Sir Roger Penrose, az Oxfordi Egyetem neves fizikusa, úgy véli, hogy a tudatosság megértéséhez túl kell lépnünk a neurológián és a kvantummechanika rejtélyes világába kell merülnünk. A Penrose és az amerikai aneszteziológus, Stuart Hameroff által kifejlesztett elmélet szerint a tudatosság nem magyarázható a hagyományos biológiai vagy fizikai modellekkel, hanem egy mélyebb, kvantummechanikai szinten keresendő a magyarázat. A mikrotubulusok, amelyek az agyi neuronokban található fehérjeszerkezetek, a kvantumállapotok összehangolásának eszközei lehetnek, amelyek lehetővé teszik a tudatos döntések meghozatalát.
A tudományos közösség többsége szkeptikusan fogadja ezt az elméletet, mivel úgy vélik, hogy az agy „meleg és nedves” környezete nem kedvez a kvantumállapotok fennmaradásának. Max Tegmark fizikus számításai szerint a mikrotubulusokban észlelt kvantumhatások 100 kvadrilliomod másodperc alatt megszűnnek, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy ezek az állapotok számottevően hozzájáruljanak a tudat működéséhez.
Penrose elmélete azonban nem pusztán tudományos, hanem filozófiai kérdéseket is felvet. A tudós úgy véli, hogy a tudat alapvető tulajdonsága lehet az univerzumnak, és az emberi tudat mélyebb megértése új fizikai törvények felfedezését igényli. Ezen felül, Penrose úgy gondolja, hogy a tudat maga lehet az univerzum létezésének értelme, és felveti a kérdést, vajon létezik-e tudatosság más intelligens lényekben az univerzumban.
Forrás:
https://barankovics.hu/a-tudat-kvantumelmelete/
&
Szenzációs
felfedezés az agy és az univerzum kapcsolatában - újabb bizonyíték arra
vonatkozólag, hogy az ember valóban teremtő lény!
Egy
kutatópáros – Prof. Stuart Hameroff amerikai aneszteziológus és Sir
Roger Penrose angol fizikus – egy forradalmian új feltételezést
jelentett be a tudat és a test kapcsolatát illetően. Véleményük szerint
agyunk egy olyan kvantumszámítógép, amely a kvantummezőn keresztül
folyamatosan kapcsolatban áll egy univerzális tudatossággal, ennek
biológiai eszközeként pedig az úgynevezett mikrotubulusokat jelölik meg.
Ezek
a sejtalkotó mikro csövecskék méretüknél és szerkezetüknél fogva
valóban alkalmasak arra, hogy kvantumfolyamatokban vegyenek részt – a
kutatópáros szerint – interaktív módon is.
Hameroff egyébként
mindennaposan
praktizáló aneszteziológusként gyakran regisztrált halálközeli
élményeket (HKÉ), amelyekben a testelhagyás példátlan tapasztalásaira
keresett magyarázatot. Véleménye szerint ilyenkor – vagyis a testi és
agyi funkciók hiányában – a tudatosság kvantumszinten „beolvasódik” az
univerzális tudatba, ahol örökké is képes létezni. Az újraélesztésnél
pedig ennek a fordítottja játszódik le, számítógépes hasonlattal az újra
induló agy egyfajta szofterként „boot-olja”, vagyis tölti vissza magába
a kvantum-mezőből a személyes tudatot, ami a mi megélésünk szerint,
újra a szokott testi érzékeléseinek világában tölti a létét.
Ez
az elmélet a klasszikus felfogású tudóstársadalomban – érthető módon –
óriási ellenállást váltott ki, pedig, mint látni fogjuk, nagyon sok más
megfigyelés is mellette szól. A hipotézis mellé állt többek között
Robert Lanza az Advanced Cell Technology kutatója is, azt egy újabb –
sok tudós által – szintén nehezen elfogadható elmélettel kiegészítve.
Lanza
szerint a testet elhagyó tudat egyenesen egy párhuzamos univerzumba lép
át, vagyis nem meghal, hanem egyszerűen környezetet vált.
Tudni
kell, hogy a párhuzamos univerzumok – vagy alternatív valóságok –
létezését egyre több tudós feltételezi, mind a kozmológia, mind a
részecskekutatás, mind pedig a tudományos parapszichológia berkeiben.
Korábban Hameroff Sir Roger Penrose-szal együtt dolgozott a
Penrose-Hameroff ellentmondásos "Orch OR" tudatmodelljén, amely az agyi
neuronok mikrotubulusaiban végzett kvantumszámításon alapul. Ezt az
elképzelést a legújabb bizonyítékok is megerősítik. Az Orch OR-ban a
Penrose fizika az agyi mikrotubulusokat az univerzum legalapvetőbb
szintjével – a Planck-skála szerinti alapvető téridő geometriával –
kapcsolja össze. Ezen a szinten Penrose azt is gondolja, hogy a plátói
információk irányítják, vagy befolyásolják a tudatos döntéseket és
felfogásokat. Hameroff szerint a tudatot az univerzum szövetében zajló
folyamatként tekintve elfogadható tudományos magyarázatot ad a
spiritualitásra – az összefonódáson keresztüli összekapcsolódásra, a
hozzáférhető Planck-skála bölcsességére, valamint a lehetséges
túlvilágra és reinkarnációra.
Dr
Stuart Hameroff a Tudattudományi központ Professzor emeritusa és
társelnöke, valamint az Arizonai Egyetem Aneszteziológiai és
Pszichológiai Tanszék vezetője
Az Arizonai Egyetem eredeti linkje:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése