Kövess
egy kacsát, ahogy formációban repül társaival keresztül az égen, lásd a
világot egy légy szemével vagy hallgass bele az egerek beszélgetésébe! A
film bemutatja az érzékszervekkel rendelkező állatvilág legnagyobb és
legfejlettebb képviselőit, elképesztő képességeket fedve fel a nézők
előtt. Ez a sorozat megdönt minden prekoncepciót és bebizonyítja, hogy
érzékelés szempontjából van még mit fejlődni az embereknek az állatokhoz
képest.
Rendezte: John Downer
Hossz: 177 perc
Hangsávok: magyar - Sztereó, angol - Sztereó
...
1. rész epizódjai:
A hatodik érzék
Látás
Szuper szaglás
2. részben epizódjai:
A hallás
Az érzékelés fejlődése
Az idő érzékelése
Ne vándorolj ki Erdélyből, sőt ha a mostohaviszonyok arra is
kényszerítettek volna, hogy ideiglenesen eltávozzál onnan, mihelyt
lehet, azonnal térj vissza, mert Erdély csak úgy veszhet el, ha
megfogyatkozik benne a magyarság.
A hazát nem a hegyek, a völgyek, a folyók és a mezők alkotják, hanem azok, kik benne laknak, a nemzet tagjai, az emberek.
Ne feledd azt az igazságot, hogy Erdély tőlünk senki sem veheti el,
hanem csak magunk veszíthetjük el bűneink és tévedéseink következtében.
II.
Légy hű vállalásodhoz és egyházadhoz. Őseid hite és Istene szent
legyen és tisztelet tárgya előtted, mert erős várunk lesz nekünk erdélyi
magyaroknak az Isten és az ő háza, a templom.
III.
Rendületlenül ragaszkodjál magyar anyanyelvedhez. Ne feledd el, hogy
nyelvében él a nemzet. A nemzet nyelvének megőrzői és kincsesházai azok a
könyvek, melyeket a nemzet nagy költői és tudósai írtak, temploma pedig
az iskola. Magad és gyermeked magyarságának érdekében a könyvért és az
iskoláért ne sajnálj soha, semmiféle anyagi áldozatot. Légy hű ősapáid
nemes szokásaihoz, hagyományaihoz, meséihez, mondáihoz, zenéjéhez,
dalaihoz és művészetéhez, mert azokban él magyarságod legnemesebb
alkotóereje, magyar fajodnak lelke.
IV.
Szeresd kivétel nélkül magyar véreidet, mert azok igazi
édestestvéreid. Élj velök egyetértésben és szeretetben. Vezetőidet
azoknak legderekabbjai és legbecsületesebbjei közül választ, de aztán
bízzál bennök, kövesd őket és engedelmeskedjél nekik. Bizalom és
fegyelem nélkül nem maradhat fenn semmiféle emberi társadalom. Ne
civakodj, ne pártoskodj, mert egyetértés nélkül, mint oldott kéve, hull
szét szegény, sokat szenvedett magyar nemzeted. Lásd a búzaszál is
önmagában gyönge és törékeny, de kévésbe kötve nehezebben szakítható el,
mint a kőoszlop.
V.
Ne gyűlöld a veled együtt lakó idegen nemzeteket, még akkor sem, ha
ellenségeid. Igyekezzél velök, hacsak lehet, békességben élni. Magyar
véreid ellen azonban azoknak szolgálatába a világ semmi kincséért se
állj. Nemzetséged megtagadásának legerősebb védőeszköze nem a gyűlölet,
amelyet ellenségeid ellen táplálsz kebledben, hanem a nemzetedhez és
önmagadhoz való rendíthetetlen hűséged.
VI.
Szeresd családodat. Légy jó férj, jó apa, jó feleség, jó anya és jó
gyermek. Ne feledd, hogy a nemzet nem más, mint az egyszármazású vagy az
egymáshoz simult családok összessége. Ha a család egészséges, erős,
becsületes, akkor a nemzet is egészséges, erős és becsületes lesz. A
tiszta erkölcsű család alkotja azt az alapját az államnak, amelynek
megromlása után még a hajdan annyira híres és hatalmas Róma is rabigába
görnyedt.
VII.
Makacsul ragaszkodjál a birtokodban lévő házhoz és földhöz, bármilyen
kicsi legyen is az. Idegen nemzetből valónak el ne add, semmi áron és
semmi körülmények között sem házadat,sem földedet, mert ne feledd, hogy
kié a föld, azé az ország.
VIII.
Tanulj és folytass hasznos mesterséget, ipart és kereskedést, mert
ezek nélkül a nemzetnem lehet vagyonos és nem tehet jólétre szert. Ha az
ipar és kereskedelem idegenek kezébe kerül, akkor még saját házadban és
saját földeden is idegenek szolgája leszel. Szorgalom és kitartó munka
nélkül nincs sem egyéni, sem nemzeti önállóság és szabadság.
IX.
Légy becsületes nemcsak magánéletedben, hanem a közdolgokat illető
minden cselekedetedben is. Közéleti dolgodban, legyen az akár községed,
akár egyházad, vármegyéd, vagy hazád ügyeivel kapcsolatos.
Amerika nagy államférfiának, a villámhárító feltalálójának, Franklin
Benjáminnak azt a bölcs mondását kövesd, amely azt tanítja, hogy a
legjobb politika a becsületes politika.
X.
Légy lelkedben, szavaidban és tetteidben igaz, önzetlen, őszinte és egyenes, mert ez az igaz magyar jellem.
Ne csak a másét ne kívánd, hanem a közvagyont is olyan
érintetlen szentségnek tekintsd, amelyet nemcsak nem szabad csorbítanod,
hanem munkás hozzájárulásoddal éppúgy tartozol növelni, mint saját
magánvagyonodat, mert a közvagyon egyszersmind a tied is.
Ne feledd egy pillanatra sem, hogy hazád Erdély, csak úgy maradhat
magyar, bárkié is legyen benne a hatalom, ha nemcsak a benne lakó egyes
magyarok, hanem magyar községei, városai is virágzók és gazdagok
lesznek.
Noam Chomsky világhírű nyelvész tíz tételben foglalta össze a
Hatalom tömegeket manipuláló mesterkedéseinek lényegét. Chomsky
tízparancsolata nagyon tanulságos és mindenkinek ajánlott, aki el
szeretné kerülni az agymosást.
Íme a híres tételsor, aminek igazságtartalmáról nap mint nap meggyőződhetünk:
1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és
harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a
valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek
társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik
őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.
2.) A
nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire.
Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és
nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt
aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus
szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve
általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják
kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.) A nemzetnek mindig készen
kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása
érdekében használd fel a "fehér" propagandát (vagyis nyíltan a kormány
irányítása alatt álló médiumokat), a "szürkét" (azokat a
sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a
"feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom
szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy
olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével
azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább
egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító
intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek
hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb
következett be.
4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden
rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb
jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei
számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az
érvet ("majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért
kell áldozatokat hoznunk") évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és
elfogadni.
5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s
arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat.
Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az
üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid
mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív
lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.
6.)
Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a
racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális
megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a
rációt.
7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és
műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb
ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az
oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy
ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes
tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg
támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és
félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni
azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
9.) A
nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a
szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban
választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási,
csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig
könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.
10.) Mindent
meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és
titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle
(ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról,
opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy
jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell
használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés
pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de
ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan,
érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak
arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a
törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni
kell.
Több millió évnyi evolúció során az agy három különböző fázisa fejlődött ki, amit néha "Háromegy" agynak neveznek. Ez a folyamat a hüllők, az emlősök és az emberi agy (agykéreg) volt, ezek mindegyike egy-egy fő Evolúciós lépés volt a fejlődés történetében. Az említett háromféle agy, amit az alábbinak nevezhetünk, a túlélést támogató elme, az érző elme és a gondolkodó elme.
De hát miért gondoljuk azt, hogy az evolúció megáll a Három-egy Agynál és a gondolkodó elménél?
Bizonyítékok azt mutatják, hogy hatalmas potenciál rejlik az agynak azon részénél, melyet frontális kéregnek neveznek. Amerikai kutatók, Richard Davidson és Andrew Newberg világosan kimutatták, hogy az agy elülső része
(a homloklebeny) egy sokkal magasabb szinten képes működni, magasabb tudatállapotot képes elérni meditáció révén.
Hiszem, hogy amikor a homloklebeny rejtett lehetőségei az evolúció során aktivizálódik, támogatni fogja a Negyedik Tudatszintet, ami nem más mint a Felébredt Tudat állapota.
Annak érdekében, hogy ez megtörténjen, több energiát kell a frontális kéregnek kapnia. Keleti mesterek szerint, ennek az energiának az un. Kundalíniból kell származnia.
Amikor a homloklebeny eléggé érett lesz az evolúció során, mivel elegendő energiát kapott, egyre több idegrost köti össze a jobb és a bal agyféltekét, és ezzel megtörténik a két agyfélteke teljes integrációja, összekapcsolása.
Ez lesz majd az integrációja a logikának és az intuíciónak, a férfiasnak és nőiesnek.
Így, az előrejelzések szerint, az agy szervezete a régi réteg helyén fejlődni fog, a szükséges hardvert a magasabb tudatossághoz biztosítani fogja. Amikor ez megtörténik, egy "az elülső jobb agyféltekével rendelkező" ÚJ Emberi Faj fog megjelenni.
A Jobb Agyféltekének az aktiválása és integrációja következtében, átalakul ezen emberek tudata, több intuíció, kreativitás, szeretet, empátia és együttérzés lesz, mely lehetővé teszi az emberiség számára, hogy megteremtsen egy Új és Jobb Világot.
Sose törekedj arra, hogy összehangolódj az emberekkel magad körül, mert minden ember máshol van a rezgések skáláján.
Az egyik boldog, a másik boldogtalan. Az egyik örül, a másik panaszkodik. Az egyiknek épp jó napja van, a másiknak rossz.
Ha
mindenkivel meg akarod találni a közös hangot belebolondulsz és esélyed
sem lesz stabilnak maradni - és általában ilyenkor őket vádolod amiért
negatív hatással vannak rád.
A feladatod sokkal
egyszerűbb ennél! Hangolódj össze a kiterjesztett Éneddel, a
Forrásoddal, tartsd magad a legmagasabb rezgésállapoton és aztán hagyd,
hogy a Vonzás Törvénye elhozza az életedbe azokat, akikkel egy
hullámhosszon vagy.
Az emberek átválogatása sem a te
dolgod! Te csak tartsd a lehető legmagasabb rezgést (érezd magad jól
bármilyen indokot felhasználva erre) a többi magától megtörténik.
Csak
olyan események, találkozások, együttműködések és kapcsolatok lehetnek
életed részei, amelyekkel hasonló frekvencián vagytok.
Akikkel más hullámhosszon vagy, azok fokozatosan kirezegnek az életedből."
Egy túlszabályozott társadalom a sok
új szabály mellett kitermeli a korlátok közé szorított,
megFÉLemlített és elégedetlen embereket.
Akik folyton azon
aggódnak, nehogy megszegjék a szaporodó törvényeket és
rendeleteket.
Ha az a hozzáállás terjed, hogy minden felmerülő
kihívásra újabb és újabb regulák kellenek, a helyzet hamar
átlátHATatlan lesz.
Egyre többen a kibúvókat keresik, amely
a szabályalkotókat újabb előírások megfogalmazására
készteti.
Ez a rendszer arra alapoz, hogy büntessen és
elrettentő példát statuáljon azoknak, akik tudatlanságból vagy
szándékosan tévednek.
A helyzetből egyetlen kiút
lehetséges.
Ha nem akarod, hogy a korlátaid teljesen kordában
tartsanak, észre kell venned az életedben indokolatlanul
alkalmazott előírásokat.
Akár a kicsiket, akár a nagyokat.
Hányszor és pontosan mikor kell étkezni, mit szabad és mit
nem enni.
Mikor kell bevásárolni, ablakot mosni, rokonokat
látogatni, a gyógyszert bevenni, valakit felhívni, mert ha nem
teszed meg időben, balhét fog csapni.
Milyen színű felsőhöz
milyen alsót szabad
felvenni, mikor és kit kell az ajtónál
előre engedni.
A KÖTöttségek szaporodnak és el fogsz bennük
veszni.
Azt veszed észre, hogy mint egy aknamezőn, a szabályaid
között fogsz botorkálni.
Már csak a cipőd orrát figyeled,
nehogy veszélyes pályára tévedj.
Ha ilyen élet kell neked, ám
legyen.
Nem kötelezhet senki sem, hogy vedd vissza az Erődet.
Ha úgy döntesz, kijössz a rendelkezések útvesztőiből,
kezdd el szépen kifújni őket.
A legtöbbet már megszoktad,
nem lesz mindig könnyű észrevenni, mibe vitted bele MAGad.
Ilyenkor segít, ha megfigyeled a mások alkotta szabályokat és
azokról döntöd el, hogy kellenek-e neked vagy sem.
Ha nem,
kifújod őket.
Így egyre közelebb kerülsz a saját szabályaid
letételéhez, mely - nem meglepő módon - mások szabályai is
egyben.
Nem harcolni, nem tüntetni kell, hiszen ez a módszer
csak azt erősíti, aminek a létjogosultságát megkérdőjelezi.
A
tudatos ember nem megy senki és semmi ellen.
Felismer és
döntést hoz, majd elengedi a számára szükségtelen korlátot.
Egyszerűen.
Például kifújja őket.
Az a lényeg, hogy
az elengedés számára elengedést jelentsen.
Akár tapsolni is
lehet, ha az könnyebb.
Néha a szabályok csak azért vannak,
hogy megtanuld elengedni őket.
Két hetet töltöttem emberek közt, civilizált, kisvárosi közegben, s mindenhol félelemmel találkoztam. Félelemmel, aggódással, betegséggel. Azt mondták az emberek, ragyogok. A „ragyogást” nem értvén megkérdezték sokan, mivel foglalkozom. Miután elhitték, hogy elmúltam tizenhat (sőt, már közel harminc vagyok), értetlenkedtek.
Huszonhét, és nem aggódik? Huszonhét, és nem fél?!? Hát lehet ezt? Mit csinál másként? Miért nincs ránc az arcán? Valaki felháborodik - igazságtalanság!, felelőtlenség!, pofátlanság!, gyanús!!. Keres valami kötekednivalót, s mikor arra mosoly a válasz, benneragad a szó, és nem tud mit mondani.
Pedig, higgyétek el nekem, ugyanolyan hús-vér emberi lény vagyok, mint bárki más. Az életem sem nem „jobb”, sem nem „rosszabb”, csak nem vagyok hajlandó engedelmes fogyasztóként fejet hajtani láthatatlan háttérhatalmaknak. Elsőnek Isten törvényeit tisztelem, s az emberi törvények közül csupán azokat fogadom el, amelyek előbbinek ellent nem mondanak. Minden napomat imával kezdem, és azzal is fejezem be. Minden imámat ’köszönöm’-mel kezdem, és azzal is fejezem be.
A próbákat (élethelyzeteket) nem jutalomként, vagy büntetésként kapjuk. Leckének kapjuk, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk belőlük-általuk. Csakis rajtunk múlik, hogyan állunk hozzá egy problémához, egy tragédiához, hogyan fogadjuk az örömöt, hogyan a bánatot. Csakis a mi döntésünk, meddig kesergünk szerelmi bánatunkban, vagy az elvesztett választások után, vagy a család kedvenc kutyájának elaltatásán. Mi döntjük el, mivel és meddig akarjuk keseríteni a saját életünket.
És eldönthetjük azt is, hogy nem keserítjük tovább. A veszteséget alázattal elfogadjuk, a leckét megköszönjük, hibáinkból tanulunk, és igyekszünk többször azt a hibát nem elkövetni.
Hiába szidjuk a világot, hogy az sodor minket a rossz irányba. Hiába hárítjuk a felelősséget a világra, hogy „az én autóm már nem oszt, nem szoroz, a másik két milliárd úgyis használja”. Hiába okoljuk a világot az emberek szomorúságáért, félelméért, gondolván, mi is ettől vagyunk búskomorak. Igenis a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, igenis rámosolyoghatunk a búskomorakra, s bőséggel adakozhatunk szeretetünkből a világnak - mert igenis számítunk, minden egyes ember számít, és minden egyes embernek joga van a mosolyhoz és a szeretethez.
„Hazugságban élt életünk (The Lie We Live)”. Videó szövege:
Ebben a pillanatban bárhol lehetnél, bármit csinálhatnál. Ehelyett egyedül ülsz a képernyő előtt.
Szóval mi állít meg attól, hogy azt csináljuk, amit akarunk, hogy ott legyünk, ahol akarunk?
Mindennap ugyanabban a szobában kelünk fel és ugyanazt az utat követjük, hogy újra átéljük a tegnapot.
Valamikor mindennap egy új kaland volt. Az utunk során valami
megváltozott. a napok korábban időtlenek voltak, most már betervezettek.
Ez jelentené azt, hogy felnőni, hogy szabadok legyünk?
Tényleg szabadok vagyunk?
Élelem, víz, föld. Az igazán szükséges elemek, amik a túléléshez
szükségesek a cégek kezében vannak! Számunkra nincsen élelem a fákon,
nincs tiszta víz a folyamokban se föld, ahová az otthonunkat építhetjük.
ha megpróbálod elvenni amit a Földünk kínál, bekasztliznak.
Szóval engedelmeskedünk a szabályaiknak. Tankönyvek alapján
felfedezzük a világot. Évekig ülünk az iskolapadban és kihányjuk, amire
tanítanak! Tesztelnek és osztályoznak, mint tárgyakat a laborokban. Úgy
nevelnek, hogy ne tegyél különbséget ebben a világban, hogy ne legyél
különböző.
Elég okosok leszünk ahhoz, hogy elvégezzük a munkánkat, de
buták ahhoz, hogy megkérdezzük miért is csináljuk.
Tehát dolgozunk és dolgozunk, időt nem hagyva arra, hogy éljük az
életünket, azért, amiért dolgozunk. Míg eljön az az idő, amikor már túl
öregek leszünk, hogy elvégezzük a munkánkat.
Akkor már csak meghalni
maradunk (akarunk). A gyermekeink (ha vannak) átveszik a helyünket a
játékban.
Számunkra az útjaink különlegesek, de együtt nem vagyunk mások, mint az üzemanyag, ami az elitet fűti!
Az elitek, akik a cégek logói mögött bújnak meg. Ez a világ az övéké!A
legfontosabb erőforrásuk nem a földben van! Mi vagyunk azok! Mi építjük
városaikat, mi irányítjuk a gépeiket, mi vívjuk a harcaikat. Végtére
nem a pénz vezeti őket. A hatalom! A pénz szimplán csak eszköz arra,
hogy irányítsanak minket! Mit sem érő papíroktól függünk, hogy
etessenek, mozgassanak és szórakoztassanak. Ők pénzt adnak, mi cserébe a
világot!
Ahol fák tisztították a levegőt, ott most gyárak szennyezik! Ahol
iható víz volt, ott most bűzlő mérgező a víz! ahol az állatok szabadon
voltak, ott most nagyüzemekben születnek és végtelenül mészárolják őket,
hogy mi elégedettek legyünk. Habár milliárdok éheznek, számunkra pont
elég étel jut. hová tart ez az egész? A termesztett gabona 70%-át arra
használják, hogy felhizlalják az állatokat, amit vacsorára eszünk. Miért
is segítsünk az éhezőkön? Azon nincs nyereség (profit!) Egy pestis
vagyunk, ami végigsöpör a földön, széttépve környezetünket, ami lehetővé
teszi számunkra az életet.
Mindenre úgy tekintünk, mint amit el lehet adni, vagy mint tárgyra, amit birtokolhatunk.
Mi lesz akkor, ha az utolsó folyó is mérgezett lesz, amikor az utolsó lélegzetvétel is szennyezett lesz? Ha már nem lesz olaj a teherautóknak, amik nekünk hoznák az élelmet? Mikor vesszük végre észre, hogy a pénzt nem lehet megenni, hogy nincs értéke?!
Nem a bolygónkat pusztítjuk, hanem azon minden életet!
Minden évben fajok ezrei halnak ki! Az idő fogytán, mi leszünk a
következők! Ha Amerikában élsz 41% az esélye, hogy rákos leszel. Háromból eggyel végez a szívbetegség. Receptre kapunk gyógyszereket,
hogy legyőzzük ezeket a problémákat, de az egészségügyi ellátás a
harmadik oka a halálnak, a rák és a szívbetegség mellett!
Elhisszük, hogy azzal, hogyha szórjuk a pénzt a kutatóknak, minden
legyőzhető, hogy kifejlesztenek egy pirulát, amitől minden baj elszáll,
de a gyógyszergyárak és a rákellenes társaságok a szenvedésünk árán
érnek el nyereséget. Azt hisszük a gyógyításért ( gyógyulásért) futunk,
pedig valójában az elől futunk el! a testünk egy termék, amit
fogyasztunk és a táplálék egyetlen célja a nyereség( profit). Mérgező
vegyi anyagokkal tömjük magunkat! Az állatok teste gyógyszerekkel és
betegségekkel fertőzött, de mi ezt nem látjuk.
Cégek kis csoportja, akié a média, ezt nem akarja! A minket körülvevő képzeletre mondják azt , hogy valóság!
Vicces belegondolni, hogy az emberek egyszer úgy vélték, hogy a Föld
az Univerzum középpontja, de most megint úgy látjuk (láttatjuk) magunkat
embereket, mint a föld ura! A technológiánkra hivatkozunk, és azt
mondjuk, hogy mi vagyunk a legokosabbak. Tényleg a számítógépek, autók
és a gyárak szemléltetik, hogy milyen intelligensek vagyunk, vagy azt,
hogy inkább milyen lusták lettünk?!
Felvesszük ezt a „civilizált” maszkot, de mikor levesszük, mik
vagyunk? Milyen gyorsan elfelejtettük, hogy csak 100 éve engedtük meg a
nőknek, hogy szavazzanak, hogy a feketék is egyenlők legyenek a többi
emberrel. Úgy teszünk, mintha minden tudóak lennénk, pedig sok mindent
nem veszünk észre! ( ISTEN –nek képzelik magukat sokan!)
Végigsétálunk az utcákon, észre sem véve apró dolgokat. A szemek,
amikre nézel, a történetek, amiket mesélnek. Úgy gondolod (gondolják
sokan): „ Nekem” mindez háttérzaj. talán attól félünk, hogy nem vagyunk
egyedül, hogy nem vagyunk egyedül, hogy valami nagyobb része vagyunk.
Elbukunk a kapcsolatteremtésben. Elfogadjuk, hogy disznókat,
teheneket, csirkéket és idegeneket ölünk, de nem a szomszédjainkat, nem a
mi kutyánkat, nem a mi macskánkat, akiket szeretünk, és megértünk. Más
lényeket hülyének titulálunk, és megöljük őket azért, hogy igazolják a
tetteinket, de vajon feljogosít egyszerűen megölni, csak azért, mert
megtudjuk, mert, hogy mindig is ezt tettük, vagy azt mutatja meg, hogy
milyen keveset tanultunk (vagy tudunk) valójában? – hogy továbbra is az
ősi agressziót mutatjuk a gondolkodás és az együttérzés helyett.
Egy nap, ez a szenzáció, amit életnek hívunk, elhagy minket. A
testünk elrohad, az értéktárgyaink emlékeztetnek. Csak a tegnapok
maradnak meg! A halál állandóan körbevesz minket, mégis olyan távolinak
tűnik, a mindennapi valóságunktól. az összeomlás szélén lévő világban
élünk. A holnap háborúinak nincsenek nyertesei! Az erőszakra erőszak
válasz sohasem lesz válasz, minden ilyen válasz csak a pusztulásunkhoz
vezet!
Ha mindnyájan a legbenső vágyainkat nézzük, látni fogjuk, hogy annyira nem vagyunk különbözőek. van egy közös cél: a boldogság!
Darabokra szedjük a világot az élvezet (félreértelmezett boldogság) után kutatva, anélkül, hogy magunkban keresnénk. a legboldogabbak sokszor azok, akiknek a legkevesebb van.
Tényleg annyira boldogok vagyunk az iPhonainkkal, nagy házainkkal, a
csodálatos autóinkkal? Kiszakadtunk a valóságból. olyan embereket
bálványozunk, akikkel soha nem találkozunk. Képernyőkön keresztül
vagyunk tanúi a „ rendkívülieknek”, de minden más „ hétköznapi” azt
várjuk, hogy valaki majd helyettünk változást hoz, anélkül, hogy mi
magunk gondolkodnánk a változáson.
Az elnöki választás lehet, hogy egy
pénzfeldobás, az érme két oldala ugyanaz. Eldöntjük, hogy mit akarunk
látni, a választás illúzióját megkapva látszólagos változás jön létre,
de a világ ugyanaz marad.
Mi nem vesszük észre, hogy a politikusok ( többsége)nem
minket szolgálnak, hanem azokat, akik őket finanszírozzák. vezetőkre van
szükség, nem politikusokra!
Ebben a „hazug” világban, elfelejtettük, hogy milyen magunkat irányítani. (birka módjára élünk, szabad akarat és gondolkodás nélkül, legalábbis a többség!)
Ne várj a változásra, legyél a változás, amit látni szeretnél!
Nem úgy jutottunk el idáig sem, hogy a seggünkön ültünk. Az emberi
faj nem azért élte túl eddig, mert a leggyorsabb, vagy a legerősebb
volt, hanem mert együtt dolgoztunk. elsajátítottuk a közös gyilkolás
mesterségét.
Most eljött az idő a közös életöröm elsajátítására. Ez már nemcsak arról szól, hogy megmentjük-e a bolygónkat!
Szerencsések vagyunk, ha 80 évet lehúzunk. Mindössze egy villanás
vagyunk a földünk korához képest. Sokszor azt kívántam, hogy a
számítógépek kora előtt élhettem volna, amikor nem voltak képernyőink,
hogy eltérítsenek, de rájöttem, hogy van egy oka, hogy miért most akarok
csak igazán életben maradni, mi adja a reményt mégis. az internet
hatalmat ad nekünk embereknek ( a hatalmi elittel szemben), megosztani
egy üzenetet és milliókat egyesíteni szerte a világon.
Amíg még tudjuk, a képernyőinket az internetet)kell használni
arra, hogy közelebb hozzanak minket, nem pedig távolabb egymástól. a
rosszabb, vagy jobb jövőt a mi generációnk fogja meghatározni ezen a
bolygón.
Továbbra is szolgálhatjuk ezt a pusztító rendszert, amíg a
létezésünknek még csak az emléke sem marad, vagy felébredhetünk!
Rádöbbenhetünk, hogy nem előre fejlődünk/tünk, hanem visszafelé.
Képernyőkbe beletemetkezve így nem láthatjuk, hogy hová tartunk.
Minden lépés, minden lélegzet és minden halál ehhez a jelen ponthoz vezetett.
Az elődeink arcai vagyunk.
Most rajtunk a sor. RAJTAD! VÁLASZTHATSZ, hogy kiásod a saját
utadat, vagy követed azt a számtalan utat, amik már foglaltak. Az élet
nem egy film. a forgatókönyv nincs megírva. Mi vagyunk az írók.
