A legismertebb szakrális királyság rendszere, - az úgynevezett kettős királyság. Az óriási kiterjedésű eurázsiai területeken élő lovasnemzetek, a Kárpát-medencétől Észak-Kínáig, a Kaszpi-tengertől a Bajkálig ezt a kettős uralkodói formát követték. Virágkoruk az 1. évezred időszakára tehető. A Kárpát-medencében azonban a kettős királyság intézménye még vagy másfélezer évig fennállt, egészen Mátyás király uralkodásáig.
A szakrális uralkodót később nyelvünk és kultúránk apostolnak, apostol-királynak hívta. Az utolsó apostoli királyunk, Mátyás király után a Kárpát-medencén és népein a Szent Korona uralkodott és uralkodik a mai napig. Mindaddig, amíg újra próbákat kiálló apostoli királyra nem talál a nemzet....
A magyar nép, a magyar nemzet, a Szent Korona országa
2.1. A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római civilizáció előtti, jelentős civilizáció
nyelvét, kisebb mértékben kultúráját és még kisebb mértékben – a
szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a
hitvilágát.
A
magyar nép ősnép, amelynek jelenleg elismert történelme ugyan csupán az
utolsó ezerszáz esztendőre tekint vissza, ám amelynek műveltségteremtő
és államalapító ereje bizonyítottan kimutatható öt földrészen:
Európában[1], Ázsiában[2], Afrikában[3], Észak-[4] és Dél-Amerikában[5].
A
magyar nép olyan történelmi gyökerekkel rendelkező közösség, amelynek
tagjai azonos módon viszonyulnak teremtő, mindenható Istenükhöz és
természeti környezetükhöz[6].
Miután
a magyar nép európai ősiségét kétségbevonhatatlanul bizonyították a
legfejlettebb tudományos módszerek[7] és [8], és miután békés, mindenkor
alkotó (teremtő) életvitelének valamint ősi nyelvének nyomai
megőrződtek a Kárpát-medencétől a Sárga-tengerig[9], Mezopotámiától a
Nílus partjáig[10], nem kétséges, hogy a nemzetközi tudományos és a
politikai közösségnek előbb-utóbb el kell ismernie a magyarokat „mint a
bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb
civilizációjának megalapítóit”.[11]
2.2.
A magyar nép legnagyobb értéke, tudatának, lelkének kifejezője,
alakítója a magyar nyelv, amelyről a több mint száz nyelvet beszélő Sir
John Bowring (1792-1872), angol nyelvész és diplomata ekképp
fogalmazott:
„A
magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és
szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai
nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és
matematikája, a feszített húr erejének kezelhetőségével és
rugalmasságával bír. Az angol ember büszke lehet, hogy nyelve magán
hordozza az emberiség történetét. Eredete kimutatható, láthatóvá tehetők
benne az idegen rétegek, melyek a különböző népekkel való érintkezés
során rakódtak egybe. Ellenben a magyar nyelv olyan, mint a terméskő,
egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem
naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb
és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi
függetlenségnek.”[12]
A
magyar nyelvet gyökrendszere és ragozó természete különleges
tömörséggel és időbeni állandósággal vértezi fel, aminek következtében a
XIII. századi magyar nyelvemlékek oly kevéssé különböznek a mai magyar
szövegektől.
A
világot egységben látó logikája, amely az általánostól a sajátos felé,
az összetettől a részletek felé mutat, mélyen beépül e nyelvet beszélők
életébe, lelkiségük részévé válik, és alapvetően összefüggésbe hozható a
magyarság békés természetével, igazságközpontú életszemléletével,
egyszóval a magyar néplélekkel.
A magyar nyelv fogalmi ereje kimagasló tudományos eredmények, képi ereje pedig páratlan művészi értékek forrása.
2.3.
A magyar nép zenéje a pentaton hangzású dallamvilágra épül. Több mint
200.000 lejegyzett dalból álló népdalkincse ékes bizonyítéka ősiségének
és jelzi a többi pentaton dallamkincset őrző néppel való rokonságát is.
2.4.
A szkíták hitvilágában gyökerező egyistenhit egy szakrális királyság
hitvilága. A világi és a szakrális hierarchia szükségszerűen egybeesett.
A szakrális király táltoskirály volt[13].
2.5.
A magyar nép alkotta közösségek legalapvetőbb értékei az igazság, a
tisztesség és a méltányosság, amelyek akkor érvényesülnek, ha áthatja e
közösségeket a szolidaritás, a szeretet és az életigenlés. E nélkül a
magyar közösségek gyarapodása nem képzelhető el.[14]
2.6.
A magyar nép az adott szó megmásíthatatlanságára építette emberi
kapcsolatait, amelyeket sorsfordító pillanatokban vérszerződéssel
pecsételtek meg.
A magyar nép büszkén őrzi a szkíta-hun-avar-magyar[15] ősiség legfényesebb alakjának, Atillának emlékét.
Népünk
erényei mindenkor megtalálhatók az általa megteremtett államok
berendezkedésében, amelyek közül a legutolsó a honvisszaszerző Árpád
nagyfejedelem által Ópusztaszeren megszervezett, Kárpát-medencei magyar
állam, amelyet Szent István király a kereszténység jegyében mindörökre
felajánlott a Szűzanyának, a magyarok Boldogasszonyának[16].
2.7.
A magyar társadalomban – régészeti adatokkal alátámaszthatóan –
ősidőktől fogva érvényesült a mellérendelő szemlélet, és most a keményen
alárendelő környezetben is konokul ez a szemlélet uralja a magyar
gondolkodást. A mellérendelő szemlélet kimutatható a magyar nyelvben, a
magyar népmesékben, az ősi magyar törvénykezésben[17].
2.8.
A magyar néppel egymást kiegészítő, mellérendelő viszonyban él az
ugyancsak magyar anyanyelvű, határőrző székely nép, amelynek tagjai
születésüknél fogva nemességet élveztek[18].
3.1. A magyar nemzet a Szent Korona közjogi rendje szerinti államot megalkotó nép.
3.2.
A világszórványban a nemzet tagjaiban, valamint a magyarságtudatot
megtartó szervezetek és rendezvények révén él. Válságos történelmi
időszakokban a világszórványnak nemzetmentő szerep jut[19].
4.1.
A magyar állam a Szent Korona közjogi rendje szerint létrehozott és
fenntartott igazságalapú joguralmi intézményrendszer, Werbőczy István
alábbi meghatározása szerint:
„Az igazság, jog és jogtudomány pedig különbözik egymástól.
1§ Mert az igazság erény, tudniillik erkölcsi. A jog az erények végrehajtója. A jogtudomány ennek a jognak a tudása.
2§ Továbbá, az igazság az erények közt a legfőbb jó, a jog középrendű, a jogtudomány a legkisebb.
3§ Továbbá, az igazság mindenkinek megadja az övét; a jog meg elősegíti; a jogtudomány pedig
tanítja, hogyan történjék ez.”
(Werbőczy: Tripartitum, Előbeszéd, 5. czím)
4.2.
A magyar királyságot, tekintettel alapítóinak ősiségére, egyetlen
archiregnumként[20], azaz őskirályságként ismerte el a kor főhatalma, a
pápaság, és ugyancsak egyetlenként, egyedi jogállású, a pápasággal mellérendelő viszonyban levő, apostoli királyságként határozta meg.
Ez
az az állam, amely immanens fejlődése folytán jutott el a főhatalomnak a
Szent Koronára, mint az állam első számú személyiségére, első számú
közjogi méltóságára való ruházásáig.
A
magyar állam megalkotja és 1222-ben elfogadja a szárazföldi Európa első
alkotmányának tekintett Aranybullát. Ennek előzménye a magyar
alkotmányosságnak a magyar nemzet által ismert, követett, gyakorolt,
vezetőitől megkövetelt öt alapelve: a személy védelme; a joguralom elve;
a függetlenség elve; a törvény előtti egyenlőség; az önkormányzat[21].
4.3.
A Szent Korona országa az első és mindmáig az egyetlen olyan állam,
amely a legmesszemenőbben épít az Isten arcmására teremtett, minden
egyes embert megillető emberi méltóságra. A Szent Korona országa
történelmileg egyedülálló biztosítékát nyújtja az élet teljességének és
szentségének, az emberi méltóságnak, az osztott, ellenőrzött,
mellérendelő hatalomgyakorlásnak, a nyelvi sokféleségnek és
nyelvközösségi önrendelkezésnek.
4.4.
A Szent Korona országának tagja minden nép és népcsoport, mely a Szent
Korona főhatalma alá helyezi magát, történelmi létével hozzájárul
értékrendje formálásához, megszilárdításához, vállalja és megvalósítja a
Szent Korona-tagságból fakadó (azzal járó) sorsközösséget, megalkuvás
nélkül védelmezi azt minden (külső vagy belső) ellenségével szemben.
4.5. A Szent Korona vendégjogát élvezi minden nép és népcsoport, mely
annak főhatalma alá helyezi magát, tudomásul veszi és tiszteletben
tartja, ellenségeivel szemben védelembe veszi alkotmányos rendjét.
4.6.
A Szent Korona országának ellensége az a személy vagy közösség,
aki/amely szándékosan vagy a magyar nemzet törvényes vezetőinek
figyelmeztetése ellenére alkotmányos rendjét bomlasztó vagy romboló
tevékenységet fejt ki, illetve a Szent Korona ellen cselekszik.
4.7.
A 4.3. és 4.4-ből következően a magyar nemzet nem ismeri el a trianoni
és párizsi diktátumok általi jogtipró szétdarabolását.
5.1. Az államalapító magyar nemzet mellett az évszázadok során számos nép és népcsoport vált a Szent Korona országának tagjává.
E
népek és népcsoportok számára területi autonómiát biztosított, míg a
később betelepülő kisebbségeknek egyházi kulturális autonómia keretei
között tette lehetővé az anyanyelvű közösségépítést, a többetnikumú
városokban az etnikai és vallási megoszlás szerinti arányosított
önkormányzati rendszerben pedig a helyi nyelvek és vallásfelekezetek
egyenrangú érdekérvényesítését biztosította, és a szubszidiaritás
(székiség[22]) elve alapján a helyi közösségek kifejlődését
szavatolta[23].
E
népek, népcsoportok – Szent István intelmeinek jegyében – szabadon
gyarapodhattak, és ugyanakkor színesítették, erősítették illetve
erősítik az országot.
https://apostolimagyarkiralysag.org/torvenytar-szentkorona-jogrend/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése