2012. szeptember 12., szerda

Három jégbe veszett Tigrist rejt a mély Tihanynál!?? ... (A balatoni csata).

Három jégbe veszett Tigrist rejt a mély Tihanynál!?? Három sértetlen Tigrist rejt a Balaton: a harckocsikat a második világháború végén a visszavonuló német katonák süllyesztették a tóba, miután azokban elfogyott az üzemanyag - közölte az MTI-vel a balatonlellei búvárkör vezetője (még majd tíz évvel ezelőtt).

Hogy mi az igazság? A mai napig nem tudni biztosan! A legenda azonban él, ha valaki maga akar meggyőződni az igazságról, annak a Balaton jege alá kell kukkantania, mivel csak ilyenkor ülepszik le annyira a víz, hogy (mint a tengerben) méterekre ellátni… A jégbe szakadt (süllyesztett) tank monstrumokról azonban mindmáig nem készült semmilyen publikált felvétel, én legalább is nem tudok erről! "A szemtanúk elmondása szerint 1945 márciusában a befagyott Balatonra hajtott három Tigris, s a német katonák otthagyták, hogy visszavonuló társaikkal tarthassanak. A Tigrisekben elfogyott az üzemanyag, fölrobbantani nem akarták őket, ezért, hogy ne kerüljön a közeledő szovjet csapatok kezére a három harckocsi, a megsemmisítésnek ezt a módját választották. A jég elolvadt, a Tigrisek pedig a tó mélyére süllyedtek" – tájékozttatta az MTI-t Bruckner János. Még azt is elmondta : a víz alá merülve
maga is megtapogatta a német harckocsikat, amelyek úgy belesüllyedtek a Balaton alján az iszapba, hogy csak a lövegtornyok és az ágyúcsövek látszanak ki belőle. Lőszer nem maradhatott a tankokban, üzemanyag is csak kevés, így a környezetre nem veszélyesek a tó alján pihenő Tigrisek magyarázta a búvár. (Más kérdés hogy a mélyen az iszapba ágyazódott 50 tonnás szörnyek kiemelése eleve szinte lehetetlennek ígérkezik. Feltehetőleg alkatrészenként, a víz alatt szétszedve sem lehetne a felszínre hozni a tankokat.) Az MTI (annak idején) azért kereste meg a balatoni repülőroncs-kiemelések nyomán ismertté vált Bruckner Jánost "Tigris-ügyben", mert a sajtóban több alkalommal is híradás jelent meg arról, hogy a déli partok melletti víz német harckocsit rejt. "Nem egyet, és nem a déli parton" – homályosította fel az érdeklődőket a lellei búvárkör vezetője, de hogy pontosan hol pihenhet a tóban a három Tigris, a balatoni amatőr "kincsvadászat" veszélyei miatt nem kívánta elárulni.
Bruckner János egyébként három repülőgép és két repülőmotor kiemelésében vett részt akkoriban. "Múzeumot szeretnék létrehozni, amely a második világháború Balaton környéki harcainak állítana emléket" – vázolta elképzeléseit mintegy évtizede. A második világháború során a Balaton fölött lelőtt mintegy negyven amerikai, angol, orosz, német és magyar repülőgépnek eddig körülbelül a felét szedték ki. A továbbiak kiemelését a pénzhiány nehezítette 2003 novemberében, és azóta is. Három évvel később ugyanő kibökte: A Tihanyi-félszigethez közel a tóban Tigrisek nyugszanak. Ekkor már, korábbi állításával ellentétben azt nyilatkozta, a roncsok veszélyesek a Balatonra. (Meglehet így kívánt pénzhez jutni a roncskutatás folytatásához!)
"A mostrumok azonban nem éppen veszélytelenek. Ugyanis, a Tigris 1, társa a Királytigris és a T2 komoly lőszerarzenállal felszerelt. Ezek idővel instabillá válnak, elkezdenek "izzadni", és akár fel is robbanhatnak, és a környezetet is szennyezik. Arról nem is beszélve, hogy az üzemanyaguk is a vízbe kerül" - nyilatkozta ekkor az extrem.hu-nak "Volt olyan merülésem, amikor szó szerint a Tigrisen álltam, és észleltem, hogy szivárgott belőle az olaj. Persze, ezek a gépek az idő múlásával rohadnak a víz alatt, ami azért nem kockázatmentes. De, inkább nem bocsátkoznék feltételezésekbe, hogy ez milyen következményekkel járhat" Az azóta eltelt években, a nyilvánosság megfeledkezett a Balaton Tigriseiről, hogy a mélyben közben mi zajlik, ha egyáltalán van mi körül zajlania, nem tudni. Két Hummernél talán izgalmasabb három a jégbe szakadt 50 tonnás tigris! (Az e link' és videó melléklet tanulsága szerint is sok tigris tanyázatt a környéken 1945 telén és bizony az is igaz, hogy elfogyott az üzemanyaguk, de hogy a Balatonba veszejtették volna őket a szovjetek elől, még kézzelfoghatóan senki nem bizonyította! S ha már itt tartunk, a filmből is kitűnik sok Tigris a tornyáig a sárba süllyedt: állítólag két példányuk Balatonboglár mögötti lápban keresendő.Ép állapotban úgy másfél millió euró az áruk.

*(Talált orosz KV-1 harckocsi kiemelése):  
Forrás: Balatonikum! 

*************************************************************************  

 A balatoni csata.:


 Elôzmények: [1944. december 26-án estére a 3. és 2. Ukrán Frontok végrehajtották a szovjet fôparancsnokság 1944. december 12-i parancsát: befejezték az ellen-ség budapesti csoportosításának – a német IX. SS-hegyi és magyar I. gyaloghadtesteknek – körülzárását. Az 1944. december 16-án az Ardennekben sikere-sen kibontakozó „ Wacht am Rhein” német ellentá-madás idôlegesen stabilizálta a nyugat-európai arcvonalat. A szovjet hadászati fôerôk augusztus óta változatlanul védelemben voltak a Visztula mentén. A legfelsô német katonai vezetés ezért úgy vélte, hogy megszilárdíthatja az 1944 november – decemberi szovjet támadás által szétzilált Graz – Bécs – Budapest hadászati elôterepet is, ami a Birodalom DK-i határait biztosította. Ennek viszont elôfeltétele volt a Margit-vonal Balaton és Duna közti balszárnyának vissza -foglalása és a körülzárt budapesti csoportosításának felmentése. A szárazföldi Haderôk Fôparancs noksága (OKH) december 22-24-én kidolgozta ennek hadmû -veleti terveit. Az ellencsapás irányának kérdése azonban még mindig vita tárgya volt. Két elképzelés alakult ki. A „ déli megoldás” a Balaton és Várpalota vonalról – Székesfehérváron és a Velencei-tó déli partvidékén átindított támadást javasolta, azzal az indokkal, hogy itt a terep alkalmasabb nagyobb páncéloserôk bevetésére. Gátló körülmény volt, hogy itt a szárnyak nyitottak voltak, s ez nagyobb erôk bevetését kívánta meg. Az „ északi megoldás” az Esztergom – Bicske – Budapest irányt javasolta, azzal az indoklással, hogy így a bal szárnyat a Duna fedezte volna, s a rövidebb útvonalak kevesebb idôt és üzemanyagot igényeltek. 1944. december 30-án Eszterházán (Fertôd) tartott tárgyalás végére az „ északi megoldás” lett elfogadva. Az OKH engedélyét követôen a „ Dél” Hadsereg cso -port parancsnoksága azonnal kiadta utasításait a „ Konrad” fedônevû felmentési kísérlet végrehajtásá -ra. A „ Konrad-I.” felmentési kísérlet (1945 január 1-12.) és a „ Konrad-II.” fedônevû kisegítô csapás és fel-mentési kísérlet (1945 január 7-12.) – a jelentôs katonai erôk bevetése ellenére – a szovjet csapatok szívós védekezése következtében kudarcba fulladt. A „ Konrad-III.” fedônevû ellencsapás elôkészü -letei (1945. január 12-17-ig) 1945. január 12-re a legfelsôbb német katonai vezetés is felismerte, hogy a budapesti erôk felmen-tését szolgáló „ északi megoldás” mindkét irányban végleg elakadt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a körülzárt budapesti erôik felmentéséhez és az 1944. decem-ber 20. elôtti hadmûveleti helyzet visszaállításához csak nagy erôk bevetésével van remény. Ezeket a nagy erôket azonban már csak új irányba lehetett ütközetbe vetni. Január 12-én este – annak ellenére, hogy a reggeli órákban a Visztula arcvonalszakaszon megindult a szovjet fôerôknek, az 1. Belorusz és 1. Ukrán Front támadása Berlin általános irányba – Hitler döntött a Budapest felmentésében kialakult vitában. Megparancsolta az OKH-nak, hogy 22 órakor a „ Balck” hadmûveleti csoport parancsnoksága azon-nal állítsa le a „ Konrad-I.” és a „ Konrad-II.” felmentési kísérleteket, valamint a „ Philipp” és „ Wiking” vál-lalkozásokat. Ugyanakkor azonnal kezdjék meg az erôk átcsoportosítását az új felmentési kísérlet, a „ déli megoldás” sávjába. Január 13-án délután a legfelsô német katonai ve -zetés már ismertette a „ Dél” Hadseregcsoport tör zsé -vel az új „ Konrad-III.” fedônevû, felmentési kísérlet hadmûveleti terveit. A terv szerint a Csór és Balatonakarattya közti 25 km-es sávban (A tervezett fôcsapás kiinduló pont-ja), az 1. páncéloshadosztály szakaszán összpon-tosítják a Pilisbôl átcsoportosított 5. SS „ Wiking” és a 3. SS „ Totenkopf” páncéloshadosztályokat. A IV. SS-páncéloshadtestnek rendelik alá a már itt harcoló német 1. páncéloshadosztályt, valamint a „ Breith” páncéloshadtestcsoporttól átadott 4. lovasdandárt és a 3. páncéloshadosztályt. A páncéloshadtestnek ren-delték még alá a Balatontól ÉNy-ra védô magyar 25. gyaloghadosztályt, az 509. „ Tigris” és 24/I. „ Panther” harckocsi – és 303. rohamlövegosztályokat, a 19. népi sorozatvetôdandárt és a 351. lángszórós harc -kocsiszázadot. A közel 560 páncélost, 1200 löveget és aknavetôt számláló csoportosításhoz (arcvonalkilométerenként kb. 50 db csôsûrûséget sikerült biztosítaniuk) nagy reményeket fûzött a fasiszta hadvezetés. Az erôk gyors koncentrálása mellett a meglepetést tartották még igen fontos tényezônek. A német „ Konrad-III.” fedônevû felmentési kísérlet eseményei Veszprém és Fejér megye területén 1945. január 18-tól 26-ig. (részlet) 1945. január 18-án német „ Balck” hadmûveleti cso-port megindította a „ Konrad-III:” fedônevû felmentési kísérletet a tervezett három fokozatban. Elsônek a kisegítô (megtévesztô) csapás indult meg. Január 18-án 04 óra 30 perckor a német „ Breith” páncéloshadtestcsoportnak alárendelt 23. páncélos -hadosztály Székesfehérvártól É-ra és ÉNy-ra – a Máriamajor és Sárkeresztes között – összpontosított tüzérsége zavarótüzet indított. Hajnali 5 órától a tüzérségi zavarótûz félórás pergôtûzzé fokozódott. Ezt követôen megindult a német támadás a szovjet csapatok fôvédôöve ellen. A fôcsapás a Gyulamajor – Imremajor közti 13 km-es szakaszon védô szovjet 21. gárda-lövészhadtest 41. gárda-lövész és 84. lövész -had osztályainak védelmére zúdult. Ezt követôen 06 óra 45 perckor a páncéloshad -osztály páncéloscsoportja, a „ Kujacinsky” páncélos -csoport 14 db harckocsija – melyet megerôsítették a 130/1. és 503. nehézharckocsi – osztályokból szer -vezett „ Feldherrnhalle” páncéloscsoport 8 db P-VI. „ Tigris” és P-VI/II. „ Tigris-II.” nehéz harckocsijával, valamint a 351. lángszórós harckocsiszázad négy páncélosával – Sárkeresztes felôl tört elôre DK – D-i irányba. (A német hadsereg részére 1945 márciusáig össze-sen 484 db P-VI/II. „ Tigris-II.” nehéz harckocsi került átadásra. Amint a legyártott példányok szerény mennyisége is mutatja a „ harcmez.k réme” a Királytigris harckocsi ritka jelenség volt a csatamez.n, így nemigen gyako-rolhatott jelent.s hatást a harcok végs. kimenetelére – az egyedi összecsapásokban azonban oly rettegett hírnévre tett szert, hogy a szövetségesek gyorsan megtanulták el.djénél is jobban tisztelni a hatalmas fenevadat. A közel 70 tonnás, hatalmas torkolati sebesség. 88 milliméteres löveggel és az igen er.s páncélzattal ellá-tott „ Királytigris” a hagyományos tüzérségi fegyverek és az ellenséges harckocsik számára szinte megsem-misíthetetlen ellenfél volt.) a szerk. A fôcsapásmérô csoportosítás – a Csór és Balaton -akarattya között felvonuló IV. SS – páncéloshadtest négy páncélos – és egy gyalogoshadosztályának tüzérsége (mintegy 1200 db löveg és aknavetô) ugyancsak január 18-án 04 óra 30 perctôl kezdte meg tevékenységét. Harmincperces zavarótûz után, 05 órától félórás pergôtüzet zúdított a Gusztuspuszta, Ôsi és Balatonakarattya – Gáspártelep közti 30 km-es vonalon védô szovjet 135. lövészhadtest alárendelt-ségében levô 252. lövészhadosztály három és a 69. gárdalövészhadosztály egy lövészezredének, valamint az 1. gárda megerôsített körlet csapatainak védelmére. A tüzérségi elôkészítés után megindult a IV. SS-páncéloshadtest támadása mintegy 560 harckocsival és rohamlöveggel. A támadó németek arcvonal-kilo-méterenként 16-18-as, de helyenként 30-as, sôt egyes szakaszokon 80-90-es harckocsi – és roham-löveg-sûrûséget alakítottak ki. A német fôcsapásmérô erô jobbszárnyán az 5. SS „ Wiking” páncélos hadosztáy csapatai Csajág körze -tébôl törtek elôre Balatonfôkajár irányába. A szovjet csapatok elhárító tüze és az aknamezôk miatt, csak dél elôtt 10 óra után tudták a németek harc ba vetni az 5. SS harckocsiezredet. Déli 12 óra körül a szovjet 1. gárda megerôdített körlet csapatai, elkeseredett harcok és súlyos veszteségek után kiûrítették Balatonfôkajárt és Lepsény irányába vonultak vissza. Az 5. SS „ Wiking” páncélos hadosztály tíz zászlóalja a Füle és Lepsény közti 7 km-es sávban tört elôre keleti irányba, s 14-15 óra között Csôsz és Káloz vonalon elérték a Malom-és Sárvíz-csatornákat. Délután 14-15 óra között a német IV. SS páncélos hadtest fôcsapásmérô erôi 20 km szélességben és 15-30 km-es mélységben ékelôdtek be a szovjet 4. gárdahadsereg elsô és második védelmi övezetébe. A IV. SS páncélos hadtest jobbszárnyon a német 39. páncélos utász – zászlóalj csak délelôtt 10 órára tudott átjárókat nyitni a Balatonfôkajár és Balaton -akarattya – Gáspár-telep között kiépített négyszeres szovjet aknamezôn és villanyárammal telített drót -akadályokon. A szovjet aknamezôk elôtt harcrendbe szétbontako-zott német csapatokat reggel 08 órától kezdve egymást követô hullámokban támadták a szovjet csa-tarepülôgép kötelékek. Különösen súlyos légitámadá-sok értek a felvonuló német csapatokkal zsúfolt Csajág községet. Délelôtt 10 óra 30 perckor megindult a német támadás. Az elsô lépcsôben a 6/I. harckocsi-osztály 14 db P-V. „ Párduc” páncélosa, a 3. páncélgránátos ezred és a „ páncélos felderítô csoport” tört elôre. …Mintegy tíz órás elkeseredett harc után, déli 13 órára a német 3. páncélos hadosztály Lepsény körzetében áttörte a szovjet megerôdített körlet védelmét. A német csapatok Lepsény körzetébôl két irányban bontakozva szét, folytatták elônyomulá-sukat.] (részlet...)

2 megjegyzés: