Hamvas szerint az aranykor addig tartott, amíg a tudás a szívhez volt kötve.

 

 

 

 Hamvas szerint az aranykor addig tartott, amíg a tudás a szívhez volt kötve.

 

Amikor a “tudók” elkezdtek játszani vele – hatalmat építettek belőle, rangot, kiváltságot –, akkor billent ki minden. Nem a nép rontotta el: ők csak követték a papot, a mágusokat, a “beavatottakat”. A baj akkor kezdődött, amikor a tudás már nem az életet, hanem az uralmat szolgálta.

Ma ugyanez játszódik, csak modern eszközökkel. Vegyük sorra:

Politika és “szakértelem”
Ma a politikus sokszor csak a színpadon álló figura. A háttérben ott a “tanácsadói gárda”, a közgazdász, a stratégiai elemző, a PR-szakértő. Ők írják a beszédet, ők rajzolják a grafikonokat, ők mondják, hogy mit kell mondani a sajtónak. És a döntés? Már rég nem az “emberi jó” felől jön, hanem abból, hogy mi szolgálja a hatalmat, a profitot, a következő választást.

Konkrét példa:
– A szakértők kiszámolják, hogy egy városban olcsóbb fákat kivágni és térkövezni, mert a fenntartás költsége kevesebb. A politikus bejelenti: “modernizáció!” Az emberek 40 fokban megfulladnak az árnyék hiányától.

Gazdaság és tudomány
A “tudók” itt a közgazdászok, a piaci elemzők, az adatszakértők. A GDP és a tőzsde mozgása fontosabb, mint hogy a kisvárosban van-e bolt, ahol normális áron lehet kenyeret venni. A számok felülírják a valóságot.

Konkrét példa:
– Az okos emberek szerint a globális szállítólánc a leghatékonyabb. Az eredmény: télen spanyol paradicsom, de a szomszéd falu termelője lehúzza a rolót.

Oktatás és “kompetenciák”
A pedagógiai tudósok kitalálják az új “21. századi” módszertant, tele idegen kifejezéssel. A gyerekek közben nem tudnak értőn olvasni, mert a tanárnak nincs ideje rájuk. A tudás új szentély lett, de üres: nem segít emberré válni, csak rendszert szolgálni.

Konkrét példa:
– “Digitális oktatás” – hangzatos programok, miközben az iskolában nincs wifi és három gép jut 600 gyerekre.

Miért veszélyes ez?
Mert Hamvas logikájával: itt újra ugyanaz történik, mint az aranykor végén. A tudás nem bölcsesség, hanem hatalmi eszköz. Aki “tud”, az irányít. Aki nem, az sodródik. És mindenki hisz benne, mert hát: “a szakértő mondta.”

Mi lehet a megoldás?

1. Visszatenni a tudást a helyére. Nem úr, hanem szolga. Nem a rendszerért van, hanem az emberért.

2. Kérdezni: mire jó ez nekem, a hétköznapban? Ha nem jobb tőle a levegő, az étel, az együttlét, akkor hiába van PhD.

3. Nevetni a szakértői dumán. Ha túl bonyolultan magyaráz, jó eséllyel nem az igazságot, hanem a pozícióját védi.

4. Újra összekötni a tudást a szívvel. Ez lehet spirituális, de lehet egyszerű józan paraszti ész is: attól lesz aranykor, ha a tudó ember bölcs, nem ha hatalmas.

Hamvas azt mondaná ma: az aranykort nem újabb “innováció” hozza vissza, hanem az, hogy a tudók végre nem hatalmat, hanem közösséget építenek.