"A mesterséges intelligenciának nevezett intelligens kereső valójában hazudik, félrevezet és megtéveszt. Nem vicc :)
Nyugodtan tedd próbára te is. A forrásokra kérdezz rá, ha nem mondja meg ba**d le és kérdezd meg újra és újra."
Forrás / Videó:
https://rumble.com/v6ybf38-jancoo-vs.-mestersges-intelligencia-ai.html?e9s=src_v1_clr%2Csrc_v1_upp_a
*
Hamvas szerint az aranykor addig tartott, amíg a tudás a szívhez volt kötve.
Amikor a “tudók” elkezdtek játszani vele – hatalmat építettek belőle,
rangot, kiváltságot –, akkor billent ki minden. Nem a nép rontotta el:
ők csak követték a papot, a mágusokat, a “beavatottakat”. A baj akkor
kezdődött, amikor a tudás már nem az életet, hanem az uralmat szolgálta.
Ma ugyanez játszódik, csak modern eszközökkel. Vegyük sorra:
Politika és “szakértelem”
Ma
a politikus sokszor csak a színpadon álló figura. A háttérben ott a
“tanácsadói gárda”, a közgazdász, a stratégiai elemző, a PR-szakértő. Ők
írják a beszédet, ők rajzolják a grafikonokat, ők mondják, hogy mit
kell mondani a sajtónak. És a döntés? Már rég nem az “emberi jó” felől
jön, hanem abból, hogy mi szolgálja a hatalmat, a profitot, a következő
választást.
Konkrét példa:
–
A szakértők kiszámolják, hogy egy városban olcsóbb fákat kivágni és
térkövezni, mert a fenntartás költsége kevesebb. A politikus bejelenti:
“modernizáció!” Az emberek 40 fokban megfulladnak az árnyék hiányától.
Gazdaság és tudomány
A
“tudók” itt a közgazdászok, a piaci elemzők, az adatszakértők. A GDP és
a tőzsde mozgása fontosabb, mint hogy a kisvárosban van-e bolt, ahol
normális áron lehet kenyeret venni. A számok felülírják a valóságot.
Konkrét példa:
–
Az okos emberek szerint a globális szállítólánc a leghatékonyabb. Az
eredmény: télen spanyol paradicsom, de a szomszéd falu termelője lehúzza
a rolót.
Oktatás és “kompetenciák”
A
pedagógiai tudósok kitalálják az új “21. századi” módszertant, tele
idegen kifejezéssel. A gyerekek közben nem tudnak értőn olvasni, mert a
tanárnak nincs ideje rájuk. A tudás új szentély lett, de üres: nem segít
emberré válni, csak rendszert szolgálni.
Konkrét példa:
– “Digitális oktatás” – hangzatos programok, miközben az iskolában nincs wifi és három gép jut 600 gyerekre.
Miért veszélyes ez?
Mert
Hamvas logikájával: itt újra ugyanaz történik, mint az aranykor végén. A
tudás nem bölcsesség, hanem hatalmi eszköz. Aki “tud”, az irányít. Aki
nem, az sodródik. És mindenki hisz benne, mert hát: “a szakértő mondta.”
Mi lehet a megoldás?
1. Visszatenni a tudást a helyére. Nem úr, hanem szolga. Nem a rendszerért van, hanem az emberért.
2. Kérdezni: mire jó ez nekem, a hétköznapban? Ha nem jobb tőle a levegő, az étel, az együttlét, akkor hiába van PhD.
3. Nevetni a szakértői dumán. Ha túl bonyolultan magyaráz, jó eséllyel nem az igazságot, hanem a pozícióját védi.
4.
Újra összekötni a tudást a szívvel. Ez lehet spirituális, de lehet
egyszerű józan paraszti ész is: attól lesz aranykor, ha a tudó ember
bölcs, nem ha hatalmas.
Hamvas
azt mondaná ma: az aranykort nem újabb “innováció” hozza vissza, hanem
az, hogy a tudók végre nem hatalmat, hanem közösséget építenek.
Az életünket átszövi az energia, melynek termelés sok éven át óriási hozamokat hozott. Igény pedig volt rá, hiszen az emberek élvezték az energia használatának előnyét, kényelmet hozott a mindennapokban. És most beköszöntött a képbe az MI, ami minden eddiginél nagyobb mértékben fogyasztja a rendelkezésre álló energiát. Miként fogja ez átalakítani a világunkat?
Ahhoz, hogy az életünk akár csak szinten tartható legyen, derül ki a Kibertér Extrából, ahhoz globális szintű tervezés kellene, illetve egyéni lemondások olyan dolgokról, amik nem szükségletek, csupán igények. Vajon az MI tud ennek a helyzetnek a megoldásában, feloldásában segíteni? Tervezzük meg okosan, vagy csináljuk bátran?
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
