2012. szeptember 12., szerda

A Föld misztériumai – titkos alagutak, elképesztő felfedezések.

A Föld rejtélyei – titkos folyosók Egy meghökkentő felfedezés rázta meg a XXI. századot: a földalatti alagutaknak létezik egy, esetleg világszerte összekapcsolt, hatalmas hálózata. A természet által létrehozott üregek és barlangok mellett, a világ minden táján felfedeztek különböző, földalatti csatornákat és alagutakat, amelyeket az ókori civilizációk, vagy az emberi civilizációkat is megelőző más civilizációk építettek, mondják a tudósok. Hatalmas, gyakran gigantikus terek, melyeknek falai – ma ismeretlen módszerekkel és technológiákkal – le voltak kezelve tartósítás céljából. A Feneketlen-tó Sergheevka egy isten háta mögötti falucska a moszkvai régióban (ford.megj.: Ukrajnában találtam, Odessza kikötő környékén – utána kell nézni !) Olykor, olykor a tó körül a nyilvánosság előtt mindenféle furcsa események zajlanak a közelben. Azt mondják, hogy ez a tó, amelynek szuggesztív neve van, Bezdonii (feneketlen), összekapcsolódik az óceánokkal, a mélysége pedig ismeretlen, nincs tisztán megállapítva még a katonai térképeken se, csak hozzávetőlegesen, úgy 150 és 200 méter között. A tavat megemlíti írásában az orosz költő Alexander Blok is, ahol egy erdőkerülő azt mondja, hogy ez a víz titkos csatornákon, a bolygó nagy óceánjaival van összekötve. A legenda szerint, a partjain, az évek során, titokzatos felfedezések voltak. Az óceánok sodrásában rég elveszett hajók roncsaira találtak. 2003-ban, senki sem tudja honnan, a víz felszínén fetűnt egy mentőmellény az amerikai haditengerészet jelzéseivel. A helyi hatóság által elvégzett vizsgálatok után, azt állapították meg, hogy a mellény Sam Belovski amerikai tengerészéé volt. Ő az USS Cole rombolón teljesített szolgálatot. 2000 októberében, a jemeni Aden kikötőben terrorista támadás érte a hajót, amelyben megöltek 17 katonát. A támadás után Sam Belovski matróz eltűnt, és mert a testét soha nem találták meg, eltűntnek is lett nyílvánítva. De hogyan kerülhetett az ő mentőmellénye három év után az Indiai-óceánból Közép-Oroszországba, 4000 mérföldnyi távolságra, egy jelentéktelen tavacskába? Mi volt az útja? Vajon a Feneketlen-tó legendái igazak? Léteznek-e olyan ismeretlen földalatti utak, amelyek összekötik a bolygó különböző pontjait? A ’70-es években Oroszországban, a barlangászattal párhuzamosan megjelent egy másik kutatási ág, a nem a természet által, hanem másképpen, mesterséges szerkezetekkel létrehozott alagutak, aluljárók, földalatti barlangok tanulmányozása. Ez a tudomány az úgynevezett szpelesztológia. A kifejezést először Grúziában, a Vardzia kolostorban egy épített barlangban végzett tanulmány során használták. A legaktívabb csoport 1983-ban megalapította, a “Leningrádi Szpeleosztológia Mozgalom (orosz rövidítése: LSP) nevű szervezetet. Az elmúlt években az ezzel kapcsolatos kutatás iránt fokozódott a érdeklődés, és az orosz tudósok figyelmesebben elemzik az interkontinentális földalatti járatok hipotézisét. A földalatti alagutak és barlangok mindig is egy olyan téma volt, amelynek titkai felhívták a tudósok, és a titokzatos dolgok iránt szenvedélyesen érdeklődők figyelmét. Lehet, mert hogy a sötétben kifürkészhetetlen titkok bujkálnak, vagy egyszerűen azért, mert ezek nyílások a föld központi irányába vezetnek. Ebben a témában a rengeteg könyv és kalandfilm lenyűgöző történeteivel még inkább gazdagította az emberi képzeletet. Tény az, hogy mindenhol léteznek, akár a Jeruzsálemben újonnan felfedezett antik galériákról, Egyiptomban a Nagy piramisok alatti alagútról, vagy a Mexikóban ásott földalatti csatornákról legyen szó. Ennél is nagyobb csoda az, hogy utólag sokszor kiderül, hogy ezek egymás között csatlakoznak. A régészek és a tudósok egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy ezek a földalatti hálózatok nem-e voltak valamikor egymásközt összekapcsolva? A hosszukat nem lehetett pontosan megállapítani, mert végtelen labirintusokban, elvesznek a föld belsejében. Hogy ezeket ugyanabban az időszakban építették-e, még senki sem tudta megerősíteni. És mégis: mikor és ki készítette őket és milyen célból? UFO-k a föld központjában Oroszországban, a Volgograd térségében van egy hegylánc, az úgynevezett Medveditki, amelyet 1997 óta részletesen tanulmányoztak a “Kosmopoisk” (Kozmos Cserkészei). Itt felfedeztek és fel is térképeztek egy hatalmas alagút-rendszert, amit több tíz kilométer kiterjedésben vizsgáltak. Ezeknek a földalatti járatoknak az átmérője 7-20 méter, és amint közelednek a hegy csúcsához, egyre inkább kiszélesednek, elérik a 120 métert, a hegy alatt átalakulnak egy hatalmas csarnokká. Innen másik három alagút ágazik el, különbözö szögekben. Az orosz Anton Anfilov szpelesztológus szerint, a Medveditki hegység alatt egy fontos csomópont található, egy alagút-kereszteződés, olyan alagutaké amelyek más tartományokból jönnek, a Kaukázusból is. A kutató azt állítja, hogy innen át lehet hatolni nem csak a Krím-félszigetre, hanem Oroszország északi tartományaiba, még a sarkvidéki szigetvilágba, Új-Zélandba, sőt az észak-amerikai kontinensre is. Ezt a hihetetlen hipotézist (feltételezést) néhány ufologista is fenntartja, akik hisznek abban, hogy az alagutak még mindig működőképes és használható közlekedési artériák és, hogy a hatalmas földalatti kamrák pedig, az azonosítatlan repülő szerkezetek (UFO-k) állomásbázisai. Sztálin titkos alagútja Az 50-es évek elején V.I.Sztálin javaslatára, a Szovjetunió Miniszteri Tanácsa kiadott egy titkos rendeletet, arra vonatkozóan, hogy építsenek egy alagutat a Tatara szoros alatt, amelyik elválasztja a szárazföldi (kontinentális) Oroszországot a Szahalin szigettöl és összeköti az Ohotsk tengerrel északra, a Japán-tengerrel, dél felé. Ami a kiváltó ok: a hidegháború kirobbanásának idejében, az amerikai fenyegetés ellen, hogy elhárítsa a Japánba telepített amerikai katonai bázisok veszélyét, Sztálin elrendelte egy vasúttal ellátott földalatti átjáró megépítését Oroszország és a Szahalin sziget között. De 1953-ban a legfelsőbb vezető meghal, és a projekt abbamarad. A szovjet birodalom összeomlása utá ezt a szigorúan titkos tervet publikussá tették. 1991-ben L.C. Berman (asszony), a fizikai és mechanikai tudományok doktora, egy szakember, aki évekig dolgozott az alagútban szenzációs leleplezéseket tett közzé. Elmondta, hogy az alagút, tulajdonképpen már időtlen idők óta ki volt ásva, esetleg egy másik civilizáció által és, hogy az orosz tervezők véletlenül fedezték fel. Az alagút úgy volt elhelyezve és megépítve, hogy figyelembe vették a nehéz geológiai viszonyokat és a vizek feneke alatti alsóbb talajrétegeket is. A falai nagyon simák voltak, be voltak vonva egy anyaggal, amely a vulkáni lávához hasonlított. Abban minden orosz tudós egyetértett, hogy ezt az anyagot nem a természet alkotta. Egy részletes tanulmányozás után, arra a megállapításra jutottak, hogy a falakra egyszerre hatottak termikusan és mechanikusan, és az eredmény az lett, hogy a 1,5 mm. vastagságú kéreg, különösen ellenálló. Dr. Berman állítása szerint, még a modern technológia se tudott volna ilyen munkát megvalósítani. Arról is beszélt, hogy furcsa tárgyakat találtak az alagútban, érthetetlen mechanizmusokat, ismeretlen eszközöket és berendezéseket, sőt még azonosítatlan állatok fossziliáit is. Közvetlenül azután, hogy lemondtak erről az óriási és ambiciózus projektről, a szovjet titkosszolgálatok átvették ezeket az értékes leleteket, amelyek az évtizedek alatt “elvesztek”. Furcsa, hogy a Berman doctor nyilatkozatai alátámasztják Anton Anfilov orosz szpelesztológus elméletét. A kutató azt állítja, hogy Oroszország össze volt (vagy talán még most is össze van) csatlakoztatva, föld alatti alagutakon keresztül a Távol-Kelettel. Berman doctor alagútja, a Szahalin szigeten keresztül Japánba vezet. Elpárolgott felfedező Régészeti jelentések igazolják azt a tényt, hogy az amerikai kontinensen is több ókori alagútat fedeztek fel. 1909-ben, az arizonai “Phoenix Gazette” újságban megjelent egy lenyűgöző történet, amelynek címe” feltárások a Grand Canyon alatt “. A cikk szerint, G.E. Kincaid kutató, a Grand Canyon-i expedíció alatt, megdöbbentő felfedezést tett: találtak egy egész földalatti várost, alagut-hálózattal, ahol arra utaló bizonyítékok voltak, hogy az ősi civilizációk keletről vándoroltak Amerikába, ezeken a földalatti utakon . A kutató meggyőzően bebizonyította, hogy azok az emberek, akik ezekben a kőbe mélyen beásott titokzatos barlangokban (üregekben) éltek, keletről származtak, valószínűleg Egyiptomból. A kiadvány arról is beszámol, hogy a Kincaid által irányított csapat felfedezett egy hatalmas termet, – mintegy 1500 láb (450 méter) -, amelyből körbe, több tucat átjáró indult, “mint a kerék küllői.” Különböző fegyvereket és rézből készült eszközöket tártak itt fel, amelyek furcsa módon, nem tulajdoníthatók az őshonos, amerikai származású lakosságnak, és több jelekkel és szimbólumokkal televésett táblát is, amelyek az egyiptomi hieroglifákhoz hasonlítanak. A cikkben elmondják, hogy Kincaid csapata valószínű, hogy talált az alagutakban egy kriptát is, ahol több felnőtt férfi múmiája volt. “A sír vagy kripta, amelyben a múmiákat találták az egyik legnagyobb helyisége a földalatti városnak. A terem falaiba egyféle fülkéket faragtak be, mindegyikben egy-egy múmia volt elhelyezve. Emellett, a csontok mellet, az üregekben réz-kupákat és fegyverdarabokat találtak. Néhány múmia agyaggal volt bevonva, és mind be volt csomagolva egy fakéregből készített anyagba. Ha az elméleteik helyesek, akkor az őskori Észak-Amerikában élő népek származásának rejtélye már meg is oldott: Egyiptom és a Nílus, Arizona és a Colorado folyó egyszer, évezredekkel ezelőtt, egy alagút-lánccal össze volt kötve. Ez az elmélet még a legmerészebb fantezista forgatókönyveket is felülmúlja. Azt mondják, hogy az összes bizonyítékot a washingtoni Smithsonian Intézetbe, helyezték el, amely állítólag szponzorálta Kinkaid kutató expedícióját. Mégis, ott semmiféle bizonyítékot nem találtak az ókori leletek létezésére. Szintén nem lehetett semmi jelet felfedezni, ami arra utalna, hogy mi történt utólag Kinkaid kutatóval. Mintha csak elpárolgott volna. Bár az amerikai felfedező létezését, és megállapításait nem lehet bizonyítani, van egy furcsa dolog ami fokozza a rejtélyt. Néhány évvel a cikk megjelenése után, az Amerikai Szövetségi kormány betiltotta a térségbe való bejárást. Engedély nélküli behatolás abba zónába bűncselekménynek minősül. Csak az amerikai indiánok kapták meg az engedélyt, hogy átjárhassanak azon a területen. Jól ismert, hogy az arizonai kanyonokban rengeteg a vízmosás, üregek, gödrök és barlangok. A legtöbbjüket hegymászók fedezték fel. Nevük, Seth Tower, Tower of Ra, Hórusz temploma, ami az ősi Egyiptommal való kapcsolatot sugallja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése