítják a környezetet.
A magasan fejlett lények soha nem tennének semmi olyat, ami károsítaná vagy ártana a társadalmukat támogató fizikai környezetnek. Mélységesen megértik és értékelik az élet minden formájának összekapcsolódását és kölcsönös függőségét, és mélyen értékelik azt a környezetet, amely fenntartja őket. Tudják, hogy ahhoz, hogy továbbra is olyan környezetük legyen, amely kielégíti az igényeiket és a jövő generációinak igényeit, fenntarthatóan kell élniük, gyengéden, gondosan és tudatosan kell bánniuk a természeti környezetükkel és a bolygóval, és bölcsen kell kezelniük annak erőforrásait.
Az emberiség ezzel szemben továbbra is érzéketlenül semmibe veszi a környezetet azzal, hogy használja, visszaél vele és mérgezi azt (és ezzel együtt saját magunkat is)!
#7 – Mindent megosztanak mindenkivel, nincs tulajdonjog.
A magasan fejlett civilizációkban nincs olyan, hogy „tulajdon”. Ez azért van, mert megértik, hogy mivel minden EGY, minden létező minden létezőhöz tartozik. És ezért mindent megosztanak mindenkivel, mindig.
Az emberiséggel ellentétben, amely általában csak nagyon korlátozott körülmények között oszt meg másokkal, a mi gazdasági rendszerünk és mentalitásunk arra ösztönöz minket, hogy annyit halmozzunk fel, amennyit csak a magunkénak nevezhetünk, és ez arra ösztönöz néhány kiválasztottat, hogy a bolygó erőforrásainak és vagyonának nagy részét felhalmozzák.
A legtöbbünk számára mindennek a megosztása valószínűleg teljesen kivitelezhetetlennek és kivitelezhetetlennek tűnik. Nagyon nehéz elképzelnünk, hogyan működhetne mindennek a megosztása, de hidd el vagy sem, nagyon jól működik.
A fejlett civilizációkban a „tulajdonlás” fogalmát a „gondnokság” fogalma váltja fel. Ezekben a civilizációkban a lények kölcsönösen megegyeznek abban, hogy ki minek a gondozásáért lesz felelős, ki kivel fog együttműködni, és ki fogja végrehajtani azt, ami a legjobban működik.
Az a személy vagy személyek, akik egy adott dolgot vagy erőforrást gondoznak és kezelnek (pl. sáfárok), nem „vállalják” azt a sajátjuknak; egyszerűen csak a kezeléséért felelősek. Mondhatni, hogy az erőforrás a közösség „tulajdonában van”, és az erőforrás sáfára a közösség nevében gondoskodik róla. De természetesen a megvilágosodott közösségek megértik, hogy minden erőforrás lényegében az Univerzum ajándéka, amelyet felelősségteljesen kell kezelni, és tisztességesen kell felhasználni mindazok számára, akik most és a jövőben használják őket.
Azok, akik elfogadják bármi feletti gondnokságot, legyen az föld vagy bármi más, nem képzelik azt, hogy „birtokolják”. Megértik, hogy csupán a közösség javára gondozzák és kezelik. Például senki sem képzeli, hogy csak azért, mert egy adott földterület gondnokai azon a bolygón, amelyen megtestesültek, „birtokolják” az ásványokat, a vizet és mindent, ami a földterület alatt fekszik, egészen a Föld középpontjáig. Azt sem képzeli senki, hogy „birtokolja” a levegőt vagy az eget egy adott földterület felett, egészen az égig. Az ilyen elképzelések teljesen nevetségesek a magasan fejlett lények számára, és minden vita arról, hogy kinek a „jogai” vannak mindenhez, teljesen értelmetlennek tűnik; ezek a lények megértik, hogy mindannyian EGYEK.
A „tulajdon nélküliség” gondolatának elfogadásának egyik fő akadálya, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogyan lehet megélni a vagyonhoz oly szorosan kapcsolódó profit nélkül. De az emberiséggel ellentétben a magasan fejlett civilizációk nem úgy tekintenek az életre, mint valamire, amit „meg kell keresni”. A rendszerek könnyen megtervezhetők úgy, hogy mindenkit szolgáljanak, lehetővé téve egy társadalom számára, hogy kielégítse az egyéni és kollektív szükségleteket anélkül, hogy tagjainak el kellene adniuk a lelküket és fel kellene adniuk álmaikat a túlélés érdekében. Számos civilizáció hozott létre ilyen rendszereket, és bebizonyította, hogy nagyon jól működnek, magas fokú szabadságot, jólétet és boldogságot teremtve mindenki számára.
A magasan fejlett lények másképp tekintenek a „profitra”. Nem tartják „jövedelmezőnek”, ha az egyik egyén a másik kárára profitál belőle. Nem tartják tiszteletre méltónak vagy elfogadhatónak, ha ők többet, mások pedig kevesebbet nyernek. A magasan fejlett civilizációkban senki sem profitál belőle, hacsak mindenki nem. Azt is mondhatnánk, hogy a jövedelmezőséget az alapján mérnék, hogy mennyire jól kezelik egy erőforrást, és hogy az hogyan biztosít előnyöket a közösség minden tagja számára. Ezért valószínűleg egy vállalkozás sikerességének mértékét a „hasznos” kifejezéssel írnák le a „jövedelmező” helyett.
Ha még mindig úgy gondolod, hogy egy mindent megosztó társadalom megváltoztathatatlan, gondold át, hogy az emberiség kis léptékben, de folyamatosan megosztja a munkáját szeretteinkkel és családunkkal. Ebben az összefüggésben általában törődünk másokkal, függetlenül attól, hogy miről van szó, függetlenül attól, hogy mit tettek.
Mi lenne, ha kiterjeszthetnénk a családtudatunkat a rokonainkon túlra? Mi lenne, ha azzal kezdhetnénk, hogy mindenkiről gondoskodnánk a közösségünkben, ugyanolyan kötelékkel és ugyanolyan kapcsolattudattal, mint a családtagjaink iránt? És mi lenne, ha ezt kiterjeszthetnénk az ország minden tagjára, majd az egész bolygóra? Ez a különbség a magasan fejlett civilizációk és az emberiség között; ugyanazt a kapcsolatot, ugyanolyan mértékű együttérzést, törődést és szeretetet érzik a társadalmuk minden tagja iránt.
„Gyerünk, az emberek most a testvéredre mosolyognak, mindenki összefog és próbálja szeretni egymást.” ~ The Youngbloods, Get Together
Amikor elkezded felhagyni azzal, hogy másokat idegennek tekints, amikor elkezded túllépni a „mi” és az „ők” közötti különbségeket, akkor a tudatosságod evolúciójának áttörésének küszöbén állsz. Amikor minden emberrel kedvesen és tisztelettel tudsz bánni, függetlenül attól, hogy mit tettek, akkor túllépsz az elkülönülésen, és erőteljesen összhangba kerülsz a benned élő Forrás feltétel nélküli szeretetével.
A megosztáson alapuló gazdaság elterjedésének egyik fő akadálya az a meggyőződés, hogy nem jut mindenkinek elég, ami oda vezet, hogy az emberek biztosítani akarják a saját részüket, függetlenül attól, hogy valaki más megkapja-e az övét. Ez birtoklási vágyhoz, kapzsisághoz, felhalmozáshoz stb. vezet. A szűkösségbe vetett hit az egyik alapvető hiedelem, amely felelős az általunk élt (konfliktusokkal és versennyel jellemezhető) világ létrehozásáért.
A világunkban tapasztalható látszólagos szűkösség nagyrészt az igazságtalan vagy nem hatékony elosztásnak tudható be, nem pedig a valódi szűkösségnek. Szégyenletes példa erre, hogy valójában elegendő élelmiszert termelnek a világon mindenki számára, mégis sokan halnak éhen. És természetesen a világunkban tapasztalható látszólagos szűkösség nagy részét szándékosan kereskedelmi érdekek hozzák létre a profit maximalizálása érdekében, vagy profitvezérelt mentalitáson alapuló elosztási stratégiák, hogy sokakat kielégítsenek, még akkor is, ha bőség van. És képzeljük el, ha a világ háborús gépezetébe fektetett összes energiát és erőforrást mindenki jólétére fordítanánk; ez könnyen megoldaná a világ egyenlőtlenségeinek nagy részét, ha nem az egészet!
Mivel a magasan fejlett civilizációk együttműködően működnek, mindent megosztanak, kimondják és szembenéznek az igazsággal, és azt teszik, ami mindenkinek a legjobban működik, ritkán tapasztalnak szűkösséget. De még ennél is mélyebb, hogy a magasan fejlett lények túlléptek a szűkösségen, mert értik a metafizikát, és tudják, hogy gondolataikkal és hiedelmeikkel teremtik meg a valóságukat, ezért a szűkösség egy illúzió, amelyet az emberek maguk teremtenek vagy önmagukra erőltetnek, amikor a lényeket manipulálják.
#8 – Együttműködve dolgoznak; nincs köztük versengés.
A magasan fejlett lények soha nem versengenek egymással. Mélyen megértik az Egységet mindenkivel, és azt, hogy amit másokkal tesznek, azt magukkal is teszik, ezért együttműködnek mindenki nagyobb jóléte érdekében. Nem törekszenek mások rovására nyerni, így a versengés eltűnik civilizációikban. Amikor a megvilágosodott lények meglátják az igazságot, azt teszik, ami működik, és a legjobb hosszú távú stratégia az együttműködés és a megosztás.
Az emberiségnek még hosszú utat kell megtennie ezen a téren. A verseny minden szinten jelen van, féktelenül. Meggyőzzük magunkat arról, hogy a verseny egészséges, hogy motivál és hatékonyabb eredményeket hoz. Rövid távon néha az is lehet, de hosszú távon nagy egyenlőtlenségeket teremt.
Végtelen és gyakran könyörtelen versenybe esünk mindenért: pénzért, hatalomért, hírnévért, szerelemért, figyelemért, szexért, mindenért, és ez tönkreteszi a társadalmunkat.
„A verseny egy bizonyos pontig hasznos, aztán már nem, de az együttműködés, amelyet ma igazán gyakorolnunk kellene, ott kezdődik, ahol a verseny véget ér.” ~Franklin D. Roosevelt
#9 – Nem fogadják el az igazságosság és büntetés elveit.
A magasan fejlett társadalmak nem alkalmazzák azokat az elveket, amelyeket „igazságosságnak” és „büntetésnek” nevezünk. A megvilágosodott lények megértik, hogy minden lény, aki másnak árt, mélyen megsebzett, mélyen megbántott, és hogy tettei egyszerűen segélykiáltások, szeretetkiáltások. Ezért nem próbálják meg igazságszolgáltatás elé állítani vagy megbüntetni őket. Felfedezték, hogy hosszú távon ez a megközelítés ritkán hatékony. Ehelyett együttérzést és szeretetet kínálnak, hogy segítsenek a gyógyulásukban.
Megfelelő és hatékony módon próbálnak segíteni ezeknek az embereknek a gyógyulásában. Megértik, hogy az ítélkezés és a büntetés soha nem működik, mert nem gyógyítja meg az ember mély sebeit, és ezért nem változtatja meg a létezését vagy a viselkedését. Tudják, hogy ha így tesznek, az valószínűleg csak elmélyíti és fenntartja a sebeket és a problémát. Tudják, hogy csak a szeretet gyógyíthatja be az összes sebet és változtathatja meg az embereket.
De hogyan működhet egy társadalom törvények és igazságszolgáltatási eljárás nélkül, valamint a büntetés és a bebörtönzés fenyegetése nélkül, ami e rendszer sarokköve? Hogyan tudnak a lények együtt élni valamiféle „magatartási kódex” és a hozzá kapcsolódó fegyelmi rendszer nélkül? A magasan fejlett lények viselkedési kódexe elegánsan egyszerű:
„Ne gondolj, ne mondj vagy tegyél semmi olyat, amit nem szeretnél, hogy gondoljanak, mondjanak vagy tegyenek veled.”
Ismerősen hangzik? Bolygónk minden vallása tanít valamilyen változatát annak, amit mi „Aranyszabálynak” nevezünk. Az emberi társadalmak és a magasan fejlett civilizációk közötti különbség az, hogy ők ténylegesen alkalmazzák az Aranyszabályt az életükben, ahelyett, hogy csak üres szavakkal tennék hozzá.
De mi történik ezekben a civilizációkban, ha valaki megszegi az Aranyszabályt? Vajon „bűncselekménynek” számít? Hiszed vagy sem, a magasan fejlett civilizációkban nincs olyan, hogy „bűncselekmény és büntetés”. Senki sem követett el „bűncselekményt”, mert mindenki megérti, hogy mindannyian EGYEK, és hogy a valaki elleni sértés, vagy a másiknak okozott kár, önmagunk elleni sértés.
És mivel ezek nem bűncselekmények, nincs szükség arra, amit „igazságszolgáltatásnak” nevezhetnénk. Az „igazságszolgáltatás” fogalmát másképp értelmezik és fejezik ki, nem „büntetésként”, hanem „megfelelő intézkedésként”, és a legtöbb esetben a megfelelő intézkedés nagyon eltér attól, ami a társadalmunkban történne. Tipikus példa erre, hogy a büntetés és a bebörtönzés helyett az oktatás, a támogatás és a rehabilitáció lenne a megtett intézkedés.
Az igazságosság nem valami, amit egy bizonyos módon való cselekvés után tapasztalunk meg, hanem azért, mert egy bizonyos módon cselekszünk. Az igazságosság egy cselekedet, nem pedig egy cselekedet büntetése. Egy felvilágosult civilizáció megérti ezt. Társadalmunk problémája az, hogy az „igazságosságot” egy „igazságtalanság” megtörténte után keressük, ahelyett, hogy a döntéseinken és tetteinken keresztül eleve „igazságot tennénk”. Az igazságosság egy cselekedet, nem pedig egy reakció.
Amikor a társadalmunkban mindenki helyesen cselekszik (például követi az aranyszabályt), akkor nem lesz szükségünk igazságszolgáltatási és bebörtönzési rendszerekre.
#10 – Nem hisznek, vagy hiányt tapasztalnak.
A magasan fejlett lények tudják, hogy a „hiány” egy önmaguk által teremtett élmény, és túlléptek rajta. Mélyen értik a metafizikát, és tudják, hogy örök lények, hogy végső lényegük a tiszta tudat, nem fizikai és alaktalan, ezért nem félnek a haláltól, és nem törődnek a túlélésükkel.
Amikor a túlélés már nem a probléma, a hiány gondolata elkezd szertefoszlani. A nem eleget hozó félelem még jobban feloldódik, mert ők teremtők, és azt, amit megtapasztalnak (a valóságukat), a gondolataik, hiedelmeik, szándékaik és vágyaik teremtik, ezért amit megtapasztalhatnak, csak az korlátozza, amit el tudnak képzelni, és nagyon jókká váltak abban, hogy csak a bőséget, a boldogságot és a jólétet képzeljék el. Ezen a tudatszinten, amelyet teremtői tudatnak nevezünk (szemben az áldozati tudattal), a bőség garantált.
A magasan fejlett civilizációk létezésének szintjén már nem a túlélés vagy a megelégedettség érdekli őket, hanem inkább az, hogyan élhetik meg az életet a legteljesebb mértékben, és hogyan teremthetnek csodálatos élményeket mindenki számára.
Az emberiség még nem érte el ezt a tudatossági és létezési szintet. A nem elegendő dolgoktól való félelem és a túlélésért folytatott küzdelem mélyen gyökerezik, és ez az egyik fő oka annak, hogy annyi verseny, konfliktus, egyenlőtlenség és szenvedés van a világunkban.
De a bolygónkon tapasztalható szűkösség nagy része illuzórikus. Jó példa erre az élelmiszer-ellátás. A bolygón óránként több mint 650 testvérünk hal éhen, ami arra utal, hogy élelmiszerhiány van. Ha azonban lekaparjuk a maradékot a tányérokról az éttermekben, akkor elegendő élelmiszer maradna egész országok ellátására; egyetlen gyermeknek sem kellene éhen halnia. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma becslése szerint az élelmiszer-pazarlás az élelmiszer-ellátás körülbelül 30-40 százalékát teszi ki, ami a becslések szerint 60 milliárd kg kidobott élelmiszert jelent.
Ez egy olyan helyzet, ami soha nem fordulna elő a magasan fejlett civilizációkban. Egyszerűen csak prioritásként kezelnék a probléma megoldását, ami inkább az elosztásról, mint a kínálat hiányáról szól. Felfedeznék, hogyan lehetne hatékonyabban „megosztani” az élelmiszert.
Következtetés:
Felfedeztünk néhány kulcsfontosságú jellemzőt, amelyek megkülönböztetik a magasan fejlett civilizációkat a kevésbé fejlettektől. Ha szeretnéd ezt mélyebben megvizsgálni, vagy megismerni néhány más, itt nem tárgyalt megkülönböztető jellemzőt, nézd meg a „Beszélgetés Istennel – 4. könyv – Ébreszd fel a fajokat” című könyvet.
A fejlett civilizációk által felkínált példák egy kipróbált és bevált modellt kínálnak számunkra, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megteremtsük a mindannyian vágyott jobb világot. Ez a modell nagyon egyszerűen összefoglalható: A megosztás törődés, az együttműködés pedig egy erőteljes kombináció, amely átalakíthatja a világunkat!
„Lehet, hogy azt mondod, álmodozó vagyok, de nem vagyok az egyetlen. Remélem, egy napon csatlakozol hozzánk, és a világ EGYként fog élni.” ~ John Lennon, Képzelőerő
Légy te a változás, amit a világban látni szeretnél, és teremtsetek együtt egy csodálatos új földet!
Forrás:
Gyógyítás energiái/Nyilvános csoport/Facebook...
https://portal2013br.wordpress.com/.../as-10-principais.../
