A „rabszolgatörvény” bevezetése óta Magyarországon szinte általánossá vált a 12 órás műszak. Ez nemcsak papíron létező szabály, hanem a mindennapok valósága: gyárakban, üzemekben, raktárakban, logisztikai központokban dolgozó százezrek életét teszi tönkre napról napra. A munkásoknak sokszor alig marad idejük hazamenni, enni, aludni, majd újra visszamenni a futószalaghoz vagy a gépek mellé.
Az emberi test nem erre van tervezve!
A folyamatos kimerültség nemcsak egyszerű fáradtságot jelent, hanem komoly egészségkárosodást is: egyre többen szenvednek mozgásszervi betegségekben, magas vérnyomásban, szívproblémákban, idegrendszeri kimerülésben. Nem ritka, hogy a dolgozók 30-40 évesen már olyan állapotban vannak, mintha évtizedekkel idősebbek lennének. A folyamatos fizikai és pszichés terhelés lassan, de biztosan felőrli az embereket.
Mindezt egy olyan országban, ahol az egészségügy már most is túlterhelt, ahol hónapokat kell várni egy vizsgálatra, és ahol sokan már meg sem tudják fizetni a magánellátást. Így a 12 órás műszak nemcsak a munkahelyeken pusztít, hanem az egészségügyi rendszerben is tovább mélyíti a válságot. Egy ördögi kör alakult ki: a munkások túl vannak hajszolva, betegek lesznek, de a gyógyulás lehetősége sincs biztosítva számukra.
Ez nem lehet egy modern európai ország jövője. A dolgozó emberek nem robotok, nem cserélhető alkatrészek, hanem családok tagjai, szülők, férjek, feleségek, akiknek joga lenne az egészséghez, a pihenéshez és a normális élethez. Egy társadalom nem működhet úgy, hogy az emberek erejét addig facsarják ki, amíg szó szerint bele nem rokkannak.
A „rabszolgatörvény” nem szabadságot, hanem rabságot hozott a magyar munkásoknak. És minden egyes nap, amikor a hatalom tovább tűri ezt a rendszert, újabb és újabb családok fizetnek érte az egészségükkel, az életükkel.
A kérdés tehát adott: meddig hagyjuk még, hogy így bánjanak velünk?
*Továbbá
vannak olyan munkahelyek is, ahol 8 órában 7 illetve 14 napos
munkarendekben, folyamatos műszakokban dolgoztatják az embereket. Ezeket
a műszakrendeket azonnali hatállyal be kellene tiltani és maximalizálni
az egy huzamban dolgozható munkanapok számát 5-napban. Más országokban, más népek ezt éveken keresztül biztos, hogy nem tűrnék el.
&
munkahelyimesek/facebook.
PL:
A legjobb vezetők általában azok, akik a legaljáról indultak.
Értik a munkát, a nyomást, és pontosan tudják, min megy keresztül a csapatuk, mert ők maguk is átélték.
Ha valaki tényleg elvégezte a munkát, az látszik a türelmén, az empátiáján és az elvárásain is.
Minél idősebb leszel, annál inkább rájössz, hogy a munkában a legjobb hozzáállás általában az egyszerűség.
Megjelensz, rendesen elvégzed a dolgod, és amikor vége a munkanapnak, a drámát az ajtón kívül hagyod.
A munka így is elég energiát elvesz anélkül, hogy még a munkahelyi kicsinyesség vagy a felesleges stressz is lehúzna – ami egyébként sem szolgálja az érdekeidet.
Semmi nem rövidíti le jobban a munkanapot,
mint a folyamatos nevetés és a teljesen abszurd beszélgetések
azokkal, akikkel együtt dolgozol.
Még a legstresszesebb napokon is
ők azok, akik elviselhetővé teszik a melót.
Szerintem mindenkinek dolgoznia kéne legalább egyszer ügyfelekkel.
Semmi nem tanít meg jobban türelemre és empátiára,
mint az indokolatlanul problémás emberek.
Ha ezt többen átélnék, sokkal kevesebb lenne a „nehéz ügyfél”.
A munka és a magánélet egyensúlya nálam annyi,
hogy a munkahelyen stresszes vagyok,
utána meg túl fáradt ahhoz, hogy éljek.
„Amit 2025 megtanított nekem:”
A munkahely pótolható. Az egészséged nem…
Amikor egy munka lassan felőrli az egészségedet és a boldogságodat, az elmenés nem ‘feladás’…
Hanem annak felismerése, hogy nincs az a fizetés, ami megérné egy mérgező munkahely állandó kimerültségét, negatív légkörét és kiégését.
Egy cég, amely inkább figyelmen kívül hagyja a toxikus viselkedést,
ahelyett hogy kezelné az érintetteket,
az egyik legdrágább döntést hozza meg…
Ez a tétlenség nem védi meg a vállalatot a problémáktól –
csak elüldözi a legerősebb és legkompetensebb munkavállalókat.
Ha a cégek ugyanannyira megbecsülnék a meglévő dolgozóikat, mint amennyire az újakat próbálják becsábítani,
valószínűleg eleve sokkal kevesebb betöltetlen pozíciójuk lenne.
Egyetlen fizetés sem ér annyit,
hogy egy mérgező munkahelyen maradj.
A pénz egy ideig ott tart,
de előbb-utóbb még a legjobbak is felállnak.
Üzenetben kaptuk:
Engem az érdeklene, hogy oktatják-e valahol a "főnököknek" a kollektív seggfejkedést vagy ezzel születni kell vagy hogy van ez, hogy mindenhol pontosan ugyanazok a nyomorult hozzáállások, lenézés, kiégetés, mindenhol minden ugyanaz!?
Nem a fizetésedből élsz.
Hanem az idegrendszeredből.
Minden nap egy darabot adsz belőle.
Fáradtság.
Szorongás.
Hétvégi üzenetek.
„Gyorsan még ezt megcsinálod?”
A pénzt vissza lehet keresni.
Az egészséget nem mindig.
Az emberek nem a munkát utálják.
Azt utálják, amikor túlhajszolják őket, alulfizetik,
és még hálásnak is kellene lenniük érte.
*( Mikor
nem adnak papírt de elvárják hoGy jegyzetelj wc papírra. Mikor az
emulziótól rohad a levegő is de nem engedik hogy kitakarítsd a gépet.
Mikor hideg huzat van a gyÁrban és nem tesznek ellene hogy
elviselhetőbb legyen. Mikor lázas betegeket engednek dolgozni. Mikor nem
költenek semmire a cégen belül, csak a zsebüket tömik a vezetők. Mikor környezetet
szennyezik vele az egészségünket is és mindezt normálisnak tartják!
Romlott szemét emberek! )
3 év nagyvállalati lét után ezt tanultam meg:
– A munkahely nem baráti társaság.
– Aki jól dolgozik, több feladatot kap, nem több fizetést.
– A talpnyalás sokszor gyorsabban visz előre, mint a teljesítmény.
– A magabiztos dolgozó kényelmetlen tud lenni a vezetőknek.
– Ha kiállsz magadért, jönnek a háttérjátszmák.
Ismeritek azt a pillanatot, amikor a műszakvezető megáll a hátad mögött, és a stopper ketyeg? Amikor a táblázaton pirosodik a szám, és hirtelen kiderül: a tegnapi maximum mára már az elvárt minimum.
A gyárban a „Norma” egy láthatatlan korbács. Nem érdekli, ha fáj a csuklód. Nem érdekli, hogy éjszakás után jöttél vissza. Nem érdekli, hogy a gép negyedszer akad el. Csak a darabszám számít.
A statisztika nem lát embert. Csak egységet.
És a legkeserűbb? Ha túlteljesíted, nem köszönet jár. Hanem magasabb léc. Mert ami egyszer ment, az innentől kötelező.
Pedig te nem egy alkatrész vagy a soron. Nem egy szám a táblázatban. Az egészséged és a méltóságod nem lehet alku tárgya egyetlen mutató kedvéért sem.
Rengeteg munkahely nem csak azért rossz, mert alulfizetett. Persze ez is hatalmas probléma. De sok helyen a valódi gond a légkör: a rossz csapat, a mérgező kollégák, a folyamatos feszültség.
És szerintem ennek az oka nagyon egyszerű: nincs valódi vezetés.
Lehetnek kinevezett főnökök, beosztások, titulusok – de attól még valaki nem lesz vezető.
A vezető ott kezdődik, ahol van tartás.
Ahol van emberismeret.
Ahol valaki képes felelős döntéseket hozni.
Ahol nem menekülnek el a konfliktusok elől, hanem beleállnak, ha szükséges.
Azt látom, hogy sok helyen ez teljesen hiányzik. Így aztán kialakulnak a klikkek, a manipulációk, a hangulatemberek, és végül néhány problémás ember határozza meg az egész munkahely légkörét.
Pedig ennek nem kellene így lennie.
Ha egy vezető figyelné az embereket, látná az összefüggéseket, időben határokat húzna, és minden viselkedésnek következménye lenne, akkor a legtöbb munkahelyen igenis rendet lehetne teremteni.
De amikor valaki nem ismeri az embereit, nem mer dönteni, vagy könnyen befolyásolható, akkor hiába a pozíció – vezetés nincs.
És ilyenkor történik az, amit rengetegen ismernek:
nem elég az alacsony fizetés, még a légkör is mérgező lesz.
És az ember néha tényleg felteszi a kérdést:
kinek az érdeke, hogy ennyi munkahelyen ekkora káosz legyen?
A gyárban a „Norma” egy láthatatlan korbács. Nem érdekli, ha fáj a csuklód. Nem érdekli, hogy éjszakás után jöttél vissza. Nem érdekli, hogy a gép negyedszer akad el. Csak a darabszám számít.
A statisztika nem lát embert. Csak egységet.
És a legkeserűbb? Ha túlteljesíted, nem köszönet jár. Hanem magasabb léc. Mert ami egyszer ment, az innentől kötelező.
Pedig te nem egy alkatrész vagy a soron. Nem egy szám a táblázatban. Az egészséged és a méltóságod nem lehet alku tárgya egyetlen mutató kedvéért sem.
Rengeteg munkahely nem csak azért rossz, mert alulfizetett. Persze ez is hatalmas probléma. De sok helyen a valódi gond a légkör: a rossz csapat, a mérgező kollégák, a folyamatos feszültség.
És szerintem ennek az oka nagyon egyszerű: nincs valódi vezetés.
Lehetnek kinevezett főnökök, beosztások, titulusok – de attól még valaki nem lesz vezető.
A vezető ott kezdődik, ahol van tartás.
Ahol van emberismeret.
Ahol valaki képes felelős döntéseket hozni.
Ahol nem menekülnek el a konfliktusok elől, hanem beleállnak, ha szükséges.
Azt látom, hogy sok helyen ez teljesen hiányzik. Így aztán kialakulnak a klikkek, a manipulációk, a hangulatemberek, és végül néhány problémás ember határozza meg az egész munkahely légkörét.
Pedig ennek nem kellene így lennie.
Ha egy vezető figyelné az embereket, látná az összefüggéseket, időben határokat húzna, és minden viselkedésnek következménye lenne, akkor a legtöbb munkahelyen igenis rendet lehetne teremteni.
De amikor valaki nem ismeri az embereit, nem mer dönteni, vagy könnyen befolyásolható, akkor hiába a pozíció – vezetés nincs.
És ilyenkor történik az, amit rengetegen ismernek:
nem elég az alacsony fizetés, még a légkör is mérgező lesz.
És az ember néha tényleg felteszi a kérdést:
kinek az érdeke, hogy ennyi munkahelyen ekkora káosz legyen?
by Andyca
Üzenetben kaptuk:
Már rég rossz
„Ahol a főnök fél a nagyszájú munkásoktól és a hamisokat emeli piedesztálra, ott a gonosz kolléga alpári szavai nemcsak visszhangoznak a folyosókon, de tíz társa is mellé áll, haragudva az igazra, mert a nagyszájú stílus diktálja nekik a reakciót. Mindig könnyebb számukra egy jó embert bántani, mint szembenézni saját gyengeségeikkel vagy hibáikkal. Az igazságot megalázzák, a tisztességtelenséget a szőnyeg alá söpörik, de ettől a gonoszok nem lesznek többek, és az alpári megalázás sem növeli hatalmukat. Az igaz ember magányosan áll a hazugság uralma ellen, mert a főnőkre nem számíthat, de belső tartása a menedék, és tudja: az értéket nem a tömeg tapsa, hanem a saját becsület és erény határozza meg. A hamisok látszólagos győzelme mellett is az igazság csendben él, erős, és végső soron sosem tűnik el.”
Üzenetben kaptuk:
Már rég rossz
„Ahol a főnök fél a nagyszájú munkásoktól és a hamisokat emeli piedesztálra, ott a gonosz kolléga alpári szavai nemcsak visszhangoznak a folyosókon, de tíz társa is mellé áll, haragudva az igazra, mert a nagyszájú stílus diktálja nekik a reakciót. Mindig könnyebb számukra egy jó embert bántani, mint szembenézni saját gyengeségeikkel vagy hibáikkal. Az igazságot megalázzák, a tisztességtelenséget a szőnyeg alá söpörik, de ettől a gonoszok nem lesznek többek, és az alpári megalázás sem növeli hatalmukat. Az igaz ember magányosan áll a hazugság uralma ellen, mert a főnőkre nem számíthat, de belső tartása a menedék, és tudja: az értéket nem a tömeg tapsa, hanem a saját becsület és erény határozza meg. A hamisok látszólagos győzelme mellett is az igazság csendben él, erős, és végső soron sosem tűnik el.”
......................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése