2012. június 19., kedd

Yonaguni monument.


The mystery of Yonaguni underwater structure


Mindenesetre én azt gondolom, lényegtelen ki-mit mond. Valami ősi, és rejtélyes van az emberi történelem múltjában... valami amire mi nem emlékszünk már, vagy egyszerűen csak tagadjuk... de ott van, újra felfedezésre és megértésre várva



Legendák, csodás történetek elsüllyedt városokról, emberemlékezet által már nem ismert civilizációkról. Talán említésre sokaknak Atlantisz rémlik fel először, hiszen a legismertebb mítoszok közé tartozik. Aki az érdekes hírekből kimarad, nem is gondolná, hogy a tengerek alatt már felfedezésre kerültek építmények, vagy ,,annak tűnő sziklacsoportok" is. Nos, amivel a mai napon foglalkozom inkább természeti képződményként számon tartott, mint egy régvolt nép műalkotásaként. de én hiszem és tudom, hogy nem a véletlen alakította eme formákat, és bárki is próbálná beadni, hogy ,,de bizony", nagyon szkeptikus lennék a hasonló magyarázatokkal szemben.




Tehát mostanában bújom az érdekesebbnél érdekesebb honlapokat, és amikor hírét vettem a Yonaguni monument létezésének, és rejtélyének úgy gondoltam, ha utánajárni személyesen nem is tudok, de informálódom róla egy kicsit.






1986-ban találta meg a ,,romokat" egy könnyűbúvár, Kiharo Aratake Japán, azon belül is egy Yonaguni nevű sziget partjaitól nem messze (valójában Taiwan partjaihoz közelebb) majdnem kb. 90 láb (nagyjából 25 méter) mélységben. 1990-ben Maasaki Kimura a Ryukyu Egyetem geológiaprofesszora kezdett hozzá a kutatásokhoz, ami majdnem 8 évig tartott. Az épületek a kormeghatározás alapján hozzávetőlegesen 8-10.000 évesek, így a felfedezés ámulatba ejtette a régészek, történészek, geológusok nagy részét. Többségük azonban különösebb vizsgálatok elvégzése nélkül arra következtetett, hogy a sokszor ,,piramisként" azonosított kőképződmény a tenger erodálta lépcsősre az évmilliók során. 





Habár túlságosan szabályosak és rendkívül hasonló a lépcsők mérete, nem is beszélve az építmény további részein található, egyértelműen emberkéz alkotta sajátosságokról. Kimura professzor fogalmazta meg először, hogy biztosan egy régvolt civilizáció nyomait fedezték fel, és a piramisalakzat majdnem 5000 évvel előzi meg az első egyiptomit is! ?- Itt viszont felmerül a kérdés, hogy az egyiptomi Gizában álló 3 piramis valóban 4500 éves-e, mert újabb kutatások szerint ( nem hivatalosan) kb. 12 ezer évesre becsülik őket.



Mindenesetre én azt gondolom, lényegtelen ki-mit mond. Valami ősi, és rejtélyes van az emberi történelem múltjában... valami amire mi nem emlékszünk már, vagy egyszerűen csak tagadjuk... de ott van, újra felfedezésre és megértésre várva.

















2012. június 13., szerda

Móricz János Nemzetközi Őstörténeti Konferencia /folyt../ II.

Móricz János Nemzetközi Őstörténeti konferencia . Beszámoló. 2012.április 13. péntek Délután háromkor érkeztünk Körmendre Dr.Kisteleki Gézával,Az aranylemezek üzenete című könyv szerzőjével és Magura Zsuzsa Kalemandra képzőművész barátommal.Miután elfoglaltuk a szállásainkat feltérképeztük a környéket és bementünk a színházba is, ahol találkoztunk a meghívott vendégekkel,előadókkal és a szervezőkkel. Rövid megbeszélést követően mindenki egy közeli vendéglátóegységben gyűlt össze,ahol megvacsoráztunk. A vacsora alatt bemutatkoztunk egymásnak. Már a vacsoránál érdekes gondolatokat osztottunk meg egymással, s izgatottan vártuk a szombati napot. 2012.április 14.szombat Az konferenciát Szelei Magdolna nyitotta meg, 9:15-kor. Rövid beszédében elmondta, hogy sorsdöntő út előtt állunk, egy időutazásra készülünk.Az általunk ma ismert történelemből hiányzik pár láncszem, ismerjük meg ezeket. Bemutatta a meghívott vendégeket. Ezután felszólalt Ulicska Tamás, a konferencia fő szervezője. " Elhintettük Golenya Ágival egy fának a magvát.Sokan dolgoztunk azért,hogy ez a konferencia létrejöjjön.Szeretnénk kérni,hogy az eseményt követően osszák meg Önök is az itt elhangzottakat, hogy minél több emberhez eljusson a hír, s a mag majd szárba szökkenjen s gyümölcsöt is teremjen.Javaslom,hogy kössék be a biztonsági öveket, s kívánom,hogy nyitott szívvel és lélekkel hallgassák meg az előadók mondanivalóját". A következő felszólaló Őri Szabó Ferenc,Körmend város alpolgármestere volt, aki elmondta, hogy maga is kutat őstörténetet, s amit ma az iskolákban tanulunk nem felel meg a valóságnak. Érdekességképp azt is elmondta, hogy egy Körmend nevű település a Fekete-tenger mellett is fellelhető, lásd a Tamana névtérképeszeti tudomány kutatási eredményeit,melyek mellett elmenni nem lehet. Örömét fejezte ki,hogy Körmend város hozzájárulhatott a konferencia megrendezéséhez. Varga Zoltán, a Móricz János Kulturális Egyesület elnöke kapott ezek után szót. Beszédében felhívta a figyelmet arra,hogy valószínűleg soha nem fogjuk megtudni a teljes igazságot az emberiség történelméről,de mi, magyarok soha ne adjuk fel a kutatást, hiszen Móricz János is ilyen ember volt. Nem széthúzni hanem egységben összefogni- ez legyen a vezérfonal. Ezután ismertette Móricz János életrajzát. Móricz Jánost külföldön leginkább Juan Moricz-ként emlegetik. A II. Világháború után Argentínába megy és élete innen kezdve kész kalandregény. Basaldúa könyve indítja el azonban azon az úton, ami miatt nemzeti büszkeségünk kellene, hogy legyen ez az igazi "úttörő" ember. Nem akármilyen utat tört és mutatott nekünk Móricz. Florencio de Basaldúa, egy baszk származású argentin (földmérő, mérnök, író, autodidakta polihisztor és kutató) teóriája indítja el ezen az úton ( a baszk nép származás- és történelem elmélete, a vízözön előtti civilizációk és tudás egyik "örökös" népe, akik, mint tudjuk, igencsak szoros "rokoni" kapcsolatban állnak a "magyar" néppel, illetve azon őseinkkel, akik az ősi mezopotámia pillérét képezték, majd később a szkíta szövetség tagjaként, és Krisztus születésekor fennálló Pártus birodalom egyik népcsoportjaként meglehetősen meghatározó alakítói az emberi történelemnek, hitvilágnak.) Ezt a kort, kultúrát és népszövetséget manapság a művi sumer névvel illetik. Móriczot szinte mellbevágja Basaldúa megdöbbentő teóriája, miszerint egyes mai európai népek, köztük a baszkok, a ma nevetségesen Újvilágnak nevezett kontinensről, Amerikából származhatnak. A spanyol és portugál (valamint később angol és francia) megszállás és gyarmatosítás előtt ezt a mesés földrészt AWYA YALA néven hívták az őslakosok. Nagy a szakirodalma annak, hogy Kolombuszék nem véletlenül vetődtek a mesés és kincsekkel teli földrészre, hanem az ún. Piri Reis térképpel a kezükben, hogy megkezdődhessen a totális kifosztási projekt, ami keretében mai értéken több, mint 5 billió USD aranyat raboltak és sok száz millió őslakost mészároltak le, a véres hittérítések mellett (az külön téma, hogy mindezt a Szeretet és Jézus nevében!). Móricz lázas kutatásba kezd. Kiderül, Basaldúa teóriája igen sok szempontból egyáltalán nem egyedülálló. Évszázados, sőt évezredes leletek, beszámolók utalnak arra, hogy az emberiság történelme esetleg nem egészen olyan, ahogy azt ma iskoláinkban tanítják. (csak néhány a megannyi közül: Fray Gregorio Garcia: Origen de los indios del Nuevo Mundo y de India Occidental, Madrid, 1729, amiben szkíta-hun leletekről beszél Dél-Amerikában a mai Peru területén; Thor Heyeldahl munkássága; Varga Zsigmond, Horváth János, Csicsáky Jenő, Csérep Ferenc- akit A magyarság őshazája Amerika c. munkája miatt kizárnak az Akadémiáról; továbbá nézzenek utána: Brazília: Appolinaire Frost: az egyiptomiak dél-amerikai elődeiről beszél; Amazon torkolata (Marajo-sziget): Frobenius: etruszknak azonosítja a talált leleteket; Matto Grosso Brazilia; Pizarro szerint az őslakosok „fehérebb bőrűek, mint a spanyolok” ) Móricz Ecuadorba megy, ahol a munkája miatt (aranybánya feltárások és koncesszió szerzési megbízások) sok éven kersztül járja az amazonas-i régiót, a shuarok földjét (Morona-Santiago tartomány, Dél-Ecuador). Az ismeretségből lassan barátság lesz a helyi törzsek vezetőivel, és idővel Móriczot az őslakosok a bizalmukba avatják. Nem elhanyagolható szempont a szinte mesébe illő ok: több helyi népcsoport lokális nyelve igencsak megdöbbentő módon hasonlít, sőt egyes szavaiban megegyezik az archaikus (tehát még nyelvreform előtti) magyar nyelvünk szavaival. Sőt, olyan helysiég-és családneveket fedez fel, mint Jokay, Zalai, Saka, Zoyomi (zólyomi vagy Sólyomi?). Elmondják új barátai, hogy Quito-t régen Kitus hívták a spanyolok előtt ami azt jelentette: Két ős, mert így tudják, két ma távolban élő nép őse alapította. Összevetve mindezt a helyszíni és élő tudást a kutatók által előzőleg feltárt elméletekkel, Móricz még megszálottabban ügyködik valamiféle, az "ép ész" számára is elfogadható kapocs, elméleti szál feltárásában. A Colorado népcsoport (ami hiába jelent "színest", csak fehérbőrűekre használják, ugyanis csak a fehér arcbőr válik pirossá, "színeződik el" az éles andoki levegőn! Engem Peru-szerte colorada-nak hívnak, még Limában is) vezetői megegyeznek a shuar törzsi vezetőkkel, hogy feltárják Móricznak egy barlangrendszer titkos részét. A megannyi bejárat közül egyen át közelíthető meg az a járat, ami egy sok-sok ezer éves titkos kamrába, az azóta "Arany Könyvtárnak nevezett" terembe vezet. Nyilvánvaló, hogy Móricz egy komoly expedíciót akar szervezni, hogy rajta kívűl más is láthassa, amit ő. Ehhez azonban kormányok által adott garanciák, és sok pénz kell. Egyiket se tudta megszerezni. A hivatalos szervek hitegették mindkettővel. A Mormon Egyház is ajánlatot tesz neki, mondván, ezek az aranylemezek csakis a Moroni angyal által Joseph Smith-nek említett aranytáblák lehetnek...Móricz egy ideig kényszerből hajlik a velük való szövetségre, de egy ponton kivillantják a mormonok "foguk fehérjét" és Móricz megtagadja a további együttműködést. Kapóra jönne Stan Hall és az általa biztosítható brit pénz...Móricz egyébként barátja, Julio Goyen, a szintén baszk származású argentin ügyvéd később régész miatt fontolta meg a mormonokkal való együttműködést, hisz Goyen egy időben áttért a Mormon vallásra. Látva azonban, hogy az "egyház vezetői" távolról sem tiszta szándékoktól indíttatva akarnak a kincsek közelébe jutni, hátat fordít ő is nekik. Stan Hall: a skót úr 1972-ben találkozik Móriczal személyesen Guayaquilben, Ecuadorban. Nagy szükség lenne könyvének (Tayos Gold- The archives of Atlantis) magyar megjelenésére. Stan Hall meg tudta mozgatni az "angol korona" pénzeit - (a magyar hivatalos fülek ma éppoly süketek, mint akkor és mindig...) , így Móricz inspirálása mellett létrejön az 1976-os Brit-Ecuadori expedíció, melynek tiszteletbeli feje Neil Armstrong, az első amerikai űrhajós. Móricz az utolsó pillanatban kiszáll, mivel egyik akkori kormány sem adott garanciáit a leletek mozdíthatatlanságára és sértetlenségére, amihez pedig Móricz az "őrzőknek" a szavát adta. Az expedíció nem is találja meg az egyetlen lejáratot a titkos Arany Könyvtárhoz, így ezek a leletek legalább a mai napig a helyükön vannak... Varga Zoltánt követően Gerardo P.Matheus következett. Az ügyvéd úr először Golenya Ágnes Purisaca írónőnek mondott köszönetet,hiszen az ő ötlete volt a konferencia,majd köszöntötte az előadókat és a közönséget. "Amióta megismertem Móriczot tudtam,hogy ez a nap egyszer eljön-kezdte az ügyvéd úr. Képzeljék el, hogy egy napon beállít egy számomra teljesen ismeretlen ember az irodámba és előadja a képtelen történetét. Az ősmagyarok történelmét kutatom,ez vezérelt, hogy eljöjjek Önhöz!-mondta Móricz János, s én persze kétkedve hallgattam a történetet, amit előadott.Móricz azt mondta, hogy nyomokra bukkant Ecuadorban, amely nemcsak a magyar őstörténethez kapcsolódik, de az egész emberiség történelmét is megváltoztathatja, ezen kívül feldedezett egy föld alatti világot is. Föld alatti világ?-néztem rá bambán, s Móricz azt felelte, -igen, ezekben vészelte át az emberiség a legrosszabb időket.Beszélt egy barlangrendszerről,mely több ezer kilométeren át húzódik, egészen át Peru területére.Móricz elmondta nekem,hogy az egyik lejárat az őserdő kellős közepén van,megközelíthetetlen, nagyon veszélyes helyen és a területet a shuár indiánok őrzik.Nem minden shuár,csak a beavatottak tudnak a lejáratokról,vagyis az őrzők.Móricz elmondta,hogy abban a barlangban amiben ő járt egy madárfaj él, a barlang is erről kapta a nevét: Tayo(s).A madártojások összeszedése például az egyik shuár beavatási szertartás része.A madarak a felszínre jönnek táplálkozni, gyümölcsevők.Móricz azt mondta,hogy a barlang közelében két folyó találkozik, ezekből az egyik eltűnik egyszercsak a föld alatt. A barlang bejáratához kb.70 méteres mélységbe kell leereszkedni.Mivel Móricz barátságot kötött a shuárokkal,miután felfedezték a közös gyökereket a magyar nyelvvel és hagyományokkal, ezek egyik beavatottja vezette el a barlangban egy helyre, ahol fémlemezeket látott, ismeretlen írásokkal, sok szobrot és arannyal bevont óriáscsontvázat…s meggyőződése,hogy ez a kultúra kulcs lehet az emberiség történelmének megismerésében.A barlangok szinte, mint kis múzeumok tartalmaznak képírásos leleteket,s egyéb tárgyakat.Megkérdeztem Móriczot,hogy miért engem keresett fel?S ő azt felelte azért, hogy bizonyíthatóan hozzáköthető legyen ez a felfedezés,s hivatalosan is bizonyíthassa,hogy az emberiség kulturális örökségét fedezte fel. Nos, ezek után 22 éven át majd mindennap találkoztam Móricz-cal, aki eljött rendszeresen az irodámba." Ezek után Matheus ügyvéd úr diavetítéssel egybekötve tartott beszámolót arról az expedícióról,melyen ő is részt vett Móricz Jánossal, 1969-ben.Ezen részében az előadásának a legérdekesebb az volt,amikor megemlítette, hogy egy shuár faluba értek, a közelben volt egy kis patak, amely a "Napincse" névre hallgatott,ez magyarul "napsugár", illetve egy iskola is van a közelben mely a "Napurak" névre hallgat.Ezt már le sem kell fordítani. Továbbá,az ügyvéd úr is megerősítette,hogy az ún."Móricz-kapu",vagyis a barlang bejáratának kövei egyértelműen emberi kéz alkotta,sima,derékszögekben összefutó,megmunkált kövekből áll.A föld alá futó folyó hordaléka miatt nem látható a bejárat teljes magassága, de kb.120-130 méter magasra becsülték. A máig eme barlangredszert megközelítő expedíciók kb.15-18 kilométer mélyen tudtak behatolni, Móricz pedig kb.50-80 kilométer távolságra becsülte meg a "Fém-könyvtár" helyét a bejárattól. "Valaki majd követni fog engem egyszer-mondta Móricz, nos ezért dokumentáltuk, s tettük hivatalossá azt a kutatómunkát, amit végzett." Golenya Ágnes kapott szót az ügyvéd úr után. A Móricz János Nemzetközi Őstörténeti Konferencián Ágnes köszöntötte a meghívott előadókat és vendégeket, majd felolvasott az Aranykapu című könyvéből, azt a részt, ahol Paulo Cosmára emlékezve konferenciát szerveznek a főhősei.A Cosma nevet Móriczra cserélte fel, s meglepő volt,hogy bár Ágnes évekkel ezelőtt írta ezt a könyvet,mégis aktuális lett a mostani konferencia kapcsán. Majd beszélt a kara népről, és nyelvi párhuzamokra hívta fel a figyelmet. Elmondta,hogy utazásai alatt felháborította,hogy pl.Karalban,ahol 9 piramis van és egy központi erőtér, a "hozzáértők" kiraktak egy tájékoztató táblát, miszerint az ősember építette ezeket a karali piramisokat...Persze,mi tudjuk,hogy ez képtelenség. Amit nem tudnak megmagyarázni vagy elsüllyesztik, vagy csak ráfogják,hogy ennyi-annyi éves, további magyarázatok nélkül. Ott van pl. Tiwanaku,ahol 2 kultúra nyomai is fellelhetők:az egyik egy megalitikus kultúra, amely diorit kövekből építkezett, ezt ma csak a gyémánt munkálja meg, a másik pedig egy olyan kultúra,mely előregyártott betonelemekből építkezett. A sorozatfúrásos technika egyértelműen látható. Ezen kívül Ágnes megemlített egy kiadványt, a 16.századból, melynek szerzője egy bizonyos Garcia, arról írt, hogy a hunok és szkíták népesítették be az új világot.Ez a kis kézirat ma is kapható Madridban,24 euróért. "2012 a helyreállítás kora- folytatta Ágnes.Newton fizikai törvényei helyett a kvantumfizikát kell tanítani.Az energia az,ami áthat mindent,s nemcsak a tárgyakba, de az emberi gondolkodásba is bele lehet tenni olyan energiákat, melyek megváltoztatják a gondolkodást. Mára az emberiség szellemi megcsonkításon ment keresztül.Feladatunk helyreállítani az ősi erőteret,az emberiség ősi történelmét megismerni,s átértékelni mindent. Móricz hagyatékát kell követni, aki kaput nyitott egy új világra." Folytatom!A Magyar Nyelv szerkesztője... Az emberiség titkolt történelme/ Második rész: Magyar Nyelv, 2012. május 2., 17:18 · Klaus Dona előadása a Móricz János Nemzetközi Őstörténeti Konferencián, Körmend, 2012.április 14-15. Bemutatok egy nagyon különös leletet, ugyancsak Ekvádorból került elő. Ez egy jádéból készült nagy csésze, a hozzá tartozó 12 kisebb csészével.A kisebb csészék mind különböző méretűek, de ha megtöltjük őket vízzel és tartalmukat a nagy csészébe öntjük, akkor pontosan színültig tele lesz.A nagy csésze belül mágnesezett, kívül viszont alig!A mai napig rejtély, hogy ezt hogy tudták kivitelezni.Szakértők úgy nyilatkoztak,hogy ez lehetetlen, mert ha egy kő mágneses fém részecskéket tartalmaz belül, az kivülről is úgyanúgy mágneses kell,hogy legyen.A kisebb csészéken számberakásokat láthatunk de ha ezeket összehasonlítjuk a maja számokkal egy kis különbséget fedezhetünk fel.A nagy csészén egy tökéletes csillagállás berakását láthatjuk, amely az Oriont és más csillagokat ábrázol.Az egyik képen látható a csillagállás az UV fényben a nagy csészén...

Balsors- Miénk ez a Föld !

Valljátok be őszintén: utáltok minket. Mi is utálunk titeket, de ezúttal beszéljünk csak rólatok. Panaszkodtok, hogy tönkretettük a könnyűiparotokat. Röhögtök, hogy minden termékünk gagyi. Rinyáltok, hogy büféink elárasztották városaitokat. Rettegtek, hogy megmérgezünk benneteket az édes-savanyú szószunkkal. Szorongtok, mert már mindenütt csak kínai árut kapni - nemcsak a piacokon és boltjainkban, hanem plázáitokban, márkaboltjaitokban, műszaki áruházaitokban is. Mindenhol. Anyáztok, hogy csempészáruval töltjük meg az országotokat. Hogy mindent hamisítunk. Hogy ellopjuk szellemi termékeiteket. Hogy nem tanuljuk meg tisztességesen a nyelveteket. Nem mondhatnánk, hogy mindez alap nélkül való. Azonban tisztázzuk: nem mi kezdtük. Hanem ti. Ti, nyugatiak. (A nyugatiakhoz titeket, magyarokat is hozzászámolunk; legalábbis amikor Nyugaton jártok, mindig azt hangsúlyozzátok, hogy mennyire nyugatiak vagytok. Persze amikor felénk kolbászoltok, megpróbáltok állítólagos ázsiai eredetetekkel kicsikarni némi szimpátiát, de nem gondolhatjátok komolyan, hogy csak azért, mert valamelyik ősötök kétezer éve talán épp a mi határvidékünket fosztogatta, olcsóbban fogjuk adni nektek a zoknit és a processzort. Szóval maradjunk abban, hogy ti is a Nyugat része vagytok.) Mi évezredekig remekül megvoltunk nélkületek, eszünkbe sem jutott, hogy áruinkat rátok tukmáljuk, s az még kevésbé, hogy bármit is vegyünk tőletek. Ti jöttetek hozzánk, hogy vehessetek egy kis selymet, porcelánt, teát, csupa olyan dolgot, aminek gyártásához bénák voltatok. Ha már ott voltatok, kaptatok a termékeinkből valamennyit, bár az üzleten nem mi gazdagodtunk meg, hanem a ti kereskedőtársaságaitok. Aztán feltaláltátok a " szabad kereskedelem" nevű dolgot, ami tőlünk teljesen idegen volt. S mivel mi nem akartunk alkalmazkodni, jöttek a hadihajóitok, szétlőtték a kikötővárosainkat, megbénították a belső hajóforgalmunkat, s ha ellenálltunk, lemészároltatok minket. Mindezt azért, hogy szabadon hozzájuthassatok kincseinkhez, s hogy eladhassatok nekünk mindenféle szir-szart, amire semmi szükségünk nem volt - olcsó angol szövetet, ópiumot (amit egyébként Indiában termeltettetek rabszolgamunkával) és vasutakat. Tízmilliószámra mentek tönkre a kézműveseink, csatornai hajósaink és rakodómunkásaink, elitünk pedig kábítószeretek rabja lett. Aztán a sanghaji parkba kitettétek a táblát: "Kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés". Ami titeket, magyarokat illet, mondhatjátok, hogy a fentiekből lényegében kimaradtatok. De ez nem azért volt, mert jó fejek voltatok, hanem azért, mert gyengék. Amikor aztán egyetlen egyszer alkalmatok adódott belénk rúgni, meg is tettétek: a bokszerfelkelés idején nyalka magyar huszáraitok is ott masíroztak a nagyhatalmak büntető expedíciójának tagjai között, s jutalmul Tiencsinben egy egész városnegyedet kaptatok "koncessziós területként", ahol aztán alig építettetek bármi maradandót. S akciótokra annyira büszkék vagytok, hogy Hadtörténeti Múzeumotok bejáratát ma is az ekkor tőlünk zsákmányolt kínai ágyúk szegélyezik. Amikor aztán a Nyugathoz, hozzátok képest mintegy száz év késéssel nekiláttunk, hogy ősi birodalmunkat modern nemzetállammá alakítsuk át, az egész Nyugat kínai nacionalizmusról, nagy-han sovinizmusról, erőszakos asszimilációról sikoltozott. Nyaldossátok a tibetiek sebeit, de azért hadd tegyünk fel néhány kérdést! Hol van a független Baszkföld? Hol ülésezik a szuverén breton parlament? Hány skót kérte, hogy Nagy-Britanniához tartozhassék? S ki hívott be titeket Irakba, Afganisztánba? Na de térjünk vissza a gazdasági agresszióra, amire ti tanítottatok meg minket, s amivel mostanában vádolni szoktatok bennünket. Hát igen, az utóbbi időkben fordult a kocka, s most mi árasztunk el titeket az áruinkkal. De talán nem elhanyagolható különbség köztünk, hogy mi - saját határainkon kívül - nem alkalmazunk erőszakot. Még a görény mongoloknak sem sózunk oda, pedig azok igazán megérdemelnék. Senki nem kényszerít rá a világon senkit, hogy kínai alsógatyában járjon, kínai csap alatt mosson kezet, kínai polcra pakolja a könyveit, kínai laptoppal blogoljon. Mindezt ti választjátok nap mint nap. Persze lassan már nincs is más választásotok, de erről is csak ti tehettek, hiszen nem volt igényetek a drágább, máshol gyártott cuccokra. Az meg aztán különösen nem a mi hibánk, hogy olcsók vagyunk. Asszonyaitokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy pár dollárért napi 12-14 órát görnyedjenek a varrógép előtt. Csakhogy ők erre nem hajlandók, a mi asszonyaink igen. Ti is kalapálhatnátok a sárhányót, csavarozhatnátok a barkácsgépet, polírozhatnátok az asztallapot, szerelhetnétek a bicikliváltót, sodorhatnátok a kábelt, fújhatnátok az üveget látástól vakulásig fillérekért, s aludhatnátok a munkahelyeteken, vagy egy zsúfolt munkásszálláson a földön, csakhogy nem teszitek. Aztán csodálkoztok, ha a mi termékeink olcsóbbak. Persze ne higgyétek el a mítoszt, miszerint mi, kínaiak, szeretünk dolgozni. Valójában ugyanúgy utálunk, mint ti. Csakhogy ha mi nem dolgozunk, éhen halunk. Nálunk nincs nyugdíjrendszer, nincs ingyenes oktatás és egészségügy, nekünk annyink van, amennyit kínkeservvel megkeresünk. Dolgozunk hát, mert muszáj: nekünk nemcsak magunkat kell eltartanunk, hanem gondoskodnunk kell idős szüleinkről, valamint gyerekünk tandíjáról, a bölcsödétől az egyetemig. Ha nem muszáj, mi se dolgozunk: állami hivatalnokaink például a legtetűbbek a világon, de ez legyen a mi bajunk. Mondhatjátok, hogy a kínai termékek rabszolgamunkával készülnek, sérülnek az emberi jogok stb. Pedig nem: a munkásokat senki nem kényszeríti dolgozni, s éppen annyi pénzt kapnak a munkaerejükért, amennyi annak a piaci ára. Amennyit ti, vásárlók készek vagytok fizetni a munkájukért. Egyébként ha van valami ötletetek arra, hogy hogyan lehetne másként, mint iszonyú kemény munkával eltartani a világ népességének 21%-át a termőterület 7%-án, szóljatok, a megoldási javaslatot továbbítjuk illetékeseinknek. Ha el akarjátok lesni a titkunkat, nem kell Vuhuba utaznotok. Elég, ha átmentek a bűzös Deák téri aluljárón a lerohadt kiskörutatok alatt. Van odalenn mindenféle bolt, újságos, virágos, ilyesmi. Az egyik fülkét egy ázsiai család bérli. Figyeljétek meg jól, az a bolt hajnaltól késő estig nyitva van. Már mindenki rég bezárt, már a koldusok is hazamentek, de ők továbbra is árulják a cigit, csokit, piát. Méghozzá jórészt magyar árukat, mert még a Pécsi Dohánygyár termékeinek értékesítésében is ügyesebbek, mint ti. Na, ők speciel vietnamiak, de ti úgyis kínainak néztek minden mandulaszeműt, úgyhogy a lényegen ez nem változtat. Vagy menjetek ki a Hold utcai vásárcsarnokba. A földszinten van vagy hat kifőzde, köztük egy kínai büfé. Az öt magyar kifőzde délután kettő felé, miután a környék irodistái és brókerei mind jóllaktak, fogja magát, és bezár. Csak a kínai büfé marad nyitva, úgyhogy az a néhány ember, aki valami miatt ebédszünet után megy csak ebédelni, kénytelen cukros disznót enni. Nem nagy üzlet ez, délután pár ezer forintot lehet csak keresni, de ők mégis mindenkit kiszolgálnak mindaddig, amíg a piac külső kapuit le nem lakatolják a biztonsági őrök. Azt mondjátok, hogy az áruink szarok. Akkor, baszki, minek veszitek őket? A helyzet az, kedves barátaink, hogy az egyszer használatos zoknijainkat, a rázós karácsonyfaizzóinkat, a hulló szőrű plüssállatainkat úgy veszitek, mint a cukrot. Amikor kimentek a Négy Tigrisre, vagy bementek a sarki Pagoda Áruházba, pontosan tudjátok, hogy mire számíthattok. Mégis hozzánk jártok vásárolni. Ráadásul az igazság az, hogy bármit bármilyen minőségben képesek vagyunk legyártani, ha megbízható űrhajóra volna igényetek, s meg tudnátok fizetni, azt is szállítanánk. De ti jobbára a gagyit veszitek, így mi sem törjük magunkat. Megjegyezzük továbbá, hogy a kínai áruk zömét nem is mi hozzuk be - a ti nagykereskedőitek, árubeszerzőitek, üzletkötőitek járják be Kínát, hogy felhajtsák vagy legyártassák a legolcsóbb árut. Gondoljátok, mi kopogtatunk a Tesco, az Ikea vagy a Praktiker ajtaján? A francokat, ők jönnek hozzánk - ti meg megveszitek, amit mi rájuk sózunk. Szemünkre vetitek, hogy csempészünk, adót csalunk, nem fizetünk vámot. Szerintetek hogy tud bárki becsempészni nyolc konténer tornacipőt? Eldugja a hátsó ülés alá? Vagy az övtáskájába? Nem, a megoldás egyszerűbb: le kell fizetni a ti vámosaitokat, hogy kerülje el a figyelmét pár tonna áru, vagy értékelje a cuccot a valós ár tizedére, s így a vám is tizede lesz a normálisnak. Nekünk vérünkben van a megvesztegetés - mondjuk úgy, a kultúránk szerves része -, de ahhoz, hogy sikerrel járjunk, arra is szükség van, hogy ti elviseljétek és fenntartsátok a világ egyik legkorruptabb állami rendszerét. Ne feledjétek, a korrupcióhoz legalább két fél kell, s mikor mi idejöttünk, a másik felet már itt találtuk. Ha pedig - a korrupciótól most tekintsünk el - adóhatóságotok hagyja, hogy adót csaljunk, rendőrségetek, hogy árut hamisítsunk, ellenőrző szerveitek sora, hogy mérgező, veszélyes, értéktelen szemetet árusítsunk, akkor talán először a saját házatok előtt kéne sepregetnetek, s csak utána megtalálni minket. Természetüknél fogva boltjaink, üzleteink, éttermeink nem titokban működnek, hanem teljesen nyilvánosan, bármikor bejöhettek ellenőrizni, lecsaphattok ránk, razziázhattok. Ha tovább folytathatjuk nem egészen törvényes tevékenységünket, akkor bizony ti vagytok a hülyék. Ami pedig a márkahamisítást illeti, arra kár is a szót vesztegetni. Ha valaki akkora barom, hogy hamis Nike pólóban szeretne járni - ezt kétszáz méterről is jól fel lehet ismerni -, s mi kielégítjük ezt az igényét, akkor inkább dicséretet érdemlünk, semmint gyalázkodást. Nem csapunk be senkit. Vagy szerintetek bárki is komolyan gondolja, hogy az Arany Sárkány Üzletházban valódi Adidas sporttáskát kap? Bár, amilyen hülyék vagytok, még ezt is el tudjuk képzelni. Hasonlóan nevetséges, amikor azért kárhoztattok minket, mert büféink minden városotokat ellepték. Pedig itt is ti voltatok a barmok. Amikor a rendszerváltásotok idején bezártak az üzemi étkezdék, menzák, kifőzdék, vállalkozóitok kárpótlási jegyekkel és lila zakókkal csencseltek, ahelyett, hogy észrevették volna a piaci rést, s gyorsétkezdéket nyitottak volna. Mi voltunk, s lényegében máig mi vagyunk az egyetlenek, akik olcsón, gyorsan, kiszámítható minőségben meg tudjuk tölteni a gyomrotokat. Mi nem túrtunk ki senkit a helyéről: az általatok elhagyott lyukakat béreltük ki, s hoztuk létre országotok legnagyobb gyorsétterem-hálózatát. A kaja, amit adunk, valóban gyalázatos - de nektek ez is jó (egyébként már rég tönkrementünk volna). Mi pedig, nem tudjuk, megfigyeltétek-e, nem járunk a saját büféinkbe. Nektek se lenne muszáj, mégis megteszitek, hát magatokra vessetek. Sokat röhögtök rajtunk, amiért nem tudjuk megtanulni a nyelveteket. Nos, a helyzet az, hogy nem is akarjuk. Hiedelmeitekkel ellentétben eszünk ágában sincs elfoglalni az országotokat, vagy akár csak végleg megtelepedni benne. Nem olyan jó hely ez. Sőt, nem akarunk titeket elkeseríteni, de Shenzhen, Shanghai, Qingdao, Hangzhou sokkal szebb és jobb helyek. Mi azért jöttünk ide, hogy pénzt keressünk, s ha elég pénzt kerestünk ahhoz, hogy továbbállhassunk egy jobb helyre, akkor továbbállunk. Aki igazán sikeres volt közülünk, az már rég továbbállt Angliába, Franciaországba, Amerikába. Sokan visszamentek Kínába, mert ott is jobb lehetőségek vannak, főleg, ha az embernek sikerült összegyűjtenie némi tőkét. Eszünk ágában sincs magyar állampolgárságért folyamodni, már csak azért sem, mert ezzel elvesztenénk a kínait, ami nem feltétlenül jó üzlet. Ráadásul a hülye, folyton változó jogszabályaitok miatt nem is érdemes hosszú távra terveznünk, mert tizenöt átgürcölt év után is sokszor azon múlhat egy-egy tartózkodási engedély meghosszabbítása, hogy a bevándorlási hivatalban az ügyintéző hölgyet előző este boldogították-e, s ha igen, mennyire. Egyszóval nem fogjuk azzal tölteni a drága időnket, hogy a bonyolult nyelveteket magoljuk - s ha lehet, gyerekeinket is a kínai-magyar kétnyelvűbe, az amerikai iskolába meg az IBS-be adjuk. Szóval lehetne egy kicsit kisebb az arcotok. Az igazság az, és kérünk titeket, ne sértődjetek meg, hogy képmutató, igénytelen és ostoba olcsó jánosok vagytok. Mi azt mondjuk: ahelyett, hogy embargó alá helyeztek minket, inkábbgyártsatok olcsóbb és jobb cuccokat, mint mi. Ahelyett, hogy bojkottáljátok áruinkat, inkább próbáljatok olyasmit gyártani, amire nekünk is szükségünk van, s amit csak ti tudtok készíteni. Ahelyett, hogy a hülye politikusaitokat külditek hozzánk - akik úgysem csinálnak semmit, csak esznek-isznak és a ti pénzeteken nézik meg a Nagy Falat -, lepjék el Kínát az ügyes üzletembereitek a visszautasíthatatlan ajánlatokkal. És rinyáljatok kevesebbet, dolgozzatok többet. Köszönjük szíves figyelmeteket. Reméljük, azért barátok maradunk. Üdvözlettel: A kínaiak" /Őri Annamária nyomán/

A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete.

A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkőzni. Ahhoz, hogy legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi származását, az igazi gyökereit. A mai világunkban egyre inkább elhallgatott, és a származásunkat jegelő társadalmi gyakorlatban, a történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a tanítása felé haladnak. Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a nemzeti ereklyéink pontos ismeretéről sem szó. A hivatalos történelemtanítással szemben, és nem a Magna Hungária őshaza teória mentén, egyre erősebben kezd kibontakozni egy kis-ázsiai, mezopotámiai, de akár egyiptomi őshazai kép a viták során. Ebben a tanulmányomban kihangsúlyozom a magyarság származásának újabb bizonyítékai szerint, a nemzeti jelképeink valódi és bizonyítható eredetét. Hogy milyen sikerrel, nem csak rajtam fog múlni. Szándékomnak megfelelően, bevezetésként a mellékcím kérdésével kezdem a leírásomat. Igen! A leghatározottabban állítom, hogy az elfelejtetett piramisépítők népének titkában, a magyar őstörténet valódisága rejtezik. Mit gondol az olvasó arról, hogy a Szent-István óta eltelt ezer év, de különösen a Rákóczi szabadságharc leverése (1711) óta, mégis mi folyik a Kárpát-medencei magyarság történelemtudatával? A világtörténelem legnagyobb mértékű történet hamisítása! Ez a folyamat olyan jól sikerült, hogy a mai magyar emberek már úgy halnak meg, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ők a földtörténet legfényesebb ókori történelmével rendelkező nép tagjaiként éltek. Talán ez a tudatlanságban tartás még nagyobb kegyetlensége az elkövetőknek, mint maga a hamisítás. Nincs sok illúzióm! A mintegy emberöltőnyi történelemtudományi magánkutatásaim eredményeként a kezembe került ókori történelmünk rejtvénykulcsa, miszerint a magyarság származása az ókori Egyiptomi-birodalom Hunmagyar államalkotó nemzetiségéig vezethető vissza, a teljes értetlenség veszi körül. Pedig sokszor az elsőre hihetetlennek tűnő dolgok adják magát az igazságot eredményként. Ennek a tudatában kezdtem hozzá a valóság közzétételéhez. A magam részéről a legtöbbet, amit egy átlagember adni tud a népének, elvégeztem. A továbbiakban a néptől és a vezetőitől függ a magyarság igaz történelmének az újra megtalálása. A némi történelmi érdeklődéssel rendelkező ember a rengeteg történelmi kutatásról szóló híradások, könyvek között alig-alig tud eligazodni. Megint az egyszerűsítő gondolkodást kell, elővennünk segítségképpen. Az adathalmazból ki kell tudni válogatni azokat az elemeket, amelyek támpontokat nyújthatnak az elemzésben. Ehhez két út is alkalmazható. Egyiknél a régmúltból indulunk és érkezünk el a mába, a másiknál a mától indulunk el és próbálunk a múltba jutni, ameddig csak lehet. Az első út logikailag értelmetlen, mert ami nem bizonyosság, abból egyszerűen kiindulni sem lehet, igaz útra. Érdekes, hogy a magyar történelemtudomány – legalábbis a tanított – ezzel a módszerrel él. Kijelöli a magyar őshazát, a Magna Hungáriát, és ebből vezeti le a magyarság származását. Teljesen tévút, tovább nem is foglalkozom vele. A sokkal logikusabb út a mától, vagyis ha a mai ismert biztos tényekből indulunk ki, és haladunk a régmúltba. Ennél a formánál legalább az út eleje biztosan igaz út, és kevésbé lehet eltévedni rajta. A történelemben néhány leírt adat mellett csak a közvetett bizonyítékok, a legmodernebb összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok, és régészeti adatok alapján lehet következtetni régmúlt eseményekre. Én csak a történelemkönyvekben leírt írásos adatokból tudok következtetéseket levonni. A tudománynak lehetnek módszerei az állításaim igazolására. Vegyük a középiskolai történelmi atlasz első oldalán az emberiség őskori fejlődése lapot, és rajzoljuk fel rá a magyarságról szóló írásos adatokat a mai időponttól kezdve visszafelé. Legyenek az adatok a következők: Kárpát-medence, Etelköz, Levédia, Kazár-birodalom, Alán nép szomszédsága, Maeotis, a monda szerint, Hun-ország a Kaukázusban (4-5. szd), Szkíta-birodalom, Szavard magyarok, Õsiráni szóegyezés területe, Sumér szóegyezés területe, Ókori Egyiptom. Szinte 100%-os pontossággal tudjuk meghatározni a magyarság törzsfejlődésének, és államisága történetének nagy pontosságú eredetét. Ha ehhez a modern tudomány adatait feldolgozhatnánk, megkapnánk a magyar ősiségnek, megbízható, mások által is elismerhető történetét. Kérdezhetik, miért nem ezt tanítják az iskolákban? Ez teljesen érthetetlen magyar viselkedésmód. A Magna Hungáriáról alkotott tanítás csak abból a meggondolásból lehet érthető, mintha egy láthatatlan hatalom érdekében, maga a magyar hatalom változtatta meg valamikor az őstörténetét. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés szántszándékkal, a magyar történelem meghamisításával kívánja megzavarni az összetartozás érzését, az ősiségtudatot, hogy ezzel megossza a magyarságot, ami a magyar államiság elvesztéséhez is elvezethet. Sajnos ez eddig nagyon is jól sikerült, látjuk a Trianoni eseményekben. De a továbbiakban maradjunk a címbeli kérdéskörnél. Hogyan lehet értelmezni azt a történelmi vélekedést, hogy az ókorban egy egész Egyiptomi-birodalmat alkotó (de nem csak azt!), az akkori legmagasabb kultúrát megteremtő nép csak úgy nyomtalanul, emberestül eltűnik a semmiségben? Hogyan magyarázható az a tény, hogy az Egyiptomi-birodalmat már évszázadok óta kutatják régészek más tudósokkal együtt, és nem akadnak a nemzetiségének történelmi nyomaira? Ez akkora tudománytalanság, hogy a további következtetések levonását az olvasóra kell bíznom. Néhány magyar származású történelemtudós (nem finnugor történész), és lelkes történelemkutató nyomán én is eljutottam, a fentiek szerint, a magyar őstörténeti kutatásaimban időben visszafelé egészen Egyiptomig. És itt az olvasóval el kell fogadtatnom más kutatók eredményeit, hogy az Egyiptomi-birodalom ókori népessége hunmagyar nemzetiségű és ómagyar nyelvű embereket jelent! Az ókori történelem nagy része az egynyelvű (magyar) népek történetéről szól, lásd a Biblia bábeli nyelvzavar tételét. Ezt a gondolatot a mai Hungária névnevünk egyezőségével bizonyítom. Az angolok, a németek és a szlávok ősei, a magyarokról alkotott népnevükben ezt mindig is tudták. Érdekes módon pont azok felejtették el, akik belőlük származtak. A magyarság származásának bizonyítását a nemzeti ereklyéink eredetével szeretném a cikk további részében elvégezni. Kapcsolódni szeretnék a Magyar Köztársaság Alkotmányának szövegezésében a 76. paragrafus (1), (2) pontjaihoz, melyek a nemzeti zászló és a címer megfogalmazásáról szólnak, mert ezek eredete a legkevésbé tisztázott történelmi kérdései a magyarságnak. Szerintem az alkotmánynak kellene rendelkeznie a Szent-Korona és a koronázási jelvények szerepéről is a magyar közéletben. Ezért javasolnám kiegészíteni hatályos alkotmányunkat a 76. • (3) pontjaként a koronázási jelvényeink megnevezésével. Ebben a tanulmányomban már a fenti kiegészítés szerint tárgyalom a nemzeti ereklyéink témaköreit. Próbáltam a kialakulásukról tájékozódni szakkönyvekben, de nem jutottam közelebb a témához. Egyetlen magyar szerző sincs abban a helyzetben, hogy ismerné a magyar ereklyék biztos eredetét. Nem volt más lehetőségem, saját kutatásokat kellett végeznem e kérdéskörben. Hogyan következhetett el az a társadalmi sötétség a magyar népre, hogy egyszerűen senki sem tudja a magyar állami jelképek eredetének hiteles történetét? Minden népre jellemző kell legyen, hogy a kialakulásuk után az állami jelképeik szerves fejlődésen mennek keresztül. Minden nép fennmaradása a saját ősiségén keresztül megvalósuló folyamat. Az a nép, amelyik elveszti az összetartozás szimbólumait, a végítéletre, vagyis a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ehhez két út vezet. Vagy nincs ősisége egy népnek, vagy szándékosan elveszik a megsemmisítésre ítéltetett nép ősiségét. Ezzel összezavarva az együvé tartozás érzéseit, és így idegen hatalmak kiszolgálóivá válva, lassan beolvadnak azok nemzetiségébe. Eredetileg nem volt szándékomban más szerzőktől idézni a címertannal kapcsolatos műveikből, de egy esetben kivételt kell tennem. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan lehet olyan elképesztően lenéző módon ehhez a szent kérdéskörhöz nyúlni, mint ahogy Bertényi Iván a Mecénás Könyvkiadónál 1993-ban kiadott, Új magyar címertan könyvében a 70. oldalon teszi: „Elképzelhető, hogy egyszerűsítve – az akinek nincs címere, oroszlánt visel – elv hatására rajzolt fantáziacímerről van szó". A kérdéses esetben II. András (1205-1235) királyunk hét oroszlánt ábrázoló királycímeréről ír a szerző. Én csak annyi kommentárt fűzök a megdöbbenésemhez, hogy a téma iránti magasztosság, képes lett volna a teljeskörű tudatlanságot is ellensúlyozni. II. András királyunk és környezete, még a legpontosabb ismertekkel rendelkezett a magyar nép eredetét illetően. Õk még tudták, hogy a magyarság származása abból a kultúrkörnyezetből ered, ahol az oroszlánok őshonosan élnek, és ahol a hetes szent számmisztika szerint szerveződött a nép állama és vallása. Nagyon érdekes lenne elemezni egy történésznek, hogy miként fogadta el az országgyűlés a mai állami jelképek használatát, ha senki sem ismeri a pontos eredetét? Vagy ez a mai államvezetést, a többpártrendszert már nem is érdekli? Itt egy nagyon sarkalatos nemzeti kérdésről lenne szó, de ennek feltárása egy másik írás feladata lehet. De az is megkérdezhető, vajon akik elfogadásra javasolták a mai jelképeinket, azok tudták-e az eredeteiket? A több tízezer diplomás magyar történész miért nem ismeri a magyar szimbólumok igazi eredetét? Szintén rejtély! Hogy miért sikerült nekem rábukkanni remélhetőleg a valóságra, nem másnak, csak annak köszönhető, hogy valószínűleg én ástam a legmélyebbre a magyar történelem régmúltjában. A mai meghatározó történészeink közül néhányan odáig merészkedtek, hogy megkérdőjelezik a ránk maradt magyar ősgesztáink hitelességét. Pedig ezekben a leírásokban a színtiszta igazság került leírásra. Semmi mást nem kellett volna tenni egy nemzeti elkötelezett tudósnak, csak a fellelhető ősgesztáink összedolgozását elvégezni egy új magyar őstörténetben. Ugyanis a teljes igazság nem egyenként, hanem az összes ősgesztában van leírva, néhány ellentmondás feloldásával. Egy irodalmi leírás sohasem tartalmazhatja a teljes igazságot, erre a szubjektív elemek sem adnak lehetőséget. Csak említem, hogy talán a Kézai krónika megy legmesszebbre vissza a magyar őstörténetben, az Evilát földjéig (Mezopotámia délkeleti oldala, az ókori Elám területe). De a leírásokban említést tesznek a forró égövi emlékekről, mint Dankáliáról, Etiópiáról, Núbiáról, Egyiptomról is. Miért nem tud a magyar közvélemény ezekről a dolgokról? Pedig én is ezekből a gondolatokból indultam ki kutatásaim során. A történeti leírások törvényszerűségei alapján fel kellett tételeznem, hogy a magyarság állami szimbólumai nem az utóbbi ezer év terméke, de még csak nem is honfoglalás korabeli. Hogyan tételezheti fel a finnugor történészet, hogy csak úgy összeáll hét törzs, és elfoglalnak egy nagy országot, a Kárpát-medencét területileg és a lakossággal együtt? De ha még el is foglalhatják, hogyan tarthatják meg államilag egységesen hosszú időszakra? Egy ilyen feladatot csak már előzőleg hosszú évezredekig egységesült, egygondolkodású néppel lehet elvégezni. Minden logikai jel szerint, a magyarság már a honfoglalás előtt évezredekig együtt élő, egységesült társadalmat feltételez, a sikeres új államisága megalkotásához. De hol lehet azaz őshaza, amelyikben a fejlett társadalmi tudatunk kialakult? A finnugor történészek semmivel sem bizonyítható Magna Hungária őshazaképe, a fentiek szerint elvetendő álláspont. Ezzel kapcsolatban pont arról írnak, hogy pogány és barbár nép voltunk. Persze lehettek az Ural környékére vándorolt peremlakó (permi) magyar ajkú néprészek arrafelé, de nekünk a nép törzsét, vagyis a nép központi magját kell megtalálnunk. A fenti tizenkét pont szerinti magyar tartózkodási helyek ismertetésétől ebben a tanulmányban eltekintek. A magyar nép szerves fejlődésében csak a tizenkettedik, tehát az ókori egyiptomi jelenlétünkkel foglalkoznom, a nemzeti jelképeink kialakulásának ismertetésében. /Tácsi István, A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete/

Benjamin Freedman szemfelnyitó beszéde 1961-ben. ( I. és II . VILÁGHÁBORÚK. - Okok és tények... )

Megtudhatod kik a felelősek az első és második világháború borzalmaiért, a kommunista rendszerek kialakulásáért, a második világháború kitöréséért, és megértheted, hogy miért hoztak zsidó törvényeket Németországban a két háború között.

 

 

Benjamin Harrison Freedman

 (NY,1890-1984)

 

Zsidó családban nőtt fel és zsidó vallás szerinti nevelésben részesült. Üzleti karrierje során ő lett a Woodbury Soap Company cég fő tulajdonosa. Tanúja volt és bizonyos fokig közvetlen résztvevője azoknak a politikai és pénzügyi manipulációknak, amelyek elősegítették a kommunizmus hatalomra kerülését és Izrael, mint cionista állam létrehozását, valamint az amerikai politikai élet és tömegtájékoztatás zsidó hegemónia alá kerülését. Mint a zsidó érdekek képviselője bejárása volt az Egyesült Államok hét elnökéhez.

 

Szakított a judaizmussal, és áttért a katolikus hitre. A zsidó történelemben és kultúrában szerzett jártassága és kutatásai eredményeként arra a meggyőződésre jutott, hogy a zsidókra és a judaizmusra vonatkozó közkeletű elképzelések részben tévesek, és még magukat ezeket a kifejezéseket is el kell utasítani.



Videók: 



I.  rész:





"Benjamin H. Freedman volt az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb egyén a huszadik században. Freedman úr 1890-ben született és sikeres zsidó üzletember volt New York City-ben, egyik igazgató tulajdonosa volt a Woodbury Szappangyárnak. Szakított a szervezett zsidósággal az 1945-ös judeo-kommunista győzelem után és élete maradékát és nagy vagyonának jelentős részét, legalább 2.5 millió dollárt az Egyesült Államokat beborító zsidó zsarnokság fölfedésére. Freedman úr tudta hogy miről beszél, mert a zsidó szervezetek legmagasabb szintjein volt ismerős, amelyek célja hatalom nyerése volt a nemzet fölött. Freedman úr személyesen ismerte Bernard Baruchot, Samuel Untermyert, Woodrow Wilsont, Franklin Rooseveltet, Joseph Kennedyt, és John F.Kennedyt, és korunk sok mozgatóját és rázóját. Ezt a beszédét egy hazafias közönség előtt tartotta a Willard Hotelban Washington, D.C-ben, a Conde McGinley féle hazafias újság, a Common Sense rendezésében. Bár a beszéd rögtönzött volt és néhány jelentéktelen része már nem aktuális, Freedman úr alapvető üzenete számunkra, a nyugat figyelmeztetése aktuálisabb mint valaha."



 II. rész:










&

 


Benjamin Freedman beszéde:




Egy zsidó disszidens inti Amerikát. Írta: Benjamin H. Freedman Bevezető megjegyzés: Benjamin H. Freedman volt az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb egyén a huszadik században. Freedman úr 1890-ben született és sikeres zsidó üzletember volt New York City-ben, egyik igazgató tulajdonosa volt a Woodbury Szappangyárnak. Szakított a szervezett zsidósággal az 1945-ös judeo-kommunista győzelem után és élete maradékát és nagy vagyonának jelentős részét, legalább 2.5 millió dollárt az Egyesült Államokat beborító zsidó zsarnokság fölfedésére. Freedman úr tudta hogy miről beszél, mert a zsidó szervezetek legmagasabb szintjein volt ismerős, amelyek célja hatalom nyerése volt a nemzet fölött. Freedman úr személyesen ismerte Bernard Baruchot, Samuel





Untermyert, Woodrow Wilsont, Franklin Rooseveltet, Joseph Kennedyt, és John F.Kennedyt, és korunk sok mozgatóját és
rázóját. Ezt a beszédét egy hazafias közönség előtt tartotta a Willard Hotelban Washington, D.C-ben, a Conde McGinley féle hazafias újság, a Common Sense rendezésében. Bár a beszéd rögtönzött volt és néhány jelentéktelen része már nem aktuális, Freedman úr alapvető üzenete számunkra, a nyugat figyelmeztetése aktuálisabb mint valaha. K.A.S. Itt az Egyesült Államokban a cionisták és vallási társaik teljesen irányítják a kormányunkat. Több okból, amelyek túl sokan vannak és túl komplikáltak ahhoz, hogy most taglaljuk őket, a cionisták és vallási társaik úgy uralják az Egyesült Államokat, mintha ők lennének az ország abszolút uralkodói. Most azt mondhatják, hogy ez az állítás nagyon széles, de hadd mutassam meg, mi történt, amíg aludtunk. Mi történt? 1914 nyarán kitört az első világháború. Kevés korombeli van itt, aki emlékezne rá. A háborúban az egyik oldalon Nagybritannia, Franciaország és Oroszország állt.

A másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország. Két év alatt Németország megnyerte azt a háborút, nemcsak névlegesen, de ténylegesen. A német tengeralattjárók, amelyek meglepték a világot, elsöpörték a hajókat az Atlanti Óceánról. Nagybritannia katonáinak nem volt lőszere és csak egy heti élelmiszertartaléka - és aztán az éhhalál várt rájuk. A francia hadseregben akkor zendülés volt. A francia fiatalság virágjának 600 000 emberét vesztették el a Verduni csatában a Somme mellett. Az orosz hadsereg katonái sorozatosan szöktek el a frontról, nem akartak többet háborúzni, nem szerették a cárt. És az olasz hadsereg összeomlott. Német földön egy lövedék sem repült el. Egy ellenséges katona sem lépte át a német határt. És mégis Németország békét ajánlott Angliának. Olyan békefeltételeket ajánlottak Angliának, amelyet az ügyvédek 'status quo ante basis'-nak neveznek. Ez azt jelenti: ' hagyjuk abba a háborút és legyen minden úgy, ahogy a háború előtt volt'. Anglia 1916 nyarán ezt komolyan megfontolta.


Nem volt más választásuk. Vagy elfogadja ezt a békeajánlatot, amelyet Németország nagylelkűen fölajánlott, vagy folytatja a háborút és elveszíti azt. Amíg ez zajlott, a németországi cionisták, akik a Keleteurópai cionistákat képviselték, a brit háborús kormánytanácshoz mentek, és - én rövid leszek, mert ez egy hosszú történet, de minden iratom megvan hogy be tudjam minden állításomat bizonyítani - azt mondták: 'Nézzenek ide. Önök meg tudják még nyerni ezt a háborút. Nem kell, hogy föladják. Nem kell elfogadni a német békeajánlatot. Meg tudják nyerni a háborút, ha az Egyesült Államok az önök szövetségeseként beszáll a háborúba'. Az Egyesült Államok akkor nem háborúzott. Fiatalok, frissek, gazdagok és hatalmasak voltunk. Azt mondták Angliának: 'Garantáljuk önöknek, hogy az Egyesült Államokat az önök szövetségeseként háborúba visszük, ha önök megígérik nekünk Palesztínát a háború megnyerése után'. Más szavakkal ezt a szerződést ajánlották: ' Bevonjuk az Egyesült Államokat az önök szövetségeseként. Ennek az ára Palesztína, miután önök legyőzték Németországot, Ausztria-Magyarországot és Törökországot'.

Angliának annyi joga volt Palesztínát valakinek odaígérni, mint az Egyesült Államoknak Japánt Írországnak odaígérni valamilyen okból. Teljességgel abszurd, hogy Nagybritannia, akinek sem kapcsolatai, sem érdeklődése, sem jogai nem voltak azt, amit Palesztínának hívtak illetően, fölajánlja azt, mint egy állami érmét a cionistáknak fizetség gyanánt az Egyesült Államok hadbaviteléért. Mégis megtették az ígéretet 1916 októberében. És röviddel azután nem tudom, hányan emlékeznek itt rá - az Egyesült Államok, amely szinte teljesen németbarát volt, belépett Britannia szövetségeseként a háborúba. Azért mondom, hogy az Egyesült Államok szinte teljesen németbarát volt, mert az újságokat zsidók irányították, a bankárok zsidók voltak, minden média és tömegkommunikáció ebben az országban zsidó irányítás alatt volt. És ők, a zsidók németbarátok voltak. Azért voltak németbarátok, mert sokan Németországból jöttek, és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt és nem akarták, hogy Oroszország megnyerje ezt a háborút.

Ezek a német- zsidó bankárok, mint Kuhn-Loeb és más nagy bankok az Egyesült Államokban elutasították hogy Franciaországot vagy Angliát támogassák akár csak egy dollár erejéig is. Azt mondták: 'Ameddig Franciaország és Anglia Oroszország szövetségese, egy centet sem'. De öntötték a pénzt Németországba, harcoltak Németországgal Oroszország ellen, próbálták a cári rendszert megdönteni. Ugyanezek a zsidók, amikor lehetőséget láttak Palesztína megszerzésére, elmentek Angliába és megkötötték az említett szerződést. Azután minden megváltozott, mint amikor egy forgalomirányító lámpa pirosról zöldre kapcsol. Ugyanazok az újságok, amelyek azelőtt németbarátok voltak és arról írtak, hogy milyen nehézségei vannak Németországnak Nagybritannia legyőzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen úgy találták, hogy a németek nem jók. Gazemberek. Hunok. Vöröskeresztes nővéreket lőnek le. Csecsemők kezeit vágják le. Nem jók. Röviddel azután Wilson úr hadat üzent Németországnak. A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba Brandeis bíróhoz, ezt mondva: 'Menj, dolgozd meg Wilson elnököt. Megkapjuk Angliától,amit akarunk.

Most dolgozd meg te Wilson elnököt, hogy az Egyesült Államok hadba lépjen'. Így lépett az Egyesült Államok be a háborúba.Más érdekünk nem volt erre. Nem volt több jogunk rá, mint arra, hogy ma éjjel a holdon legyünk ahelyett hogy itt ebben a teremben vagyunk. Semmi ok nem volt arra, hogy az első világháború a mi háborúnk legyen. Belehajszoltak minket, közönséges szóval bepaliztak bennünket, azért, hogy a világ cionistái megkaphassák Palesztínát. Ezt soha senki nem mondta el az Egyesült Államok népének. Sohasem tudták meg, hogy miért léptek be az első világháborúba. Miután beléptünk a háborúba, a cionisták Nagybritanniába mentek és azt mondták: 'mi teljesítettük részünket a szerződésből. Szeretnénk egy írást, amely megmutatja, hogy önök is betartják az alkut és odaadják nekünk Palesztínát a háború megnyerése után'. Nem tudták, hogy a háború még egy évig vagy tíz évig fog tartani. Így kigondoltak egy receptet. A recept egy levél formáját öltötte fel, amely egy igen rejtélyes nyelven íródott, úgy hogy a világ sokáig nem tudta, miről is van abban szó. És ezt Balfour nyilatkozatnak nevezték. A Balfour nyilatkozat csupán Nagybritannia ígérete arra, hogy megfizeti a cionistákat azért, hogy bevonták az Egyesült Államokat a háborúba. Így ez a nagy Balfour nyilatkozat amiről olyan sokat lehet hallani éppolyan hamis, mint egy három dolláros számla. Nem tudom, hogy tudnám ezt érthetőbben kifejezni. Itt kezdődött el minden baj. Az Egyesült Államok belépett a háborúba. Az Egyesült Államok szétmorzsolta Németországot.

 Tudják, mi történt. Amikor a háborúnak vége lett, és a németek elmentek a párizsi békekonferenciára 1919-ben, ott 117 zsidó volt, akik a zsidókat képviselték, vezetőjük Bernard Baruch volt. Én is ott voltam, tudnom kell. Mi történt ott? A zsidók azon a békekonferencián, amikor feldarabolták Németországot, és Európát azok között a nemzetek között parcellázták föl, akik jogot formáltak Európa bizonyos részeire, azt mondták: 'És mi van a nekünk megígért Palesztínával?'. És először hozták a németek tudomására a Balfour nyilatkozatot. Így a németek először fogták föl: 'Ó, így működött a játék! Ezért lépett be az Egyesült Államok a háborúba'. A németek először is észrevették, hogy legyőzték őket, szenvedtek a hatalmas jóvátételi fizetések súlya alatt, amelyet rájuk kényszerítettek, mert a cionisták minden áron Palesztínát akarták. Ez egy másik érdekes tényt hoz elő. Amikor a németek észrevették ezt, természetesen rossz néven vették. Addig a zsidóknak jobb dolguk volt Németországban, mint bárhol máshol a világon. Ott volt Rathenau úr, aki százszor olyan fontos volt az iparban és a banküzletekben, mint itt Bernard Baruch.

 Ott volt Balin úr, aki a nagy gőzhajószállítócégek tulajdonosa volt, az Északnémet Lloydé és a Hamburg-Amerikai vonalaké. Ott volt Bleichroder úr, a Hohenzollern család bankára. A hamburgi Warburgok a nagy kereskedőbankárok- a világ legnagyobbjai. A zsidók jó munkát végeztek Németországban. Nem kétséges. A németek úgy érezték: 'Igen, eladtak bennünket.' Ezt az eladást egy elképzelt helyzettel lehet modellezni: Tegyük föl, hogy az Egyesült Államok harcban áll a Szovjetúnióval. És mi nyernénk. És azt mondanánk a Szovjetúniónak: 'Hagyjuk abba. Békefeltételeink szerint felejtsük el az egészet.' Hirtelen Vörös Kína belépne a háborúba a Szovjetúnió szövetségeseként. Háborúba lépésük miatt elvesztenénk a háborút. Megsemmisítő győzelmet aratnának fölöttünk olyan jóvátételi költségekkel, melyek magassága minden képzeletet túlhalad. Képzeljük el továbbá, hogy az itt élő kínaiak, akikről azt gondoltuk, hogy hű állampolgárok a mi oldalunkon, adtak el bennünket a Szovjetúniónak és általuk lépett be Vörös Kína ellenünk a háborúba. Hogyan gondolkodnánk akkor itt az Egyesült Államokban a kínaiakról? Nem hiszem, hogy egy is közülük ki merne jönni az utcára.

Nem lenne elég megfelelő lámpaoszlop a számukra. Képzeljék el, hogy hogyan éreznénk akkor. Nos, így éreztek a németek a zsidókkal szemben. Olyan rendesek voltak velük: 1905-ben, amikor az első kommunista forradalom Oroszországban megbukott, és a zsidóknak kifelé kellett tülekedni Oroszországból, mind Németországba ment. És Németország menedéket adott nekik. És nagyon tisztességesen bántak velük. És itt eladták Németországot egy okból, mert Palesztínára vágytak mint egy úgynevezett zsidó központra. Nahum Sokolow, és a többi nagy név és nagy vezető, akiknek nevét a cionizmussal kapcsolatban ma hallani lehet, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben, 1922-ben és 1923-ban minden újságban azt írta - és a sajtó tele volt ilyen állításokkal - hogy a zsidóellenes érzés Németországban azzal kapcsolatos, hogy a németek észrevették, hogy a háborús vereséget a zsidók közbeavatkozása eredményezte, amikor az Egyesült Államokat bevonták a háborúba. Maguk a zsidók vallották ezt be. Nem úgy volt, hogy 1919-ben a németek észrevették, hogy egy pohár zsidóvér jobban ízlik, mint a coca-cola, vagy a müncheni sör. Nem volt vallási érzésről szó. Nem volt ellenérzés azokkal az emberekkel szemben vallásuk miatt. Politikai érzések voltak. Gazdaságiak.

Minden, csak nem vallási. Senki sem törődött azzal Németországban, hogy egy zsidó hazament, lehúzta a redőnyt és utána 'Shema' Yisroel'-t vagy 'Atyánk'-at mondott-e. Senki sem törődött ezzel jobban Németországban, mint az Egyesült Államokban. A Németországban később kifejlődött érzésnek egy dologhoz volt köze: A németek a zsidókat tartották felelősnek elsöprő vereségükért. Az első világháború olyan okokból lett Németországellenes, amiért a németek nem felelősek. Nem voltak semmiben sem hibásak. Csak abban, hogy sikeresek voltak. Egy nagy flottát építettek föl. Világkereskedelmet. Emlékezzünk vissza arra, hogy Németország a francia forradalom idején 300 kis városállamból állt, hercegségek, grófságok, stb... 300 kis független politikai egység.És Napóleon és Bismarck ideje között egy állammá állt össze. És 50 éven belül a világ egyik nagy ereje lett. Flottájuk fölvette a versenyt Nagybritanniáéval, üzleteik világszerte ismertek voltak, termékeik konkurenciaképesek voltak és jó minőségűek. Mi történt ennek eredményeként? Anglia, Franciaország és Oroszország arra szövetkeztek, hogy megverik Németországot. A világ egy történésze sem tudja az okát, hogy miért határozte el az a három ország, hogy Németországot lesöprik a térképről politikailag. Amikor Németország észrevette, hogy vereségéért a zsidók voltak felelősek, ezt rossz néven vette. De egy zsidó haja szála sem görbült.

Egy hajaszála sem. Tansil professzor a Georgetown egyetemről, aki a State Department titkos papírjait elolvasta, írt egy könyvet, és idézett egy State Department iratból, amelyet Hugo Schoenfelt, egy zsidó írt, akit Cordell Hull küldött Európába 1933-ban, hogy megvizsgálja az úgynevezett táborokat a politikai foglyoknak, és abban az áll, hogy jó állapotban találta őket. Kitűnően néztek ki, mindenkivel jól bántak. És tele voltak kommunistákkal. Sok zsidó volt közöttük, mert akkoriban Európában a kommunisták 98 százalékát zsidók tették ki. Néhány pap is volt ott, miniszterek szakszervezeti vezetők, szabadkőművesek, és mások, akiknek nemzetközi kapcsolatai voltak. Egy kis háttérinformáció: 1918-1919 -ben kommunisták vették át Bajorországban az uralmat rövid időre. Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht és egy csoport más zsidó uralkodott három napig. Amikor a császár befejezte a háborút, Hollandiába menekült mert attól félt, hogy a kommunisták szerzik meg az uralmat Németországban ahogy Oroszországban és ugyanaz lesz a sorsa, mint a cárnak. Így Hollandiába menekült, hogy biztonságban legyen. Miután megszűnt a kommunista veszély Németországban, a zsidók még mindig azon fáradoztak, hogy visszakapják előző státuszukat, és a németeknek küzdeniük kellett ellenük de anélkül, hogy hajuk szálát is meggörbítették volna. Úgy harcoltak ellenük, ahogy a prohibícionisták harcoltak itt azok ellen, akiknél alkoholt találtak. Abban az időben 80 és 90 millió közötti számú német volt és csak 460 000 zsidó. Németországnak lakosságának kb. fél százaléka volt zsidó. És mégis ők irányították a sajtót és az ipar nagy részét, mert nekik volt olcsó hitelük és mert a pénz elértéktelenedett, és gyakorlatilag mindent fölvásároltak.

 A zsidók titokban akarták tartani ezt a tényt. Nem akarták, hogy a világ megértse, hogy elárulták Németországot és hogy a németek nehezteltek emiatt. A németek megfelelő elbánásban részesítették a zsidókat. Mondhatnám, diszkriminálták őket ahol csak tudták. Elkerülték őket. Ugyanúgy, ahogy mi kerülnénk el a kínaiakat, négereket, a katolikusokat vagy bárkit ebben az országban, aki elárult minket az ellenségnek és ezzel vereségünket okozta. Egy idő múlva a világ zsidói Amszterdamban találkoztak. 1933 júliusában a világ minden országából jöttek zsidók erre a konferenciára. Azt mondták Németországnak: 'Kidobjátok Hitlert és minden zsidót visszavesztek előző állásába attól függetlenül, hogy kommunista-e. Így nem bánhatsz velünk. És mi, a világ zsidói ultimátumot adunk nektek'. Elképzelhetik, hogy mit mondtak nekik a németek. És mit tettek a zsidók? 1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy megadja magát a zsidók amszterdami világkonferenciájának, a konferenciát feloszlatták és Samuel Untermyer úr, aki az amerikai küldöttség vezetője és az egész konferencia elnöke volt, visszajött az Egyesült Államokba, a hajóról a Columbia Broadcasting System stúdióiba ment és egy országos rádióbeszédet tartott, amelynek a következő volt a lényege: 'A világ zsidói most Szent Háborút üzennek Németországnak. Szent harcba lépünk a németek ellen. A megadásukig éheztetjük őket. Világszerte bojkottot hívunk föl ellenük. Ez tönkre fogja tenni őket, mert függőben vanak exportüzletüktől.' Tény, hogy Németország élelmiszerfogyasztásának kétharmadát importáni kellett és az csak exportáruk ellenében volt megtehető. Így ha Németország nem tudott exportálni, éhen halt. Nem volt több élelme, mint ami a lakosság egyharmadának elég volt. Ebben a nyilatkozatban, ami a kezemben van és amelyet a New York Times 1933 augusztus 7-én tett közzé, Samuel Untermyer úr arcátlanul azt állította, hogy: 'Ez a bojkott a mi eszközünk az önvédelemre.

Roosevelt elnök javasolta használatát a Nemzeti felújítási hatóságnál.',ahol arról volt szó, ha valaki még emlékszik rá, hogy mindenkit bojkottálni kell, aki nem követi az New Deal-ben lefektetett szabályokat, és amelyet a legfelső bíróság az alkotmány megkerülésével hozott. De a világ zsidói Németország ellen hirdettek bojkottot, és az olyan hatásos volt, hogy a világ egyetlen üzletében sem lehetett egy tárgyat sem találni, amelyen a 'made in Germany' felirat lett volna. A Woolworth áruházak egyik vezetője azt mondta nekem, hogy millió dollár értékű porcellánedényeket és evőeszközöket kellett a folyóba dobniuk, mert ha valaki csak egy tárgyat talált, amelyen a 'made in Germany' felirat volt, akkor őrők álltak az üzlet elé 'Hitler' és 'gyilkos' táblákkal és hasonlókkal, olyasmi, mint a mai 'sit in' tüntetések, amelyek délen folynak. Egy Macy nevű cégnél, amely egy Strauss nevű zsidó család tulajdona, női harisnyát találtak Chemnitzből, amelyen a 'made in Germany' felirat volt. Ezek pamutharisnyák voltak, és már legalább húsz éve voltak ott, mert én a női lábakat sok éve figyelem és már régóta látok rajtuk pamutharisnyákat. Láttam, hogy Macy's-t bojkottálták, emberek százai vonultak az üzlet előtt 'Hitleristák' , 'gyilkosok' és hasonló táblákkal. Addig egy zsidó haja szála sem görbült meg Németországban. Egy sem szenvedett, nem haltak éhen, nem voltak gyilkosságok, semmi sem volt. Természetesen a németek azt mondták: 'kik ezek az emberek, akik bojkottot hirdetnek ellenünk és kidobják embereinket a munkahelyükről, és iparunkat megállítják? Kik azok akik ezt teszik velünk?'.

 Természetesen nehezteltek emiatt. Horogkereszteket festettek a zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja pénzét annak a zsidó tulajdonosnak, aki a bojkott része volt, melynek célja a németek éhenhalása vagy maguk feladása a zsidóknak, akik meg akarták szabni, hogy ki legyen a miniszterelnökük vagy kancellárjuk? Ez nevetséges lett volna. A bojkott folytatódott egy ideig, amikor 1938-ban egy fiatal lengyel zsidó a Párizsi német követségen le nem lőtt egy német hivatalnokot, ami után a németek durvábbak lettek a Németországban élő zsidókkal szemben. És akkor kirakatokat törtek be és utcai harcok is voltak és hasonló dolgok. Nem szeretem az 'antiszemitizmus' szó használatát, mert értelmetlen szó, de önnek mondhat valamit, ezért most mégis használom. Az egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzés volt, az az volt, hogy az első világháborúért és a mostani bojkottért voltak felelősek. Végső soron a második világháborúért is felelősek voltak, mert ezek után elkerülhetetlen volt egy nyílt harc Németország és a zsidók között, hogy lássák, melyikük éli azt túl. Én éltem abban az időben Németországban és tudom, hogy a németek azt mondták, hogy Európa vagy keresztény vagy kommunista lesz és nincs közbenső lehetőség. És a németek úgy határoztak, hogy megpróbálják kereszténynek megtartani, ha lehetséges.

És elkezdtek újrafelfegyverkezni. 1933 novemberében az Egyesült Államok fölfedezte a Szovjetúniót. A Szovjetúnió nagyon megerősödött és Németország észrevette ezt. 'gyorsan kell megjelennünk, még mielőtt elég erősek vagyunk'. Ugyanet mondjuk ma ebben az országban, 'gyorsan kell megjelennünk, még mielőtt elég erősek vagyunk'. Kormányunk 83 vagy 84 milliárd dollárt költ honvédelemre. Honvédelemre, ki ellen? A 40 ezer kis Moszkvai zsidó ellen, akik Oroszország fölött uralkodnak és görbe utakon sok más ország fölött is a világon. Ez az ország most a harmadik világháború küszöbén áll, amelyből nem jöhetünk ki győztesként, ez meghaladja a képzeletemet. Tudom, hogy az atombombákat megatonnákban mérik. A megatonna egy millió tonna TNT-nek felel meg. Egy atombomba kapacitása 10 megatonna vagy 10 millió tonna TNT volt, amikor először fejlesztették ki. A mai atombombák kapacitása 200 megatonna, és csak a Jóisten tudja, hogy hány megatonna atomkapacitása van a Szovjetúniónak. Mivel állunk ma szemben? Ha elkezdünk egy világháborút, amely nukleáris háborúba torkollik, akkor kihal az emberiség. Miért lenne egy ilyen háború? Úgy lenne, mint a harmadik felvonás: Az első felvonás volt az első, a második felvonás a második és a harmadik felvonás a harmadik világháború lesz. A világ zsidói, a cionisták és vallási társaik mindenütt elhatározták, hogy újra az Egyesült Államokat használják arra, hogy segítsenek nekik Palesztína megszerzésében hogy ott legyen a világkormány. Ez úgy igaz, mint az, hogy most itt állok. Nem egyedül olvastam ezt, sokan mások is olvasták és ez világszerte tudott dolog. Mit fogunk tenni? Az élet, amit megment, az ön fiáé is lehet. Lehet, hogy fiaikat ma éjjel küldik abba a háborúba. És ön annyit sem tud róla mint 1916-ban arról, hogy a cionisták megegyeztek a brit hadügyi bizottsággal hogy fiaikat küldjék egy európai háborúba. Tudták ezt akkor? Senki sem tudta az Egyesült Államokban. Nem volt szabad tudniuk róla. Ki tudott róla? Wilson elnök. House tábornok. És más magasrangú kormánytisztviselők. Tudtam én ezt? Jól el tudtam képzelni, hogy mi folyik. Jó kapcsolatom volt az idősebb Henry Morgenthauval az 1912-es elnökválasztási kampány alkalmával, amikor Wilson elnököt jelölték és az irodában beszélgettünk. Én voltam id. Henry Morgenthau 'bizalmi embere', aki a gazdasági bizottság ügyvezető elnöke volt, és én vele és Rollo Wellsel, a kincstárnokkal álltam kapcsolatban.

 Így ott ültem ezeken a megbeszéléseken, ahol Wilson elnök ült az asztalfőn, és hallottam, ahogy dobolnak Wilson elnök agyán, hogy az adóbevétel egy részéből állítsák föl a szövetségi bankot, és hallottam, hogy hogyan befolyásolják a cionista mozgalom céljai szerint. Brandeis bíró és Wilson elnök olyan közel ültek egymáshoz, mint ez a két ujjam. Woodrow Wilson elnöknek olyan kevés fogalma volt arról , hogy mit kell határozni, mint egy ma született csecsemőnek. Így vittek minket az első világháborúba, amíg mindenki aludt. Odaküldték fiainkat, hogy lemészárolják őket. Miért? Hogy a zsidók megszerezzék Palesztínát 'világközpontjukként'. Úgy bolonddá tették önöket, hogy azt sem tudták, hogy mennek-e vagy jönnek. Egy bíró amikor az esküdteket utasítja, így beszél: 'Uraim, ha egy tanú egyetlen egyszer is hazudott, annak az egész vallomását figyelmen kívül hagyhatják.'

 Nem tudom, önök melyik államból vannak, de New York államban így oktatja a bíró ki az esküdteket. Ha az a tanú egyetlen hazugságot is mondott, hagyják figyelmen kívül a vallomását. Mik a tények a zsidókról? (Azért hívom őket zsidóknak, mert ezen a néven ismertek. Magam nem hívom őket zsidóknak. Én úgynevezett zsidóknak nevezem őket, mert tudom, hogy kicsodák). A Keleteurópai zsidók, akik a világ zsidóinak 92 százalékát teszik ki, eredetileg kazárok voltak. Egy harcos törzs volt akik Ázsia szívében éltek. Annyira harcos természetük volt, hogy az ázsiaiak Kelet Európába nyomták őket. Egy nagy, 800 000 négyzetmérföldnyi kazár királyságot alapítottak.

Akkor Oroszország még nem létezett és sok Keleteurópai ország sem.A kazár királyság volt Európa legnagyobb országa - olyan erős és nagy, hogy amikor más uralkodók háborúba akartak menni, a kazárok 40 000 katonát tudtak nekik kölcsönözni. Ennyire nagyok és erősek voltak. Peniszimádók voltak, amely aljas dolog, de ebbe nem akarok részletesen belemenni. De ez volt a vallásuk és ez volt akkor sok pogánynak és barbárnak a vallása. A kazár király megelégelte birodalmának degenerációját, hogy elhatározta, hogy egyistenhitre tér - vagy a kereszténységre, vagy az iszlámra vagy a júdaizmusra, amelyet valójában talmudizmus. Az 'ecc, pecc kimehetsz' játékhoz hasonló módon döntött a júdaizmus mellett. Az lett az államvallás. Embereket küldött a Pumbeditai és Surai talmudiskolákba és rabbik ezreit hozta föl, zsinagógákat és iskolákat nyitott, és népe azzá lett, amit ma zsidóságnak hívunk. Egyetlen egynek sem volt őse a Szentföldön valaha is. Sem az Ótestamentum története szerint, sem az idők kezdete előtt. Egyiküknek sem! Ennek ellenére a keresztényekhez jönnek, és arra kérnek bennünket, hogy támogassuk hadicselekményeiket Palesztínában, mondván: ' Ti segíteni akarjátok Isten kiválasztott népét az Ígéret Földjének tulajdonbavételében, őseik honáéban, ugye? Ez keresztényi kötelességetek.

 Egyik fiunkat nektek adtuk, mint uratokat és üdvözítőtőket. Most vasárnaponként a templomba mentek és letérdeltek és egy zsidót imádtok. Mi zsidók vagyunk.' De ezek pogány kazárok, akik éppúgy fölvették hitüket, mint az írek tették. Nevetséges őket a 'Szentföld népének' nevezni, éppannyira, mint az 54 millió kínai moszlémot arabnak neveni. Mohamed csak 620-ban halt meg Krisztus előtt, és azóta 54 millió kínai fogadta el a moszlem vallást hitként. Kína 2000 mérföldre van Arábiától, Mekkától és Mohamed születési helyétől. Képzeljük el, hogy az 54 millió kínai elkezdi magát 'arabnak' nevezni. Azt mondanánk, hogy holdkórósak. Mindeki, aki elhiszi, hogy az az 54 millió kínai arab, őrült.

Ők egy vallást fogadtak el sajátjuknak, melynek eredete Mekkában, Arábiában van. Ugyanaz mint az írek. Amikor az írek keresztények lettek, senki sem dobta őket az óceánba és vitte a Szentföldre mint egy új népcsoportot. Nem lettek más nép. Ugyanaz a nép maradtak, de fölvették a keresztény hitet mint vallást. Ezek kazárok, pogányok, ázsiaiak, turko-finnek egy mongoloid faj volt, akiket Ázsiából kelet Európába kényszerítettek. Mivel királyuk fölvette a talmudi vallást, nem volt más választásuk az ügyben. Ugyanúgy mint Spanyolországban: Ha a király katolikus volt, mindenki katolikus volt. Ha nem, el kellett hagynia Spanyolországot. Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk. Most képzeljük el, milyen ostoba volt a világ nagy keresztény országainak azt mondani: 'Erőnket és befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott népét ősi hazájába, az Ígéret Földjére'. Létezik ennél nagyobb hazugság? Mivel ők irányítják az újságokat, a hetilapokat, a rádiót, a TV-t, a könyvkiadást, és mivel minisztereik ott vannak a parlamentben és a politikusok ugyanezt mesélik el, nem túl meglepő, hogy önök elhiszik ezt a hazugságot. Elhinnék azt is, hogy a fekete fehér, ha elég gyakran hallanák. Nem neveznék a feketét feketének többé- elkezdenék a feketét fehérnek hívni. És senki sem tehetne önöknek szemrehányást.

Ez a történelem egyik nagy hazugsága.

Ez minden baj forrása, amely a világra szállt. Tudja-e, hogy mit csinálnak a zsidók a vezeklés napján, amelyről azt hiszi, hogy olyan szent nekik? Egy voltam közülük. Nem hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy valakit fölhecceljek. Azért vagyok itt, hogy tényekről beszéljek. Amikor a vezeklés napján bemegy a zsinagógába, feláll és elmond egy imát. Ez az egyetlen ima, amely alatt áll. Háromszor megismétel egy rövid imát, az ún. Kol Nidrét.

 Abban az imában szerződésre lép a Mindenhatóval, hogy minden eskü, fogadalom vagy ígéret, amelyet a következő tizenkét hónap alatt tesz, érvénytelen. Az eskü ne legyen eskü. A fogadalom ne legyen fogadalom. Az ígéret ne legyen ígéret. Ne legyen semmiféle hatásuk. Továbbá a Talmud azt tanítja, hogy bármikor tesz egy esküt, fogadalmat vagy ígéretet, ha visszaemlékszik a Kol Nidre imádságra amelyet a vezeklés napján elimádkozott, és nem kell teljesíteni azokat. Mennyire számíthat lojalitásukra? Annyira, amennyire a németek számíthattak 1916-ban. Ugyanaz alatt a végzet alatt szenvedünk mint Németország szenvedett és ugyanabból az okból. Freedman úr további leleplezései egy kétrészes szalagsorozaton kaphatóak 'A rejtett zsarnokság leleplezése', amely a National Vanguard Könyveknél szerezhető be. Ennek az adásnak a kazettája 12.95$-ért kapható (postaköltséggel együtt) a következő címen: National Vanguard Books P.O. Box 330 Hillsboro, WV 24946

2012. június 7., csütörtök

Pozsonyi csata (2.)

A vesztett csatákat vastagon szedve hozzák a történelemtankönyveink, míg a pozsonyi csatát mélyen elhallgatják, hangsúlyozva a magyar gyermekeknek, hogy örök vesztesnek születtek. Ezen hozzáállásnak köszönhetően a legtöbb embernek a pozsonyi csata semmit sem jelent, értetlenül néznek, nem tudják mire vélni, nem tudják mikor volt, és ami a legszörnyűbb nem is érdekli őket. Így fontosnak érzem, hogy erről az eseményről is - mely hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point–on - megemlékezzek itt, a Tisztelt Házban. A Kárpát-medencébe hazatérő őseink zseniális stratégiával terjesztették ki fennhatóságukat Atilla jogos örökségére. 900-ra végleg visszavettük a Dunántúlt, támadásaink Linzig nyomultak előre. 907-ben, a Magyar Birodalom létrejöttének megakadályozása érdekében Gyermek Lajos keleti frank uralkodó felsorakoztatta seregében szinte az egész nyugatot, egyetlen, hatalmas sereggel szerette volna kiirtani a magyarságot, azt a magyarságot, amely nem kért többet, mint jogos jussát, de kevesebbel sem volt hajlandó beérni. Kiirtás szót használtam, nem véletlenül. A háború céljaként a következő mondatot jelölték meg: „decretum... Ugros eliminandos esse”, magyarul: „elrendeljük… hogy a magyarok kiírtassanak”. A feljegyzések szerint mintegy százezres sereggel készültek a magyarság genocídiumára. Három hadoszlopban közelítettek. A Duna északi és déli partján, a hajóhad pedig magán a Dunán. A hajóhadat még a csata legelején elpusztítottuk, zavarodottságuk könnyű prédává tette őket, némelyiket nyílzápor égette porig, többet közülük megfúrtak harcosaink, a haditechnikában 100%-os, míg az élőerőben 95%-os veszteséget okozva. Másnap az ellenség déli szárnya ellen támadtunk. Iszonyú lovasrohamokkal, egyre mélyebben és mélyebben bombáztuk a bajorok sokaságát. A közel 40.000 fős seregrész maradéktalanul elpusztult. Még aznap éjjel lovasaink átkeltek a folyamon. A művelet olyan jól sikerült, hogy teljesen meglepte Luitpold táborát. A közel 45.000 fős elit seregből csupán néhány ezren élték túl a rajtaütést, a menekülőket könnyűlovasságunk vette üldözőbe. A fővezéren s Eisengrin királyi főasztalnokon kívül tizenkilenc bajor főúr esett el, ott veszett tehát nemességük színe-java. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy micsoda katonai teljesítmény volt átkelni 35.000 lovassal, éjjel, az ellenség orra előtt a Dunán úgy, hogy azok abból semmit se vegyenek észre.) Így váltunk űzött vadból vadásszá. Az elkergetett ellenség nyomába sietve, azokkal egy időben érkeztünk Ennsburg közelébe. Lajos király itt, pihent seregével előretört, megütközni vágyott seregeinkkel. Amit kívánt, megtörtént, bár számára ez koránt sem volt felemelő. Szokásos harcmodorunkat kihasználva, főseregnek álcázott lovas előhad az ellenség elöl megfutamodott, majd elérve az erdős területeket, az ott megbúvó magyar lovasok nagy riadással előrontották, s körbezárták a meglepett ellenséget. Akik halálunkat kívánták, most halálos csapdába kerültek, s akkor még nem volt divat elengedni s kimosdatni azokat, akik rontást hoznak a fejünkre. A király csak nagy nehézséggel menekült meg, elhagyva egész Bajorországot. Seregünk jelentéktelen veszteségeket szenvedett, míg az ellenség szinte teljes hadereje megsemmisült. Így verte szét Árpád bátorsággal, ésszel, s furfanggal a vérünkre szomjazókat, védte meg az idegen betolakodóktól a Kárpát-medencét. Vajon a mostani magyar kormány megcselekedné- e ugyanezt? Ellenáll-e és elkergeti-e a modern világ Lajosait, az új ország hódítókat, akik már nem fegyverrel, hanem Simon Peresz szavait idézve, felvásárlással építenek birodalmat, fosztanak meg nemzeteket saját hazájuktól. Megvédi-e a kormány azt a magyar földet, melyet Árpádék és az őket követő generációk vérüket áldozva védtek? Sajnos minden jel azt mutatja, hogy nem, hiszen a kormánytöbbség leszavazta a magyar föld- és vízkincs alkotmányos védelmét, látjuk, hogy a földek nagy része már most idegen kézben van, s a hódítók előretolt bástyája, a Hit Gyülekezete akár történelmi egyház is lehet a Fidesz kormányzása alatt.

Revelations of the Mayans 2012 and Beyond...

Guatemala and Mexico release secret documents and artefacts for forthcoming film Revelations of the Mayans 2012 and Beyond... Egy most készülő dokumentumfilm, melyet Luis Augusto Garcia Rosado, a mexikói Campeche állam turisztikai minisztere által felkért csoport készít, bizonyítékokkal fogja alátámasztani azt az állítást, miszerint a maják egy földönkívüli civilizációval voltak kapcsolatban. Bizonyítékként az eddig földalatti páncéltermekben őrzött maja kódexek fordításai és egyéb, eddig titokban tartott archeológiai felfedezések fognak szolgálni. Rosado 3000 éves leszállóhelyekről is beszélt. A film címe Revelations of the Mayans 2012 and Beyond (ami nagyjából annyit jelent, hogy Maja felfedezések, 2012 és azon túl), producere pedig Raul Julia-Levy. Julia-Levy állítása szerint a maják több ezer évig lettek volna a Föld vezetői, de "sötét szándékú emberek" menekülésre kényszerítették őket. "A mexikói kormány nem csak úgy mondja ezeket - minden bizonyítékokkal lesz alátámasztva" - mondta. Arra számít, hogy az emberek komolyan fogják venni a dolgot, mert az emberiség túlélése szempontjából fontos információkat fognak felfedni. A mexikói kormány Calakmul maja romjainak egy eddig ismeretlen területéhez biztosít hozzáférést. A projekthez a guatemalai kormány is csatlakozott, ami új, eddig ismeretlen ereklyéket tár a nyilvánosság elé. Guillermo Novielli Quezada, Guatemala turisztikai minisztere úgy nyilatkozott, hogy "az ősi maja civilizáció otthona, Guatemala, ahogy Mexikó is, titokban tartott néhány provokatív archeológiai felfedezést, és most úgy gondolja, eljött az idő ezek felfedésére egy új dokumentumfilmben." A filmet november 15-én kezdik forgatni, és 2012 végére, a maja naptár vége előtt fog elkészülni. Ezen hír származási helye: MyReality Klub.





http://reinep.wordpress.com/2012/07/31/mayan-tablets-released-by-mexican-government/




Ingyen energia létezik, de a tudomány fehérgalléros bűnözői is sajnos ...

Gondolom kevesen vannak közöttünk, akik ne ismernék Egely György nevét. Személy szerint még gyerekkoromban olvastam könyveit és már akkor hallottam jó pár előadását és mindig megragadott az ingyen energia léte, az Univerzumból korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló és kicsatolható energia, amit Nikola Tesla felfedezett. Akkoriban a gömbvillámokról, azóta a hidegfúzióról hallhatunk sokat tőle, amit azóta kutat és meg is alkotott. Ennek is köszönhető biztos, hogy az Ébredő Awakening The World csoportomhoz kapcsolódva létrehoztam az "ÉBREDŐ VILÁG - Alternatív Energiák, Önfenntartó háztartások" csoportot ezen kutatási terület privát ötletei, fejlesztői számára. Nézzétek meg az interjút és a működést a saját szemetekkel. Képzeljétek el azt a napot, amikor az emberiség megtermelt erőforrásait az emberek javára használnánk és nem csoportérdekekre és az emberek pusztítására. Nem lenne éhezés, rák és nem a Marson telepítenénk kolóniákat. Kérdéseket teszünk föl felelős döntéshozóknak, hogy miért nincs lehetőség a sikerrel kecsegtető tudományos prototípusok kipróbálásához. Minden kemoterápiás beteg kezelése 4 millió Ft-ot jelent a gyógyszeriparnak és a hozzá kapcsolódó vegyipar számára. Érdeke ennek a kartellnak szerintetek, hogy a rákot megszüntesse és saját halálos ítéletét írja alá? Hiszen minden páciens egy fogyasztó és ez egy piac számukra ! Semmi több. Nekünk és nektek, másodlagos információs-vonalnak óriási szerepünk van ezen tudás terjesztésében, hiszen nem véletlen, hogy ilyen témájú beszélgetések, témák, filmek, akár ismeretterjesztő szinten is ki vannak tiltva a Rotschild-Rockefeller tulajdonú világmédiából !

2012. június 6., szerda

Seneca effektus.

Seneca volt az első, aki nem csak észlelte, de le is írta (Levél Luciliushoz), hogy „Az jelentene némi vigaszt, ha a dolgok pont oly lassan múlnának el, amilyen lassan megvalósulnak, de sajnos a fejlődés csigalassúsággal lépked előre, míg a leépülés villámgyorsan következik be.” Ez a jelenség általánosnak mondható, amire nem árt odafigyelni, amikor azokat a kérdéseket feszegetjük, hogy mikor és hogyan. Seneca nem ad választ a mikorra, de a hogyanra ige…., gyorsan. Lehetséges lenne (költői kérdés), hogy a Seneca csúcson vagyunk? Mert ha igen, akkor nagy a baj. Amennyiben megérkezett a „peak oil” állapot (és persze megérkezett), akkor nehéz elképzelni, hogy a gazdaság majd szép lassan csúszni fog lefele. Valószínűleg a csökkenés oly gyorsan fog bekövetkezni, hogy joggal nevezhetjük összeomlásnak. A szimptómák észlelhetők, de hogy győződhetnénk meg róla, hogy a jövő valóban annyira sötét, mint amennyire a Seneca effektus rámutat? Mivel egy 2000 éve élt római filozófus megfigyelése nem vehető készpénznek, ezért meg kellene értenünk, hogy mi az oka a lassú fejlődésnek és a gyors összeomlásnak. A társadalmi fejlődésnek, erőforrás kitermelésnek természetéből fakadóan az alapokra támaszkodva lépésről lépésre kell haladni. Ez nem is lehet más, mint egy viszonylag időigényes tevékenység, amit összehasonlíthatunk egy hegymászó csúcsra törésével. A csúcs elérésével, miután kinézegette magát, a visszatérés a völgybe gyors, adott esetben katasztrofálisan gyors is lehet. Ugyanis az egymásra épülő eredmények támaszok sorozatát jelenti. Amikor ezek kidőlnek a sorból, láncreakció következik be. Vizualizáljunk egy gyakorlati példát. Egy tonnás vasoszlopot kell kézi erővel továbbvinni. Két oldal mentén 10-10 ember belekapaszkodik az oszlopba és felemeli. Egy emberre 50 kg súly jut, ami fizikai képességük határain belül van. Cipelés közben az egyik ember megbotlik, elesik, elereszti az oszlopot, amit most már csak 19 ember tart, és így fejenként 52,6 kg terheli őket, ami csak egy kicsivel több, mint előzőleg volt. Viszik tovább az oszlopot, de akkor egy másik is megbotlik. Most már a maradék 18 ember fejenként 55,5 kg terhet cipel, amit egyesek csak nagy erőlködéssel tudnak teljesíteni. Közülük a leggyengébb nem bírja tovább és kiáll a cipelésből. A többieket most már 58,8 kg súly terheli. Tudatában vannak, hogy ha még valaki kidől, akkor nekik is el kell ereszteni az oszlopot, tehát összeszedik minden erejüket, de hiába. Egy megint kidől, és így a fejenkénti teher jócskán átlépi a 60 kg-ot, és ezzel az események felgyorsulnak. Egymás után lépnek ki a teherviselésből, ezért a legerősebbek se képesek tovább tartani. A „rendszer” összeomlik. Civilizációk esetében a hanyatlás a bonyolultság fokozásával indul be. Hatvan évvel ezelőtt a kutyát nem érdekelte, hogy milyen házat építesz és hol. A hetvenes években már az „építési hatóságnak” voltak elképzelései, először csak statikai téren (max. 6 méter fesztávolság), azután már esztétikai is, például a tájjelleg. Az évek múltával egyre több elképzelés született: párkány magasság, beépíthetési százalék. Mára már az építési engedély kiadásáért számtalan olyan kikötést kell teljesíteni, amihez semmi közük, például hőszigetelés. Az életünk kezd egyre inkább túlszabályozott lenni. Végül a bonyolultság egyre inkább olyan elemekkel gyarapodik, amelyek több problémát generálnak, mint amennyit megoldanak. Ez a peak állapot, innen az út már nem mehet feljebb. Ezért az egyre több probléma még több problémát szül. Az agyonszabályozásba belebukik a rendszer. Egy másik nagyon jó példa erre a magyar adórendszer. Harminc éve senki se tudott arról, hogy esetleg ő adózik. Ma már olyan bonyolult, hogy a könyvelőknek is fáj tőle a feje, miközben ezen bukik meg a jelenlegi költségvetés. Baj van! Tehát tovább foltozzák, azaz még bonyolultabbá teszik, és ennek érdekében a NAV személyi állományát egyre növelik, ami tovább drágítja az állam működését, és kapunk egy újabb gyorsuló spirált. Természetesen a Seneca effektus visszaköszön a Növekedés határaiból is, csak azt 1972-ben senki se vette komolyan, pedig teli van gyönyörű Seneca görbékkel, amiken hamarosan az egész emberiség le fog csúszni.