Tőkés társaságok világuralma.

Korten szerint a jelenlegi világgazdasági trendek legfontosabb jellemzője a globalizáció. A globalizációs világ három fő pillérre épül, a Világbank-csoport (WBG), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) együttesére, amelyekre a szakirodalom csak „globalizációs intézményrendszerként” hivatkozik. Ezen intézményrendszer részleges irányítási jogkörrel rendelkezik az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) intézmények felett. Legfontosabb jellemzőjük, hogy irányításuk és igazgatásuk részleteit nem hozzák nyilvánosságra, sértve ezzel az információhoz való hozzáférési jogot. Továbbá állampolgárokat érintő döntéseket hoznak, ugyanakkor nem tartoznak az állampolgároknak felelősséggel, számadási kötelezettséggel, mint ahogy az egy törvényhozói testületnek normális felelősségi körébe tartozik. Befolyásolják a tagállamok belpolitikáját, amelyre nem lennének jogosultak. (Erre az adott ország parlamentje jogosult, mert a parlament által hozott döntésekbe közvetett módon beleszólásuk van az állampolgároknak azáltal hogy a tagjait ők választják.) Legitimitásuk kizárólag a közvetett demokrácia elemeire épül, döntéseikbe csak a tagállamok törvényhozó testületeinek van beleszólása. Bár a Világbank alapszabálya IV. cikkelyének 10.§-a kimondja, hogy a Világbank és tisztviselői nem avatkoznak bele egyetlen tagország politikai ügyeibe sem, a gyakorlatban ez nem érvényesül. A Világbank létrehozásakor, 1947-ben az elsődleges cél a készenléti hitelfelvételhez folyamodó tagállamok újjáépítése volt. De a Világbank nem olyan hitelt nyújtott, mint a Marshall-terv, amelyet az USA hozott létre szintén a II. világháborút követően a nyugat-európai országok gazdaságának élénkítésére. A Világbank által nyújtott hitel nemzetgazdasági instabilitást okoz. Egy ország alapvetően kétféle külkereskedelmi politikát folytathat. Az egyik a gazdasági nacionalista lépés, vagy importhelyettesítő stratégia. A nacionalista lépés során az ország jelenlegi importját helyettesítő javak hazai előállítását szolgáló iparosításra törekszik. Ilyen stratégia folytatásával csökkenthető az állam importigénye és a külföldi valuta iránti igény. Ez a stratégia a Világbanknak nem kedvez, mivel annak bevételei főként a külföldi valutában adott kölcsönügyleteiből származnak. A másik a transznacionalista lépés, vagy export-vezérelt stratégia. Ennek során a hazai ipart elsősorban külföldi export piacok kiszolgálására építik. A gazdasági növekedés szempontjából az importhelyettesítő stratégia előnyösebb, mint az export-vezérelt, de mindkettő felülről indul és olyan termékekből és szolgáltatásokból kíván többet előállítani, amelyekhez csak a jólétben élők tudnak hozzáférni. (A korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező állampolgárok ritkán vásárolnak importált árukat.) Export-vezérelt stratégia esetén az ország a hazai termelési kapacitást tehetős külföldiek számára hozzáférhető dolgok előállítására kívánja átállítani. Összességében mindkettő munkahelyeket teremt, de ez csekély ellenszolgáltatás ahhoz, hogy kiküszöbölje a szegénységet. Kiszorítja a szegény emberek által használt termékek helyi előállítását, hogy a tehetősek által igényelt dolgokból többet termelhessenek, továbbá megfosztja őket alapvető megélhetési eszközüktől. A Világbank olyan független „kormányzati” intézményeket hoz létre a hitelt felvevő országokban, amelyek később a Világbank rendszeres kölcsönfelvevői lesznek. Ezeket a Világbank függetlenítette a kormánytól, vezetőinek pedig a Világbankhoz lojális nemzetek feletti érdekeket képviselő szakembereket nevezett ki. Tévhitnek tekinthető, hogy a Világbank csak a kölcsönöket felvevő országok igényeire és kérdéseire reagál. A Világbank olyan keresletet támasztó stratégiát épít ki, hogy kölcsönöket ad egy országnak azzal a céllal, hogy elegendő tőkeáttétellel eltérítse importhelyettesítő-stratégiájától és az aktív állami beavatkozástól. A Világbank tehát kölcsönöket ad egy országnak, ha annak kormánya előre biztosítja arról, hogy gazdaságpolitikájának részévé tesz privatizációs, liberalizációs lépéseket, és/vagy „megszorító intézkedéseket”. A Világbank által folyósított kölcsönöket az állam az általa gerjesztett gazdasági növekedés hozamából fizeti vissza. Az egyébként is kisebb növekedést mutató államok azonban erre nem képesek, adósságszolgálati kötelezettségeiknek csak újabb hitelek felvételével és így adósságállományuk növelésével képesek eleget tenni. Vagyis minél több hitelt vesznek fel, annál inkább függnek a nemzetközi hitelezőktől, és annál több pénzt vonnak el a gazdasági növekedésüktől. A végeredmény egy adósságspirál, amelyet nem enyhít a nemzetközi hitelezők által kikényszerített, majd a kormányra erőltetett megszorító intézkedésekre épülő politika. Ezzel a hitelnyújtók is tisztában vannak, más kikényszerítő eszközzel azonban nem rendelkeznek az adósságok behajtására, mint hogy, az állam termelő tevékenységéből többet fordítanak adósságtörlesztésre, csökkentik a rászorulók szociális intézményeire fordított állami kiadásokat (pl. kórház-privatizáció útján), csökkentik az egy főre eső állami kiadásokat, csökkentik a nemzetvédelmi kiadásokat (pl. az általános sorkötelezettség megszüntetésével), csökkentik az importkorlátozásokat (pl. a vámrendszer megszüntetése, később az azzal járó technikai határformalitások eltörlése, ld. Schengeni Egyezmény) és más – a szakirodalom által csak struktúraátalakításnak nevezett – intézkedéseket hoznak, mert ez külföldi befektetőket vonzó gazdaságpolitika. Ezen lépések azonban képtelenek csökkenteni a nemzeti adósságállományt. http://ffek.hu/blog/szam_dorottya/david_c_korten_tokes_tarsasagok_vilagu... a válság bankrendszer globalizáció kritika 571 olvasás /reads A látlelet pontosan Beküldő / Submitted by: Névtelen hockijan (nem ellenőrzött). Idő / Time: Sze, 2011-10-26 22:26. A látlelet pontosan megfogalmazza a problémát, csak egy baj van vele. Mégpedig az, hogy az agymosott polgár nem olvassa, vagy ha olvassa is, nem érti. Ha meg érti is, vajmi keveset tehet ellene. Így hát minden marad a régiben, a verkli, a pénzszivattyú megy tovább. A pénzszivattyú, ami egy ország erőforrásait csapolja meg illetve esetünkben,szinte mindent el lehetetlenít. A gazdaság talpra állásának minden lehetőségétől megfoszt. Van aki azt hiszi, hogy a világ egyik legmagasabb forgalmi adóját fizető és mindenféle szinten agyonadóztatott, rabszolgává tett népe, képes lesz egyszer megszabadulni a terheitől? A globális kifosztás folyik tovább, most más országok is szépen sorra kerülnek, vagy hitellel, vagy fegyverrel. Mert hát a kettő ugyan az, csak csak az egyik cizelláltabb, illetve szalonképesebb. Európában hitelekkel,a Közel-keleten, ill. az arab világban, fegyverrel. A "demokrácia" importjával biztosítani kell a tőke szabad áramlását. Az én olvasatomban, mindent le rabló karvalytőke szabad rablását. Talán tudja valaki a megoldást? Azt gondolom, a minél nagyobb nyilvánosság, a polgári engedetlenség és az ehhez hasonló dolgok talán valamelyest visszatartó hatásúak. Mert hát ugye a kifosztáshoz két szereplő szükséges. Aki kifoszt és aki hagyja magát kifosztani. Válasz / Reply "Talán tudja valaki a Beküldő / Submitted by: mediator11. Idő / Time: Csü, 2011-10-27 00:16. "Talán tudja valaki a megoldást?" Egyik megoldás: az összefogás: Magyar vagyok, szeretem a hazám és tenni akarok érte! 15 millió magyar Együtt Magyarországért, a Kárpát Hazáért! Erőszak és gyűlölet nélküli Mozgalom a pártok és magánbankok uralma nélküli Magyar Társadalomért. ... „Magyarok vagyunk, magyarok maradunk, senki idegennek nem kívánjuk kárát, senki idegennel nincsen vesződésünk. Mindössze a magunk hazáját kívánjuk megőrizni és megtartani magyarnak, hogy fiaink és unokáink is élhessenek benne magyarul, s megélhessenek benne becsületes munka árán. Tisztességgel és békességben, az Úristen rendelése szerint.” /Wass Albert/ 15 millió magyar ember együttes mozgalma, békés összefogása a Kárpát Hazáért: - Nem valami ellen, hanem valamiért: A Magyar Hazáért. - Se jobb, se bal, hanem Magyar! - Erőszak- és gyűlölet mentesen. Halkan, de határozottan azt mondjuk: ami a miénk, az visszajár! Legyen az ingatlan, gyár, jószág, vagy az utolsó kapavágású föld, amit jogtalanul akarnak elvenni tőlünk. Igazi demokráciát akarunk! Olyan részvételi demokráciát akarunk, ahol a képviselőinket közvetlenül választjuk, akik: - számonkérhetőek, - anyagi / saját vagyonukkal / és büntetőjogi felelősséget vállalnak döntéseikért, - visszahívhatóak, - nyilvánosan dolgoznak, - nem álláshalmozók! - erkölcsileg feddhetetlenek, nem tartoznak az elmúlt évtizedek hatalmi elitjéhez. A pártok, egyesületek, egyházak a parlamentbe képviselőnek nem választhatóak. Deviza-, állam-, és mindenféle adósságtól mentes társadalmat! Nemzeti vagyon leltárt! Elszámoltatást akarunk. Ügynökmúltak tisztázását, titkosszolgálatok szerepének vizsgálatát a rendszerváltásban. Ne szavazz, csatlakozz! Se parlamenti, se parlamenten kívüli egyetlen párt sem oldott meg egyet sem az emberek széles rétegeit érintő problémák közül az elmúlt évtizedekben.Inkább elmélyítette a régi problémákat, és újabbakat gyártott. Nekünk civileknek alulról építkezve, önszerveződéssel a kezükbe kell kell venniük saját sorsuk irányítását. Összefogva, egymást támogatva, erőszakmentesen, Ghandi elveit követve kell jogainkat érvényesíteni. Megakadályozzuk, hogy munka nélkül, pénzügyi trükkökkel kiforgassák az országot és állampolgárait a vagyonukból. Munka és megélhetési lehetőséget teremtünk mindenkinek, aki dolgozni akar. Az állam legyen az állampolgáraiért, álljon ki értünk mindennel és mindenkivel szemben, legyen az bank, végrehajtó, vagy akár egy másik állam. Az állam a saját bankján keresztül a magyar állampolgárokat támogassa, ne a "befektetőket", akik csak kihasználják, megnyomorítják az országot. A mi közös feladatunk visszakövetelni a közéletet, és összekovácsolni azt a világot, amelyben élni szeretnénk. Ne szavazz, csatlakozz! Egyelőre a Facebook oldalon lehet csatlakozni. http://lmv.hu/node/7221 http://lmv.hu/node/7220 ╭∩╮（︶︿︶）╭∩╮