A MAGyarság tájai, néprajzi csoportjai:

 

 

 

A székelyek.

A székelyek nagy része – mintegy 2,5-2,7 milliónyian (hivatalosan 1,7 milliónyian) – a Kárpát-medence keleti és délkeleti részében lakik és a magyar néptömbtől elszakadva, idegenektől körülvéve élik sajátos, elzárt életüket; magyarságukat soha meg nem tagadták. Hazájuk a Kárpátok koszorúzta magyar medence keleti zuga, ahol magas hegyektől övezett völgyekben és medencékben laknak, de élnek e törzstől elszakadt székely csoportok is (pl. a Vajdaságban és a Nyugat-Dunántúlon). Nevük latinos "sicul" szó formájában először a XI. század végén, magyar formájában (székely, zekel) pedig csak a 1334-től ismert. A helytörténeti adatok arra utalnak, hogy a székelység a XI-XII. században a nyugati és a keleti gyepük védelmét látta el.

Krónikáink és a székely néphagyomány szerint a székelyek Attila hun népének Csaba királyfi vezetésével a Kárpát-medencébe – a mezőségi Csigle-mezőre – visszatért utódai. "A székelyek, akik előbb Attila népe volt" – olvassuk Anonymusnál, Kézai Simon pedig ezt írja: "3000 hun visszatért Pannóniába... és Árpád idejéig a Csiglamezőn (Mezőségben) maradtak és ott magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték". A székelyek a honfoglaló magyaroknak felajánlották szolgálataikat, tehát nem meghódított, hanem szövetséges nép, amely egyezménnyel csatolta magát a honfoglaló magyarsághoz. A székelyek eredetéről sok, gyakran ideológiailag irányított, elfogultságból és rosszindulatból származó vita folyt, amely mára kikristályosodott és igazolta a székelyek saját eredethagyományának helyességét. Erdély területén kétféle "magyar" népesség él: az egyik – a székely – a hunok leszármazottja (Attila hun király 453-ban bekövetkezett halála utána Csigle-mezőre visszaköltözött hunok utóda), a másik a magyarsághoz 894-ben csatlakozott kazár kabarok utóda, akik közül sokukat uralkodóink a Kárpát-medence keleti és nyugati gyepűire telepítettek.

A székelyek hun eredetét először a XVIII. században kérdőjelezték meg, amikor a hun nép utódának hinni magát a rebellis magyar nép egy csoportjának, már maga kész veszedelem volt. Ebben a monarchikus időben a magyarság "ázsiai" eredetének vallása is szégyennek tűnt. A székelység deheroizálásában a múlt századi finnugriták magyarellenes eszméi mellett a román nacionalistáknak sovinisztává való válása is fontos szerepet játszott. Opreanu Sabin volt az első a XIX. század elején, aki helységnevekből próbálta a románok őslakosságát bizonygatni Erdélyben, holott köztudott volt, hogy Erdélyben az első román – vlah – falu 1252-ben létesült. Ezután a "dáko-román" elmélettel, – amely szerint a románok a trák eredetű dák népnek és a rómaiaknak utódai, – próbálták a székelység ősiségét – nem sok sikerrel – kétségbe vonni.

A székelyek mindig "magyarok" voltak, nyelvük a legősibb magyar nyelv jellegeit őrzi; az ősi magyar írás a "székely rovásírásban" náluk maradt meg legtovább. Társadalmi berendezkedésük – a földközösség, a zárt katonai szervezet (főnemesek, lófők és gyalogok), a székely kiváltságok, a nemzetségek szerinti birtoklás és a székekre, nemekre való tagozódás – sokáig megmaradt. A hét székely szék – "aranyszék" – a XII. században a következő volt: a telegdi (később udvarhelyi), a marosi, a csíki, a sebesi (később sepsi), a kézdi, az orbai és az aranyosi szék; a XIV. századtól a sepsi, az orbai és a kézdi székből Háromszék lett, 1390 után a Csíkszékből kiszakadt Kánonszék, 1466-ban pedig Gyergyószék, illetve Udvarhelyszékből Bardóczszék és Keresztúrszék. A "fiúszékek": Miklósvár, Bardóc, Gyergyó, Kászon, Keresztút és Szereda.

A csángók.

Magának a "csángó" szónak a jelentése máig nem tisztázott, vannak, akik annak "kóborló", "vándorló", "csámborgó" jelentését vallják, mások a "csonk" eredetet magyarázzák. Az emberek nagy része a "csángó" szót automatikusan a moldvai csángókra alkalmazza, holott e név alatt egyrészt olyan magyarokat értenek, akik a moldvai és havasalföldi területen élnek, de ez a székelyektől különvált magyar csoportok összefoglaló neve is ez. Az elnevezések abban egyeznek meg, hogy olyan néptöredékről van szó, amely az anyaországtól távol, idegen környezetben máig megőrizte sajátos etnikai jellegét, ősi nyelvjárását, anyagi- és szellemi kultúráját.

1. A moldvai csángók (moldvai magyarok vagy moldvai székelyek). Kevés olyan szomorú és hányatott sorsú nép él Európában, mint a moldvai csángó. Az évszázados üldöztetések miatt kitörölhetetlenül beléjük vésődött az idegentől, ismeretlentől való félelem, gyanakvás. A csángó-magyarok Európában egyedülálló ősi népcsoportot képviselnek. Nevükkel először 1443-ban találkozunk, majd 1553-ban egy erdélyi oklevélben bukkan fel a "csángó" elnevezés. Eredetüket illetően sok nézet kelt lábra, melyek mára abban kristályosodtak ki, hogy a moldvai csángók legkorábbi csoportját a Kárpát-medencébe be nem jött magyarok alkotják, de vannak közöttük Erdélyből kitelepített székelyek és más kitelepített vagy kitelepült erdélyi csoportok is. Genetikailag a honfoglalás kori magyarság génösszetételét és élettani jegyeit tükrözik és e jegyek azt bizonyítják, hogy "legalább 750-1000 éve – vagy régebben – egy helyben laknak" (Czeizel Endre). E honfoglaláskor határőrként kinnhagyott magyarok a sok évszázados elszigeteltség következtében mindmáig megőrizték a régi, ősi magyar nyelvet, népművészetet, hiedelemvilágot, vallást és zenét.

A moldvai csángók a mohácsi vészig a magyar királyok védelmét élvezték, papjaikat az anyaországtól kapták. Ez a támogatás az ország három részre szakadásával megszűnt; a falvak magukra maradtak és elszigetelődtek az őket körülvevő idegen tengerben, magyar nyelvű iskoláik megszűntek. Moldva és Havasalföld ortodox keresztény vallás ellensúlyozására Róma misszionáriusokat küldött a moldvai csángók közé, de az 1623 és 1859 között küldött ötven missziós pap között egyetlen magyar sem volt. Ennek ellenére meg tudták tartani római katolikus vallásukat. 1884 óta Iasi-ban (Jászvásár) római katolikus püspökség működik, ahol az eszes csángó-magyarokból román papokat nevelnek. 1950-ben az utolsó magyar iskoláik is megszűntek és ősi népviseletüket is a '70-es években kezdték levetni. A román statisztikák szerint 250 000 katolikus él Moldvában; a becslések szerint ennek egyharmada – 80-100 000 – beszél magyarul.

Néprajzilag megkülönböztethetők a Tatros-, az Uz-, a Szalonc-, az Ojtoz- és a Tázló-völgyeiben élő "székelyes csángók", ezeknek anyagi kultúrája némi hasonlóságot mutat a csíki és háromszékivel; az Aranyos-Beszterce torkolatvidékén Bákó város közelében lakó "déli csángók"; és a Moldova folyó Szeretbe ömlése táján, Románvásár közelében élő "északi csángók". A csángóság évszázadokon keresztül megmaradt a földjét túró parasztnak, minek következtében meg tudták tartani ősi eszközeiket és ősi földművességüket. A tanult iparosok és kereskedők, az értelmiségiek és a birtokosok folyamatosan elhagyták őseik földjét.

- A bukovinai eredetű csángók. Amikor Mária Terézia elhatározta a keleti végek megerősítését, 1760-ban generálisát, báró Buccowot (Buckow-ot) határőrség szervezésére a Székelyföldre küldte megsértve ezzel a székelység legszentebb jogait. A királynő tanácsosainak javaslatára Csíkmádéfalvára gyűjtötte össze a székelyeket, hogy népgyűlésen vitassák meg a kialakult helyzetet. A sikertelen kísérlet után a királynő újabb szervezést rendelt el katonai kísérettel. A Mádéfalván csoportosan összegyűlt székelyeket 1764. január 6-ról 7-ikére virradó éjjel a császári csapatok megtámadták és sok székely-magyart lemészároltak; a fegyvertelen emberekre ágyútüzet nyitottak és a házakból kijövő asszonyokat és gyerekeket lekaszabolták. E siculicidium (székelygyilkosság) hozadéka 186 halott, 34 sebesült és 400 fogoly volt. A maradék lakosság Moldvába menekült, ahol Hadik András altábornagy a moldvai bojároktól kapott földbirtokokra telepítette le őket, ahol Fogadjisten, Istensegíts, Józseffalva, Hadikfalva és Andrásfalva községeket alapították. Hivatalos visszatelepítésük az 1800-as években kezdődött; 4000 székely-magyart az Al-Duna menti Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve községekbe telepítettek – ezek az "al-dunai székelyek", – 1883-ban további 3000 telepes költözött Krassó-Szörény megyébe, az Arad melletti Gyorokra és Agokra, majd továbbiak 1888-1892 között Dévaványára, 1892-ben a Hunyad megyei Vajdahunyadra, 1900-ban a Temes megyei Babsára, a Kolozs megyei Vicére és a Beszterce-Naszód megyei Magyarnemegyére. A Moldvában maradt bukovinai csángók élete a két világháború között ellehetetlenedett; a II. Bécsi döntés lehetővé tette számukra, hogy az akkori Magyarországra költözzenek. 1941 májusában mind az öt falu népét Bácskába telepítették, ahonnan 1944-ben mindenüket hátrahagyva menekültek a visszatérő szerbek elől. Tengernyi szenvedés és hányattatás után 1944 tavaszán a Völgységben, Baranya, Vas, Veszprém, Zala, Fejér és Bács-Kiskun megyei falvaiban leltek végleges otthonra. A '60-as években sokan települtek Budapest környékére, pl. Érdre.

- A hétfalusi csángók ("barcasági magyarok"). A hétfalusi (Siebendörfer vagy Sapte Sate-i) csángók a XI. századi magyar-besenyő határőrök maradékai, akik a Barcaság délkeleti szegletében Brassó közelében Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalva (ma: Szecsele), Brassótól távolabb Tatrang, Zajzon és Pürkerec önálló településein laknak. E területeken közelében ők lakják Apáca, Krizba, Barcaújfalu, Halmány és Székelyzsombor falvakat is. Az eredetileg gyér határőr-lakosság a kora Árpád-korban a Dél-Erdélyben lakó székelyekkel gyarapodott és mai településeik a XIII. században alakultak ki. Az oklevelek csak "székelyeknek" nevezik őket. A szabad jogállású hétfalu eredetileg királyi birtok volt, amely lakosságának egy részét a környékükre betelepített szászok jobbágysorba süllyesztettek. Mivel kevés termőföldjük maradt, a szomszédos szász községekben vállaltak munkát és fakitermeléssel foglalkoztak. A múlt század második felében a jobb megélhetés reményében sokuk a Regátba vándorolt ki, ahol a '30-as évekig a városi személyfuvarozást nagyrészt ők látták el.

- A gyimesi csángók (a Gyimes-völgyben élő magyarok) a Csíki havasokból a Moldvába futó Tatros folyó 30 km hosszú és néhány-száz méter széles völgyében Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk községekben élnek. Területük eredetileg öt szomszédos csíki székely község tulajdona volt, amely területet a XVII. századtól kezdve először legelőbérlőkként kezdtek benépesíteni. A Gyimesi-szoros lakossága nagyobbrészt csíki székelyekből, kisebb részben moldvai csángó-magyarokból és románokból tevődik össze. Főfoglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés. A népi kultúra zárt helyzete folytán a székely paraszti műveltség ősi rétegét őrizték meg.

A jászok.

A Jászsághoz 15 települést sorolnak; területe 185 500 kataszteri hold, lakóinak lélekszáma százezer fölötti, de a magukat "jászoknak" tekintők száma ennél lényegesen több, hiszen ott találjuk őket a Jászság 30-40 kilométeres körzetében Hatvantól Kiskundorozsmáig, a Duna-Tisza közén, a Nagykunság déli részén, Makó környékén és a dunántúli Fejér megyében is. A XIII-XIV. században részben a kunokkal együtt érkezett jászok nyelvükben és kultúrájukban elmagyarosodtak, más néprétegekkel keveredtek, de ősi kultúrájuk maradványait még őrzik.

A jászok őseiről sok korabeli adattal rendelkezünk, már Ptolemaiosz és Ammianus Marcellinus is említi őket. A jászokat az alánokkal együtt az iráni népek északi csoportjának kell tekinteni, akiknek a Kaukázusban maradt részei az oszétek (ászik, as-ok vagy adiják). Az iráni eredetű és nyelvű ászi törzsek Kr.e. 129-ben Baktriára és Szogdianára is kiterjesztették uralmukat, egészen a Kaukázusig jutottak el és szembe kerültek a perzsákkal. Ottani birodalmuk végső összeomlását a Kr. utáni 350-es hun támadás idézte elő; az ászi (jász) törzsek ezután szétszóródtak és különféle – türk, kazár, besenyő, kun – fennhatóság alá kerültek, majd újra megerősödve Kelet-Európában jelentős szerepet játszottak. A Kaukázus környéki alánok a VII-X. században a Kazár Kánság kötelékébe tartoztak, de úgy, hogy megőrizték önállóságukat. A magyarok akkor érkeztek az alánok területére, amikor az alánok szállásterületére a kazárok és bolgárok nyomultak be. Miután a IX. században a Kazár Birodalom meggyengült, az alánok visszanyerték politikai önállóságukat és a X-XI. században önálló erős alán birodalom alakult ki. Az 1238-1239-es tatár invázió következtében Alánia is szétzilálódott.

Az alánok – jászok – az 1230-as években, közvetlenül magyarországi bejövetelük előtt a kunok birodalmának fenntartói és védői voltak; nevüket Cumania területén Jasi (Jászvásárhely) őrzi. Innen a tatárok elől menekülve 1235 körül bejöttek a Kárpát-medencébe, de a kunokkal együtt 1243-ban és 1246-ban is sok jász telepedett meg az országban, mint politikai hatalommal nem rendelkező segédnép, de nemcsak a Jászságban, hanem Pilisszántó környékén és a Kisalföldön is otthonra leltek. A kunokéhoz hasonló kiváltságokat Károly Róbert idején kaptak; ettől kezdve igyekeztek minden kapcsolatot megszakítani volt gazdáikkal, a kunokkal. Etnikai különállásukat egészen Mátyás király koráig megőrizték. 1530-ban a jászok és a kunok között szorosra fonódott a kapcsolat; közös központjuk (Jász)Berény lett. A török időkben maradékuk Fülek környékére gyűlt, majd a palócföldiekkel kiegészülve visszaköltöztek ősi szállásterületeikre. Az igazi népkeveredés a Jászságban 1745-ben következett be, amikor a jászok a kunokkal együtt ismét visszaszerezték szabadságukat. Ettől kezdve az ország minden részéből érkeztek ide más etnikumokkal keveredett jász jobbágyok a szabadulás reményében.

A jászok sokáig megtartották ősi iráni nemzetségi szervezetüket; a nagy múltú családokhoz való tartozás mindig előnyt jelentett náluk. A nemzetségbe beletartoztak az elhalt férfiági elődök és a ma még élő apai ághoz tartozó mindkét nembeli személyek. A vérségi alapon nyugvó társadalmi berendezkedésük keveredett a tízes számrendszerű katonai szervezettel. Vezetőjük a maguk választotta kapitány volt. Ősi vallásuk, a zoroasztianizmus nyomokban ma is megtalálható, így pl. hiányzik náluk a török népekre jellemző táltoshit.

A kunok.

A kun belső-ázsiai török (türk) nép. A Góbi-sivatag északkeleti peremvidéki szálláshelyeikről a kínai források emlékeznek meg, ahol a qun, mint a legkeletebbre sodródott török nép élt. Más kínai nevük: k'in-áa vagy k'o-fu-áa, a muszlim forrásokban kipcsak néven szerepelnek. Mihály szír pátriárka krónikájában komán, az orosz forrásokban pedig polovci, plauci, plawci néven találjuk őket. A Kr.u. VIII. századi csoportjuk az imekek és a kipcsakok. A kipcsakok a Tobol és az Isim-folyók középső szakaszánál, az irtisi kimekektől nyugatra laktak. A kimek-kipcsak török törzsek egy része már a VIII-IX. századokban átkeltek az Urálon és a Káma alsó folyásáig és a Volgáig jutottak el. Az 1030-as években a kipcsakok már a kelet-európai sztyep uraivá váltak. A XII. században Khorezmben élt Marvazi leírja, hogy "a kunok türkök, akik a kitajok országából érkeztek". A kunok XI. századi történetét már jól nyomon tudjuk követni. Ekkor, átkelve a Volgán az úzokat nyugat felé szorítják és előcsapataik 1055-ben már eljutnak az orosz fejedelemségek határáig; 1071-ben a kijevi fejedelemség nyugati határán harcolnak, 1078-ban pedig már Drinápolyt ostromolják és elérik a Duna vonalát. Terjeszkedésüknek a mongolok támadása vetett véget. Kaukázsi csoportjaik legyőzése után Köten vezetésével az orosz fejedelmekhez fordulnak segítségért, de együttesen 1223-ban a Khalka folyó mellett vereséget szenvednek, aminek következtében a Havasalföld és Moldva vidékére szorulnak vissza; egy részük 1227-ben Bej-bars vezetésével felveszi a keresztény hitet. 1236-ban és 1238-ban a mongolok döntő csapást mérnek a kunokra, akik 1239-ben bekövetkezett újabb vereség után Magyarországra menekülnek, de királyuk, Kuten (Kötöny) megölése miatt az országot rövidesen elhagyják. A tatárjárás után IV. Béla visszahívja őket és mintegy 40-60 000 kunt az Alföld lakatlanul maradt vidékeire (a Temes-, Maros-, Körös folyók vidékére, a Duna-Tisza közére és a Mezőföldre) telepítve, hamarosan elmagyarosodnak. Utolsó csoportjukat 1473-ban Mátyás király hívja be az országba; ők Buda környékén és a Csepel-szigeten telepednek le. Nevük a magyar gestákban cuni (ejtsd: kuni) néven szerepel, ahol e név először általában a "keleti nomádokat" jelenti és csak később értik a kunokra. A mongoloknak behódolt részük Hvárezm területén telepedik le és részt vesz az ottani alaplakosság kialakításában.

A kunok életéről és kultúrájáról világos képet kapunk az orosz évkönyv-irodalomból és a XIII-XIV. század fordulóján készült Codex Cumanicus-ból. Sajátos ősi nyelvhasználatuk a XVI. században halt ki, de a XVIII. században is még sokan tudták a "kun Miatyánkot". Nagyállattartó belső-ázsiai nép képe tárul elénk, akiknek emellett jelentős volt a mezőgazdasága is. A Kárpát-medencében való megtelepedésük után már helyhez kötött életet éltek; ősi építkezési módjuk a XVI-XVI. században az egész Alföldön elterjedt. E kódexből nemcsak a gabona, hanem a zöldségfélék és gyümölcsök fajtáiról is jó képet kapunk. Ezen írás külön részt szentel a turulmadárral – a toghrullal – való solymászatnak, de magyar alapszavaink jelentős részét is megtaláljuk benne (ata=apa, ana=anya, jurt=jurta, kendir=kender, tarlov=tarló, arpa=árpa, töve=teve, jugurt=joghurt, szan=szám, bor=bor, Burcs=borz stb.). A kunok nagy mesterei voltak a főzésnek és a sütésnek. Italaik között ott szerepel a lótejből erjesztett kumisz, a kölesből erjesztett boza (sör) és a bor. A méhészet és vadnövények neveit máig ugyanabban az alakban használjuk mint a kunok. A kunoknak fejlett volt bőr- és ércfeldolgozása, építkezése, kocsigyártása, nyeregkészítése, íjászata, fonása, szövése, nemezgyártása, kötélverése, varrása, edények-, ládák- és munkaeszközök készítése. Ezeknek és az ezekkel kapcsolatos tevékenységek török eredetű neveit máig használjuk. Haditechnikájukat az Orosz Évkönyvekből ismerjük meg; harcmodoruk hasonló volt a honfoglaló magyarokéhoz.

A kunok nemzetségi szervezetben éltek; a nemzetségek alapsejtjei a nagycsaládok voltak, melyek apajogú leszármazáson alapultak. Házasságuk szigorú egynejűség volt, a házasság rendjét az exogámia határozta meg. A háznép – a "mansio" – ellentétben a magyarokkal rabszolga-féle cselédeket dolgoztatott. Az egymással apajogú leszármazás alapján rokonságban levő nagycsaládok tették ki a nemzetséget (uruq), és ezeknek változó egyesüléséből alakult ki a törzs, magasabb fokon a nép ("el"). Hadseregük beosztása azonos a belső-ázsiai lovas népekével. Ismerték az írnoki hivatalt, írásuk a magyarokéval szinte teljesen megegyező arameus eredetű türk rovásírás lehetett, amelyre utaló szavakat a Codex Cumanicusban bőven találunk, bár az ujgurok írásának használatára is vannak adataink. Paschalis de Victoria olasz minorita szerzetes 1338-ban átutazván a Don vidéki kipcsak (kun) területen a következőket írta: "...Isten kegyelméből megtanultam a kun nyelvet és az ujgur írást, mely nyelvet és írást mindezekben az országokban általánosan használják". Vallási tekintetben a családfő és a nemzetségfő egyik fő feladata volt az ősök tiszteletének ápolása. Elképzelésük szerint az élet a halál után a túlvilágon folytatódik, ezért a halottal együtt eltemették használati tárgyait és fegyvereit. Halottaik felé kisebb halmot emeltek, amelyre kőszobrot helyeztek.

A palócok.

Palócföld a Mátrától és a Bükktől északra fekvő medence jellegű terület, illetve az Ipoly völgye, a Mátra-hegység környéke, amelyet régebben Felföldnek neveztek. A palócok szállásterülete a magyarországi és szlovákiai Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör történeti megyékre terjed ki, ahol mintegy félszáz településen élnek. Legnagyobb városaik: Ipolyság, Rimaszombat, Tornalja, Fülek, Eger, Miskolc és Gyöngyös. Az orosz krónikairodalom a IX. században már ismeri a palóc-kunokat, akiknek egy része Kijevnél a magyarokhoz csapódva a honfoglalókkal bejött a Kárpát-medencébe. A XI-XII. században a délorosz sztyepek felől fenyegető nomád törzsek betörése elhárítására indított hadjáratok során a magyar hadak többször találkoztak olyan kunokkal, akiket az oroszok poloveceknek neveztek. A palóc nevet viselő mai népcsoport elődei a török eredetű polovec-kunok voltak, akiknek Moldvában maradt részei a XI-XIII. századokban – a tömeges kun beköltözés előtt – "lassanként beszivárogtak" a Kárpát-medencébe. A "palóc" etnikai kifejezéssel először csak 1683-ban találkozunk, ennek oka az, hogy a történelem során a palócoknak soha nem volt különállást élvező joga. Becsült lélekszámuk valaha félmillió körüli lehetett, de számuk – különösen Szlovákiában a tudatos elszlovákosítás következtében – egyre apad.

Viseletük, szokásaik és táncaik alapján a palócok között egy nyugati és egy keleti csoportot különböztethetünk meg. E különbözőség oka, hogy a keleti palócság nem keveredett olyan mértékben idegen népelemekkel, mint a nyugati, ahol a XVII-XVIII. században erős szlovák hatás érte őket. Nyelvjárás szerint hét csoportjuk van. Sajátos ősi elnevezésük a "had", amely az egy községben lakó mindazon palócok elnevezése, akik egy vezetéknevet viselnek, ha mindjárt különálló családot képeznek is. A palócok fontos foglalkozási ága volt a méhészet, a pálinka- és a lekvárfőzés valamint az aszalás és a rekesztő-emelőhálós halászat. Félvad sertéseiket ridegen tartották és makkoltatták, az igavonásra még a XX. század elején is ökröket használtak. Növénytermesztésüknél mindig ügyeltek a jeles- és tiltó napokra. A palócok tudatában ott élnek az ősi hitvilági alakok, hiedelmek, babonás képzetek, a "garabonciás gyiák", a "tüzes emberek", a "bolygótüzek", a "nyavalya" és a "tudalmas halottlátó asszony". Több helyen ma is tartják az ördöglagzi, a mátkatál, a kiszehordás, a villőzés, a májfaállítás, a Luca-nap, a betlehemezés és a karácsonyi vesszőhordás szokását. Ezekben a népszokásokban az ősi belső-ázsiai hitvilág maradványai a kereszténységgel keverednek.

- A barkók Ózd környékén, a Rima-Hangony és a Hódos patakok mentén laknak, egyesek szerint önálló magyar népcsoportnak tekinthetők, mások szerint viszont a palócok legrégibb oldalágát kell látnunk bennük. Mai gúnynevük először 1833-ban jelenik meg; egyesek szakállukkal, mások a Bertalan és Bertók keresztnevekkel hozzák összefüggésbe, de vannak, akik egy Barco nevű gyűlölt osztrák tábornok nevét vélik nevükben felfedezni, akinek a lovasezrede a barkók területén táborozott. A barkók katolikusok; házaik és hétköznapi életük a Sajó menti lakosokéhoz hasonló.

A matyók.

Matyóknak a Miskolc körzetében fekvő három község (Matyóföld) – Mezőkövesd, Szentistván és Tard – lakosságát nevezzük; elterjedésük régebben a mainál nagyobb volt. A palócok mellett hazánk északi részének, a Felföldnek legismertebb, feltehetően kun származású, a XVIII-XIX. században kialakult katolikus népcsoportja, a polovec kunoknak egy csoportja. A "matyó" elnevezés először az 1840-es években bukkant föl a Kassai Szókönyvben. 1857-ben olvassuk róluk: "Mezőkövesd, Szentistván és Tard népes községekben egy tájszólás – viselet, szokás – jellemvonás tekintetében mintegy különvált faját képezi a magyar népnek. Nevüket Mátyás királytól vették, aki őket Mezőkövesd lakosait több szabadsággal megajándékozta, sőt egy okmányt részükre Mezőkövesden adott ki és írt alá, ahonnan "Mátyás fiainak és végre Matyóknak" nevezték el később és nemcsak a kövesdi, hanem a tulajdonságiakt elsajátított két szomszédbeli lakosok is. A tardiak (saját hiedelmük szerint) ugyan a tatárjárásból itt maradt néhány tatár ivadékának lenni mondatnak, amit a falu felett lévő tatárhalom is hihetővé tesz". Népszokás tekintetében átmenetet képeznek a palócok és az alföldi magyarság között; a földműveléssel és az állattartással összefüggő hagyományaik inkább alföldi jellegűek, míg szellemi néprajzuk és viseletük palóc jellegű.

A besenyők.

A besenyő – pecseneg – ázsiai származású kipcsak török nyelvű oguz-török nép, amely eredetileg az Altaj-hegység és a Bajkál-tó közötti területen élt; központjuk feltehetően a Szelenga völgyében lehetett. A besenyő az első történetileg ismert kipcsak-török nyelvet beszélő nép a történelemben. Egy kínai forrás – a Szuj-su – egy Taskent-vidéki törzset pejzsunak nevez, egy VIII. századi tibeti nyelvű ujgur követjelentésben pedig be-csa-nagy törzsről értesülünk, amely már azonos a besenyők saját nevükkel a becseng/pecseng-el. A besenyők ősei a az ujguroktól 745-ben elszenvedett vereség, majd a Nyugati Türk Birodalom bukása – 840 után – után nyugatra, a "tarka lovúak" földjére vonultak, akiknek törzseivel szövetkeztek, így a besenyő törzsszövetség két nép, az Aral-tó fölött lakó "tarkalovúak" és a besenyők egyesüléséből úgy jött létre, hogy a besenyők átvették a tarkalovúak szervezeti formáit. 893-ban a Talasz-vidéki karlukok, az Aral-vidéki oguzokkal és a kimmerekkel szövetkezve legyőzték a besenyőket, így a besenyőknek nem maradhatott más hátra, mint a nyugatra való menekülés. Egy részük visszamaradt az oguzoknál és beolvadtak közéjük; ezeknek utódait Kisázsiában találjuk meg. (A besenyők e két csoportját Kásgári is leírja.) A besenyők nagy része ezután Közép-Ázsiában és a Fekete-tenger északi sztyepvidékén élt, majd az Urál és a Volga közötti terültről a kazárok nyomására átkelt a Volgán és az Etelközben telepedett le. Kelet-európai tartózkodásukról a Bíborbanszületett Konsztantín császár tudósít. A régebbi történészek a besenyőknek eme "első támadásához" kapcsolták a magyarok honfoglalásának a kezdetét. A magyarok éppen a Kárpát-medence elfoglalása előtt álltak, amikor keleti szomszédságukban a besenyők megjelentek. A magyarok a kazárokkal szövetkeztek a besenyők és a bolgárok ellen, akik a magyarok helyére, a Dnyeper és az Al-Duna közötti területre költöztek. A magyarok honfoglalása nem a besenyők támadása miatt következett be, hanem a besenyők megjelenése csak siettette azt a folyamatot, hogy a magyarok a Kárpát-medence elfoglalásával végső hazát szerezzenek maguknak. A besenyők és a magyarok között a honfoglalást követően semmiféle háborúról nincs adatunk, sőt 934-ben együtt harcolnak a bolgárok ellen. A besenyő Taksony fejedelem 955-970 között fiával és népes kíséretével a magyarokhoz költözött és Zolta vezér a mosoni végekre besenyő határőröket telepített.

A magyar hagyomány úgy tudja, hogy Géza fejedelem és Szent István uralkodása alatt más vendégnépekkel már besenyők is érkeztek az országba. Az Etelközben tartózkodó besenyők a kijevi orosz állam megerősödése következtében X-XI. századokban felmorzsolódtak. Egy részük a bizánciakat szolgálta, más részük a XI-XII. századokban (1027-ben, 1068-ban és 1071-ben) kisebb-nagyobb csoportokban – nem mindig a legbékésebb módon – Magyarországra menekült és itt részben határőrként, részben más szolgálatban – a királyi sereg könnyűlovasságában – otthonra talált. Régi etelközi szálláshelyeiket a kunok foglalták el, akikbe maradékaik beolvadtak. A XIV. század közepéig Magyarországon saját ispánságuk volt, amelyet 1352-ben Nagy Lajos király szüntetett meg. Nevüket a Kárpát-medencében számos név őrzi (Besenyőd, Besenyőtelek stb.). Magyarországon a Dunántúlon a Fertő- és a Rába vidékén, Tolna- és Fejér megyékben a Sárvidéken, a Balaton déli részén és a Dráva-Száva vidékén találunk besenyő telepeket. Összefüggő besenyő terület Biharban, a Körösök-vidékén és a középső Tisza-vidékén voltak. A besenyők többnyire vizenyős, rétes, legelőkben gazdag területeket foglaltak el, melyek ősi életmódjuknak jól megfeleltek és amelyekre a letelepedett magyarság nem tartott igényt.

Maga a "bese" szó a török nyelvben "sólymot" jelent. A magyar besenyő név a török becseneg alaknak IX-X. századi átvétele. A besenyők híresek voltak állatállományukról, jómódjukról és kézművességükről, amelyben kimutatható az iráni kangárok hatása. Gardézi írja róluk: "a besenyők gazdagok, sok lovuk és juhuk van". Törzseik neveit és pontos szálláshelyüket is Gardézitól ismerjük meg. A besenyő szövetség nyolc törzsből állt, az pedig negyven részre, törzsenként öt-öt nemzetségre tagozódott, amelyek élén kisebb fejedelmek álltak. Ezek a nemzetségek már nem a társadalmi vérségi alapon létrejött egységei, hanem a nemzetségi arisztokrácia irányítása alatt álló területi szervezet csírái voltak. A hatalom a néptől különvált nemzetségek kezében volt, a méltóságviselők közülük kerültek ki. A IX. században a főhatalmat a Javdi-Erdim törzs vezetője képviselte, de a X. századra a törzsi kötelékek meglazultak; a XI. században már 13 törzsről értesítenek a híradások. Belső-ázsiai haditechnikájuk azonos volt a magyarokéval, fő fegyverük a visszacsapó reflexíj volt. Nagyállattartók voltak, de a sík terepeken intenzív földművességet folytattak. Sírjaikat nehéz megkülönböztetni a honfoglaló magyarokétól, hiszen halotti szokásaik (pl. a részleges lótemetkezés) azokéval szinte teljesen azonos volt. A besenyők a középkori Magyarország egyik etnikai csoportjának maradékai 1500 táján enyésztek el, ezt követően már csak a történetírók emlékeznek meg róluk.

A hajdúk.

Bár nem számítanak "keleti népnek" a hajdúk, a Kárpát-medencei magyarságnak egy sajátos színét adják, ezért indokolt velük foglalkozni. Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúhadháza, Vámospércs és Hajdúszoboszló alföldi városok lakói azon szabad hajdú vitézek ivadékai, akikkel Bocskai István fejedelem dicső szabadságharcát megindította és kivívta. Az 1693-as esztendő óta a fejedelem adományozta szabadságot sok veszedelem fenyegette, de az utódok megtanulták őrizni 1848-ig, sőt önkormányzatuk egészen 1867-ig megmaradt, amikor Bihar vármegye északi szélével a Hajdúkerület Hajdú vármegye néven Debrecen székhellyel külön vármegye alakult. Az újabb helységnevek törzskönyvezésénél ezen új vármegyébe bekebelezett községek némelyike szintén "hajdú" előnevet kapott, noha lakosai sohasem voltak hajdúk. Lehet, hogy a hajdúk eredetileg szerbek voltak, akik, mikor Zsigmond király a szerb várak fejében Debrecen vidékét átengedte a szerb fejedelmeknek, a törököktől szorongatott szerbek közül sokan letelepedtek a Tiszántúlra. E beköltöztetettek idővel beolvadtak az ott élő magyarokba. A későbbi időkben ismét érkeztek rácok a Tiszántúlra; a XVI. században Böszörmény állandóan Rác-Böszörmény néven szerepelt okleveleinkben.

A hajdúk eredetét illetően van olyan nézet, amely szerint a "hajdú" szóban a "hajtót" lehet felismerni és úgy vélekedtek, hogy ezen emberek a XV. században fellendült marhakereskedésben a hajtók szerepét látták el; ők hajtották a szarvasmarhákat a külföldi piacokra. E veszedelmes foglalkozás nagy erőt, ügyességet és éberséget igényelt. A szarvasmarha-kereskedelem megcsappanása után – mivel polgári foglalkozáshoz nem értettek – katonai szolgálatokat vállaltak a királyi várakban, az erdélyi fejedelmeknél, és másutt. Soraikat gyarapították a földönfutó jobbágyok. Az idők folyamán katonai szervezetük alakult ki kapitányokkal, hadnagyokkal és tizedesekkel. Hivatásos katonai renddé való alakulásuk a tizenötéves háborúban (1591-1606) fejeződött be. Bocskai István nemcsak katonáivá fogadta, hanem le is telepítette őket; több, mint 9000 vitézt saját birtokaira szerződtetett. Szerződésük szerint háború idején katonáskodtak, ennek fejében közösen nemesi szabadságot kaptak és mentesültek mindennemű földesúri szolgáltatás alól. Az erdélyi fejedelmek és a tiszántúli földesurak számos községgel kötöttek hajdúszabadságot biztosító szerződést. Az utolsót II. Rákóczi Ferenc 1708-ban kötötte Tarpával. A hajdúk támaszai lettek a XVII. századi függetlenségi harcoknak.

Végül van olyan nézet, amely szerint a hajdúk lakóhelyükről elmenekült alföldi magyarok, főleg kunok, akik megjelenésükben nem igen különböztek a szomszédos nagykunoktól.

Forrás: 

Facebook 

https://www.facebook.com/www.muhos.ro/

 

 

* 

https://atlo.team/magyarorszagnemzetisegiterkepe/

 

 *

 

A Kárpát-medence tájai, néprajzi csoportjai:

 

 

A földrajzi sajátosságok és a történelmi, kulturális hagyományok alapján a Kárpát-medencében öt nagy tájat és számos tájegységet különböztetünk meg, amelyrõl könyvünk földrajz-népismeret fejezetében már szóltunk. Röviden ismételjük át a fõbb tudnivalókat néprajzi tájainkról, melyek a következõk: (Lásd a térképen!)





1. MAGYAR ALFÖLD

Duna—Tisza köze, Tiszántúl (Bácska, Kiskunság, Jászság, Nagykunság, Hajdúság, Érmellék, Nyírség, Bodrogköz), Bánság (Temesköz, Bégaköz).

2. DUNÁNTÚL

Alpokalja—Õrség, Dunántúli-dombság (Göcsej), Mecsek és környéke (Zselic), Mezõföld, Balaton-felvidék, Dunántúli-középhegység), Kisalföld (Csallóköz, Szigetköz, Rábaköz, Hanság).

3. FELVIDÉK

Északnyugati-Felvidék (Kis-Kárpátok, Kis-Fátra, Nagy-Fátra, Alacsony-Tátra, Magas-Tátra (Sáros, Túróc, Liptó), Selmeci-érchegység, Gömöri-Szepesi-érchegység (Palócföld, Mátyusföld), Északi-középhegység (Mátra, Bükk, Cserhát, Eperjes—Tokajihegység,Matyóföld ).

Kárpátalja vagy Északkeleti-Felvidék (Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa).



4. ERDÉLY

(Körös-vidék, Erdélyi-medence, Mezõség, Székelyföld, Királyföld, Küküllõ mente, Hunyad, Erdélyi-szigethegység, Keleti-Kárpátok, Déli-Kárpátok). Partium (Szatmár, Máramaros, Szilágyság, Bihar, Arad).

5. DÉLVIDÉK (VAJDASÁG): Bácska, Bánság, Drávamente, Drávaszög, Mura-vidék, Muraköz, Szerémség

Ezekben a tájegységekben formálódott a nemzeten belül az a sokszínûség, amely a magyar kultúrát — az életvitelt, a hagyományokat, a népszokásokat, népzenét, a népviseletet, a mentalitást (viselkedést) — oly változatossá, gazdaggá teszi.

E tájanként kialakult néprajzi csoportoknak olyan közösségi tudatuk van, amelyet évszázados sorsközösségük formált. Például: aszékelyek, a jászok, a kunok vagy a csángók a közös eredet hite, a viselet, az összetartó hagyományok, a vallási és életviteli különbözõség révén kitûnnek, elütnek környezetükbõl. A palócokat, a hajdúságiakat, a szegedieket fõként a nyelvjárásuk különbözteti meg. A kalotaszegiek, a Zobor mentiek, a matyók díszes, gazdag, színes viseletükkel; a sárköziek, ormánságiak, beregiek különleges hímzésükkel; a szatmáriak, a mezõségiek vagy a rábaköziek táncaikkal; a torockóiak, sárrétiek, mátyusföldiek vagy a gyimesiek dalaikkal hívták fel magukra a figyelmet.

Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Kallós Zoltán, Martin György és még sok kiváló zenetudósunk, népdalgyûjtõnk munkássága s az új nemzedékek tevékeny érdeklõdése nyomán a magyar népzene-, népdal- és néptánckincs összegyûjtése egyre szélesebb körben hódít. A hagyományõrzés, a hagyományõrzõ népmûvészek, népmûvészeti együttesek emlékeztetnek mindnyájunkat a régi magyar közmondásra: „Ki a múltját nem ismeri, az a jövõt nem érdemli!”

Forrás:

http://nemzetismeret.hu/?id=7.8

***

Kerekes Band - Back to Folk (Official Video)

 

 

 

***

Near Space Weather Balloon With Gopro To 109 000 Feet Full 4 Hour Video

Hogyan tudod megőrizni az egészségedet a XXI. század körülményei között? ( VNTV )

 

 

Hogyan tudod megőrizni az egészségedet a XXI. század körülményei között? - Dr. Texe Gábor

 

 

Rendkívüli igénybevételnek van kitéve most az ember, forrong a világ, nagy a stresszt kiváltó félelem, nagy a bizonytalanság, ami körülvesz bennünket. Sok a méreg, a környezet egyre egészségtelenebb, az elvárás mindenki felé hatalmas, legyen az gyermek, vagy már az életét leszolgált nyugdíjas. A körülmények egyre kevésbé mondhatók ideálisnak, ugyanakkor mégis a technológiák adta kényelemnek köszönhetően nincs szükségünk annyi energiára, mint ezen fejlesztések nélkül. Nincs annyi fizikai munka, egyre kevesebb a tényleges megmozdulás, hiányzik az egészséges testmozgás. Fontos, hogy tudatában legyünk a jelen kor jellegzetességeinek, hogy ennek megfelelően alkalmazkodjunk, illetve változtassuk meg az étkezési szokásainkat, mozgáskultúránkat. Nem is beszélve a mentális és szellemi tevékenységeinkről.

 VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ

_

Ancient Rome reconstructed

Totál más világ volt Árpád idején, mint amit hazudnak!

Szanszkrit nyelv: tények és érdekességek a legősibb nyelvről.

Szanszkrit nyelv: tények és érdekességek a legősibb nyelvről

Tudomány:

A szanszkrit nyelv a Védák nyelve. A szanszkrit kifejezés jelentése: „előkészített, tiszta, kifinomult vagy elöljáró”. A gazdag szanszkrit irodalom a tudás kimeríthetetlen tárháza. A művészeteken és a tudományokon át a filozófiáig minden témával kapcsolatban csodálatos művek születtek szanszkrit nyelven.

Kellár Márta írása

 

Az ősi szanszkrit nyelv

 

Tipp: Keresd programjainkat, melyeken szanszkrit verseket is recitálunk. Asrami programok

Egyes becslések szerint több mint 30 millió szanszkrit kézirat létezik. Egy konzervatív becslés ebből 7 milliót Indiában sejt. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendekkel több szanszkrit kézirat áll az emberiség szolgálatára, mint a latin és a görög összesen.

Egészen 1100-ig megszakítás nélkül a szanszkrit volt a hivatalos nyelv Indiában. A muszlim támadások hatására ez megváltozott. Ettől kezdve a szanszkritot fokozatosan felváltotta a muszlim királyok közös nyelve. Nem utolsó sorban abból a taktikai megfontolásból, hogy elnyomja az indiai kulturális és vallási hagyományt, és kiszorítsa a Védák által inspirált hitet.

A mai indiai nyelv nem egyre és nem egyetlen nyelvjárásra szorítkozik. Tájegységenként is változik. A szanszkrit csupán Uttarakhand államban hivatalos államnyelv. Ám akit érdekel a szanszkrit, nemcsak maga a nyelv, de a szanszkrit szimbólumok, a szanszkrit mantrák is, azt biztosan lenyűgözi az a számtalan különlegesség, ami magához a szanszkrit nyelvhez kapcsolódik. A teljesség igénye nélkül következzen hát egy rövid betekintés e gazdag kulturális örökségbe.

A szanszkrit irodalom és a Védák tudománya

A legkorábbi szanszkrit szövegek, a Védák a világ legrégebbi alkotásai. Eleinte szóban őrizték. Csak jóval később írták le, de változatlanul megmaradt több mint 4000 éven keresztül. Az ősi Nalanda könyvtár több ezer szanszkrit szöveget tárolt, amíg el nem pusztította és fel nem égette Bakhtiyar Khilji, muszlim hadvezér.

A szanszkrit irodalom több mint 90%-a nem vallási tárgyú, de sok esetben a tudományos munka is tartalmaz lelki utalásokat. Többek között a filozófia, a jog, az irodalom, a nyelvtan, hangtan, tolmácsolás, a tudomány különféle ágai alkotják a témáit. Például olyan vegyészmérnöki leírások is szerepelnek, mint a kristály nádcukor gyártása vagy a kámforkészítés. Az építészet, a csillagászat, az asztrológia, és természetesen a matematika és algoritmus számítás is magas szinten állt. Az ájurvéda, az óind orvostudomány ma reneszánszát éli.

William Jones, brit orientalista véleménye a szanszkrit nyelvről:

A szanszkrit nyelv, bármilyen régi is legyen, csodálatos szerkezetű. Tökéletesebb, mint a görög, gazdagabb, mint a latin, és mindkettőnél finomabban kimunkált. Mégis mindkettővel oly erős rokonságot mutat, mind az igetöveit, mind a nyelvtani alakokat nézve, semhogy ez csupán a véletlen műve lehetne. Valójában annyira erőset, hogy nincs az a filológus, aki a szanszkritot, görögöt és a latint tanulmányozva ne vélekedne úgy, hogy egy közös forrásból erednek, amely talán ma már nem is létezik.
Hasonló okunk van, ha nem is ennyire alapos, azon föltevésre, hogy mind a gót, mind a kelta nyelv ugyanonnan ered, mint a szanszkrit, valamint az óperzsa is hozzáadható ugyanezen nyelvcsaládhoz. William Jones (London, 1746–Calcutta, 1794)

 A szanszkrit nyelvtan

A szanszkrit nyelv hangjai, melyet a 36 mássalhangzó és a 16 magánhangzó a kezdetektől pontosan rögzített, soha nem változott meg. Nem kellett javítani vagy változtatni. A szanszkrit nyelv minden szavának mindig ugyanaz volt a kiejtése, ami ma. Nem volt „hangváltás”, nem változott a magánhangzó-rendszer, és nem változott a szanszkrit nyelvtan sem.

A szanszkrit magas szintű nyelvtani szerkezete hozzájárul a nyelv a tömörségéhez. Amit a szanszkrit egy szóval kifejez, azt magyarul vagy angolul gyakran 4-6 vagy még több szóval kellene körülírni. A szanszkrit szavakhoz általában sok szinonima tartozik. Például az elefántot 100 rokon értelmű szóval fejezi ki.

 

Pánini, a szanszkrit nyelv atyja 

 

Pánini, a szanszkrit nyelv atyja 

India részéről az egyik legnagyobb ajándék, amit a nyugati szakembereknek adott, az Pánini szanszkrit nyelvtana volt. A szanszkrit nyelvet Pánini foglalta rendszerbe kb. az i.e. 5-4. században. Ekkor már nem a védikus, hanem a klasszikus szanszkrit koráról beszélünk. Pánini a klasszikus szanszkrit nyelvtant összegezte könyvében. Ez a világ első nyelvészeti tudományos munkája.

 

A szanszkrit nyelv kapcsolata más nyelvekkel

A szanszkrit hatással volt a kínai-tibeti nyelvek elterjedésével a buddhista szövegek fordítására. A buddhizmus az Asóka császár által küldött Mahayana misszionáriusok által terjedt el Kínában. Így sok szanszkrit szöveg csak a tibeti gyűjtemények és a buddhista tanítások között maradt fenn.

Az olyan nyelvek, mint a thai és laoszi sok szanszkrit jövevényszót tartalmaznak, akárcsak a khmer és kisebb mértékben még a vietnami is. Sok szanszkrit jövevényszót találtak a jávai nyelvben is, különösen a régi forma szókincsében, melynek közel a fele szanszkrit nyelvből kölcsönzött.

A modern nyelvészet, az összehasonlító nyelvtudomány is sokat köszönhet a szanszkrit nyelvnek. A nyelvészetben az olyan nagy nevek, mint Chomsky és Kiparsky elismerik ezt, és Pánini szanszkrit nyelvtanát.

 

A szanszkrit nyelv és a fiziológia

Bebizonyosodott, hogy a szanszkrit segíti a hangképzést, a logopédusok munkáját, növeli a koncentrációt, a matematika tanulását.

A fonetika területén a kutatások egészen döbbenetes eredményeket hoztak. Kimutatták, hogy az egyes hangok kiejtése különböző energiapontokat aktivál. Az olvasás, a beszéd vagy a szanszkrit mantrák szavalása stimulálja ezeket a pontokat, és erősíti az energiaszintet. Így a test ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben. Az elme nyugalma pedig a stressz csökkentésében segít.

A szanszkrit az egyetlen, amely felhasználja a nyelv összes idegét. Ez, párosulva a fokozott agyi funkciókkal és a magasabb energiaszinttel, biztosítja a jobb egészséget. A vérnyomásra is pozitívan hat.

 

 

 

Összegzés:

 

Aurobindo, a szabadságharcos, jógamester és filozófus költőien foglalta össze:

A szanszkrit jellege és milyensége önmagában is jól tükrözi annak a népnek a jellemét és tulajdonságait, amely ezen a nyelven fejezte ki gondolatait, s fényt vet arra a kultúrára is, amelynek közvetítő közege volt.

Napjainkban 22 hivatalos indiai nyelv van, ezek egyike a szanszkrit, melynek másik elnevezése „devavani”, vagyis az istenek nyelve. A szanszkrit költészet rendkívül sokszínű, több száz fajta időmértéket, versritmust foglal magába. A szakirodalom műveit kimagasló komplexitás jellemzi. A gazdag szanszkrit filozófiai munkák magukba foglalták a különböző témájú gondolatok legszélesebb spektrumát.

 Forrás: 

https://bharata.hu/tudomany/szanszkrit-nyelv/

&

 A témáról  bővebben, az alábbi linkeken:

 Link :

www.facebook.com/Hihetetlen.Magazin

 &

https://flagmagazin.hu/flaneur/a-szanszkrit-nyelv-es-a-magyar-kozotti-hasonlosag 

https://indiahangja.reblog.hu/szanszkrit-nyelv 

***

4K River Kayaking - Birds Singing - Water Sounds - Paddling a Canoe Rela...

A tudatosság 10 szintje – Te melyik szinten vagy?

Az ezoterikus hagyományokban különbséget tesznek a tudatosság bizonyos szintjei között. Mindegyik szintet az igazság sajátos megértése jellemzi. Te melyik szinten vagy?

 

 

1. A tudatosság fizikai szintje

Az első szinten a fizikai és az anyagi világgal azonosulsz. Te vagy a külső környezet megtestesítője, annak minden negatív és pozitív oldalával.

Magadévá tetted a társadalom értékeit, ezért az a mód, ahogy saját magaddal bánsz a sikertől és státusától függ. Ha szegény vagy és nincs szerencséd, akkor elfogadod a dolgokat, úgy, ahogy vannak, és tehetetlennek nyilvánítod magadat a sorssal szemben.

 

2. Alacsony rezgések

Amikor elérsz a tudatosság második szintjére, elkezded megkérdőjelezni, hogy az életed csalódásai valóban az anyagi világhoz kötődnek-e. Egyre kevésbé azonosulsz a külső, anyagi világgal, és elkezdesz önmagadba nézni.

Több időt töltesz egyedül, és sokkal közömbösebbé válsz a pénzzel megszerezhető anyagi javak iránt, lemondasz a fogyasztói életmódról. Elkezdesz különbséget tenni a nemi kapcsolat és a szerelem között, a felszínes és a valódi hatalom között.

 

3. Fejlődés

A harmadik szinten sokkal érzékenyebbé válsz. Mélyebben érzékeled a dolgokat. Megengeded magadnak, hogy fájdalmat érezz és sírj. Elkezdesz filozófiai kérdéseket feltenni és fejleszted a művészeti ízlésedet.

Végül elkezded megérteni az élethez való hozzáállásodat, a fizikai létedet valamint a szenvedélyes és művészi energiáidat. Empatikussá válsz, sokkal intuitívabban és megértőbben kezeled mások érzéseit. Megérted, mit jelent igazi barátnak, jó embernek lenni. Már a saját értékítéleted alapján cselekszel.

 

4. A passzívtól az aktívig

Elkezdesz aktívan részt venni a saját életedben. Te magad döntöd el, milyennek kellene lennie az életednek. Most már biztos vagy az értékeidben, és ezek alapján válogatod meg a barátaidat.

Ellenőrzöd és irányítod a gondolataidat és az érzéseidet úgy, hogy azok megfeleljenek a te értékítéletednek és vágyaidnak. Sokkal figyelmesebbé válsz, kifejleszted az önkontrollodat, figyelembe véve, hogy minden gondolatod vagy cselekedeted bizonyos mértékben hozzájárul a személyiségedhez.

 

5. Belső egyensúly

Amikor eléred az ötödik szintet, megváltoztatod az életmódodat, annak alapján, amit jónak vagy rossznak tartasz önmagad számára. Lemondasz a káros szokásokról. Elkezded tisztelettel kezelni a testedet és az elmédet, egészséges napi rutin, helyes étrend segítségével tartod fenn a belső egyensúlyt.

Már nem mások jóváhagyása szerint élsz. Ehelyett meg akarod osztani másokkal mindazt, amid van, pusztán abból az egyszerű vágyból, hogy adhass valamit az emberiségnek.

Több időt töltesz meditációval, önvizsgálattal és a hálád kifejezésével. Számodra most már nem olyan nehéz kompromisszumot kötni.

 

6. A nehézségek leküzdése

Világosan látod a külső világ és a szellemi világ közti különbségeket. Olyan érzés, mintha kettős életet élnél. Az anyagi világban vagy, de már nem érzed magad a részesének.

Megtanultad elsajátítani az anyagi és szellemi valóság közötti átmenet művészetét. Könnyen alkalmazkodsz minden új helyzethez. Egyre többet meditálsz, és olyan emberré válsz, aki képes bármilyen konfliktust megoldani, komoly problémák esetében is tanácsot adni.

 

7. Spirituális élet

Sokkal teljesebb a spirituális életed. Minden élőlénnyel mély érzelmi kapcsolat köt össze. Elkezded megérteni, mit éreznek az emberek a lelkük mélyén, érzed a fájdalmukat, és megtanulod begyógyítani a sebeiket.

A lelked megszabadul a negatív érzésektől. Kifejezed az emberek iránti szeretetedet, ragaszkodásodat, mindig kedvesen beszélsz velük, és megajándékozod őket pozitív érzelmekkel.

 

8. Egyesülés

Az ego és a társadalom közti határok lassan lerombolódnak. Nem csak elkezded felismerni, hogy olyan vagy, mint mindenki más körülötted, hanem egyenesen érzed is a kapcsolatot önmagad és az Univerzum minden teremtménye között.

Felismered, hogy a gondolataid, érzelmeid és cselekedeteid összefüggésben állnak bizonyos rezgésekkel, különböző energiafrekvenciákkal. Megérted, hogy lehet irányítani ezeket az energiákat, és hogy használhatod fel ezeket más emberek cselekedeteinek ellenőrzésére is.

 

9. Jelenlét

Olyan hatalommal rendelkezel a gondolataid és érzéseid felett, hogy erejük és tisztaságuk átalakítja az embereket, akikkel kommunikálsz. Amikor belépsz valahová, az emberek azonnal a legtisztább szeretetet kezdik el érezni irántad. A jelenléted annyira erős lesz, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagy nem észrevenni.

Érzed, hogy a tested, az elméd, a szíved, a lelked egy entitást alkotnak. Eggyé váltál az Univerzummal.

 

10. Feloldódás

Az „én” érzése szinte teljesen eltűnik. A saját szellemi valóságodban élsz. Érzed a kapcsolatot az Univerzum összes többi teremtményével. Érzed, hogy összeolvadsz a téged körülvevő világgal.

A lényeged magába foglalja az Univerzumot, és fordítva.

 Forrás:

https://filantropikum.com/a-tudatossag-10-szintje-te-melyik-szinten-vagy/ 

***

A NÁRCI MEGTÉVESZTŐ IMIGE. FIGYELMEZTETŐ JELEK, HOGY MEGTÉVESZTENEK.

A NÁRCI MEGTÉVESZTŐ IMIGE

EMPATÁKNAK KÖTELEZŐ

FIGYELMEZTETŐ JELEK, HOGY MEGTÉVESZTENEK

 Kép forrása:

 https://elhiszed.blogspot.com/2018/12/narcisztikus-figyelmezteto-jelek-9-nagy.html

1. Amíg a közelében vagy, és közöd van a dolgaihoz, mindig úgy érzed, az életed kilátástalan. Mindig úgy intézi, hogy ő FEDDHETETLEN MARADJON, az ő neve sehol sem szerepel, még a jól kitalált manipulációit is másokkal írattatja meg, akik hű szolgái, lelkesen követik addig, amíg el nem kezdenek félni, mert az életük vakvágányra fut, de még ekkor se kötik össze a nárcival mindazt, ami velük történik, pedig évek óta ő áll a háttérben, csakhogy egyszer körbeérnek a hazugságai, és kiderül minden. 
2. Ha leleplezi valakik, NEM REAGÁL SEMMIT, mert nem tud mit reagálni, ugyanis a hazugsága került napvilágra, legyen az egy elhazudott kapcsolat, vagy boldognak tálalt élet, esetleg siker a munkában, bármi, ha leleplezik, a híveivel végezteti el a piszkos munkát és a bosszúja nem marad el. 
3. A bosszút is úgy intézi, mint minden mást. Ő sehol nem jelenik meg, másokat manipulál arra, hogy jogot érezzenek egymáson, vagy a leleplezőn bosszút állni, hiszen ő jó, csodálatos.. ha jobban megnézed őt, minden róla szól, csakis róla, minden módon bizonyítani akarja, hogy egy remek ember, tele szeretettel, megértéssel, és ezt kiválóan el is játssza. Valójában azonban mindig csakis magával van elfoglalva, és mindent ÉRDEKBŐL TESZ. 
4. A nárcit SENKI NEM ÖNMAGÁÉRT SZERETI, HANEM ÉRDEKEKBŐL, és akik eljutnak oda a környezetében, hogy ráébrednek, ki ő igazából, AZOK FÉLELEMBŐL VANNAK MELLETTE. A félelem fázisát mindig a MEGTÉVESZTÉS ELŐZI MEG, mindenről és mindenkiről sugallja, sugalltatja másokkal, hogy ők azok, aki igazából ő. 
5. Mindig a felszínen él, mélyen nem néz magába, sokadik kínlódós nárci-empata beszélgetés sem vezet nála eredményre, és a NEMET MEG SEM HALLJA. SZÁMÁRA MINDEN A BIRTOKLÁS ÉS AZ URALKODÁS, de ez EGYÁLTALÁN NEM LÁTSZIK RAJTA, MERT REJTETTEN CSINÁLJA.  Pont az a lényege, hogy minden tökéletesnek tűnjön, mellette elhidd, hogy szabad vagy, önmagad lehetsz, boldog lehetsz, mindenben segít, de valójában minden őérte van, minden róla szól, és HA SZEMBE MÉSZ VELE, MERT MEGUNOD, HOGY ÁLLANDÓAN KÁTYÚBAN VAN AZ ÉLETED MELLETTE, HOGY ÁLLANDÓAN TÖRTÉNIK VALAMI GOND, ÁLLANDÓAN BAJ VAN, ÁLLANDÓAN SEGÍTENI KELL, ÁLLANDÓAN AZT ÉRZED, HOGY SEHOVA NEM HALADSZ, VALAMI NEM STIMMEL, és elkezdesz NEMET MONDANI, akkor indul el a balhé.. mert ott elkezdi felfedni magát, mivel nem tud tovább maga mellett tartani a szokásos “minden jó lesz  mellettem, majd meglátod” dumával. 
6. Amikor már le akarsz lépni, nyíltan zsarol, fenyegetőzik, de úgy intézi, hogy ezt SOSE TUDD RÁBIZONYÍTANI. Még az sem kizárt, hogy NEM Ő ZSAROL, HANEM VALAKIT ERRE FELHASZNÁL, MERT HIHETETLEN KISUGÁRZÁSSAL BÍR, AMELY EGY BŰBÁJ, ÉS MÖGÖTTE SEMMI NINCS… A kisugárzását a híveitől lopja el, és ha elkezdik ettől megfosztani, látványosan csúnyul, öregszik, és kezd összeesni mint egy rongybaba.
7. Nagynak tűnik, de valójában kicsi, nem győzöm elégszer elmondani. A hívei őt tartják a legjobb embernek a világon, de ha nem úgy vannak a dolgok, ahogyan ő akarja, akkor először rejtetten kezd el manipulálni, és minden eszközt bevet, hogy visszatartsa azt, aki el akar tőle menekülni… majd amikor ez már nem segít, akkor megfélemlítésbe kezd, majd ha már ez sem, akkor kénytelen magát felfedni.
8. Szeret a háttérben maradni és csendben elbújni, hogy soha ne tudják meg, hogy mindenki életét ő tette tönkre. Másokkal takarózik, gondoskodik arról, hogy ne lehessen visszavezetni hozzá a szálakat.
9. Amikor valaki elkezdi leleplezni, lefagy, mert az erővel és az igazsággal szemben tehetetlen, ő maga, és az egész élete EGY NAGY HAZUGSÁG. Abból ISMERED FEL FŐKÉNT, HOGY HA ELJÖTT AZ IGAZSÁG ÓRÁJA, ÉS AZ ELSŐ NAGYOBB HAZUGSÁGÁRA FÉNY DERÜL, MÉG MINDIG RÁD AKARJA FOGNI, HOGY TE LÁTOD ROSSZUL, ILLETVE HA NYÍLTAN, NYILVÁNOSSÁG ELŐTT LEPLEZIK LE, Ő SEMMIT NEM REAGÁL RÁ, MERT FÉL ATTÓL, HOGY A HIHETETLEN CSODÁS IMIGE A PORBA HULLIK, MIVEL Ő NEM TÁMAD NYÍLTAN, Ő NEM MONDJA KI, Ő MINDIG CSENDBEN, A HÁTTÉRBEN AKAR MARADNI, ÉS CSAK EGY DOLOG ÉRDEKLI, MINDEN MARADJON ÚGY, AHOGYAN Ő ELRENDEZTE…
10. Irányít, kontroll alatt tart, és ha rájössz erre és menekülni akarsz tőle, megszabadulni tőle és mindattól, amit az életeddel tett, akkor durvább eszközökhöz folyamodik. Figyeli a messengeredet, feltöri a facebookodat, a telefonodat, a számítógépedet, minden lépésedet okosan szemmel tartja, és ha valami történik, amiből rájöhetnél az igazságra, akkor ERŐSZAKKAL ÉS NYÍLTAN FENNTARTJA A KONTROLLT, nehogy kiderüljön, MINDEN HAZUGSÁG VOLT.. KEZDETTŐL. 
11. Az egyetlen fegyver ellene a nyilvánosság, mert retteg attól, hogy kiderül, ő se nem okos, se nem szép, se nem jó, nincs boldog párkapcsolata, sem jó munkája, se semmije, csak egy ember, aki egész életében más tollával ékeskedett, ellopta mások párkapcsolatát, mások bőségét, és természetesen mindig megmagyarázta, hogy hova tűnt a pénzed, hova tűnt a párod, elment mással, ő hallotta, látta, vagy mással mondatja ki, hogy látták a párodat mással, és azt használja fel ellened, hogy HISZEL BENNE. Akiben nem hisznek többé, az összeomlik. Láss át a szitán és MENEKÜLJ. Amíg nem késő, mert amint veszni lát mindent, amint felépített kamu élete összeomlik mint egy kártyavár, akkor kemény eszközökhöz folyamodik, amelyeket eddig éveken át ellened összegyűjtött. 

HIGGY A MEGÉRZÉSEIDBEN. KÖVESD A FIGYELMEZTETŐ JELEKET. NE HAGYD MAGADAT BECSAPNI A MEGTÉVESZTŐ, TÖKÉLETES IMIGE ÁLTAL.. TUDD, MI AZ, HOGY NÁRCI. 

Valaki, aki nem csupán önimádó, és önző, birtokló és kontroll mániás, hanem valaki, aki jól megmanipulálva téged, MINDENEDET ELVESZI, ÉS A NÁRCI NEM ENGED EL, MÉG AKKOR SEM, HA MÁR MINDENT MEGTUDTÁL RÓLA, kényszeresen és görcsösen kapaszkodik beléd és még mindig azon gondolkodik, hogyan adja elő lelkes még alvó táborának, hogy márpedig TE AZ ÖVÉ VAGY. 

MENEKÜLJ A KÖZELÉBŐL ÉS MINDENT VONJ MEG TŐLE, AMIT VALAHA NEKI ADTÁL, MINDEN SZAVA HAZUGSÁG, ÉS MINDEN, AMIT AZOKRÓL HALLOTTÁL TŐLE, AKIKET SZERETTÉL, SZINTÉN HAZUGSÁG. ELSZIGETEL, MEGTÉVESZT, CSAPDÁBA CSAL, BÖRTÖNBE ZÁR, ÉS HA MÁR NAGYON EGYÉRTELMŰ, HOGY NEM AKARSZ VELE LENNI, AKKOR EGY KOMOLY KAMUVAL FÉLEMLÍT MEG, VALAMIVEL, AMITŐL A LEGESLEGJOBBAN FÉLSZ, ÉS ELŐADJA, HOGY Ő SEGÍT.. 

Ne higgy neki, nem segít, a megfélemlítést ő maga kreálta, és úgy intézte, hogy ne tudd lenyomozni. DE LE TUDOD. MERT OKOS VAGY ÉS ERŐS VAGY, ÉS HA ÁTLÁTSZ EGYSZER IS A SZITÁN ÚGY IGAZÁN, AKKOR NEKILÁTSZ ÉS MINDENT FELDERÍTESZ, ÉS AKKOR SZABAD VAGY.. és megkönnyebbülve lépsz ki az életéből örökre, mert ráébredsz, mindaz a rettegés, félelem, fájdalom, amit éveken át éreztél, valójában az övé, és amiben ő csillogott, az a te fényed, amit elvett tőled, hogy te viseld az ő rossz, semmilyen sorsát, ő élje meg a te életedet, és a CSERE itt bizony nem játék… Cseréld vissza, vedd vissza ami a tiéd, add vissza, ami az övé….Viselje a saját élete következményeit és ne akarjon más lenni, mint ami.

Forrás: 

https://egyenloelosztas.blog.hu/2019/11/15/a_narci_megteveszto_imige 

***

Az agy lefokozása: így butítja el az embereket a " túlzott internethasználat ".

 

Napról napra egyre többen panaszkodnak különböző nehézségekre szellemi tevékenységükkel kapcsolatosan: figyelemzavarra (nem tudnak koncentrálni, nem tudják összpontosítani a gondolataikat, hogy meghozzanak egy döntést), memóriával kapcsolatos problémákra, vagy akár arra, hogy fizikai nehézséget jelent számukra egy szöveg elolvasása, nem is beszélve egy teljes könyv, legyen az irodalmi alkotás, vagy a személyes fejlődést elősegítő munka, elolvasásáról.

 Ezek az emberek általában azzal a kéréssel fordulnak az orvoshoz, hogy adjanak nekik valamit, ami javítani fogja az agyműködést, különösképpen az emlékezőképességüket. Bármilyen különös is, de ez a probléma nem csak az idősebb korosztályt érinti, hanem a középkorúakat, sőt a fiatalokat is. De ami még ennél is rosszabb, sokukat nem is érdekli, mi áll a dolgok hátterében, automatikusan ráfognak mindent a fáradtságra, a stresszre, a rossz gazdaságra vagy az életkorra. A betegeim között azonban akad olyan 70 év feletti személy is, akinek egyáltalán semmi problémája nincs az agyi aktivitásával.

De akkor mi lehet ezeknek a panaszoknak a kiváltó oka?

A valódi ok abban a tényben rejlik, hogy senki, de senki nem hajlandó lemondani arról, amit én „az információval való állandó kapcsolatnak” nevezek. Más szavakkal, az agyműködés rohamos romlása akkor kezdődött el, amikor úgy döntöttünk, hogy folyamatos kapcsolatban maradunk mindazzal, ami az interneten történik.

A szakemberek már 2008-ban arra figyelmeztettek, hogy a felhasználók átlagosan csak az információk 20%-át olvassák el, és amennyiben lehet, kerülik a hosszabb szövegeket. Sőt, speciális kutatások azt is kimutatták, hogy az a személy, aki állandóan csatlakozva van a hálózathoz, tulajdonképpen el sem olvassa az adott szövegeket, egyszerűen átnézi őket, akár egy robot, kiragad bizonyos információkat, és folyton átugrik egyik szövegről a másikra.

Ennek a kaotikus keresésnek a hátterében az a szándék áll, hogy megosszák az információt másokkal: „vajon megmutathatom valakinek ezt a szöveget?”, teszik fel a kérdést. Más szavakkal szólva, az internetes oldalakat nem olvassák, hanem egészen egyszerűen követik azokat, rendkívül kaotikus módon. Az egész valahogy így történik: a felhasználó elolvassa az első néhány sort, majd a szöveg közepére ugrik, és néhány szó után már a szöveg végét pásztázza a szemével, hogy minél előbb megtudja, mi a végkifejlet.

Ennek megfelelően az információ továbbításának legjobb módja az úgynevezett „fordított piramis” módszer.

Csak ezzel érhető el, hogy a felhasználó több időt töltsön el az adott oldalon. Még ha az információ olvasása közben egyre vonzóbbnak találja is a szöveget az olvasó (mint valószínűleg ennek a cikknek az esetében is), akkor is kevesen lesznek azok, akik végigolvassák.

Az én személyes következtetésem szerint az internet egy drog. És mi a drog? Egy teljesen haszontalan dolog, ami nélkül bárki képes megélni, addig a pillanatig, amíg ki nem próbálja. De amint kipróbálta, a függőség egy életre szól.

Ami igazán szomorú, az, hogy erre a problémára minden rangú és foglalkozású ember panaszkodik: a magasan képzett személyektől az egyszerű mosogatókig. De még ennél is szomorúbb, hogy a legtöbb panasz az akadémikusok környezetéből érkezik, tehát olyan emberektől, akiknek minden nap helyes kommunikációt kell folytatniuk másokkal (tanulni, tanórák anyagát elolvasni, vizsgákon részt venni).

Az emberek többsége komoly nehézségekbe ütközik egy szöveg elolvasásakor. Teljes könyvek elolvasását már nem is említem. Még a 2-3 bekezdést meghaladó blogbejegyzések is túl hosszúnak és nehéznek tűnnek az olvasáshoz. Ez pedig ördögi körhöz vezet: nincs értelme túl sokat írni, mivel úgysem olvassa el senki, de ha csak keveset írunk, azzal csökkentjük az író és az olvasó agyi aktivitását is. A végeredmény pedig a tömeges elbutulás.

És ez még nem minden. Az internettel való állandó kapcsolat miatt olyan képességek romlanak egyre tovább, mint az információ elemzése, a fontos információkhoz való visszatérés képessége és a képzelőerő használata. A helyzet még ennél is rosszabb, mivel a felhasználók 80%-a tulajdonképpen haszontalan böngészéssel tölti az idejét, és olyan információkat olvas, amelyeknek gyakorlatilag nulla a kulturális értéke. Ugyanakkor a legtöbb felhasználó (különösen a fiatalok) ha akár csak egy napig is távol van a hálózattól, nemcsak a pánikkal egyenértékű pszichológiai kellemetlenségeket tapasztalhat, hanem fizikai függőséget is, akárcsak a drogok esetében.

Röviden: sem tabletták, sem étrendkiegészítők, sem a különböző diéták nem képesek megállítani az agyi aktivitás romlását. Erre csak egyetlen dolog képes: ha megállítjuk az információs hulladék napi áramlását, és megpróbálunk hasznos ismereteket felhalmozni.

Összefoglalva:

1. Azok az eszközök, amelyek segítségével állandóan csatlakozva vagyunk az internethez, gyakorlatilag degradálnak, és olyan fásult emberekké tesznek, akik nem képesek gondolkodni és elemezni. De, mint minden drogfogyasztó, természetesen meg vagyunk győződve ennek az ellenkezőjéről, arról, hogy ez az információs hulladék szebbé teszi az életünket.
2. Annyi fölösleges információt halmozunk fel, hogy már csak a legalapvetőbb, legkisebb képzettséget igénylő munkákat leszünk képesek elvégezni. Nem tudjuk, hogy kell helyesen olvasni, helyesen feldolgozni az információt, és a szókincsünk megtelik elkorcsosult szavakkal.
3. A mobiltelefont csak akkor kéne használnunk, amikor tényleg szükségünk van rá, nem pedig ötpercenként.
4. Újra meg kell tanulni olvasni, igazi könyveket! Az elején nehéz lehet, de megéri megpróbálni. Első nap egy fél oldalt, második nap egy oldalt, harmadik nap két oldalt, és így tovább. Észre fogjuk venni a különbséget.

A könyvek életmentők a technológia közepette.

Ne engedd, hogy ez a világ elpusztítsa a saját univerzumodat. Alkosd meg a magad értékes világát, tele helyes és hasznos dolgokkal.

 

&

Hihetetlen Magazin: 2022 Március

Forrás:

 https://twice.hu/eletmod/az-agy-lefokozasa-igy-butitja-el-az-embereket-az-internethasznalat

***