Hamvas szerint az aranykor addig tartott, amíg a tudás a szívhez volt kötve.
Amikor a “tudók” elkezdtek játszani vele – hatalmat építettek belőle,
rangot, kiváltságot –, akkor billent ki minden. Nem a nép rontotta el:
ők csak követték a papot, a mágusokat, a “beavatottakat”. A baj akkor
kezdődött, amikor a tudás már nem az életet, hanem az uralmat szolgálta.
Ma ugyanez játszódik, csak modern eszközökkel. Vegyük sorra:
Politika és “szakértelem”
Ma
a politikus sokszor csak a színpadon álló figura. A háttérben ott a
“tanácsadói gárda”, a közgazdász, a stratégiai elemző, a PR-szakértő. Ők
írják a beszédet, ők rajzolják a grafikonokat, ők mondják, hogy mit
kell mondani a sajtónak. És a döntés? Már rég nem az “emberi jó” felől
jön, hanem abból, hogy mi szolgálja a hatalmat, a profitot, a következő
választást.
Konkrét példa:
–
A szakértők kiszámolják, hogy egy városban olcsóbb fákat kivágni és
térkövezni, mert a fenntartás költsége kevesebb. A politikus bejelenti:
“modernizáció!” Az emberek 40 fokban megfulladnak az árnyék hiányától.
Gazdaság és tudomány
A
“tudók” itt a közgazdászok, a piaci elemzők, az adatszakértők. A GDP és
a tőzsde mozgása fontosabb, mint hogy a kisvárosban van-e bolt, ahol
normális áron lehet kenyeret venni. A számok felülírják a valóságot.
Konkrét példa:
–
Az okos emberek szerint a globális szállítólánc a leghatékonyabb. Az
eredmény: télen spanyol paradicsom, de a szomszéd falu termelője lehúzza
a rolót.
Oktatás és “kompetenciák”
A
pedagógiai tudósok kitalálják az új “21. századi” módszertant, tele
idegen kifejezéssel. A gyerekek közben nem tudnak értőn olvasni, mert a
tanárnak nincs ideje rájuk. A tudás új szentély lett, de üres: nem segít
emberré válni, csak rendszert szolgálni.
Konkrét példa:
– “Digitális oktatás” – hangzatos programok, miközben az iskolában nincs wifi és három gép jut 600 gyerekre.
Miért veszélyes ez?
Mert
Hamvas logikájával: itt újra ugyanaz történik, mint az aranykor végén. A
tudás nem bölcsesség, hanem hatalmi eszköz. Aki “tud”, az irányít. Aki
nem, az sodródik. És mindenki hisz benne, mert hát: “a szakértő mondta.”
Mi lehet a megoldás?
1. Visszatenni a tudást a helyére. Nem úr, hanem szolga. Nem a rendszerért van, hanem az emberért.
2. Kérdezni: mire jó ez nekem, a hétköznapban? Ha nem jobb tőle a levegő, az étel, az együttlét, akkor hiába van PhD.
3. Nevetni a szakértői dumán. Ha túl bonyolultan magyaráz, jó eséllyel nem az igazságot, hanem a pozícióját védi.
4.
Újra összekötni a tudást a szívvel. Ez lehet spirituális, de lehet
egyszerű józan paraszti ész is: attól lesz aranykor, ha a tudó ember
bölcs, nem ha hatalmas.
Hamvas
azt mondaná ma: az aranykort nem újabb “innováció” hozza vissza, hanem
az, hogy a tudók végre nem hatalmat, hanem közösséget építenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése